vitathatatlan.blogspot.hu
Főoldal (nyitólap) | Tartalomjegyzék
(x)

2022. november 7., hétfő

Így nevelj proletárt - a Lili jelenség háttere


Avagy: komcsi apu, boszi anyu és a nőakasztós bácsi támogatása.

Új bal-liberális csillag született, aki megmutatta: Nagy „Trágárka” Blanka méltó utóda.
De mitől lett ilyen? Milyen mintákat és világképet kapott eddig példának? Szabad-e bármiért is hibáztatni, vagy ő sem más, mint a liberalizmusnak nevezett fasisztoid neokommunizmus új áldozata?

Mi áll mindezek hátterében?
Részletes elemzésünk erre ad magyarázatot.




- Bevezető

Sokan csak a fát nézik, és így nem látják az erdőt. P. Lili szereplésével is ez a helyzet. Hatalmas hiba őt nézve legyinteni, és gúnyos mosollyal letudni azzal, hogy még egy nagy és trágár szájú proli csemete.
Valójában nem egy egyedi, elszigetelt jelenségről van szó, hanem egy olyan kortünetről, ami manapság rengeteg fiatalt jellemez. Egy ilyen kortünet mindig összetett. Számos apró darabkából rakódik össze az a mozaik, ami az összképet adja. És ez az összkép baljós, és szörnyű.
A belső ürességet összetartó gyűlölet jellemzi, ami akár a pestis, terjed és fertőz meg egyre több elmét.

De kezdjük az elején.

Mindig meglep, pedig már jó ideje bal-liberális gyakorlat a gyermekkatona. Eme eléggé el nem ítélhető szokásukról már többször is írtunk, legutóbb 2019-ben, „Gyerekkatonák újratöltve” címmel.

Néhány évtizeddel ezelőtt, Németországban egy bajszos kancellár bácsi felfegyverezte a berlini gyerekeket, kedves mosollyal megsimogatta őket, majd mindet elküldte meghalni. Persze nemcsak a fiúkat, hanem a lányokat is. Ők voltak a Nagynémet Birodalom ifjú reménységei, a Valkűrök; feladatuk szerint kapualjakból, csatornákból dobáltak kézigránátot az ellenségre.

Hitler erről ezt mondta:
„Ugye tudjátok, mekkora hatalmunk van? Egymillió gyerekhez ér el a hangunk.”
Jaj, bocsánat... E mondatot nem Hitler, hanem a „Tanítanék” Mozgalom alapítója, Törley Katalin harsogta az egyik tanártüntetésen.
Aztán még néhány hasonló szellemiségű mondata után már a „Bella Ciao”-t énekelte, ami az olasz kommunista partizánok dala. Persze ebben sincs semmi meglepő, már Sztálin is megmondta: „A szociáldemokrácia objektív értelemben a fasizmus mérsékelt szárnya. Ezek a szervezetek nem zárják ki egymást, ellenkezőleg, egymás hasznos kiegészítései. Ezek nem ellenpontok, hanem édestestvérek.”
(A nácik és a kommunisták együttműködéséről, a szociálfasizmus koráról itt írtunk.)


- Mire elég havi bármennyi?

A tanártüntetésekhez gyermekkatonaként kirendelt diákok fejét ostobaságokkal és hazugságokkal tömték. Ilyen volt a tisztán 400 ezer forintot kézhez kapó tanár bácsi, aki elhitette, hogy alig 200 ezret kap, és hogy abból képtelenség megélni.
(Mellesleg sok, szalag mellett dolgozó gyári munkás meg tud élni havi 200 ezerből, de ők nem balos értelmiségiek, így be tudják osztani a fizetésüket.)

Megjegyzés:

Tény, hogy vannak olyan iskolák, ahol a tanár valóban kirívóan keveset keres. Az is tény, hogy ez felháborító. De az is tény, hogy ez itt nem a 18. század vége, hanem a 21. század eleje. Ha valaki úgy érzi, nem megfelelő helyen dolgozik, vajon a munkahelyének, vagy neki kell változtatnia? Az internetes álláskereső portálok százával öntik a tanárkereső álláshirdetéseket. A tanári munkaközösség nem család, az iskola pedig nem az otthon. Ha valaki úgy érzi, nem becsülik meg megfelelően itt, miért nem folytatja ugyanazon tevékenységet máshol, akár egy másik iskolában? Vagy miért nem végez szakirányú tanfolyamokat - amivel a fizetési besorolása is növekszik?
Hja, a jó öreg, „semmit nem teszek magamért, tegyenek meg értem mindent mások” hozzáállás. Alapja a lustaság, a kényelem és a minden változástól való félelem.

Vajon az-e a megoldás, hogy kapjon egy tanár heti 30 óráért havi egymilliót, ezzel legyen a pedagógus is divatszakma? Tényleg jó lenne, ha a kiemelten jó fizetés reményében minden idióta tanár akarna lenni? Jó lenne, ha a belpesti semmirekellőkkel hígulna fel a szakma, és a mindenre alkalmatlanok tömegei tanárnak állnának?
Mert ez történne a követelőzők fizetési igényének teljesítése esetén. A rendszerváltoztatás óta sok ilyet láttunk már, ilyen volt a '90-es években a vagyonvédelmi, vagy a 2000-es években a boltvezetői képzés. Ilyen lett később az informatikában a rendszergazda és webmester. Hosszú lenne még a divatszakmák sora.
Ezeket a jó fizetés reményében tömegek végezték el, aztán persze a negyedének se volt munkahely. Végül a legolcsóbban dolgozó, tehetségtelensége okán alkalmatlanok végezték (és végzik!) a munkát.
A munkavégzés minőségét és eredményét tekintve ez maga a borzalom.
Ez történik akkor, amikor a hivatástudat vagy a „szeretem csinálni” helyett a fizetési igény jelenti a szakmaiságot. De a „szeretem a pénzt” mióta jelenti azt, hogy „szeretem a munkám és profi vagyok benne”?
A munka öröme NEM az érte kapott fizetést jelenti. Az csak a megélhetéssel kapcsolatos életérzés, ami persze ha negatív, az a munkakedvre is rányomja a bélyegét.
Ha valaki eleve utálja a munkáját (mert nincs hozzá tehetsége, affinitása - vagy pl. tanárként utálja a gyerekeket) az kapjon bármilyen álomfizetést, attól még számára a munkavégzés kínszenvedés lesz. És a kínszenvedve végzett munkavégzés az utána következő magánéletet is megmérgezi.
Pláne azoknak, akik eleve mindenféle munkát utálnak - csak a „jó fizetés és könnyű meló” reményében választottak szakmát.

A civil szférában dolgozó középkorú értelmiség (hacsak nem top manager) szintén 3-400 ezer körüli fizetést kap a híres/hírhedt multiknál, ráadásul nem heti 25, hanem heti 40 órát dolgoznak érte, vidéken vagy pályakezdőként ennél is kevesebbet, de sebaj. Egy tanár keressen havi egymilliót, heti 4 óra munkával. Főként ha vérkommunista. Hogy miért is? Hát mert csak. És ha nem, diákok seregei élén követelik.

Amikor Gyurcsány befagyasztotta a bérüket, amikor százával zárt be iskolákat és 10 ezer tanárt tett az utcára - miközben „megszorítás” fedőnéven eszelősen sarcolt mindent, ezek egy büdös kukkot nem mertek szólni, csak lapultak, mint kutyaürülék a fűben.
Ennyit arról, kiket és miket is képviselnek eme (ál)tanári szervezetek.

Persze a cél érthető.

Dióhéjban:

Most, hogy egy végtelenbe nyúló háború dúl a szomszédságunkban, és a Wall Street érdekei mentén az EU vezetői épp szankciókkal teszik tönkre Európa lakosságát (ennek okáról és hátteréről itt írtunk), ugyan mi is lenne a magyar állam legfőbb feladata, ha nem a közalkalmazotti bérek radikális megemelése?
Több százmilliárd pluszkiadás havonta tovább terheli az államkincstárt, így még kevesebb pénz jut azokra, akik VALÓBAN rászorulnak. Nehogy már legyen pénz megakadályozni, hogy oly sokan a mélyszegénység poklába zuhanjanak! Aztán minél többen válnak hajléktalanná - mert nem volt már pénz őket segíteni - annál jobban lehet majd tüncikéken fújozni a Zorbánt. Gyorsan el kell hát költeni az állam minden pénzét, még tartalék se legyen, hátha becsődöl az ország, és akkor jöhet végre Brüsszel minden vágya. Az IMF hitel egyik feltétele majd Dobrev Klára kormányzása lesz, hogy legyen, aki (ahogy a férje tette anno) a végletekig kizsigereljen mindenkit.

Ha netán ez nem jönne össze, sebaj. Keresni kell más társaságot, szociopata szocialistából minden szakmában van néhány, amelyik képes a többségnek hazudni magát. A 10-szeresére kell emelni a kormányablakban dolgozók bérét is, elvégre ők is közalkalmazottak, mellé komoly és felelősségteljes munkát végeznek.

És emeljük tízszeresére a mozdonyvezetők és buszsofőrök bérét is - elvégre ki vezetne buszt, ha ők nem lennének? A nem működő tömegközlekedés miatt gyalogló emberekre rá lehet fogni, hogy ők is a tüntetőkhöz csatlakozó elégedetlenek.

Tízszerezzük meg a postások bérét is. Nehéz és fárasztó munkát végeznek, nagy távokat bejárva, nehéz zsákot cipelve. Ha sikerül rávenniük a levelek címzettjeit, hogy melléjük álljanak, ők is hatalmas tüntetéseket szervezhetnek. Lehetne a szlogen: „Ha nincs postás, nem kapsz levelet b+!”

De ne feledkezzünk meg a kukásokról sem - nélkülük az utcák hamar szemétdombbá válnának.

Végül mindenki fizetését meg kell emelni, mert ha nem, a végtelenül igazságtalan fizetési rendszer miatt lehet tüntetni. Legyen hát a minimálbér is tízszer annyi, mint most. Az ehhez szükséges pénzt majd összefújja a szél az államkincstárba, meg a vállalkozók zsebébe.

És hopp... Bár mindenki a tízszeresét keresi annak, amennyit régen, még sem él jobban senki - ugyanis ezzel együtt mindennek az ára megtízszereződik. Tízszer annyi egy albérlet, tízszeres áron vehető lakás és autó, tízszer annyi egy buszjegy, de még a kenyér is tízszer annyiba kerül és megtízszereződött a tankönyvek ára is.
Ugyanis attól, hogy a bérek megemelkedtek, az ár-érték arányok és a kereslet-kínálat törvényei nem változnak - csak a számok módosultak. E folyamat végén valójában nem az történik, hogy mindenki tízszer annyit keres, és minden tízszer annyiba kerül, hanem a pénzünk ér tízszer kevesebbet.

Sebaj, lehet megint tüntetni: „az infláció is a Zorbán hibája”! Majd lehet a kört elölről kezdeni: tüntetéseket kell szervezni a tanárok bérének radikális megemeléséért; és ennek nyomatékosításáért a gyerekek seregét is az utcára kell vezérelni.

A zsebpénze beosztásához sem értő gyerekekkel közgazdaságot és politikai összefüggéseket lehetetlen megértetni. Helyette azt kell mondani: „A tanárok olyan keveset keresnek, hogy holnaptól inkább elmennek napszámba bablevest kaszálni. Így nem lesz többé tanár, nem lesz oktatás sem, és végleg összeomlik az iskolarendszer. Ti pedig a továbbtanulás lehetősége nélkül, segédmunkásként életetek végéig árkot fogtok ásni a határon.”

E módszer szemlátomást sikeres.

Ha még nem osztotta meg
ezt az oldalt, itt is megteheti:




- Tanár vagy agitátor?


A ránézésre 12 év körüli, a tüncikére kivezényelt gyermekkatona is táblát lobogtat: „NEM a rezsicsökkentés kell, hanem a tanárok fizetésemelése!” Hurrá! Vajon az édesanyja is így gondolja? Vajon ő maga, ha a holdig érő rezsiár miatt a hónap utolsó hetében már semmit nem kapna enni - mert már nincs miből - akkor is úgy gondolná, hogy inkább ő haljon éhen, mint a tanár bácsi? Egyáltalán: mennyire életszerű, hogy a kisgyerekek a tanárok megélhetéséért aggódnak? Valahogy hátborzongatóan hasonlít ez a nyugati újkommunisták lózungjaihoz: „Inkább megfagyunk télen, mintsem engedjünk az ukránok megsegítésére szolgáló szankciókból!”
Ez itt ugyanez: „Éhen akarok dögleni a tanáraim gazdagodásáért!”. Tragikomikus. Persze a nyomor és a nélkülözés az ő fejükben valamiféle romantikus álomkép, melyben a szenvedő embert a lábai elé borult tömeg éljenzi. Pedig nem. Az éhen halt embereket általában a családjuk sem tudja eltemetni, holttestük 6-12 hónapon át a hullaházban várakozik, majd amikor a belőle kimászó kukacok már kezdenek mindent ellepni, önkormányzati pénzből elhamvasztják, hamvait szétszórják - és a kutya sem törődik vele.

Mivel a gyermekek azt hiszik, hogy egy tanár afféle földöntúli lényként mindent tud, rendes és becsületes, mellé sosem hazudna, sokan közülük kételkedés nélkül álltak a tanárként dolgozó neo-kommunista agitátorok mögé.


