Szankciók: tévedés vagy tervezés?

Avagy: A jóembereskedés köpönyege alatt.

Az orosz-ukrán háború miatt hozott oroszellenes szankciókról mára köztudott, hogy kontraproduktív. Az eredményt nézve ezek olyan Európa ellenes intézkedések lettek, amitől Oroszországnak több nyeresége van, mint valaha.

Manapság ezt elhibázott politikának szokás mondani, jóakaratú emberek tévedésének.
Ezzel egy gond van: nincs olyan politikus az Európai Parlamentben, amelyiknek nincs saját szakembergárdája. Ebből az is következik, hogy ezek tényleg semmihez nem értő haszonlesők gyülekezete, ám üres és ostoba fecsegéseik mögött nem a saját, üres fejük tartalmát, hanem precízen kiszámított és egyeztetett érdekek képviseletét halljuk. A kérdés mindig az, kiknek az érdekei vannak általuk képviselve.

Mindig ez a valóság, amit látni is lehet a hamis és üres ideológiák mögött. Ez utóbbiak azon tömegeknek szólnak, akik hisznek a mesékben, meg abban, hogy akkor jön el a világbéke meg a kolbászból kerítés alanyi joga, ha minden hatalmat a mesemondók kezébe adnak.
Így kerültek Andersen és Háry János szellemi utódai a bal-liberális politika élére. Gyönyörű, ékesszóló beszédekkel veszik rá az embereket arra, amire csak akarják - mert a bennük bízó emberek hinni akarnak nekik. Így nézve valóban egyezik az emberek akarata az őket képviselő demokrata politikusokéval.
A történelem hosszútávon kizárólag olyan példákat tud mutatni az ilyen groteszk tragikomédiákra, ami az ezt cselekvő népek nyomorát és pusztulását eredményezte, de sebaj: más kárából csak az okos tanul, a hülye a sajátjából sem fog soha.

Minden kornak megvannak a saját meséi.

A múlt század elején Lenin összes meséje arról szólt, hogy a nyomor mocsarából öntudatosan felkelő nép saját kezébe veszi a hatalmat, és megvalósítja magának azt az új Kánaánt, amiben minden proletár úgy él, mint a királyok. A valóságban Németország a Leninnek adott sok millió márkával valósította meg a bolsevik hatalomátvételt, ami aztán több tízmillió orosz ember lemészárlása után elhozta a kommunizmus valóságát: a proletár olyan nyomorban élt, amihez hasonlót a római rabszolgák éltek át. De legalább öntudatosan, munkásmozgalmi dalokat énekelve.

Aztán jött egy osztrák mesemondó, aki elhitette a németekkel, hogy ő annyira bölcs és árja, hogy vezérükként a világ urai lesznek, házaik köré a kolbászból kerítést pedig az alantas népek fogják építeni. Valamivel később, milliók halála után, a túlélők kettétépett országukban, lerombolt házaikban gondolkoztak azon, mi is történt valójában.

A korszak következő meséi a jó és gonosz harcáról szóltak, és hidegháborúnak hívták.

Aztán új mesék, és ahhoz illő új mesélők jöttek. Ezek a világbékéről, és az európai országok békés, boldog együttműködéséről szóltak - a közös gazdaság közös jólétét ígérve, melyben a ház körüli kerítést csak a vegánok nem építik kolbászból. Aztán kiderült, hogy a keleti országok áldozatává váltak a nyugati multicégek érdekei szerinti rablóhadjáratnak. Az államok vagyona a privatizáció nevű gazdasági áradatban elúszott, az emberek nyomora pedig nagyobb lett, mint valaha.
De sebaj, jött a mese új verziója, amiben a takarítónő is kávéházat nyit Bécsben, és a gazdasági mutatók elérnek a Holdig. Ennek eredményeként néhány nyugati multimilliárdos álma tényleg megvalósult, hisz több pénzt kerestek, mint remélni merték - az emberek pedig arra ébredtek, hogy a mesemondók újfent átverték őket.

