A csalók misztériuma - 3

Avagy: A világrombolók trükkjei

Manipuláció, befolyásolás, megtévesztés, félrevezetés. Köztudottnak és unalmas demagógiának hitt módszerek. Valójában nagyon kevesen tudják ezek pontos mibenlétét, és így azok is az átverés csapdáiba esnek, akik azt gondolják, átlátnak a hazugságokból és csalásokból épült falakon.

A hazugság nagymestereinek módszerei pont azért ilyen hatékonyak, mert jól ismerik a téves magabiztosságok gyenge pontjait. Így mára se szeri, se száma a hazugságra épült, semmiből milliárdos hasznot hozó üzletágaknak, melyek áldozatai között vannak azok is, akik úgy hiszik, őket senki nem tudja se átverni, se manipulálni.

Lássuk a részleteket.

(A csalók misztériuma
tartalomjegyzékét
ide kattintva érheti el)

7.) A „New Age” Új Korszakának következményei

Korunk legbefolyásolóbb tényezője a média. Megkerülhetetlen, és szakértőik saját bevallása szerint is szuggesztív módszereket használnak a hatás eléréséhez. Az ilyen elmetrükkök mindennapos gyakorlótere a reklámipar.

Mielőtt ennek részleteire térnénk, nézzük meg azt a módszert, ami a mindennapjaink része, és arról szól, hogyan kell eladni bármit.


- A marketing elmetrükkjei

A marketing elég tág terület, tulajdonképpen a fogyasztói társadalomban történő értékesítési módszereket foglalja magába. Legyen az termék vagy szolgáltatás, a piackutatástól a hirdetéseken és termékismertetőkön át az értékesítésig vagy népszerűsítésig: ebbe a szakterületbe tartozik. Ebből következik, hogy a marketing kiterjedhet olyan nem nyereségorientált területekre is, mint például az oktatás, a kultúra, a vallás vagy a politika. De ide tartoznak különböző alapítványok tevékenységei is, és nemcsak az adománygyűjtés terén. (Mellesleg az adománygyűjtés is termék: ezzel az adományozó megelégedettséget vesz magának, egy pillanatnyi „de jó ember vagyok” érzést.)

Bár a marketing önálló szakterület, valójában a társadalomtudományok kombinációja, mivel egyszerre fedi le a közgazdaságtan, a pszichológia, a szociológia, az antropológia, az irányítás, az alkalmazott matematika és az alkalmazott statisztika egyes területeit.


„A valódi marketing nem egyenlő
az eladás művészetével,
annál sokkal több:

a szükséges cselekedetek tudásának művészete.”
(Philip Kotler)
Hogy ennek mibenlétét megértsük, vegyük górcső alá a reklámipar alapját, a hirdetést magát.
Ez régebbre nyúlik vissza, mint gondolnánk.

1898. február 9-én, a „Printers 'Ink” nevű újságban jelent meg az a gondolat, ami ma is minden hirdetés alapja: "A reklám küldetése az áruk eladása. Ehhez természetesen fel kell hívni a figyelmet; de a figyelem felkeltése csak egy kiegészítő részlet. A közleménynek tartalmaznia kell olyan anyagot, amely a figyelem felkeltése után is érdekli és meggyőzi."
Ugyanezt az amerikai reklámhírességek csarnokába is bekerült Elias St. Elmo Lewis (1872-1948) így fogalmazta meg: „A hirdetés küldetése az, hogy vonzza az olvasót, hogy megnézze a hirdetést és elkezdje olvasni; aztán érdeklődést kelteni benne, hogy továbbra is olvassa; majd meggyőzni őt, hogy amikor elolvasta, el is higgye. Ha egy hirdetés a siker e három tulajdonságát tartalmazza, akkor ez sikeres hirdetés.”

Ebből lett később az A.I.D.A. modell, aminél bár manapság léteznek újabb és hatékonyabb megoldások, azért még mindig sokan alkalmazzák.

Mivel viszonylag jól érthető, érdemes ezt elemezni ahhoz, hogy lássuk: milyen egyszerű és hétköznapi dolog másokat befolyásolni - és ezzel rávenni őket arra, hogy olyan dolgot vegyenek, vagy olyasmit tegyenek, ami amúgy eszük ágában sem volt.

[A]ttention: A figyelem felkeltése
[I]nterest: Az érdeklődés felkeltése
[D]esire: (Minél nagyobb) vágy keltése
[A]ction: (Azonnali) cselekvésre való késztetés

A jó hirdetés tehát odavonzza a figyelmet, majd olyan szinten kelt érdeklődést, hogy kialakul benne egy olyan erős birtoklási vágy, hogy aztán azonnal meg akarja szerezni magának.

Ha nem sikerült elsőre, nem gond, arra való az ismétlő hirdetés. Másodjára már nem lesz neki ismeretlen, idegen a dolog, harmadjára-negyedjére – ha jól felépített hirdetésről van szó – a tudat alatt már régi kedves és szimpatikus dolognak fogja gondolni, és már maga sem érti, miért nem rendelte meg eddig – na de majd most megteszi végre.
A cselekvés gyorsítására vannak pl. az akciós trükkök: „ha most rendel, akkor aztán X% kedvezmény, egyet fizet kettőt kap, és még mellé ihaj-csuhaj de csak most.”.

Az AIDA modellnek vannak módosított változatai is, pl: Tudatosság -› Érdeklődéskeltés -› Meggyőződés -› Vágykeltés -› Cselekvés (vásárlás vagy fogyasztás)
Létezik kiterjesztett változat is: Figyelemfelkeltés -› Érdeklődéskeltés -› Vágykeltés -› Cselekvés -› Elégedettség

A legalapvetőbb marketingtudás része a célcsoport meghatározása, hiszen hatékonyan nem lehet mindenkihez egyformán szólni. Más nyelvezet és megközelítés kell egy 25 év alatti fiatalhoz, mint a 65 feletti korosztályhoz, hiszen ők egészen másként gondolkodnak, egészen más az értékrendjük, egészen más érdekli őket. Így egészen másként kell őket megközelíteni és rádöbbenteni arra, hogy egész életük semmit sem ér a bemutatott csodás termék/szolgáltatás nélkül.

Egy profi marketingesnek dögunalom egy ismert termék promózása. Az igazán izgalmas és szakmai kihívásokkal teli feladat mindig olyasmi, amiről még soha nem hallott senki, és így a kutyának se kell. Az ilyen feladatok tárháza az „új termék bevezetése”, illetve előbb az ehhez szükséges „piaci igény megteremtése”. Ennek kezdeti lépése mindig az, hogy fel kell mérni, az emberek (különböző csoportjai) miről mit gondolnak, mit szeretnének, milyen vágyaik vannak. Aztán neki kell állni belekalapálni ebbe az új dolgot úgy, hogy ez legyen a megoldás arra, amire annyira vágynak.

Talán még emlékszünk arra, hogy volt élet az okostelefonok megjelenése előtt is. És arra, hogy ezek milyen gyorsan elterjedtek? És látjuk, hányan cserélik évente/félévente, mert hát a régi ócska, az új viszont nagyszerű?
Nos, ezek a jelenségek sem maguktól alakultak ki így.

Az évszázados tudás, tapasztalat mellett kutatások és felmérések tömkelege adja azt a professzionális módszert, ami lényegében egyetlen dologról szól: hogyan kell bármit bárkinek eladni úgy, hogy még hálás is legyen érte.

Ez fogyasztói társadalmunkban az élet minden területének része lett.

Fogkrém, mobilszolgáltatás, politikai üzenet, étel, gyógyszer, életvitel, filozófia, ital, vallás, cipő, világnézet, nemi identitás, jóemberkedés, konyhaszekrény és az égadta világon bármi.
A vágykeltő, csillogó „szellemi csomagolás” mindenhol a marketing elmetrükkjein alapszik. A hatékonyság egyetlen kulcsa az, hogy mennyire volt profi az a szakember, aki kidolgozta a vonatkozó értékesítési tervet.

Ezzel nem árt tisztában lenni, ha olyan dolgok népszerűvé válásának útját nézzük, aminek valójában se értelme, se haszna, de mégis tömegek döntenek úgy, hogy ez nekik kell.


- A „Fake News” mesterei

A médiában bármiből lehet eladható hír. A jól értékesíthetők közé tartoznak a konteók. A konteógyártók pedig az 1870-es évektől fogva jól keresnek a kreatív fantáziájukkal. Egyik őrült összeesküvés elmélet jött a másik után, majd később ezek egyszerűsített változataként a szintén jól eladható, közönséges álhír.

A számtalan összeesküvés-elméletek legfőbb jellemzője az, hogy az egyik szánalmas ostobaság, a másik röhejes marhaság. Az ilyeneket a politika nem véletlenül hagyta a médiákban megjelenni. Az átlagember egy idő után immunissá válik a tömény butaságra. A leleplezésekkel és a háttérben történő érdekekkel kapcsolatos hírekre egy idő után csak unottan legyint, mondván: „Baromság. Én nem hiszek az összeesküvés elméletekben”.
És pont ez a reakciója akkor is, amikor néha-néha valódi, létező, tényleges dologgal találkozik. Már képtelen elhinni bármit, ami „összeesküvés elmélet szagú”.
A másik véglete ennek az, aki minden konteót elhisz. Az ö fejükben viszont olyan káosz alakul ki ettől, hogy őket már egyetlen ismerősük sem veszi komolyan.

A politika számára mindkét jelenség tökéletes arra, hogy ha kiderül egy turpisságuk, az emberek túlnyomó többsége ne vegye komolyan, sőt, csak nevessen rajta. Pedig a globalizálódó világ üzleti sikereit nem a tisztesség, és nem az átláthatóság növeli. Minél alantasabb a módszer, annál több milliárd a haszon.
A politikával összefonódó globális üzleti érdekek mögötti összeesküvés-gyakorlat lelepleződése jobbára azért nem szokott következményekkel járni, mert az emberek a szokott konteóknak vélik, és nem hiszik el. S mi több: gyakran vérlázító hazugságként könyvelik el.

Korunkban a hazugsággyárak szintet léptek, a bonyolult konteókat leváltották a tisztán hazugságon alapuló, egyszerű álhírek. Hogy a hazugság valóságnak tűnjön, ami az egyik hazug sajtóban megjelenik, még aznap 10 másik fogja elmondani ugyanazt. Az újságolvasó pedig azt hiszi, hogy ennyi helyen csak nem hazudnak, tehát ez a hír csak igaz lehet.

Tipikus példa erre a CNN. Számtalanszor lebuktak, kiderült, hogy álhírek tömegeit gyártották szándékosan, általuk szervezett, statiszták előtt pózoló tudósítóval adtak hírt sosem volt szimpátiatüntetésről, stb.
De a lelkes nézőiket ez nem zavarja, mindent elhisznek, akit a bűvös doboz képernyőjéből nekik hírként mondanak.

Nem könnyíti a világ megértését az sem, hogy XXI. században az összeesküvés-elméletek az információs hadviselés egyik eszközévé váltak. A politika főbb célja ezzel még csak nem is a politikai ellenfél lejáratása, hanem a nagyközönség elbizonytalanítása, összezavarása, a valódi, ellenőrizhető híreket közlő sajtó hiteltelenítése.
A konteókat pedig néha azért nehéz leleplezni, mert azok is konteónak tűnnek.

Az alábbiakban nem konteókat, nem homályos elméleteket, hanem történelmi és pszichológiai tényeket, hatásmechanizmusokat és üzleti érdekeket elemzünk.


- Ideológiai, politikai és közéleti változások

Az összefüggések megértéséhez vissza kell mennünk az I. világháborúhoz.

Az abszolút monarchiát alkotmányos monarchiára cserélő, Oroszországban lezajlott forradalom demokráciája hamar elbukott. A politika színpadán megjelent Lenin, és kihirdetve a proletárdiktatúra mindenek felettiségét, polgárháborút robbantott ki. A hosszú és véres eseménysorozatok után Oroszországból Szovjetunió lett, demokráciából pedig tízmilliók halálát okozó, bolsevik terrorállam.
A világ kommunistái viszont felváltva lelkendeztek és irigykedtek a bolsevizmus sikereiért.

Csakhogy sem ők, sem a világ nem tudta, hogy a bolsevik Szovjetunió létrejöttét valójában nem az egységesen bolsevikká vált orosz nép diadala okozta. A polgárháború kirobbanásakor Lenin Svájcban élt, és ott próbálta titkos szervezkedésekkel átvenni az ottani hatalmat.
Lenint a németek szállították egy titkos, diplomáciai vonaton haza, hogy ott magához ragadva a hatalmat, Oroszországot kiléptesse a háborúból.

„A németek úgy szállították Lenint egy
lezárt vasúti kocsiban Oroszországba,
mint egy bacilust.”
(Sir Winston Churchill)
A németek a fuvar mellett óriási összeget is adtak Leninnek, hogy bőven legyen miből háborús diadalt aratni a saját népe felett. Persze nem jófejségből, amikor ez megtörtént, és Oroszország a megállapodás szerint kilépett a világháborúból, benyújtották a számlát. A bolsevikok a „háborús kártérítés” összegéről sem vitáztak, Lenin azzal küldte el a két ország közötti diplomáciai megbeszélésre Trockijt, hogy írjon alá bármit, amit elé raknak. Így is történt, ezzel a németeké lett az Orosz bányák és termőföldek harmada. Jó befektetés volt.
De nemcsak a németek, hanem az amerikai bankárok is támogatták a bolsevik hatalomátvételt – tőlük Trockij vitt haza dollármilliókat, a későbbi nagy üzletekért cserébe.

Ám minderről az érintettek szűk körén kívül senki sem tudott. A világ elhitte a magyarázatként tálalt „forradalmi” maszlagot, a nyugat kommunistái pedig a fejüket törték, vajon miért is nem történt meg világszerte a „kommunizmus eszméinek diadala”.

Néha eljutott ugyan pár hír nyugatra a csodás, új rendszer adta élet valódi mivoltáról, de ezeket hamar álhírnek minősítették. Ezek közé tartozott az ukrajnai holodomor (1932–1933) is, amivel a szovjet vezetés statuált példát a velük ellenkező ukránokon. A gabonabegyűjtés magyarázatával a szó legszorosabb értelmében minden élelmet elvettek tőlük, ami kb. 7,5 millió ember (köztük kb. 3 millió gyerek) halálát okozta.
Sztálin ukrajnai megbízottja, Mendel Hatajevics, (a gabonabegyűjtési társaság feje) büszkén írta egyik jelentésében 1933-ban: „Az ukrán parasztok és kormányunk között kíméletlen harc dúl. Élet-halál harc. Ez az év erőink és az ő ellenállásuk próbája volt. Az éhség megmutatta nekik, ki itt az úr. Milliók életébe került, de a kolhozrendszer egyszer s mindenkorra megalapozódott. A csatát megnyertük!”
Persze nyugaton senki sem olvashatta a bolsevik hatalom titkos jelentéseit, náluk ezt járvánnyal magyarázták, és azzal, hogy eltúlzottak azok a hatmillió áldozatról szóló számok, valójában alig pár ezer megbetegedés történt.
A világ pedig megnyugodott, „ó, nem is volt itt komoly gond”, nyugat marxistái pedig tovább dolgoztak azon, hogy eljöjjön a nagy nemzetköziség, amiben mindenki egyetlen birodalomban él, amit a marxizmus szellemisége irányít.

Ám ők nem feltétlen polgárháborúval képzelték ennek létrejöttét, mert az veszélyes, el lehet bukni és bele lehet halni. Ezért sokan inkább a lassú, biztos módszert választották, ami eltarthat ugyan néhány évtizedig, de jóval nagyobb sikerrel kecsegtet - és ha sikerül elérniük, hogy országukban eltöröljék a halálbüntetést, akkor garantáltan nem halhat bele egyikük sem.

Az ilyen lassú változásokat favorizálók egyike volt a „frankfurti iskola” néven ismert társaság is.
Ennek alapítói a fanatikusan marxista nézeteket valló Theodor Adorno, Max Horkheimer, Walter Benjamin, Herbert Marcuse, Jürgen Habermas és Alfred Schmid voltak.

A kezdetben társadalomkritikai elemzéseket készítő csoport 1923-ban értetlenkedve nézte, hogy az első világháború során az elnyomott munkásosztály ahelyett, hogy fellázadt volna a kapitalizmus ellen, inkább a hazájáért harcolt. Pedig bezzeg a szovjetek...
Pedig Marx azt írta, hogy a kommunista forradalom ott lángol majd fel, ahol a legnagyobb a munkásosztály elnyomása – a fejlett nyugati országokban. Ehhez képest Oroszországból lett Szovjetunió.
Ennek valódi okát nem tudták – nem tudhatták.

Viszont az irigységtől sápadozva úgy döntöttek, ideje sokkal hatékonyabb módszereket választani.

Az „iskola” kezdetét 1930-ra szokás tenni, mert ekkor lett Max Horkheimer a Frankfurti Egyetem Szociológiai Intézetének (Institut für Sozialforschung) igazgatója.
A világról alkotott elképzeléseikben nemcsak a kapitalizmus, de a modern, nyugati civilizáció alapjául szolgáló katolikus egyháznak sem volt hely.

Ahogy mindig mindegyik baloldali tábor, ők is a szájízük szerint alakították az ideológiájukat.
Kiollózták Marx műveiből a nekik tetszőket, a maradékkal meg úgy tettek, mintha nem létezne. Elvégre az egész életét az íróasztal mögött, saját elképzeléseinek bűvkörében töltött Karl Marx (1818-1883) mindenkinél mindent jobban tudott - kivéve amit nem, mert azt ők tudják jobban.
A doktrína „megmókolásának” egyik példája az, hogy kivették belőle az osztályharcot és freudi, pszichológiai elemeket tettek a helyére.
A későbbiekben az elvtársaik ideológiáit az egyetemi kampuszokon dicsőítették, így lettek pl. Theodor Adorno „A tekintélyelvű személyiség” vagy Herbert Marcuse „Érosz és civilizáció” könyveiből egy csodás, új világkép klasszikusai.

Az ilyen eszmék követői az idők során számtalan könyvet, tanulmányt és egyéb publikációkat írtak – gyakorlatilag ugyanarról. Hol egymás, hol a „nagy elődök” műveit alapul véve elmagyarázták ugyanazt, csak másként.

Ezek egyetlen lényege az, hogy a tízezernyi írás bizonyító erejűnek tűnjön. A legtöbb esetben az agymosás sikeréhez elegendő az egyetemi évek alatt pár tucatnyit kötelezően elolvastatni és elemeztetni ezekből.

Tanítványaik közül sokan az akadémiai szektorban maradtak és maguk is tanítani kezdtek. Idővel az ellenkultúra és a baloldali gondolkodás, a kulturális marxizmus elterjedt a nyugat-európai, majd az amerikai egyetemeken, onnan pedig a lediplomázottakkal kilépett a társadalom minden terébe.

Az egyetemeken az 1960-as években jelentek meg az “aktivisták”, akik először a morális relativizmus, aztán a feminizmus, a szexuális forradalom, majd megannyi, a „megmondó elvtársak” által megmondottakért „forrongtak”.
A Szovjetunió összeomlása után sok KGB jelentés került napvilágra, így rég nem titok, hogy az egészet a bolsevik hatalom pénzelte és látta el „tanácsokkal”. Ez az apróság nem zavarja a nyugati világban ma is aktívan tevékenykedő, bal-liberális eszméket hirdető utódaikat.

Az akciófilmekkel ellentétben a bolsevik hatalom kémtevékenységei nem látványos tűzharcokból álltak.
S mi több: nyugati bevetéseik során a tetteiknek csak 15 százaléka volt tényleges kémkedés, a maradék 85-öt az ideológiai fellazítás tette ki. Lelkesen támogatták a „frankfurti iskola” mellett az összes hasonló társaságot, ha szükségét érezték, újakat is létrehoztak. Minél több, annál jobb, hisz annál inkább meggyőzőnek tűnik, hogy ez nem „bolsevik kisebbség”, hanem szovjet típusú többség.

A bolsevik kémek leleplezőinek egyike a Szovjetunióból Kanadába emigrált Jurij Alekszandrovics Bezmenov (1939–1993) volt. A volt KGB ügynök részletesen leírta a módszereiket és azok okát.
Az ideológiai aknamunkájuk négy fázisból állt. Az első a demoralizáció, amely 15-20 évig tart. Azért ilyen sokáig, mert az oktatási rendszerben legalább 3 generációt kell befolyásolni, hogy hatást lehessen elérni - például felszámolni a patriotizmust.
Bár a Szovjetunió rég nem létezik, az így felnőtt generációk tagjainak egy része ma vezető pozícióban van, és ők továbbra is a beléjük nevelt ideológiák szerint gondolkodnak. Ilyen például a „társadalmi igazságosság”.
(Ezzel el is érkeztünk napjainkba, ahol nyugaton látjuk ugyanazon gondolkodást és szólamokat, amiket Gorbacsovval rég elbukni és elfeledni hittünk.)
E generációk igyekeztek a gyermekeiket is ezen – általuk csodásnak gondolt - ideológiák szerint felnevelni.

Mindez nem a hidegháborúval, hanem Lenin hatalomra kerülésével kezdődött. A magyarországi tanácsköztársaság Bécsbe, majd Moszkvába menekült vezetői is végeztek ilyen feladatokat. Pogány József Amerikában, üzletembernek álcázva tevékenykedett, John Pepper álnéven. Kun Béla is volt ilyen bevetésen, ő Nyugat-Európában próbálta fellázítani a munkásokat.

Azonban anno sem a „frankfurti iskola”, sem a kultúrmarxizmus nem érte be az ideológiák terjesztésével.
Nekik a világ kellett, egy nyugaton létrejövő, új Szovjetunió. Ehhez azonban a terveik szerint a teljes társadalom gondolkodását is át kell formálni.

Erre a legjobb módszer a kultúra, hisz az emberek zöme olvas könyvet, jár színházba – majd a XX. század második felében jöttek a mozi és a tévéfilmek, sorozatok adta eszközök.

Ám ennek legnagyobb kerékkötője a zsidó és keresztény valláson alapuló civilizáció világnézete és kultúrája volt.
Innentől a legnagyobb ellenségüknek tekintették a saját civilizációjuk alapjait, nekiálltak tönkretenni és ledönteni annak minden tartóoszlopát, hogy végül az összeomlott világ romjain felépíthessék az általuk elképzelt, szép új világot.

Ez a folyamat napjainkban is tart.
Ha valaki látott az elmúlt években hollywoodi mozifilmet, vagy Netflix sorozatot, látja, hogy ezekben egyre több szereplő vonzódik a saját neméhez. Aki pedig az újságokat, esetleg a híradókat is figyeli, látja az LMBTQI szivárványos híreit. Akinek szeme van, látja a látszólag egymástól független dolgok közötti kapcsolatot.

De nem csak a zsidó és keresztény családmodell került az egyre nagyobb befolyással bíró „neomarxizmus” célkeresztjébe, hanem gyakorlatilag MINDEN.
Minden, ami idősebb Marxnál. Minden, ami régi, minden, ami hagyományos, minden, ami ezeréves tapasztalatokon nyugszik, minden, ami kipróbáltan működik.
S mi több: minden, ami egyáltalán szép.

Ennek tipikus példája a képzőművészet. Valaha csak olyan festmények és szobrok készültek, amik szemet gyönyörködtetőek, mindenki számára érthetőek és élvezhetőek voltak.

A kultúrmarxizmusnak hála a képcsarnokok mára a ronda, ocsmány és senki által sem érthető mázolmányok világa lett. Persze minden „alkotáshoz” van mellékelve egy közel 100 oldalas leírás arról, hogy a látott paca, vagy a háromszög-karika mit is ábrázol, és hogy kell értelmeznie ezt a kedves szemlélőnek. És persze aki nem érti ennek művészi magaslatait, az buta, bigott, elmaradott, de legfőként bunkó. Az emberek pedig nem szeretnék e bélyegeket, így aztán igyekeznek eljátszani a lelkesedét - innentől akár a falra tett porral oltó készüléket is megtapsolják, ha kell.

Annak eldöntéséhez, hogy ez valóban kultúra vagy csupán „cool túrha”, végezzünk egy tesztet.
Az alábbi képen neves kiállítások alkotásai mellett egy kakukktojás is van.

A kakukktojás sosem volt kiállítva, és egy 3 éves gyerek festette. De van a képek között egy csimpánz(!!!) által mázolt is, amit nemcsak kiállítottak, de még 14 750 angol fontért el is adták. (Az értékesített majomremekmű ára átszámolva kb. ötmillió-hatszáznyolcvanezer forint)
A többi festmény alkotói közül vannak világhírűek és kevésbé ismertek is.

A tesztkérdés egyszerű: van egyáltalán a világon bárki, aki meg tudja különböztetni a képen láthatóak közül azt, hogy melyik a „nagy művész”, melyik a kisgyerek és melyik a majom alkotása?! Nem? Nahát. E szerint eldönthetetlen, melyik a merész színösszeállítás, és melyik a határozott vonalvezetés, vagy a vászonra vitt hangulat. Erről ennyit.

Érdemes észrevenni, hogy az ilyen alkotások nem egy, hanem számtalan képzőművészeti irányzat termékei. Mindegyik mást magyaráz önmagáról és kifejezésmódjáról, főként olyan eszmefuttatásokkal, amit már csak ők (vagy ők sem) értenek. Akár a szappanos vízből kifújt buborékok. Mindegyik más méretű, mindegyik színesen csillogó, de egyikben sincs semmi értékes, dehumanizálás viszont annál több.

Korunkban eme „szép új világ” számtalan más alkotásában is „gyönyörködhetünk”, a testképzavartól a személyiségzavaron és a multiplex személyiségek (disszociatív) identitászavarain át a nemi identitászavarig, ám ez nem zavarja mindezek zavaros célú okozóit.

A társadalom minden pontját érintő,
szándékos világrombolásnak
mindez csupán a felszíne.
A mélyben sokkal erősebb folyamatok zajlottak és zajlanak ma is.

És e folyamat legfőbb célja, a keresztény vallás (és azzal annak világnézetei) teljes megsemmisítése, de (kezdetben) minimum behódoltatása a kisgömböcként duzzadó új világképnek.


- A hibrid vallásháború atombombája

A „frankfurti iskola” (és hasonló csoportok) követőinek a keresztény világnézet eltörlése nem bizonyult olyan könnyű feladatnak, mint pl. a színdarabok, vagy a képzőművészet lezüllesztése.

Az évtizedeken át rikácsolt mocskolódásuk, ideológiai hablatyolásuk, gyűlölködésük és köpködésük ugyanúgy nem hozta el a várt eredményt, mint a „tudományos materializmus”.

Valami más kellett. Valami hatásosabb. Valami olyan, ami képes lesz leváltani nemcsak a keresztények, de még a zsidók hitét is, egy olyan dologra, amit már ők irányíthatnak. De mi lehet, ami képes erre?
Mindenképpen valami nem ateista dolog, hiszen ha a spiritualitás misztériumát nem sikerült ennyi évtizeden át a marxista ideológiára cserélni, akkor később sem fog.

