A csalók misztériuma - 2

Avagy: Álkeleti hazugságok nyugati haszonélvezői

Hogyan képesek egyesek mások elméjére hatni? Miért van az, hogy oly sokan tényleg érzik a nem létező semmi hatását? Hogy lett az ősember varázshandabandája modern, „alternatív” gyógymóddá?

Az előző részben átnéztük a New Age által halandzsázott energiák mibenlétét a tudomány szemszögéből, és megismertünk néhány szélhámost is. (Lásd itt: A kamuenergia és a valóság)
Most az elme és az emberi test kerül górcső alá, valamint azok az ókori tévedések, amiből áltudományoskodó amerikai szélhámosok gyúrtak „gyógyhatású” hókuszpókuszokat.

(A csalók misztériuma
tartalomjegyzékét
ide kattintva érheti el)

4.) A placebo-hatás bűvészei

Attól, hogy valaki nem ért valamit,
még nem lesz belőle varázslat.
Az emberi agy szervezetünk legcsodálatosabb, ám egyben legkevésbé ismert szerve. A gondolkodás, az érzékelés, az emlékezés mellett egyben az emberi idegrendszer irányítóközpontja is. Ráadásul mindez együtt, összehangoltan.

Az emberi elme alapvetően mindent megtesz azért, hogy a gazdája elégedett legyen vele. Időről időre módosítja az emlékeket, eltorzítja a valóság érzékelését, és hatást gyakorol a szervek működésére is.
Mindezt néha hibás sejtműködés miatt, néha viszont szándékosan teszi.

A közhiedelemmel ellentétben az emberi elme nemcsak a gondolkodás terén vezethető félre.


- Az emlékek rejtelmei

Erre a legegyszerűbb példa az emlékezet. Köztudott, hogy időnként rosszul emlékszünk vissza a múlt eseményeire. Ennek több oka is van.

Agyunkban az idegsejtek a szinapszisnak nevezett ponton kapcsolódnak a többi idegsejthez. Minden agyi tevékenység ezeken megy végbe, amikor az elektromos impulzusok áthaladnak a sejtek közti réseken. Ilyenkor kémiai anyagok szabadulnak fel, ezek a specializált kémiai hírvivő molekulák a neurotranszmitterek. Ezek kilökődve a sejtek közötti térbe, a szomszédos sejthez kapcsolódnak. Mivel minden egyes agysejt több ezer ilyen kapcsolattal rendelkezik, egy átlagos emberi agyban ez nagyjából száztrillió szinapszist eredményez.
A hálózatban működő agysejtek különböző csoportjai különböző információk feldolgozására képesek. Amikor az egyik agysejt üzenetet küld a másiknak, a köztük lévő szinapszis erősebbé válik. Az élet során a tapasztalatok gyűjtésével egyre több és több ilyen kapcsolat jön létre az agysejtek között. Az agy erre reagálva folyamatosan átszervezi magát, közben új és új emlékeket tárol.

Az emlékeknek tehát nincs meghatározott helye az agyban, ezek az agysejtek közötti hálószerű kapcsolatrendszerben, különálló, de együtt dolgozó agysejtek között osztódnak szét.

Az agy nem tárol mindent. A hétköznapok során a feleslegesnek vélt információkat rögvest kidobja.
A látott, hallott, szagolt, ízlelt, tapintott dolgok tárolása 3, különböző emlékezeti rendszerben történik.
A szenzoros memóriának köszönhetően a körülöttünk lévő világot egyetlen, folyamatos eseményláncként érzékeljük. Ám ezek zöme fél másodpercen belül törlésre kerül.
A rövidtávú (aktív) memóriában kerül tárolásra mindaz, amin az adott pillanatban gondolkodunk. Ez nem egy pontos leképezés, hanem egyfajta értelmezést hoz létre. Ebből általában egyszerre 7 dolgot tudunk megjegyezni, ám ezeket is csak kevesebb, mint egyetlen percig.
Minden olyan emlék, amit ennél hosszabb ideig tárolunk, a hosszútávú memóriában kerülnek rögzítésre.

Mivel a gyakran használt szinapszisok erősödnek, míg a ritkán használtak gyengülnek, amire gyakran gondolunk, arra az erősebbé lett szinapszisok miatt jobban emlékszünk, amire ritkán, arra egyre kevésbé.

Bizonyos emlékeket szándékosan elő tudunk hívni (pl. mi a nevünk, mennyi 2x2 stb.) de vannak olyanok is, amikhez tudatosan nem férünk hozzá, és mivel mi sem értjük, elmagyarázni is képtelenek vagyunk azt, hogy hogyan csináljuk. Ilyen például a járás, vagy a beszéd.

Az emberi testben semmi nem örök. A sejtek időről időre elhalnak, és új sejtek veszik át a helyüket. Az agykéreg neuronjait kivéve ez az agy sejtjeire is vonatkozik. Amikor egy ilyen megújulás során a régi idegsejt helyét átvevő új idegsejt rossz helyre kapcsolódik, akkor ez komoly változást okozhat az emlékezetben. S mi több: ilyenkor teljes emlékek is törlődhetnek.

Felejteni normál módon 7 féleképp tudunk, amit különböző betegségek további lehetőségekkel bővítenek.
De ami a legdurvább: képesek vagyunk saját magunk is átírni az emlékeinket.

Amikor olyan dologra próbálunk visszaemlékezni, amit akár azért, mert az ezzel kapcsolatos szinapszisokat rég használtuk, akár egy hibás sejtcsere miatt részben már elfelejtettünk, az elménk egy meghökkentő dolgot produkál.
Ilyenkor a korábbi tapasztalatainkból eredő hasonló emlékeink és az ezzel kapcsolatos tudásunk alapján a képzeletünkkel pótolja a felidézni akart emlék hiányzó részeit.
Ez hatalmas hibákat eredményez a rekonstruált emlékben, ennek ellenére nekünk meggyőződésünk, hogy az adott eseményre jól emlékszünk, hiszen elménk azt pont úgy tárja elénk, mint az összes többi, rekonstruálás nélkülit.
Biológiailag ennek köszönhető, hogy az ember adott időegységen belül is képes ugyanarra a dologra többféleképp emlékezni.

És hogy ez ne legyen elég, az agyban még a megbízhatónak hitt emlékeket is képes módosítani olyan külső hatás, amit az elme meggyőzőbbnek hisz, mint a valódi emlék.

Köztudott, hogy ha valakinek sokszor mondják el ugyanazt, akkor egy idő múlva képes elhinni.
A valóság azonban ennél sokkal döbbenetesebb.

A kognitív pszichológia egyik szakterülete az emberi memória, és azon belül az emlékezet átalakulása.

Ennek egyik legismertebb kutatója Elizabeth F. Loftus, aki évtizedeken át tartó kutatómunkájával nagyon sok dologra világított rá.

Ezek közül az egyik legismertebb az autóbaleset-kísérlet.

Ennek során a vizsgálatban részt vevőkkel egy autóbaleset videóját nézették meg. Mindenki ugyanazt látta, ugyanúgy és ugyanaddig.
Aztán két csoportra bontották őket. Mindkettőtől azt kérdezték, hogy milyen gyorsan mentek a járművek.
Ám ezt az egyiktől úgy kérdezték, hogy a kérdésben a becsapódás (smashed into) igét használták, míg a másik csoportnál a kérdésben az enyhébb ütközés (hit) kifejezést használták.

Nos, a „becsapódás” csoport tagjainak zöme a videóban sokkal nagyobb sebességgel ütköző járművekre emlékeztek, mint az „ütközés” csoportban visszaemlékezők.
S mi több: az előbbiek közül sokan egy hét múlva úgy emlékeztek, hogy a videóban törött üvegeket is láttak, holott ilyen nem volt a filmben.

Az emlékezés mikéntjét tehát már a kérdés megfogalmazásával is befolyásolni lehet.


Egy másik kísérlet ennél is meglepőbb eredményt hozott.

Itt a kísérletben résztvevők családtagjait is bevonták. Arra kérték őket, hogy meséljenek el négy történetet az illetőről. Ám ezek közül egy sosem történt meg, tartalmát a kutatók előre megbeszélték a rokonnal.
A megkérdezetteket arra kérték, hogy minél több részletre emlékezzenek vissza a történetek kapcsán.

A kísérletben részt vett emberek 37 százaléka olyan esemény részleteire is gond nélkül visszaemlékezett, ami a valóságban sosem történt meg. Ők visszaemlékeztek annak a sztorinak a részleteire is, hogy miként vesztek el egy bevásárlóközpontban gyermekként - pedig a valóságban ez sosem fordult elő velük.

Egy másik kísérletben pedig az emberek felét sikerült meggyőzni arról, hogy kicsi korukban hőlégballonnal is utaztak. Ehhez manipulált fényképeket mutattak a résztvevőknek, amin a személy felismerte gyermekkori önmagát. A hamis győzködés után ezek már részletekre is emlékeztek a soha meg nem történt utazásról.

Az emlékezés tehát egy, az agyban lejátszódó rekonstrukciós folyamat, mely során mentálisan újraalkotunk egy korábban minket ért ingert. A folyamat működésébe azonban számos tényező belejátszik, például előítéleteink, világnézetünk, az adott dologhoz kapcsolódó érzelmeink mellett akár egy meggyőzőnek tűnő, ám hamis információ is.

De nemcsak az emlékezés manipulálható.

Ugyanígy félrevezethető az érzékelés is.

- A valaminek hitt semmi trükkje

Bár a nyugati orvostudománynak az orvosok a valódi ismerői, pár alapvető dolog azonban közismert.

Ezek egyike a placebo-hatás.

Placebo mindaz, ami úgy tűnik, mint a valódi orvosi kezelés, de nem az. Lehet tabletta, injekció, vagy bármilyen más típusú álgyógyszer. Ami minden placeboban közös, az az, hogy NEM tartalmaz olyan hatóanyagot, mely kihatna az egészségre.

A placebo legtipikusabb felhasználási módja fájdalomcsillapítóként történik – de kísérletek szerint hathatósan alkalmazható akár depresszió, alvászavar, irritábilis bél szindróma vagy menopauza kezelésénél is.

Nem árt tudni, hogy a placebo NEM működik mindenkinél. És akiknél igen, azoknál sem minden esetben egyformán.

Alapvetően a placebot kutatók használják a kísérleti fázis során arra, hogy segítsen nekik megérteni, milyen hatással van egy új gyógyszer vagy kezelés egy adott állapotra. A kutatásban szereplő egyik ember sem tudja, hogy igazi gyógyszert kap-e vagy placebot. Ezt követően a kutatók összehasonlítják a gyógyszer, illetve a placebo-hatását a résztvevőkön - így meg tudják határozni az új gyógyszer hatékonyságát és mellékhatásait.

A placebo bár a nagy semmit tartalmazza, néha mégis hatásos. Sok esetben, aki valóban és komolyan azt hiszi, hogy valódi és nagyon hatékony gyógyszer kapott, képes ennek megfelelő tüneteket produkálni.

Például az egyik asztmával kapcsolatos kutatás során a placebo inhalátort alkalmazó betegek légzéstesztje semmivel sem volt jobb, mint az egy helyben ülő, semmit nem csinálóké. Ennek ellenére, amikor megkérdezték őket, hogyan érzik magukat, a placebo inhalátort olyan hatékony eszköznek írták le, mintha az gyógyszer lenne, és biztosak voltak benne, hogy sokkal jobban érezték magukat tőle.

Az akupunktúra hatásosabbnak bizonyul a gyógyszereknél migrén esetén, ám hasonló hatással bír az is, mikor a tűket nem az akupunktúra szabályai által előírt energiapontokba szúrják - derítette ki egy átfogó tanulmány. Szakértők szerint ez utóbbi esetben, mindössze erős placebo-hatásról van szó.

Ám ez nem ennyire egyszerű, mert vannak, akik időnként a placebora is hevesen reagálnak. Előfordul, hogy a beteg tünetei javulnak, míg másoknál mellékhatás szerű tünetei lehetnek a placebo kezelésnek.
Ezeket a válaszokat „placebo-hatásként” ismerjük.