Aztán a közös gazdasági érdekek meséje is módosult, az új verzió a közös politikai érdekek lett. Ebben a mesében mindenki akkor lesz szabad és boldog, ha a liberalizmus által előírt jóemberré válik.
Ennek egyik alapfeltétele, hogy terroristákat és rablógyilkosokat kell az adófizetők pénzén eltartani, minél többet, annál jobb. A másik alapfeltétel, hogy degenerált kutyaemberekkel kell azonosulni, és elhitetni gyerekeinkkel: nincsenek kisfiúk és kislányok, csak végtelen számú transgender identitások, amiben a nők gyermeket nemzenek a férfiaknak, akik aztán megszülik a herezacskójukban kihordott magzatokat.
Ebben a mesében is – ahogy az összes többiben – csak akkor jön el az örök boldogság, ha az ellenállókat megsemmisítik.

Jó ideje már, hogy a legnagyobb mesemondó az amerikai álomszövő lett. Az ő könyveikből olvasnak fel az európai mesemondók, mert mi más is lehetne a globalizált világban élő emberek vágya, ha nem a Wall Street üzletembereinek érdeke.

Ezzel megérkeztünk a mába,
és az EU szankcióinak
valódi mibenlétéhez.
Napóleontól Hitlerig mindenki ráfaragott, aki az orosz medve fülét cibálgatta.
Lehetett volna annyi esze a nyugatnak, hogy leszokik az ilyesmiről. De az éhség felül szokta bírálni a józan ész szavát - és ezzel a pénzéhség sincs másként.

Csakhogy az amerikai gazdaság jó ideje zuhanóban van. Bár elvitték a demokráciát Irakba, Afganisztánba és még oly sok helyre, a gyarmatosítás és az ezzel járó rablás, fosztogatás összesen sem volt képes annyi hasznot hozni, hogy az amerikai államon élősködő parazitákat kielégítse. Az államadóságuk növekszik, a gazdaságukat bármerről is nézik, továbbra is a zuhanórepülés fogja jellemezni - ami hosszútávon súlyos gondokat fog okozni.

A megelőzés az egyetlen megoldás - ám meseországban ennek megoldását is mesékkel illő előadni.
Így visszatért a jó és a rossz királyfi harcának meséje, egy új változatban: itt a fekete transgender királyfi a jó, a gonosz meg szokás szerint keleten rosszalkodik.
Ez sokkal szebben hangzik, mint a rideg valóság: az USA gazdaságát már csak az teheti újra gazdagságba, ha sikerül leigázniuk és kirabolni Oroszországot.
Amíg ez nem sikerül, addig Nyugat-Európával kell ezt tenni, pont úgy, ahogy régebben a dél-amerikai kontinens országaival tették. Ez utóbbiak is annyira jól jártak a nagy testvér ölelő karjaival, hogy mindennapjaikat nagyobb nyomor jellemzi, mint valaha. De legalább egyre kevesebb dolog az övék a saját országukban, így szép lassan, a létezéshez szükséges aprópénzért adják el a normális élethez való legutolsó lehetőségüket is.

Miután egy Amerikából fizetett puccsal Ukrajnába is sikerült elvinni a demokráciát, és ezzel a kijevi kormányok lényegileg egy gyarmati bábkormányként funkcionálnak, itt is sikerült csúcsra járatni minden pofátlanságot.

Hatalmas naivitás azt hinni, hogy a nyugati országok vezetői - élükön Amerikával - nem tudtak az itt zajló eseményekről. Az ország vagyonának Amerikába vándorlása mellett a kisebbségpolitika címén horogkeresztes zászlókkal pózolgató, vegytiszta náci gondolkodású tömeggyilkosokra épp elégszer hívták fel az oroszok a figyelmet. Érdekelt valakit? Vizsgálatot indított az Európai Unió, netán az Amerikai Egyesült Államok mutatott bármilyen érdeklődést? Dehogy.
Pedig Oroszország elég sokszor bizonyította az elmúlt évtizedekben is, hogy ha cseszegetik, begorombul. A goromba medve pedig goromba dolgokat szokott tenni.