Ezek sokkal kevesebben vannak, mint a hangjuk alapján az emberek gondolják. A tanárok többsége a hivatását és a gyerekeket szerető, valódi pedagógus - csak ők csendben vannak. Tisztelet a kivételnek, amiből azért akad, lásd pl. ide kattintva.
Mivel a tanárok többsége csendben a munkáját végzi, a harsogók viszont (akár a bolsevikok) az erős többségnek mutatva magukat az utcán hőbörögnek, tömegek hiszik el, hogy e néhány hangadó az összes pedagógus nevében ténykedik.

Ezek egyike a színpadi látványosságként szerepeltetett P. Lili is. Vajon tudta-e, hogy október 23-án miféle rendezvényen is van? Nem hiszem.
Hiszen ezen a napon sok, hozzá hasonló fiatalról emlékezünk meg, akik életét azok gépfegyverei vették el, és ifjú testüket azok tankjainak lánctalpai szaggatták szét, akik mellett ő most a színpadon agitált.
S mi több: a vele hasonló korú Mansfeld Pétert pont azok elődei ítélték halálra majd akasztották fel, akik most a vállát veregetik.

Jelzem: ezek annó P. Lilit is felakasztották volna, ha pár évtizeddel korábban születik és történetesen őket kritizálja.

P. Lili egy gyerek. Bár öntudatos - ami a kamaszkor sajátossága - de sem az agyműködése (pl. agyában a tettek felelősségtudatáért felelős frontális lebenye e korban még fejletlen), sem a felnőttek világában (valójában nem létező) tapasztalata, sem pedig a kommunizmus horrorfilmekbe illő, valódi borzalmairól való ismeretek hiánya nem teszi lehetővé, hogy komolyan kellene venni, vagy érdemben foglalkozni az általa fröcsögött gyűlölettel.

Érdemesebb azokkal foglalkozni, akik a színpadra állították, elhitetve vele, hogy az 1956-os Forradalom és Szabadságharc Emléknapja egy baloldali ünnep. Igaz, a baloldal e napon valóban ünnepel: a kedvenc birodalmuk által lemészárolt magyar hősök feletti diadalukat ünneplik, könnyes szemmel gondolva arra, milyen csodás volt (nekik) hogy magyar emberek ezreit ölte meg a nemzetközi baloldaliság, és aztán míly önfeledten akasztották fel azokat, akiket foglyul ejtettek.
Mivel ezeknek mindig minden a pofájára fér, e napon állították színpadra Nagy Blanka 2.0 verzióját, hogy ott elharsogja:

„Mennyire jogos vajon, hogy tizenévesen,
ha ez a hangom, az csakis a baloldalé?”
(P. Lili: A jövő - részlet)

Teljesen egyértelmű hogy semennyire, de lépjük ezt át, hisz a tömeggyilkos Kádár ifjú kommunistái is hasonlókat mondogattak.

Sőt: lépjünk még hátrébb,
hogy megértsük az indíttatását.

Ha megtettük, elsőként az tűnik fel, hogy ezen előadás már elhangzott egyszer.


- Mi az a slam?

Nevezetesen 2022.03.23-án, Pécs városában, a „Slam Poetry” nevű rendezvényen, ahol ezen kulturális alkotásáért 3. helyezést kapott. A helyszín a pécsi Művészetek és Irodalom háza volt.


Talán érthető, miért van P. Lili így megdöbbenve. Számára érthetetlen, hogy a kulturális és irodalmi remekműve, amiért dobogós helyezést is kapott, 6 hónappal később miért vált ki ekkora felháborodást.
Sebaj, hamar elhitették vele, hogy a Zorbán parancsára.

De mi is ez a „Slam Poetry”?

Nos, ez egy, még az 1980-as években létrejött bal-liberális műfaj.
Alapvető célja olyasmi lett volna, hogy ifjú költők elszavalják versbe öntött társadalomkritikájukat.
Ez egy kötetlen stílus, amiben az egyetlen szabály, hogy a slammernek max. három perce van a színpadon a szavalásra, hogy érveljen, meggyőzzön, megnevettessen, szórakoztasson, esetleg elgondolkodtasson.

De mint a baloldalon mindig minden,
ez is hamar az emberalattiság mocsarába süppedt.

Mára az elállatiasodott primitivizmus műfajává vált, aminek egyetlen lényege még polgárpukkasztásnak is alantas.

Leegyszerűsítve:

Fel kell sétálni a színpadra, és ott pl. ezt kell mondani:
„A kurva anyád basszam szájba te szarosseggű fasszopó bolhás köcsög!”

Majd meg kell hajolni, elégedetten bólogatni a lelkesen tapsoló és éljenző tömeg ünneplésére, aztán át kell venni a díjat - és onnantól már az önéletrajzába is beírhatja, hogy kimagasló kulturális és irodalmi tevékenységéért hivatalos elismerésben is részesült.

Ez ma a bal-liberális irodalmi kultúra, ők a liberalizmus új művészei.

A díjazott ifjú művésznő 2022-es „Jövő” című előadásai az ismert videómegosztón is elérhetők:
Március 23: https://www.youtube.com/watch?v=8qcdXUQkAa8
Október 23: https://www.youtube.com/watch?v=KsLgcNVXEP0
(A szöveg leírva, a trágárkodások kihagyásával itt olvasható)

Ez volt tehát a közvetlen előzmény. Nem véletlen írta Bayer Zsolt azt, hogy: „a huszonegyedik század elhozta Lilike f[...]szopásának szabadságát” (lásd pl. ide kattintva)
Mellesleg ha a pornó filmművészet, akkor ennek irodalma a virtuális f...szopás. Az egyik a gyakorlati, a másik az elméleti alkalmazása ugyanazon (emberalatti) kultúrának.

Hogy került egy kamaszlány a Slam színpadára?

Itt jön képbe anyu és apu, hiszen az ő engedélyük és támogatásuk nélkül 18 év alatti fiatalkorú gyerekként Lilike sehová sem mehet. (Legalábbis elvileg, de tételezzük fel, hogy törvénytisztelő állampolgárokról van szó.)

Lássuk a szülői hátteret, melyben semmi meglepő nincs; napjaink liberális fiataljai hasonló gondolkodású felmenőkkel rendelkeznek.

Ha még nem osztotta meg
ezt az oldalt, itt is megteheti:




- APU, a barátságos

P. Lilike apukája, P. Tamás kiemelten toleráns, megértő liberális demokrata. Csak úgy csöpög a megnyilvánulásaiból az ész, a kultúra és a jóindulat.

Egyik kedvenc időtöltése Magyarország miniszterelnökének agyonlövéséről szóló ábrándok szövögetése. (Lásd pl. ide kattintva)

Kun Béla idején a Cserny-gárdába pont ilyen kvalitású embereket választottak, hogy kérdés nélkül bárkit ott helyben és azonnal meggyilkoljanak - majd a még haláltusájában rángatózó áldozatot gyorsan ki is rabolják. (A „Tanácsköztársaság” néven ismert, rablógyilkosok közellenes társaságáról és tetteikről itt írtunk részletesen.)
Az ilyenekből lettek a nyilasok, aztán átöltöztek és Rákosi ávóját szolgálták tovább, majd munkásőrök lettek; elvégre mindegy kiről van szó, a lényeg: ha fentről azt mondják, akkor legyen az bárki, agyon kell lőni. Kérdés nélkül, boldogan, a „népi demokráciát és a dolgozó népet szolgálva”.

Tomi apu Facebook oldalán (mielőtt letiltotta a posztjai nyilvános megtekintését) gyermeke előadását opusnak minősítette, ami művészeti alkotást jelent.
Természetesen a műkedvelő és műértő családfő a hozzászólásokra illő módon, magasan szofisztikált stílusban szokott reagálni. Például így: „Rég tepsibe lenne a helyed te vén kurva”.


Olybá tűnik, Tomi apu maga is indulhatna egy Slem típusú versenyen, esetleg lehetne rendezni is számára egy műveletlenségi vetélkedőt. De lehet, hogy az RTL klub képernyőjéről fogjuk viszontlátni, a régi szovjet munkásmozgalmi dal, a „Bunkócska” eléneklésével.

Az efféle mentalitást régen úgy hívták: proli. Az idők változnak, új neveik: „baloldali demokrata”, illetve „liberális demokrata”. A kettő egyébként ugyanaz, csak ki így, ki úgy szereti. Esetenként ugyanerre használják még a régi „szociáldemokrata” megnevezést is.

Vajon amikor P. Tomi apu Lili lánya még késő este is tanulni akart, példabeszédként elmesélte-e neki a 17 éves Madarász Béla esetét a Vörös Őrökkel?

Madarász Béla a közelgő vizsgájára készült 1919 június 24-én. A tanulás az éjszakába nyúlt, emeleti albérletében lámpafénynél görnyedt a tankönyvei felett. A közelben járőröző Vörös Őr elvtársak meglátva a kiszűrődő fényt, rögtön „rájöttek”, hogy ott egy ellenforradalmi fészek szervezkedik. Rárontottak a fiatal diákra, lerángatták a ház elé, majd öten addig verték, amíg az egyikük botja el nem tört. Ekkor bajonettel hasba szúrták, majd a térdre rogyott orvostanhallgatót még kétszer mellkason döfték. Aztán lecibálták róla az óráját és a nyakláncát, majd egy szemétgyűjtő taligára téve az Erzsébet-hídra vitték. Ott a még élő, hörgő és rángatózó fiatalembert bedobták a Dunába.

Persze ez már régen volt, nálunk a haladó demokraták esténként a csemetéiknek dédpapiék helyett inkább a nagypapiról szoktak mesélni. Hogy milyen jól ment nekik régen, és hogy az Andrássy út 60. pincéjében nagyapó hetedmagával milyen hősiesen verte agyon a hátrabilincselt kezű foglyokat. Ez arrafelé dicsőség, hisz ezek a kommunizmus ellenségei voltak, és Rákosi elvtárs/pajtás is megmondta: „Ne csak őrizd, gyűlöld is!”

„A faszomat bele az ideológiákba, ...”
(P. Lili: A jövő - részlet)

Ez két okból is érdekes. Az egyik, hogy ama bizonyos jobber ideológiák, amiket a bal-liberálisok oly hangosan gyűlölnek, soha nem léteztek. Jobboldalon ugyanis NINCSENEK ideológiák. Történelem van, és annak tanulságai. Értelmezett múlt van, annak hasonlóságait felismerő jelen, és ennek megfelelő jövőkép. Ez nem ideológia, hanem a valóság. Ezért van az, hogy bár a bal-liberálisok fröcsögve hörgik, hogy elegük van a jobber ideológiákból, közben egyetlen jobber ideológust, vagy jobber ideológia könyvet sem tudnak felsorolni. Ilyesmi ugyanis sosem létezett.

Jobber oldalon ideológiák helyett a múlt tényei mellett a tudomány tényei vannak. Ilyen pl. a biológia. Hím és nőstény, férfi és nő. Az ideológiák e téren is a bal-liberálisoknál találhatók, főként a CEU-n tanítják, és gender ideológiának hívják. Persze vannak ott régebbi, de folyton modernizált ideológiák is, Marx, Engels, Lenin, Karl Popper, vagy akár Francis Fukuyama.
Óh, persze: manapság ezeket „eszmerendszer” néven szokás hívni, nem ideológiaként.

Szegény P. Lili, miközben a gyűlölettől vérben forgó szemekkel bámul a ködbe, amiben a képzeletébe ültetett zorbáni ideológiák növekednek, az egyetlen és valódi ideológiák a háta mögött vannak. Elég lenne megfordulnia, és akkor megláthatná a valódi ideológiákat apukája világnézetében.

A trágár leánygyermeknek tehát a - nem tudom, mikor növesztett - péniszét apukájába kellene tolnia, ha már ez a vágya az ideológiákról.

„... mert mi már merünk azok lenni,
akik akarunk valójában”
(P. Lili: A jövő - részlet)

E lózungot jól ismerjük. Egy liberális nézeteket vallónak mindig, minden azonnal jár, így aki hercegkisasszony akar lenni, annak a társadalom kötelessége azonnal palotát, pénzt, szép ruhákat és szolgák hadát biztosítani. (Szükség esetén nemváltó műtétet is.)
Alanyi jogon, mert egy liberálistól nem várható el, hogy érdemi és hasznos tevékenységekkel, hosszas és fáradtságos munkákkal érje el a célját.


- ANYU, az Access Bars kezelő

P. Lili anyuka magánvállalkozó. Tevékenységét ő maga így jellemezte:

„L[...] Kata vagyok, Házassági Tanácsadó-Párkapcsolati Coach, Face to Face tréner, Paradox-Pszichológia mentor, Hipnózis szakember, Access Bars kezelő, négy gyermekes családanya, társ, és végül, Lili édesanyja.”

Kezdetnek dekódoljuk, hogy mi is ez valójában.

„Házassági Tanácsadó-Párkapcsolati Coach, Face to Face tréner, Paradox-Pszichológia mentor, Hipnózis szakember, Access Bars kezelő”

Nos, ez mind nagyon szuper, nagyon jó és főként nagyon tudományosnak tűnik.
De ezek egyike sem az.

E tevékenységek egyikének sincs köze
a tudományhoz, így a valósághoz sem.

Ez mind a New Age mozgalomhoz tartozó, áltudományos, okkultista-varázslós, tündérekről, fénylényekről és egyéb hasonlókról képzelgős, transzcendensen meditálós, nálunk inkább „ezotéria” (avagy: ezoterika) néven ismert dolgok.