Például, egy kutatás során a résztvevők olyan placebot kaptak, amiről azt mondták nekik, hogy az egyfajta stimuláns. Miután bevették a tablettát, a pulzusuk felgyorsult, a vérnyomásuk emelkedett, és a reakciósebességük javult. Amikor később ugyanerre a pirulára azt mondták nekik, hogy segíti az elalvást, a résztvevők ezt a hatást is tapasztalták magukon.


A placebo-hatás kutatásának központjában az elme és a test közötti kapcsolat áll.

Sokáig úgy vélték, a placebo-hatás kizárólag pszichológiai alapon nyugszik, vagyis szimplán a képzelet okozta pszichés tévedésről van szó. Több kutatás szerint bizonyos esetekben valódi változások zajlanak ilyenkor az erre a trükkre kiemelten fogékony emberek szervezetében.

Szóval, ha valaki arra számít, hogy a beszedett pirula (vagy injekció, stb.) hatására jobban lesz, akkor - ha ebben nagyon hisz - lehetséges, hogy a szervezet saját kémiája hasonló hatásokat produkál, mint amit a gyógyszer okozna.
Egyes tanulmányok azt mutatják, hogy vannak olyan tényleges fizikai változások, amelyek a placebo-hatás miatt következnek be. Ilyen például a szervezet endorfintermelése, ami a test egyik természetes fájdalomcsillapítója. Ez azonban jelenleg még csak elmélet, nem pedig tudományosan elfogadott, és minden irányból bizonyított tény.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy aki elhiszi a hatást, annak a szervezete kötelezően elindít egy ennek megfelelő folyamatot. Ez még az új kutatások és elméletek szerint is nagyon kevés(!!!) embernél történik így.

A valódi hatást a placebo fájdalomcsillapítási „képessége” mutatja a legjobban. A legtöbb embernél ilyenkor az agy engedelmeskedve az elme elvárásának, a fájdalomingereket nem továbbítja a tudathoz. Gyakorlatilag kikapcsolja, mintha nem létezne. Ettől még a fájdalom oka nem szűnt meg, a fájdalominger is létezik, csupán az elme nem vesz róla tudomást, így a gazdája azt érzi, hogy elmúlt a fájdalom.

A szakértők azt is mondják, hogy összefüggés van aközött, milyen erősen számít a beteg, és hogy az adott hatás milyen erősen jelentkezik.

Minél erősebb a vágy, annál valószínűbb, hogy a beteg tapasztalja a pozitív hatást.
A pozitív hatást az is kiválthatja, ha a betegre nagy hatással van az orvos.

A placebo-hatás tehát konkrét elvárásokhoz kötődik, és minél jobban hisz benne az illető, annál nagyobb reakciót képes kiváltani benne - tisztán azért, mert a képzelet okozta elvárást az elme képes teljesíteni.

Ám ez nem csak a jó és egészségjavító dolgokra vonatkozik, hanem a negatív hatásokra is. Ha a placebot kapott beteg mellékhatásokra számít, mint például fejfájás, hányinger, szédülés, akkor ezeket nagy valószínűséggel tapasztalni is fogja.


Mindebből sokan úgy gondolják, hogy a placebo-hatás alapvetően gyógyításként használható. De ez nem igaz.
Az elme ezzel kapcsolatos befolyásolása fordítva is képes működni. Ez a nocebo hatás.

A „nocebo” kifejezés tehát azt a jelenséget jelöli, hogy fájdalmat nem okozó behatás is kelthet fájdalomérzetet, ha a vizsgált személyt előzetesen erre készítik fel.

Arne May neurológus professzor munkacsoportjának kutatásai bebizonyították, hogy az objektív fájdalominger csökkenése ellenére a fájdalomérzést fokozhatják a tudat ezzel kapcsolatos elvárásai.

A pozitív gondolatok tehát gyorsíthatják a felépülést, ám ennek fordítottja is igaz – vagyis fájdalomérzetünket, illetve annak mértékét a negatív gondolkodásunk, téves elképzeléseink jelentősen befolyásolhatják.
Aki „beképzeli” magának a fájdalmat, annál előbb-utóbb ki is fog alakulni a kín.
De itt sem történik más, mint az agy az elme elvárásának megfelelően, nem létező fantomfájdalmakat közvetít a tudatba - bármiféle valódi, szervi ok, betegség, stb. nélkül.

Ez a szorongásos pszichés zavarok közé tartozó hipochondria esetén is megfigyelhető. A képzelt beteg (hipochonder) gondolatai annyira erősen a nem létező betegségére fókuszálnak, hogy a szolgálatkész elme nekiáll produkálni az elvárt tüneteket.

A téves elképzelésből fakadó placebo, vagy nocebo hatások következtében kialakuló önszuggesztió tehát nem transzcendentális vagy misztikus, bizonyítás nélkül is elfogadni kötelező varázslatokon alapszik, hanem a pszichológia egyszerű, elismert tényein.

Ez a fajta elmetrükk nem újkeletű. Egy 5787 évvel ezelőtti (tehát Kr.e. 3766), egyiptomi papirusztekercsen talált leírás ezt így javasolja: „Helyezd rá a kezedet, hogy karjának fájdalmát csillapítsd, és mondd, hogy a fájdalom megszűnt.”
Napjainkban is ugyanennek a módszenek a modern megoldásait látjuk.

Ám az emberi elme félrevezetése nem korlátozódik a hibás emlékezésre és a hibás érzékelésre, ennél durvább dolgokat is meg lehet vele tenni.

Ezek egyike a hipnózis.


- Elmetrükkök

A hipnózis a legintenzívebb szuggesztiós eljárás.
Ez egy különleges, fiziológiai sajátságokkal együtt járó pszichológiai állapot, amely felületesen hasonlít az alvásra, és a személynek a tudatos állapotától eltérő tudatszintje jelöli.
Ezen állapotot felfokozott érzékenység és befolyásolhatóság jellemzi, amely során az illető belsőleg tapasztalt érzékeléseknek ugyanakkora jelentőséget tulajdonít, mint általában a külső valóságnak.

A szuggesztió befolyásolásán alapuló módszer már az ókori Egyiptomban is használatos volt. Ők fénylő lemezekkel fárasztották ki a páciens szemét, így készítve fel őt a hipnotikus álomra.

A filmek világával ellentétben nem mindenkit lehet hipnotizálni, és akit igen, azt sem másodpercek alatt.
A tévhitekkel ellentétben pedig nem veszélytelen a dolog, Magyarországon nem véletlenül csak szakirányú vizsgával rendelkező orvosok jogosultak ezt alkalmazni.

Ennek okát egy, még a '80-as években történt eset jól példázza.

Egy nagyon sok szabadidővel és kísérletező kedvvel rendelkező kútfúró a fejébe vette, hogy megtanul hipnotizálni. A könyvtárból kikölcsönzött pár könyvet, olvasgatta őket, majd nekiállt kísérletezni. Alanyként az ismerőseit vette rá az együttműködésre.
Amikor az egyik hölgy ismerősét elég jól sikerült egy mély, hipnotikus állapotba juttatnia, gondolt egyet és elhitette vele, hogy beleesett egy kútba, és nem bír kijönni a víz alól.
A módosult tudatállapotban lévő tesztalanyán a kísérlete jobban sikerült, mint gondolta. A nő iszonyatos fuldoklásba kezdett, az önjelölt hipnotizőr pedig nem tudta magához téríteni.
Így a valójában ágyon fekvő, csupán képzeletében kútba esett nő végül megfulladt.

Az emberi agyat tehát megfelelő elmetrükkel akár gazdája elpusztítására is rá lehet venni. És ebben sincs semmi megmagyarázhatatlan, semmi természetfeletti. Egyszerű fiziológiai jelenség, még akkor is, ha néha megmagyarázhatatlan dolognak tűnő eredménnyel jár.

Persze, ahogy a placebo sem működik mindenkinél, a hipnózis sem univerzális eszköz - az emberek minimum egyharmada ugyanis sehogy sem ejthető hipnózisba.

Az igazság azonban az, hogy soha senki nem tud hipnotizálni minket, ha azt mi nem szeretnénk, azaz nem egyezünk bele. Ahhoz ugyanis, hogy a hipnózis különleges állapotát elérjük, az kell, hogy mi magunk akarjunk abba az állapotba kerülni. Ám ha ezt elfogadtuk, és saját akaratunk szerint történik, onnantól már nem a tudat, hanem a tudatalatti befolyása kerül előre, és az elménk pedig ennek megfelelő működésre kapcsol.

Talán még döbbenetesebb, hogy az emberi elme nagyobb kisebb-nagyobb csoportokban még könnyebben befolyásolható. (Erre a későbbiekben még részletesen kitérünk.)

A tömeghipnózis nem ismeretlen jelenség, ahogy a tömegpszichózis is közismert. A tömeggel eggyé váló, fejében a tömeg akaratát saját szándékának érző és gondoló ember is pont olyan elmetrükk áldozatává válik, mint a fent említettek bármelyike.


A különböző típusú szuggesztió befolyásolási módszerei tehát régről eredő bűvésztrükkök. Minél hitelesebben, minél meggyőzőbben adják elő, és ez az egész minél alaposabban elő lett készítve, annál valószínűbb, hogy sok embernél működni fog.

A mindenféle elmetrükköket tökéletesen ismerő és alkalmazó embereket manapság mentalistának szokás hívni.

Lássuk mit ír erről a wikipedia:

„A mentalisták olyan előadóművészek, akik eszüket, éleselméjűségüket használják arra, hogy különböző intellektuális jelenségeket teremtsenek meg. Ezek a jelenségek magas tudatról, kiemelkedő memóriáról, fantasztikus emberismeretről és manipulációs képességről tesznek tanúbizonyságot. A mentalizmus egy ősi előadóművészeti ág.

A szó a késői latin mentalis szóból, illetve a latin mens szóból származik.

A mens szó jelentése gondolkodni, az ebből alkotott mental szó jelentése: az elmével kapcsolatos vagy egy intellektuális folyamat.

A mentalista műsorokban előforduló kísérleteket közvetlenül azokra a tesztekre lehet visszavezetni, amelyeket médiumok és spiritualisták végeztek a XIX. században, ezzel demonstrálva ’a veleszületett, természetfeletti’ képességüket.”

És itt van az a bizonyos kutya elásva, amiről az első rész kezdete óta szó van.

A 3. részben megismert Ryuken Yanagi, George Dillman és hasonlók trükkjei ebben rejlenek.
És innen ered a különböző, magukat természetfeletti erőkkel felruházó varázslók, mágusok, csííííí mesterek, távgyógyászok és hasonló szélhámosok misztériuma.

Erős akaratú, határozott, karizmatikus személyek

befolyásolják a gyenge akaratú,

határozatlan emberek tudatát és viselkedését,

valamely pszichikai ráhatással - elmetrükkel.

Ez a szuggesztió lényege.

Sok esetben az sem kell, hogy a szélhámos meggyőző személyiséggel és előadói képességgel rendelkezzen.
Ha az általa használt hókuszpókusz az alany által jól ismert, és mellé nagyon hisz is benne, akkor a szuggesztió sokszor magától vált az elmét befolyásoló önszuggesztióba, ami gyakorlatilag olyan, mint amikor valaki sikeresen hipnotizálja önmagát.

A közhely tehát igaz: minden fejben dől el.
„Helyezd rá a kezedet, hogy karjának fájdalmát csillapítsd, és mondd, hogy a fájdalom megszűnt.” – Tanították az elme átverésén alapuló trükköt az ókori Egyiptomban, és hozzá olyan abrakadabrákat, amivel ez a betegnek hihetővé vált. Ez valószínűleg egy őskori varázsló hókuszpókuszának későbbi megoldása volt.

Az emberi hiszékenység azóta semmit sem változott. A trükkök és a módszerek annál inkább.
Az átverés művészete döbbenetes méretű iparággá nőtte ki magát.