Innentől elég ostoba az, aki azt hitte, az oroszok csesztetésével most más fog történni. Most egészen másként fognak viselkedni, mint történelmük során eddig, most el fogják viselni, hogy rájuk irányított NATO rakétákat telepítenek körbe a határaikon, mellé az Ukrajnához tartozó, ám történelmileg sosem volt ukrán területeken az üldözött oroszok sorsa iránt is közömbösek lesznek. Hogy miért? Hát mert csak?

Könnyű elhinni a szemlátomást baromságokat mondó és cselekvő nyugati országokról, hogy kormányuk nettó idiótákból áll.
Ám attól, hogy egy politikus személy szerint idióta, még van mögötte számtalan tanácsadó, gazdasági és politikai elemző, stb. Innentől naivitás azt hinni, hogy a legprofibb szakemberek mind amatőrökhöz illő hibákat vétenek, csupán azért, mert nem ittak elég kávét aznap reggel, amikor a szakmai véleményüket kérték.

Vajon tényleg nem ismerik Amerikában az orosz mentalitást? A CIA évtizedek óta a lábujjait figyelgetné?
Vagy nagyon jól ismerték az orosz mentalitást, és pontosan tudták, mit kell ahhoz tenni, hogy Oroszország egy nagy és költséges háborúba induljon?

Nem tűnik bonyolultnak a válasz.

Innentől viszont az is erősen megkérdőjelezendő,
hogy kit és mi ért meglepetésként,
illetve ki mire nem volt felkészülve.
A háború kirobbanásakor sem az amerikai kormány, sem az EU vezetői nem tűntek felkészületlennek. A soron következő mesekönyvek már előre elkészítve várták őket, melyekből felolvasták a megoldás című fejezetet.
Ez a megoldás persze nem az ukrán kisebbség(ellenes)politika rendre utasítása, nem az orosz határokra telepített fegyverarzenálok hátrahozása, de nem is a felek kibékítése, tárgyalások favorizálása.
Dehogy.

Ebben a mesében a királyfiból transgender királylány lett, aki azzal győzi le a gonosz (és hetero) varázslót, hogy többé nem vásárol tőle se gázt, se olajat. Még akkor se, ha ez csak olaj a tűzre, mert a gonosz varázsló nem hülye, egyrészt el tudja adni másnak is, másrész jól tudja: a tőle vásárolt gáz és olaj nélkül a transzgender királylány nem tud sem autózni, sem főzni többé - így hosszútávon ott döglik éhen, ahol van. Télen meg nem lesz mivel fűtenie, így megfagy.

A mesemondókat persze nem érdekli a realitás, hisz a mesék lényege pont az, hogy nem valóságos. Így az sem zavarja őket, hogy az általuk hirdetett szankciók eredménye az lett, hogy Oroszország fél év alatt több hasznot zsákolt be, mint az előző évtizedekben bármikor. Az, hogy Nyugat-Európa kevesebbet vásárol, semmit nem jelent, hiszen ezért a kevesebbért többszörös árat fizet.

Nem nehéz a matek. Ezt előre látni nem kellet sem jóstehetség, sem közgazdász diploma.

Ezt nézve nehéz elhinni, hogy a szankciós politika kitalálói és támogatói mindezt nem tudták előre.
Ehhez ugyanis megint az kell, hogy az összes sokdiplomás, profi és nagy gyakorlattal rendelkező szakemberük kivétel nélkül sültbolondok gyülekezete legyen.

Oroszország tehát megkapja a pénzt ahhoz, hogy tovább háborúzzon - és mivel a háború költséges, az európai szankcióknak hála sokkal több pénzhez jut, mint ezelőtt.

Ukrajna is kap bőven pénzt és fegyvert ahhoz, hogy tovább háborúzzon.

Innentől mindkét oldalnak megvan és meg is lesz a pénze és a fegyvere ahhoz, hogy időtlen időkig harcoljanak. Ha az utolsó ukrán is meghalt, lehet majd küldeni zsoldosokat, van elég harcias arab és néger Európában erre is.