Pontosan eme áltudományos, kulturális irodalomnak is csak nagy jóindulattal mondható tévhitek és téveszmék ismertetéséről szól a „Csalók Misztériuma” c. sorozatunk.
(Mivel a New Age világa 1970 óta meghökkentően sokrétű lett, még csak a régebbi, valamilyen szinten többé-kevésbé mindenkihez eljutott átverésekről volt érkezésünk részletesen leírni a valóságot.)

P. Lili anyukája (L. Kata) a New Age modernebb (így kevesek által ismert és ennél fogva jobban eladható) módszereiből él. Ezek alapjait és mibenlétét mutattuk be az „Értelmes-e a bal-liberális értelmiség” c. sorozatunkban.

Ez a ThetaHealing „spirituális gyógyító és önfejlesztő módszer” világa, amiben meditációval 10 szálú DNS-t akarnak magukban növeszteni a gyakorlók, segítségként pedig tündérekkel beszélgetnek. (Ezt mutattuk be a „Yoda mester théta-állapotban” címmel.)

Ez a Xenu nevű gonosz űristen által a földre száműzött thetánok szcientológiai „tudománya”, a dianetika. (Erről többször is írtunk, az összefoglalónk ide kattintva érhető el)

Ez a metafizika, a semmit sem értő, mindent varázslatnak gondoló, tűz körül ugráló Neander-völgyi ősember „tudománya”, amit ősi tanok néven élesztett fel a New Age. (Ezt itt ismertettük)

Ez a Fenyő Iván által is egekig magasztalt, brazil mágus rajongói köre. Ők utaztak a dél-amerikai „Csuda Jani” bácsihoz rendszeresen, hogy aztán kellő áhítattal magukba szívják a varázspálcájából (access rúdjából?) csorgó életerőt. (Erről itt írtunk)

Ez a szcientológiához hasonló, a nőket tüzes vassal billogozó NXIVM (erről itt írtunk)felszabadító” életmód tréningek világa.

Ez az idővel a normális emberekből is elméjükbe zárkózott, mindentől rettegő és mindent gyűlölő szociopatát kreált mentális trénerek és életmód-guruk, avagy Coach-ok játszótere. (Erről itt írtunk)

A New Age mindaz a nevetséges babonaságokon alapuló, tudománytalan átverések széles tárháza, amit az őskorban a varázsdobolós sámánok, az ókorban a mágusok, a középkorban a varázslók és boszorkányok képviseltek.

Korunkban ezek egy része nyíltan dicsőíti ezen szélhámosságból élő boszorkányokat, ráadásul ezt orcátlanul „szakralitásnak” nevezik. (Erről itt írtunk)

Más részük igyekszik „modern” lenni, és kerüli a hagyományos megnevezést.

Ő már nem boszorkány,
ő spirituális, életviteli tanácsadó.

És közben pont azt teszi, amit a magát nyíltan boszorkánymesterként definiáló.

Ahogy a múlt század végén a „parapszichológia”, úgy most a „paradox-pszichológia” a divat, ám ettől csak a név változott, a tanok lényege ugyanaz.

30 éve a „transzendentális meditáció”, most a „kollektív transzérzékelés hipnózis terápiával”. Mindkettő ugyanazon irányított éber álom, mely aztán a zagyva álomképeket valóságos érzékelésnek igyekszik beállítani. (Más változatok ezt még egyszerűbben, drogokkal kínálják - erről itt írtunk.)

Lépjük most át azon apróságot, hogy Magyarországon bármiféle hipnózissal csak és kizárólag, ezzel kapcsolatos továbbképzésben részesült orvosok és pszichológusok foglalkozhatnak, P. Lili anyuja, L. Kata pedig nem az. (Lásd pl. ide kattintva, a hivatalos orvoslás egyik honlapján)

A New Age világában nem szokás holmi jogszabályokkal meg előírásokkal foglalkozni, hiszen ők már beavatást nyertek a titkos, természetfeletti tanok ezoterikájába. Ők már különbek holmi egyszerű halandóknál. Sőt, ahogy a fejükben létező tévképzeteket, úgy a jogszabályokat is eleve nekik kellene meghozni. (Pont úgy, ahogy a diákoknak a tananyagok összeállítását.)


És végül:
mi a csuda az
„Access Bars kezelés”?

Az „Access Bars kezelő” sem valamiféle gépkezelői tevékenység. (Lefordítva: Hozzáférési Rudak)
Bár e viszonylag új műfajnak még nincs magyar neve, ez sem új dolog, csak néhány, mára elcsépelt ezo-hókuszpókusz felújított változata.
Ebben a ThetaHealing, a pszichokineziológia, a Reiki és az akupresszúrás talpmasszázs lett egybemosva.

Dióhéjban:

A tudatot a magát modern Jézusnak képzelő access-guru kézrátétellel, simogatással és nyomkodással „módosítja”, „gyógyítja”.

Ezt a módszert Gary Douglas, a Szcientológia Egyházzal szoros kapcsolatban álló amerikai író és oktató, valamint Dain Heer, egykori csontkovács (aki a „mentális coaching” specialistájává vált) találta ki.
Ők azt állítják, hogy „kérdéseket tettek fel az Univerzumnak”, és cserébe „misztikus csatornákon át olyan információkat” kaptak, amelyek megmutatták nekik a „fejen lévő 32 pontot”, a „Bar”-okat.
Aztán „rájöttek”, hogy ezek a bárok „olyan eszközök, amelyek segítik az embereket, hogy más módon működjenek ezen a bolygón”.

A lényege, hogy van a fej jobb és bal oldalán összesen 32 gomb, és ezek nyomogatásával úgy lehet átprogramozni az ember tudatát, akár egy gépezetét.
A gombokat nyomogató emberi gépkezelő (Access Bars kezelő terapeuta) feladata, hogy ujjait a koponya körül szimmetrikusan elhelyezkedő 32 pont egyikére helyezze, amivel aztán aktiválja a különböző Hozzáférési Rudakat.
Ezzel a szexualitást, a pénzt, a hatalmat, a tudatot, a gyógyulást, de a még a tér- és időalagutakat is befolyásolják, s mi több, még az öregedést is lassítják.

Bár a módszerről szóló ismertetőkben sok helyen azt állítják, hogy ez egy tudomány által is bizonyított és elfogadott módszer, ennek pont az ellenkezője az igaz.
Az „Access Bars”-nak semmiféle tudományos alapja nincs, és nem alapozzák vagy támasztják alá őket orvosi vagy tudományos bizonyítékok, ezért áltudománynak minősülnek - írja erről pl. a francia Wikipédia.

Ez az új módszer tehát pont ugyanaz, mint a régiek, csak az univerzummal való csevegés közben itt nem a sosem létezett bioenergiával történő „auratisztítás” vagy „energiacsatornázás” van, hanem „bar kezelés”. (A nyugati okkultizmusból eredő, szándékosan félremagyarázott keleti energiák kulturális és tudományos mibenlétét már részleteztük: „Chi: misztérium helyett egyszerű fiziológia”)

A biológia és a biokémia nyilván ördögtől való, véletlenül sem szabad a természettudományokkal foglalkozni - itt van helyette a könnyen érthető csiribú-csiribá.

Az „Acces Bars” nevű abrakadabra kellő hitelességgel előadva, itt sem több mint szuggesztión és önszuggesztión alapuló elmetrükk. (Erről pl. „Elmetrükkök” címmel már írtunk)

Az „alternatív gyógymódok” mindig jók arra, hogy a kitalálói és elterjesztői jó pénzeket keressenek.

Az ilyenek ellen Franciaországban már létrehoztak egy „Mentális manipuláció elleni központ” nevű intézményt, ami alapos vizsgálatok után egyértelműen csalásnak és átverésnek nyilvánította az „Acces Bars” összes csodáját. (Lásd pl. a Wikipédia erről szóló, francia bejegyzését ide kattintva)

Dióhéjban ez azon, liberális körökben viharos gyorsasággal terjedő világnézet, amivel P. Lili anyukája (és egyéb New Age „szakemberek”) munkálkodnak az emberiség megmentéséért és felemelkedéséért.

Megjegyzés

A New Age a baloldal találmánya. E mozgalom kezdetben - általuk kitalált alternatívákat kínálva - a történelmi vallások megsemmisítését célozta, de hamar rájöttek arra, hogy ebben több pénz van, mint elképzelni tudták. (Erről itt írtunk: „A hibrid vallásháború atombombája”)
Ezután mindenféle okkult ostobaságokat hirdetve nekiálltak kihasználni a beteg embereket. A múlt század végén még 'csak' a rák gyógyítását ígérték, de (pl. a ThetaHealing) manapság már a levágott láb meditációval való visszanövesztését is.
Mivel ezen szélhámosságok idővel lelepleződnek, ugyanazon zagyvaságot folyamatosan átnevezik, a módszer magyarázatául szolgáló halandzsát átszerkesztik - majd ezt vadonatúj, nagyon modern, és minden eddiginél hatékonyabb módszerként tálalják.

Ezért tűntek el az ismertetőikből a „paranormális”, „New Age”, „ezoterika”, „bioenergia” stb. szavak is. Immár „tudatosság” van meg „elektromágneses hullámok”, és a csatlakozók életében jön el az „új korszak”.
A szellemek és egyéb entitások is lecserélődtek földönkívüli fénylényekre.
Az auratisztító, lélekgyógyász „tudását” másokkal megosztó parafenomén új nevei: tanácsadó, konzulens, tréner, coach.

Sajnos rengetegen esnek az illúziók és a képzeletvilág alkotta mesevilág csapdáiba. Szép és mindent ígérő szavak, könnyen és bárki számára érthetően fogalmazott mondatok. Aki nem elég járatos a természettudományokban, könnyen el is hiszi az ott hallottakat. A hazugságok fáiból álló erdőben könnyű eltévedni. Nem kell sok idő, és észre sem veszik, hogy bezárkóztak egy olyan képzeletvilágba, aminek semmi köze nincs a valósághoz. A legtöbbjük számára nincs többé visszaút, örökre rájuk zárult az őrület panoptikumának ajtaja.

Persze értem én, hogy bennem van a hiba; nem vagyok beavatott, így nem vagyok képes felfogni a New Age mestereiben rejlő nagy spirituális/transzcendentális erők mibenlétét. De akkor miért nem tudta ezt soha, egyikük sem bizonyítani? A James Randi alapítványnak hála egymillió dollárt vihetett volna haza, akinek sikerül - ám a pénzért jelentkezők mindegyikéről kiderült, hogy egy piti szélhámos. (Erről pl. itt írtunk: „A leleplezett parafenoménok”)

Nem véletlen, hogy ezen halandzsavilág egyike sem minősül tudománynak. A valódi tudósok egy része nyíltan és keményen elhatárolódik az ilyesmitől, a maradék pedig szélmalomharcot folytatva próbálja leleplezni az átnevezéssel folyton megújuló hazugenergiák mibenlétét.

Ha még nem osztotta meg
ezt az oldalt, itt is megteheti:




- A család az ...

„A generációm vállalja a felhivalkodást,
hogy nem érdekel minket, ki az anya, és ki az apa”
(P. Lili: A jövő - részlet)

Egy kisgyermek napról napra fejlődő elméje és tudata ámulattal tekint az őt körülvevő világra. Kíváncsian, lépésről lépésre jár az ismeretlen dolgok ködében; és amit megismer, azonnal elfogadja, hiszen még nincs semmi más, amit tudna róla.
Számára mindez nem olyan, mint valamiféle száraz dokumentáció. Fejlődő agyában ezek nem csupán ismeretként rögzülnek, hanem mindegyikhez valamiféle érzelem is társul. Mégpedig nagyon erős, akár egész életét meghatározó érzelmek. Mire felnőtté válik, az agya a neurális hálózatokat már számtalanszor módosította, elméjéből a látott/hallott dolgok és események zöme törlődik, ám egy adott dologhoz vagy helyzethez kapcsolódó érzelem megmarad.
Ezért fontos az, hogy egy gyermeket hogyan nevelünk, ezért meghatározó minden felnőttnél a gyermekkor. A mélyen rögzült érzelmeket ugyanis nem lehet hipp-hopp új tudással felülírni; az ilyesmi felnőttként már nagyon nehéz, sokszor még szakemberek segítségével is lehetetlen. (Nem véletlenül szoktak a felnőtteket kezelő pszichológusok és pszichiáterek oly sokat beszélni a gyerekkori traumákról.)

A világ megismerésének gyermeki igyekezete az őt körülvevő valóságra szűkül. Ez pedig nem más, mint a családja. Szülők, nagyszülők, testvérek. A velük való kapcsolat adja a későbbiekben a másokkal való kapcsolatának alapjait. A világ, melyet a gyermek megismerni vágyik, amit próbál utánozni, amibe próbál beilleszkedni tehát nem más, mint a közvetlen környezete. Ez lesz a minta, ami az ismereteit és a személyiségét meghatározza. És ha ezekben a mintákban gondok vannak, az a gyermeki elmében is a hibás viselkedési mintát fogja rögzíteni, mint jó vagy akár megmásíthatatlan dolgot.
Egy párkapcsolat sem más, mint egy élethelyzet, melynek alapjait a gyermekkorban látott minta jelenti.

Ennek tudatában érdemes átgondolni, a milliárdos költségekkel harsánnyá vált, liberális LMBTQI(xyz) lobbi által képviselt nézeteket.