A valóságtól szándékosan eltávolított, tudatát előre megfontolt szándékkal összezavart, a tudomány helyett áltudományokkal bolondított emberek tömege vált áldozatává az elméjükkel gonosz módon, anyagi nyerészkedés végett játszadozó csalóknak.

A Yanagi és Dillman félék tucatjai verik át az embereket. A gyenge akaratú, mentálisan könnyen befolyásolható emberekkel elhitetik, hogy ha felemeli a kezét, akkor az univerzum energiái, (avagy a misztikus csííííí) mágikus hatalmától elájulnak. Vagy csak összeesnek.
Vagy hátrafelé kezdenek szaladni. Vagy labdaként pattogva ugrálnak erre-arra.
Mindegyikről bőven látni videókat az interneten.

Mások addig csavargatják a levegőt a beteg és a gyógyulásban kétségbeesetten reménykedő emberek körül, amíg azok el nem hiszik, hogy ettől az állapotuk javulni kezdett.

Szép összegekért alternatív gyógymódnak beállított, természetellenes ostobaságokat állító természetgyógyászok csíííííribííííí-csíííííribáznak mindenfelé.

Megint mások a televíziós show műsorokból küldik a gyógyító energiának mondott semmit - és vannak, akik tényleg elhiszik, hogy most aztán meg is gyógyultak.

És vannak, akik tévéstúdióban a levegőt csavargatják, és a betelefonáló elhiszi, hogy ezzel tényleg a gerincét gyógyítja.

Némelyek elhitetik magukról, hogy akár Jézus, képesek kézrátétellel bármit gyógyítani, ennek módjáról pedig az egyik ez hazudja, a másik pedig azt, a harmadik pedig amazt.

Egyesek a nagy ezoterikus mágiával ígérnek pénzt és boldogságot adó pénzenergiákat, pénzbevonzó rituálék-mágiák elvégzésével.

Hasonlók átkok-rontások levételével, negatív energiák eltávolításával hülyítik az embereket.
Boszorkányok és angyal médiumok is színesítik a természetfelettivel hókuszpókuszolók hamis világát.

Az ilyeneket a középkorban rátették egy máglyára és alájuk gyújtottak.
Manapság viszont minél gátlástalanabbul csinálják, annál gazdagabbá válnak.

Vannak, akik a mentális trükköt olyan szinten végzik, hogy nagy tömegeknek tartott előadásokon emberek tucatjai rángatóznak előttük a földön, mert annyira elhitték a szavait, hogy az elméjük nekiállt megvalósítani gazdája elvárását.

Benny Hinn spirituális előadásaiban, a távgyógyászokban, az auragyógyászokban és a különböző, ilyen-olyan misztikus energiákat használó, a természetfeletti erőket valóságnak mondó emberek mindegyikében van egy közös, és valóságon alapuló tény: egytől egyig az elmetükkök szélhámosai.

Ami még szintén közös vonás, hogy áldozataik elég nagy pénzeket fizetnek azért, hogy át legyenek verve.
És minél több pénzt adtak ki ezért, annál inkább próbálnak ragaszkodni ahhoz a tévhithez, hogy velük tényleg történt valami. Ezek mindegyikének meggyőződése, hogy az a nagy és misztikus energia tényleg létezik. Léteznie kell, hiszen ostobaságra csak nem adott ki ennyi pénzt. Nem, ő nem lehet ennyire hülye, egészen biztosan csak a fizikusok és a biológusok a hülyék, mert nem tudnak semmit az univerzum misztikus energiáiról.

Döbbenet, de igaz: az emberek jelentős részével bármit el lehet hitetni, és ők még jó pénzt is adnak érte.

A naiv és a világ valódi működését nem ismerőkkel akár azt is el lehet hitetni, hogy ha megbetegedett, elegendő megállni egy pocsolya mellett és tapsolni, mert ettől meg fog gyógyulni.

El lehet hitetni, hogy ha elrepül a feje felett egy galamb, akkor olyan sötét energiáknak lesz kitéve, hogy rögvest belehal. És ha ezt elég erősen elhitte, ahogy meglát egy felette repülő galambot, oly erősen megrémül, hogy az elme azonnal nekiáll teljesíteni gazdája elvárását, és leállítja a szívverést.

Érdemes itt kitérni arra, hogy vannak olyan szuggesztióval és hipnózissal foglalkozó módszerek, amelyek nyíltan és őszintén kimondják, hogy elmetrükk, és el is magyarázzák ennek mikéntjét. Nem hablatyolnak „kozmikus erőtérről”, „univerzum energiáiról”, „misztikus lények által közvetített csíííííről”.
Ilyen pl. az agykontroll. A módszer kifejlesztője, José Silva (1914-1999) sokáig tanulmányozta Freud, Jung, Adler és más, neves pszichológusok műveit. Érdeklődésének tárgya olyan dolgokon alapult, mint pl. lehet-e hipnózissal fokozni a tanulási képességeket, illetve lehet-e simán önszuggesztióval placebo-hatást elérni.
Végül rájött, hogy lehet, ha valóban hisz benne az illető. Erre alapozva fejlesztett ki módszereket.

Szemléltetésnek egy leegyszerűsített példa. Az agykontrollosnak fáj a foga. Lefekszik, meditatív technikával lemegy „alfába”. Majd elképzeli, hogy a fájdalom oka – a gyulladás – egy betonfal foga mellett.
Ezután elképzeli, hogy a véráramon át kis törpék mennek oda csákánnyal. A törpikék pedig addig csákányozzák azt a falat, amíg az le nem omlik - meg nem szűnik a gyulladás - és ezzel elmúlik a fájdalom.

Elmetrükk? Az. Placebo-hatás? Az. De Silva legalább nem hazudott rá misztikus hókuszpókuszt.
Viszont az emberek szemében a kezdeti nagy népszerűségből viszonylag hamar érdektelenné vált az agykontroll.

Ha nincs benne varázslat, ha nincs benne ezoterikus abrakadabra, akkor sokakban csalódást okoz: „Ó, ez csak önmagam megtévesztése/elmém irányítása? Akkor biztos nem fog működni, mert csak az lehet hatékony, ami a természetfeletti erők misztikus hatalmával állítja helyre a testem energiáit.”
Ráadásul ha ezzel nincs valamiféle különleges hatalma mások felett, nem lesz tőle „természetfeletti hatalmak irányítója”, mi lesz a kisebbségi komplexusával, vagy a nárcizmusával?

Így a szélhámosok inkább a „transzcendentális meditáció” nevű elmetrükköt vették alapul, hiszen a totális átverés jövedelmezőbb. Azóta a számtalan hókuszpókusz módszer valamelyike - valamilyen formában - már szinte mindenkihez elért. Hogy milyen sokan elhitték, és ezzel beköltöztek meseország álomvilágába, már részleteztük.



- A fortélyos átverés hatása

Időnként, amikor a valóság ütközik az elme tévképzetével, az súlyos mentális zavarokat is képes okozni.
Néha annyi is elég, hogy egy új információ vagy tapasztalat ellentmondjon a korábbi elképzeléseknek vagy ismereteknek - sokakban ez belső feszültséget, majd szorongást vált ki, amit a szociálpszichológia kognitív disszonanciának hív.

És ez általában csak jobb esetben történik így. Rosszabb esetben a besulykolt hazugságok adta tévhitek olyannyira elmélyülnek az elmében, hogy már folyamatosan látja és érzi a sosem létezett energiák futkosását, és azok képzelt hatására a testében változásokat is kezd érezni.
Ezzel a téveszme valósan érzékelt élménnyé válik, és ennek megfelelően rögzül a tudatban.

Csakhogy a téveszme (avagy tévképzet) attól hogy ő valósnak hiszi, és ezért a képzelt igazságához makacsul ragaszkodik, még nem válik valóssággá.
Helyette az egyre irreálisabban gondolkodó elme gazdája idővel az elmebetegek egyre népesebb csoportjához csatlakozik.

Így válnak idővel a nagy misztikus hókuszpókusz hívei
valaha normális és egészséges emberekből
az „ezoterikus titkok” világába zárkózott
szimpla őrültekké.
Ennek az őrületnek a mérhetetlen nyereségvágyon kívül, más kiváltó oka is van: és ez a New Age nevű, Amerikából indult utópisztikus mozgalom.
Mielőtt azonban ennek mivoltára térnénk, nézzük meg, a Távol-Keleten mit is értenek „chi”, avagy életenergia néven – vagyis mi az, amit nyugatra a New Age csalói misztikus varázslatként importáltak.

(A csalók misztériuma
tartalomjegyzékét
ide kattintva érheti el)

5.) Chi: misztérium helyett egyszerű fiziológia

A több összetevőből álló, az élő szervezetben lezajló folyamatok egyike sem mágikus. Nézzük át ezeket dióhéjban, mellé élettani hatásukkal és a vonatkozó távol-keleti fiziológiai beavatkozások mibenlétével.

Valamilyen szinten mindenki által ismert kínai akupunktúra. A jobbára csak tűszúrásos gyógymódként ismert módszer valódi mivoltát kevesen ismerik.


- A kínai meridiánok

A megértést nem teszik könnyebbé a távol-keleti magyarázatok sem, melyek - mint az elején elemeztük - kulturális sajátosságként a megfigyelések ókori magyarázataira épülnek. És az ókori ember bár tényleg sok mindent tudott, technikai korlátai miatt a magyarázatok terén a képzeletét hívta segítségül. Ne feledjük, ekkoriban nemhogy a foton, de még az elektron is ismeretlen volt, s mi több: még az atom is csak az ógörög Démokritosz elméleti feltevése, így nemhogy az elektromosságról, de még az egyszerű kémiai kapcsolatok mibenlétéről sem tudhattak semmit. Innentől furcsa lenne valódi, modern tudományos magyarázatot várni a több ezer évvel ezelőtti tudósoktól.

Az akupunktúra lényegét tekintve a meridiánok hálózatára épül. Ez a testen belül 72 meridiánvonalat jelent. Ezekben a csatornákban áramlik az energia. Ezen csatornák néhol elérnek a bőrhöz, és ott energetikai, avagy akupunktúrás pontot hoznak létre - ezek kb. 0,5 - 2 mm átmérőjű parányi területek.
Az emberi testen több száz ilyen van. Ezek mindegyike máshol csatlakozik a fővezetékre, így ezek mindegyikének stimulálása más hatást vált ki. Na de hogy lehet megtalálni ezeket a pontokat? Nos, erre egyrészt van egy elég részletes „térkép”, másrészt a technikának köszönhetően jó ideje léteznek eszközök ezek milliméter pontosságú behatárolására.

Egy közepes kategóriájú nagyjából 10 ezer forintért szerezhető be, tehát nem mondható titkos high tech eszköznek. Hogy működik? Nagyon egyszerűen. A meridiánhálózat szerint megfelelő helyen kell húzni a bőrön, és a megfelelő pont felett jelez.
Amíg nem voltak specifikusan erre készült eszközök, sima elektromos feszültség mérésére készült műszerekkel is meg lehetett (és lehet ma is) találni ugyanezeket a pontokat.
Hogy lehet ez? Nos, ezek az eszközök nem mást tesznek, mint a bőrfelszín elektromos feszültségét mérik. Pontosabban az elektromos ellenállás mértékét, ami a bioaktív pontokban 5-50 kΩ?, míg máshol 0,5-3 MΩ?

Hűha. Akupunktúra, áramló chi, és elektromosság? Nos, igen. Olyannyira, hogy ezen mérőeszközök már nemcsak az akupunktúrás pontok helyét mutatják, hanem tűszúrás helyett képesek azzal azonos hatást kiváltó más dologra is.
És ez sem más, mint - míly meglepő - elektromosság. Az elektro-akupunktúrás készülékek tehát a test akupunktúrás pontjait a hagyományos tűk helyett mikro-árammal ingerlik. S mi több: a hagyományos tűkre is szokás manapság vezetéket kötni, és így némi árammal növelik a biostimulációs beavatkozást.
Ám mielőtt még valaki öngyógyítás címen bedugná az ujját a konnektorba, jelzem: itt nagyon kis áramerősségről van szó. Általában 0-2 mikroamper, de max. 10 mA. A feszültség nagyjából 1 Volt - aki ettől megrémülne, jelzem: egy ceruzaelemé 1,5 Volt, és nem hallottunk olyan esetről, hogy valaki megfogott egy ceruzaelemet és belehalt.