A hindu, a krisnás vagy akár a buddhista vallásra való csere favorizálása sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Próbálkoztak a taoizmussal is, de annak csak a filozófiai vonatkozásaira sikerült érdeklődést kelteni. Ám erről hamar kiderült, hogy olyan közel áll a keresztényi gondolkodáshoz, hogy a kettő gyakorlatilag kompatibilis – így gyorsan elvetették, maradt belőle az 1. részben (Gondolkodás keleten és nyugaton) már bemutatott, direkt félremagyarázott jin-jang szimbólum.

Végül megszületett a nagy ötlet, ami elhozta a rég várt eredményt, mellé olyan milliárdos hasznot, amiben még csak reménykedni sem mertek.

A marxizmus hívei létrehozták önmaguk „ezoterikus” mását, önmaguk világnézeti tükörképével felruházott klónját. A rájuk jellemző számtalan gondolkodásmód és ideológiai irány mintájára, számtalan vallás és ezoterikus irány szappanbuborék csoportjait hozták létre „vallási jellegű mozgalom” néven - amivel az ateizmusukkal nem szimpatizálókat akarták magukhoz vonzani.

Természetesen úgy, hogy senki ne vegye észre, hogy ezek szintén ők, csak más köntösben és dumával. Ennek a neve:

„New Age”

az „Új Korszak”
Ezzel megalkották a plutónium helyett az emberi naivitásból és tudatlanságból álló, tömény hazugságok ládájába épített, maghasadás helyett az elmehasadás elvén működő atombombát.
És az elmúlt évtizedek alatt ezt számtalanszor rá is dobták a társadalomra. Ez már valóban hatékonynak bizonyult ahhoz, hogy a zsidó-keresztény egyházak vastag falaiban súlyos károkat okozzanak.

Annak megválaszolására, hogy technikailag miként alkottak vallást önnön tükörképükre, nézzük a tényeket.

A baloldal hiába nőtte magát nemzetközivé, számtalan ideológiai buborékból áll. Ezek zöme még abban sem ért egyet, hogy a Marx által írtak melyik részeit kell felhasználni és melyiket elfeledni.
Ez a társaság sosem volt homogén. Narodnyikok, bolsevikok és mensevikek, kommunisták és szociáldemokraták, trockisták és sztálinisták, cionisták és anarchisták, antifasiszták, antikapitalisták, antikommunista-szocialisták, liberálisok, neo-marxisták, multikulturalisták és még az ördög tudja pontosan hányféle, az internacionalizmus ideológia-fájára tapadt szimbióta. „Természetesen kizárólag a munkások meg a nép érdekeiért”, véletlenül sem saját, világuralmi törekvéseik megvalósításáért.
Ezek némelyike már eltűnt a történelem süllyesztőiben, némelyikek átalakultak, mint pl. a kommunistákból lett zöldek. Ez utóbbiak csak nevükben és publikus céljaikban változtak, gondolkodásuk és módszereik változatlanok maradtak.

Ez a különböző ideológiákon és eszméken alapuló álláspontok meséje, a mézesmadzagként lóbált ígéretek tömkelegével tökéletes módszere az emberek megtévesztésének.
Akár a piacon: „Tessék választani, az én portékám szebb és kívánatosabb, értékesebb”.
Kinek ez, kinek az fog tetszeni. De lényegében egyik sem szolgált másra, csak arra, hogy minél többen támogassák a valójában azonos célt elérni vágyó baloldalt.

Ezek időnként egymást ölték, ahogy pl. az 1936-os spanyol, vagy az 1917-es orosz polgárháborúban, időnként egymást végeztették ki koncepciós perekben, időnként egymást lőtték tarkón egy folyosón, időnként egymást juttatták börtönbe, deportáltatták koncentrációs táborba. De ettől még barátok maradtak.
Ez egy kifejezetten „rossz baráti” társaság.

Akik az idők során e módfelett sokféle párt bármelyikét támogatták, általában maguk sem tudták, hogy mindezek egymással megállapodva, belső szövetségeket kötve vagy épp azokat felrúgva, a hatalmi pozíciókon marakodva csak egy dologban voltak mindig azonos állásponton: hogy a népnek az általuk képviselt rétege csak arra való, hogy őket szolgálja.

Napjainkban a liberálisok új meséje az, hogy nekik semmi közül a marxistákhoz, meg úgy általában a baloldalhoz. (S mi több: most már baloldal sincs, csak modern haladók. És jobboldal sincs, csak maradi konzervatívok.)

Mint látható, módfelett nehéz megnevezni őket, mert oly sokan vannak, mint kóbor kutyában a bolha és mindegyik másnak mondja magát. Ezért aztán most, a XXI. század elején a bal-liberális megnevezéssel szokás illetni őket.

Bár mindegyik társaságuk egészen mást mond magáról, és gondolkodásáról, azért a céljaikban egyetértenek. Mindegyik ugyanazokat a mantrákat ismételgeti: „demokrácia”, „emberi jogok”, „demokratikus értékek” stb.
Állításuk szerint ezen „közös értékek” megvalósításának szándéka kapcsolja őket össze.

És most lássuk a New Age összetételét.

Hivatalosan ez egyfajta „láthatatlan vallás”, amit a nem intézményesült transzcendens világnézet, a vallás, a filozófia, az asztrológia és a tudomány sajátos összekeverése jellemez.

A New Age-ben összefolyó hagyományok között megtalálhatók a korai gnoszticizmus misztikuma, a szúfizmus, a kelta hitvilág, a középkori alkímia, a reneszánsz hermetizmus, az Indiából kiindult zen buddhizmus, és a nyugat-afrikai törzsi vallásokból származó vudu is.
Mellé ott van az agnoszticizmus mellett különböző többisten hitű és pogány monoteista tanok is, mellé panteista, meg animista világképek, hogy az újpogányság és a sámánizmus ne érezze magát egyedül. Köztük vannak az önmagukat nyíltan boszorkánynak tartó wicca hívei is.
Szélesíti a palettát a parapszichológia, a halottakkal és szellemvilággal kommunikáló spiritualizmus, köztük a prófétálók, tisztánlátók, pszichikus gyógyítók soraival, melléjük a levegőben lebegő levitálók és a semmiből akarattal tárgyakat létrehozó materializálók és egyéb pszichokinézis szakértők.

A különféle mágiák mellett vannak kövekbe és kristályok hatásába vetett hitek, de lehet tanulni a szellemvilágból érkező tanítóktól, vagy akár e világi guruktól is. Akinek ez kevés, kapcsolatot létesíthet túlvilági lények mellett/helyett kozmikus lényekkel is, legyen az akár démonizmus, akár UFO-hit.
Maradiak számára van Sátánizmus és ördögimádat is, de csak ha nem keverik össze e kettőt.

Több tucat egyéb dolog mellett ide tartozik még az okkultizmus, a kabbalától az ősi egyiptomi okkult praktikákig, a druidák tudománya, s mi több: Atlantisz mágiája mellé van már kvantummágia is.

Persze a mindenekfeletti ezoterikus tudás mellett az egészség is fontos, ott az íriszdiagnosztika és a homeopátia meg pár egyéb csuda jó módszer. (Ezeket majd később, a 8. részben nézzük át.)

Aki nem tud választani mindebből, annak segíthetnek az asztrológia csillagjósai. Aki úgy érzi, erre egy élet kevés, nem kell kétségbe esnie, mert a reinkarnációs hit (lélekvándorlás) is a New Age része, így előbb utóbb csak eljut a „kozmikus tudat” globális gondolkodásához, de minimum eléri a „magasabb tudatállapot”, ami akár az önmegváltásra is alkalmas, ha megtanulta a tudatalatti hatalmának használatát.

Persze mindez fárasztó, de ott van megoldásnak többféle energia-miszticizmus, (ezeket az előző részekben már elemeztük) mellé százféle meditációs gyakorlat, s mi több: hipnózis, önhipnózis, önszuggesztió is. És ha közben az asztráltest elbóklászna, a regressziós hipnózis segíthet visszaemlékezni, hogy sikerült ezt megoldani az előző életben.


Szóval, akár a baloldal politikai piacán, itt is széles a kínálat: „Tessék választani, az én portékám szebb és kívánatosabb.” Itt mindenki találhat olyat, ami megtetszhet. Ha vallást keres, azt. Ha valami különlegesen ezoterikusat, akkor azt. Aki nem akar új vallást, annak ez mozgalom. Aki új vallást keres, az szabadon választhat a „csodákkal teli” hitrendszerek bármelyikéből. (Vagyis: új vallást találhat magának).

A New Age tehát nem egyetlen,
egységes vallás, hanem pont olyan,
mindenféle elképzeléseket tartalmazó
számtalan buborék,
mint a bal-liberálisok politikai tábora.

Az ezoterikus buborékok közötti kapcsolatot csak néhány alapelv köti össze.
Ilyen pl. az is, hogy az egyénen van a hangsúly, akinek a „saját lelki útját” kell követnie, mely során meg kell tanulnia egy „kozmikus egész részeként” élni.
A bal-liberális tükör ateista oldalán ennek megfelelője az, hogy minden ember önálló és tökéletes individuum, akinek csak önmagával érdemes foglalkozni, de közben toleránsan elfogadni és támogatni mindent, amit a politikai érdekek kijelölnek. Ezzel megtanulja, hogyan kell viselkednie a sokszínű, multikulturálisan „nyílt-társadalmak részeként”.

A New Age 1970-es években az amerikai Kalifornia államban létrejött utópisztikus mozgalma természetesen tartalmaz nyíltan politikai elemeket is.

A jóemberkedésre vágyóknak vannak további kategóriák is.

A bűncselekmények elbagatellizálása a társadalmi igazságosság jogvédő bajnokainak:

- Az igazság viszonylagosítása (az egység-elv alapján)
- A „bűn” eltüntetése (minden csak nézőpont kérdése)

A különféle elnyomás ellen küzdeni vágyóknak:

- A homoszexualitás elfogadása
- A feminizmus támogatása, a nőiesség, a „női elv” előtérbe helyezése

A világot megváltani szándékozóknak:

- A Gaia-elmélet vallása („a világ meggyógyítása”) segítségével a környezetvédelmi, zöld mozgalmak támogatása

Akár a Sátán, a bal-liberális tábor sem bírja tökéletesen meghazudtolni önmagát, és az általuk kreált vallás/ezoterika/meg-minden világába belecsúsztatták a kedvenc mozgalmaikat is.

A New Age létrehozásában nem kevés gúny is van a marxisták és egyéb, baloldali ateisták részéről. A jogállamban vallást létrehozni is joga van bárkinek. Ha elég pénzt össze tud rá szedni, ha elég emberrel el tudja hitetni az általa mondottakat, akkor hajrá - számukra ez sem több, mint üzlet. A jogvédők is támogatni fogják mindenben, hisz ez törvényes, jogszerű, a demokrácia része.
A jogállamban mindenki egyenlő, így mindenki lehet Buddha, Jézus Krisztus, vagy akinek csak lenni akar. És joga van ezt hirdetni, vagy ennek főpapjaként tetszelegni, erre bármilyen egyházat létrehozni.
A háttérben pedig hasukat fogva nevetnek a marxisták, akik szemében az egyik vallás pont olyan értelmetlen, mint a másik, mert a világ működésének lényege nem szent könyvekben, hanem a kommunista kiáltványban van leírva.

Érdemes észrevenni, hogy a bal-liberális politikai tábor folyamatosan és egyre erősebben gyalázza, köpködi, és minden irányból támadja az európai történelmi egyházakat, a követőiket pedig minden létező módon próbálják nevetségessé tenni.
E közben azonban sem az importált keleti vallásokat, sem az általuk létrehozott New Age hitvilágát soha nem kritizálják. S mi több, néhány személyes indíttatású kivételtől eltekintve ezeket a lehető legóvatosabban kezelik, jobbára csak dicsérik és mindenben támogatják.

Ezt úgy magyarázzák, hogy egy demokráciában mindenkinek joga van abban hinni, amiben akar. Ennek neve is van: szabad vallásgyakorlás. Persze ebben a szabadságban csak azt a vallást szabad választani, amit a bal-liberálisok világa irányít. Aki mást választ, az a retorikáikban mind ostoba, alantas és fasiszta.
Persze ha megnézzük, hogyan és miért jött létre a New Age, rögtön értelmet nyer az, hogy miért nem zavarja a bal-liberálisok megrögzött ateistáit ez az összes természettudománynak és vallásnak ellenmondó, babonás sületlenségekből és őskori ostobaságokból álló katyvasz.

A New Age (ál)spirituális, ezoterikus világában persze nemcsak hitrendszerek és egyéb világnézeti filozófiák, hanem különféle gyógymódok is vannak.

Nem árt tudni, hogy ezeknél az „alternatív” kifejezés valójában egy dolgot jelent. Az „alternatív” kifejezés a nyugati zsidó-keresztény kultúrához való viszonyítást jelenti.

Vagyis a New Age „alternatív” világa valójában anti-zsidó, anti-keresztény, anti-nyugati kultúra.

A legtöbb New Age gondolat és gyakorlat ezért tartalmaz a fővonalbeli kereszténységnek ellentmondó elemeket.

Az elmúlt évtizedek alatt kiadott számtalan New Age könyv, DVD stb. tartalmával kapcsolatban mindösszesen két, nagyon egyszerű elvárás volt.

1.) Legyen eladható. Ha érdekes, és a tudatlanok számára könnyen hihető, áltudományoskodó vagy épp kellően hókuszpókuszoló marhaság, akkor gond nélkül jöhet.

2.) Legalább egy ponton mondjon ellent a zsidó-keresztény tanoknak. Nem kell az egésznek, elegendő, ha egy lényegi pontjában ellentmond. Ha alkalmas arra, hogy kétkedést keltsen egy hívőben, akkor rendben van, jöhet.

E két ponton kívül semmi más elvárás nincs. Ami ezeknek megfelel, az pont olyan jó, mint az összes többi az eddigiek közül. Jöhet bármekkora ostobaság, gond nélkül bekerülhet az „ezoterikus” listába.

Nézzünk erre két példát.

1.) Az ókori kelta társadalomban a druidák egyszerre voltak papok, döntőbírók, gyógyítók és tudósok.
Valójában alig tudni róluk valamit. Az sem tiszta, hogy a vaskori La Tène-kultúra alatt jött létre, vagy még azelőtt. Azt viszont tudni, hogy a druidák semmit sem írtak le. Valószínűleg azért, hogy titkaik semmiképp se kerülhessenek illetéktelen kezekbe. Ami a fejben van, azt se ellopni, se onnan kiolvasni nem lehet.
A tudásuk állítólag nagy mennyiségű, fejből megtanult versben öröklődött: bizonyos források szerint ezek elsajátításához 20 évre volt szükség.
A szájhagyomány útján őrzött druida szent énekekből, imaformulákból, varázsversekből még fordításban sem maradt fenn egy sem. A hozzájuk kapcsolt legendák is mind csak az évszázadokkal későbbi római és keresztény történetek. Tehát már ezek is csak régi mesék alapján szőtt, írói képzeletvilág szülöttei.
A druidák ugyanis már a Római Birodalom idején eltűntek, elsöpörte/kiirtotta őket a hódítók hitvilága.

Azóta több, mint másfélezer év telt el. És hopp, a New Age újpogányságot hirdető buborékában ott díszeleg a druidizmus is. Kit érdekel, hogy soha nem írtak le semmit, így ma senki sem olvashat tőlük semmit. Kit érdekel, hogy az utolsó druida halálával a fejében lévő tudás is az enyészeté lett. Kit érdekel a valóság, mikor itt a képzeletvilág, melyben a kreatív elmékben fogant mesét el lehet adni ősi tudásnak?

E fenti csak egyike a druidák tudását oktató, világszerte kapható ezoterikus könyvek tucatjainak.


2.) A híres ógörög filozófus, Platón (kr. e. 427–kr. e. 347), egyik művében hosszan írt egy elsüllyedt szigetről. Történetében ez a Gibraltári-szorostól nyugatra fekvő hatalmas királyság volt, fejlett civilizációval és ideális politikai berendezkedéssel.
Ez az ország a leírásban a tenger istenének (Poszeidón) birodalma volt, a neve: Atlantisz. Ezt a mesés, ám elsüllyedt szigetet azóta sokan keresgélték, de senki sem találta.

Nem véletlenül, ugyanis Platón se történész nem volt, se régész, hanem filozófus. A „Timaiosz és Kritiász” című művében ugyanis Platón egy politikai utópiát írt le, amelyhez Atlantisz szigetét csak ürügyül használta fel. Semmi sem támasztja alá, hogy az általa leírt hely a valóságban is létezett volna.
Ráadásul előtte senki nem írt erről a helyről - ami azt jelenti, hogy nem egy legendát dolgozott fel, hanem kitalált egy országot ahhoz, hogy érthetően el tudja magyarázni az ide vonatkozó filozófiai okfejtését.
Atlantisz tehát pont olyan, mint napjainkban a mozikból ismert Marvel filmekben Wakanda, melyben az egyik „Bosszúálló” szuperhős (T’Challa, a Fekete Párduc) uralkodik. Sosem létezett, a sztori kedvéért lett kitalálva.

A New Age világában ezen csekélység senkit nem zavar. Ők úgy döntöttek, ez igenis létezett (sőt: létezik) és erről a mindennél fejlettebb civilizációról (is) mindent tudnak. Több tucatnyian magyarázzák Atlantisz pontos hollétét, „hihetetlen technikai tudásuk” mibenlétét – s mivel mind nagyon rendes emberek, e tudást nem tartják meg maguknak, hanem X összegért elérhetővé teszik másoknak is.
Erre is itt egy, a könyvesboltokban megvásárolható példa:

Aki nem tudta, mi hiányzott, annak e mágia magyarországi mestere a Facebook oldalán is rendelkezésre áll.

https://www.facebook.com/Atlantiszi-mágia-Nonus-Mágus-1081885128508060/

Biztosak lehetünk benne, hogy pár évszázad múlva a New Age utódai már Wakanda országát is felveszik a hitvilágukba, és annak titkos tanainak és tudásának oktatása mellett a Marvel „Bosszúállók” c. sorozat szuperhőseit is a bizonyítottan létezett személyek közé fogják sorolni.

Mivel a New Age ezoterikus világának összes többi alkotóeleme is hasonlóan „bölcs és hiteles”, több ezer oldalnyi részletezés helyett inkább lépjünk tovább.


- A Gyurcsok-jelenség

A közel végtelen számú ostobaság tárházát sokan választották megélhetési formának, amitől a varázs-lufi egyre nagyobbra nőtt. Ezen önjelölt alternatív-gyógyászok természetes/természet-feletti/természet-ellenes módszereikkel rendelőket nyitottak, és nekiálltak lecseréltetni az orvosokat önmagukra.
Magyarországon nem véletlenül kell természetgyógyász tevékenységhez vagy orvosi végzettség, vagy egy szakirányú tanfolyam elvégzése. Ez utóbbival legalább nem kuruzslóskodhatnak olyanok, akik még a mellékvesét is összekeverik a körömgombával.

Ez sokaknak nem tetszett, így azt a trükköt választották, hogy egyházat alapítottak. Igen, egyházat, hisz jogilag lehetséges. Innentől már nem természetgyógyász rendelőben, hanem „vallási közösségben” folytatták a sarlatánkodást. Az ilyen, és hasonló trükkök ellen lett az egyházalapítással kapcsolatos jogszabályban radikálisan megemelve a minimális létszám.

Nálunk a New Age „energia-misztérium” ágának elterjedése az „Egyetemes Szeretet Egyházat” 1996-ban létrehozó Gyurcsok József (1951-2017) nevéhez kötődik.

Gyurcsok úr mielőtt „energetikai gyógyászattal” kezdett foglalkozni, villanyszerelőként dolgozott. Magyarországon ő volt az első televíziós távgyógyász. A Budapest Televízióban az őt emelt díjas telefonszámon felhívó (jellemzően időskorú) gyors gyógyulásban reménykedő betegeket kezelt a tévéből küldött „energiákkal”.
Az önmagát „sámán-táltos népi energiagyógyász”-nak és egyházalapító tanítónak definiáló távgyógyászból hamar ismert médiaszemélyiség lett.

De honnan voltak e rendkívüli képességei? Gyurcsok úr elmondásai szerint már fiatalabb éveiben is különböző fénygömböket látott. Aztán a ’90-es években személyesen is talizott a földönkívüliekkel. Nem a magas vékonyakkal, hanem a kicsi szürkékkel. A kis pufók ufók csináltak vele valamit, mert a rendkívüli, a "kozmikus energiával" való gyógyító képességeit ezután észlelte. E hír hallatán annyian tódultak hozzá a bajaikkal, hogy külön gyógyközpontot hozott létre. Nagymaroson és Nagyírtáspusztán is fogadott betegeket, majd Dunakeszin 1996-ban megalapította az egyházát is.
Külön buszjáratok indultak hozzá, több száz beteggel, hogy meggyógyítsa őket. Végül már annyi emberrel kellett törődnie, hogy segítőket fogadott fel magához. Közben persze beszélt az idegenekkel való kapcsolatáról is, pl. hol találhatóak a földönkívüli bázisok, de a kilencvenes évek vége felé már egyre kevesebbszer hozta szóba őket.
Először az 1994-es Színes UFO magazinban tűnt fel egy interjú keretében, de a későbbiekben Gyurcsok négy könyvet is írt. Három havilapot is létrehozott és egy könyvet is publikáltak róla.
Az évenkénti Ufókonferenciákon is részt vett - mint előadó - valamint a Magyar Ufószövetségnak is a tagja volt. (Erre később még visszatérünk.)

A „sámán-táltos népi energiagyógyász” idővel nemcsak távgyógyász, hanem sok más ezoterikus képességekkel is előállt. 2015-ben, az RTL Klub vele készült riportjában azt is felfedte, hogy miután a saját jövőjét is megismerte, már tudja: 86 évesen fog meghalni. Mindössze 20 évet tévedett, mert a prófécia után 2 évvel, 66 évesen hunyt el.

Halála előtt utódjának a televíziós gerincműtéttel elhíresült Tihanyi Tamást nevezte meg. (Erről egy 26 másodperces videó az érintett utód saját YouTube csatornáján itt érhető el: https://www.youtube.com/watch?v=j2Bx8-P-iX0) Tihanyi úr a Bors Magazinnak adott interjúban elmondta, hogy többször is felajánlotta a segítségét Gyurcsok Józsefnek, de ő makacs ember volt és nem fogadta el – pedig szerinte ketten együtt megakadályozhatták volna az agyvérzéseit.
Tihanyi Tamás természetgyógyász, csontkovács mester (és tanár), stressz szakértő, és párkapcsolati coach ma is elérhető a hozzá fordulni vágyóknak. Mindezek mellett önismereti és személyiségfejlesztő spirituális előadásokat is tart.


- A Sátán új nevei

Az „ufókoktól” kapott, Atlantisz legendás mágusait is űberelő, minden misztikus képességek diadalmenete után kanyarodjunk vissza a varázsködök mögé, nézzük mindezt keresztény szemszögből.

Gyurcsok József csak egyike volt a New Age világát népszerűsítő egyházalapítóknak. Ez a jelenség viharos gyorsasággal nőtte ki magát a nyugati civilizációban.

Évente milliókat vonzott magához a legkülönfélébb ezoterikus különlegességek mágnese.
Álpróféták, áljézusok és álbuddhák kínálgatták magukat a csodára vágyóknak, és teszik ma is, a legkülönfélébb bűvésztrükkökkel.

De ez nem meglepő. A bal-liberális politikai célok és a milliárdos bevételt generáló üzlet egymásra találása afféle úthengerként tapos le mindent maga előtt.

„Számos hamis próféta fellép,
és sokakat tévedésbe ejtenek.”
(Máté 24:11)
A mögöttes valóságon nem gondolkodó, tévedésbe ejtett tömegeknek fel sem tűnik, hogy a tudomány, és a valódi, történelmi egyházak nem holmi féltékenységből, vagy rosszindulatból mondják ezt az egész misztikus-katyvasz multivallást elképesztő ostobaságnak, illetve blaszfémiának.

A New Age létrejötte óta milliók távolodtak el a történelmi egyházaktól és kezdtek el annak tanításaival ellentétes életet élni – pusztán azért, mert ezen „új és modern” tanok látványosabbak és egyszerűbbek.
A sikerektől felbuzdulva újabb és újabb hasonlók bukkantak elő a boszorkánykonyhák üstjeiből.

Pedig az ostobaságot bármilyen köntösbe öltöztetik, az attól ostobaság marad. A hazugságot bárminek nevezik, még hazugság marad.
A sátánt is bárminek nevezik, attól még a sátán marad.

Talán nem meglepő, de a New Age világában az okkultizmus, a különféle mágiák és a többféle démonizmus mellett nyíltan mosolyog a sátánizmus is. S mi több: hamarabb kezdődött, mint a multivallás hozta „Új Korszak” kialakítása.

Németországban, a XII. században terjedt el egy, az ókori gnosztikus nézeteket megcsavaró, sátánt imádó szekta. Luciferiánusoknak hívták magukat, Isten helyett Lucifert tisztelték és imádták, mint „a fényhozó igaz istent”, aki a „megvilágosodás és az emberi fejlődés istene”.

Azt hirdették, hogy: „Isten jogtalanul járt el, amikor Lucifert és a vele szövetséges angyalokat letaszította az égből. Ő csak azt akarja, hogy az emberek szabadon éljenek és teljes tudással rendelkezzenek. Ő a menny jog szerinti ura és a fény istene. Egykor majd visszatér otthonába, és kiveri onnan a bitorlót. Amikor ez bekövetkezik, követői is eljutnak általa az örökkévaló boldogság és gyönyör birodalmába. Híven szolgálják urukat, és mindent elkövetnek azért, hogy kárára legyenek a velük szemben álló keresztényeknek.”

E hazugságokon alapuló, kártékony és hamis vallás sorsát az inkvizíció viszonylag gyorsan lerendezte.

De jött Amerika és 1966. április 30, amikor Kalifornia állam San Francisco városában Anton Szandor LaVey megalapította a Sátán Egyházát.

Ahogy illik, lett emblémájuk is, ötszöges, ördögfejes. Tévedés lenne azt hinni, hogy ez csak afféle rockzene kedvelők klubja, vagy egyéb divatőrület.
LaVey ezt valóban komolyan gondolta, és az idők során egyre több követője lett – világszerte.
A Brit Királyi Haditengerészet 2004 októberében hivatalosan is elismerte a sátánizmust, első regisztrált sátánista tagja a 24 éves Chris Cranmer technikus volt.

Azonban a LaVey-i sátánizmus nem hasonlít az egykori Luciferiánusok hitéhez. LaVey világképében a felsőbb hatalmak helyett az egyén fontossága, a létezés és a (saját!) élet tisztelete a legfontosabb: ő az egyént tekintette önmaga istenének. Szerinte nem a jámborság, a szeretet, a túlvilági célok miatti földi szenvedés a helyes, hanem a kifejlett ego, az erő és az élvezetteli élet megélése az „itt és most”, az „élvezet – nem kényszeresség” jegyében.
Tehát náluk az ember lett az isten, mégpedig mindenki önmagáé, ráadásul elég pszichopata megközelítéssel.
Hogy ez alapjában véve a bal-liberálisok ateista világképének miszticizmusba csavart tükörképe-e, nem ragoznám.