Végezzünk egy gondolatkísérletet egy szivárványos „család az család” számára örökbeadott gyermekkel. Fejlődő elméje a nőiség meghatározásaként tárolja transznemű anyut, akinek szakálla és férfi nemiszerve van. Mellé igyekszik úgy viselkedni, ahogy szerinte a nők viselkednek. Mivel legbelül tudja, hogy nem kerek a dolog, a valódi nőket irigyli, s mi több: erősen féltékeny rájuk. Ezen érzelmek erősen befolyásolják a gondolkodását is, így transz-anyu keményen nőgyűlölő.
És persze a nevelőapu is durván nőgyűlölő, hiszen a nőktől (pontosabban a velük való erotikától) undorodik, valamilyen (őt ért trauma miatt) irtózik a valódi nőktől.
Mi is lesz egy ilyen „család az család” élethelyzetben a gyermek mentális fejlődésével? A szülői mintát, mint a világ működését, a tapasztalt nőgyűlöletet, mint helyes érzelmeket, és a „másság” iránti heves rajongást, mint a szeretet és a párkapcsolatok példájaként fogja értelmezni.
A nőgyűlölet és a „másság” iránti rajongás lesz hát az az alap, amire később bármi más épülhet.

Ennek nincs köze semmiféle genetikához, ennek is csak ahhoz van köze, amit úgy hívunk: gyereknevelés.

Persze a mindenre csodálkozó kisgyermek, majd a minden iránt lázongó kamasz nevelését további, személyiségét meghatározó hatások is érik. Legyen az bármi, ha jónak és követendőnek látja, élettapasztalat hiányában azonnal elfogadja, és az ezzel kapcsolódó érzelmek miatt, tudat alatt követendő példának tekinti. Minél több az ilyen minta, annál erősebb elméjében az ezzel kapcsolatos érzelmi bevésődés.

És mintából már nincs hiány. Ömlik a Netflix filmjeiből a genderideológia. A legrendesebb, legokosabb, legügyesebb ember mi más lenne, ha nem leszbikus, vagy meleg. A mozikban a világmegmentő új szuperhősök is az LMBTQI(xyz) közösség tagjai. A különféle érzékenyítések, valamint egyéb propagandák, melyek a másságot elutasítók kirekesztése mellett azok vad gyűlöletére is nevelnek, tovább erősítik a mentális bevésődést: az LMBTQI(xyz) ember jobb, különlegesebb és fontosabb, mint a többi. A hetero amúgy is idejét múlt, bigott, buta és főként: gonosz. Mindezt a tévében látott filmek is napi szinten erősítik.
Mellé önmaguk népszerűségéből élő celebek állnak piedesztálra, és adják elő jól megtervezett, „coming out” típusú produkciójukat. A kamaszok pedig - akár a kisgyerek a szüleivel - az általuk rajongott sztárokkal szeretnének azonosulni.
Nem kérdéses, hogy korunkban a média lett a gyereknevelés új, alternatív eszköze, mely ezt pont úgy teszi, ahogy önnön anyagi érdekében áll. Az anyagi érdekeket pedig sokan támogatják boldogan a hormonblokkolókat gyártó cégektől a nemváltó műtéteket végző plasztikai sebészekig.

Mindennek hatásait a politika is igyekszik meglovagolni. Nem kell e téren messzire menni, ott a híres EU törvény, mely szerint a férfiak is szülhetnek.
Mindezek társadalmi hatásait, és az egyre inkább az őrültek panoptikumára hasonlító intézkedéseket jól ismerik mindazok, akik nem zárkóztak be a liberális eszmeiség fedőnevű, a Wall Streetről irányított buborékvilágba.

De van egy olyan terület is, ami rendre elkerüli a jobboldali,
konzervatív gondolkodású emberek figyelmét.

És nem más, mint a fentebb, P. Lili anyukája által oktatott dolgokban már említett New Age.


- A leszületett transgender

Az áltudományos magyarázkodásokról, a sosem létezett génekről, az „ilyennek született” meséknek ellentmondó, melegből heterová lett emberek letagadott tényeiről már írtunk „A Csalók Misztériuma” sorozatunkban, A szivárvány mögött címmel.

A liberális körökben vallásos áhítattal rajongott New Age első perctől igyekezte bevonzani a „szexuális forradalom” rajongótáborát is.
Eme „Új Korszak” mozgalomnak első perctől az egyik alapköve az akkor még érdekes különlegességnek számító homoszexuális és leszbikus kapcsolatok dicsőítése mellett a különféle szexuális aberrációk szerető elfogadása.

Ahogy a New Age minden ága, az LMBTQI(xyz) ennek magyarázatára is létrehozott egy tudományosan elfogadhatatlan, minden realitást nélkülöző, ám jól érthető, és a mesevilágban élőknek könnyen megtanulható magyarázatot.

Ez dióhéjban annyi, hogy a reinkarnáció (tehát: lélekvándorlás) létezik, a hindu és buddhista tanokból általuk kiollózott, majd összegyúrt tanok szerint: aki meghalt, annak lelke egy születendő gyermekbe fog költözni. Ez a testből testbe járó, és azt megszálló majd tudatát (démonként?!) befolyásoló lélekről való tanítás szinte az összes New Age ágazat részét képezi.

Az általuk tanítottak szerint, ha pl. valaki biológiailag férfi, de nőnek érzi magát, az azért van, mert előző életében (életeiben) nő volt.

A századforduló után haladó liberálisként ezt tovább fejlesztették, most ott tartanak, hogy kitaláltak kb. 20 földönkívüli civilizációt (melyek mindegyike amúgy boldog kommunizmusban él!) és a lélekvándorlás nem korlátozódik bolygókra, hanem egységesen működik a galaxisban. Aki előzőleg más bolygón élt, de most itt született újjá, úgy hívják: „leszületett”.

Tehát aki előző életében (életeiben) mondjuk egy hermafrodita plejádi fénylény volt, de meghalt, és e Földön született újjá, az itt nem tud se férfinak, se nőnek lenni, ezért transzgender lesz.

Ennek köszönhető az oly sokszor hallott „rossz testbe született” magyarázat.

Így lett sokak fejében az újpogány okkultizmus transzcendens halandzsáival, a transzgender a lélekvándorlás hibájának áldozata. Nem tehet róla, „így született”.

Ez tehát az a világnézet, melyet P. Lili édesanyjához hasonló New Age oktatók hirdetnek a „másság” okairól, annak elfogadásáról stb.

Ha még nem osztotta meg
ezt az oldalt, itt is megteheti:




- A sajátnál minden jobb

A liberális gondolatvilágban minden rossz és szörnyű, mindent meg kell haladni, mindent meg kell változtatni. Még a társadalmak összetételét is. Ezért van az, hogy noha azok gondolkodását sem értik, akik évszázadok óta hasonló kultúrában és civilizációban velük élnek, egy teljesen eltérő kultúrából és civilizációból érkezők betelepítését favorizálják. Elvégre (szerintük) a mindenféle másság támogatása a jóemberség jellemzője.
Mellé logikusan értelmezhetetlenül azt képzelik, hogy az ilyen tömegek majd hozzájuk hasonlóan kukába dobják szüleiktől/őseiktől kapott világnézeteiket, és boldogan pancsolnak majd a nagy, nemzetközi olvasztótégely nihiljében.
Szerintük ez úgy oldható meg, hogy fizetik a bevándorlásukat, és aztán segélyekkel és mindenféle támogatásokkal a letelepedésüket.

Csakhogy ezek az emberek nem kóbor kutyák, akik a befogadás és a napi kutyatápért cserébe farkcsóválva kezet nyalnak és boldogan őrzik új gazdáik portáját - helyette a kapott pénzből nekiállnak nekik tetsző társadalmat építeni.
A terrorcselekmények és a napi szintű erőszak megoldásaként bezzegnyugaton letiltják az erről szóló híreket, és idegengyűlölő nácinak bélyegzik a józan ész szavait. Ennek mibenlétét már többször elemeztük, lásd pl. itt: „Hitélet - kizárólag hitetleneknek” és itt: „A muszlimok érzékenysége”.

Ez tökéletes példája a társadalmi öngyilkosságba forduló öngyűlöletnek.


- A nevelés eredménye

P. Lili esetében (mint oly sok mai kamasznál) ez a családi háttér. A szovjet kommunizmus és az amerikai ezotéria furcsa kombinációja adja a világnézeti mintát, a náci okkultizmusra jellemző felsőbbrendűségi tudattal és Lenin proletárjaira jellemző vad gyűlölettel.

Érdemes észrevenni azt is, hogy Lilike szülei a világnézeteik ellenére a gyereket nem holmi „prolisuliba”, hanem egy kiemelten nívós, katolikus gimnáziumba adták. Elvégre ott kap igazán színvonalas oktatást, az tökéletes ugródeszka a felsőoktatáshoz.
Ez is tipikus proli mentalitás. Amikor kellene neki valami, odamegy, kér, majd széles mosollyal elfogadja. De amikor az adakozó hátat fordít, fintorogva nagyot köp.
A gyerek tehát a katolikus gimnáziumba járjon - de attól még „mocsok kereszténység és gonosz papok meg rohadék kereszténydemokrácia”. Egyetlen iskola sem képes ilyen nevelésen és annak hatásain módosítani. Egy dolgot tudtak tenni: azonnal elhatárolódtak Lili, a bal-liberalizmus aktuális trágárkájának mondandóitól.

Tehát a színpadra állt kamaszlány szájából csupán komcsi apu és boszi anyu nevelése köszönt vissza. Tettével a szüleiben (és baráti körében) kiváltott büszkeség szegény gyermekben most még örömet vált ki. Ezt növeli a bal-liberális hiénák hamis dicsérete, amivel már eddig is oly sok gyereket használtak ki majd dobtak el, érdekük szerint.

Később persze rádöbben majd, hogy valami nem stimmel - de persze ahogy az ilyen körökben szokás, a saját boldogtalanságának mások lesznek az okozói.
Életének nem ő maga, hanem a Zorbán, a bigott klérusok, a földönkívüliek, esetenként a gonosz erdei manók az elrontói. Néha hol ez, hol az; néha mind egyszerre. És persze a szülői példára gyűlölni fog mindent és mindenkit, mindenről lesz pár rossz szava, és soha semmi sem lesz neki jó, mert az egész világ egy nagy sz@r, aminek egyetlen hobbija az ő elnyomása.

Szegény P. Lili ma még azt képzeli, hogy ő a jövő.
De nem. Ő a jövőben lesz az, ami a szülei a jelenben.

Valahol ezt már sejti, hisz ő maga mondta a színpadon: „Több tanártól kaptam meg, hogy semmire sem fogom vinni.”

Ha még nem osztotta meg
ezt az oldalt, itt is megteheti:




- A VÉDELMEZŐK

Akár egy szuperhős filmben, a bal-liberális tábor azonnal kiküldte a védelmezőit.
A különbség annyi, hogy a Marvel és DC filmekben az ilyenek különleges képességűek, míg hazánk valóságában egy rakás szájhős és egyéb lúzer döngeti a mellét.

Lássuk őket:

- Nagy Blanka, alias Trágárka 1.0

Az Olaszországba költözött ex-gyermekkatona levélben hívta fel utódja figyelmét arra, hogy mi várhatja a jövőben. (Lásd: ide kattintva)
Blankának annyit sikerült a vele kapcsolatos eseményekből megérteni, hogy a gonosz és bigott magyarok nem szerették, mert csúnyán beszélt. Ezen sincs mit csodálkozni, hisz tudjuk: nem ő volt iskolája legjobb tanulója; s mi több: több tárgyból is hajszálon múlt, hogy nem kellett évet ismételnie. Innentől az lenne furcsa, ha a vele kapcsolatos dolgokból azt tanulta volna meg, ami a valóság.


- A komcsik frissen toborzott gyerekkatonái

Az ADOM Diákmozgalom pont olyan hátterű gyerekekből áll, mint Lilli. A kommunista tanárok biztatására azonnal mellé is álltak:
„Ezt teszi a tizenévesekkel a folyamatos társadalmi feszültség generálása, ha semmibe veszik, amit mond. Mert ha nem hallgatják meg, ha csírájában elfojtják a vitát, akkor az ember egyre kétségbeesettebb vagy egyre dühösebb lesz.”
Nehéz rájönni, hogy egy gyerek miért lesz kétségbeesett, ha a kormány közgazdasági kérdésekben több évtizedes gyakorlattal rendelkező szakértők, és nem nagyszájú hülyegyerekek ötleteit valósítja meg.
Gondolom, a liberális nevelés teszi, melynek hatására már 12 évesen azt képzeli, hogy körülötte forog a világ, és 16 évesen már meggyőződése, hogy e Földön őelőtte még senki nem volt olyan okos, mint ő most.

Folytatták is:
„Az utóbbi történt, ami azt jelenti, hogy egy jogán dühös diák bátran kiáll a saját véleménye mellett, aminek tartalmával egyetértve mi is kiállunk mellette.
Azok, akik trágár kifejezésekkel nyilvános, online lincselésbe kezdtek Lili ellen, gondolják végig, hogy pontosan mi is a bajuk az elhangzott slammel.”