A tű elektromosságra felcserélése, vagy ezek kombója sem új felfedezés.

Yoshio Nakatani japán neurológus bizonyította, hogy a hagyományos akupunktúrás csatornahálózat bőrpontjai - a csökkent elektromos ellenállás szempontjából is - hálózatba szerveződnek.
A pontokat Ryodoten-nek (hiperelektromos vezetőpont) nevezte el.
Az 1950-es években szerkesztette meg a Ryodoraku elnevezésű műszert, mellyel a mérések kontrollálható és ismételhető eredményt adtak. Bebizonyította a korábban már a magyar tudós, Szent-Györgyi Albert által feltételezett elektromos félvezető rendszer létét és egy olyan hálózati rendszert, melynek működésében lényeges szerepet játszik a sejt közötti állomány ionkoncentrációja, vezetőképessége és elektromos paraméterei.
Lássunk egy pontos leírást erről: "A pontok mérése 8 - 10 mA áramerősséggel és 1 Volt feszültséggel történik, nem a bőr direkt ellenállását, hanem az alkalmazott áram és a test saját áramának feszültségkülönbségét mérik. Az akupunktúrás pont a bőrhöz viszonyítva negatív töltésű."

Mellesleg megfigyelések alapján az ókori Görögországban Hippokratész is kísérletezett elektromos ingerterápiával. Ehhez elektromos tengeri halakat használt.

Az akupunktúra magyarországi úttörője Dr. Eőry Ajándok (1946-2020) volt. 1969-ben summa cum laude védte meg biológus disszertációját, melynek témája: „Az akupunktúrás pontok bőr-elektromos viszonyai”.

Hogy mi köze az emberi testnek az elektromossághoz? Lássuk röviden.

Válthat-e ki elektromosság élettani hatást? Ha valakit már rázott meg áram, az tudja, hogy igen. Ha valakinek leáll a szíve, mivel is próbálják újjáéleszteni a gazdáját? Defibrillátorral. Ez az orvosi készülék mit csinál? Elektromos áramot kelt, amit a szívbe juttat, a szívizom pedig ettől összerándul.

Az emberi test sejtekből épül fel. Miből állnak a sejtek? Molekulákból. Miből állnak a molekulák? Atomokból. Hogy kapcsolódnak egymáshoz az atomok a molekulákban? Elektromos töltéssel rendelkező anyagi részecskékkel. A molekulák és molekularácsok nagy kiterjedésű elektronfelhőből álló részecskékből állnak? Igen. És ezek milyen töltéssel rendelkeznek? Elektromossal.

Amikor megcsípjük a bőrünket, azonnal érezzük a fájdalmat. Mi történik ilyenkor? Az idegrendszerünkben a csípés pontjától végigfut egy impulzus az agyunkig. Mégpedig elég gyorsan, mert az idegrostokon az ingerületvezetés sebessége akár 70–120 m/s (252–432 km/h) is lehet. Hogyan csinálja? Lássuk tudományosan: „Egy idegingerület (impulzus) az axon kezdeti szakaszáról kiinduló, önmagától terjedő elektronegativitási hullám, amely gyorsan halad a membrán (axolemma) felszíne mentén. Egy inger megváltoztatja a membrán Na+ ion permeabilitását az ingerlés helyén.”
Szóval elektronegativitási hullám. (A permeabilitás pedig egy mágneses indukció, ami itt a meglévő elektromágnesességnek köszönhető.)
Lássuk tovább: „Nyugalmi, ingerületmentes állapotban az idegrostok elektromos polaritása olyan, hogy a rost belseje elektronegatív a külső felszínhez képest; az axonmembrán két felszíne közötti potenciálkülönbség mintegy –80 mV. Az akciós potenciál mintegy +40 mV, mégpedig a membrán külső felszíne elektronegatív a belső felszínhez viszonyítva.”

Lényeg egyszerűen: elektromos impulzusok futkosnak az idegpályáinkon.

Innentől talán nem meglepő, hogy az akupunktúrás pontok jelentős része az idegrostokon található.

A 4. részben (A placebo-hatás bűvészei) megnéztük az emberi agy biológiai működését is.
Láttuk, hogy az agy idegsejtjei elektromos aktivitással rendelkeznek, és amikor egymásnak küldelek jeleket, elektromos impulzusok haladnak át a sejtek közti réseken.

Visszatérve az akupunktúrához, a tudósok végeztek kutatásokat állatokkal is, és kiderült, hogy az emberi akupunktúra pontokhoz hasonló bioaktív pontokat találtak állatokban is. Egy részlet az orvosi szaknyelvű jelentésből: „A csontok mentén a perifériás idegek behatolási helyeinél a csontok forameneibe,” (foramen: nyílás) „a neuromuscularis összeköttetéseknél” (neuromuscularis : az ideg és az izom közötti kapcsolat) „a pontokat a nagy perifériás idegek elágazásai, valamint a ligamentumok szenzitív pontjai, humán bioanyagban a sutura calvariae vonalaiban észlelhetők. A veterin bioanyag vonatkozásában csak újabban megismert triggerpontok és aku-pontok korrelációja több mint 71%” (korreláció: kölcsönös viszony)
Megköszönve a Wikipédiának a fenti, idézőjelek közötti, mindenki számára roppant mód könnyen érthető idézeteket, a többi részletet hanyagolva a lényeg: az elektromosság minden élőlényre jellemző, ahogy a meridiánok hálózata és az akupunktúrás pontok is.

Ez tehát nem más, mint az élet alapvető velejárójaként, a testben kialakult elektromos hálózat.

Az akupunktúra élettani hatásainak tekintetében nálunk főként fájdalomcsillapításra, szenvedélybetegségeknél és fogyókúrához használják, Kínában sok másra is, de arról majd később. (Magyarországon kizárólag olyan dolgokat lehet rendes, hivatalos orvosi kezelésben alkalmazni, ami bizonyítottan hatékony, és élettanilag nem a lehet/esetleg placebo-hatás kategóriába tartozik. Ez nincs mindenhol így.)

Az akupunktúrás hálózatok - avagy meridiánok - tehát nem a mágia, hanem a biológia törvényei szerint működnek.
A lényege pedig nem más, mint az elektromosság.

Kanyarodjunk vissza a „távgyógyászok” és hasonlók kezéből áramló (nem létező) energiákra. Terjed-e az elektromos áram a levegőben? Aki úgy gondolja, hogy igen, az fogjon egy asztali lámpát, vágja el annak elektromos hálózatba dugott vezetékét, majd a drót szabad végét fogva mutogasson vele erre-arra. Világítani fog-e a mennyezeti lámpa, ha rámutat vele? Töltődni kezd-e a telefon, ha felé lóbálja? Agyoncsapja-e az áram a szomszédot, ha a konnektorba dugott vezetékkel rámutat? Nem? Akkor erről ennyit.

Az emberi test nem bocsájt ki magából sem Wi-Fi, sem egyéb mikrohullámokat, polarizált sugárzást sem, s mi több: semmiféle elektromágneses sugárzás nem röpköd belőle se erre, se arra. Bizonyítottan nem.

Az emberi testben lévő elektromosság kelthet-e mások egészségét befolyásoló elektroszmogot? Nos, a gyenge elektromágneses tereknek nincs élettani hatása. Nagyfeszültség esetén igen, de az emberben lévő elektromosság nem 750 000 V, főként azért, mert már 230 Voltba is belehal.

Persze ha az akupunktúrát és a meridiánokat az ókorból örökölt hókuszpókusz helyett annak valódi fiziológiájával magyaráznák, megszűnne a köré épített nagy misztikum, és kiderülne, mennyire értelmetlen a „néhol feltorlódott, máshol kifogyott, helyenként eldugult chi” ókori magyarázata is.
A Kelet hagyományait ennyire őrző és azokat a XXI. században is szó szerint magyarázó varázslóktól igazán kedves, hogy fájdalomcsillapításként nem vágják fejbe a delikvenst egy kőbaltával, pedig 10 ezer évvel ezelőtt még ez is megszokott megoldás volt.

De nézzük tovább.

Ennyi lenne a chi? Elektromos energia? Nos, nem.


- A csakrák és az aura

Az emberi test egy másik energiát is használ. Ennek megértéséhez nézzük a fizikát. Kb. általános iskola 7. osztályos tananyag a belső energia.
Bár ez messze nem az emberről szól, hanem egy zárt rendszer összes energiatartalmát, egy anyaghalmazban tárolt összes energiát jelenti, de a dolog leegyszerűsített megértéshez pont jó. A belső energia fogalma nem a fizikai testet érő külső hatásokról, nem is azok más testekkel vagy erőhatásokkal való kapcsolatáról, hanem a testet, mint önálló rendszert alkotó részecskék által belsőleg, egymás között megosztva hordozott energiáról szól.

E fizikai fogalom lényege, hogy egy rendszer belső energiája a részecskék sokféle mozgási energiájából, a vonzásukból eredő energiából, a molekulák kötési energiájából, kémiai folyamatokból, valamint az elektronburok energiájából tevődik össze. Gondoljuk ezt át.

- Mozgási energia. Van-e valami mozgó dolog az emberi testben? Akinek nincs, ott gondok vannak, hiszen a vér áramlik az erekben, a szív dobog - és mellette a testet alkotó molekulák haladó-, forgó- és rezgő- (vibrációs) mozgást is végeznek.

- Molekulák kötési energiái. Az emberi test sejtekből, azok pedig egymáshoz kapcsolódó molekulákból állnak.

- Kémiai folyamatok. Alapvetően az emésztés anyagcseréje erre a legnyilvánvalóbb példa. De pl. a hormonok is kémiai jeltovábbítók. Az adrenalin (vagy epinefrin) talán nem fenil-etil-amin? Az endorfin hatása szintén a szervezet kémiai ingerekre fellépő aktivitásán alapszik.

- Elektronburkok energiái. A molekulák atomokból állnak, az atommag körül különböző pályákon elektronok keringenek, melyek a kémiai kötésekben játszanak szerepet.

Tehát a belső energia fizikai fogalma megfelel az emberi testnek is. Megvan hát a misztikus finomtest/finomenergia/csííííí? Ahogy vesszük. E fenti belső energia ugyanis a termodinamika egyik alapfogalma.
A termodinamika pedig a fizika energiaátalakulásokkal foglalkozó tudományterülete, aminek magyar neve is van: hőtan.

A hőnek pedig nem szokása egy helyben maradni, a környezetével is reakcióba lép, ha az hidegebb felmelegíti, ha az melegebb lehűti - amennyire tőle telik. Ez a hőleadás, melynek során egy fizikai rendszer energiát (hőt) ad át a másiknak. Ha ez a levegő, akkor annak. Így az emberi test módosítja a körülötte lévő levegő hőmérsékletét. Ennek mértéke a távolságtól függ. Ezt hívják hókuszpókuszék aurának, de erre lentebb még kitérünk.

Szóval a fizika törvényszerűségei szerint az emberi test hőt termel.

A biológia pedig megmutatta, hogy ezt a fizikai jelenséget egy élő szervezet fokozni is képes.

A testünket alkotó sejtek nem egyetlen, oszthatatlan valamiből állnak, hanem gyakorlatilag ici-pici élőlények. Van nekik sejtmagjuk, körülötte sejthártyájuk, és egyebek mellett sejtszervecskéik. Ezek egyike a mitokondrium, ami a sejtek erőműve.
Folyamatosan előállít egy adenozin-5′-trifoszfát (ATP) nevű, elég bonyolult (C₁₀H₁₆N₅O₁₃P₃) kémiai vegyületet.

