Vitathatatlan tények: Keresztény-e Márki-Zay Péter? (3. rész)

2022. március 19., szombat

Keresztény-e Márki-Zay Péter? (3. rész)

Avagy: Támogathat-e keresztény ember bal-liberális ideológiákat?

Egy politikai hazárdjátékos leleplezése.

Az első részben bemutattuk a pszichopaták gondolkodását és agyuk működését, valamint részleteztük azt is, hogy számukra az emberélet semmit nem jelent. Elemeztük azt is, hogy MZP milyen életellenes változásokat tervez.

A második részben részleteztük, mit is jelent a „szabad vallásgyakorlás” az MZP által elképzelt „szeretetországban”, ami nem más, mint az összes világvallás meggyalázása, minden hit sárba tiprása. Elemeztük, hogy a marxizmusból eredő hangzatos szavak mögött minden vallásos hit kiröhögése áll, az adófizetők pénzének lenyúlásának szeretetével.

Most nézzük át azt a köztudatba sulykolt, blaszfémikus ostobaságot, mely szerint Jézus Krisztus ma baloldali lenne, és lelkesen támogatná a bal-liberálisok összes óhaját. Rátérünk arra is, hogy egy katolikus egyáltalán szavazhat-e marxista, vagy liberális pártra.

Lássuk a részleteket.

Tények arról, hogy Márki-Zay NEM keresztény

(3. rész)

Mielőtt belevágunk, egy dolgot tisztázni érdemes. A kereszténység nem egyetlen egyház, hanem sok irányzat összessége. Magyarországon a katolikusok (római, görög) mellett a protestánsok (református, evangélikus, baptista) a legismertebbek. Mivel ezen egyházak tanai nem mindenben azonosak (pl. a Szentháromság értelmezése, vagy az Eucharisztia tekintetében) így - a jól érthetőség miatt - ami mindenhol egységes, azt kereszténynek, ami viszont a katolikusoknál bevett szokás, azt katolikusnak írom.

III., Jézus NEM volt baloldali és most sem lenne az

Márki-Zay Péter 2021 októberében azzal állt elő, hogy Jézus baloldali volt.
Ez az állítását boldogan hozták címlapon a bal-liberális lapok (lásd pl. ide kattintva) felsorolva az összes olyan ígérgetését, amit a tanácsadói csak hosszú hónapok fejtörései árán tudtak össze írni neki.

- Jézus Krisztus is baloldali ember volt! – mondta a baloldal (magát jobboldali érzelműnek mondó) miniszterelnök-jelöltje. (Lásd pl. ide kattintva)

Hmmm...

Aki ilyet hazudik, az vagy ...

... nem ismeri a keresztény tanokat
... nem ismeri a baloldali ideológiákat
... e kettő egyikét sem ismeri
... aljasul hazudik.

Keresztény ember nem hazudik, és nem beszél olyan dolgokról sem, amihez nem ért kellőképpen - mert a tudatlanságból eredő hazugság is hazugság.

Történelmileg ez ott hibádzik, hogy az elnevezés az 1789-es francia forradalomra vezethető vissza, ahol az alkotmányozó Nemzeti Konventben az elnöktől balra foglaltak helyet a monarchiát ellenző képviselők.
Így lett a nevük: baloldali.

Teológiailag e kijelentés ott hibádzik, hogy Isten már csak azért sem lehet baloldali, mert a bal- és jobboldal csupán politikai nézet, Isten pedig NEM politizál. Az emberek politizálnak.
Jézus Krisztus sem politizált soha. Sokan próbálták rávenni ilyesmire, de ő az ilyesmit mindig elutasította.