(Lásd pl. ide kattintva)

Nos, semmi gond az elhangzott trágár kifejezésekkel, a slam (akár a rap) ilyen műfaj.
A tartalmával van gond, és az időponttal, amikor elhangzott. A totális valótlanságok lózung gyűjteményével; amiről szólt, és azokkal, akik a saját nyerészkedési illetve politikai céljukra egy tudatlan és félrevezetett gyereksereget tolnak maguk előtt.
Ennél fogva azokkal is komoly gond van, akik védelmezik, ahelyett hogy rájönnének, kik és miért csináltak belőle bohócot. Bár inkább pojácát, mert a bohóc legalább vicces és szórakoztató. A pojáca viszont irritáló.


- Pojáca show: Noár, és a pulóver ár

Jó ideje minden tüntetésen P. Lili felfedezője és menedzsere, mindenáron Molnár Áron a középpont. A hollywoodi celebektől tanult módszert alkalmazó politikai pojácának mindegy, miről van szó, ő ott van elöl, énekel, támogat, beszól.
Ha nem tenné, az emberek elfeledkeznének róla. Ugyanis hatalmas művészetével eddigi életében semmi olyat nem tudott letenni az asztalra, amire a nép 24 óra múlva is emlékezne. Márpedig egy celeb megélhetésének kulcsa a népszerűsége, minél kevesebb ember emlékszik rá, annál kevesebbet tud kérni a fellépéseiért. Az amerikai pojácák ezért állnak az összes demokrata lobbi mellé: ilyenkor mutogatják, hogy ők is vannak, meg ők is jóemberek. Mellé próbálnak a többieknél is nagyobbat mondani, így elindul közöttük egy népszerűség növelésre szolgáló, nagyotmondó verseny. Erről az adott esemény résztvevői azt hiszik, hogy őket támogatják, és lelkesen lájkolják, és hálából megjelölik kedvelésre/követésre a pojácát.

Ettől a nagyotmondó, önfényező celeb látszólagos(!) rajongótábora dinamikusan növekszik. Bár a követők jó része azt se tudja, kicsoda, e számokra hivatkozva a következő fellépésért/szereplésért a pojáca már sokkal több pénzt tud kérni.
A marketingben ezt a módszert ismétlő reklámnak hívják, a celebek menedzselésében elengedhetetlen - csak itt a termék a celeb, a reklám pedig hogy miket mond.

A megkérdőjelezhetetlenül baloldali Konok Péter, az ATV Szabadfogás c. műsorában a „megélhetési ripacs” definícióval jellemezte Noár tevékenységeit. (Lásd ide kattintva)
Bár e két szó mindent elmond a dalnokról, később részletezte: „Egy végtelenül beteges ego, ráerőlteti magát erre az egészre, önmagát adja el ennek az arcának”. Majd folytatta: „Én soha nem hazudtam azt, hogy meg fogom váltani a világot, a Noár folyamatosan azt hazudja - tőmondatokban - ezeknek a szerencsétleneknek. A fiatalok már kiröhögik. [...] Az emberek nem hülyék, azok hülyék, akiket a Noár annak néz.” Majd részletezte, hogy Noárnak már senki nem hisz a fiatalok DK-s nagymamáin kívül.
(Lásd ide kattintva)

Nemrég a tüntetések dalnoka webshopot is nyitott, így Gábor Zsazsa híres mondása Noárosan immár így hangzik: „Mindegy mit, csak úgy beszéljenek rólam, hogy benne legyen a webáruházam elérhetősége.”
A kínai termékekre nyomott éppen aktuális politikai lózungok Noárnak új bevételi forrás lett. Mivel ezek ára nem kevés, illő lenne átneveznie magát: No-Ár helyett lehetne mondjuk Yes-Ár, vagy Irdatlanulmagas-Ár.

Hont András, a bal-liberális tábor egyik legismertebb újságírója így fogalmazta meg Noár lényének valódi mibenlétét: „Félre kell tenni az egyéni érdekeket, most bátran kockáztatni kell! Csak az önzetlen, közös kiállás adhat reményt!
Ugyanitt »Elég volt« feliratú póló, pulcsi, vászontáska 10-17 ezer Ft + ÁFÁ-ért eladó!

(Lásd pl. ide kattintva)

Noár mostanában olyan sok Rambo filmet nézett, hogy azonosult a főszereppel. Már meg is fenyegette a Lili által elmondottaktól azonnal elhatárolódó középiskolát: ha netán ki merik rúgni ...

„... akkor számoljon velünk.
Mert nem fogjuk némán nézni.”

(Lásd pl. ide kattintva)

Lelki szemeimmel már látom is a rettenetes retorziót. Hátára kötött hangszórókkal Noár berohan az iskolába, és elkezd énekelni. Élőben, keverőpult és playback nélkül. És a borzalmas ricsajtól elsápadt, kegyelemért könyörgő tanárok hiába könyörögnek neki, hogy „Inkább táncolj, a port jobban bírjuk!”, ő addig nem hagyja abba, amíg nem vesznek tőle legalább 15 pulcsit a legdrágábból. És közben azt ordítja: „Számoljatok velem!”
(Megoldás: fel kell venni egy 120 kilós, vagyonvédelmi vizsgával rendelkező portást, aki ilyen esetben megragadja a dalnokot, és a pulóvereivel együtt kihajítja az épületből.)

Ha még nem osztotta meg
ezt az oldalt, itt is megteheti:




- Csintalan Sándor, a beszari forradalmár

Csintalan elvtárs politikai karrierjének csúcsát az MSZP-ben érte el, de volt már lelkes Jobbik rajongó, manapság pedig egy 14 éves tinilány imádatát is túlszárnyaló lelkesedéssel szokott Noárról nyilatkozni. Mivel P. Liliről mindent posztol, és ő maga is lelkesedik az előadásért, nézzük meg őt közelebbről.

Csintalan elvtárs (a diákoknak Sándor bácsi) mostanság nemcsak a diákhadsereg élén parádézó komcsikat sztárolja, hanem egyenesen forradalomra vágyik. Ezzel még a saját táborában sem ért mindenki egyet, mert az értelmesebbje tudja, milyen egy forradalom valójában.
Példa erre a 2022. okt. 9-én, az ATV Szabadfogás c. műsorban elhangzott párbeszéd:
Konok Péter: „Nem az a dolgunk, hogy forradalmat csináljunk. Te azért ülsz itt, mert forradalmat akarsz csinálni? Azt akarsz csinálni?”
Csintalan Sándor: „IGEN, azt akarok csinálni.”
Konok Péter: „Akkor álljál ki! De az egy másik műfaj!”
(Lásd ide kattintva)

Csintalan Sándor tehát forradalmat akar csinálni. Rendben, lássuk ő mennyire alkalmas rettenthetetlen, életét kockáztató harcos forradalmárnak. Szájhősködni ugyanis mindenki tud, ám egy ember személyiségét mindig az jellemzi, hogyan viselkedik egy adott helyzetben. Vészhelyzetben is ilyenkor derül ki, hogy bátor és harcias valaki, vagy beszari nyulam-bulam.

2007 decemberében Csintalan elvtárssal már szembejött a valóság. Egy garázsban 4-en rátámadtak. Mit tett ekkor a forradalmárkodni akaró, nagyszájú Csintalan Sándor? Felemelte az ökleit, és dühödten küzdött? Ütötte, rúgta, megragadta és harapta a támadóit, akik így szintén sérüléseket szereztek? DEHOGY.
Csintalan elvtárs halálsápadtan sikoltozott: „Haaaaagyjatoook! Jajajajaj! Segíííítsééég!”

A helyzet az, hogy aki valóban harcos személyiség, az minél többen és minél nagyobb erővel támadnak rá, annál dühödtebben és annál elszántabban fog védekezni.
A gyáva, beszari szájkaratés viszont lefagy, megdermed, visong. Az ilyennek teljesen mindegy, kik vagy hányan támadják, egy embertől is ugyanígy azonnal berosál.
Ugyanis az, hogy valaki hagyja, hadd tegyen vele bárki, amit csak akar - vagy kiáll önmagáért és küzd; annak nincs köze ahhoz, hányan támadták meg. Egy bátor ember - pláne ha a testi épségéről, még inkább: ha az életéről van szó - 100 emberrel is ugyanúgy szembeszáll, mint eggyel. Egyszerűen azért, mert nem adja meg magát, nem adja fel, nem kezd vonítani és önmagát földhöz verve gyáván sikítani. És ez független attól, hogy tudja: nincs esélye.
Ennek nincs köze ahhoz sem, hogy meglepetésként érte, vagy volt ideje felkészülni. A gyáva ember bármeddig mondogatja magának, hogy bátor lesz - sosem nem lesz az. A bátor viszont történjen bármi bármely hirtelen, sosem lesz gyáva.

Egy bátor ember ugyanis nem attól bátor, hogy sosem fél, hanem attól, hogy bármikor képes legyűrni önnön félelmeit. Így nem az a bátor, aki túlerővel megver valakit, hanem ellenkezőleg. Attól bátor, hogy noha tudja: nincs esélye, még nem adja fel, nem adja meg magát, nem hagyja, hogy csak úgy, bárki jöttment kényre-kedvre összeverje/agyonüsse.

Csintalan elvtárs azonban az ellenállás szikrája nélkül, azonnal megadta magát: tegyenek vele amit csak akarnak, ő közben azzal volt elfoglalva, hogy a nadrágjába ürítse végbele maradék tartalmát is.

Érdekes, hogy a média nem sokkal később már a helyszínen is volt, és megintejúvolták és fotókat készítettek róla.


E fotók számomra már akkor is érdekesek voltak. Hol lehet olyan pólót kapni, ami ha a gazdájának így dől a fejéből a vér, a fehér részei nem lesznek vérmocskosak? Bizonyára drága lehet egy ilyen vérlepergető póló, de biztos megéri megvenni.

Amikor egy embernek vérzik a feje, s mi több: a homlokán folyik a vére, (pláne, ha egyenest a szemébe) az első dolga az, hogy gondolkodás nélkül, reflexből, azonnal letörli. Ha nincs zsebkendője, ingujjal, vagy akár tenyérrel. De letörli azonnal, mert a szembe folyó vér igencsak kellemetlen, és a látást is elhomályosítja.
A fotókon azonban nyoma sincs elkent vérnek, helyette a szemébe is háborítatlanul folyó vérpatakok látszanak, mint egy ZS kategóriás mozifilmben a sminkes által felkent ketchup.

A sajtóhírek szerint vascsövekkel ütötték. Ez érdekes, mert egyedül a terminátor feje nem loccsan szét akár egy érett dinnye, ha egy méretes vascsővel emberesen odavernek.

Félreértés ne essék, eszemben sincs a támadóit mosdatni, nem helyeslem az ilyesmit. De mint minden hasonló, ez az eset is a támadó és támadott személyiségét egyaránt jellemzi.

Csintalan Sándorról tehát kiderült: valós, éles helyzetben finoman szólva sem bátor.
S mi több: az eset után számtalan riportot adott arról, hogy ő azon kritikus pillanatokban menyire meg volt rémülve, és milyen gondolatok futottak át a fején miközben a rá támadó 4 embert nézve azt hitte, meg fog halni.

És ez az ember akar forradalmat?! Forradalmat - ami itt és most lényegileg

polgárháború lenne.

Vajon ő lenne a mintaforradalmár, az élenjáró hős? Dehogy! Ő a barikádja mögött, amikor már nemcsak pár pofonról és kartörésről van szó, hanem az életéről, egyértelmű, hogyan viselkedne.
Amikor mellette robbannak a gránátok, amikor a golyók süvítenek, amikor repeszszilánkok tépik szét a mellette álló mellkasát, Csintalan elvtárs a földön fetrengne, nadrágjából barna lé folyna, és torkaszakadtából üvöltene segítségért.
(Mellesleg pont így viselkedne a másik nagy forradalomra vágyó szájhős, a drogbotrányos divattervező Herczeg Zoltán, meg a többi hasonló is.)

Csintalan ezt nyilván maga is tudja, így a harcokban a saját szerepét vélhetőleg úgy képzeli, mint ahogy a nagy balos példakép, Kun Béla tette.

Amikor 1919. június 24-én a Ludovikások megtámadták a „Tanácsköztársaság” néven ismert kommunista terrorállam vezetőinek lakóhelyét, az általuk kisajátított Hungária Szállót, a rablógyilkosok közellenes társaságának feje, Kun Béla népbiztos legfőbb elvtárs összecsinált alsógatyával, azonnal elmenekült. (Ahogy a kobzos dala szól a Monty Python egyik filmjében: „Bátran elfutott, el ám! A vész láttán, ahogy tudott, farkát behúzva elfutott.”)

Ez esetről az akkor a gödöllői királyi kastélyban tartózkodó a Böhm Vilmos, a rablógyilkosok akkori hadügyminisztere ezt írta a naplójába:

„A fővárosi ellenforradalom folyamán Kun Béla nem viselkedett a helyzetnek megfelelő bátorsággal. Este nyolc óra tájban halálsápadtan beállított az ellenforradalom hírével a főhadiszállásra.
[...]
De Kunt alig lehetett megnyugtatni. Ahelyett, hogy a veszedelem pillanatában a forradalom fővárosában maradt volna a csapatok élén, sietve eltávozott helyéről, s a hadsereg parancsnokságnál keresett menedéket.
Tíz órakor Huges-összeköttetést kaptunk a szovjetházzal, ahonnan Alpári referált az eseményekről. A referátumból kitűnt, hogy Kun az első lövésre elvesztette a fejét, sőt átadta minden írását Alpárinak és úgy menekült el.
A városból kapott megnyugtató hírek hatására 10 óra után Kunt erős védőfedezettel bekísértettük a fővárosba.”