Ez a többfunkciós nukleotid kémiai energiát szállít a sejten belül az anyagcsere folyamataiban. Szervezetünkben ebből egyszerre csak kb. 250g van jelen. Csakhogy a testünk ezt folyamatosan felhasználja, így a sejtszervecskéknek állandóan újra kell termelniük. E körforgás során alapvetően a testtömegnek megfelelő mennyiség fogy belőle - naponta. De néha - például jelentős izommunka esetén - sokkal több, mert ilyenkor ez az érték akár fél kilogramm is lehet - percenként!
Az ATP-nek köszönhető megoldással szervezetünk mólonként 30 kJ energiához jut.
A mitokondrium nevű sejtszervecske nem szokott unatkozni, az ATP mellett egyéb energiatartalmú molekulákat is termel, s mi több: a zsírok és aminosavak lebontásában is van szerepe.

Az élővilágban a hidegvérűek (hüllők, rovarok) testének hőmérséklete nagyban függ a környezeti hatásoktól. Szükség esetén testük hőjét különböző módszerekkel próbálják növelni, a hüllők napoznak, a méhek a szárnyaik mozgásával termelnek hőt, stb.

A melegvérűeknek (pl. ember) a „sejt hatalmának” is nevezett mitokondrium olyan energiát termel, amelyet a test felhasznál a 35–40 °C közötti testhőmérséklet fenntartására. És ezt az egész élettartama alatt folyamatosan teszi.

A hőmérséklet fenntartására szolgáló biológiai folyamatnak neve is van: termikus homeosztázis.

Az emberi test által termelt hő eloszlása az alábbi képen látható.

Szervezetünk a testünk hőmérsékletét is szabályozza. Például a túlságos lehűlés ellen apró izom-mozgásokkal, remegésekkel védekezik, mert ezzel meleg termelést eredményez.

Az emberi test hőmérsékletét a hipotalamusz szabályozza. Az agyunk közepén helyezkedik el a szemöldök magasságában, nagyjából akkora, mint egy ötforintos érme, és mindössze 15 grammot nyom. De amilyen kicsi, olyan hatékony. Bármely fűtő- vagy légkondicionáló berendezéssel felveszi a versenyt, hogy megfelelő hőmérsékleten tartsa ezt a normál üzemmódban kb. 36 Celsius fokos emberi kályhát, és már a legkisebb ingadozás esetén beavatkozik.
Nem véletlenül, mert az anyagcsere folyamatok és szervezetünk komplex folyamatai e hőmérsékleten működnek a legjobban.

A túlhevülést nehezen viseli a szerveztünk. 40,5 °C felett az agy munkaképtelenné válik, és 41 fok felett pedig visszavonhatatlan károsodás éri fehérje- és szövetstruktúráinkat. Mintha egy tojás fehérjéjét forró serpenyőbe csurgatnánk.
De a hideget sem szereti. Már 36,5 foktól elkezd a csökkenő hőmérséklet ellen küzdeni, ugyanis már 36 foktól lelassulnak a szervezet folyamatai. Lehűléskor a tudatzavar és a zavartság is tipikus tünet. 32 fokos testhőmérséklet alatt az érintett alig reagál, 30 °C alatt pedig kritikussá válik a helyzet.

De a hipotalamusz csodálatosan teljesít. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy egyrészt méri a rajta áthaladó vér hőmérsékletét, másrészt 30 ezer a bőrünkön és különféle szervekben elhelyezkedő "érzékelőtől" is kap információkat.

Amikor a szervezetünket túlhevülés fenyegeti, a hipotalamusz egy sor hűtési mechanizmust indít be: a véredények bőrünk felületén kitágulnak, és megnő a vérellátás, hogy a felesleges hő távozni tudjon. Elkezdünk izzadni, hogy a bőrön a párolgás csökkentse szervezetünk hőmérsékletét. A testünknek más fegyvere is van: felgyorsítja a légzést, hogy a meleg levegő gyorsan távozhasson a szervezet belsejéből. Az izzadás, az intenzívebb vérellátás és a gyorsabb légzés hármasa segítségével rendszerint sikerül is testünk hőmérsékletét stabilizálni.

Ha fűteni kell, különleges anyagcsere-folyamatokat indít, pl. a cukor lebontásával nyert energia teljes egészében hőként szabadul fel. Továbbá, szervezetünkben összeszűkíti a véredényeket a test felületén, hogy a vér inkább a test belsejében maradjon, így védve az életfontosságú szerveinket.

Szóval az emberi test melege gyakorlatilag
egy élethosszig tartó
megújuló energia,

ami nem más, mint: HŐENERGIA.

Télen minél jobban megközelítjük a radiátort, annál inkább érezzük a belőle kiáradó hőt. Ilyenkor a körülötte lévő levegő felmelegedését érzékeljük, ami a radiátort közelítve egyre melegebb, attól távolodva egyre hidegebb lesz.

Az emberi test hője is pont ezt teszi. Csak lényegesen kisebb a hő intenzitása és érzékelhető távolsága. De attól még ott van, a testhez közel erősebben, egyre távolabban egyre gyengébben.

- Érzed a kezemből áradó, ezoterikus energiát? – Kérdi a nagy varázslódoktor, és a beteg válaszol:
- Ó igen! Meleg! Érzem, ahogy a meleg árad a kezedből!

Ah, de meglepő. Ez aztán tényleg az univerzummal kapcsolatba lépett, a láthatatlan „finomtestet” irányító, ezoterikus „csííííí” természetfeletti mágiája.
Vajon a radiátor, vagy a gázkonvektor melege is gyógyítja a reumát, vagy csak akkor, ha mélyen hiszünk abban, hogy annak hője a szomszédos galaxisból küldött ezoterikus energia?

Innentől mindenki maga döntse el a reiki, az auragyógyászat, az energetikus távgyógyászat és a több tucat hasonló, „alternatív gyógymódok” mibenlétét. És azt is, hogy mindezekre az orvostudomány miért mondja azt, hogy tömény sarlatánság.


Nézzük ugyanezt másként.

- A csíííííí és a természet

Ha valami igencsak változatos, akkor az élővilág az.

Az óceánok mélyén élő állatok jó része nemcsak az óriási nyomást viseli el, de világítani is képes. A testükben lezajló kémiai reakcióval fényt (foton) bocsátanak ki. A világításnak számos szerepe van: a táplálék csalogatása, a támadó elijesztése, de lehet párválasztási segédeszköz is.
Ennek neve: Biolumineszcencia. Bizonyos halak, rákok, medúzák, korallok, és gombák képesek erre.
De nem csak a mélytengerekben élnek ilyenek, hiszen a szentjánosbogár is közéjük tartozik.

Más állatok egyéb csodára képesek. Néhány hal (pl. angolna) és rája izomszövetei afféle galvánelemként működnek, és 50-60 voltos feszültséget képesek létrehozni. Az elektromos harcsa viszont akár 350 volt feszültséget is képes kisütni. A testükben kialakult elektromos szervek valójában módosult izomsejtek: elektromos lemezkék (elektrociták). Ezekben keletkezik a feszültség, és amikor az agyukból impulzus érkezik, ennek hatására a pozitív és negatív ionok aránya megváltozik - elektromos áramot hozva létre.
Ezzel olyan áramütést mérnek a rájuk támadóra, hogy az - ha túlélte - rögvest jobbnak látja eliszkolni.

A mérges kígyók szervezete olyan kémiai vegyületet termel, amit ha harapással más élőlény testébe juttat, a kettejük közti harc véget is ért. De nemcsak kígyófélék képesek ilyen trükkre, a pókok mellett bizonyos rovarok, halak, medúzák, csigák, sőt, egyes gyíkfélék is hatékonyan tudnak mérgezni.

Talán meglepő, de az emlősök között is előfordul ez a trükk, a karibi szigetvilágban élő patkányvakond nyála is mérgező, de az ártalmatlannak tűnő, délkelet-ázsiai lajhármaki harapása is.


Sokáig lehetne sorolni a rendkívüli élőlényeket. A természetben az előnyökért/túlélésért zajló nagy versenyben különböző fajok gyakorlatilag a világon mindent felhasználnak.
Ki ezt, ki azt, ki így, ki úgy, de nincs olyan, ami bár lehetőség lenne, egyik élőlény sem alkalmazza.

Ha létezne a finomtest/finomenergia/csííííí (avagy: hókuszpókusz/abrakadabra), amivel tetszés szerint lehetne gyógyítani és pusztítani egyaránt, élőlények tucatjai alkalmaznák a fennmaradás nagy harcában.
Egyetlen élőlény sincs, ami csápjával a másik élőlényre mutatva azt a nagy, mágikus/ezoterikus energiával ölné meg.

Se levegőben, se földön,
se föld alatt, se vizekben

nincs olyan állat,
ami csúnya nézéssel szedné áldozatait.
Se ragadozó, se préda nincs, ami a mindenhol ott lévő ezoterikus energiákat bármilyen módon is alkalmazná.
Pedig ha valami, ez aztán hatékonyabb lenne mindennél!

Ott van például az antennafülű, 6 lábú, 8 csápos dülledtszemű núbiai lapospárduc, ami ha bármi a közelébe kerül, arra már több méter távolságból a csápjaival olyan erejű, láthatatlan csííííí-sugarakat küld, hogy az rögvest felfordul. Ja, nem. Ilyen állat nincs.
S mi több: hasonló sincs.

A „buta” természet tehát erővel, gyorsasággal, mérgezéssel és árammal vértezi fel az élőlényeket. Mellé néhánynak fogakat és karmokat, másoknak páncélt vagy agancsot, némelyeknek álcázó képességeket ad - ahelyett hogy a nagyobb távolságra ható, őket „az univerzummal összekötő finomtestet” használó képességet kaptak volna.

A buta béka is azt mondja: brekeke. És a hosszú, ragacsos nyelvével próbálja elkapni a szitakötőt. Pedig ha azt mondaná: csííííí, a szitakötő bizonyára a a testébe lövellt energiától rögvest nem tudna repülni, és belezuhanna a béka szájába.
Sőt, ez a pancser béka telepátiát sem használ, pedig csak annyit kellene tennie, hogy a szitakötőre néz, és arra gondol: „repülj bele a számba”! És a szitakötő máris engedelmesen irányt váltana.

Mennyi varázslatos módon tudná alkalmazni a természet a New Age (álom) világában bizonygatott csodáit!
De mégsem teszi. Se most, se a dinoszauruszok idején, se azelőtt nem tette. Vajon miért?

Valahogy azt a New Age „(ál)prófétái” által bennünk és körülöttünk lévő, csak „a beavatottak által használni tudott” energiákat sem érzékeljük.
Pedig az élővilág minden élőlénye mindent érzékel, ami hatással van rá. Hideget, meleget, fényt, rezgést, elektromosságot, szagmolekulákat, érintést, harapást.
A csodaenergiát meg nem, pedig az aztán „mindennél erősebb”.

Híveik nem gondolkodnak el azon, hogy vajon miért csak az ember „képes” e csodákra, azon sem, hogy nincs csodaenergia-szervünk, azon meg pláne nem, hogy a nekik magyarázott rezgés működésének a fizika törvényszerűségeihez semmi köze nincs. (Az újabb álmagyarázataikban már a kvantumokra próbálják fogni a hókuszpókuszaikat, de azt majd a 8. részben elemezzük.)

A hindu vallás részét képező „csoda-csakra varázslat” hivői persze nem tudnak választ adni arra sem, hogy vajon a torok, a szív vagy a gyomor (stb.) mely részei vannak a „bioenergiára” szakosodva, ahogy pl. az elektromos halaknál az elektrociták az elektromosságra.

Hány orvos látott már gyomrot, szívet stb. közelről? Hány biológus elemezte ezeket mikroszkóp alatt laborban, a legapróbb részletekig? Miért is nem találtak e szervekben soha, semmiféle hókuszpókusz energiák kezelésére szolgáló sejteket?
Óh persze, a válaszuk ismert: a Bhagavad-gíta amit leír az úgy is van, a tudomány pedig buta, tudatlan, nem képes felfogni a világnagy abrakadabra New Age által tálalt, „mindenEgy” misztériumát.