LaVey egyháza lendületet adott más anti-keresztény csoportoknak is, és a New Age berkein belül több, valóban a sátánért rajongó, Lucifert imádó szekta jött létre. Ezek egymástól is különböznek.

A klasszikus sátánisták a bibliai Sátánt imádják. Szerintük a sátán nagy és erős, és végül úgyis le fog nyomni mindenkit, de aki hódol neki, az megúszhatja.

A modern sátánizmus követői spirituális sátánisták. Ők többnyire a luciferi alakot, „a fény hozóját” önmegismerés és meditáció útjain keresik. Az ő elképzelésük hasonló a XII. századi Luciferiánusokéhoz, csak az ezoterikus megközelítés lett korhűbb.

És ott vannak még az ördögimádók, akik szerint Lucifer emberszerű, de emberfeletti erőkkel rendelkező lény, aki amúgy tök jó fej, csak eddig rossz volt a marketingje.

Természetesen mindegyiknek vannak saját rítusai és ceremóniái, és esetenként mágia, ami történhet romboló céllal, átkok által, létező átok feloldására, mágikus védelem idézésére, gyógyításra, siker bevonzására, démonok idézésére, stb., stb., stb...

Persze a sátánt is bárminek nevezik, bárhogy is közelítik meg, attól még a sátán marad. Széles a kínálat, bárhogy is értelmezi valaki a sátánt, van rá szekta.

Érdemes kitérni a lista végén szereplő ördögimádókra, és az emberi alakban járkáló, „jófej” Luciferre. Ezt az „angyalok és ördögök, mint egyforma, egyik se jó vagy gonosz, mind olyan, mint te magad” mentalitású ördögkép népszerűsítését vette át a „Lucifer” című tévésorozatához a Netflix.

Az évadonként elég sok részből álló sorozat jelenleg a 6. évadnál tart – hogy ez csak ártalmatlan szappanopera, vagy az ördög rajongótáborának szándékos növelése, mindenki maga döntse el.

A tévénézők népes táborát megcélzó Netflixnek nem ez az első, nyíltan anti-keresztény műsora. A „Krisztus első megkísértése” címűben Jézust és az összes tanítványát homoszexuálisnak mutatták be. Hogy az ilyen filmek mennyire politikai és világnézeti propaganda, az is jól mutatja, hogy ezt a filmet a bal-liberálisok népes tábora hatalmas üdvrivalgással és dicsőítésekkel fogadta.

A sátánimádat már rég elért a zeneiparba is, nemcsak a magukat kifejezetten sátánistának mondó zenekarok, de különböző egyéb kategóriás videóklipekben is egyre gyakoribb téma.

Azonban a sátánizmus, és a sátán követőinek felsorolása csak látszólag ér itt véget.

„Akinek van esze, számítsa ki a vadállat számát,
mert az emberi szám: hatszázhatvanhat”
(Jel. 13,18)
A sátánnak a régi korokban is sok neve volt: Lucifer (a fényhozó), Azazel, Baphomet, Beliál, Belzebub, Mephisto, Sammael, Rofocale vagy csak egyszerűen: az ördög. A sátánt sosem zavarta, milyen néven hívják, számára a lényeg, hogy az istentelenek magukhoz hívják.

Manapság is sok neve van. A New Age ezoterikus világában ugyanis bármi jó, ami nem a zsidó vagy a keresztény egyház istene. Ezért a New Age az összes létező műfajában Istent cserélte le – bármire, ami csak eladható volt. Híveik és követőik számára tucatnyi néven és módon, de lényegileg: a sátán lett az ő istenük.

A sátán új neve: „kozmikus tudat”.
A sátán új neve: „univerzális energia”.
A sátán új neve: „bioenergia”.
A sátán új neve: „csííííí”.
A sátán új neve: „kvantummező”.
A sátán új neve: „földönkívüli UFO-isten”.
A sátán új neve: „Gaia”.
A sátán új neve: „identitástudat”.
A sátán új neve: „magasabb tudatállapot”.
A sátán új neve: „alternatív tudományok”.

A sátán új, univerzális egyházának neve: „NEW AGE”

Az előző részben ismertetett, kifejezetten a zsidó-keresztény világkép lezúzására kitalált és létrehozott „atombomba” tényleg hatásos lett a hibrid-vallásháborúban.
A tévképzeteik világában bambán vigyorgó tömegek egy része észre sem vette, hogy rég letértek a hitük útjáról, helyette már másik utat járnak.
Fel sem tűnik nekik, hogy ez az út se nem a zsidók, se nem a keresztények Istenének világa - ez már a hazugság urának, a sátánnak hona.

Ezért van az, hogy sokuk ma is kereszténynek hiszi magát, noha azért nem jár templomba, mert ott a pap csak olyan dolgokról beszél, ami ellentétes az általa elsajátított új, „ezoterikus tanokkal”.
Nem veszi észre, hogy ezzel már okosabbnak hiszi magát a papnál, és ezzel Isten igéjénél is.

Kereszténynek hiszi magát – pedig valójában már jó ideje sátánista lett.

A New Age világában a legtöbb buborék „nagy tudású” magyarázataiban van még egy azonosság.

Ez pedig pont az energia-miszticizmus, amit az előző 2 fejezetben minden oldalról körbejárva, alaposan kielemeztünk. (Nem véletlenül.)

Az alapelv egyszerű. A körülöttünk lévő fizikai világot, amiben élünk, nem „holmi” zsidó, vagy keresztény isten teremtette, hanem a fizikai világ maga az isten. (Ne is vegyük észre, hogy ezen elképzelés szerint Isten önmagát teremtette meg, nyilván a semmiből és véletlenül, ahogy az ateista világkép szerint jött létre az univerzum.)

Ezen elképzelések szerint mindenhol ott van az a bizonyos láthatatlan finomtest (avagy: finomenergia) – amit már részleteztünk.

Ezzel a finomtesttel (avagy energiával) aztán lehet gyógyítani, varázsolni, levegőben lebegni, szellemekkel bájcsevegni, angyalokkal konzultálni, vagy akár eggyé válva e misztikus energiával, megfogni az Isten lábát.
Merthogy az isten maga eme „finomtest” összessége, ami így az egész kozmoszt kitölti. Vagy csak a földet. Kinek melyik verzió szimpatikusabb.
A lényeg, hogy az ember számára Isten nem egy éteri síkban van, ahová a halandó hiába nyúlkál, nem tud a fizikai síkból beférkőzni, hanem a „finomtest” bűvös erejével bárki akár egyé is válhat vele. Hisz nincs benne semmi rendkívüli, csak egy marha nagy energiakupac, amit az ember bármikor kedvére használhat.

Ebben a tömény blaszfémiára épült káoszban amúgy sincs se mennyország, se pokol, mert reinkarnáció van.
De a lélekvándorlás körforgásának végső célja, a tökéletesség sem gond, hiszen a mai ember már most tökéletes – ezt az összes tévéreklám megerősíti, és a bal-liberális médiák gyorsan segítenek annak, aki még nem az.

Menjen hát szépen az összes európai történelmi egyház a sunyiba, hiszen az ember, ha akarja, maga lehet az isten. De legalábbis a New Age tudását használva bármikor önnön hasznára fordíthatja az erejét.

Ez a világkép nem a New Age sajátja. Ezt is csak lemásolták, majd kiforgatva újrahasznosították.

A „világnagy csííííí”, a „kozmikus energia”, avagy a „Legfőbb Lény” már futott egy kört Európában, jóval a XX. század „Új Korszaka” előtt.


A Legfőbb Lény reinkarnációja

Újságok már a XVIII. században is voltak. Ezekben az időkben ez jelentette a legfőbb tájékozódást az aktuális események terén. Már akkor is voltak olyan emberek, akik ezt öncélúan, saját érdektől vezérelve, hazugságra és megtévesztésre használták fel. Ez történt 1789-ban, Franciaországban is.
A fennálló rend megdöntésére főként Marie Antoinette királynét, támadták. A legkülönfélébb ostobaságokat találták ki róla, és írták meg a lapokban a „sajtószabadságra” hivatkozva, nem hivatalos módon pedig olyan könyveket terjesztettek róla, melyek ma a pornó műfajába tartoznának.
Egy idő után az emberek elhitték, hogy a királynő tulajdonképpen egy mindkét kezével a kincstár vagyonát szóró léhűtő, aki két költekezés között fűvel-fával, huszárral és lovával él nemi életet.
Innen csak egy lépés volt ugyanezt elhitetni a királynő közelében állókról, majd az egész udvarról, a miniszterekről, majd minden arisztokratáról.

A folyamatos, egyre erősebb szándékos megtévesztés, félrevezetés és hergelés nem volt hiábavaló. Végül ennek szervezői, 1789. július 14-én Párizsban kirobbantották azt, amit ma Európa történetének meghatározó eseményeként ismerünk.
A neve: A francia forradalom.

A későbbi évszázadokban példaképként tartott, sok helyen ma is ünnepelt eseménysorozat valósága egészen más volt, mint amit szellemi utódaik mesélnek róla.
A jakobinusokról mesélt történetekkel ellentétben nem abból állt az uralmuk, hogy különféle jogszabályokat alkottak, igyekeztek minél jobb életet biztosítani az embereknek, mellé hébe-hóba lefejeztek egy-egy arisztokratát.

Mai is mantrázott, 3 szavas jelmondatuk valójában így hangzott: „Szabadság, egyenlőség, testvériség – vagy halál”.
Az első háromból gyakorlatilag senkinek nem jutott – hacsak a terrort és a nyomort nem tekintjük az egyenlőség megvalósulásának. Halálból viszont bőkezűen osztogattak mindenkinek.
Mire 1799-ben Bonaparte Napóleon kikiáltatta magát „Első Kunzulnak” - és ezzel véget vetett a Jakobinusok uralmának - Franciaországban már hetekig lehetett menni úgy, hogy élő embert nem látott senki, csak üres falvakat.

A jakobinusok úgy 40 ezer embert vetettek börtönbe, ennek kb. felét küldték a nyaktiló alá – a másik felének jó része a gyarmatokra való deportálásokba halt bele. De ez csak a felszíne volt a tömeggyilkosságaiknak.

„A terror nem más, mint gyors,
szigorú és hajthatatlan igazságtétel,
ezért tehát voltaképpen
az erény megnyilvánulása.”
(Maximilien de Robespierre)
A terrorból következő polgárháború embervesztesége nagyjából 300 000 ember volt.

Kisajátításokkal, elkobzásokkal rekvirálásokkal igyekeztek elszedni mindenkitől mindent, ami értékes. Ez kezdetben pénz és vagyontárgy volt, később már haszonállat és alapvető élelmiszer. Ebbe egész falvak haltak éhen eme „testvériség” idején.

A jakobinusok arra törekedtek, hogy a forradalmukat kiterjesszék Európa minden államára, és mindenütt a franciához hasonló forradalmat vigyenek végbe, amelyhez az ottani rokonszenvezők segítségét próbálták megnyerni.
Sajátos külpolitikájukkal gyorsan elérték, hogy a tőlük távoli skandináv államok és az Oszmán Birodalom kivételével minden európai ország ellenük fordult.
A jakobinusok azonban minden 18-25 év közötti nőtlen fiatalt kötelezően besoroztak a hadseregbe, mely létszáma 1792 végén 270 000, 1793 végén már 750 000 volt. 1794-re már annyira erősek voltak, hogy betörtek Spanyolországba és Németalföldre is.

De a nyomor, az éhínség és a kilátástalanság miatt fellázadt franciákkal sem bántak kesztyűs kézzel. 1794 májusában a fölkelés leverésekor 170 000 helyi lakost irtottak ki közvetlen ágyúzással és kartácstűzzel.

A saját maguk által megfogalmazott és kiadott „Emberi és polgári jogok egyetemes nyilatkozatát” eszük ágában sem volt betartani. Az általuk magasztalt jogokat semmibe véve, kíméletlen terrort alkalmaztak. Letartóztatták és tömegével küldték vérpadra a forradalom valós és vélt ellenségeit, valamint minden rendű és rangú politikai ellenfelüket is. Egy idő után elegendő volt bevádolni valakit, puszta gyanúnál nem kellett több, hogy az illetőt lefejezzék. Ilyen módszerekkel, tömeggyilkossággal és terrorral biztosították a „belső rendet” és szilárdították meg hatalmukat. (Érdemes észrevenni a XVIII. századi jakobinusok, és a XX. századi bolsevikok közötti hasonlóságokat.)

A korunk bal-liberálisai által rajongott francia forradalom által kiadott jogi nyilatkozatok egyik passzusa így hangzott:
„Senkit sem szabad meggyőződései miatt zaklatni, legyenek ezek akár vallásiak, feltéve, hogy ezek megnyilvánulása nem zavarja a törvényes rendet.”

Persze ez is csak néphülyítő hablaty volt, amit maguk sem gondoltak komolyan. A valóságban a hatalmuk megszilárdításával nekiálltak a keresztény egyház és hit megszüntetésének.

Már 1789 augusztusában kijelentették, hogy Franciaországban „minden tulajdonjog a nemzetet illeti” és eltörölték a katolikus egyház adószedési jogát, és nekiláttak az egyházi tulajdonok elkobzásának.
1790 júliusában a papokat állami alkalmazottakká nyilvánították és hűségesküre kötelezték.
Ezt VI. Pius pápa sem hagyhatta szó nélkül. Fellépése nyomán a francia egyház gyakorlatilag kettészakadt, a megalkuvók „alkotmányos” felével szemben kialakult a „refraktáriusok”, vagyis ellenszegülők csoportja.
Utóbbi papok megtagadták a hűségesküt és illegálisan folytatták addigi tevékenységüket, dacolva a deportálással és halálbüntetéssel.
Persze idővel a hitük árulóivá váló klérusok sem kerülhették el a jakobinusok által szánt sorsukat, ám az egyházi személyek egymás ellen fordulása hatékony eszköz volt a katolikus egyház felszámolásához.

Nem sokkal később a „szabad vallásgyakorlást” hirdetők dekrisztianizációs törekvéseit már nyíltan a féktelenné váló terror jellemezte, aminek eredményeként több tízezer egyházi szolgálatot teljesítő személy került börtönbe, gályára, száműzetésbe, vagy a guillotine alá.

De ez sem volt elég.
Úgy döntöttek, hogy végleg betiltják a keresztény egyházat. És hogy az emberek ne tiltakozzanak, és ne forduljanak túl sokan ellenük, kitaláltak egy új vallást.
Ezt elég gyorsan, „tetszik vagy guillotine” alapon kötelezővé tették.

Az új valláshoz, ahogy illik, kreáltak egy hamis istent is, a Legfőbb Lény néven.

A jakobinusok által kitalált hitvilághoz transzcendentális alapokat választottak a Voltaire-i deizmus alapján.
Érdemes tudni, hogy volt másik ötletük is, ami az ateista, emberközpontú „Értelem ura” nevű „istenség” lett volna. De végül elvetették Jacques Hébert és Antoine-Francois Momoro ötletét, és az ezoterikus project lett megvalósítva.

A jakobinusok egyházában oktatott tanok szerint a „Legfőbb Lény” a teremtés óta a világot közvetlen beavatkozás nélkül, a természet törvényei által „kormányozza”.
(Hát nem érdekes? Korunkban a New Age is hasonló szellemiségben hirdeti tanait.)

Az új tanokat valamivel igazolni is kellett, így találtak egy félbolond öregasszonyt, aki – nyilván kellő juttatásokért cserébe – a „Legfőbb Lény” prófétája lett.
Kiállt szépen a tömegek elé, rángatózott, forgatta a szemeit és a „Legfőbb Lény üzeneteként” elhablatyolta mindazt, amit az amúgy ateista jakobinusok előzőleg leírtak neki.

Innentől talán nem meglepő, hogy eme gyakorlatias, politikai célokat szolgáló „vallás” főpapja nem más lett, mint maga Maximilien de Robespierre, a francia forradalom (talán legismertebb) vezéralakja.

1794. június 8-án tartották az új egyház felavató ünnepét, ahol és Robespierre maga mutatott be áldozatot az általuk kitalált, „Legfőbb Lény” számára. A Mars-mezőn tartott színpompás ünnepségen minden környékbelinek kötelező volt részt venni.

Részlet az ateista jakobinus vezér (és egyben transzcendentális főpap) beszédéből:

„Vajon nem ő az, akinek halhatatlan keze, mely az igazság és egyenlőség törvényét az ember szívébe véste, megírta a zsarnokok halálos ítéletét?
Vajon nem ő az, aki az idők kezdete óta minden korban, minden ember számára szabadságot, jó hitet és igazságot rendelt?
Nem teremtett királyokat, hogy felfalják az emberi fajt. Nem teremtett papokat, hogy hitvány állat módjára igába fogjanak minket a királyok szekerébe, és példát adjanak a világnak alávalóságukról, kevélységükről, galádságukról, kapzsiságukról, kicsapongásaikról és hamisságukról.
Ő azért teremtette az univerzumot, hogy kinyilvánítsa erejét. Azért teremtette az embereket, hogy segítsék és szeressék egymást, és az erény útján elérjék a boldogságot.”

Ha valaki meghökkentő hasonlóságot észlel a beszédben elhangzottak, és az előző részben ismertetett sátánista szekta, a Luciferiánusok világképe között, az nem téved.

Robespierre imádta ezt a főpaposdit, pár nappal később új ünnepség keretein belül felavatta a „Szabadság Oltárát” is...

Mindenesetre a „Legfőbb Lény” mindezek ellenére nem vette kegyeibe Robespierre polgártársat. Pont az történt vele, ami a Luciferiánusokkal, csak ő nem máglyán, hanem a guillotine alatt végezte.

Az 1794. június 8-án még a Jakobinusok általuk kitalált vallás főpapjaként tetszelgő Maximilien de Robespierre 1794. július 28-án, a saját barátai és harcostársai keze által lett lefejezve.

Ezzel azt hinnénk, hogy a „Legfőbb Lény” ezzel eltűnt a süllyesztőben, fejét vesztette Robespierre-el együtt, de nem. A hamis vallás nem maradt főpap nélkül, lett utódja, és önjelölt prófétái is, de a népszerűsége egyre lentebb zuhant. Végül Napóleon betiltotta.

Ez tehát a bal-liberálisok által olyannyira dicsőített francia forradalom története. Hangzatos eszmék szavai, amit annak kiötlői sem gondoltak komolyan. Terror, több százezer értelmetlen halál, hazugságok és árulások sorozatában. Mellé az „Értelem ura” és a „Legfőbb Lény” vitája, mely végén az utóbbi lett a kiválasztott hazugság egyházának favoritja.

Ez után pár száz évig a kutya se foglalkozott a transzcendentális hazugságuk tanaival – ám jött a XX. század második fele, jött a New Age, és lám: a „Legfőbb Lény” újra itt van, újjászületett, és napjainkban is sokaknak tanítják nevét és újragondolt kultuszát.


- A pszichopátia egyházai

Az eddigiekben láttuk, hogy a New Age tanaiban sok helyen az énközpontú világnézet szerepel, különböző formákban. Elemeztük, hogy miért e hasonlóság a bal-liberális politika meghatározó céljaival és világnézetével.

A jakobinus agyszülemény féle „Legfőbb Lény” a New Age számos irányzatának „istensége”, de a hókuszpókusz ál-misztériuma csak a marxista ateizmust elutasító tömegeknek szánt rágógumi.
Az irányításra szánt „elit” rétegek egészen más képzésben részesülnek. Korunkban a politika és a multinacionális cégek vállalatirányítási módszerei egyre inkább kezdenek egymásba mosódni – és mindkettőnél csak a vezetőség minél nagyobb nyeresége a lényeg.
Ennek az egyik megoldási alapja nem más, mint az emberi gondolkodás professzionális befolyásolása. Ez sokkal szélesebb lehetőségeket kínál annál, mint amit a 4. részben (A placebo-hatás bűvészei) már elemeztünk.
Az elmetrükkökön alapuló átverések módszerei már nem minősülnek titoknak – jóval több helyen oktatnak ilyesmit, mint gondolnánk.

- Szcientológia

Az 1952-ben életmódjavító filozófiaként indult, majd fokozatos átalakulások után vált vallássá a „Szcientológia Egyház”. Alapítója, az amerikai sci-fi író Lafayette Ronald Hubbard (1911-1986), aki 1940-ben egy New Jersey-i írótalálkozón még így nyilatkozott:
„Szavanként egy pennyért írni nevetséges. Ha valaki igazán szeretne egymillió dollárt keresni, annak a legjobb módja, hogy alapítsa meg a saját vallását.”

10 évvel később kiadta a „Dianetika: A mentális egészség modern tudománya” c. könyvét, melyet nem sci-finek, hanem tudománynak(?!) szánt. Bár a tudomány egyetlen ága sem fogadta el sem ezt, sem a későbbi műveit, ő ettől nem esett kétségbe, újabb „Dianetikával” kapcsolatos könyveket írt, majd ezekre alapozva egy teljes áltudományt hozott létre, „Az emberi elme működésének tudománya” néven.
Mindez máig fontos része az általa később létrehozott „szcientológia egyház” tanainak is.

Hívei L. R. Hubbard-ot korunk legnagyobb filozófusának tartják – míg mások szerint haláláig megmaradt sci-fi írónak. Ennek okáért nézzünk egy példát.
A szcientológiát tanuló kezdők még nem, de a magasabb szintet elérő, ún. „OT III-as” egyháztagok megismerhetik a mitológiájuk olyan részeit, mint pl. „Xenu, a galaktika urának története”.
A sztori dióhéjban: „a gonosz Xenu 75 millió évvel ezelőtt az egész Galaxisból sok milliárd űrlényt fogdosott össze, lefagyasztotta őket, és repülőgépekre hasonlító űrhajókkal a Földre hozta őket. Itt egy vulkánba dobta a lefagyasztott lényeket, a vulkánt pedig felrobbantotta egy hidrogénbombával. Az űrlények kiszabaduló lelkeit egy speciálisan e célra épített „lélekszívóval” fogta fel, majd a fogoly lelkeket „agymosásnak” vetette alá, s így engedte szabadon őket. Az űrlények lelkei, a „thetánok” később az evolúció során az emberi lényekben találtak otthonra.”

Mivel ezt nem fantáziaregényként adta ki, sosem kapott érte sci-fi íróknak járó Nebula-díjat. E tekintetben csak egyetlen elismerés érte, az is jóval halála után. A Dianetika című könyvéért 1984-ben posztumusz irodalmi Ignobel-díjat kapott. Az indoklás szerint L. R. Hubbard munkája „’rendkívül hasznos mű’ az egész emberiség számára, de személy szerint neki mindenképpen.”
Az Ignobel-díj ugyanis a Nobel-díj ellentéte, annak afféle paródiája. A nemzetközi tudományos élet azon szereplői részesülhetnek benne, akiknek tevékenysége értelmetlen felfedezésekhez, használhatatlan találmányokhoz vagy mulatságos, esetleg röhejesen értelmetlen javaslatokhoz vezetett. Az alapszabály szerint olyan kutatással lehet elnyerni, amelyet nem lehet, de főként nem érdemes megismételni.
Persze nemcsak a szcientológia atyja kapott ilyen díjat, ezt évente adományozzák különféle kategóriákban.
A közgazdasági kategória díjazottjai lettek pl. azok a brit és új-zélandi szakemberek is, akik arról értekeztek hosszasan, hogy milyen személyiségjegyei vannak a kavicsoknak, és azoknak milyen kereskedelmi és marketing-hatásai lehetnek.
Biológiai kategóriában pl. Thomas Thwaites is megkapta, aki kutatásai során különböző műlábakat magára aggatva négykézláb, kecske módjára mozgott, és az állatokkal együtt rótta a környék dombságait.

2020-ban orvosi ismeretterjesztési IgNobel-díj járt számos politikusnak, akik révén „kiderült”, hogy a politikusok hatékonyabb befolyással vannak azokra a döntésekre, amelyekben az emberek élete-halála a tét, mint az orvosok.

Mindez idáig ártalmatlan mulatságnak tűnik – de nem az.

A Szcientológia Egyház szerint a világon több mint 6000 egyházi szervezet, misszió és kapcsolódó csoport található, követőinek számát pedig milliókban adja meg.

Bár Magyarországon csupán vallási egyesületként működik, de mégis sok „társadalomjobbító szervezetet” (avagy NGO, civil szervezet) alapítottak itt is. Ilyen pl. a Narconon, az Együtt egy drogmentes Magyarországért Mozgalom, a Magyar Prevenciós Alapítvány, a Héliosz Alapítvány, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért. Ezek célja a társadalomnak a bűnözőkhöz való viszonyulása, a vallásszabadság, az oktatás, az erkölcsi nevelés, stb. nekik tetsző változatának elfogadtatása.

Hivatalosan a szcientológia az Istenben (vagy istenekben) való hitet személyes jellegűnek tartja, így nincs elfogadott véleménye, kinyilatkoztatása ebben a témában.
Ám ettől függetlenül úgy gondolják, hogy azért mégiscsak van valami, amit – akár a jakobinusok álvallása – „Legfőbb Lény”-ként definiálnak.

Ez az általuk Thetának nevezett, általános életenergia vagy életerő, mely nemcsak hogy a fizikai univerzumon túl is, attól függetlenül létezik, de valójában a fizikai univerzum teremtője. Az élet mint jelenség pedig a szcientológia tanítása szerint ezen életerő (théta) potenciálja és a fizikai univerzum közötti kölcsönhatás eredménye.

Innen ered a „ThetaHealing” nevű meditációs módszer, ami 4. részben (A placebo-hatás bűvészei) bemutatott, Silva féle „Agykontroll” egyik transzcendentális alternatívája.

A szcientológia „Legfőbb Lénye”, a Theta lényegileg pont ugyanaz, amit a New Age ágainak zöme hirdet, és amit az energia-miszticizmus kapcsán már részleteztünk az első 2 fejezetben.

A szcientológia nem foglalkozik sem a test egészségével, sem gyógyítással. Elmondásuk szerint ők az emberi lélekkel foglalkoznak. Ám ez a gyakorlatban a lélek helyett az emberi elmére vonatkozik, és annak is igencsak sajátos megközelítésével.

Hubbard dianetikai írásai, melyeken a szcientológia alapul, a pszichológusok, pszichiáterek szerint áltudományosak. A pszichiátria tudósainak egybehangzó véleménye szerint a szcientológusok azért kampányolnak ellenük, mert a kezelt betegek labilis állapotából adódóan közülük könnyen szerezhetnek tagokat. (Hubbard nem egyszer házalt pszichiátriai intézeteknél a módszereivel, de sehol nem fogadták el a féltudományos elméleteit. A pszichiátriaellenessége innen is ered.)

A Szcientológia Egyház tagjai számára számos olyan módszer alkalmazását szorgalmazza, melyek társadalmilag vagy etikailag elfogadhatatlanok, mint amilyen mások teljes kihasználása, a cél érdekében való hazugságok, törvények hézagainak kihasználása.