(Ezt már részleteztük a „Rablógyilkosok közellenes társasága” c. sorozatunk 3. részében)

Ez hát a Csintalan félék elképzelése egy háborúról. A tipikus, „fogjuk meg és vigyétek” hozzáállás.
Háborúba uszítani az embereket, aztán biztos távolságból lelkesíteni azokat, akik épp belehalnak.

És közben elhitetni a gyerekekkel, hogy nem is polgárháborút, hanem egy dicsőséges forradalmat akarnak velük megvívatni. A gyerekek pedig el is hiszik, és nagy, romantikus hősöknek képzelik magukat.


A Csintalan elvtárs félék elfeledték tájékoztatni őket arról, hogy a Kun Béla, Rákosi Mátyás és Kádár János nevével fémjelzett kommunista terrorállamok kora lejárt.
Az általuk dicsőített forradalmárkodás kora mindig azt jelentette, hogy egy csapat állig felfegyverzett elvtárs fegyvertelen embereket megkötözött, majd agyonvert és/vagy felakasztott.

Csakhogy elfeledték, hogy e „dicső” időknek rég vége.

Ezt itt a XXI. század. Az a polgárháború, amit ma a bal-liberálisok hívószava forradalomnak nevez, egészen másként történne, mint a fejükbe sulykolt romantikus álom.

Az önmagukat hősnek képzelők vajon akkor is így önelégülten mosolyognának, amikor meg kell(ene) vívniuk ama bizonyos csatákat? Vajon a mindenmentes szója lattén nevelkedett, korunk ifjú vörös proletárjai belegondoltak-e abba, hogyan állnák a sarat a barikádokon, amikor a tőlük balra álló karját letépte egy golyó, a tőlük jobbra álló barátjuk agyveleje pedig épp beteríti őket, mert a feje szétrobbant a belecsapódott aknaszilánkoktól?
Vélelmezem, hogy nem. S mi több: esetükben is a Csintalan Sándor meg Kun Béla féle „hősies” magatartás várható.

Még akkor is, ha a Szamuely dumával lelkesítik őket előtte: „A vértől nem kell félni! A vér - acél: erősíti a proletár-öklöt!” (Lásd pl. ide kattintva)


Vajon elmondták nekik, hogy az MSZP az MSZMP-től örökölte a vörös színt, ami a szó legszorosabb értelmében a kiontott vért jelképezi?

Vajon tudják a baloldaliság eszméiért forradalmárkodi vágyó gyerekek, hogy a nekik dicsőített polgárháborúban az ő vérük fröccsenését, és az ő beleik kiomlását favorizálják a Csintalan elvtársak?

Vajon kiszámolták már a főelvtársak, hány gyerekkatonájuk halála árán sikerülne megszerezniük maguknak az olyannyira áhított hatalmukat?

Persze hogy nem. Nekik mindegy, hiszen az ilyen ocsmány, gerinctelen és gyáva hiénák mindig másokat küldenek meghalni maguk helyett.



Ha még nem osztotta meg
ezt az oldalt, itt is megteheti:




- Perintfalvi Rita, az ezotérikus teológusnő

A női pap szerepében tetszelgő Perintfalvi pont azt képviseli a kereszténységben, mint Kabul rózsája a politikában. Ha valaki egyszer könyvet ír korunk kártékony külföldi ügynökeiről, bizonyára ő is kap benne egy fejezetet.

A sosem volt papnő Márki-Zay kampányát meglovagolva került a köztudatba. Nem csoda, hiszen MZP is pontosan azt az álkereszténységet képviseli, amit ő. E sokak által félreértett, „liberális kereszténység”-nek is nevezett, önellentmondásokkal teli világképét már részleteztük a „Keresztény-e Márki-Zay Péter” című, 4 részes sorozatunkban. (Lásd: ide kattintva)

A „liberális kereszténység” egyre több bezzegnyugati országban ejti foglyul a keresztény egyházakat. Eme „posztmodern” változás eredményeként e helyeken a vallás valójában önmaga ellentéte lett. Külsőségeiben, szertartásaiban - tehát látszólag - minden olyan, mint régen, ám a kicsavart tanok miatt mélységében, és így lényegében már egészen más. Az ilyen, „liberális kereszténység” néven meggyalázott szellemiségű tanítások nemcsak blaszfémia és eretnekség, hanem lényegének mibenlétében vegytiszta sátánimádat.

Ezeknek természetesen eszük ágában sincs saját vallást vagy legalább nyíltan önálló irányzatot létrehozni. Ez ugyanis hosszas folyamat lenne, rengeteg munkával és költséggel. Ezért inkább megszállják a meglévő egyházakat, elfoglalják templomaikat, és ott szájízük szerint kicsavart álkeresztény tanok hirdetésére kényszerítik őket. Ezzel nemcsak a templomokat és az egyház vagyonát rabolják el, hanem a híveket, és azok lelkét is.
A lélekrablás után az ilyen templomokban már a nemzetközileg épp aktuális liberális nézeteket harsogják, amit „Isten öröktől fogva való és örökérvényű akaratának” hazudnak. Ha kell, szemrebbenés nélkül még a Bibliát is átírják ehhez.
Tipikus példa erre a svéd evangélikus egyház, ami Istent semlegesneműre írta át a Bibliában, templomaikban pedig leszbikus házasságban élő lelkésznők is prédikálnak.
A változások eredményeként ma a svéd evangélikusoknak kb. negyedannyi híve van, mint 30 évvel ezelőtt. Ebből egyértelműen látható, hogy ez nem „modernizálás”, hanem leépítés.
Célja nem a változás, hanem a felszámolás.
Ennek szellemiségében ténykedik Perintfalvi Rita is.

Magyarországon Perintfalvi Rita a valódi teológusok körében már többször is kiverte a biztosítékot.
Nem véletlenül. A legismertebb protestáns lelkészek hosszan, 3 részes cikksorozatban elemezték az általa mondottakat. A címe önmagáért beszél:
„Progresszív slendriánság – a “Perintfalvi jelenség” elemzése” (Lásd ide kattintva)

A progresszívek „főpapnőjének” az LMBTQI(xzy) ideológiával kapcsolatos hamis állításait a Kálvinista Apologetikai Társaság vezetője, Nagy Gergely református lelkész külön is részletezte „Perintfalvi Rita teológusnő “tudományossága” | Szakmai cáfolatok” című elemzésében. (Lásd ide kattintva)


Tipikus példa a Perintfalvi által kijelentett Bibliahamisítás, miszerint nem az áll benne, hogy Isten férfit és nőt teremtett, hanem az, hogy „Isten az embert férfiasnak és nőiesnek teremtette.”
Ugorjuk át azt a tényt, hogy a történelem során sok fordításban és nyelven lett a Szentírás kiadva, de ilyen egyikben sincs. Mindenhol az van, hogy férfinak és nőnek. (Lásd pl ide kattintva)
A kereszténység számára az eredetinek számító, latin nyelvű Vulgata szintén férfit és nőt ír. (Lásd pl. ide kattintva)
Az ennek eredetijét képező, ógörög nyelvű tekercsek szintén férfit és nőt írnak.
Ha még tovább megyünk vissza az időben, a Teremtés Könyvének a zsidó Tórában, óhéber nyelven írt, legősibb változatához jutunk. Csakhogy abban is férfi és nő van.

Lehetne ezt azzal magyarázni, hogy az óhéber, az ógörög vagy a latin nyelvek annyira primitívek voltak, hogy nem létezett bennük nyelvtan, se ragozás, főneveken kívül nem ismertek mást. Lehetne, de ez ostobaság lenne, mert bizony eme archaikus nyelvek nem voltak primitívek, már e korokban is gyönyörűen és tisztán meg tudták fogalmazni a gondolataikat, így azt, hogy „férfias” sosem tudták volna le annyival, hogy „férfi”.

Hogy akkor mégis miért állít a sosem volt papnő ilyesmit? A válasz egyszerű.

Tökéletesen tudja, hogy az ő célcsoportjuk NULLA teológiai ismerettel rendelkezik, mellé soha nem is fognak utánanézni állításai valódiságának. És persze egyetlen holt nyelvet sem ismernek, ahogy azt sem tudják, hol kell keresni a régi iratokat.
Így minél nagyobb ostobaságot mond, annál nagyobb tapsviharban lesz része.

Megjegyzés
A fenti holt nyelvek tanulása részét képezi minden teológiai oktatásnak. Ezek ismerete az álpapnő önéletrajzában is szerepel: Nyelvtudása: német, angol, orosz, óhéber, ógörög, latin és magyar”.
Innentől még azzal sem lehetne mentegetni, hogy a bibliai szövegek állandó félremagyarázása a nyelvismeret hiányából fakad.
De az is igaz, hogy a diplomái ellenére tollal, papíron, magyar nyelven helyesen írni nem tud.
Ezt a bal-liberális értelmiségről szóló sorozatunkban itt elemeztük: „Helyesírás 666 diplomával”.

Ha valaki veszi a fáradtságot és megnézi, kik szoktak a posztjai alatt hozzászólni, érdekes rajongótábort láthat.
    - Egy részük ateista, és büszke kommunista szüleik által eleve annak lettek nevelve.

    - Más részük azzal büszkélkedik, hogy bár hívő(nek mondja magát), ő ugyan évtizedek óta nem jár templomba, mert a katolikus papok és a protestáns lelkészek mind hülye gazemberek, de szerencsére ezeknél ő jobban tudja, Isten miről mit gondol.

    - A maradék pedig az ezotéria ocsmány és borzalmas ostobaságainak híve. Ezek Istenről azt gondolják, hogy bár létezik, de a teremtéskor jól elcseszett mindent, tele van a világ természetfeletti varázserőkkel, spirituális energiákkal, varázslényekkel és mindenféle mágiával. Amikor erre rájött, megpróbálta ezt nem észrevenni, és megtiltotta a híveinek, hogy ilyesmivel foglalkozzanak.
    Szerintük Jézus az a jól képzett mágus volt, akit előző életében Buddhának hívtak. Róluk szól a „Csalók Misztériuma” c. sorozatunk.
Talán egyértelmű, hogy e három nagy csoport bármelyikével a szó legszorosabb értelmében bármit el lehet hitetni, ha úgy kezdődik: „a papok eltiiitkooooltáááák!

Perintfalvi Rita pedig mindhárom csoportot egyszerre lovagolja.
Ezért hallani tőle hol marxizmust, hol vegytiszta blaszfémiát, hol pedig specifikusan ezotérikus kulcsszavakat: „transzformáció”, „fénylények”, „erőterek”, stb.
Ő és a hozzá hasonlók Jézus Krisztust véletlenül sem említenék se a nevén, se Megváltóként, se Isten fiaként. Csak és kizárólag így: „A Mester”.
Ez ugyanis az egyetlen, ami a fenti táborok mindegyike által elfogadott.

Természetesen az általa hirdetett, teológiának mondott blaszfémiában bűn sem létezik. Ez nemcsak a szélsőséges liberalizmus, hanem a New Age (avagy: ezotéria) egyik alapköve is.

Halkan mondom: a kábítószerek ködében a legvadabb ostobaságokat fantáziáló hippimozgalom alakult a New Age mozgalommá. A múlt században őket úgy hívták: alternatívok.
Ők hosszú évtizedek alatt, a világ valóságának minden egyes pontjára új, képzeletbeli, alternatív valóságokat találtak ki. Mivel idővel a normális embereknek már az „alternatív” szó hallatára is hányingerük lett, hogy ne lehessen azonosítani őket, átnevezték magukat.
Az új nevük: PROGRESSZÍV.


Ez a Magyarországon főleg Perintfalvi Rita nevéhez fűződő, „Progresszív Teológia” eredete.

Érdemes tudni azt is, hogy nemcsak ők hirdetnek szájízük szerinti tömény hazugságokat a kereszténységről. Főleg nyugaton, de több helyen nálunk is a főiskolai teológia oktatás neve alatt Bibliamocskolást és blaszfémiát oktatnak. E helyeken azt tanítják, hogy az Ószövetség egy történelem előtti korok vallásaiból összeollózott mesegyűjtemény, az Újszövetség pedig a papok által kitalált legendárium.
Ilyen helyeken tanult, és oktat ma Perintfalvi Rita is.

Ezen, a keresztény hit helyett mindenféle mitológiákat, vallásfilozófiákat és a Biblia félremagyarázását tanult emberek szemrebbenés nélkül teológusnak, és nem Bibliakritikus vallásfilozófusnak hívják magukat - megtévesztve ezzel azokat, akik e miatt papoknak vagy lelkészeknek gondolják őket.

Akár a kereszténységről, akár a Bibliáról szóló magyarázataiknak a valóság helyett csak két érdekhez van köze. Az egyik a kereszténygyűlölet növelése, a másik az épp aktuális liberális demagógiák terjesztése.

Ahogy Noár, úgy vágyik Perintfalvi is a népszerűségre. Így, ahogy a darázs a döghúsra, ő is ráveti magát mindenre, ami alkalmas arra, hogy a követői táborát növelje.

Ezek ismeretében érdemes nézni a bal-liberális progresszív teológia hazai „főpapnőjének” P. Lilivel kapcsolatos megnyilvánulásait is. (Lásd pl. ide kattintva)

Tekintve, hogy Lili anyukája is a New Age terjesztésből él, nem csoda, hogy boldogan reagált Perintfalvi a trágárkodó slamet dicsőítő posztjaira, és saját (boszorkányos) vállalkozói oldalán dicsekedett el azzal, hogy milyen nagy híresség is állt mellé.

