Avagy: A parazita nem vész el, csak átalakul.
Az MSZP szerint október 23-a immár a „demokratikus ellenzék” születésnapjának ünnepe
Nem jó az, ha egy nemzetnek saját ünnepe van, mert olyankor képes elfeledni a „Merjünk Kicsik Lenni” parancsot, és képes rájönni, hogy nem kötelező boldog öngyilkosként önkéntes rabszolgájává válni az épp aktuális marxista birodalomnak.
Pláne nem jó, ha arra emlékeznek, hogy szembe mertek szállni rajtuk a parazitaként élősködő, őket uraló kisebbséggel.
Legalábbis a marxisták szerint, akik akár a színpadi pojáca a köpönyegét, úgy húzzák magukra az épp aktuális kozmopolita ideológiák valamelyikét.
Annó Szent István ünnepét is elvették tőlünk - helyette a kommunista alkotmánynak nevezett, vértől mocskos förmedvényüket kellett ünnepelni évtizedeken át.
és annak emlékét is elrabolni szándékoztak.
De később visszavettük tőlük augusztus 20-át, és lett saját alkotmányunk is. Gyűlölik is mindkettőt. Gyurcsányné (született Klara Petrova Dobreva, bolgárul: Клара Петрова Добрева, Szófia, Bulgária, 1972. február 2.) már előadta párszor, hogy Szent István csak egy buta és elmaradott barbár volt – és persze a kereszténység elleni gyűlöletét sem leplezte közben. Az alkotmányunk szintén eltörölnék – ahogy a múltat szokták – helyette a Kommunista Kiáltvány modern megfelelőjét akarják beiktatni.
Persze nincs mit csodálkozni ezen, hiszen akinek annyi köze van a magyarsághoz, hogy van egy állampolgárságot igazoló papírja, nyilván semmi kötődése nincs se a nemzethez, se annak történelméhez.
A vörös főelvtárs, Szűrös Mátyás is szándékosan jelentette be a szocialista rendszer megszűntét 1989. október 23-án. Ezzel akarták az elvtársak elejét venni annak, hogy az emberek 1956-ra emlékezzenek. Emlékezzen erre a napra a nép pont úgy, ahogy ők akarják: ők a kommunisták, leváltották a kommunistákat, (tehát önmagukat) mert ők többé már nem kommunisták, hanem demokraták. Az államforma pedig többé nem népköztársaság, hanem köztársaság. Természetesen nekik, átöltözött kommunistáknak köszönhetően.
A Stockholm-szindrómás (avagy: Helsinki-szindrómás), saját kínzóikat és fogva tartóikat félistenként imádó híveik azóta is rajongva tisztelik őket ezért.
Persze a köztársaság szó Magyarországon 1918 óta mindig a baloldali terroristák és rablógyilkosok közellenes társaságát jelentette, de ezt a tényt az elhazudott múlttal rendelkező világképük mindig eltitkolta.
Így 1989 után jött is, ami nálunk egy köztársaságban mindig jönni szokott. Privatizáció néven szétrabolták az országot, egekbe nőtt a munkanélküliség, reménytelenség és szegénység lett osztályrésze az ismét becsapott embereknek.
1918-ban a népköztársaságot kikiáltó, magát „Magyar Nemzeti Tanácsnak” nevező társaság olyan emberekből állt, mint Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond, Böhm Vilmos stb., - ezek 6 hónappal később már a Kun Béla féle „Tanácsköztársaság” vezetőivé vedlettek át.
1918-ban a bábjuk Károlyi Mihály, a „vörös gróf” volt, aki úgy táncolt, ahogy fütyültek neki. Aztán, pár hónappal később, amikor már nem kellett, még az országból is elkergették.
Mire végre ezek a vörös létrontók is kitakarodtak az országból, Nagy-Magyarországból egy területileg csaknem egészében elfoglalt, kifosztott, lerabolt, minden téren megcsonkított, haldokló állam lett. Ezt elérni elég volt nekik 9 hónap. (1918. október 31. - 1919. augusztus 1.)
Később, a II. világháború után, Rákosinak még ennyi sem kellett, hogy kiépítse a saját terrorkormányát. Aztán őt is elkergették a saját elvtársai, hogy innentől ők élvezhessék ennek hatalmi hasznát.
De jött 1956, és ezzel a nép véleménye arról, mit gondol az elvtársak által elképzelt új világról.
Kádár János elvtárs, jó kommunistához illően külföldi segítséget kért a saját népe ellen. Aki nem végezte a szovjet tankok lánctalpai alatt, azokat bebörtönözték, sokukat felakasztották. Köztük Nagy Imrét, akinek kivégzése Gyurcsányné nagyapjának, Apró Antalnak nevéhez fűződik.
Az új kommunista hatalom kiszolgálói pedig busás jutalomban részesültek.
De az élősködőknek soha, semmi nem elég. Még több kell. Kevés volt már az állam által kiutalt budai villa – legyen az saját. Kevés volt a semmittevésért jó fizetés, semmittevésért már jóval több pénzre vágytak.
Meglovagolták hát a rendszerüket pokolba vágyó hangulatot, ők maguk lettek a rendszerváltók, így amit rablógyilkos apáik „államosítás” néven elraboltak, azt most a „privatizációval” megszerezték maguknak.
Ezért nem volt soha számon kérve egyik kommunista gazember sem, és ezért vigyoroghatnak ma is a kommunista rablógyilkosok és gyerekeik a bal-liberális politika élén.
Persze az átmenethez kellett egy olyan valaki, aki mögött el lehet rejtőzni. Ez volt 1918-ban Károlyi Mihály. 7 évtizeddel később is hasonló trükkhöz folyamodtak.