Európa pedig fizeti a háborút. A sokszoros áron vett gáz és olaj megoldással az oroszokat, a segítségként adott pénzekkel és fegyverekkel az ukránokat támogatva. Demokratikus megoldás egy végtelen háború érdekében.
Amerika közben harsányan röhög, és hogy példát mutasson, maga is segíti a háborúzó gyarmatát. Mellé további, oroszellenes szankciókra buzdítja szövetségeseit.

Lehet azt mondani, hogy a dolgok ilyentén alakulását senki nem látta előre, s mi több: senki nem gondolta, hogy ez fog történni. Mondani mindig, minden hülyeséget lehet - ez a demokrácia egyik alapköve.
A valóságban a politikai és gazdasági elemzők nem a madarak röptéből jósolnak, és nem maguk elé vetett birkacsontokból elemeznek.

Innentől vagy hajszálpontosan tudták, hogy az ilyen tetteknek ez lesz a következménye - vagy a Fehér Házban tényleg a tarot kártyában látottak szerint szokta a takarítónő megmondani, kinek mikor mit kell tenni.

Egy dolog biztos: a csillagászati árakba szökő energiaváltság nehezen hihető véletlen, elhibázott politikából fakadó tévedésnek.

Pláne, hogy a normális ember, amikor látja, hogy tévedett, és csúful elrontott valamit, azonnal igyekszik helyrehozni és megjavítani azt - nem pedig tovább rongálni, majd páros lábbal ugrálni is rajta, hogy az is széttörjön, ami eddig még működött.
Ilyesmit csak az tesz, aki előre tervezve, szándékosan igyekszik végleg tönkretenni az adott dolgot. És hogy a rongálás közben ne tűnjön közveszélyes őrültnek, szép meséket mond a jóemberség mibenlétéről, és a fehér királyfiból lett fekete transgender királylányról.


Az eszelős méretekig emelkedő energiaárak következtében Európa minden országa együtt bandukol a szakadékba. A megfizethetetlenségig dráguló közlekedés és szállítás lassan a megfizethetetlenségig drágít mindent, így végül még egy szelet kenyér is megfizethetetlenné válik.
Hogy ez egyénileg kinek mikor történik meg, attól függ, mennyit keres, és mennyi tartaléka van. De idővel még az is éhező hajléktalanná válik, aki most még látszólag jó és biztos anyagi háttérrel rendelkezik. Ez utóbbit a megfizethetetlenné váló fűtés hamar felemészti majd.

A történelmi megoldóképlet adott. A bolsevik hatalom megszerzése után a renitens területek megtörésére Lenin szemrebbenés nélkül alkalmazta az emberek kiéheztetésének módszerét; amit aztán Sztálin a holodomor (1932–1933) nevű eseménysorozattal járatott csúcsra. Miután (szándékosan!) minden élelmet elvettek az emberektől, kb. 7,5 millióan haltak éhen. Köztük úgy 3 millió gyerek. Természetesen akkor is voltak az eszmékért végletekig lelkes „jóemberek”, akik boldogan segédkeztek a végrehajtásban. Ilyen volt Mendel Hatajevics is, aki munkájáról ezt jelentette Sztálinnak:
„Az ukrán parasztok és kormányunk között kíméletlen harc dúl. Élet-halál harc. Ez az év erőink és az ő ellenállásuk próbája volt. Az éhség megmutatta nekik, ki itt az úr. Milliók életébe került, de a kolhozrendszer egyszer s mindenkorra megalapozódott. A csatát megnyertük!” (Ezt már részleteztük a Rablógyilkosok köz(ellenes) társasága c. sorozatunk 2. részében.)
Természetesen a szovjet népi demokráciában nem volt illő erről beszélni - amikor mégis felmerült, nem a valódi, szándékos és terv szerinti tömeggyilkosságról beszéltek, hanem néhány ember túlkapása miatt kialakult sajnálatos eseményről, ami egyrészt tévedés volt, másrészt pedig nem is volt.