„Az én királyságom nem e világból való”
(Jn 18,36)
És nem is kívánt belefolyni társadalmi, hatalmi és egyéb, az emberek közti marakodási vitákba.
S mi több: mindaz, amit ő hirdetett, pont az emberek közötti marakodás ellentéte volt. Ezért amikor pl. az adókról kérdezték, megkérte az őt kérdezőket, mutassanak neki egy pénzérmét. Mikor ez megtörtént, megkérdezte tőlük, kinek a képe van rajta. Azok meglepődve válaszolták: a császáré. Erre Jézus ezt a tanácsot adta az adókról:

„Adjátok meg a császárnak, ami a császáré,
és az Istennek, ami az Istené!”
(Mk 12,13-17)
Persze mindig voltak és vannak, akik megpróbálják kiforgatni a szavait, és saját kedvük meg érdekeik szerint magyarázzák azokat. Ám ettől az igazság nem változik, csak a hazugságok száma növekszik.

„Mert lesz idő, mikor
az egészséges tudományt el nem szenvedik,
hanem a saját kívánságaik szerint
gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük;
És az igazságtól elfordítják az ő fülüket,
de a mesékhez oda fordulnak.”
(Pál 2Tim 4:3-4)
Ezek egyike, hogy Jézus a szegényeket támogatta. Nos, ez így soha nem volt igaz. Ő ugyanis a RÁSZORULÓKAT támogatta. Amikor a leprást meggyógyította, nem annak anyagi helyzetét nézte, hanem a betegségét.
Amikor a római százados kérésére meggyógyította annak rabszolgáját, nem kérte tőle, hogy cserébe szabadítsa fel. Neki hála a vakok láttak, a bénák jártak, a leprások megtisztultak, a süketek hallottak, és halottak támadtak fel – ám mindezt nem a szegénynegyedben, és kizárólag a legszegényebbekkel, hanem anyagi helyzettől függetlenül mindenkivel, aki felkereste. Jézus Krisztus nem tett különbséget ember és ember között, egyformán önzetlenül segített minden rászorulón. (Lásd pl. ide kattintva)
És nemcsak azoknak, kik őt követték, hanem a pogányoknak is, ha hozzá fordultak segítségért. (Lásd pl. Mk 7,24-30, magyarázat pl. ide kattintva)

Hogy mindezt jobban megértsük, járjuk körbe a tanítás alapjainak lényegét.

a.) Szegény gazdagok

Szintén szokás félremagyarázni a gazdag fiú esetét, aki azt kérdezte, hogy mit kell még tennie a parancsok betartása mellett. Fontos megemlítni, hogy e fiú a vagyonát nem hosszas, szorgalmas és fáradtságos munkával szerezte meg, hanem gazdag családba születve örökölte azt.
Jézus valóban azt mondta neki, hogy: „Ha tökéletes akarsz lenni add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem!”
Csakhogy ne feledjük, hogy az őt követő tanítványai számára nem hétköznapi életet szánt: belőlük lettek az apostolok, akik Jézus halála után megalapították a keresztény egyházat. Ehhez pedig az kellett, hogy mindenüket feladják, és kiválasztott tanítványként egész életüket a tőle tanultaknak szenteljék. Ezzel az ifjú Jézus tökéletes követőjévé vált volna, ám ez csak a teljes önfeladással lehetséges, e mellett a saját gazdaság irányítása stb. nem lett volna lehetséges. Ez tehát próbatétel volt: ragaszkodik-e a fiú a földi élet hívságaihoz, és múlandó örömeihez – vagy a kiválasztott tanítványoknak járó üdvözülést, az örök életet és a túlvilági kincseket választja. (Lásd pl. ide kattintva)

A Jeruzsálem városát körülölelő falnak több kapuja is volt. Ezek közül a legkisebb oly szűk és alacsony volt, hogy a helyiek új hívták: „a tű foka”. Ez finoman szólva is alkalmatlan volt kereskedelmi karavánok áthaladására.

Ám ez még mindig nem azt jelenti, hogy gazdag=ördögtől való, szegény=élő szent.
Az idők során sokan és sokszor próbálták ezt bizonygatni, amihez (ez is régi módszer) kiragadott, elferdített mondatokat és gondolatokat próbáltak felhasználni. Ám ahogy egy fa nézegetésével sem lehet megismerni az erdőt, úgy a Szentírás egy mondata sem fedi fel annak teljes üzenetét.