Hiába, madarat tolláról, ...

Ha még nem osztotta meg
ezt az oldalt, itt is megteheti:




- Böszörményi István, a felakasztott lányok szakértője

A médiát futótűzként futotta végig egy fénykép, melyen egy „Mikulás bácsi” kinézetű illető a Slam műfajához illő mondandóját ragasztotta P. Lili iskolájának falára. (Lásd pl. ide kattintva)

Az illető nem akárki: ő a pécsi bal-liberális értelmiség egyik kedvenc képzőművésze.
Nem véletlenül, ő ugyanis tökéletes példája mindazon szellemiségnek, amit képviselnek.


A liberalizmushoz illően kulturált, toleranciával átitatott, finoman szofisztikált véleményalkotás aljáról sokan hiányolják az aláírást. De ne feledjük, hogy alkotója, Böszörményi István nem akárki, hanem egy művész. Aláírása nyilván ott van az alkotásán; talán erre szolgál a jobb felső sarokban látható ábra. De az is lehet, hogy az a rajzolt pénisz az önarcképe, elvégre egy művész néha a tükörben is különlegesen realisztikusabb valóságot lát, mint mások.

Böszörményi úr nagy alkotóművész. Festmények tucatjait készítette hosszú éveken át, melyek felakasztott lányokat ábrázoltak. (Az erről 2011-ben készült újságcikk ide kattintva nyitható meg.)


Mivel a művészek általában a saját gondolataikat, érzelmeiket és vágyaikat viszik vászonra, nyilván a kiskorú P. Lili védelmezőjeként megjelent Böszörményi István „Hullalány” című pasztellkép sorozata is így készült.

A művész úr olyannyira rajong a felakasztott lányokért, hogy a hálószobája falán is ők lógnak. A szép álmokhoz elalvás előtt, ébredés után a napi gondolatok elindulásához bizonyára nagy segítséget jelentenek.


A bal-liberálisok eme kedvelt alkotóművésze - talán mert már a festészet terén mindent elért, amire vágyott - egy ideje szobrokat készít.
A művészettel kapcsolatos különlegesen magas színvonala miatt önmagától arra is felhatalmazást kapott, hogy mások szobrait megrongálja. Különösen, ha az nem akasztott lányt ábrázol.
Ezért a pécsi Weöres Sándor-szobrot vastagon beborította liszttel.
Mivel a (nyilván kultúrbarbár) bíróság nem volt képes megérteni a művészi önkifejezés eme kimagasló formáját, garázdaságért elítélték.
Böszörményi István törvénytisztelő állampolgárként, a baloldal által hőn emlegetett jogállamiság szellemiségében erről így nyilatkozott:

„...
amíg: Papírom van arról, hogy garázda vagyok,
és azt jogerős bírói döntés nem vonja vissza,
...
Addig senki se gondolja, hogy ebben
a KIB[...]OTT VÁROSBAN egyetlen szobromat is felállítom!”

A hét pontban megfogalmazott követelése egy erről szóló helyi cikkben, ide kattintva érhető el.

Hogy a Böszörményi urat támogató, pécsi bal-liberális értelmiség mennyire azonosul azzal, hogy ők egy kib...ott városban élnek, őket kellene megkérdezni. (Jut eszembe! Ha egy város kib...ott, akkor az ott élők micsodák?)
Mindenesetre itt egy műalkotás tőle, hogy érthető legyen, milyen szemet gyönyörködtető csodákat kénytelenek eztán a pécsiek nélkülözni:


Hogy mit ábrázol, sajnos nem tudom. Szerintem az édesanyját felakasztva. Legalábbis ez passzolna a nőket bitófához kötődéssel ábrázoló festményeihez.
Egy napon a fenti műalkotás elé valaki egy fenyőfát ültetett. A művész úr a rá jellemző módon, kedves és szép szavakkal nyilatkozott erről:
„EGY HETE VAN ARRA, HOGY ÉPSÉGBEN ELTAKARÍTSA A KIBASZOTT FENYŐFÁJÁT A SZOBROM TÖVÉBŐL! Az óra ketyeg!” (Lásd pl. ide kattintva)

Mindezek érthetővé teszik a P. Lilihez való kötődését.

Innentől még érthetőbb a fentebb látható

„Vesszen a klerikálfasiszta Orbán rezsim!”

kijelentése mögötti életérzés is.

De mi is az a klerikálfasizmus,
ami manapság a bal-liberálisok kedvenc kifejezése?



- Klerikálfasizmus vagy Liberálfasizmus?

Alapvetően ez a címke egy olyan önellentmondásos oximoron, mint a tűzforró jég.
A keresztény tanok mibenlétéből fakadóan a keresztény vallás soha nem volt fasiszta, és most sem az. A kedvelt, liberális bélyeg mögött újfent az áll, hogy a baloldal mániákusan szeret mindent egybemosni és kicsavarni.
E mögött a tudatlanságból és a végtelen rosszindulatból fakadó szellemi sötétség megnyilvánulása áll.

A „klerikálfasizmus”, meg a szintén divatos „horogkeresztény” megnevezésekkel azt akarják kifejezni, hogy a klérusok (tehát papok és egyéb egyházi személyek) nácik, a jobboldali kereszténydemokrácia tevékenysége pedig az SS katonáihoz hasonló.

Ezzel történelmileg két gond van.

1.)
Adolf Hitler Nagynémet Birodalma soha nem volt jobboldali. Ez már a náci párt nevében is benne volt: Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (németül Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei, röviden: NSDAP). A náci (Nazi) kifejezés a német „Nationalsozialist(nemzetiszocialista) szó rövidített alakjából származik.
A világháború után Sztálinnak és elvtársainak büdös lett az egykori barátságuk, és nekiálltak azt a tényt is letagadni, hogy a náci párt egy szocialista munkáspárt volt.
(Erről részletesen itt írtunk: A szociálfasizmus kora)

2.)
A nácik a kereszténységet is utálták. Az általuk kitalált árja mitológiával együtt egy saját vallást is kiépítettek. Ez pedig nem volt más, mint az okkultizmus. Nem véletlenül vették körbe magukat olyan jelképekkel, mint pl. a horogkereszt - ezeknek a náci vezetés varázserőt tulajdonított. Önmagukat a soha nem létezett Atlantisz isteni(?!) leszármazottainak tekintették.
Mellé a jövő kifürkészésére csillagjósokat is alkalmaztak.
Jelzem: mindezek szöges ellentétben állnak a kereszténységgel. A Bibliában az Ószövetség és az Újszövetség egyaránt elutasítja az ilyesmit.

„Ne akadjon közted senki, aki [...] varázslásra,
csillagjóslásra vagy boszorkányságra adja magát;
aki bűbájosságot űz,
szellemet vagy lelket kérdez; aki halottat idéz.
Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében”
(MTörv. 18, 10-13)

Akit bővebben érdekel a téma, a Múlt-kor nevű, történelmi magazinban több történelmi tényt és elemzést is talál erről. Három példa:
- A Harmadik Birodalomban az „árja” miszticizmus váltotta fel a kereszténységet (Lásd: ide kattintva)
- Atlantisztól a Himalájáig - miről szólt a nácik okkultizmusa? (Lásd: ide kattintva)
- 10 tény a náci okkultizmusról (Lásd: ide kattintva)

Senki ne gondolja, hogy a hitleri szocialista munkáspárt által összehordott okkultizmus (azaz: végtelen ostobaság) velük együtt tűnt el. Az amerikai hippimozgalom drogos képzeletvilágára létrehozott New Age mozgalom a nácik abrakadabra hóbortjait is magába olvasztotta.
Napjainkban Hitler bizalmasainak részben kitalált, részben mindenfelől összeollózott, eszelős képzeletvilága ezotéria (avagy: ezoterika) néven ömlik a nyugati társadalmakra. A New Age ezen ágazatainak követői magukat „beavatottnak” tekintik, ősi (valójában a Neandervölgybe illő) tudások birtokosainak. Ezzel pont úgy képzelik magukat felsőbbrendűnek, és néznek le mindenki mást, mint ahogy a nácik tették.
Ilyen az, amikor a hatalmas egóból fakadó kielégíthetetlen hatalomvágy, és az ennek elvesztésével kapcsolatos félelemhez teljesen idióta tanok társulnak.

A New Age egyik
ezoterikus szimbóluma

Tekintettel arra, hogy korunk liberálisai oly boldogan használnak fel gyerekeket, mint Hitler tette, valamint arra, hogy a bal-liberális értelmiség között pont úgy és pont olyan okkultizmus terjed, mint a náci vezérkarban, tényszerűen megállapítható, hogy a náci szellemiség nem tűnt el, napjainkban is virágzik a liberálisok köreiben.
(Az okkultizmus iránti rajongásukról itt írtunk: Értelmes-e a bal-liberális értelmiség?)

Klerikálfasizmus tehát soha sem létezett,
a LIBERÁLFASIZMUS azonban épp virágkorát éli.

A „klerikálfasizmus” kifejezést Magyarországon Rákosi Mátyás honosította meg. Ez volt a szlogenje annak az eseménysoroztatnak, amivel a kommunista terrorállam nekiállt a katolikus papok és protestáns lelkészek kiirtásának. Igen, kiirtásának. Szó szerint, és nem átvitt értelemben.

Egy részüket a nyilasból kommunista élharcossá vedlett főállású bérgyilkosok ölték meg az ÁVH pincéjében. A népellenségnek kikiáltott klérusok (papok, diakónusok, apácák és szerzetesek) kínzással egybekötött agyonverése az elvtársaknak olyan gyönyörűséget okozott, mint Böszörményi Istvánnak akasztott lányokat nézegetni.

A Rákosi által, 1948-ban, az MDP vezetőinek értekezletén meghirdetett parancs egyértelmű volt: „... a klerikális reakcióval az év végéig végezni kell!”

Az, hogy a kommunista alkotmányok névleg mindenhol garantálták a vallás- és véleményszabadságot, pont úgy nem érdekelte az elvtársakat, mint példaképeiket, a 300 ezer embert meggyilkoló, egész falvakat lemészároló Jakobinusok tették. (Róluk itt írtunk)

1950 nyarán mintegy 2500 szerzetest internáltak, szeptemberben az Elnöki Tanács feloszlatta a szerzetesrendeket. Kitalált, hazug vádakra alapozott koncepciós perek sorozata indult, melyek halálos ítélettel, kitelepítéssel, illetve kommunista koncentrációs munkatáborba hurcolással végződtek.

Az 1956-os forradalom utáni, Kádár János nevével fémjelzett „kommunista konszolidáció” halálos ítéletek újabb tömegét jelentette.

Néhány, tipikus példa a fentiekből:

- P. Kiss Szaléz
A ferences rendi szerzetes az első áldozatok közé tartozik. Az Andrássy út 60-ban (a mai Terror Házában) kezdték vallatni. A vallatás során oly kegyetlen és válogatott módokon kínozták, ami még a nyilasok vallatási módszereit is felülmúlta.
Végül átadták a szovjet katonai bíróságnak, ami golyó általi halálra ítélte. Mivel e bíróság még magyarul sem tudott, az ítéletet mutogatással hozták a vádlottak tudomására.
Még aznap megásatták vele saját sírját(!!!), és kivégezték.
Az ellene felhozott legfőbb vád az volt, hogy a gyónási titkot komolyan vette, és nem volt hajlandó átadni azokat az elvtársaknak.
Megjegyzés: 2021-ben Szabó Tímea és Tordai Bence, a Párbeszéd politikusai után Vadai Ágnes DK-s képviselő is törvényjavaslatot nyújtott be arról, hogy kötelezzék a gyónási titok megtartására felesküdött papokat. Jelentsék fel a rendőrségen azt a gyónót, aki bűncselekményt követett el, és azt bevallja a gyóntatószékben.
Érdemes észrevenni, hogy a papokéhoz hasonló az ügyvédi titoktartás is. Azonban e politikusokban fel sem merült, hogy az ügyvéd is adja át a rendőröknek, amit a védence bizalmasan elmond neki. Csak a papok titoktartása zavarta őket.
Az egyház (és a kormány) azonnal és élből elutasította az ötletet, hiszen a vallás alapjaiul szolgáló hittételekkel is ellentétes lenne.
Erre a Gyurcsánynak hódoló, nagyondemokratikus koalíció és szövetségeseik egyaránt újra a katolikus egyház és a kereszténydemokrácia harsány mocskolásába kezdett. Ennyit arról, hogy náluk mit jelent a szabad vallásgyakorlás. Pont azt, amit mindig. A kommunista terrort.

- Vezér György Ferenc
A pálos rendi szerzetes papot a kommunista hatalom több alkalommal próbálta perbe fogni, megtörni. Végül hozzáadták a (koncepciós) a Grősz-per vádlottjaihoz. 9. rendű vádlottként az AVH pincéjében heteken át verték és kínozták, majd halálra ítélték és kivégezték.
Holttestét jeltelen sírba, álnéven temették el.
1992. február 17-én a Legfelsőbb Bíróság a vádak alól posztumusz felmentette. Földi maradványait hosszas kutatómunka után találták meg a Rákoskeresztúri Új köztemető 289-es parcellájában.