Persze sokan vannak, akik szerint a múlt nem történhet meg újra, a keleti szocializmus bűnei pedig pláne nem ismétlődhetnek meg a nyugati szocializmusban. Ez elég vicces, mert ezt a vágyakon és az álmodozós elképzeléseken kívül semmi sem támasztja alá.
Annyiban talán igazuk lehet, hogy közel száz évvel ezelőtt ott önellátó, talpraesett, bátor és kemény emberek éltek, akiket megtörni csak így, a végletekig elmenve lehetett.
Manapság a nyugat-európai társadalom zöme elpuhult, ellustult, elgyávult, elcsicskult és egyre inkább elbuzuló emberekből áll. Az ő életükben a legbátrabb tett az, amikor névtelenül feljelentenek valakit. Tőlük elégnek tűnik elvenni az internetet, majd két hétre kikapcsolni az áramot, és máris a padlón fognak kegyelemért könyörögve csúszni-mászni, önmagukat kényre-kedvre megadva bárkinek.
A többiekre ott a Lenini módszer: a torkokra tett szíjat addig lehet húzni, ameddig csak a komiszár elvtársak akarják. Természetesen a nép és a demokrácia, valamint a nemzetközi „jóemberség” nevében.
Az ellenállók előbb-utóbb majdcsak feladják. Legalábbis a túlélők egy része.

A szankciós intézkedések hatása ellen tüntetőkre a spanyol, illetve francia módszerek várnak majd. Pont úgy lesznek demokratikusan szétverve, ahogy Macron tette nem is oly rég a sárgamellényesekkel.
Esetleges új választások sem hoznak majd eredményt - Nyugat-Európában már jó ideje teljesen mindegy, ki kormányoz, az összes esélyes párt ugyanazokat az érdekeket képviseli. És ezek az érdekek nem a választók, hanem a választásokat finanszírozó milliárdosok érdekei, akik nem meglepő módon a Wall Street üzletembereinek érdekköre.

Mára az új meséket tartalmazó könyvek is elkészültek.
Ebben a mesében akkor lesz boldog a nép, ha (szó szerint!) semmije sincs.
A semmit sem birtokló társadalom utópiája már kilépett a homályból, és lépésről lépésre halad a megvalósulás felé.
A nincstelenség társadalmában minden a bankoké. A bankok pedig a tulajdonosaiké. Az emberek pedig mindent bérelnek. Bérlik a lakásukat (mondjuk nyugaton ez már régóta így divat), az autójukat, a tévéjüket, a telefonjukat. Ez a különböző hiteltípusokat nézve most sem újdonság.
De bérlik majd az ingüket, a nadrágjukat és a cipőjüket is. Minden hitelből ketyeg, készpénz nincs, minden virtuális számlákon az embertelenség terében kerül gépek által kiszámolásra. A számlákra befutó munkabérekből készpénzt sem lehet majd kivenni - mert a készpénz maga is megszűnik.
Innentől aki nem akar úgy élni, mint a szovjet hruscsovka nevű lyukakba zsúfolt proletár, azt simán kikapcsolják a rendszerből. Onnantól nincs számlája, és szép csendesen éhen hal az utcákon. Max. ha nagyon tiltakozik, egy járőr a jogállamiság nevében csendesen agyonveri.
Ennek nemhogy kész forgatókönyve, de Klaus Schwab (a Világgazdasági Fórum alapító elnöke) személyében reklámarca is van.

Hogy ez a mese (még?)
csak utópia,
nincs realitása?
Nos, a helyzet az, hogy Európában a szankcióknak hála, az égbeszökő árak miatt az élet szép lassan megfizethetetlenné válik.