1989-ben Antal József volt, akit a demokratának öltözött kommunisták pont úgy irányítottak, ahogy Károlyit az akkori szociáldemokraták. Minden úgy lett, ahogy ők akarták – elvégre ők a régi szakemberek, ők tudják hogy működik a gazdaság, külpolitika, stb. A terv bevált, aztán az átöltözött kommunisták aztán szépen visszavették a hatalmat, befejezték amit elkezdtek, és minden közvagyont megtettek a saját embereik magánvagyonának. Így lett milliárdos korunk Kun Bélája, Gyurcsány Ferenc is.
Itt már úgy érezték, nyeregben vannak. Ahogy rég, úgy most is lehet folytatni a baloldali hagyományokat. Adóemelések, megszorítások, rezsiköltség duplázása-triplázása, a nemzet gazdaságát pedig átadni külföldre.
Retorikáikban már ők maguk lettek 1956 hősei, ők voltak a forradalmárok, ők döntötték meg Kádár világát – és őket kell ünnepelni október 23-án, hisz ők hozták el a demokráciát.
Ám 2006-ban megint gond lett, mert újfent bebizonyosodott, hogy a régi vörös gazembertől az új vörös gazembert csak az különbözteti meg, hogy az új kifinomultabban, ügyesebben rabol.
Így már nehéz elfedni 1956. október 23-át 1989. október 23-ával, mert 2006. október 23-án olyan eseménysorozat kezdődött, amitől máig prüszkölnek.
Lovasroham és kardlapozás, csonttörések teleszkópos fém rudakkal, szemkilövés – volt minden, ami csak egy kommunista terrorállamhoz illik.
Bár – szokás szerint – a saját, kis létszámú, ám annál hangosabb neo-bolsevik táboruknak ez nagyon tetszett, azért a valódi (tehát nem csak állampolgárságában) magyar emberek ezt nem bocsájtották meg.
Így már október 23. megint nem lett a kommunista elvtárasak önfeledt ünnepe, megint egy olyan nap, amikor nem az ő dicsőségükről, hanem az ő álszent, mocskos aljasságukra emlékeznek az emberek.
Sok agyalás után most meglelték a megoldást.
Előhúztak a semmiből egy új Károlyi Mihályt – ezt most Márki-Zay Péternek hívják.
Az új Károlyinak pont úgy semmi köze Istenhez, nemzethez, hazához, jobboldalhoz, mint a réginek, de pont úgy annak lehet hazudni a 2021-es Károlyit, amint az 1918-ast.
És az új, színpadi pojácaként használt bábot pont úgy kell dicsőíteni, mint a régit, akit a dögszagú őszirózsáik forradalmának hazudott puccsal emeltek fel. Persze csak amíg szükségük volt rá, aztán ment a kukába.
Ez lesz az új Károlyi sorsa is, még akkor is, ha ezt a felújított változatot most Márki-Zaynak hívják.
Ám addig is új forradalmat kell hazudniuk, híveiknek új álhősért kell rajongani.
Az MSZDP -> MSZP -> MKP+MDP -> MSZMP -> MSZP+SZDSZ -> MSZP, a magát mindig magyarnak mondó, de mindig magyarellenes, magát mindig demokratának mondó, de mindig terrorállamot működtető elvtársak betűvarázsa immár: MZP.
Az ős-kommunista Hiller pedig elő is állt az új farbával, hiszen most már megújultak.
Na jó, eddig csak duma volt a rendszeres megújulásuk, de most aztán tééényleeeeg, most már aztán mostantól ők tiszták, korrupciómentesek, magyarság szeretők. Elvégre MZP is megmondta, hogy az MSZP mostantól tiszta, mert őt támogatja.
Október 23. pedig innentől legyen megint a kommunisták ünnepe, hiszen ez az új, demokratikus ellenzék születésnapja.
Nem meglepő ez, hiszen az orrszarvú hátsó felén sincs olyan vastag bőr, mint a bal-liberálisok pofáján.
Úgy tűnik, október 23 csak akkor lehet majd nyugodt és valóban magyar ünnep, ha e napon azt fogjuk ünnepelni, hogy hazánkból az utolsó, kollaboráns marxista bal-liberális is pont úgy eltakarodott végre és végleg, mint annó Kun Béla Bécsbe. Vagy ahogy a szovjet csapatok vissza, Moszkvába.
Talán ki kellene tekintenetek a 2021-es Békemenetre, elvtársak. Ti akkor láttatok ennyi embert együtt utoljára, amikor kivétel nélkül mindenkit az utcára kergettetek, „Május 1. ünnepén”. Csak épp az akkori tömegek jó része pont úgy utált titeket, mint ahogy ma minden magyar. Mert ti, elvtársak sosem változtok, mindig azok voltatok és azok is maradtok: álszent, hazug, aljas parazita gazemberek hordája, egy kis létszámú, ám veletek azonosan alantas, folyton hőbörgő csőcselék élén.
Nézzétek hát a Békemenetet és sápadjatok: nektek Magyarországon többé nem terem babér. Ideje hát hogy eltakarodjatok az életünkből, nem kellenek az adóemeléseitek, a megszorításaitok, a terrorotok.
Már most elindulhattok. Vigyétek magatokkal az importált ideológiáitokat és a Károlyi Mihály 2.0 verziós MZP-teket is.
Nem fogtok hiányozni. De ígérjük, onnantól minden október 23-án megemlékszünk majd rólatok is.
Mert nemzetük örök ünnepe lesz, ha megszabadul végre a sorsromboló, létrontó parazitáitól.
(by L.W.L.)
2021.10.23.
2021.10.23.
Bejegyzések