Az elmúlt években Magyarországon kívül a világ több országában, (pl. Németországban, Franciaországban, Görögországban) különböző állami szintű fellépések történtek ellene. Oroszországban részben betiltották, már 1996-ban destruktív szektának minősítették, és a CIA meghosszabbított kezének tartják.

„Maga a szervezet és annak működése diktatórikus.
Szabadságról beszélnek,
de a gyakorlatban inkább gátolják azt,
az ember identitását morálisan
és szociálisan egyaránt szétrombolják.

A szcientológia végcélja szerintem
nem vallási, sokkal inkább gazdasági.”
(Karl Jozef Rauber pápai nuncius)
Néhány további, a szcientológiával kapcsolatos, közismert kritika:

A társszervezeteik vagy inkább fedőszervezeteik (reálisabb kifejezés az alábbiak miatt) gyakran nem vallanak színt az egyházzal való kapcsolatukról, később kész helyzet elé állítva a velük kapcsolatban levő embereket, illetve intézményeket, akik amúgy nem akarnának közösséget vállalni az egyházzal; tehát az egyház a nyílt kapcsolatfelvételtől az esetek nagy részében elhatárolódik.

Alapvetően anyagias, a tagoknak az előrelépéshez drága tanfolyamokon kell részt venniük.

Az egyházuk tagjainak meg kell adni (minél részletesebben) a maguk, hozzátartozóik és ismerőseik személyi adatait, magánéleti szokásaikat, amelyek kezelése adatvédelmileg aggályos, zsarolásra használhatók fel.

Cégek bekebelezése: „független” tanácsadóként és/vagy pénzügyi tanácsadói fedőszervezetként beszivárognak cégekbe a profit jelentős részéért cserébe, majd az egész céget kizárólag a saját módszereik szerint kezdik irányíttatni, a dolgozókat egyre jobban kihasználják és megalázzák, ha nem úgy haladnak, ahogy ők diktálnak. Akinek ez nem tetszik, vagy ellenszegül, azt különböző módszerekkel igyekszenek elhallgattatni - olyan is van, hogy halálosan megfenyegetik.

Hubbard magasabb szintű tanításai titkosak, ezek védelmében az egyház pereket indított és nyert. Az ellenzői a tanítások publikálásával próbálták bemutatni, hogy szerintük a tanítások mennyire felszínesek.

A szcientológia L. R. Hubbard mitológiai történetei mellett a pszichológiából, pszichoanalízisből „kölcsönvett”, ám sajátosan átértelmezett módszerekre épül. Mindezt szintén sajátos módon terjesztik.

A tanításaik leegyszerűsített lényege hasonló, mint ez előzőekben már bemutatott, LaVey féle „Sátán Egyháza”.
Az egyén maga mindennek lényege, másokkal csak az ő teljes kihasználásuk szintjén érdemes foglalkozni.

Az általuk tanított módszerek az elmetrükkök széles tárháza,
mások gondolkodásmódjának kiismerése,
és ez által a hatékony befolyásolásuk megoldásainak gyűjteménye.

Bár a köztudatban világszerte csak pár híres színész és celeb tartozik közéjük, a valóságban milliók. Köztük számtalan milliárdos cégtulajdonos, multinacionális nagyvállalati vezető és politikus.
Ők valamennyien jól megtanulták és alkalmazzák is a szcientológusok által tanítottakat.

Persze az eddig említetteken kívül számtalan hasonló céllal létrejött egyház létezik. Ennek egyik oka a tevékenységeire vonatkozó törvények megkerülése, és az egyházaknak járó jelentős adókedvezmény – ami néhol akár adómentesség is lehet.

A másik oka az, hogy jobban hangzik a „Csudaszuper Egyház”, mint a „Gipsz Jakab féle önimádók társasága”.
De az önimádatra és mások befolyásolására/irányítására vágyóknak szép számmal vannak „világi” álpróféták és oktatók is.

- Motivációs trénerek

Ez kezdetben a multi-level marketing (MLM) hálózatok „sikerorientációs” értékesítési előadásairól szólt, de mára már arról is, hogyan élje valaki a hétköznapjait.

Az „életmód illuzionisták” előadásai nagyjából ugyanarról szólnak:
„- Kezdetben egy 128-ad rangú senki voltam, de aztán rájöttem, hogyan kell boldognak és sikeresnek lenni. Ma már annyira gazdag és sikeres vagyok, hogy a Rothschild család is hozzám jár kölcsönkérni, és ettől olyan boldogan élek, hogy az állandóan fülig érő szám hozzánőtt a hajamhoz. Az életem minden egyes percét azzal töltöm, amit a legjobban szeretek csinálni.
Hogy most nem a Karib-tengeren hajózok egy saját luxusjachton, tucatnyi fűszoknyás, bármire kész hölgy társaságában, hanem előadást tartok 400 Eurós belépőjegyárért, az azért van, mert oltári jó fej vagyok, és imádok segíteni az embereknek.”

Az életmód illuzionisták is pont olyan bűvészek, mint a többi, csak ők a színpadon nem fűrészelnek ketté nőket, és galambot sem cibálnak elő a cilinderből. Remek marketing és tökéletesen felépített imázs van mögöttük, amivel hihetetlenül hangzatos, végtelenül hasznosnak és bölcsnek tűnő csomagolásban adják el a semmit. Jobb esetben.

De általában a rosszabb eset a jellemző, és az előadás után a hallgatóság megtudta, hogy az önimádat a legjobb és leghasznosabb dolog világon. Megtanulják, hogyan kell saját célokra kihasználni a rokonokat, a barátokat, aztán azok rokonait és barátait, majd mindenkit, aki szembe jön. Kiokosodnak abból is, hogy semmi kivetnivaló nincs abban, ha valaki saját magát imádja, és mindent ennek rendel alá. Arra is rájönnek, hogy aki ezzel nem ért egyet, az csak irigy. Meg buta. Esetenként e két okból még gonosz is. Ezért nem is kell foglalkozni velük.
Nem kell mást tenni, csak napról napra keményen küzdeni azért, hogy sikerüljön mindenkit lekönyökölni, a fejére mászni és kicsit ugrálni is rajta, nehogy véletlenül ne maradjon ott.
Közben gyakran kell mondogatni, hogy: „Hajrá, képes vagy rá, meg tudod csinálni!”.

Aztán ha sikerült a csúcsra jutni, ami majdnem olyan magasan van, mint az egó, akkor boldogan le lehet nézni az eltiportakra, mert hát mi is lenne az ember életének legfőbb célja, ha nem ez?

Tulajdonképp ez a műfaj is a hasonló céllal létrejött egyházak közé tartozik, csak itt nem egy misztikus hókuszpókusz van példaképnek állítva, hanem az előadó maga.

- Pszichopátia, szociopátia és az antiszociális személyiségzavarok

Ismerünk olyan embereket, akik nagyon intelligensek, barátságosak, elbűvölő a modoruk, mindenben segítőkésznek tűnnek – ám jobban megismerve őket kiderül, hogy valójában végtelenül önző, szándékosan manipulatív, az erkölcs, vagy a bűntudat nyomokban sem fordul elő náluk, és mindezek mellé szemrebbenés nélkül, folyamatosan hazudnak?

Látszólag őszinte, megnyerő modoruk miatt sokszor jó társaságnak bizonyulnak.
Azt a tényt, hogy csak saját céljaikat követik, legtöbb esetben jól tudják titkolni, vagy a gyanakvást elaltatni. Gyakran csak a közvetlen környezetük van azzal tisztában, hogy „valami nincs rendben”.
Legtöbbjük sima modorú, gyakran vonzó és spontán személyiség, meggyőző beszélőkészséggel.

Ezek az emberek általában NAGYON sikeresek, hiszen céljaikat keményen, sőt kíméletlenül megvalósítják.

A mások feletti kontroll megszerzésére bármit hajlandóak bevetni, legyen az a személyes kisugárzása, manipuláció, ígérgetés, a megértés és a törődés álcája, erőszakos viselkedés, szex vagy megfélemlítés. Az áldozatok sokszor csak késve ismerik fel, hogy az elbűvölő álarc mögött ki is lakozik valójában.

Az ilyen végtelenül önző és egocentrikus emberek mindenki mást ugyanúgy tárgynak tekintenek, mint egy szekrényt, vagy papírzsebkendőt. Soha nem éreznek szégyent, vagy megbánást – viszont hatalmas düh és gyűlölet önti el őket olyankor, amikor kiderül hogy hazudtak, illetve lelepleződnek a valódi szándékaik. Dühösek, mert nem sikerült a manipulatív trükkökből felépített terv. Harag önti el őket, amikor az „emberek nevű tárgyak” nem hajlandóak úgy engedelmeskedni, mint a televízió.

Rendkívüli teljesítőképességüket az is segíti, hogy másokkal ellentétben érzelmi terhelés sem befolyásolja őket – mivel nincsenek valódi érzelmeik.

Sokuk annyira jó intellektusú és simulékony modorú, hogy kedvességükkel sokszor még a képzett pszichiátert is megtévesztik. És itt kezdődnek a gondok, ugyanis az ilyen embereknek nem vezető pozíciókban lenne a helyük, hanem pszichiátrián.

Az ilyen embereknek a fejében ugyanis súlyos pszichés bajok vannak, amit 1980-óta antiszociális vagy disszociális személyiségzavarnak hívnak. Ez az elnevezés azonban a szakemberek szerint nagyon megtévesztő, mivel a köznyelvben antiszociálisnak azokat az embereket szokás nevezni, akik kerülik a társasági életet, visszahúzódóak, gátlásosak.
(Szakszerűen azonban ezt az embertípust aszociálisnak kellene nevezni, az antiszociális elnevezést fenntartva azoknak, akik szembefordulnak a társadalmi normákkal, felrúgják a társadalmi együttélés szabályait, így képtelenek beilleszkedni a közösségbe.)

1980 előtt a fentebb ismertetett, az épelméjűséget tükröző álarc mögé bújt, normálisnak látszó, a társadalomra és a környezetére a legnagyobb veszélyt jelentő embereket úgy hívták:
pszichopata.
Először 1941-ben került kiadásra Hervey Cleckley (1903-1984) „Az épelméjűség álarca” (The Mask of Sanity) c. könyve, ami a pszichopátiára utaló legbefolyásosabb klinikai leírás.

A pszichopata embert leginkább a fejletlen erkölcsi ítélőképesség, a többi ember érzelmeinek figyelmen kívül hagyása, a megbánás és bűntudat hiánya jellemzi. Viselkedésszintjén a pszichopátiás személyiségvonások általában bűnözéssel, hazudozással, sekélyes érzelmi élettel párosulnak.

A pszichopátia egyébként nagyon közel van a nárcisztikus személyiségzavarhoz.
Sok tekintetben a géniusz (zseni) hasonlít egy pszichopatára, de csak vonásokban. A pszichopata mindig pusztítani akar - másokat, szinte soha nem önmagát, és mások elért eredményeit; a géniusz ellenben mindig épít, a pusztítása legtöbbször maga ellen forduló (autoagresszió, önsorsrontás), nem mások ellen irányul.

„A pszichopata tökéletesen szalonképes, pontosan tudja,
mennyi szenvedést tud cselekedeteivel okozni környezetének,
csak éppen nem törődik vele.”
(Hervey Cleckley)
Cleckley bemutatta a jelentéstani elmebajt, mint fogalmat. Határozottan elkülöníti a pszichopatát más, akár szenvedély betegségben szenvedő egyéntől, vagy személyiségzavaros bűnözőktől.
Úgy jellemzi a pszichopatát, mint intelligens egyént, annak ellenére, hogy gyakran a kudarcot és a pusztítást keresi minden ok nélkül, amit talán még maga a pszichopata sem ért. Ezt Cleckley szociális öngyilkosságnak nevezi. A pszichopata valahol mélyen élvezi a helyzetet, ha bajba kerül.

Noha a pszichopata képtelen a normális emberek gondolkodását megérteni, elméjének védekező mechanizmusai által akár 100 százalékos életet tud élni anélkül, hogy bárki gyanítaná, mit rejt az álarca.

A pszichiátereket ennek a kórképnek a gyógyítása kecsegteti a legkisebb reménnyel. Az ilyen fejekben ugyanis agyi működészavarokat, így a frontális (homloklebeny) és parietális (elülső és oldalsó) agylebenyek működési zavarát genetikai rendellenesség okozza. Meglepően erős álcázó képességük miatt a pszichiátriai kezelésük során sokuk el tudja játszani a gyógyultat is – de valójában pont olyan maradt, mint volt.
Mivel már gyermekkorban megjelennek a rájuk jellemző viselkedési tünetek, ha nem kerülnek már ekkor szakemberhez, felnőttkorra a patológiás viselkedés olyan mértékben rögzül, hogy gyakorlatilag esélytelen a normális emberré válásuk.

Csakhogy Cleckley azt is kimondja, hogy bár a legtöbb börtönben lévő bűnöző mutatja a pszichopátiás elmezavarra utaló jeleket, csak nagyon kevés igazi pszichopata van börtönben.

Ennek oka egy másik elmebaj, aminek a neve: szociopátia.

E kettő olyannyira hasonlít, hogy gyakran a szakember sem tudja megkülönböztetni. Nem véletlenül.

A pszichopata és a szociopata között a legfőbb különbség az, hogy míg a pszichopata lélek nélküli szörnyetegnek született, a szociopata normálisnak született, csak szép lassan, a környezeti hatásoknak köszönhetően vált azzá.

Egy részük már gyermekkorban, más részük azonban később.

Korunk „valósítsd meg önmagad”, „tökéletes vagy”, „neked jár, mert megérdemled”, „különleges egyéniség vagy”, „semmi sem állhat az utadba”, „önmagad individuumát mindenkinél jobban szeresd” és még tucatnyi hasonló, a csapból is folyó mantra csak ráerősít az előző részekben ismertetett, különböző önimádó, nárcizmust és nihilizmust dicsőítő és oktató módszerek lelkes tanulására és elsajátítására is.
Aztán a szerzett tudás és gondolkodás idővel a személyiség alapelemévé válik.

Öncélú társadalomrombolók, öncélú „modern egyházak”, öncélú nagyvállalati menedzsment, öncélú személyiségfejlesztő tréningek számtalan más módszerrel együtt, futószalagon szállítják a társadalomba az
utángyártott pszichopatákat.

A politikában, a közéletben, a munkahelyeken, és lassan az élet minden kulcspontján, fontos pozícióban láthatjuk őket. Nem egyet, nem kettőt: rengetegen vannak.
Ők azok, akik lelkesen, bűbájos mosollyal, csöpögő kedvességgel megígérnek mindent, noha már akkor tudják, hogy az ellenkezőjét fogják tenni. És aztán a szégyen legkisebb jele nélkül hazudnak a végtelenségig, újabb és újabb, trükkjeiknek bedőlt áldozataikon átgázolva – és hiszik, hogy ez jó, ez nekik jár, mert megérdemlik.

Ha valaki a szociopatákban felismeri a szocialista embertípust, vagy a bal-liberálisok mögöttes világát, esetleg a New Age híveit, az – mint láthattuk – nem a véletlen műve.

Ám nagy tévedés lenne azt hinni, hogy a világunkba épített őrültekháza összes kórtermét láttuk már.
Sajnos ez eddig csak a felszín volt, a mélyben ennél is hatékonyabban gyártják a kártékony elmebetegek tömegét.


- A buboréktudat rejtelmei

A New Age meghökkentően sokféle, szerteágazó, sok esetben egymástól független, időnként egymásnak ellentmondó hitvilágai és alkotóelemeinek káosza csak első ránézésre tűnik elhibázottnak.
Jobban ki van ez találva, mint látszik.

Az egység helyetti sokféleség sokkal
jobban kiszolgálja azok érdekeit,
akik hatalmi és üzleti céljaik
érdekében létrehozták.
A „Legfőbb Lény” 2.0 verziójának szalámiként felszeletelése a haszonélvezői számára további előnyökkel is jár.

Nem titok, hogy a bal-liberális tábor mindig észlel egy picike társadalmi problémát, és legyen az bármi, rögvest ráveti magát. Lehet ez akár 500 ezer emberből egyetlen egyet érintő, ők ezt előbb nagyító alá teszik, majd mikroszkóp alá tolják, hogy nagynak és fontosnak tűnjön.

Ennek okát a „lánc elmélettel” szokták magyarázni. A lényege, hogy egy vaslánc csak annyira erős, amennyire annak leggyengébb láncszeme. Tehát nem a láncra, hanem a láncszemekre kell koncentrálni.
Szemükben a társadalom is ilyen lánc, melynek nem egészére, hanem legkisebb részére, az emberre kell fókuszálni, mert az egyén önálló individuumként mindennél fontosabb.
Szerkezetét nézve tehát egységes vasrúdból nyeklő-nyakló, össze-vissza tekeredő láncot kell csinálni.
(Csak egy gondolat. Ha a földbe szúrunk egy vasrudat a kertünkben, erős oszlop lesz, megtart sok mindent, de akár madáretetőt is építhetünk rá. Ugyanitt a lánccal az elkóborlásra hajlamos kutyát szokás kikötni.)

Érdemes észrevenni azt is, hogy aki állandóan a láncszemeket fürkészi nagyítóval, egy idő után a lánc egészét már észre sem veszi. És ez nagyon fontos a kis részeket favorizáló, gazdasági és politikai érdekeknek, mert aki így tesz, sosem fogja látni a fától az erdőt.

Aki csak a részleteket nézi, képtelen megérteni, hogyan működik az egész. Pedig csak az képes megérteni a politikával összefonódó gazdasági érdekeket, aki komplexitásában nézi ez egészet. Ezért van az, hogy e tábor lelkes híveinek zöme semmit nem tud arról, mihez is csatlakozott, mit is támogat valójában, mi is történik körülötte. Oly elmerülten nézi egy fa levelét, hogy észre sem veszi közben az arrébb történő erdőirtást.

Ez a politikai közélet valóságára és a New Age mesevilágára egyaránt érvényes.

A szalámi szeleteléses világnézet legismertebb alakja Karl Marx (1818 - 1883). A társadalmakat ő osztályokra bontotta, melyek szerinte örök harcban állnak egymással. Írásaiban vége-hossza nincs alapossággal részletezte ennek mikéntjét. Oly meggyőzően, oly hangzatosan, ahogy egy profi, ideológiai hipnotizőrhöz illik.
Fennen hirdette, hogy a munkásosztálynak a tőkésosztályt el kell pusztítani, vagyonukat pedig el kell rabolni.
Meghökkentően szuggesztív írásaira ügyesen rákapaszkodtak azok, akik ennek leple alatt hatalomra és főúri életre vágytak. Hogy a Marx féle hipnotikus hatású takaró ügyes elmetrükkje mennyire álomvilág, a valóság mutatta meg. Világszerte 100 millió embert gyilkoltak meg az ideológiát vallási fanatizmusként befogadó hívei.

Az elmertükk hatékonyságát mutatja az is, hogy ennek az eszmének még mindig rengeteg fanatikus követője van annak ellenére, hogy a történelemben számtalan példa mutatja, mennyire működésképtelen, és egyetlen létező példa sincs ennek ellenkezőjére.
A szuggesztió tehát nemcsak a misztikum, vagy a nem létező energiák hatásában gyönyörködő ezoterikusokat képes megtéveszteni, hanem bárkit, bármilyen gondolkodással vagy világnézettel.

Az sem véletlen, hogy az egyetemi oktatásokba is mélyen belerágta magát a politika. A bal-liberális eszmék sulykolása a nyugati országokban nemcsak a jogi, a szociológiai, de a pszichológiai oktatásnak is része lett. És közben igyekeznek kiszűrni és kivetni a képzésből azokat, akik nem hajlandók az ideológiai átnevelésre, hisz jobb szeretik, ha e tudások birtokosaik mellettük állnak.

Az emberi gondolkodás módosításának nincs nagyobb ismerője a pszichológusnál. A szociológus remekül tudja, hogy lehet az elmetrükköt a társadalommal elfogadtatni. A jogász kidolgozza, miként kell ezt törvényessé tenni. Innentől már csak marketing kérdése ennek megvalósítása. Újságcikkek, televíziós riportok, majd könyvek, filmek, színdarabok, rendezvények százai, folyamatosan kiaknázva a szuggesztió befolyása adta lehetőséget.
És közben áltudományos tanulmányok százait készítik el jó pénzért a kreatívan gondolkodók.

Korunkban jó ideje ez történik. Tipikus példája ennek a férfigyűlölő feminizmus, vagy a neo-kommunista zöld mozgalom.

Két hasonló a „rendszerszintű rasszizmus” ellen küzdő BLM, vagy a „másságukért elnyomott” LMBTQI jogokért harcoló szivárványos genderelmélet.
Mivel az emberi emlékezet vizuális, mindkettőnek látványelemei is vannak. Az egyiknek a térdelés, mely már a futballba is beférkőzött, a másiknak a pride felvonulás.
Mindkettőt jellemzi, hogy óriási pénzeket lehet rajta keresni.

Mindkét mozgalom híveiből süt az ősi, elemi gyűlölet mindazok felé, akik nem akarnak csatlakozni hozzájuk.
Mindkettő embereket is tett tönkre, illetve gyilkolt meg csak azért, mert nem értettek egyet.

Mindkét mozgalmat jellemzi, hogy a támogatóik jól tudták, hogy ez fog történni.

A felszeletelős trükk ugyanis ennek velejárója. Az ilyen szeletekben egy virtuális buborékvilág alakul ki.
Mivel nem értenek egyet másokkal, egyre inkább befelé fordulnak. Mivel mások sem értenek egyet velük, egyre inkább egymással és önmagukkal foglalkoznak.
Nem kell hozzá sok idő, és már semmit sem érzékelnek a külvilágból, viszont a saját, állandóan boncolgatott problémáikat már világméretű katasztrófának érzik.
Innentől a tudatuk alatt úgy érzik, hogy a világ el akarja őket pusztítani, mert nem hajlandó a mindenség legfőbb problémájaként kezelni a gondjukat. És fellép az önvédelmi ösztön is, harap, karmol, gyűlöl mindent, ami körülötte van.
Az ilyen ember rég nem látja már, hogy a szemei előtt lebegő probléma a társadalom egészének csak kis részét érinti. Ez időnként akár 0,05%. Vagy kevesebb. De szerinte a demokrácia azt jelenti, hogy mindenkinek az általa kitaláltat kell betartani. Még akkor is, ha az ő szeletkéjében lévőknél 50-szer több embernek pont ellenkező érdekei vannak.
S mi több: akkor is, ha az emberek túlnyomó többségére nézve kifejezetten káros és ártó az, amit ő világmegváltó jó dolognak képzel. Elméjében ők a jók, a többiek pedig a gonoszok. Az őket támogatók pedig a jó emberek.

Ezt oly fennen hirdetik, hogy mások közül is egyre többen hiszik el azt, hogy valaki attól lesz „jó ember”, ha támogatja az örökké jajgató szalámiszelet törekvéseit. Idővel ez odáig fajul, hogy már nem is mernek ellentmondani nekik. Ha buborék közössége ezt felismeri, rájön, hogy eljött az ő idejük, és elkezdenek egyre döbbenetesebb kiváltságokat követelni. És ha megkapják, akkor még több és még annál is több kiváltságot – hiszen nekik jár, mert (a képzeletükben) annyit szenvedtek. Hogy megkapják, még dühödtebben követelőznek, mint valaha – az emberek pedig már rég azt hiszik, hogy ezek jogos követelések, és aki nem ért ezzel egyet, az „rossz ember”.
Ezt a jelenséget nagyon könnyű felhasználni politikai és gazdasági célokra is.

Tehát a dolog lényege soha nem az, hogy melyik csoport mit akar valójában elérni. Nem arról szól, hogy mi a társadalmi szalámi piciny szeletének célja. A lényeg egyetlen dolog: a fanatikussá vált híveik mélyen meg legyenek győződve arról, hogy ők mindenki másnál jobbak és különbek. Ha ez megvalósult, minden más már magától is működni fog.

A meghökkentő valóság az, hogy a szalámis elmetrükkre bármilyen csoportot létre lehet hozni.
Még a kártyajátékok is tökéletesek lennének erre. Ha valakik elindítanának egy „Csak a bridzs” mozgalmat, mások (vagy akár ugyanezek!) egy „Az elnyomott römi játékosokért” küzdő mozgalmat, ravaszul szervezve és irányítva őket, egy kis idő múlva már mindkettő alkalmas lenne ugyanarra, mint a feminista, a zöld, a BLM vagy a szivárványos mozgalmak.
A römizők az utcákon őrjöngenének, hogy miért nincs állami támogatás römi partis toronyházak építéséhez.
A bridzs játékosok azért dühöngenének, mert nincs benne az iskolai oktatásban a bridzs tananyagként, pedig ha benne lenne, sokkal több játékossal rendelkezne a mozgalmuk.
Egyikhez sem kellene, hogy minden römiző vagy bridzselő hozzájuk tartozzon. Elég lenne közülük pár száz olyan, aki megállás nélkül jajgat, dühöng és panaszkodik.
Mindkettő hívei meg lennének győződve saját igazukról. Fanatikusan állítanák, hogy társadalmilag el vannak nyomva, a römi a kiválasztottak egyesülése az univerzum energiáival, míg a bridzs szeretete egy ritka és különleges génnek köszönhető.
Mindkét csoport lenézné egymást, de együtt gyűlölnék azokat, akik nem kártyáznak, és mindkettő a pókerezők kiirtásáról álmodozna. Közben a médiában folyamatosan sajnálnák és dicsérnék őket, a jogvédők pedig harsányan tiltakoznának az embertelen elnyomás ellen.
Végül a politika engedve a „nép akaratának”, a römizőknek toronyházakat építene, a bridzsről iskolai tankönyvek és oktatóanyagok készülnének – mindez közpénzből, „meglepő módon” olyan cégek által kivitelezve, amelyek az e mozgalmakat támogatók érdekköréhez tartoznak.
Hogy ez mennyire szolgálná valójában a römi és a bridzs szerelmeseinek érdekeit, mindenki döntse el maga.
Persze e kártyás példában szereplő mozgalmak (még?) nem léteznek.
A társadalmi csoportok kialakítása és befolyásolása viszont így működik.

Hogy mennyire így van ez, arra nézzünk két példát.

1.) Amerikai Egyesült Államok, 1968.

Az általános iskolai tanítónő, Jane Elliott egy szociálpszichológiai kísérletet végzett az osztályában.
Azt mondta a gyerekeknek, hogy a kék szeműek sokkal jobbak, különlegesebbek, okosabbak, mint a barna szeműek. Ez utóbbiak butábbak, alantasabbak, de cserébe még rosszindulatúbbak is. Hogy ne keveredjen a széna szalmával, a barna szeműeknek többek között megkülönböztető gallért kellett viselniük.

Az eredmény viharos gyorsaságú volt. A kék szemű gyerekek előbb kiközösítették a barna szeműeket, majd alázni és gyalázni kezdték őket. A barna szeműek pedig beletörődően tűrték, s mi több, a megaláztatásaik közben elkezdték csodálni az őket bántalmazó „felsőbbrendű” kék szeműeket.