Ilyen a nyolc boldogság is, melyet csak az evangéliumot olvasva, annak belső és mély tartalmának mibenlétét nem érti az, aki nem részesült ezzel kapcsolatos oktatásban. Ezért is állítanak valótlanságokat a Bibliából idézgető ateisták, vagy tévednek nagyokat a különböző szimbólumokon és mélyebb értelmezést igénylő szavakon elcsúszó „felekezet nélküli keresztények”.

A szegények tehát nem attól boldogok, hogy annyit éheztek, nélkülöztek és szenvedtek, hogy ezért már alanyi jogon jár nekik a mennyek országa. A kereszténység NEM azonos az aszketizmussal. A mennyek országába jutni azzal, hogy valaki szándékosan a halálba éhezi és sanyargatja magát, nem lehet - pláne mert ez is az öngyilkosság egyik formája, ami pedig főbenjáró bűn.

Ráadásul nem is a szegényekről, hanem a lelki szegényekről szólt a mondat: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3)

A lelki szegény nem társadalmi helyzetében, pénztárcájának tartalmában, bankszámlájának egyenlegében szegény - hanem lelkében.
A lélekben szegény megint nem valamiféle érzelmi sivárságot, világnagy nemtörődömséget, esetleg afféle buddhista kiüresedést jelent - hanem a különféle (főként bűnös vagy elérhetetlen) vágyakban szegény gondolkodásmódot. A vágyakban szegény szintén nem teljes vágynélküliség, a szegény a keveset, és nem a totális semmit jelenti. A mértékletesség nem is lenne másként megvalósítható.
Csak akit nem vakítanak el földi hívságok, képes elfogadni, megérteni és helyesen elsajátítani a keresztény világnézetet. Egy sörrel félig telt poharat nem tudunk borral feltölteni. Ahhoz a poharat előbb ki kell üríteni - másként a pohár alkalmatlan arra, hogy borral legyen tele.
Így a „lelki szegénység” Isten befogadására alkalmas „ürességet” és egyszerűséget is jelent.
Ez tehát, ahogy a többi hét, világnézeti és gondolkodásbeli szempontokat jelent, nem pedig anyagi helyzetet.

Aki ezeket megérti, képesé válik befogadni Krisztust, és ezzel elindulni azon az úton, amit mutatott. És ezen nem a földi, hanem az Isteni célok vannak megjelölve. Ehhez viszont meg kell tanulni a dolgokat a helyükön kezelni, és megérteni a helyes sorrendet is a jól ismert „Isten, Haza, Család” jelmondatban is.

Egy kereszténynek a legnagyobb kincs Jézus Krisztus, és nem a legújabb Audi, vagy a nagy nehezen összeharácsolt pénzből vett luxusvilla. „Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is.” (Mt 6,19-23)

Akinek ezt sikerül megérteni, újabb lépcsőfokot halad a mennybe vezető lépcsősoron.
A Krisztusi szeretet és akár az önfeláldozás, nem egy céltudatos, öncélú, egóból és vágyakból irányított önsors rontást és egészség rombolást jelent.

Meglátni (s mi több: észrevenni) egy rászorulót és segíteni neki - nem azonos a minden értéktárgy azonnali szétszórásával, és ezzel az üdvözülés alanyi jogon járó követelésével.

Amikor Szent Márton egy hideg, téli napon meglátott egy didergő koldust, köpenyét kardjával kettéhasította és az egyik felét a koldus vállára borította. Másnap álmában Krisztust látta abban a köpenydarabban, amelyet a fázó koldusra terített.
Krisztus így szólt a fiatal katonához: „Márton, a hittanuló öltöztetett engem ebbe a köpenybe.”
Megosztotta a köpenyét, nem pedig minden rajta lévő ruháját szétosztogatta, hogy aztán boldog és teljesen nincstelen szegénységben még aznap belefagyjon a tájba.