Hogy ezt hihetetlenül sok emberrel elhitették, az elég jól bizonyítja azt a tényt, hogy a jól felépített hazugságokon nagyon sokan nem gondolkodnak el, hanem azonnal elhiszik.


Összegezzük az eddigieket.

Az emberi test semmi olyan energiát nem termel vagy használ, amit a tudomány nem tud megmagyarázni vagy bizonyítani. És esze ágában sincs létező dolgokat eltitkolni.

A biológiai folyamatok természetesek, az élő test működésében nincs semmi természetfeletti.
Helyette vannak kémiai reakciók, elektromosság és elektromágnesesség, valamint elég sok hő.
Ezek a testen belül vannak.

A kínai meridiánok hálózatában testünk elektromos energiái rejlenek.
Az indiai csakrák (e név a szanszkrit „kerék” szóból származik) elhelyezkedése nem véletlenül hasonlít az emberi test hőtérképén látható eloszlása.
Az aura nevű varázslat alapvetően a hő, és némi halvány, az élettani hatásoknak köszönhető elektromágneses tér.

Dicséret illeti a 4 ezer évvel ezelőtti kínaiakat és indiaiakat, hogy ezeket megfigyelték.

Nincs azzal gond, hogy a mibenlétét nem értették, és a vallásuk megközelítésével próbálták magyarázni.
Ugyanis arra a nagy kérdésre, hogy a test működésében megfigyelt dolgok pontosan mik, nyilván nem adhatott magyarázatot 5 ezer évvel ezelőtt az, aki nemhogy atomokról, de biokémiáról sem tudott semmit.

Így hát a nagy kérdésre, hogy honnan van a testben az energia, csak azt tudták kitalálni, hogy talán ott van mindenhol. Ahogy az emberben a vér, ez is biztos mindenfelé áramlik. Csak ez nem látható.
Ha mindenfelé áramlik, akkor biztos ott van mindenhol, körülvesz és áthat mindent, így az embert is.
A levegő is ott van mindenhol, így ez is biztos a levegőben közlekedik.
Ezzel részükről megoldatott a nagy kérdés, hogy került az emberbe energia - ráadásul ez az elképzelés illeszkedett koruk és országuk vallási nézeteihez is, tehát hihetőnek tűnt és elfogadott lett.
Ez az ókorban így működött.

De már nem az ókorban élünk - tudjuk, hogy a csillagok nem madzagon függő lampionok, amik a fejünkre eshetnek, és azt is, hogy működik az emberi test. Kémiai folyamatok, elektromosság és hő.

- Módszerek nyugaton

A testhővel való gyógyítás (vagy rombolás, röptetés stb.) tehát mindegy milyen nevet kap, egyrészt hókuszpókusz, másrészt elmetrükk. Ennek bármilyen távolságba való ilyen-olyan küldözgetésének pedig pont annyi a realitása, mint a holdfénynél seprűnyélen röpködő boszorkánynak.
A nem létező energiák és egyéb abrakadabrák nem több, mint a „bolondok aranya”, melynek placebo-hatását az előző részben elemeztük.

Érdemes észrevenni, hogy a kínai és az indiai hagyományokat nyugaton simán egymásra tették, és egyetlen, azonos dologként tálalták. Így lett a meridiánok univerzális „chi”-je azonos a csakrákban összegyűlő (hindu) isteneknek köszönhető „prána” életerővel. Az aurát ennél is könnyebb volt elhitetni, hiszen az összes keresztény témájú festményen a szentek és angyalok körül dicsfény látható.

A New Age újpogányságának üzleti világa tehát megragadta a már ismert akupunktúrát és a középkori ábrázolásokat, rátette a kínai és indiai hagyományokat, majd rámosta az 1922-ben kitalált japán Reiki-t és az óegyiptomihoz hasonló szuggesztív módszereket.

Az amerikai katyvasszal pedig nekiállt elhitetni, hogy ez „bioenergia”, a misztikus csííííí, immár a tűszúrások helyett kézrátétellel is lehet gyógyítani, amit bárki megtanulhat, hiszen nemcsak Jézust övezi dicsfény, hanem kivétel nélkül mindenkit. (Ezen szándékosan antikeresztény, mindent egybemosó „multivallás” mibenlétét később elemezzük.)

Így jutott el a világ a 2. részben (Tudomány kontra boszorkányság) említett őrülethez, melyben rengetegen hiszik a mesék világát valóságnak.
A levegőből jött „energiák” felhalmozódnak a csakrákban, keringenek egyet a meridiánokban, kilépnek az aurába, és már repülnek is a távgyógyászok kezéből a tévéstúdió kameráján át a tévénézőbe.
És így „rombolja” a kezekből lövellt negatív csííííí a tőlük méterekre állók szervezetét.
Döbbenetes, hogy mindeközben nem tűnik fel nekik, hogy a Star Wars (és hasonló) filmek képzeletvilágában élnek.

Az álomvilág híveinek az amerikai üzletemberek és a nemzetközi kultúrmarxizmus elkötelezettjeinek összefogása széles kínálatot hozott létre. Mára a tudatlanság táptalajára épített erdőben a New Age mesevilága további lehetőségeket is kínál.
A mágikus ötszöggel is körberajzolták az egészet, hogy a tudni vágyók végre megértsék, hogy ez az egész nem áltudományok halmaza, hanem az ezoterika tudománya.
És eme „titkos tudás” beavatottjai fogadják el azt is, hogy ez az okkultista katyvasz se nem tömény blaszfémia, se nem a sátán imádata, hanem közvetlen út ahhoz a „Legfőbb Lény”-hez, aminek (hamis) vallását már anno a Jakobinusok is lecserélték a kereszténységgel. (Persze nem teszik hozzá, hogy a nyaktilót folyamatosan működtető társaság által kitalált és kötelezővé tett vallásának hogy-hogy nem, maga Robespierre volt a főpapja.)
És arra sincs logikus magyarázatuk, hogy manapság a tucatnyi vallás tetszés szerint kiollózott darabkáiból miért lenne valódi, ősi tudás. A New Age szemfényvesztéseit a 7. részben („New Age” Új Korszakának következményei) elemezzük.

Na de akkor mi is ez a belső energia, belső erő, életerő, bioenergia, chi (ki) stb., stb., stb. valójában?

Nos, nem több és nem kevesebb, mint olyan biológiai folyamatok összessége, mely minden élőlény sajátossága.

És ahogy az általunk megevett kenyértől sem fog jóllakni a szomszéd, úgy az általunk termelt energiák sincsenek hatással másokra. Az életerő tehát a saját, élő testünk energiáinak összessége, ami azért a miénk, mert nincs rá hatással a másé. Még akkor sem, ha annak gazdája erős szemmeregetéssel és levegőlökdöséssel kombinált mutatványokkal ezt állítja.

Testünk biológiai folyamatait az agyunk irányítja. Az előző részben láttuk, hogy az elme sokféleképp képes az agy működését is befolyásolni.

- Módszerek keleten

Ha az elme úgy akarja, az agy elég összetett folyamatokat is képes elindítani.
Növekszik az elektromos töltés, kémiai anyagok felszabadításával folyamatok indulnak el, kitágulnak a vérerek és ezzel erősebb a vér áramlása, aminek hatására növekszik a szervek és az izmok oxigénellátása, és persze mindez egyre intenzívebb hővel jár.

Mindez az emberi test fiziológiájának része. Bizonyos módszerekkel ez fokozható, amit ha rendszeresen csinál valaki, jótékony hatással lesz az egészségére.

Ilyen pl. az indiai Jóga, amelynek célja a test, az elme és a lélek harmóniájának megteremtése. Mozgáskultúra és légzéstechnikák sorozata, az egészség megőrzésének céljából, illetve befele figyelés és meditáció az elme lecsendesítésére. Ezáltal a gyakorló nemcsak az egészségét, testének rugalmasságát őrizheti meg, hanem megtanulja a nyugodt és kiegyensúlyozott életvitelt és hozzáállást a stresszes mindennapok forgatagában.
A jógázó gyakorlás közben képes kikapcsolni a környezet zavaró tényezőit és csak a lényegre fókuszál. A jóga filozófia értelmében a testünkben áramló életerő (prána), csak rugalmas testben áramolhat akadálymentesen.
Ha elménk állandóan jár mindenféle felesleges dolgon, akkor a prána áramlása is akadályozva van. Ez pedig elsődleges oka a különböző mentális és testi problémák kialakulásának. A jóga a prána, avagy életerő akadálytalan áramlása érdekében testi gyakorlás, légzéstechnikák és meditáció eszközeit nyújtja.

Hasonló a kínai chi kung (avagy csikung, chi gong, qi gong) is. A chi energiát (életerő) jelent, a kung pedig tevékenységet, gyakorlást, jártasságot. Ez egy statikus, légzésen, meditáción és egyéb folyamatokon alapuló módszer. A chi kung bemutatóknál (ha nem kóklerek tartják) a közönség erős, intenzív meleget szokott érezni a módszert bemutatók felöl.
Ennek oka a fent ismertetett folyamatnak köszönhető. Erőteljesebbé és intenzívebbé válnak az ezt gyakorlók fiziológiai folyamatai, amivel erőteljesebbé és intenzívebbé válik a bennük keletkezett hő. Hő, és nem misztikum. És azért érzik melegnek, mert amit érzenek az hő, nem pedig „finomenergia”, „finomtest”, „hókuszpókusz-abrakadabra”.

Ennek dinamikus (tehát mozgáson alapuló) módszerei is vannak. Ilyen pl. a kínai Tai Chi Chuan (avagy tai chi, tajcsicsuan v. taijiquan) amit nyugaton főként úgy ismernek, hogy ez az a lassú mozgásos dolog, amit a kínaiak tömegesen gyakorolnak a parkokban. Kevesen tudják, hogy az egészség megőrzése mellett ennek célja alapvetően a test, az elme és a lélek harmóniájának megteremtése.

De léteznek más, ennél is dinamikusabb kínai mozgásrendszerek is. Olyanok is, melyek gyakorlói az egészség megőrzésén kívül sokkal többre képesek használni a chi-t. Ezek misztikum helyett szintén a test fentebb részletezett fiziológiáját használják, amitől a szervezetük megerősödik, dinamikusabbak és erősebbek lesznek, testük pedig már-már hihetetlen ellenálló képességre tesz szert.

A legismertebb a buddhista Shaolin kolostor, ami már évtizedek óta fogad és tanít nyugatról is bárkit.
Itt aztán tényleg mindent tanítanak, ráadásul az ősi, hagyományos módszerekkel.
Ebben a közel 45 perces videónak készítője az ott tanultakat mutatja be, ott készült felvételekkel: https://www.youtube.com/watch?v=FQg5b6bagGs
A felsorolt 14 módszerben van kemény chi kung (hard QiGong, lásd: 11:32) és lágy chi kung (Soft QiGong, lásd: 28:45), van Tai Chi (Taiji, lásd: 26:43) és még sok minden más, az erőfejlesztéstől a buddhista meditációig.

Kevésbé ismert, de azért a filmek világában gyakran említett, szintén harcos szerzetesek lakhelye a taoista Wudang (vagy Wutang) kolostor. Róluk is sok videó készült, pl. ez: https://youtu.be/LBPzaxP2Cvs?t=562

A fenti kettőben egy dolog közös: a fizikai felkészültség és a technikák mellett a belső erő kapcsán hogy-hogy nem, pont ugyanazt a fizikán és biológián alapuló, valódi élettani folyamatot határozzák meg „chi”-ként, amit fentebb elemeztem. Igaz, messze nem ennyire mélyen és tudományos megközelítéssel, de nem is várta el tőlük senki. A lényeg hogy a létező élettani folyamatokat használják.