De később megint eléjük állt, és azt mondta: bocsika, de nagyot tévedett, mert valójában a barna szeműek a magasabb rendűek. Ezzel a csoportban a szerepek felcserélődtek. A barna szeműek immár „felsőbbrendűségük tudatában”, azon hittel, hogy nekik van mindenben igazuk, dühödt gyűlölettel kezdtek elégtételt venni korábbi „elnyomóikon”.

Aztán persze a tanítónő leleplezte a valóságot, a két egymásnak feszülő csoport nemcsak megbékélt egymással, de az élmény egész életükre hatással lett.

Mielőtt azt hinnénk, hogy ez csak azért volt így, mert gyerekek voltak a kísérlet résztvevői, talán gondoljunk arra, hogy a II. világháborúban a németeknél is volt egy hasonlóan „kék-barna szeműek” elmetrükk, tőlük keletre pedig a „proletárok-burzsujok” feszültek egymásnak. Ezek végeredményére nem térnék ki – benne van a történelemkönyvekben.
De nemcsak a múltra jellemző ez. Napjainkban a „liberális jóember – náci gazember” mantráját sulykolják a fejekbe.

Jane Elliott kísérlete komoly gondolkodóba ejtette a pszichológia elmetrükkjeivel foglalkozókat.
Ebben élen járt az amerikai Elliot Aronson, aki a kognitív pszichológia neves tudósa. E tudományágat már láthattuk a 4. részben (A placebo-hatás bűvészei) de a következő részben is lesz szerepe.
Aronson már az 1972-ben írt szociálpszichológiai tankönyvében elmagyarázta, hogy:
„Azok az emberek, akik őrült dolgokat cselekszenek, nem feltétlenül őrültek”.

2.) A stanfordi börtönkísérlet, 1971.

Philip Zimbardo, amerikai pszichológus és szociológus a Stanford Egyetemen tanított. Diákjaival az agressziót kiváltó tényezők kapcsán egy érdekes kísérletbe kezdett.
Újsághirdetéssel, napi 15 dollár fizetés fejében önként jelentkezőket kerestek. A 70 jelentkezőből 24-et választottak ki. Ezeket véletlenszerűen két csoportra osztották. Az egyikből börtönőrök, a másikból rabok lettek. E célra az egyetem pincéjében alakítottak ki börtöncellákat. Az instrukció egyszerű volt: a börtönőrök viselkedjenek börtönőrként a rabok pedig fogolyként.
Zimbardo a tökéletes életszerűség minden apróságára figyelt.

A börtönőrök általuk választott egyenruhát, sípot és gumibot kaptak, mellé tükrös napszemüvegeket kellet hordaniuk. Ezt a szemkontaktus elkerülésére, és az anonimitás érzetének fokozására. Ők több műszakos beosztással játszhatták a szerepüket, aminek lejártával hazamehettek.

A rabok nagyon kényelmetlen gumipapucsokat, és szándékosan nem rájuk méretezett köpenyeket hordtak alsónemű nélkül. Mellé nehéz láncot kellett viselniük a bokájukon, és nem mehettek haza, ahogy egy fogolyhoz illik, a nap 24 óráját a cellában töltötték. Nevüket sem használhatták, azonosítószámot kaptak helyette.

Itt jön egy csavar. A kísérlet után Zimbardo, a tanítványai és önkéntes börtönőrei azt állították, hogy csak egyetlen instrukciót kaptak. Ennek lényege az volt, hogy az ő felelősségük a börtön működtetése, amit tetszőleges módon oldhatnak meg, de fizikai erőszakot nem alkalmazhatnak. A későbbiekben a tanár semmiféle instrukciókat nem adott a diákjainak. Azonban 47 év után kiderült, hogy ez nem így történt.
Valójában az őröket a kísérlet irányítói arra utasították, hogy kemények legyenek a rabokkal. Pontosabban: nagyon kemények.
Így a smasszer szerepét játszók esetenként nem is pszichológiai kísérletnek, hanem puszta improvizációs gyakorlatnak fogták fel a történteket. Közben persze meggyőződésük volt, hogy valami nagyon jó, hasznos és fontos dolog részesei.

Ezen nemrég napvilágot látott plusz instrukciók miatt kiderült, hogy e kísérlet nem azt bizonyította be, hogy a simán hatalmat kapott emberek önmaguktól milyen gyorsan válnak agresszív állattá - mint ahogy évtizedeken át állították róla.

Azt bizonyította be, hogy a magukat „jóembernek” gondolók mennyire befolyásolhatók. Nem kell több, mint alantas szándékú instrukció azoktól, akikben megbíznak, és a hétköznapi emberből hamar lesz szadista állat.

Lássuk dióhéjban a kísérlet eredményét.

A „jó ember vagyok és helyesen cselekszem” mentalitású börtönőrök folyamatos (és a rabok szemében értelmetlen) keménykedései miatt már a második napon börtönlázadás tört ki.
A szolgálatban lévő börtönőrök kevesen voltak ennek leküzdésére.
Ám annyira megtetszett a „jó ember uralkodik a rosszak felett” játék a börtönőröknek, hogy az éppen műszak után otthon levők közül is sokan bementek segíteni. Pedig ezért nem kaptak plusz pénzt, ingyen és önként siettek „jóemberkedni” egyet.
Végül együtt, közös erővel, gumibotokkal és poroltóval szétverték a magukat a cellájukban elbarikádozó rabok ellenállását.

Aztán a rabok közül néhányat „jó cellákba” tettek, ami rásegített arra, amit elhitettek velük: vannak köztük besúgó rabok, akik titokban az őröknek dolgoznak. Ezzel a rabok egymást is gyanakodva kezdték figyelni.

Ez azonban csak a kezdet volt. A börtönőrök olyan szintű őrült tombolásba kezdtek, amit most nem részleteznék. Legyen elég itt annyi, hogy a legkülönfélébb megalázások és kegyetlenkedések jellemezték az álbörtön álbörtönőrei részéről az álrabok mindennapjait.

A kísérletet 5 nap múlva félbe kellett szakítani, mert a rabok egyike súlyos, életveszélyes állapotban kórházba került, de a többiekkel is komoly gondok voltak: súlyos érzelmi és mentális zavarok jelei mutatkoztak rajtuk.

Volt, akinek egész testét pszichoszomatikus kiütések borították el. (Ez olyan, mint az allergiás kiütések, csak épp nincs valós, ezt kiváltó testi oka.)
Sokuk elméjében a menekülés reményének fantáziája tényként jelent meg, és téveszméjüknek hála biztosak voltak benne, hogy kívülről már szerveznek egy megmentésükre küldött csapatot.

Az őrök viszont nagyon csalódottak és elégedetlenek voltak. Nekik meggyőződésük volt, hogy e kísérletben ők voltak a jók, minden, amit tettek helyes volt, de legalábbis szükséges. Ezt bizonyítja az is, hogy a kísérlet alatt sokuk önkéntesen, fizetés nélkül is további szolgálatot vállalt.

Ez a kísérlet sok mindenre rámutat.
Egyrészt arra, miért hitte magát pl. a holokauszt megvalósításában központi szerepet játszó tömeggyilkos Adolf Eichman jó embernek. Miért képzelte, és a perében is miért hangoztatta azt, hogy ő csak egy kis fogaskerék volt a náci állam gépezetében, aki mindegy mit tett, nem lett tőle rossz ember. (Az elme önigazoló működésének okára később még kitérünk.)

Másrészt arra, hogy nem kell született pszichopatának lenni ahhoz, hogy egy idő múlva valaki született pszichopataként viselkedjen.

De arra is, hogy bizonyos esetekben és helyzetekben az elme már nem tud különbséget tenni a valóság és a képzelet között.

E két pszichológiai kísérlet után kanyarodjunk vissza az előzményhez.


- Divide et impera

A társadalmakat kis szeletekre bontó törekvések, és a kialakult buborékokban keletkezett feszültség és annak eredménye tehát jól ismert folyamatokat eredményez.
Mindig ugyanazt, mert az ember e folyamatokban pont olyan jól kiszámíthatóan fog viselkedni, mint egy kémiai folyamat molekulái. Persze nem mindenkinél, de ezek a kivételek egyrészt csak a szabályt erősítik, másrészt az ilyen „renitensekre” is vannak tökéletesen kidolgozott megoldások – erre később még visszatérünk.

Az emberek csoportjában minél több, ilyen önálló életre keltett szalámi szeletet hozunk létre, annál többen fogják utálni egymást és az őket körülvevő világot. Minél kisebb egy ilyen csoport, annál könnyebb irányítani.
Az elmetrükkök tehát hibátlanul működnek nemcsak az egyén, hanem egész csoportok, vagy akár társadalmi rétegek terén is.

Elég őket megosztani és egymás ellen fordítani – a többi már megy magától. Az egymással torzsalkodó csoportok pedig az egymással torzsalkodással vannak elfoglalva, így képtelenek észrevenni, mi történik körülöttük valójában.
Innentől bármilyen célra könnyen fel lehet őket használni, irányításuk könnyű és egyszerű.

Oszd meg és uralkodj rajta! – mondták a Római Birodalom uralkodói, és ma is ugyanilyen elvek vezérlik a bal-liberális politikát.

A New Age mozgalom is ezért lett
eleve ilyen számtalan,
kisebb-nagyobb buborékok
világaként létrehozva.
Így nemcsak mindenki képes találni benne neki tetsző buborékot, hanem ezen a buborékok zöme egymással sem ért egyet, egymást is utálja, egymással is viaskodik.

Torzsalkodásuk és vallási, filozófiai meg egyéb nézeteik helyességéről szóló vitáik közben ők sem látnak a buborékokon túlra. Ráadásul oly mélyen magába zárták őket a buborékok virtuális valóságai, hogy képtelenek észrevenni azt, hogy a világ nem úgy működik, ahogy azt a képzeletük elhitette velük.

Az aura és csákrahívők mély meggyőződéssel hiszik a világról azt, amit a képzeletükben látnak. Közben lenézik azokat, akik a tudományban hisznek.

Az ezoterika megszállottjai valóságnak képzelik a hangokat a fejükben, amit tovább erősít az, hogy az ő buborékukban mindenki olyan, mint ők – tehát ez normális és valóságos. Aki ennek ellenkezőjét állítja, az nemhogy buta, de gonosz is, mert el akarja venni tőle a fáradtságos munkával szerzett varázslatok tapasztalatait.

Az asztrológusok olyannyira nézik a csillagokat, hogy már rég nem a földön járnak. De zömük azért elítéli az aura meg a csákrahívőket is, elvégre azok nem olyan „igazi tudományok”, mint az övék.

A mágia hívei nem hisznek az asztrológiában, sem az aurában. Szerintük minden lényeges dolog megoldása egy precíz, okkult rituálé.

Az energia-miszticizmus transzcendens buboréka viszont butaságnak tartja a mágiások rituáléit, számukra a helyes útra lépni nem lehet varázsszerekkel.

A vudu megszállottjai megint csak a saját varázslataikban hisznek, a többi buborék szerintük megmosolyogtatóan értelmetlen.

A New Age lánca hosszú, a láncszemek benne sokfélék.
Az áltudományos áltanok álvalósága tömegeket rendített meg keresztény hitükben, és a látványosan előadott elmetrükkök sokszor bizonyulnak erősebbnek a hétköznapok valóságánál. Ezzel újabb és újabb becsapottak csatlakoztak hozzájuk.

Ez a lánc tökéletesen alkalmas arra, hogy keményen ostorozzák vele a kereszténységet, hívők tömegeit szakítva le róla. Az őrület lánca a normalitás nyakára tekerve remekül alkalmas a józan ész fojtogatására is.

A New Age kitalálóitól ezért lett volna hiba egységes vallásnak, és nem kósza eszmék láncának létrehozni.
Így mára van egy évről évre milliárdos hasznot hozó üzletláncuk, melynek láncszemei meggyőződéses, elvakult fanatikusként sosem fognak kilépni a láncból, és ellenük sem fognak fordulni soha. És közben új és új embereket tépnek le az ellenségüknek tartott kereszténységről, amivel tovább erősödnek.

Mindezt valóságnak hazudott hókuszpókuszok százaival, és megnyerő átverések ezreivel.

Így kell lépésről lépésre, beszivárgással és elterjedéssel meghódítani egy világot úgy, hogy közben a drága valaminek hazudott, ingyenes semmit használják.

Jól ki van ez találva.

Az utóbbi időkben a New Age messze nem kap annyi figyelmet, mint régebben.
Ennek egyetlen oka az, hogy jóval kevesebb pénzt tesznek a népszerűsítésébe. A New Age project ugyanis elérte, amit el tudott érni, most már az eredményeire építve új favoritok kerültek előtérbe.

Milliók fejében sikerült az abrakadabrák jó részét a hétköznapok valóságába csempészni, az „Új Korszak” által kreált tévhitek és tévképzetek elterjesztésének tapasztalatai megkönnyítik a „Még Újabb Korszak”, majd az „Annál Is Újabb Korszak” megvalósítását.
Az embertömegek átverése és félrevezetése már rég nem kísérlet, hanem napi rutin.

- A szivárvány mögött

Napjainkban ezerrel dübörög a nyugati civilizáció legújabb vívmánya, a genderelmélet.
A pszichológia és szociológia tárgykörébe tartozó társadalmi nemek tudományaként indult, mely a patriarchális társadalmak férfi/nő szerepeket és az azokhoz kapcsolódó sztereotípiákat tanulmányozta. A gender (társadalmi nem) jelentése olyan tanult (nem biológiai) tulajdonságok, szerepek, viselkedésmódok halmaza, amelyet a társadalom elvár az egyéntől biológiai neme alapján.

Ebből a pszichológiai elméletből sikerült szivárványos LMBTQI gyakorlatot kreálni, melyben a biológia nem létezik, az emberi test felépítése lényegtelen, mindenki az, aminek képzeli magát.

A felépítése pont olyan, mint a New Age világáé: számtalan apró buborékok halmaza. Mindössze az tartja őket a buborékban, hogy máshol nincs helyük. A szivárványos világba is bele van kódolva a szalámi szeletelős trükk.
Ha túl nagyra nőne, nem kell mást tenni, mint a jól ismert módszerekkel egymás ellen fordítani a [L]eszbikus, [M]eleg, [B]iszexuális, [T]ranszvesztita, [Q]ueer (furcsa) és [I]nterszexuális buborékokat – és onnantól csak néhány, egymást pofozó kis csoport lesz belőlük.

A New Age lobbi olyan sikeresen hitette el a híveivel, hogy a varázslatok létező dolgok, hogy tömegek képzelték magukat is varázslónak, vagy varázslat áldozatának, illetve varázslatra szorulónak. E buborékok közti laza kapocs az „energia-misztérium”, illetve az „alternatív” világnézet.

A szivárvány lobbi oly sikeresen hitette el híveivel, hogy a biológia bigott ostobaság, hogy tömegek képzelik magukat az immár végtelenbe nyúló genderek valamelyikének, életük bármely problémájának okát pedig „téves nemi identitásnak”.
Ezen buborékok közti laza kapocs az újonnan kreált „gén-misztérium”, illetve a jól bevált „alternatív” világnézet.

Igen, „gén-misztérium”. Az újdonsült magyarázat ugyanis azon alapszik, hogy a magát nem a biológiai nemének, hanem gender-x-nek identifikáló már így született, ez ugyanis genetikai eredetű. És ez nem mutáció, nem is betegség, hanem teljesen természetes. E „misztérium” híveinek egyre nagyobb táborát nem zavarja, hogy ilyen gén NEM LÉTEZIK. Hosszú keresgélés után találtak ugyan egy gént, ami 25%-ban valószínűsíti a nemi zavar okát, ám ez nem azt jelenti, hogy ettől valaki kötelezően „alternatív nemi identitású” lesz, hiszen a 25% egyben azt is jelenti, hogy 75% valószínűséggel nem lesz az. Ráadásul az önmagát a szivárványvilág különféle buborékába sorolók zömének DNS-ében még ez a bizonyos gén sincs jelen.

Tény, hogy ritkán, de biológiai hiba csúszik a DNS-be. Régen őket hermafroditáknak nevezték, ma az „interszex” kifejezés a használatos. E kategóriát tovább bonyolítja, hogy közülük nagyon ritka az, aki egyaránt rendelkezik kifejlett női és férfi külső nemi szervekkel. Sokaknál az interszex állapotnak nincs is egyértelmű külső jele.
Azonban az ilyen biológiai hiba úgy 10000-ből egy esetben fordul elő. Ráadásul sokan úgy azonosítják magukat interszexuálisnak, hogy nyoma sincs náluk ilyen genetikai hibának. Azonban a hermafroditák tökéletes áltudományos alapot adtak a szivárvány-lobbinak ahhoz, hogy az LMBTQI minden résztvevőjét hasonló elven működő, kitalált génhibával magyarázzák.

Azoknak, akik nem fogadták el az lmbtqi-gén magyarázatot, az álomvilág építői további meséket is szőttek.

Az egyik a kromoszóma-mese. E szerint a szivárványos gondok oka az, hogy az érintettben eggyel több kromoszóma van, pl. XXY, vagy XYX. Ezzel két gond van.
Az egyik, hogy az LMBTQI közösségek tagjai zöménél a vizsgálatok szerint ez nincs így – ahogy az a bizonyos „mindennek oka” gén sincs náluk jelen.
A másik az, hogy bár néha valóban előfordul ilyen rendellenesség, ez semmit nem befolyásol, mert a biológia csak az első kettővel foglalkozik. Ennek bizonysága az is, hogy ilyen hibával boldog, heteroszexuális családapák és családanyák élnek, mindenféle gond, nemi zavarok, stb. nélkül.
A természetben az emlősállatok zöménél (és az embernél) az ivart meghatározó XX/XY rendszer működését a biológia elég egyértelművé teszi. Az XY- rendszerben a nőstényeknek két azonos fajtájú gonoszómája van (XX), a hímeknek pedig két különböző (XY).
Persze olyan is van a természetben, hogy a nőstényeknek két nemi kromoszómájuk van (XX), a hímeknek pedig csak egy (X0 - a „0” a második gonoszóma hiányát jelképezi). Ilyenek a tücskök, a szöcskék, a csótányok és hasonló ízeltlábúak.
Olyan is van, hogy nincs Y gonoszóma, egy nemi kromoszómával hím (X0), kettővel pedig (XX) hermafrodita. De csak a fonalférgeknél.
A madaraknál (pl. pingvin) meg nincs se X, se Y, mert náluk a ZZ/ZW ivart meghatározó rendszer működik.
A kromoszómák tehát köszönik, jól vannak, és nem óhajtják magukra venni a szignifikánsan növekvő szivárványos nemi identitások bűnbakságát.

A másik „sikersztori” a „gén-misztérium” legismertebb magyarázata: örökölte.
Ettől a ponttól már nemcsak az időutazásnak, hanem a szivárványulásnak is van nagypapa-paradoxonja. Gondoljuk ezt át. Adott Gipsz Jakab. Azért vonzódik csak és kizárólag a saját neméhez, mert így született, ezt örökölte. Legtöbb örökölt tulajdonságunkat a nagyszüleinktől kapjuk, tehát Gipsz Jakab nagypapája is így született, és úgy élte le az életét, hogy csak és kizárólag a saját neméhez vonzódott.
Így ellenkező neművel sosem létesített testi kapcsolatot, hiszen attól genetikusan viszolygott. Ennél fogva a nagypapinak sosem lettek gyerekei, így Gipsz Jakab apukája sem született meg. Aki sosem jött a világra, gyereke sem lehet, tehát Gipsz Jakab nem létezik.
Ez a magyarázat tehát paradox. Ha Gipsz Jakab a nagypapitól örökölte, Gipsz Jakab sosem létezhet. De mégis létezik, és azt állítja, hogy örökölte ezt a genetikai tulajdonságot. Vajon kitől?

Van olyan magyarázat is, hogy a kamaszkori pubertás során működésbe lépő nemi hormonok (ösztrogén és tesztoszteron), tehetnek a nem heteroszexuálissá válásról. De mi van azokkal a 3,6,8 éves kisgyerekekkel, akiknél szintén ellentétes nemi identitásra hivatkozva nekiálltak a változtatásnak? A serdülőkor (pubertáskor) ugyanis leghamarabb 10-12 éves korban kezdődik, nem az óvodában.

Ez a rejtélyes gén, ami felelős egyesek LMBTQI(xyz)–vé válásáért, pont olyan, mint a 2015-ben érkezett migránsok közötti szomáliai atomfizikus: rengetegen beszélnek róla, még többen keresik, de még soha, senki nem látta. Ennek ellenére sokan állítják, hogy létezik, s mi több: több száz ilyen van.

Dr. Debra W. Soh az idegtudományok szexuális orientációkutató ágában szerzett doktori diplomát. Több esszét és számtalan újságcikket írt a gender-lobbi áltudományoskodásainak leleplezéséről. Ezekben rámutatott a divatossá vált, gyermekkorban kezdett nemváltó beavatkozások veszélyeire, és azt tanácsolta a szülőknek és az orvosoknak, hogy várjanak "amíg a gyermek el nem éri a kognitív érettséget".
Erről könyvet is írt, The End of Gender: Debunking the Myths about Sex and Identity in Our Society (A gender vége: a szexről és identitásról szóló mítoszok megcáfolása társadalmunkban) címmel.

Könyvében tudományos szempontból cáfolja azt a modern elképzelést, miszerint a nemiség társadalmi konstrukció és spektrum, és megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy nincs különbség a férfi és női agy működése között.


Abigail Shrier a gyerekeknél alkalmazott hormonterápiák káros hatásairól írt könyvet. Címe: Irreversible Damage (Visszafordíthatatlan kár).

A különféle hormonkezelések, pubertás-gátló gyógyszerek lényege egyszerű: tesztoszteront a kislányoknak, ösztrogént a kisfiúknak. Az indoklások szerint ez ad néhány évet eldönteni a gyerekeknek, hogyan tovább.
Shrier hosszan elemzi ennek a módszernek a pszichére és a test biológiájára való, visszafordíthatatlanul káros hatásait, és részletezi a gyerekeknél robbanásszerűen megnövekvő nem-váltási igények miértjét és veszélyeit is.

Dr. Debra W. Soh és Abigail Shrier könyvei közös sorsra jutottak: az olyan üzletláncok, mint pl. az amerikai Target, gyorsan eltávolították a kínálatukból. Az indoklás egyszerű: eleget tettek azok elvárásainak, akik e könyveket „transzfób”-nak nyilvánították. Természetesen ezen üzletláncok a szivárványos világnézeteket népszerűsítő könyvek egyikét sem dobják ki a kínálatukból - sőt, a Target pl. kijelentette, hogy mindenben támogatja a transzneműeket.
Hiába, az online könyvesboltok számára is „az üzlet az üzlet”. Ahol a nyereség az egyetlen érték, ott dönteni kell, melyik a nagyobb hasznot hozó célcsoport.
Noha Debra Soh és Abigail Shrier is több interjút adtak, amelyben kifejtették, hogy a biológiával és a nemiséggel kapcsolatos alapvető tudományos tények nem gyűlöletkeltők, ez a tény fikarcnyit sem érdekli az üzleti érdekek világát.

A nemi identitás (vagy nemi önazonosság) zavarának okait az idők során számtalan pszichiáter kutatta és publikálta. Ezek túlnyomó többsége ugyanis mentális eredetű, gyermekkorban elszenvedett (fizikai, szexuális, érzelmi stb.) abúzus következménye, de okozhatja a szülő helytelen nevelése is. (Pl. anyuka kislányt akart, de fiú lett – ennek ellenére kislányként nevelte, mert neki ez okozott örömet.) Az ilyen mentális problémákat több-kevesebb sikerrel, de különböző módokon gyógyítani is próbálták. Ahogy sok hasonló pszichés betegségnél, itt sem sikerült 100%-os eredményt produkálni, csak kb. 50%-osat. Ennek ellenére egyre több nyugati országban hoznak törvényt az ilyen kezelések, konverziós terápiák betiltására.

Kis kitérő. Hogy mennyire születik valaki LMBTQI-nak, vagy mennyire nem, arra számtalan példa van a valóságból.
Ezek azonban ritkán kerülnek napvilágra. A valóság tipikus példája az ex-melegjogi aktivista, Michael Glatze élete. Glatze anyja felekezet nélküli keresztény, apja viszont agnosztikus volt. Mindkettőre a bármiféle egyház tagadása a jellemző, tehát nem lehet azt mondani rá, hogy vallásos neveltetésben részesült volna. Mellé fiatalon elvesztette szüleit, az új családja a barátai lettek.
Viszonylag gyorsan zárta magába a szivárványvilág. A ’90-es évek végén egy meleg-magazin szerkesztőjeként dolgozott, amivel e körökben ismert és népszerű lett. Egyik alapítója a „Young Gay America” nevű (homoszexuális) szervezetnek, mellé folyamatosan publikált az LMBTQI jogokért, és a meleg fiatalok körében feltűnően magas öngyilkossági adatokról dokumentumfilmet is készített.
Saját elmondása szerint ennek készítésekor, az egyik interjúalanya által mondottak hatására merültek fel benne olyan gondolatok, amik később az egész életét megváltoztatták.

Michael Glatze ekkoriban egy férfival (aki egyben a kollegája is volt az újságnál) élt együtt, de valahogy mégsem volt felhőtlenül boldog. Ennek okát – a szivárványos propagandáknak megfelelően – a társadalom elnyomásának vélte.
Egy idő után egészségi gondjai lettek (szívpanaszok) ami hatására úgy döntött, valamit nem jól csinál – és nekiállt külső segítségeket keresni.

Hosszas útkeresés után érdekes eredményre jutott: rádöbbent, hogy ő nem homoszexuális, csak a barátok, ismerősök és egyéb hatások miatt merült el ebbe a tévelygésbe.

Innentől már úgy tekintett magára, mint „heteroszexuális ember homoszexuális problémával”, azonos nemű élettársával is szakított, s mi több: „rossz skatulyának” nevezte a homoszexuális életmódot.
2005-ben a Time magazinban megjelent kijelentése: „Nem hiszem, hogy a meleg mozgalom érti, hogy a következő generáció mennyire akar normális gyerek lenni” - a magát toleránsnak és elfogadónak mondó, liberális tábor első számú közellenségévé tette.
A szivárványos aktivisták a torkának ugrottak, teljes gyűlöletüket zúdítva rá, de ő ennek ellenére is kiállt önmaga és a felismerése mellett, és innentől egyike lett azoknak, amik az LMBTQI világ káros mivoltáról publikálnak.

A szivárványos gyűlöletviharokat tovább erősítette, hogy „merészelt” megismerkedni egy nővel, s mi több: össze is házasodtak. Michael Glatze és felesége, Rebekah Glatze azóta is boldog házasságban él.
Életéről egy mozifilm is készült „I Am Michael”, és egy dokumentumfilm is „Michael Lost and Found” címmel.
Az LMBTQI közösségek válaszként azóta is folyamatosan próbálják „látens homoszexuálisnak”, „aszexuálisnak”, médiabohócnak, vagy egyenesen komplett idiótának beállítani.
Ennek ellenére továbbra is publikál e témában, könyvet is írt erről, az ellene folyó támadásokat pedig homofasizmus néven emlegeti.
Mindezek mellett Michael Glatze egy keresztény egyház lelkipásztora lett.