- Ács Ferenc István
Ő azon klérusok egyike, aki el sem jutott egy koncepciós perig. Elfogásakor agyonlőtték, majd a holttestet vonat alá lökték. (A holttestét később Mecsekalján, egy vonat kerekei alatt találták meg.)

- Kováts Ferenc
Őt határ-átszöktetéssel vádolták, de papi mivolta miatt az ÁVH-n szó szerint agyonverték.

Az esetek százainak további felsorolása helyett Mindszenty József bíboros naplóját említem. Őt minden este meztelenre vetkőztették, majd fejtetőtől a talpáig ütötték bottal az őrzésére kijelölt elvtársak.

„’Én partizán voltam!’ - Beszél ugyan magyarul, de az arca nem magyar. Gyűlöletét már régóta gyűjthette ellenem. Nézni sem jó romlott, gyűlölködő arcát. El is fordulok. […] Egyszerre nekem fut és csizmájával, egész erejével belerúg födetlen gerincembe. […] Luciferi örömmel arcán, pihegve mondja: ’Életem legboldogabb pillanata volt ez.’ Most újra az őrnagy jön be. Kiküldi a partizánt, gumibotot vesz elő. Legyűr vízszintesen és elkezd ütlegelni. Talpamon kezdi és megy mindig feljebb.”
(Harangozó Ferenc: A Mindszenty-per margójára - részlet)

Ez tehát a napjaink kommunistáinak, a magukat liberális demokratáknak nevező ocsmány csürhe elvtársak által vigyorogva emlegetett „klerikálfasizmus” valósága.

Érdemes megemlíteni, hogy a klérusgyűlöletük nem a II. Világháború után kezdődött. 1919-ben az általuk „Dicsőséges Tanácsköztársaság” néven hívott, valójában a rablógyilkosok közellenes társaságának 133 napos terrorja sem volt különb. (Az erről szóló sorozatunk ide kattintva érhető el)
Íme egy példa erről:

1919. május 4, vasárnap.
Pihenőt tartottak Jászkarajenőn a Jászságon keresztül vonuló vörös katonák. Szerencsétlenségükre pont arra vezetett az útja Kosa József helybeli plébánosnak és káplánjának, Hornyik Károly segédlelkésznek.
Dobák Imre közlegény épp a községháza előtt üldögélt az árokparton. A közeledő papok láttán Dobák elvtárs fölállt, fogta a karabélyát és se szó, se beszéd, agyonlőtte a mit sem sejtő klérusokat, majd nyugodt léptekkel odébb állt a hanyagul vállára vetett fegyverével.
Amikor tettéért kérdőre vonta a dandár parancsnoka, Verő Henrik elvtárs, ő indokként öntudatosan csak annyit mondott, hogy gyűlöli a papokat. Ha rajta múlna, valamennyit kiirtaná.
Magyarázatát elfogadták, büntetést nem szabtak ki.

Persze ne feledjük, hogy ők csak akkor voltak bátrak, amikor jelentős túlerőben, állig felfegyverkezve kellett fegyvertelen embereken bemutatni kommunista elkötelezettségükből fakadó hősiességüket. Amikor más volt a helyzet, úgy menekültek, mint Kun Béla a Ludovikások támadásakor. Nem véletlenül tudtak a románok 1919-ben Budapestig nyomulni, náluk ugyanis fegyver is volt, amitől rögvest elszállt az elvtársak bátorsága.

Megjegyzés

Rákosiék a szisztematikus klérusgyilkolás közben egyre inkább félni kezdtek egy őket is elsöprő népharagtól - így taktikát váltottak. Szovjet mintára létrehozták a „békepap-mozgalmat”, ami azt jelentette, hogy azok lehetnek az egyházak élén, akik az elvtársakat szolgálják, és azt kell hirdetniük, ami a legfőbb elvtársaknak tetszik. Ezt volt, akinél kínzással, volt, akinél zsarolással érték el - de olyanok is voltak, akik a többiek sorsát látva maguktól is megtették.
Talán nem meglepő, hogy e békepapok tanításai helyenként erősen eltértek a valódi hittételektől stb.
Korunkban ugyanennek a módszernek a modern változatát látjuk nyugaton. Ennek köszönhető a példaként fentebb már említett svéd evangélikusok vallástorzítása is.
Hazánkban a rendszerváltoztatás után az egyházak visszatértek a kommunista terror előtti tanításokhoz. (Bár ennek sajnos sok egyházi személy ellenáll, mert a fejekből a 40 éves békapapi hagyományok, és annak tévtanai nem tudtak csak úgy eltűnni.)
A békepapság megszűnése természetesen riadalmat keltett a bal-liberális politikában, ennek köszönhető a feléledt vallásgyűlöletük, a Dobrev Klára féle „be kell zárni az egyházi iskolákat, meg kell vonni tőlük a támogatásokat”, és egyéb, „a klerikális reakcióval” leszámolni vágyó rákosista kijelentések.
Ezért emelték piedesztálra az álkatolikus MZP-t, és dicsőítik a keresztény tanokat szisztematikusan ferdítő Lukácsi Katalint és Perintfalvi Ritát.
Bennük látják visszatérni a hatalmukat a keresztény emberek körében biztosító békepapságot.
Ennek módja bezzegnyugaton már napi rutin, amit a „Hitélet - kizárólag hitetleneknek” c. elemzésünknél már bemutattunk.

Ne feledjük azt sem, hogy a legutóbbi választásokon a 2010 előtti idők visszatértének ígéretével is kampányoltak a „kisegyházak támogatása” néven. Bár ennek Iványi Gábort tették meg reklámarcnak, a mögöttes érdek az volt, hogy a különböző, ezotérián (New Age) alapuló üzleti szektákat újra a történelmi egyházakkal azonos elbírálásra és állami támogatási szintre emeljék.
Ilyenek voltak az ő regnálásuk alatt pl. a szcientológia, a „Magyar Boszorkányszövetség”, az „Idegen, Fejlettebb Intelligenciában Hívők Közössége Egyház”, a „Metafizikai Hagyomány Centruma”, az „Árkádia Fényeinek Spirituális Egyháza”, a „Magyar Jövőbelátók Egyháza” stb.
Ezt a lélekkufárkodáson alapuló pénzszivattyús trükköt itt részleteztük: „A támogatni vágyott ’kisegyházak’ valódi arca”.

A fentiekből látható, hogy a „klerikálfasiszta”, „horogkeresztény” és hasonló bélyegek napjainkban sem jelentenek mást, mint vérszomjas vágyat arra, hogy az elvtársak újfent fegyvertelen és ellent nem álló klérusokat alázzanak és gyilkoljanak.
Ahogy régen, merő szórakozásként a csoportosan megerőszakolt, és eszméletlenre vert apácákat is felakasztanák. Erről Böszörményi István új festményeket készíthetne, melyeket a bal-liberális értelmiség tehetne ki a hálószobafalára.

Az elvtársak persze mindig elfelejtik, hogy azok az idők már nem jönnek vissza. Így hiába sírják tele a fél világot arról, hogy ők el vannak nyomva, mert vörös zászlót lobogtatva nem gyilkolhatják a magyar embereket kedvükre, és még csak nem is internálhatnak, nem rekvirálhatnak, sőt: már koncepciós pereket sem tudnak ezrével kreálni.
S mi több: mély szomorúságuk ellensúlyozásaként a csillárral sem köthetnek házasságot.



Ha még nem osztotta meg
ezt az oldalt, itt is megteheti:


Hosszú lenne a P. Lili beszédét dicsőítők teljes sora, de a fentiek a többit is jellemzik. Politikusokon, újságíróknak nevezett baloldali agitátorokon kívül öncélú nyerészkedők, főállású hazugmondók, kerge szájhősök, gyáva lázítók és rákosista pszichopaták alkotják a támogatók és védelmezők emberalatti masszáját.
Ez tökéletesen jellemzi a P. Lili féle költeményt is - hiszen mindenki azt támogatja, amivel jól tud azonosulni.

Csendesen jelzem: nagy példaképük, V. I. Lenin a hatalomra kerülése után a felére csökkentette a városi munkások bérét, és halálbüntetés terhe mellett betiltotta a sztrájkokat is - a falusiakat pedig padlássöpréssel kirabolta. Az intézkedések miatt milliók haltak éhen - de minderről korunk elkötelezett baloldali tanárai valahogy elfelednek beszélni. Pedig ez a baloldali demokrácia valódi arca. (Rákosi Mátyás is „népi demokráciának” hívta a terrorrendszerét.)
Vajon a baloldaliságnak elkötelezett tanárok miért nem mesélnek erről is a gyerekeknek? Miért nem tanítják azt is, hogyan öltek meg az elvtársaik 100 év alatt világszerte 100 millió embert?
Vajon oktatják azt a tényt, hogy az ő ideológiáik fénykorában, aki tüntetni akart ellenük, azt megölték? Eldicsekednek azzal, hogy ’56-ban hogyan vezényeltek sortüzet fegyvertelen fiatalokra? Netán ha a szép eszmékről van szó, ott a valóságnak nincs helye?

Kedvenc, önmaga szerint is reggel, éjjel meg este hazudó Gyurcsányuk lovasrohammal, fémviperákkal és szemkilövéssel reagált a tüntetésekre. Lehetséges, hogy titkon erre a bánásmódra vágynak? Elvégre szerintük 2006 októberében minden helyes és jó volt.



- A visszatérő múlt jövője

Ne feledjük azt sem, hogy nekik Magyarország nem hazájuk - az ő hazájuk a nemzetköziség olvasztótégelye. Ezért vágynak arra, hogy hazánk a liberálfasiszta eszmerendszerekkel takarózó, új kommunizmust építő Európai Egyesült Államok szemétlerakója legyen.
Nekik Magyarország csak az a hely a térképen, ahol megszülettek; és csak azért nem költöztek el, mert még arra is tehetségtelenül alkalmatlanok.


Jól látható, hogy példaképeiknél mennyire mélyrepülésben van az oktatás színvonala: bezzegnyugaton egyre nagyobb trendi, hogy egy egyetemi diplomához elegendő egy sötét bőrszín, vagy egy meghökkentő nemi identitás. Tőlük már nemhogy a helyesírást, de már a matematikát sem illő számon kérni, mert a woke szerint az is rasszista.
(Lásd pl. itt és itt)

Az általuk épített jövőt nem nehéz előre látni.
Az elállatiasodott ösztönlényekből álló társadalmakat könnyű irányítani, és még könnyebb manipulálni.
Az ennek megvalósításáért vergődő hasznos idiótákból pedig szemlátomást már ma sincs hiány.

Akár Nagy Blanka, P. Lili is jól megtanulta a 444 címsorait, és felmondta, akár a leckét. Mondanivaló helyett lózungok, gondolatok helyett demagógiák, tartalom helyett gyűlölettel fűszerezett, üres sötétség.
Történelemnek, biológiának, fizikának és pszichológiának egyaránt ellentmondó „eszmerendszerek” aktuális kivonataiból alkotott, divatos téveszmék.

Tökéletes példái ők a liberális köntösbe bújt, kommunizmussal vegyített ezotériának.
Szavaik tökéletesen adják vissza azok szándékait, akik a mai fiatalok elméjét mérgezik.
Vajon tényleg az a megoldás, hogy megemeljük az ilyesmiket oktatók fizetését?

De az is lehet, hogy van megoldás a társadalmi szakadék betemetésére. Talán meg kellene próbálni a hazai baloldaltól tanulni - elvégre ezt várják el tőlünk. Így a következő tüntetésüknél meg lehetne próbálni az ő módszerüket. Semmi más nem kellene hozzá, csak az, hogy a kormány ne biztosítson nekik rendőri védelmet, és a térfigyelő kamerákat is kapcsolja ki a tüntetés időtartamára.
Ha maszkos, azonosító nélküli civilek fémviperákkal és lovasrohammal üdvözölnék a bal-liberális tüntetés résztvevőit, ahogy a Gyurcsány és Macron féle demokráciákban láttuk, azzal talán eleget tennénk végre a jogállamiság nemzetközi elvárásainak. Nyilván ehhez az is kell, hogy a tüntetéseik sérültjeinek is a tőlük hallottakat mondjuk: „Úgy kell nekik. Minek mentek oda?”

Ráadásul ez a módszer sokkal olcsóbbnak tűnik, mint az irreális követeléseik végtelen sorának teljesítése. És a közpénzekkel való spórolás - ha jól emlékszem - összellenzékünk egyik alapkövetelménye.



(by L.W.L.)
2022.11.07.







Kiemelt bejegyzések

ÚJ!

Új, elektronikus könyveinket kis részekre bontva tesszük közzé.
 

 

A visszatérő múlt csapdái:
     


Aktuálpolitika:

   

(A liberalizmus világa)
           
 
A négy legolvasottabb bejegyzés:
       
 
Történelem:
   
   
 
Nyugat alkonya:
   


Vitathatatlan.blogspot.hu

Tények a világról és ami mögötte van
Főoldal (nyitólap) | Tartalomjegyzék

Facebook

2018. február 19.
Ez az oldal a Facebookon is követhető


 

Kérdés, kérés, észrevétel?

A Facebook alkalmazásaival az üzenetküldés is egyszerű.


VIDEÓK!

Legújabb videóink immár elérhetőek a vk.com oldalán is.

VITATHATATLAN TÉNYEK
A világról és ami mögötte van.

Fontos dolgokról, vitathatatlanul érthetően és egyszerűen.
Kövesse a vitathatatlan.blogspot.hu híreit videó csatornánkon is: https://vk.com/vitathatatlan