Mi nincs egyikben sem? Nos, a messziről ható, érintés nélküli (vagy egyetlen, kicsi érintéses) mágikus hókuszpókusz. Egyik évszázados tapasztalatokon alapuló kínai kolostorban sem látni a kezükből halálos energiasugarakat lövellő szerzeteseket, egyikük sem repít el senkit a levegő lökdösésével, egyikük sem alkalmaz a rajzfilmhős Son Goku féle „kame hame” varázslatot.
S mi több: egyikük kezéből sem áramlik semmiféle csodaenergia, de még csak egy ici-pici villám se.

Milyen érdekes! A nyugaton keleti módszernek mondott, misztikus és természetfeletti erőket alkalmazott tanokat pont keleten nem alkalmazzák.

Ennek legfőbb oka az, hogy a fenti 2 kolostor mindegyike több mint ezer évvel ezelőtt jött létre. Az eltelt idők során létezésüknek és fennmaradásuknak számtalan, valódi élet-halál harcban kellett kiállni a valóság próbáját.

Ez nem mondható el a nyugaton elterjedt számtalan irányzatról. A harcias Aikidótól a békés Reikiig, a „ki”-n alapuló keleti tudások mindegyike a XX. században jött létre, és Európába már Amerikából érkezett, ahol előzőleg átestek a „nyugatiasítás” műveletein - ami jóval több, mint üzleti modell.

S mi több: a távol-keleti gyógymódok terén is egészen eltérő azok keleti és nyugati alkalmazása. Hogy mennyire, azt a következő részben elemezzük.

(A csalók misztériuma
tartalomjegyzékét
ide kattintva érheti el)

6.) Orvoslás keleten és nyugaton:

A nyugati ember a felvilágosodásnak majd további, politikai hátterű folyamatoknak köszönhetően mára elveszítette a kapcsolatot önmaga, és ősei között. Saját kultúráját megvetendőnek, saját hagyományait ostobaságnak, saját hitét bigottságnak értelmezi. Ez tovább növeli a mindezt favorizáló politikai erők hatalmát.

- A kultúrmarxizmus új korszaka

Ezen politika egyik támpillére a kultúrmarxizmus. Ez a különböző intézményeken átgázoló és azokat önnön elképzeléseik szerint alakító hosszas menetelés egyik szellemi atyja Antonio Gramsci (1891-1937), olasz marxisa volt.
Mik azok az elemek, amiket ez a mozgalom el akar pusztítani? A kereszténység, a házasság és a család, a tradíciók, a konzervativizmus és a kapitalizmus, a patriarchátus, a hazafiság és a nemzettudat, az (alapvetően keresztényi) erkölcs, az erre az erkölcsre épülő normák és megszokások, a közrend - vagyis minden olyan emberi kapocs, összetartás vagy lojalitás, ami nem marxista alapokon szerveződik - legyen az akár rokoni, faji, nemzeti, nemi, vallási, stb.
Milyen módszerekkel? Le kell járatni, gúnyolni kell, a sajtóban csak a kereszténység bűneit, negatívumait és a papok/hívők botlásait tárgyalni, stb. Emellett az oktatásban és a sajtóban támogatni kell az ateizmust és a materializmust (utóbbit nemcsak mint világmagyarázó filozófiát hanem mint életelvet, a konzumerizmus alapját). Ismerős? Ha igen, akkor azért, mert az utóbbi ~50 évben folyamatosan ez volt „műsoron”.
(Erről bővebben pl. itt lehet olvasni: https://deansdale.blog.hu/2016/08/07/kulturmarxizmus)

A keresztény értékrendek fokozatos lerombolásának módszerét később még részletezzük.

A XX. század második felében kiderült, hogy az emberek túlnyomó többségének a politikai ideológiák kevésnek bizonyultak a létezés értelmének és mikéntjének elfogatásához.

Ebben a magát sehová helyezni nem tudó világban az ember önnön létezésének értelmére, vagy akár az „élet, a világmindenség meg minden” nagy kérdéseire már nem kap elfogadható választ - hiszen minden, ami az lenne, a kultúrmarxizmus és a „tudományos materializmus” híveinek hosszas és alapos munkája lejáratta.

Ezt a baloldal is felismerte, és létrehozott a többre vágyók számára egy új, vallás jellegű értelmetlen katyvaszt, ami „New Age” (Új Korszak) néven lett ismert. Ennek részleteiről majd később.

A New Age szépen kimazsolázott egy halom misztikus dolgot a különböző ősi, keleti kultúrákból, ezeket összegyúrta, majd (elég drágán, hogy értékes dolognak tűnve hihető legyen) felkínálta azoknak, akiknek nem jött be a nyugati civilizációt eluraló kulturális marxizmus emberalatti világa.

Adott tehát a nyugati átlagember, aki az „eszel/iszol – létezel - megszűnsz létezni” ideológiánál többre vágyott.
Csakhogy számára már minden, ami helyi, minden, ami az ő kultúrája, alantas ostobaság lett.


És ekkor jött:

a „Mesés Kelet”.
Mivel a nyugati ember semmit nem tudott a keleti dolgokról – azon kívül, hogy ősi meg „furcsa” – kételkedés nélkül elfogadott és elhitt mindent, amit keletinek mondtak neki. És mondandóból nem volt hiány.

Jöttek bőven a „csodák”. Történetek Tibet szerzeteseiről, akik a titkos, transzcendentális meditációjuk közben a levegőben lebegnek. Élménybeszámolók a telekinézist és a telepátiát használó keleti mesterek által mutatottakról.
„Hiteles elbeszélések” ősi titkok ismerőiről, akik puszta akaratukkal energiákat sugároznak a kezeikből, melyek tetszésük szerint gyógyítóak vagy halálosak.
Összehasonlító elemzések a keleti és az atlantiszi civilizáció azonosságairól. És nyugat modern emberei mindezt pont úgy elhitték, mint elődeik azt, hogy keleten kutyafejű emberek élnek. Vagy azt, hogy a tengereken utazókat időnként a habok mélyéből kinyúló kraken hatalmas karjaival megragadja, és hajóstul a mélybe rántva megeszi.

Ezen új, kelet-rajongó szemléletet nagyjából így lehetne jellemezni: „Ó igen, kelet… Ott aztán mindent tudnak mindenről, csak azt és úgy kell nekünk is tenni, amit erről mondanak, s ezzel belőlünk is napkeleti bölcs válhat!”

Így lett tömegek szemében ostobaság minden, ami hitében/kultúrájában nyugati, és feltétel nélkül elhinni való minden, amit keletinek gondolt.

Nyugat beteg lelkű embere tehát boldog mosollyal önnön nyakába akasztotta a felkínált kötelet, és úgy rúgta ki maga alól az amúgy is instabil széket, hogy biztos volt benne:
most aztán nem felköti, hanem meggyógyítja magát.
Ezzel a New Age mozgalom vonatára felkapaszkodók több pénzt kerestek, mint amennyit valaha is remélni tudtak.

- A Távol-Kelet valósága

Mindeközben a Távol-Keleten egészen más történt. Bár volt egy rövid politikai időszak, ami megpróbálta a nyugati módszerrel kifűrészelni a fát önmaga alól, hamar rájöttek, hogy ez nem vezet sehova. A gyökerek nélküli társadalom nem boldog, hanem ütődött lesz, akár a fa tetejéről lehullt alma.

Így náluk a hagyományok nem „félőrült hagyományőrzők” csekély tábora lett, mint nyugaton - hanem a teljes társadalmuk gondolkodásának alapja. Számukra az ősöktől a mai utódokig, a gyökerektől a fa tetejéig egyetlen erős és megingathatatlan világfa ez, amiben a múlt tudása és tapasztalatai a jelent segítik.

Az 1. részben elemzett jin-jang náluk itt is érvényesül. A múlt tökéletes harmóniát alkot a jelennel.

Mivel az előző részekben már részleteztük, mekkora félreértések és tévedések vígjátéka lett nyugaton a meg nem értett kelet tanai, erre felesleges kitérni.

De talán így már érthető, hogy miért magyaráznak keleten mindent az ősi gondolkodásmódok szerint. És ez így jó, mert ezek az ő saját hagyományaik. Csakhogy az övék, és nem a miénk - a jelentős kulturális eltérés okozta elmebeteg nyugati tévképzeteket pedig előzőleg szintén elemeztük.


A tévhitek ködének szétoszlatásához nézzük meg közelebbről a hagyományos kínai orvostudományt.

Ennek első írásos emléke ~4500 évvel ezelőtti. Nagyjából Kr. e. 2698-tól Kr. e. 2598-ig egy nagy, hódító fejedelem császárrá lett, mert hét nagy országot birodalommá egyesített. Bár nyugaton a birodalmak széthullani szoktak, e keleti birodalom ma is létezik: ők „Középső Ország”-nak hívják, mi pedig Kína néven ismerjük.

Hsin Ching (avagy Nej Csing) Huan-ti – a Sárga Császár – valamilyen szinten ma is minden kínai ember példaképe. Általánosan a kínai civilizáció létrehozójának és így a kínai nép ősatyjának tekintik.

Az első kínai császár az egységes törvénykezésen és írásrendszeren kívül sok egyéb dolgot is létrehozott a birodalomban.

Ezek egyike „A Sárga Császár Orvosságos Könyve”, avagy a Szu Ven. Az uralkodó ugyanis összehívatta a birodalom legjobb orvosait, majd kérdéseket tett fel nekik, és azok legjobb tudásuk szerint válaszoltak.

E párbeszéd került rögzítésre a könyvben, ami lényegében lefektette a kínai medicina alapelveit, és náluk máig a klasszikus belgyógyászat alapkönyvének számít.

Namost... Vegyük észre, hogy ez kb. 4500 évvel ezelőtt történt. Az ott már akkor is ősinek számító, hasznos megfigyelések egy dolog. Ám mindezek működésének korabeli magyarázata már más dolog.
Ha az egészség/betegség okát az ősi Kínában nem a téves, „chi energia áramlásával” próbálták volna megértetni, hanem úgy magyarázták volna, hogy a testünkben kicsi sárkányok huncutkodnak, akkor most nyugaton tömegek hinnék, hogy az emberi testet sárkányok uralják. És nem szimbolikusan, átvitt értelemben, hanem szó szerint.
S mi több: ezrek lennének, akik állítanák: ők még beszélgetnek is ezekkel a sárkányokkal. A sajátjaikkal és másokéival egyaránt, sőt, ezek még engedelmeskednek is nekik. Ennek okát a 4. részben (A placebo-hatás bűvészei) már elemeztük.

Az ősi kínai medicina szoros kapcsolatban állt a taoizmussal. Ez az ősi filozófia a jólét, a kiegyensúlyozottság okozta harmonikus boldogság, az élet útjának „erény" általi járására koncentrál, ami a követői számára egyet jelent az ember belső világát a természethez igazító összhanggal.
Ez viszont eleve olyan távol áll a modern, nyugati ember gondolkodásától, hogy megérteni is képtelen, ami persze további zavarokat okoz a fejükben.
A New Age káosza ezt tovább fokozta azzal, hogy ehhez még az ősi India kultúrájából és vallásából kiemelt elképzeléseket is hozzátett, pár egyéb olyan dologgal, ami bár látszólag odaillő, valójában csak a tévedéseket és eltévelyedéseket növelik.

A keleti ember remekül érti hagyományai szimbólumait. A „chi” mibenlétét tényleg könnyű itt elapadó, ott felduzzadó energiaként elképzelni. Ám ők jól tudják, mi a képzelet és mi a valóság, mi a hagyomány és mi a realitás, mit miként kell értelmezni.
Mellesleg nyugaton is vannak szimbólumok, amiket ez emberek a helyükön kezelnek. A templomban kapott ostya jó példa erre. Amikor az atya átadja, azt mondja: „Krisztus teste”. Mégsem gondolja senki, hogy a mise előtt odament a feszülethez, és Jézus combjából egy éles késsel kikanyarított egy szeletet.