Michael Glatze esete nem egyedi. Rengetegen jönnek rá az LMBTQI közösségekben arra, hogy ez nem az ő világuk, és váltanak. Sokuknak sikerül, sokuknak nem – mert az ezzel járó, magukra szabadított gyűlöletvihart nem mindenki tudja elviselni.

Még többen vannak azok, akiknek már nincs hová fordulni külső segítségért, mert az erre szakosodott helyek zömét mára bezárták.

Mára a nemi identitással kapcsolatos zavarok okait mind a kukába seperte a „gén-misztérium”, s mi több: innentől aki az ilyen irányú súlyos, mentális zavart gyógyítani akarja, az LMBTQI lobbi ellenségévé válik. Mivel ez számukra nem betegség, a gyógyítása ellent mondana a „gén-misztérium” áltudományoskodó magyarázatának.
A hétköznapok részévé vált az is, hogy ha a szülő úgy döntött, a gyereke mentális gondjai annak köszönhetőek, hogy a nemi identitása nem azonos a biológiai nemével, a pszichológus sem mer ellentmondani, ugyanis a szülő azonnal beperelné.

Így lett az elmét ért káros hatások következtében kialakult mentális zavarból már ilyennek született, önmagát bátran felvállaló hős, pszichiátriai esetből mentális egészség, természetellenesből természetfeletti. Anyából és apából pedig szülő1 és szülő2.

De ez sem újdonság. Régen akik hangokat hallottak a fejükben, vagy azt képzelték, hogy láthatatlan energiasugarak röpködnek a kezükből, azokat elvitték egy szakklinikára, ahol a doktorok nekiálltak megszabadítani a tévképzeteitől. Aztán jött a New Age, és ezek már nem komplett bolondok lettek, hanem a tévében sztárolt, velük született természetfeletti képességekkel rendelkező csoda-gyógyászok és egyéb nagy mágusok.

Az elmebaj csak addig elmebaj, amíg egy jelentős üzleti és politikai érdektől vezérelve piedesztálra nem kerül. Onnantól már bármilyen őrület csodás, nagyszerű, követendő példa.

A New Age tökéletesen megmutatta, hogy felnőtt, tanult emberek millióival el lehet hitetni a legnagyobb, légből kapott marhaságot is – ha jól van tálalva. Az eddigi részekből már láttuk, milyen egyszerű manipulálni az emlékeket, az érzékelést, és a gondolkodást.

Egy naív, a felnőttekre félistenként tekintő, azok szavában nem kételkedő kisgyermekkel bármit elhitetni még könnyebb.

Azok, akik még a felnőttekkel is el tudták hitetni azt, hogy a mesefilmek világa valóság, játszi könnyedséggel teszik ezt a gyerekekkel.

Az „érzékenyítésnek” hívott elmetrükk már az óvodákban kezdődik. Nővé maszkírozott férfiak olvasnak kisgyerekeknek olyan meséket, melyekben a fiúk fiúkba, lányok lányokba szerelmesek.
Mellé egyre több tévécsatornán is ugyanilyen témájú, gyerekeknek szóló mesefilmek láthatók.
Az általános iskolában ugyanez már tananyag.

Kanadában pl. 8 éves gyerekek tanulják az iskolában a két férfi közti anális szex kivitelezését.
Egy bécsi általános iskolában egy tanárnő 6-10 éves kisdiákoknak úgy magyarázta a nemi közösülést, hogy szemléltetésként egy szexbabát használt. A „felvilágosítás” arra is kiterjedt, hogy a lányok használhatják az ujjaikat is szex közben.
Németországban már kisiskolásokat tanítanak arra, hogyan kérhetik a nemváltoztatást – szülői beleegyezés nélkül.
Ugyanez Spanyolországban 14, de Skóciában már 4 éves kortól is lehetséges. A sort több száz oldalon át lehetne folytatni.

Ez a középiskolában is folytatódik, melyhez az LMBTQI témájú ifjúsági filmek társulnak.
Mire eljut az egyetemig, gondolkodásának és világnézetének alapvető részévé válik a szivárványvilág, a szociológiai és gender szakokon pedig megtanulja, hogyan kell ezt a társadalom torkán lenyomni.
Végül maga is mélyen hiszi, hogy minden lelki, anyagi, vagy bármilyen egyéb gondok oka a hibásan definiált nemi identitás – de sebaj, bármikor lehet ezen változtatni.

Olyan aprósággal sem illő foglalkozni, hogy nincs rá perdöntő bizonyíték, hogy a nemátalakító műtét jótékony hatással lenne a páciensekre. A Johns Hopkins Kórház nemiidentitás-klinikájának egykori vezetője, John Hoopes úgy nyilatkozott, hogy még „sosem látott sikerrel végződő nemátalakító operációt”, így a páciensek problémái nem oldódtak meg. Utódja, Jon Meyer szintén azt tapasztalta, hogy „a transzneműek pszichés problémái nem oldódnak meg a műtéttel”.

Az ilyesmi lényegtelen ott, ahol az üzleti érdekek divatot teremtenek.

Természetesen a hivatalos magyarázat szerint annak oka, hogy az új, így felnőtt generációnál döbbenetesen több a magát NEM heteroszexuálisnak valló fiatal, nem az oktatásnak köszönhető. Állításuk szerint senkit nem lehet más identitásúnak nevelni, mint amire született, elmetrükkök pedig nem léteznek.

Hogy a svédeknél kb. 1500-szorosa lett a „nem bináris identitású”, hogy több száz százalékkal növekszik a magát ellenkező neművé átműteni akaró fiatalok száma, csupán a véletlen műve. Bizonyos nyugati országok statisztikái szerint az új generáció közel harmada mondja magát a szivárványos közösségbe tartozónak. Természetesen „vele született” okból, véletlenül sem az évek alatt rázúduló pszichés befolyások miatt. Sokuk még el sem érte az iskolás kort, de már meghozta a nemi identitását megváltoztató döntést.

A szivárványvilág támogatói szerint mindez nem gond, elvégre mindenkinek joga van úgy élni, ahogy akar. És ha 4 évesen úgy dönt, akkor már 4 évesen neki lehet állni az átalakításnak.
Az iskolákban is elindíthatók a nemi hormonokat gátló, pubertáskori változásokat megakadályozó szerekkel való kezelés. Hogy az élethosszig tartó injekciózás mekkora hasznot hoz a szer gyártójának, és így annak milyen érdeke van abban, hogy minél többen használják, nem részletezzük.

E téren érdemes tudni azt, hogy a szülőket nem is értesítik arról, hogy mit csinálnak a gyerekével. S mi több: a szülőnek ebbe beleszólása sincs, megakadályozni sincs joga. Ha megpróbálja, bíróság elé kerül, és súlyos pénzbírságot, vagy akár börtönbüntetést kap.

„Bezzegamerika” ebben is az élen jár. Tipikus esete ennek Nicole Solas, egy Rhode Islandon élő anyuka esete.
Ő annyit tett, hogy e-mailben megkérdezte a gyermekére vigyázó óvoda igazgatóját, hogy náluk az oktatás politikailag elfogul-e, illetve tartalmazza-e az úgynevezett „critical race theory” és a genderlobbi által elvártakat.
Még csak válaszra sem méltatták, helyette feljelentették és kapott is egy 74 ezer dolláros büntetési csekket, homofóbiáért.

2021 augusztusában arról a Biden-féle igazságügyi, oktatási és egészségügyi minisztérium (HHS) közösen adott ki egy tájékoztató videót. Ebben arra ösztönzik a szivárványvilággal szimpatizáló fiatalokat, hogy tegyenek panaszt szüleik, iskolai tisztviselőik és más felnőttek ellen, akik nem erősítik meg azonnal az új nemi identitásukat.
Érdekes dolog ez, Sztálin idején is arra buzdították a gyerekeket, hogy jelenték fel a szüleiket, ha „imperialista” gyanús dolgokat mondanak. Rákosi idején is ez volt a divat, csak a „reakciósokkal”. A legnagyobb demokráciában immár a „homofób” az „imperializmus reakciós ügynöke”, akire kíméletlenül lesújt a (népi?) demokrácia pörölye.

A videóban felszólal Kristen Clarke, az Igazságügyi Minisztérium polgári jogi főügyészhelyettese, Suzanne Goldberg, az Oktatási Minisztérium polgári jogokért felelős helyettes államtitkára, valamint Rachel Levine, korábban Richard Levine, az Egészségügyi és Emberi Szolgálatok Minisztériumának egészségügyi helyettes államtitkára is.

Az amerikai Ruth Intézet alapítója, a közgazdász írónő, Jennifer Roback Morse szerint ez a videó félreérthetetlen üzenetet küld az állam részéről:
„Az ideológiánkat érvényre kívánjuk juttatni, akár tetszik, akár nem. Készen állunk arra, hogy gyerekeket használjunk végrehajtóként.”

Ez a megoldás nem ismeretlen a történelemben. Erre szolgáltak a szocialista úttörőmozgalmak, a náci Hitlerjugend, Mao Ce-tung kulturális forradalmának diákjai, de a kambodzsai Pol Pot is szívesen bízta a kivégzéseket, illetve a kihallgatások kínzásait gyerekekre.

Az ezzel kapcsolatos felmérések szerint a nemi identitászavarral küzdő gyermekek kilencvenöt százaléka kamasz korára automatikusan azonosul saját testével, és elfelejti a korábbi bizonytalanságokat.
A transzneműek egy jelentős része később megbánja, hogy átműttette magát – sokuk a visszafordíthatatlan valóság elől az öngyilkosságba menekül.

Az üzleti érdekek e téren is fontosabbak lettek a valóságnál. Az amerikai elnök, Joe Biden már a választási kampánya során is hangoztatta az LMBTQI törekvések melletti kiállását. Az ABC News egyik műsorában azt is kijelentette, hogy (szerinte) egy nyolcéves(!!!) gyermek el tudja dönteni, ha transznemű. És ezt senki nem kérdőjelezheti meg, e téren a „zéró diszkrimináció” a helyes.

Ahogy a bal-liberális világ minden más területén, ennek igazolására is könyvek százai készültek.
Ilyen pl. Annamarie Jagose: „Bevezetés a queer- elméletbe”, amit az egyetemi genderszakon is tananyag.
Az LMBTQ(ueer)I főbb törekvései ebben is jól érthetőek.
„A queer-elmélet ... rámutat arra, hogy nem létezik semmiféle„természetes” szexualitás, megkérdőjelezi még az olyan látszólag problémamentesen használható terminusokat is, mint a ’férfi’ vagy a ’nő’.
...
A meleg felszabadítás a társadalmi értékek radikális megváltoztatásának szükségességét hirdette.
...
a melegek felszabadítása csak akkor volna lehetséges és tartós, ha eltörölnék a biológiai és társadalmi nemi kategóriákat.” (Annamarie Jagose)

Mivel a nemek elmosása vagy megváltoztatása gyermekkorban a legsikeresebb, a gyermekek nemi identitása is a fogyasztói társadalom terméke lett. S mi több: ezzel maga a gyermek is árucikk, hiszen ha sikerül bezárni a szivárványvilág buborékába, onnantól élete végéig annak (egyre fanatikusabb) tagja lesz. Ezzel pedig a hormon-gyógyszerek és egyéb, LMBTQI-lobbi termékek folyamatos vásárlója.

Az sem meglepő, hogy ez szülői beleegyezés nélkül is véghezvihető. A nagy baloldali példakép, a Szovjetunió már 100 évvel ezelőtt megfogalmazta az ezzel kapcsolatos nézeteket.

Alexandra Mihajlova Kollontaj, aki 1920-tól a Központi Bizottság nőkérdéssel foglalkozó osztályát vezette, kijelentette: „A család immár nem szükségszerű: nincs rá szüksége sem az államnak, mivel elvonja a nőket a társadalmilag hasznos munkától, sem a családtagoknak, mivel a gyereknevelés funkcióját az állam veszi át.”

Ny. I. Bucharin, a bolsevik párt Lenin utáni fő ideológusa volt. Részlet a több millió példányban kiadott, „A kommunizmus ábécéje” című könyvéből: „A gyermek nem a szülőké, hanem a társadalom tulajdona, amelybe született.”
A Szovjet Kommunista Párt XIII. kongresszusán fejtette ki ezzel kapcsolatos szempontjait: "A forradalom sorsa most azon múlik, hogy a fiatal nemzedékből mennyire tudjuk előállítani azt az emberanyagot, amely képes lesz felépíteni a kommunista társadalom szocialista gazdaságát."

A. G. Gojhberg, a bolsevik családjogi kódex megalkotója mindehhez hozzátette: „A családot a kommunista párttal kell helyettesíteni.”

Napjaink fejlett nyugati demokráciájában is pont ugyanazt a szemléletet látni, mint egykor a (kommunista) népi demokráciában. A nagyhatalmi érdekek legalizálására szőtt politikai ideológiák csak a kulcsszavakban változnak, de még e szavak értelmét is átformálják.

A szivárvány lobbi mögött pont az a marxista ideológiát favorizáló bal-liberális tábor áll, mint amelyik a New Age mozgalmat elindította. Az „energia-misztérium” itt „gén-misztérium”. Ugyanaz a valódi tudást és a valóságot áltudományra és álomvilágra cserélő módszer. Csak sokkal erőszakosabban.

Innentől gyorsan el lehet jutni a svéd mintaállam eredményeihez, ahol az LMBTQI-lobbi hatására tíz év alatt 1500 százalékkal nőtt a nemi diszfóriás vagyis a saját nemi identitásukkal elégedetlen, depressziós emberek száma.
A svéd parlament által elfogadott törvények hatására sem a pszichológusok, sem a kórházak nem állítanak meg senkit; nem vizsgálják, hogy mentális tévedés-e, hogy az illető ellenkező neműnek gondolja magát: gyakorlatilag 100 százalékban mindenki megkapja a nemi átalakítást. Így egyre több, 14 évesnél fiatalabb gyermeken is végrehajtanak kettős masztektómiát, vagyis a nemi szervek eltávolítását. (Érdekes, hogy az egyik legtöbb arab és afrikai migráns befogadó ország pont Svédország. Az is, hogy a „szivárványosodási divat” az ott élő migránsokat hidegen hagyja - az ott élő őslakos fehérek válnak tömegesen az „új családmodell” követőivé.)
A svédeknél már több óvodában is külön tartanak foglalkozásokat azoknak, ahol a szülő vagy a gyerek LMBTQI.
Az indok egyszerű. „A szivárványcsaládok érezhessék, hogy ők a normák” – fogalmazta meg ez e tevékenységet végző Rebecca Ekberg gyógypedagógus.

Hogy mindez a későbbiekben hány millió fiatalnak fog komoly mentális gondot okozni, hányan döbbennek rá, hogy hiba volt a sebtében kezdett nemi-identitás cseréje, hányan szenvednek majd depresszióban, hányan lesznek öngyilkosok nem tudni. De az érintetteket nem is érdekli.
Egy dolog biztos: amikor eljön az ideje, arra is kiépül majd egy milliárdos hasznot hozó, új üzletág.

A szivárvány lobbi, melyet manapság a demokrácia és a jogállamiság alapkövének mutatnak be, valójában egy hatalmas üzleti érdek, melyen milliárdokat lehet keresni.
A fogyasztói társadalomban a nemi identitás is árucikk lett. Az átalakítás költsége nem kevés, de legalább lehet rá felvenni hitelt, de fizethető az adófizetők jóvoltából a társadalombiztosításból is.

A kivitelezés alapelve egyszerű. Vannak az elnyomottak (LMBTQI) és vannak a gonosz elnyomók, akik ezt nem támogatják. Mindenki elnyomó, aki nem támogatja mindenben a „gén-misztérium” új korszakát.
A szülők is elnyomók, ha nem szeretnék a gyermekük nemének váltását. Az elnyomást pedig egy demokrácia nem engedheti, tehát az ilyen szülő pénzbírságot kap, illetve börtönbe kerül.

A hazugságokra épült világban
a természet törvényei,
a biológia és a valóság is elnyomóvá,
és üldözendővé vált.
A szivárványos lobbi tökéletesen bemutatja a bal-liberális politikával összefonódott globális üzletágak mibenlétét.
A módszer egyszerű: „Építs hazugságokból buborékot. Teremtsd meg rá a piaci igényt. Seperd be a milliárdos hasznot. A joggal való visszaélés demokratikus lehetőségeivel taposs el mindenkit, aki utadat állja ebben.”

A New Age pontos mibenlétének elemzésénél láttuk, hogy a mesterséges varázsvilág része a feminizmus és a homoszexualitás támogatása is. Azt is láttuk, hogy teljesen mindegy milyen hókuszpókuszról mesélnek, kötelezően anti-kereszténynek kell lennie. A szivárvány, mint LMBTQI jelkép is erre szolgál.



- A demokratikus keresztényüldözés

A Jakobinusok által már bevetett dekrisztianizációs törekvés a szivárvány lobbinál is jelen van.

A szivárvány ugyanis egy bibliai jelkép. Az özönvíz után Isten szövetséget kötött (a bárkát építő) Noéval és családjával.

„Szivárványívemet helyezem a felhőkre,
az lesz a jele a szövetségnek,
melyet én a világgal kötök” (1 Mózes 9,13)
A szivárvány íve a szövetség mellett ígéret is volt Istentől az ember számára, hogy többé nem pusztítja el az emberiséget özönvíz által.

„Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn, akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására.
Ha ott lesz az ív a felhőn, látni fogom és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön. (...) Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet minden földi élővel kötöttem”
(1 Mózes 9, 15-17)
Ezen jelkép miatt lett a Birobidzsanban található, „Zsidó autonóm területet” zászlója a szivárvány. E zászlóban a színek a zsidó törzseket, míg a szélek fehérje a tisztaságot hivatott jelképezni.

Birobidzsan eredeti elnevezése Tyihonykaja volt, amit egy Tyihonykogo nevű illető tanyától kapott. Az 1930-as években Sztálin nagy népáttelepítési akcióinak részeként 1930. augusztus 20-i rendeletével hozta létre a Szovjet kormány (szándékosan a kínai határ mellé) a Zsidó autonóm területet.
Ennek fővárosa lett a település, és nem sokkal ezt követően kapta új nevét a Biro és a Bidzsan folyókról.
Az áttelepítési (valójában: száműzetési) program eredményeként a tanyából lett város zsidó lakossága már az 1940-es évek végén megközelítette az 50 000-et. A Szovjetunió bukása után az itt élő zsidó emberek zöme kivándorolt Izraelbe, illetve New Yorkba.

Ennek örömére, az LMBTQI legendáriuma alapján azért lett a „másság” jelképe a szivárvány, mert annak kreálója, egy Gilbert Baker nevű művész erről semmit sem tudott. Ő csak színes vonalkákat húzott 1978-ban a szexualitás, az életet, a gyógyulás, a nap, a természet, a harmónia általa elképzelt színeivel – és nahát, teljesen véletlenül szivárvány lett belőle.
Se neki, se a körükben senki másnak nem tűnt fel, hogy ez a jelkép évezredek óta foglalt, és egészen mást jelent. Sőt, nemcsak nekik, hanem az LMBTQI zászló első forgalmazásába kezdő Paramount Zászlótársaságnak sem.

Nyilván az sem tűnt fel nekik, hogy az Isten és Noé közötti, bibliai szövetségében (1 Mózes 9, 7) ez is szerepel: „Ti pedig legyetek termékenyek, szaporodjatok, népesítsétek be a földet és sokasodjatok rajta” – noha e célokkal az LMBTQI közösség életvitele pont ellentétes.
Igaz, a Bibliában van szó egy Szodoma és egy Gomora nevű városról is, melyek pont azért pusztíttattak el, mert lakói LMBTQI és pedofil életmódot éltek, de kit zavar manapság, miről ír a Biblia, amikor ott van helyette az erősödő szivárvány-lobbi.

Ahogy a Jakobinusok idején az „alkotmányosok”, korunkban is sok egyházi személy ált át a könnyebb és jobban fizető, politikai érdekekhez hű oldalra. Ők azok, akiknek sem hitük, sem erkölcsük nincs, és ahogy elődeik a nyaktiló elkerüléséért, úgy ők most a támogatások elvesztésének elkerüléséért készek bármire.

Ennek megfelelően a svéd mintademokráciában már neki is álltak átírni az egész Bibliát oly módon, hogy Isten semlegesnemű(!!!) legyen benne.

A malmői Szent Pál templomban LMBTQI oltárképet is kapott, lelkésze, Helena Myrstener így nyilatkozott erről: „Nagyon boldogok és büszkék vagyunk”.

A képet később el kellett távolítaniuk, mert a transzszexuálisok tiltakoztak, hogy a képen ők „csak” a fán tekergő kígyóként lettek ábrázolva.

De a templom nagyon modern és nagyon büszke lelkésze nem adta fel, nem sokkal később már új alkotás került a templom falára, melyen Jézus tűsarkú cipőt visel, és a körülötte ülő apostolai is kivétel nélkül az LMBTQI képviselői.

Hogy ez vegytiszta eretnekség, blaszfémia, s mi több, Isten fiának megcsúfolása mellett az egész bibliai erkölcs és családkép ellentéte?
A liberálisok, és a maguk mögé állított hitehagyott papok szerint ez nem az, csupán az általuk hirdetett „egyházi tanok megújítása”.

Itt már csak az oltár szorul változásra – a keresztet illene még lecserélniük egy szép, nagy Sátán szoborra.

Esetleg egy képre az antikrisztusról. A tökéletes politikai korrektséghez pedig a Bibliát is a Luciferiánusok írásaira.

Tévedés lenne azt hinni, hogy csak a svédeknél vannak ilyen templomok és egyházközségek. Világszerte egyre erősödik a kereszténységet bármi másra leváltani törekvőknek behódoló egyházi személyek száma.

Az egyik amerikai Unitárius templom lelkésze is boldogan osztotta meg azt a videót, amiben mindenki láthatja, hogyan „coming out”-ol egy fiúnak született, de magát már lánynak mondó, kb. 4 éves kisfiú a gyülekezete előtt, a büszke anyukája és nővére örömére.

A jogállami demokráciák szabad vallásgyakorlati és szólásszabadságot hirdető világában persze olyan klérusok is vannak, akik nem hódoltak be a mainstream elvárásoknak.
Őket rendre letartóztatással, horribilis pénzbírságokkal stb. sújtják a véleményük, és a keresztény tanokban foglaltak kimondásáért.

Csak néhány példa:

Amikor Dariusz Oko katolikus pap és teológusprofesszor egy német magazinban megjelent újságcikkében kritizálta az egyházon belül is eluralkodó homoszexuális-tendenciákat, a kölni bíróság 4800 euróra (azaz több mint másfél millió forintra) büntette.

Olaf Latzel brémai evangélikus lelkipásztor 8100 eurós (közel 3 millió forint) pénzbüntetést kapott.
Ő kijelentette, hogy „az egész gendermocsok pokoli, sátáni és támadást jelent az isteni teremtés rendje ellen”.
Mondj igazat, s betörik a fejed – tartja a régi mondás.
Ezt az ítéletet sokan kritizálták, mert hiányzik belőle annak kifejtése, hogy hol húzódnak a véleményszabadság, s mi több, a hitbeli, bibliai igazságok kifejtésére vonatkozó szabadság határai - és ebben az esetben miért kellett ezeket a jogokat háttérbe sorolni, miközben (a váddal ellentétben) semmilyen konkrét, közvetlen fenyegetés, atrocitás nem érte a homoszexuálisokat.
Az ítélethozatalban szereplő legfőbb indoklás sem jogi, hanem politikai ideológiai volt: „homoszexualitás ember nélkül nem képzelhető el” – mondta a bírónő az ítélet ismertetésekor.

De Londonban is bilincsbe verve vitték el John Sherwood, 71 éves londoni lelkészt, aki egy utcai rendezvényen a klasszikus családmodellről, illetve a férfi és nő közötti házasságról beszélt - és arról, hogyan távolodik el a társadalom a keresztény értékektől. (Erről videó pl. itt: https://youtu.be/MNe8ZdC66jU)
Érdemes megemlíteni, hogy ez ugyanaz a város, aminek polgármestere, Sadiq Khan azt mondta: „a terrorizmus szerves része a nagyvárosi létnek”. Ugyanaz a város, aminek keleti lakónegyedeiben az oda költözött, harmadik világokból érkező bűnbandák rendszeresen csapnak össze egymással fegyveresen, fényes nappal. Mellé folyamatos a betörés, a rablás, a nemi erőszak és a gyilkosság.
Mi más is lenne a londoni rendőrség legfontosabb feladata, ha nem a hagyományos családmodell mellett felszólaló, öreg pap letartóztatása?

Amerikában már az sem kell, hogy valaki a bal-liberális ideológiák ellen szólaljon fel.
Elegendő, ha keresztényként elmegy egy keresztény rendezvényre.
Ez történt például Portland városában, egy 2021. augusztusban tartott szabadtéri imádságon, melyet a helyi Antifa csoport támadott meg. Többek között villanó- és füstgránátokkal, valamint záptojásokkal dobálták a résztvevő, békés imádságra összegyűlt családokat és gyerekeket.
A bal-liberális terroristacsoport tagjai szétverték a helyszínen használt hangrendszert, és a Willamette folyóba dobták a zeneberendezéseket, mellé egy, a vallási csoporthoz tartozó kocsit is elloptak.

A kereszténység elleni uszítás a médiákban is egyre nagyobb teret nyer.
Néhány példa erre:

A liberális MSNBC televíziós csatorna műsorvezetője, Joy Reid kijelentése is, melyben a keresztényeket az afgán tálibokhoz hasonlította. Véleménye szerint a keresztény nézeteket vallók a nőket elnyomják, jogaiktól megfosztják, a munkaerőpiac helyett kizárólag a szülésre kényszerítik.

A New York Times, a The Washington Post, a Salon és a Vox hasábjain rendszeresen publikáló baloldali újságíró (és feminista aktivista), Michelle Taylor (alias: Feminista Jones) sem akart kimaradni az új trendből. Ő a kereszténységet az iszlám elnyomáshoz hasonlította:
„Mindig vicces számomra, amikor a keresztények úgy tesznek, mintha a vallásuk valahogy kevésbé elnyomó lenne a nőkkel szemben, mint az iszlám”

John Max Smith brit író és publicista sem akart lemaradni: „Semmi kétség; a keresztény evangélikusok Amerika talibánjai, és ugyanannyi hatalmat gyakorolnak a társadalmukban is.”

A Duke Egyetem professzora, a CNN-ben rendszeresen vallási szakértőként bemutatott Curtis Freeman ennél is tovább ment: „az evangélikus kereszténység a legnagyobb veszélyt jelenti ma az emberi létre. El kell pusztítani.”

Egy jó szerep vágyától fűtve hollywoodi színészek közül is sokan csatlakoztak a dekrisztianizációs törekvéshez.
Példa erre a Star Trek: Voyager sztárja, Tim Russ kijelentése:
„Az Egyesült Államokban már van saríatörvény ... keresztény saríatörvény. Nincs különbség. Egy vallás rákényszeríti a hitét és életmódját mindenki másra, ami ellenkezik az alkotmány első kiegészítésével. Ez pontosan ugyanaz a dolog.”