Aki tiltakozik, az gonosz Putyin-barát, orosz-csicska, demokráciaellenes, így jogállami módon eltaposni kell.
Azt észrevenni, hogy mindez kiknek az érdekeit szolgája, szintén rosszemberség, mert az igazi, európai jóember éhen hal, megfagy, meg mindenre kész azért, hogy tízszeres áron vásároljon gázt és olajat az oroszoktól.
Hogy ez röhejes vagy undorító, felvetni is tilos, mint ahogy azt is, hogy a valóságban ezeket Európában egyedül az oroszoktól lehet megvenni. És aki velük bunkó, az nagyon drágán vásárol.
Ezt észrevenni is oroszbarátság, mert majd hoznak olajat Katarból meg Azerbajdzsánból. Térképre nézni, szállítási lehetőségeket kalkulálni szintén oroszbarátság.
Ha azt mondják, hogy holnaptól csöveken hozzák a Marsról, azt is kötelező elhinni. Mert minden mesének a lényege az, hogy el kell hinni - különben nehéz egy előre tervezett álomvilágban leledzni.

Európa népe pedig szépen elszegényedik. Házaikat árverésen olcsón megveszik a milliárdosok, amikbe az államilag finanszírozott migránsokat költöztetik.

Az utcákra került emberek egy része majd meghúzza magát azoknál a rokonoknál, akiknek még van hol lakni.
A nyomor, az éhség, a nincstelenség és a kilátástalanság elhozza újra a már jól ismert megoldást: a kommunizmust, vagy annak tükörképét, a fasizmust.
Lényegileg mindegy, hiszen ugyanaz az USA lesz a haszonélvezője mindennek, amelyik mindezt kiépítette önmaga hasznára. Persze, ők csak a javunkat akarják: az összes javunkat. Mint az ilyenek a történelemben mindig.

Aznap, amikor a mesterségesen létrehozott, erővel megtartott kilátástalanság eléri a tetőpontját, a Klaus Schwab által hirdetett új világrendnek meglesz a vörös hadserege, és a fanatikus proletárjai, akik majd milliók lemészárlásával teljesítik az új, hataloméhes pszichopaták vágyait.
Amikor a puszta, máról holnapra történő létezésről van szó, mindig voltak/vannak/lesznek, akik egy szelet kenyérért is elvállalják az őrjöngő bérgyilkos munkakörét.

Ha mindez gyorsan lenne megvalósítva, mint Lenin vagy Hitler hatalma volt, kétséges lenne a siker.
Ám szépen lassan, lépésről lépésre, úgy növekedve akár egy rákos daganat, már megvalósítható.
És az emberek közben azt mondják: ezt még kibírom. Ennél nem lehet rosszabb.
Majd, akár a vízben főtt béka, belehalnak.

Nehéz elhinni, hogy nem az a tervezett cél. Hiszen az Oroszország ellenesnek mondott, ám valójában kizárólag Európa ellenes szankciók egyértelműen és megkerülhetetlenül ezzel az eredménnyel járnak.

Ilyet tévedni a világpolitikában elképzelhetetlen.
Viszont ilyen tervek már voltak sokszor - jó részük meg is valósult.

A nyomor, a halál és a pusztítás mindig a jóemberség köpönyegében és a „szép új világ” ígéretével érkezett.
Most is ezt teszi. Küldöttei Európát járják, és új meséket dünnyögnek szabadságról, oroszokról, ukránokról és öngyilkos kötelességekről.

Az iszlám dzsihadisták felrobbantják magukat.
Az ál-jóemberség dzsihadistái önmagukkal együtt teszik tönkre a társadalmukat.
Nehéz eldönteni, melyikük a veszélyesebb - bár az európai létszám alapján jelenleg ez utóbbi tűnik halálosabbnak.

Egy dolog biztos: amíg az ilyeneknek nemhogy lehetőségük, de még jogaik is van a céljaik elérésére, minden csak egyre rosszabb lesz. Szépen lassan. Látszólag nagyokat tévedve, valójában pontosan, terv szerint.
Bár létezik ellenük megoldás, az se nem demokratikus, se nem jogállami. Mármint a szavak amerikai értelmében.

(by L.W.L.)
2022.09.06.

A témához hasonló, előző bejegyzések:

- 2022.08.27. Az USA szerint a politikát a hülyékre kell építeni
Avagy: Elhallgatott tények az amerikai kongresszus kijelentései mögött. (megnyitom)

- 2021.02.13. Amerika új ellensége: a valóság
Avagy: Hollywood és a vörös csillagok háborúja. (megnyitom)