Nézzük ezt másként. Az ókorban nemcsak Indiában vagy Kínában próbálták megmagyarázni az élet nagy rejtelmeit. Az ókori Görögországban, főként Hippokratész és Galénosz művei alapján úgy gondolták: az emberi test működését négy nedv határozza meg. Ezek: a vér, a sárga epe, a fekete epe és a nyálka.
Ha ezek bármelyikéből több található meg az emberben, abból eltérő személyiségtípusok következnek, ha pedig kóros méreteket öltenek, akkor betegségek alakulnak ki.
Mivel az anyagi világot is négy ősi elemre osztották (levegő, tűz, föld és víz) logikusnak tűnt, hogy víz hozzáadásával, vagy éppen hevítésével megváltozik az adott elem aránya - így majd egy új anyagot kapnak. Ezen alapult a középkori alkímia.
Ebből a „tudományos” háttérből táplálkozott Európában a középkori orvoslás is. Ezért gondolták azt, hogy a test egészségének helyreállítása a nedvek egyensúlyba kerülésével oldható meg. Innentől gyakorlatilag mindenre „megoldás” lett az érvágás, a lecsapolás, a piócázás esetleg a hánytatás.
Jó vér, rossz vér. Jó chi, rossz chi. Jó prána, rossz prána. Jó hókuszpókusz, rossz hókuszpókusz.

Képzeljük el, hogy valaki óriási üzletet csinálna abból, hogy keleten a „titkos, ősi görög tudást” oktatná, és ázsiaiak tömege hinne a hatékony érvágás csodája mellett a „4 testnedv” elvének mindenekfeletti hatékonyságában. Vajon kicsit vagy nagyon nevetnénk rajtuk? És közben hányan indítanának nekik méregdrága tanfolyamokat, meglovagolva az „ógörög kultusz” nyereségtermelő hiedelmeit?

Szerencsére keleten ez nem lehetséges, mert ők sem saját civilizációjuk gyökereitől, sem a valóságtól nem lettek elszakítva. Ők értik, hogy a jó és rossz feng shui energiák jó és rossz hangulatok és érzések. Az is értik, hogy pl. az emberből kiáramló rossz energiák valójában rosszindulatú tevékenységeket, nyerészkedésen alapuló hamis tanok terjesztését és hasonlóan alantas dolgokat jelentenek.
És azt is, hogy a „New Age” valójában pont olyan, mint az „ógörög kultusz” lenne: „negatív energiák” összessége.

- Nyugaton nemcsak a kínai nyelv érthetetlenül „kínai”

De térjünk vissza a hagyományos kínai gyógyászathoz, ami elég tág fogalom.

- A legősibb a gyógynövényekkel való kezelés.

- Az akupunktúrát már az előző részben megvizsgáltuk, de van ennek nem tűszúrásos, hanem bizonyos pontok nyomással való kezelése is, az akupresszúra.

- Moxaterápia, ami szárított gyógynövény bizonyos pont felett történő elégetése. Ezt gyakran alkalmazzák az akupunktúrához csatolva.

- Manuálterápiák, melyek főként az izom- és csonteredetű fájdalmakra való torna és masszázs módszerek.

- Reflexológia, ami szintén pontok nyomásával és masszírozásával hat.

- Az „5 elem tanai” szerinti táplálkozási módszerek.

- Energetizáló és légzőgyakorlatok. Ezek mibenlétét az 5. részben (Chi: misztérium helyett egyszerű fiziológia) elemeztük.

- A mozgásokon alapuló gyakorlatokat is részleteztük már.

És ezek csak a legismertebbek. Kínában gyakran ezek valamilyen kombinációját alkalmazzák, tehát nem ezt vagy azt, hanem szükség szerint ezt, azt és amazt is egyszerre.

Ám a közhiedelemmel ellentétben, a kínai kórházakban ugyanígy ismertek és napi szinten használtak a nyugati orvoslás módszerei is. Nemcsak az orvosi eszközöket vagy sebészeti beavatkozásokat, hanem a gyógyszereket is. S mi több: ezt ötvözik, és sokszor együtt alkalmazzák a hagyományos módszereikkel.

Milyen érdekes, hogy Kínával ellentétben nyugaton a kínai módszerek bármelyikét önállóként favorizálják, semmi mással nem kombinálva, de főként nem a nyugati tudomány gyógyszereivel.

A kínai orvosok nem vetik meg a test működését kémiai anyagokkal keltett reakcióin alapuló nyugati gyógyszerek alkalmazását. Viszont a mellékhatások elkerüléséhez inkább a sokkal gyengébb hatású, hagyományos szereket használják. Ezzel egyrészt elkerülik a nyugaton ismert jelenséget, aminél valaki azért szed 10 gyógyszert, mert 2 kellene, de ezek mellékhatásai miatt kell másik 3, amik mellékhatásait a többi 5 fogja elmulasztani.

Ám az orvoslás erős nyugati módszereivel szemben a gyenge keleti módszerek hatékonyságának van még egy nagy titka. És ebben rejlik az is, hogy a hagyományos keleti gyógyászat nyugaton miért nem tud hatékony lenni.


A nyugati ember, bár a nap 24 órájában önmaga csodálatával van elfoglalva, valójában nem törődik önmagával. Már fiatalon elhízik, eltunyul, elbutul - és hamar megbetegszik.

A keleti ember önmagára a természet részeként gondol, és nem önmagára, hanem a családjára fókuszál - ám ezt úgy teszi, hogy közben figyel arra, hogy egészséges maradjon, mert csak így tud minél tovább a hasznukra lenni.


A nyugati ember azt az orvost csodálja, aki meg tudta gyógyítani a halálos ágyban fekvőt.

A keleti ember azt az orvost csodálja, aki megelőzte a halálos betegség kialakulását.


Régen nyugaton az emberek akkor mentek orvoshoz, ha megbetegedtek. Pénzt is csak ekkor és ezért adtak az orvosnak.

Régen keleten az emberek hetente mentek orvoshoz egy rövid vizsgálatra. Az orvos folyamatosan kapott tőlük pénzt - kivéve, ha megbetegedtek. A betegséget ingyen kellett gyógyítania, mert eddig azért kapta a pénzt, hogy azt megakadályozza.


A nyugati ember akkor megy orvoshoz, amikor észlelte, hogy nagy a baj.

A keleti ember rendszeresen jár orvoshoz, ahol egy 2-3 perces vizsgálattal ellenőrzik az egészségi állapotát, és ha az orvos valami bajnak kezdetét látja, azonnal ad valamit, ami már csírájában elfojtja a betegséget. Ez mindig egy gyenge hatású gyógymód, ami erre pont elég, és mivel gyenge, nem üti ki a paciens szervezetét, nem okoz gondot más szervekben.


Két különböző szemlélet.

Az egyik a helyrehozás. A másik a megelőzés. Az egyik a tűzoltás, a másik a tűzvész elkerülése.


Két különböző gondolkodásmód.

Két különböző módszer.

A nyugati ember mégis azt képzeli, hogy amikor már olyan szinten elhatalmasodott rajta a betegség, hogy menni sem bír, azon gyógymódtól már másnap egészséges lesz, amit akkor kell alkalmazni, amikor épp csak felbukkant a betegség a szervezetben, de még semmiféle tünete nincs.

Ej, vajon miért is nem működik?!
Hiba van a mátrixban? Vagy csak az emberek tudatlanságán élősködő parazitákkal van a gond?



- Nyugat energia-misztériuma

Ezzel a végére értünk az 1. részben elkezdett energia miszticizmus elemzésének.

Láttuk, hogy a fizika minden törvényével ellentétes. Megvizsgáltuk, miért nonszensz a biológia szemszögéből.
Elemeztük, miért esik hasra ennek spirituális magyarázata, és azt is, hol és miben tér el mindattól, amit keleten tanítanak – pedig mindezt keletinek mondják.

Körbejártuk azt is, hogy Kínában a pozitív-negatív energiák szimbólumok, amik hangulatokat, gondolkodást stb. jelentenek. Láttuk, hogy az általuk „chi”-nek hívott (elektromos) energiák a testen belüli meridiánokban futnak, abból azt az ember szerintük se röpteti magából sehova sem.

Megnéztük az indiai csakrákat, és láttuk, hogy az emberi test hőjének eloszlásán alapszik. Elemeztük, hogy az indiai jógik sem hókuszpókuszolnak levegőcsavargatással, és nem küldözgetik a „pránát” egyik aurából a másikba.

Japánban 1922-ben Uszui Mikao a Kurama-hegyen 3 hétig böjtölt és meditált. Állítása szerint ennek hatására egyfajta „kimeríthetetlen forrású energia segítségével történő gyógyítás” képességében részesült.
Ez lett a Reiki. Nyugaton még e szó jelentését is szándékosan rosszul fordították. Nem „univerzális energiát” jelent.
A reiki kifejezés valójában a nyugaton elterjedt rövidített szóhasználata a teljes japán szókapcsolatnak.
Japánul „sin sin kaizen Uszui reiki rjóhó” = „Uszui-féle reiki gyógyítás módszere a test és az elme fejlesztése révén”.
Mellesleg az Uszui Mikao féle módszer eleve kizár minden negatív energiát, az eredeti tanaiban csak és kizárólag pozitív, gyógyító energiák képesek az emberi testből kilépve másokra hatni.

Aztán jöttek a ’70-es években az amerikaiak, és mindebből kreáltak egy New Age világába illő, ezoterikus marhaságot, „energia-misztérium” köntösbe csavarva.

Kivettek az egyik keleti módszerből ezt, a másikból azt, a harmadikból amazt, hozzáadták az óegyiptomiak által is ismert szuggesztiós és önszuggesztiós elmetrükköket, és becsomagolták a New Age „minden egy” katyvaszába.
Hogy eladhatóbb legyen, rá is írták: „Ősi, keleti tanok és módszerek”.
Ezzel milliárdokat vágtak zsebre, és azóta a nyugati emberek százezrei hiszik: a New Yorkban kitalált hülyeség = keleti bölcsesség.

Innentől magukat Jézusnak képzelők „gyógyítanak” kézrátétellel, levegőt csavargatnak és lökdösnek – van, aki közelről, van, aki messziről, van, aki a tévéből. És persze vannak, akik képzeletük „halálsugarait” reptetik – ezeket is lelepleztük a 3. részben. (A természetfeletti képességek valóságpróbája)
És emberek tömegei vannak, akik mindezt el is hiszik. Hiszen olyan hihetően mondták, meg hát a Harry Potter meg a Son Goku is tud varázsolni a filmekben, biztos van ennek igazságtartalma.

A szovjetek mindig egy új, szocialista embertípus megteremtéséről álmodoztak. A nemzetközi marxista szervezetek által kreált New Age hazugságvilágának ez sikerült: „ecce homo ezoterikus”.
Az biztos, hogy az ilyesmikben hívők feleslegesen jártak iskolába, a fizika és a biológia tudományából semmit nem sikerült megérteniük. Kelet kultúráját, vallásait és egyéb módszereit pedig sosem vizsgálták közelről.

Velük az égadta világon bármit el lehet hitetni, nekik bármit el lehet jó pénzért adni. Szó szerint bármit.


De az „energia-misztérium” csak az egyik gond a tucatnyi kultúrát szándékosan egybemosó New Age kóklervilágában..
Különböző gyógyszerek és gyógyhatású módszerek, vallások, filozófiák és világnézeti ideológiák százai homokszemekként kavarognak az önmagát egynek mondó homokviharban.

Kik és miért alkották meg mindezt? Mi volt a cél, és mik a módszereik?

E kérdés megválaszolásához a következő részben tüzetesen megvizsgáljuk a már említett New Age mozgalmat, valamint annak elindítóit és követőit.

(by L.W.L.)
2021.07.24.

« Előző (4/1) A csalók misztériuma - 1 A kamuenergia és a valóság

Következő (4/3) » A csalók misztériuma - 3 A világrombolók trükkjei

A csalók misztériuma
tartalomjegyzékét
ide kattintva érheti el