Érdekes módon e híres emberek egyértelműen uszító és gyűlöletkeltő kijelentései a „jogállami demokrácia” mintaállamában nem minősülnek sem uszításnak, sem gyűlöletkeltésnek, őket nem hurcolják bíróság elé, mint az ezzel ellentétes kijelentéseket tevőket.

Mivel az átlagemberek zöme a híres emberek kijelentéseit ténynek veszik, a bal-liberális táborban a kereszténység elleni közhangulat egyre erősödik.

Persze annak, aki soha nem olvasta sem a Bibliát, sem a Koránt, nem tűnik fel, hogy pl. Jézus soha nem mondott olyat, hogy a nőket (vagy bárkit) verni kellene, Mohamed viszont a férjüknek nem engedelmeskedő feleségek alapos (és akár rendszeres) verését parancsolta a követőinek.

Érdemes észrevenni, hogy a kereszténység elleni gyűlölködők sosem voltak keresztények, s mi több: a marxista lózungokon kívül nem is tudnak többet róla.
A „keresztény nők érdekeiben” nyilatkozók soha meg nem kérdeznek egyetlen (valóban) keresztény nőt sem.
Nem véletlenül, mert ha megtennék, az övékkel ellentétes véleményekkel találkoznának.
Pedig nagyon keresniük sem kellene, sok ilyen létezik. Ilyen például Jennifer Roback Morse könyve:
„A szexuális állapot: Hogyan pusztítják el az elit ideológiák az életet, és miért volt az egyháznak mindvégig igaza” (2018)

A katolikus írónőnek, aki az általa alapított Ruth Intézet elnöke sok publikációja volt e témában.

De sem az ő, sem más keresztény nők véleménye nem érdekli a haladó bal-liberálisok világában azokat, akik rájuk hivatkozva fantáziálgatnak.

Tévedés lenne azt gondolni, hogy csak az a bajuk a keresztényekkel, hogy ez egy régi vallás, nem pedig új és modern, mint az általuk kínált „New Age” alternatívái.
Amikor Amerika épp nincs aktív háborúban valamelyik muzulmán országgal, a demokrácia „objektív” médiái az iszlám tanait szokták magasztalni.

Pedig a „béke vallása” becenevet kapott iszlám mindegyikénél azonos szent könyv, a Korán kb. 180 helyen buzdít erőszakra és gyilkosságra, miközben szeretetre sehol.
Szinte minden bal-liberális média felolvasta már azt a híressé vált Korán idézetet, amelyet az első 2 sornál egyikük sem ismertetet tovább. Pedig érdemes lett volna.

"Ha valaki megöl egy embert - és nem megtorlásul gyilkosságért, vagy azért, mert gonoszságot terjesztett a földön - az olyan, mintha az egész emberiséget elpusztítaná. Aki ellenben életben tart valakit, olyan az, mintha az összes embert életben tartotta volna.

És eljöttek hozzájuk [időről-időre] a mi küldötteink nyilvánvaló bizonyítékokkal. Ám közülük számosan bizony ezután [is] semmibe vették a határokat a földön.

Akik fegyvert fognak Allah és a küldötte ellen, s [csak] abban serények, hogy romlást idézzenek elő a földön, azoknak a jutalma, hogy megöletnek, vagy keresztre feszítettnek, vagy egymással ellentétesen a kezük és a lábuk levágatik, vagy elűzetnek [erről] a földről."
(Korán, 5:31-33)

A fentiekben említett romlást előidézők az un. „rendbontók”.
A rendbontók az iszlám rendjének megbontói. Három fő csoportra bonthatók:
- Akik megszegik az iszlám bármelyik törvényét
- Akik muszlimok voltak, de más vallásra tértek át
- Akik nem hajlandóak felvenni az iszlám hitet, és ezzel konokul megtagadják a próféta tanításain keresztül Allahot

A rendbontók büntetése: halál.
Ennek ismeretében foglaljuk össze röviden a fenti idézet lényegét:
A törvényeket pontosan betartó igazhitű muzulmánt semmiféle bántódás nem érheti.
Mindenki mást meg kell ölni, vagy el kell üldözni. Az iszlám szó jelentése: behódolás (Allah akaratának).

Számtalan hasonló található még a „béke vallásának” tanai között.

„Öljétek meg a pogányokat, ahol csak föllelitek őket!” (Korán 9:5)

„Viseljetek háborút azok ellen, akik megkapták az Írásokat
[zsidók és keresztények], de nem hisznek Allahban vagy a Végső Napban.
Ők nem tartják tilosnak, amit Allah és az Ő Küldötte megtiltott.
A keresztények és a zsidók nem követik az igazság vallását mindaddig,
amíg be nem hódolnak és meg nem fizetik a fejadót [dzsizja], és megalázottá nem válnak.”
(Korán 9:29)

Stb., stb., stb...

Ez tehát a békés és nagyszerű vallás, míg a kereszténység ...

„Szeresd felebarátodat, mint saját magadat!” (Mt. 22,39.)

„Nincs annál nagyobb szeretet, mintha valaki az életét adja a barátaiért” (Jn. 15,13.)

„Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az” (I. Jn. 3,15.)

„Isten törvényeinek betöltése a szeretet” (Pál. Róm. 13,10/b.)

„Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” (Jn 8,7)

Stb., stb., stb...

... gonosz és elnyomó, azt kell tenni vele, amit Marx mondott: „Le kell rombolni. Meg kell semmisíteni.”

Közben egyre több mecset épül a nyugati országokban, az egyre több, harmadik világokból befogadott muzulmánoknak. A világ a párizsi Notre-Dame székesegyházban pusztító tűzvészre felfigyelt ugyan, de arra már nem, hogy Franciaországban viszonylag rövid időn belül több tucat keresztény templom jutott hasonló sorsra.
Egy 2021-es felmérés szerint az ott élő keresztények 44%-a, a muszlimok 55%-a gondolja úgy, hogy belátható időn belül az iszlám lesz az ország legnagyobb vallása.

Az ilyen apróságok senkit nem érdekelnek ott, ahol maga a kereszténység is lerombolásra ítéltetett. „A bevándorlók érzékenységére” (ami valójában nem érzékenység, hanem gyűlölet) hivatkozva a „szabad vallásgyakorlás jogállamaiban” rendre leszedették a templomokról a kereszteket, eltávolították a vallási tartalommal rendelkező szobrokat, stb.
Mellé (pl. Németországban) keresztény kisiskolás gyerekeket köteleztek mecsetlátogatásra – de persze a muzulmán gyerekeknél fel sem merült egy templomlátogatás.

Napjainkban a fejlett nyugat városaiban már az is megszokott lett, hogy egy bevándorló muzulmán fényes nappal öl meg embereket csak azért, mert ők nem muzulmánok. Ahogy London polgármestere mondta: ezt meg kell szokni, a nagyvárosi élet része a terrorizmus.
A toleráns, modern nyugaton, ahol divat folyamatosan nácizni és „antiszemtázni”, valójában az egyszerű zsidó emberek sorsával sem törődik senki. Franciaországban a gazdag negyedek utcáit gépfegyveres katonák őrzik, ugyanígy bizonyos iskolákat is. A lakosság többi része oldja meg, ahogy akarja. Azokon a területeken, melyek szép lassan a nyíltan antiszemita muszlimok lakta negyedekké váltak, az ott élő zsidó vallású állampolgárok tömegesen veszik fel az iszlám hitet.
E kényszerű cselekedet egyetlen oka az, hogy a szomszédjaik ne bántalmazzák őket.

Nincs itt semmi látnivaló, tessenek tovább menni, az iszlám amúgy is a béke vallása. A keresztények sorsa pedig senkit nem érdekel. Különösen azon arab és fekete-afrikai országokban, ahol napi szinten ölik a keresztényeket.

A keresztényüldözés olyan országokban is fellángolt, ahol hosszú évszázadokon át megfért a muzulmán többség a keresztény kisebbséggel. Aztán jött a globalizáció és az amerikai üzleti érdekek kiszélesítésével járó demokrácia-export.
Az ott élő átlagemberek pedig nem bonyolították túl azt, hogy kinek köszönhetik a bombázások és háborúk okozta halált és nyomort. Számukra Amerika a „Nagy Sátán”, Amerika pedig (szerintük) keresztény, így a helyi keresztények legyilkolása megfelelő bosszúnak tűnik.
Az utóbbi időkben egyre több helyen rontanak felfegyverzett hordák a templomokba, és ölnek meg minden ott imádkozót. Ezekben az országokban naponta ölnek meg embereket tisztán azért, mert keresztény. (Érdemes észrevenni, hogy közülük kerülnek ki azok is, akik Európában ugyanezt teszik.)

A „nemzetközi piaci érdekek” eredményeként a kereszténység lett a legüldözöttebb vallás.

Mára világszerte kb. 5 percenként ölnek meg valaki csak azért, mert keresztény.
Az ilyen helyeken élőket az amerikai keresztényellenes uszítások sem fogják visszafogni – sőt.

Azonban ez sem az ENSZ, sem más nemzetközi szervezeteket nem érdekli. A „demokratikusnak” mondott, bal-liberális értelmezésű emberi jogok világában a kereszténység szó szerint történő kipusztítása csak járulékos nyereség. Egy olyan jelenség, amivel semmi gondjuk nincs, hiszen pont megfelel a céljaiknak.

Amúgy sem hozna milliárdos nyereséget egyik nagyvállalatnak sem, ha tennének ellene – így pláne nem foglalkoznak ezzel. Ott, ahol csak a profit számít, az emberi élet gyorsan értéktelenné válik.



- A gyors halál jogai

"Aki kezdettől fogva gyilkos,
nem tartott ki az igazságban,
mert nincs benne igazság.
Amikor hazudik, magából meríti,
mert hazug, és a hazugság atyja."
(Jn 8, 44)
A születés és halál természetes körforgásába való beavatkozás is egyre nagyobb teret nyer.
Az abortusz újra és újra felmerülő kérdés, nemcsak morális, de jogi értelemben is.
Egy magzat vajon mikortól számít élő embernek, és így a terhességmegszakítás meddig engedhető?
A bal-liberális példaképnek számító New York államban ezt érdekesen oldották meg: bármeddig. Akár 9 hónaposan, babával a szülőcsatornában is. Az eljárás egyszerű: egy fogóval benyúlva, eltörik a baba nyakcsigolyáját, majd megvárják, amíg megszűnik a szívhang, végül darabokra vágva kiszedik.
Hogy ezzel mennyit fog növekedni a szervkereskedelem, egy nap talán kiderül.

Az eutanázia is egyre népszerűbb ott, ahol erre lehetőség van.
Belgiumban egy kb. évente 2000 ember választja ezt megoldásként.
Hollandiában az addigi, kb. évi 6-7 ezer, főként idősebbeknek beadott halálos injekció nem volt elég.
A passzív (abbahagyott gyógykezelés) és aktív (méreginjekció) eutanázia honában már 12 éves kortól engedélyezett az eutanázia, és nem feltétel hozzá sem a halálos betegség, sem a fizikai fájdalom.
Elegendő, ha pszichés betegségtől (pl. depresszió) szenved.

Az abortusz és az eutanázia folyamatosan felröppenő téma, parázs viták hosszú sorát generálja.

Viszont jó ideje szinte soha nem esik szó arról, ami a fentieknél jóval több halálos áldozatot szed.
A szabad szerelem, és a szabados szivárványos életmód egyik káros mellékhatása a HIV fertőzés.
Ezt a betegséget a ’80-as évek elején észlelték. Hogy ki volt a „zéró páciens" (azaz a legelső valaha azonosított fertőzött, akitől minden további emberi fertőzés ered) máig ismeretlen. Van olyan kutató, aki ezt már az első világháború idejére, Kamerunba teszi.

A humán immundeficiencia-vírus (HIV) fertőzés okozza az AIDS (szerzett immunhiányos szindróma) betegséget.
Az AIDS lefolyása során az immunrendszer fokozatosan, általában 9-11 év alatt leépül és a fellépő opportunista fertőzések, tumorok a beteg halálához vezetnek. A vírus leggyakrabban szexuális úton terjed és egyaránt megtalálható a vérben, az ondóban vagy a hüvelyváladékban. A nemi érintkezésen kívül a fertőzés átvihető vérátömlesztéssel, anyatejes szoptatással vagy a szülés során az anyáról átkerülhet az újszülöttre.
Kezdetben ezt tisztán a homoszexuálisok betegségének hitték – főként azért, mert ott a párkapcsolatok száma több mint tízszerese a heteroszexuálisokénál.

A UNAIDS legutolsó adatai szerint eddig regisztráltan 33 millió ember halálát okozta, és 76 millió embert fertőzött meg.

A közhiedelemmel ellentétben nem gyógyítható. Nincs ellene vakcina, aki fertőzővé válik, arra sincs gyógyszer hogy ne fertőzzön, és az AIDS ellen sincs gyógyszer.
Csupán olyan (nagyon drága) gyógymódok léteznek, amik meghosszabbítják az immunrendszer végleges leépülésének időtartamát.
A legtöbb fertőzött Afrikában él. Költői kérdés: melyik liberális, emberi jogi szervezet foglalkozik azzal, hogy az innen Európába érkezőket szűrije, és pozitív teszt esetén visszaküldje? (Egyik sem)

Szintén nem illő foglalkozni a fiatalok a HIV-vel kapcsolatos felvilágosításával sem, helyette a „szerelemnek se színe, se neme”, mindenki mindegy kivel propagandákat harsogják.
Mellé példaképként velük készült riportokban hírességek mesélik el, hogy ők HIV fertőzöttek. Olyan közönyösséggel és természetességgel, mintha csak egy nátháról beszélnének.

Ezzel afféle életmód tanácsadóvá válnak azok, akik sikeresen megrövidítették a saját életüket, mely garantáltan fájdalmas és kínkeserves véget fog érni.
Csak pár példa az ilyen „példaképek” közül: Magic Johnson, Greg Louganis, Charlie Sheen, Freddie Mercury, Viktor Luna, Holly Johnson, Jerry Herman, Chuck Panozzo, Jim J. Bullock, Danny Pintauro, Rock Hudson, és persze napjaink legismertebb transzszexuális sztárja: Conchita Wurst.

Úgy tűnik, mindenkinek joga van mindenre, de főleg arra, hogy fiatalon egy gyors numerával olyan halálos kórt szedjen össze (és terjesszen tovább) amivel még 50 éves se lesz, amikor már eutanáziáért könyörög. De legalább a közben eltelt hosszú évek alatt egy vagyont költ a gyógyszerekre...

A bal-liberálisok modern világában ezzel sem illő foglalkozni.
Helyette vannak olyan célok és érdekek, amik nemcsak kellő profitot hoznak, hanem – látszólag – mindenkinek egyformán érdeke. Ilyen a környezetvédelem, avagy a föld megmentése is.



- Karbonmesék zöld buborékban

Amióta a föld forog, időről időre klímaváltozás történik rajta. Pár éve még az új jégkorszak, most a globális felmelegedés a környezetvédelmi lobbik nyereségtermelő mantrája.

Hogy mi okozza ezt, igazából ember nincs, aki tudná. De a „fogalmunk sincs” nem eladható magyarázat.
Olyan magyarázat kellett, amit mindenki képes megérteni – így született a mindent elpusztító CO₂ (szén-dioxid) és a „karbonlábnyom” meséje.

Világszerte több fizikus próbálta elmagyarázni, hogy ez merő ostobaság. Ám a globális üzleti érdek hamar elhallgattatta őket.
Más fizikusok egyszerű kísérlettel próbálták bizonyítani, hogy a zöld-lobbi csak átveri az embereket. Mivel ha tényleg a szén-dioxid lenne a felelős a felmelegedésért, és pont úgy, ahogy állítják, a föld légköre a felszíntől a világűr felé haladva nem egyre hidegebbnek, hanem egyre melegebbnek kell lennie.
Fogtak hát egy kis, héliummal töltött meteorológiai légballont, rátettek egy olyan hőmérőt, ami az eredményt rádión továbbítja, és elengedték. A felfelé szálló légballon folyamatosan küldte a hőmérsékleti adatokat a kezükben lévő eszköznek. Az eredmény: a légkör hőmérséklete felfelé haladva pont úgy lesz egyre hidegebb, mint eddig – noha a CO₂ és az üvegházhatás elméletek szerint ennek pont fordítva kellene lennie.
E kísérletet többször, több helyen indítva is megismételték: az eredmény mindig ugyanez lett.
Mégsem érdekel senkit, hiszen a tizenéves Greta Thunberg mondja a tutit, nem holmi tudósok.

A felmelegedéstől kiszáradó jövő kényszeres bizonygatását – nem meglepő módon – a médiák végzik.
Tipikus példa erre a pár évvel ezelőtti, kiszáradt afrikai vízesés esete.

A Zambia és Zimbabwe területén lévő, Viktória-vízesés 1708 méter széles vízzuhataga a legszélesebb a világon.
Ez 2019-ben egy nagy szakaszon valóban kiszáradt. S máris világszerte ment a sokkoló hír a tévéktől a rádiókon át az újságokig: ím, eljött a világvége, már a Viktória-vízesésben sincs víz.

Arról az apróságról mind elfeledtek tudósítani, hogy ez a terület trópusi éghajlatú. S mint olyan, alapvetően esős és száraz évszak jellemzi. A vízesés a folyóknak köszönhető. Az időszakos vízjárású folyók jellemzője, hogy esős évszakban iszonyatos mennyiségű víz ömlik bennük, száraz évszakban pedig időnként teljesen kiszáradnak. Afrika azon részén, ahol a Viktória-vízesés található, 3 évszak különböztethető meg:

a viszonylag forró és száraz nyárelő, ami augusztustól október végéig tart,

novembertől áprilisig a nagy esőzéseket hozó nyár,

a csontszáraz és derült tél májustól júliusig

Ez utóbbi évszakban készült rettegést keltő felvételek után jött is a szokott esős évszak, és a vízesés újra a „mennydörgő gőzölgés” területe lett. Erről persze nem készültek hírek. A tudósítóknak bőven elég volt annyi, hogy az emberek „már tudják”, hogy Afrikában többé nincs víz – tehát tessenek szépen befogadni mindenkit, aki innen érkezik.
Mellesleg a Viktória-vízesés többé-kevésbé kiszáradása az éghajlatnak köszönhetően évről évre megtörténik, több tízezer éve.
Ennek okán nem a globális felmelegedés, hanem a globális átverés mintapéldája.

Természetesen a zöld-mozgalmak „remek” ötletekkel is szolgálnak a klímakatasztrófa ellen. Ezek egyike, hogy a fiatalok köttessék el magukat, hogy véletlenül se lehessen gyerekük soha.
Ahogy alapvetően az LMBTQI embereknek sem lesz.
És azon feministáknak sem, akik szintén a gyermekszülés ellenzői.
Érdekes, hogy ezzel egyidejűleg a világ összes elmaradott országából érkezők befogadására az a legfőbb érv, hogy a jövőre nézve kell a tömeges munkaerő, mert helyileg nem születnek elegendő számban gyerekek.

A mainstream által megfogalmazott környezetvédelmi törekvések terén azon apróságot is tilos észrevenni, hogy azok az ázsiai országok végzik a legnagyobb környezetszennyezést (úgy 80-85%-ban), akiket pont nem érdekel a környezetvédelem. Innentől ha minden fehér ember kihal, akkor sem lesz semmi lényeges változás sem a környezetszennyezés, sem a föld klímájának terén.

Ezzel sem illő foglalkozni, mert ott a karbonlábnyom, és a túlzott energiafogyasztás. Ennek visszaszorítására máris vannak ötletek: pl. többszörösére kell emelni az energia árát. Mondjuk ettől az átlagember nem fog kevesebbet tévézni, és a hűtőgépet sem kapcsolja ki esténként, de legalább az energiaszolgáltatók haszna többszörösére növekedik.
Ahogy szokás, aki nem ért egyet az energiaárak „szükségszerű” drasztikus növelésével, az klíma-náciként a zöld-aktivisták gyűlöletének célpontjává válik.

A nagy, nemzetközi médiák már felkészülten várják a klímakatasztrófa típusú hírek visszatértét. Charlie Chester, a CNN (volt) műszaki igazgatója már eldicsekedett ennek módjáról is. A Project Veritas nevű oknyomozó portálnak köszönhetően, egy rejtett kamerával készült felvételről a részletek sem maradtak titokban.
Mr. Chester azt is részletezte, hogy a félelem jól eladható, majd hozzátette: „A jövőben az éghajlat kérdése kerül majd a középpontba. A szerkesztőségben már bejelentették, hogy - ha a nyilvánosság nyitott lesz rá - főleg az éghajlatra fogunk koncentrálni."
Állítása szerint a CNN-nél ezt úgy fogják lebonyolítani, hogy folyamatosan az olvadó jeget és a felmelegedést mutogatják majd, és arról beszélnek, hogy ennek milyen hatásai lesznek a gazdaságra.



- A multikulturális multivallás multinacionális multiverzuma

E szép, új, sokszínű világfogyasztói társadalomban minden multi és globális lett.
A multikulturalizmus égisze alatt sikerült több millió új vásárlóval növelni a már kiépített üzletláncok hasznát.
A New Age féle, mindent összemosó multivallás új üzletágakat hozott.
A valóság pedig szép lassan egy olyan, üzleti érdekekből létrejött, egymástól független buborékvilágokból álló multiverzumot alkotott, melyet látszólag semmi sem köt össze.

Csakhogy létezik még egy buborékvilág, ami mindent mindennel összeköt.
Ez pedig a multinacionális cégeket irányító multimilliárdosok privát, zárt világa.

Ezek egyike a Bilderberg csoport.
A világ (talán) legbefolyásosabb üzleti-gazdasági-politikai társaságának vezetősége évente szokott konferenciát tartani.

Az itt megbeszélt üzleti tervekről - évről évre - azt lehet tudni, hogy: SEMMIT.
Ugyanis oda nemhogy tévé, de még újságíró sem teheti be a lábát. S mi több: a résztvevők között a meghívott vendégek is maximális titoktartási nyilatkozatot írnak alá, így ami ott elhangzik, az garantáltan köztük marad.
Mindez az állítólag maximális átlátszóságot favorizáló, jogállami elvárások szerint.

Hogy a politika is tudja követni a nagy, nemzetközi üzleti célokat, többek között vendégük volt Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter, Werner Faymann osztrák, és Angela Merkel német kancellár mellett Ursula von der Leyen is. A Világbank vezérigazgatója, Christine Lagarde ugyancsak részt vett már a Bilderberg-csoport tanácskozásán ugyanúgy, mint Colin Powell volt amerikai hadügyminiszter, illetve Peter Carrington ex-NATO főtitkár.

Magyarországról (meglepő? módon) a baloldali politika prominens szereplőit hívták csak meg: Bokros Lajos ex-pénzügyminiszter, Martonyi János volt külügyminiszter, Bajnai Gordon volt kormányfő, és Surányi György bankár, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke. Persze nem most, hanem hivatali pozíciójuk idején.

Ezek ismeretében nyilván fel nem merülne senkiben, hogy a Rockefeller, Rothschild és hasonló üzletemberekből álló világ bármi módon is összefonódna a politikával.

Hogy e kettőnek mi köze van egymáshoz? Nos, a politikában egy jó ideje egy elég egyszerű képletet használnak.

Jólét = Fogyasztás

A társadalom fogyasztásának növekedésével
a társadalom elégedettsége is növekszik.
Ebben a képletben teljesen mindegy, hogy az emberek milyen értelmetlen ostobaságokra költenek, minél több pénzt tudnak elherdálni, annál jobban elégedettek. És minél elégedettebbek, annál jobban ragaszkodnak azokhoz a politikusokhoz, akik ezt lehetővé tették. Mivel fogyasztói társadalomban a pénz gyors elherdáltatásának legnagyobb szakértői az ebből élő multinacionális cégek, az összefonódásuk elkerülhetetlenné vált.

A fogyasztói társadalom reklámzabálói gyakorlatilag minden terméket megvesznek, amit rájuk tukmálnak. Mindig, mindet, ha profin van eladva.

Ha valamire nincs elég nagy piac, meg kell teremteni, aztán düböröghet a gazdaság, mindenki kedvére vásárolhat boldogságot. Ha már nincs elég új termék, ki kell találni valami újat. Lehet az bármi. Szó szerint bármi. Teljesen mindegy, mekkora marhaság, teljesen mindegy, ha semmi értelme, teljesen mindegy, ha kifejezetten káros – a lényeg, hogy ha megvan, akkor az el is adható.

Ezek legjobbjai a „jóemberkedős” üzletágak. Minimális befektetés, nullához közeli előállítási költség, és milliárdos nyereség, ráadásul a reklámozás zömét maguk a politikusok végzik, az e köré szőtt ideológiák harsogásával.

A Bildenberg féle konferenciákra azért van szükség, hogy összehangoltan, jól koordinálva ténykedjenek, egymást nem akadályozva, hanem segítve.

A multinacionális cégek gazdasági mutatóinak ugyanis van egy érdekes sajátossága. Vagy növekszik a nyereségük, vagy csökken, de soha nem stagnál. Ebből kifolyólag állandóan növelni kell a bevételeket, új piacokat teremteni, a meglévőket erősíteni stb.

Mivel e világban a sok nem elég, a lehető legtöbb az egyedül elfogadható. Az üzleti tervek is ennek megfelelőek, a kivitelezés pedig ennél is kíméletlenebb. A felépített üzletből a lehető leghamarabb, a lehető legtöbb pénzt kell kiszedni. Az utolsó fillérig mindent. Hogy ez milyen következményekkel jár, hogy ezzel mi mindent tesznek tönkre, soha nem érdekli őket, aki akarja, majd helyrehozza.

A gyors és erős gazdasági növekedést produkáló cégek élén legtöbbször – ahogy az előző részben már elemeztük – a szemrebbenés nélkül bármire képes pszichopaták állnak.

A magukat hol szocialistának, hol liberálisnak, hol zöldnek (stb.) mondó, politikusként ténykedő szociopaták remekül együtt tudnak működni velük.

Innentől megállíthatatlanul tud dübörögni a multinacionális gépezet, buldózerként zúzva le mindent, ami elé kerül.
A jó üzletnek semmi sem szabhat gátat. Aki megpróbálja, azt le kell seperni, el kell taposni. Mindegy, mi módon, de a vagyon gátak nélküli gyarapodásához nem lehet hagyni senkit és semmit, aki ezt akadályozná.

Sem egy multinacionális cég, sem egy politikai vezetés nem tud jóemberkedésből fennmaradni.
Ezért mindenhol csak és kizárólag a gazdasági érdekek érvényesülnek. A valós célokat elfedő ideológiák, a rózsaszín (ál)magyarázatok szabadságról, egyenlőségről, társadalmi igazságosságról, kisebbségek védelméről stb. kivétel nélkül átverés. A hazugságok hatalmas tárházában mindenre van „csodás célokról” ömlengő ostobaság, ami nem más, mint a tömegek rágógumija.

A bal-liberális ideológiák, eszmék és mantrák mindegyike csupán a naivok és ostobák szemellenzője, akiknek soha nem tűnik fel, hogy e halandzsákat harsogók valójában egészen más célokat és érdekeket szolgálnak, s mi több: tökéletes pszichopataként mélyen megvetik mindazokat, akik bennük bízva rájuk szavaznak.

Az internet terjedése tökéletes módszer lett a célok felgyorsított kivitelezésének.
A Facebook mellett a Google is azért töröl és tüntet el folyamatosan bizonyos globális üzleti lobbiknak, valamint a bal-liberális ideológiáknak ellentmondó tartalmakat, mert mindenben igyekszik e fentiek érdekeit kiszolgálni.

Az eltűnt közösségi médiás profilok, posztok, kommentek, videó megosztó csatornák mellett még a Google keresési listákból is folyamatosan eltűnő tartalmak látszólag sosem léteztek, elvégre szabad véleménynyilvánítás korát éljük.

A „múltat végkép eltörölni” marxista ideológiákat napjainkban megvalósító „Cancel culture” nevet kapott, a kulturális emlékekkel azok példaképeit is megsemmisítő tevékenységsorozat mibenlétét és hátterét sem illő észrevenni.
Azt pedig kifejezetten tilos, hogy mindezek mögött személy szerint kik állnak. Persze ezzel nemcsak a régi idők emlékei, hanem azok eszmeisége, és értékei is eltűnnek – átadva a helyet az új érdekek szerinti hazugságoknak.



- A jó, a rossz, és az elnyomottak

Marx agymenései óta sok változás történt a világban. Rég megszűntek azok a társadalmi rétegek, amelyeket ő az íróasztala mögött ülve elemzett.

Társadalom hibás felépítése = Elnyomottak + Elnyomók
Társadalom hibás aránya: Elnyomottak > Elnyomók
Társadalom helyes felépítése: Társadalom - Elnyomók
Társadalmat javító igazságosság = Elnyomók elpusztítása
Tökéletes társadalom = Kommunista egyenlőség

Az általa kreált társadalmi képleteket ma is alkalmazzák, csak a (Lenini) elvek és módszerek cserélődtek és finomodtak.

Elnyomott nép és elnyomó arisztokrácia
Elnyomott proletárok és elnyomó burzsoázia

Elnyomott nők és elnyomó (hímsoviniszta) férfiak.
Elnyomott LMBTQI(xyz) emberek és elnyomó homofóbok.
Elnyomott gyerekek és elnyomó (bigott, boomer) szülők.
Elnyomott feketék és elnyomó (rasszista) fehérek.
Elnyomott bevándorlók, és elnyomó őslakos xenofóbok.
Elnyomott (béke vallású) muszlimok, és elnyomó (keresztény) iszlamofóbok
Elnyomott környezettudatosak, és elnyomó környezetszennyezők
Elnyomott világ minden tudását képviselő ezoterikusok, és elnyomó, ostoba szkeptikusok
Elnyomott alternatív gyógyítók és elnyomó orvostudomány
Stb., stb., stb…

Az elmetrükkök lényege, hogy ha valamit erőszakkal próbálnak megoldani, az hamar ellenállásba ütközik.
Ám ha az erőszakot – legyen az bármilyen aljasság vagy ostobaság - nagyszerű és csodálatos, az emberekért, a „népért”, a demokráciáért, a jogállamiságért, az elnyomottak felszabadításáért stb. indokkal magyarázzák, az emberek jó része elhiszi, hogy ez tényleg a „nagy, közös jó” érdeke, és lelkesen támogatják.
Akár a mesékben: elnyomott jók, elnyomó gonosz – csak itt a gonosz felett nem egy hős lovag, hanem a jogállamiságért küzdő jóemberek diadalmaskodnak.

Persze nemcsak helyileg, hanem globálisan is.

Elnyomott, az imperializmus rabigájában szenvedő országok, és az őket felszabadító, népi demokráciát elhozó vörös hadsereg.

Elnyomott, diktatúrákban szenvedő országok, és az őket megmentő, jogállami demokráciát elhozó amerikai hadsereg.
Innentől az (elnyomó) országok lebombázása nagyszerű dolog, az ott élő elnyomottak pedig ostobák, hogy nem értik meg, milyen jó nekik a lebombázott házukban meghalt családtagjaik elvesztése.

„Mi nem hiszünk az örök erkölcsben sem,
a kommunista erkölcs alapja a kommunizmus
megszilárdításáért és betetőzéséért folyó harc.”
(Lenin)
Érdemes megfigyelni, hogy működik a bal-liberális tábor. A kitalált új dolgok favorizálásáról már beszéltünk.
Aztán jön a naíva szerep eljátszása, melyben a „jóemberkedésé” a főszerep.
Majd valamivel később a sajnálkozó szerep: „Nahát, nem is hittük volna, hogy ez ilyen rossz és csúnya dolgokat fog eredményezni, de majd megoldjuk”.
Végül a beletörődő szerep: „Sajnos ez már így alakult, nem tehetünk róla, tele voltunk jóindulattal, csak nem sikerült. De most már nincs mit tenni, ez így marad.”

Pár példa:

„Nem gondoltuk, hogy nem sikerül elvinni a demokráciát Koreába, Vietnámba”
„Nem gondoltuk, hogy Szaddam Husszeinnek tényleg nincsenek vegyi fegyverei”
„Nem gondoltuk, hogy a 300 ezer ember halálát okozó, országokat romba döntő ’Arab Tavasz’ nyomort és nélkülözést hoz, jóléti demokrácia helyett”
„Nem gondoltuk, hogy létrejöhet egy olyan terroristaállam, mint az ISIS”
„Nem gondoltuk, hogy a magukat szírnek mondó menekültek zöme nem Szíriából érkezik”
„Nem gondoltuk, hogy ha a szerződésekben a késés nincs szankciókhoz kötve, a gyógyszergyártók nem szállítanak időben vakcinákat a COVID-19 ellen”
„Nem gondoltuk, hogy a befogadott menekültek zömének esze ágában sincs se beilleszkedni, se dolgozni”
„Nem gondoltuk, hogy a bevándorlók egymás mellé költöznek, és ’hiperérzékeny’ területeket (no-go zóna) alakítanak ki maguknak, ahol a saját törvényeik és szokásaik szerint élnek”
„Nem gondoltuk, hogy a nekik ígért jobb élet reményében ilyen sok afrikai száll hajóra, hogy Európába költözzön”
„Nem gondoltuk, hogy Afganisztánban az afgán katonák Amerika helyett az afgán tálibok oldalára állnak”
„Nem gondoltuk, hogy Afganisztánt visszafoglalják a tálibok, azt pedig végképp nem gondoltuk, hogy Kabult elözönlik a tálibok”

Persze hazai példákból is van bőven.

„Nem gondoltuk, hogy a (rabló)privatizáció romba dönti a gazdaságot”
„Nem gondoltuk, hogy a külföldi multinak adott energiaszektor külföldi tulajdonosa nem a magyarok érdekeit nézi”
„Nem gondoltuk, hogy a gazdasági váltságot nem az oldja meg, hogy az egekig emeljük az összes adónemet”
„Nem gondoltuk, hogy emelkedik az energiaár, ezért mondtuk, hogy nem lesz gázáremelés”
„Nem gondoltuk, hogy a felvett IMF hitel az embereknek újabb megszorítások és sarcok tucatjait hozza”

Úgy tűnik, ez a „nem gondoltuk” politizálás világa…

És ezt közben teszik úgy, hogy a világon sehol nincs annyi pszichológus, szociológus és szociálpszichológus, közgazdász, politológus meg mindenféle egyéb szakértő egy rakáson, mint az ő tanácsadóik között.

Nem tudták? Nem is gondolták? Tényleg minden szakértőjük értelmi fogyatékos? Dehogy...

Pontosan tudták mi lesz a vége – csak náluk a személyes gazdasági érdekek mindig felülírják a választópolgárok érdekeit. A globális piac (multinacionális cégek) érdeke náluk mindig elsődleges prioritású.
Amiből ők épp hasznot húznak, az a nagyszerű, demokratikus és minden ember életét jótékonyan javító dolog.
Aki ebben kételkedik, az az elnyomók és az ostobák minden bélyegét és az ezzel járó lejáratást és üldözést kapja.

Aztán amikor a kizárólag saját, maximális hasznukkal foglalkozó multinacionális cégek minden pénzt bezsákoltak, és szokás szerint pusztaságot hagytak maguk után – hozza helyre, aki akarja, őket már nem érdekli – akkor jön a politika részéről a naíva színdarab, a mosakodás, a „nem gondoltuk volna” magyarázatok.

A jó szándékú és sajnálkozó szerep eljátszásával keltett érzelmek sem mások, mint elmetrükk. A bűnbánó, véletlenül eltévelyedett, jóindulatú ember által keltett szánalom érzését pedig pont úgy szokták meglovagolni, mint a többi, elmebűvölős trükkjüket.

Lehet-e bármiben is hinni azoknak,
akiknél a valóság helyett az emberi elme
szándékos megtévesztésén múlik minden?
Persze a néphülyítésnek mindig ára van. Egy idő múlva már az okozott károkért felelős politikus sajnálkozása kevés, elvesztett hitelessége miatt az övével együtt pártja népszerűségé is zuhan.
Ilyenkor jön a „megújulós trükk”. A párt lecseréli a hiteltelenné vált politikust, új embert tesz a helyébe, olyat, aki még nem bukott le számtalanszor. Ő aztán megújulást, jó irányú változásokat ígér. Persze ebből semmi nem lesz, hiszen a pártja azért tette abba a pozícióba, hogy az ő érdeküket képviselje. Az ő érdekük pedig azonos a „globális piac” kozmopolita milliárdosainak, és multinacionális cégeinek érdekeivel.

A „megújulás” szemfényvesztése valójában
csak egy nevetségessé vált bohóc
cseréje egy jól marketingelt pojácára.
A hazugság pedig a politikai boszorkánykonyhák legfőbb alapanyaga lett.

Aztán ha már mindezen trükkök ellenére is, a párt egésze hiteltelenné vált, új pártok veszik át a helyüket, akik ugyanazon nemzetközi milliárdosok érdekeit szolgálják, mint az előbbi.
A bohócpárt helyébe lépő pojácapárt szintén minden jót és szép csodát ígér – majd ugyanaz történik, mint az elődjénél. Jönnek a meg nem valósított ígéretek, a választási kampányban ígértekkel ellentétes rendelkezések, a „piaci érdekek” és a „jogállamiság” ködös magyarázatai – majd a „nem gondoltuk volna” sajnálkozás.

Eme demokráciának nevezett színjátékban mindegy, melyik „demokratikus liberális” csapat kerül kormányra, mert mindegyiknek a globális piac érdekeinek képviselete, és érdekeinek kiszolgálása lesz a legfontosabb célja.
Persze ők épp ettől jóemberek, ettől demokraták, ami ettől eltér, az csak a rossz, a buta és a gonosz dolgokat képviselheti.


A bal-liberális mesevilág egyik kedvenc mantrája: a konzervatív emberek az ismeretlentől való félelem miatt utasítják el az ő világmegváltó elképzeléseiket. És mivel a félelem rettegést, majd gyűlöletet szül, ezért állnak gyűlölettel az általuk hozott új, modern dolgokhoz.

Persze ez is csak elmetrükk. Az üzenete: „ha nem értesz egyet velünk, akkor gyáva és hülye vagy”. És mivel senki nem szeretne e kettő bármelyikeként tetszelegni, ettől remélik a szemléletváltást. A sajátjaik felé is jó üzenet, mert ezzel őket okosnak és bátornak mondva jóemberesíti.

De ez sem igaz. Egyrészt ha az ember elutasítaná az ismeretlent, még mindig egy barlangban gubbasztva enné a nyers húst – mert a tűz is ismeretlen és ijesztő lenne.
Másrészt ha valami, akkor pontosan az ő általuk favorizált dolgok az ismeretlenek. Druida varázslat, láthatatlan energiák, mágia, vudu és mindenféle agymenésekkel álltak elő 1970 óta, és lám, hány követőt találtak.
Harmadrészt a konzervatív emberek legalább önmagukat és céljaikat ismerik – ami a bal-liberális tábor örökké növekvő értékvilágnak nevezett érdekvilágában ez sem az ateistákra, sem a New Age híveiről nem mondható el.
Negyedrészt a konzervatív oldal pontosan és jól ismeri őket és elképzeléseiket - pont ezért nem kér belőlük. Ha ismeretlenek lennének, az ember ismeretlen iránti kíváncsiságát pont úgy ki tudnák használni, mint ahogy a saját táborukban teszik.

Ráadásul pont az ő táboruk az, ami kis, egymással csak laza kapcsolatot fenntartó buborékvilágokból áll, és hogy ezek mennyire képesek gyűlölködni, azt fentebb részleteztük. És érdekes mód az ő tömény gyűlöletüknek nem része az ismeretlentől való félelem.
Amúgy a New Age ezt a provokatív, „azért utasítod el, mert nem ismered” elmetrükköt a szómágiák közé sorolja.

Érdemes észrevenni, hogy ugyanezzel a magyarázattal érvel a bal-liberális világ az összes többi buborékja is.

Ez a legfőbb érve a New Age energia-misztériumos (és egyéb) hókuszpókuszainak is.

Ezzel érvelnek a természetgyógyászok közé furakodott, „alternatív gyógymódok” hirdetői is. (Erről majd a következő fejezetben lesz szó.)

De van másik kedvenc mantra is, ami „gyűlöletkeltőnek”, „uszítónak” meg „bármi-fóbnak” hazudja azokat, akik nem óhajtanak egyetérteni az általuk tálalt, kötelezően elfogadandó újdonságokkal.

A bal-liberálisok harmadik kedvenc mantrája egyszerűbb: „ez már csak így van, mindenhol ez megy, nem lehet mit tenni ellene.” Ez megint remek megoldás ahhoz, hogy a tutyimutyi, lusta és főként gyáva emberek beletörődjenek abba a sorsba, amit mások szántak nekik.

Természetesen a médiák segítenek a „jóembertudat” helyes kialakításában. A percenként csipogó okostelefonok (új újságcikk jelent meg, új bejegyzés olvasható a közösségi médiában stb.) segítenek népszerűsíteni a Wall Street üzleti érdekeit.
Elég csak a havi tízezer főcímet elolvasni a buborékvilág tévképzeteinek garantált elmélyítéséhez.

Persze van „demokratikus” módszer a renitens ellenkezőknek is.

Őket elviszi a rendőr, mert véleményt nyilvánítottak az utcájukban fosztogató bevándorlókról, pénzbírságot kapnak, mert csúnyát mondtak a transzneműekre, kirúgják a munkahelyéről, mert rosszat mondott a modern eszmék bármelyikére, és/vagy úgy letiltja (vagy akár végleg törli) őket a közösségi média, mintha sosem léteztek volna.
Mindez a régi kivégzések és koncentrációs táborok modern változata, amit érdekes módon szólásszabadságnak, és a szabad véleménynyilvánítás demokráciájának hívnak.

Nyugaton naponta kerülnek átlagemberek a „toleránsok” modern kínpadára, vagy nyaktilója alá. Belőlük soha nem lesz hír, ahogy a Sztálin idejében kivégzettek sem kerültek a Pravda hasábjaira. Egyszerűen csak eltűntek – és életével játszott, aki keresni próbálta őket.

Csak néha röppen fel egy-egy kósza hír a „jogállami demokrácia” áldozatairól.

Ilyen volt Tommy Robinson esete Nagy-Britanniában. Ő egy bírósági tárgyalásról tudósított közösségi médiás élő videón. A tárgyalás vádlottjai annak a muszlim bevándorlók alkotta bűnbandáknak a tagjai voltak, akik 1997 és 2013 között mintegy 1400 gyermeket erőszakoltak meg. Az áldozatok többnyire 11-14 éves kamaszlányok voltak, és hiába készült 2002 és 2006 között három kapcsolódó jelentés is a tinédzserek megerőszakolásával és prostitúcióra kényszerítésével kapcsolatban, semmi érdemi lépés nem történt.
Ebben az ítéletben 20 férfit ítéltek börtönbüntetésre - több mint egy tucat tizenéves lány elleni szexuális erőszak és bántalmazás miatt. Összesen 150 támadást róttak fel nekik, és bizonyíthatóan legalább 15 lányt erőszakoltak meg.

Nyilván nem nagy ügy az ilyesmi, mert a BBC sem említette, sőt, Tommy Robinson volt az egyetlen, aki elment és hírt adott róla, próbálva riportot is készíteni a vádlottakkal. Még aznap letartóztatták, majd 4 óra múlva, gyorsított eljárásban a bíróság börtönbüntetésre ítélte „uszítás és a köznyugalom megzavarása” miatt.
Ugyanitt szintén ilyen bandákról tudósított Jayda Fransen és Paul Golding is, ők is börtönt kaptak érte – az utóbbit odabent össze is verték a „béke vallásának” nem békés hívői.

Tommy Robinsont természetesen kitiltották a Facebookról és a legtöbb közösségi oldalról a szokásos indoklással: gyűlöletbeszéd, rasszizmus, nácizmus, kirekesztés.
Egy dzsihadistákat védő ügyvéd összefogva néhány mainstream vonalat képviselő újságíróval és szélsőbaloldali aktivistával Robinson lakásához is elmentek, hogy megfélemlítsék a családját. Természetesen a bátor emberek úgy időzítettek, hogy a családfő ne legyen otthon – ekkor köztudottan épp Finnországban volt.
Hasonló várt mindazokra, akik kiálltak mellette. Steven Patrick Morrissey angol énekes-szövegíró például kénytelen volt európai turnéját lemondani a kapott fenyegetések miatt, miután kiállt Robinson mellett.

A mainstream persze a hollywoodi hírességeket is elérte.

George Clooney például hosszan méltatta Joe Bident, kiállt a BLM mellett, szelfizett az ifjabb Sorossal, posztolt szivárványt és persze elítélte „Magyarország diktátorát” – mindezt a liberálisok bátor és példamutató tettnek nyilvánították.

A Star Wars filmek egyik főszereplőnője, Gina Carano viszont nem tett ilyet. Sőt, egyszer élcelődni mert a 100 genderre kreált névmások használatán.
S mi több, felszólalt a BLM mozgalom ellen – mert véleménye szerint nem helyes, ha az embereket egymás ellen uszítják. Még akkor sem, ha nem zsidókat zsidók ellen, feketéket fehérek ellen.
Szó szerint ezt írta egy közösségi médiában:
„A zsidókat az utcán nem náci katonák, hanem a szomszédaik verték meg - még a gyerekek is. Mivel a történelmet szerkesztik, a mai emberek többsége nem veszi észre, hogy ahhoz, hogy a náci katonák zsidók ezreit gyűjthessék be, a kormány először saját szomszédaikkal utáltatta meg őket egyszerűen zsidóságuk miatt. Ez miben különbözik attól, hogy valakik gyűlöletet keltenek politikai nézetei miatt?”

Erre azonnal kikiáltották holokauszt relativizálónak, antiszemitának és nácinak nyilvánították a nagyon független és még objektívebb újságok, majd a Lucasart kirúgta a „The Mandalorian” sorozatból, az alábbi indoklással:
„Gina Carano és a Lucasfilm útjai elválnak egymástól, és nincsenek tervek a jövőbeli foglalkoztatásával kapcsolatban. Ezen túl a közösségi médiában megosztott bejegyzései, amik kulturális és vallási alapon különbözteti meg negatívan az embereket, undorítóak és elfogadhatatlanok.”

Bezzegnyugaton egy ideje divat politikai indíttatással kirúgatni az embereket a munkahelyükről. Külön Facebook csoportok is vannak erre a célra. Működésük lényege: keresnek valakit, aki olyasmit posztolt/kommentelt, ami ellentétes valamelyik szélsőbalos nézettel. A csoport összes tagja azonnal elkezdi levelekkel és üzenetekkel bombázni a célpont munkáltatóját. Ezek szövegének lényege az, hogy a kiszemelt célpont világnézetével azonos-e a cég (és annak vezetésének) világnézete, mert ha igen, akkor ők is mind rasszista-nácik, ha viszont nem, akkor azonnal és haladéktalanul rúgják ki az illetőt.
És a „dicsőséges” Amerikában, a „demokrácia fellegvárában” a cégek erre nem azt válaszolják, hogy a nekik dolgozó ember nem szőröstül-bőröstül a tulajdonukban lévő rabszolgájuk, így semmi közük ahhoz, hogy munkaidőn kívül, a magánéletében mit csinál.
Nem, nem ezt válaszolják, hanem a rossz közmegítéléstől való rémültükben azonnal kirúgják az illetőt. Az erre szolgáló Facebook csoportban tolongó poszt-kommunista csőcselék pedig elégedetten felordít, és új áldozatot keres.

Szólásszabadság tehát van, szabad a véleménynyilvánítás a magánéletben is - de csak a liberálisoknak.

Így egyik bal-liberálist sem zavarta, hogy az amerikai elnökválasztás alatt, az ország Donald Trump nevű, regnáló elnökét a Twitter egyszerűen letörölte, majd a Facebook és a többi is. Innentől mintha Trump nem is létezne, a közösségi médiákban az elnökválasztási kampányban a tájékozódás terén, szabadon lehetett választani Joe Biden, Joe Biden, és esetleg Joe Biden posztjai között.
Természetesen ez ellen Joe Biden sem szólalt fel, elvégre a demokrácia az demokrácia, hogy is mondana véleményt magáncégek működéséről.


A Project Veritas nevű amerikai oknyomozó portál sokat foglalkozott a választásokat befolyásoló médiákkal.
Egy rejtett kamerás felvételen bemutatták Charlie Chester, a CNN (az USA legnagyobb tévécsatornája) műszaki igazgatójának magánbeszélgetését. A CNN főnök hosszan dicsekedett azzal, hogy folyamatosan kitalált és egyértelműen hazugságokra alapozott propagandával támadták Donald Trump, volt amerikai elnököt.

„Rengeteg orvost hívtunk be, hogy elmondjanak egy olyan történetet, ami csak spekuláció volt - hogy neurológiai problémái vannak, és a végét járja.” – mondta, és még sok mást is arról, hogyan állították be Trumpot minden rossznak, és Bident mindenben tökéletesnek.
„Nézd, mit tettünk, mi [CNN] kitettük Trumpot.” – dicsekedett - „Teljes meggyőződéssel mondom, és 100 százalékban hiszem, hogy ha nem lenne a CNN, akkor nem hiszem, hogy Trumpot leváltották volna”
A CNN a videó miatt kirobbant botrány hatására szép csendben kirúgta Charlie Chestert, az elhangzottakra érdemben nem reagált.

Persze nemcsak Charlie Chester bukott le. James O'Keefe konzervatív politikai aktivista és újságíró több órányi hangfelvételt tett közzé a CNN szerkesztőségi megbeszéléseiről.
Ezek is egyértelműen bizonyítják, hogy a magát függetlennek mondó hírcsatorna politikailag elfogult, és tudatosan Trump elnök lejáratására, elnémítására törekedtek a választási kampány hajrájában.
Ezeken többek között Jeff Zucker, a CNN vezérigazgatója ad utasításokat arra, hogy részletes (ál)híreket adjanak le arról, hogy Trump (pl. a koronavírus ellen kapott szteroidok mellékhatásaként) megőrült, beszámíthatatlan, s mi több: nemzetbiztonsági kockázatot jelent. De arra is utasította a beosztottait, hogy hallgassák el Joe Biden ukrajnai korrupciós botrányát.

Persze nemcsak a közösségi médiák és a CNN működik így. Hosszú lenne a sor a „független objektív” hazugsággyárak trükkjeinek ismertetésére, a New York Times-tól a rádiókig.


Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy a választások után az új elnök pont Joe Biden lett.
Igaz, két mondatot nem tud elmondani fejből, és egy lépcsőn is háromszor esik hasra, mire felér, se sebaj.
Legalább bájos, nagypapi stílusban tudja előadni, most épp kik azok az elnyomók, akik ellen küzdeni kell.

A választások után persze nemcsak a médiák turpisságaira derült fény. Teljes szavazókörzetek voltak, ahová a leadott szavazatok összeszámolásának ellenőrzését csak Joe Biden demokratái végezhették, a Trump féle republikánusok be sem tehették a lábukat – nyilván az egyenlőség és az igazságosság jegyében.
Mellé teherautószám kerültek elő kukákba dobott, Trumpra leadott levélszavazatok, miközben bizonyos helyeken csak Bidenre leadott levélszavazatok érkeztek.
Itt már csak hab a tortán az a pár ezer halott, akik szintén szavaztak, és mind Joe Bidenre.


Ez a jogállami demokrácia, az ilyesmikkel minek is foglalkozni, nincs itt semmi látnivaló, tessenek szépen továbbmenni.
Az amerikai álmot azok álmodják, akik ügyesen megszervezik maguknak.

Nem röviden, ám mégis dióhéjban ez az a világ, aminek „sokszínűségét” oly boldogan dicsérik a bal-liberális politikusok. A sokféle átverések sokszínű világára egyedül a sokszínűség egyetlen ellenfele, az egység jelent valódi veszélyt. (De erről majd később.)

A nemzetközi térben a végtelenségig gazdagodó milliárdosok és érdekkörük a népesség kevesebb, mint 4%-át teszi ki, ám mégis kényük-kedvük szerint irányítják és befolyásolják a többi 96%-ot.
Módszereik 3 fő pontja: a hazugság, a hazugság és a hazugság.
Az átveréseken és elmetrükkökön alapuló ideológiáik mögött a valóság mindig homlokegyenest az ellenkezője annak, amit mondanak.

Ennél fogva a fentebb többször említett, híres Marx idézetet is pont ellenkezőleg kell értelmezni. A bal-liberálisok fő ideológusának kijelentése helyesen így hangozna:

A baloldali eszmék, akár a liberalizmus,
egy elfajzott civilizáció agyréme.
Le kell rombolni. Meg kell semmisíteni.
Ellenkező esetben nyomort, pusztulást és polgárháborúkat hoznak a világra – melyeken az őket irányító pénzemberek csak tovább gazdagodnak, hatalmuk és befolyásuk pedig tovább növekszik.


De hagyjuk most a politikát és a jó nyereséggel befolyásolt, nyíltnak mondott, ám lassan de biztosan kinyírt társadalmakat.

Evezzünk most könnyedebb vizekre. Nézzük néhány további (gazdasági) „csodát” a New Age szélhámos korszakának világából.
Nézzük meg, hogy épült a bal-liberálisok által támogatott ezoterikus mesevilág a természetgyógyászatba, és ezzel hány ember halálát okozzák évről évre, világszerte.

Ugyanis a tudatlanságon és ostobaságon alapuló boszorkányságok és varázslatok oly mélyen beleették magukat a gyógyítás világába, hogy legtöbbjét az emberek zöme valódinak hiszi.

(by L.W.L.)
2021.08.31.

« Előző (4/2) A csalók misztériuma - 2 Álkeleti hazugságok nyugati haszonélvezői

Következő (4/4) » A csalók misztériuma - 4 Az (ál)természetgyógyászok bűvésztrükkjei

A csalók misztériuma
tartalomjegyzékét
ide kattintva érheti el