Persze sokan voltak, akik vagyonuk hátrahagyva, Istennek szentelték az életüket. De ne feledjük, hogy ezt azért tették, mert kevesen voltak, akik teljes elánnal Isten szolgálatába szegődve a rászoruló embereket segítsék. Ez nem egy divatos cselekedet volt részükről, és nem volt általános gyakorlat sem.
Ha kivétel nélkül mindenki papnak állt volna, vagy akár kolduló szerzetesnek, ugyan kinek hirdették volna Krisztus tanait? Egymásnak mondogatták volna azt, amit mindegyikük tudott? Dehogy. Akik ezt tették azért tették, mert felismerték, hogy mekkora szükség van erre, és hátrahagyva világi javaikat, saját világi életük feladásával, küldetésükként segítették azokét, akik nem erre lettek elhívatva.
És e közben nem arra akarták rávenni azokat, akiket tanítottak, hogy maguk is mind hozzájuk hasonló életet éljenek, hanem arra, hogyan éljék helyesen a világi életüket. Ha azoknak, akik nem társultak hozzájuk nem lett volna ugyanúgy lehetőségük az üdvösségre, e tettek nem emberségesek, hanem értelmetlenek lennének.

Jézus tehát nem azt hirdette, hogy mindenki, akinek csak van valamije, ossza szét, aztán koldusként bolyongjon amerre lát. Nem azt tanította, hogy a családfők a nincstelenség nyomorába és nélkülözésébe taszítsák a családjukat, még csak nem is utalt olyasmire soha, hogy az apák vegyék el korgó gyomrú gyermekeik asztaláról az ételt, és adják azt oda náluk éhesebbeknek.
S mi több: azokat, akik ilyet tesznek Pál apostol még a hitetleneknél is rosszabbnak nevezi:
„Aki övéinek, főleg háza népének nem viseli gondját, az megtagadta hitét, és rosszabb a hitetlennél.” (1Tim 5.8)

Isten nem azt várja el egy keresztényekből álló társadalomtól sem, hogy mindenki nincstelenné válva, az utcákon kolduljon egy szelet kenyérért. Már csak azért sem, mert ahol mindenki koldus, ki ad ételt a koldusoknak? Ahol senkinek nincs semmije, ki adhat bármit a nincsteleneknek? Ki segítene a rászorulókon ott, ahol csak elesettek és rászorulók vannak? Nyilván csak Isten. Ám ő nem az éhezők királyságát favorizálja, nem a nyomorultul élők országát kínálja. Ezért sem holmi evilági, társadalomépítősdi/módosítósdi az, amit az emberek feladatául szánt.
Az emberek alapvető feladata a tanítások megismerése, megértése és elfogadása – majd ennek megfelelő gondolkodás és életvitel.
Az alapelvek nem bonyolultak. Az emberi élet afféle vizsga, melynek végén eldől, sikeres volt-e, vagy sem. A sorsunk nem egy előre megírt és fixre elrendelt dolog, melyben bio-gépként cselekszünk. Bármilyen helyzetben vagyunk is, az embernek adatott szabad akaratunkból, mi magunk döntünk arról, mit teszünk.
Mindig mi magunk cselekszünk, önnön elhatározásaink szerint.

A „körülmények áldozata” csupán az ember saját, hibás döntésének áldozata. Mindig könnyű saját hibáinkat másra/másokra/körülményekre/társadalomra hárítani – ám azok attól még a saját hibáink maradnak.

Aki szegénynek született, annak így kell helytállnia. Becsületesnek és tisztességesnek kell lennie, még akkor is, ha ez nagyon nehéz. Nem lopni és rabolni akkor sem, amikor a gyomra korog. Akkor sem válni rablóvá, amikor napok óta nem evett.
E kemény megpróbáltatások során megmaradni Istennek tetsző életet élő embernek, és próbálni a sorsát úgy alakítani jobbá, hogy közben nem válunk másokat letipró, sátáni vágyak eszközévé. Az ilyen élethelyzetben a harag és az irigység főbűnei komoly kísértést jelentenek, és ezeknek ellenállni kemény próbatétel.

Aki gazdagnak született, annak így kell helytállnia. A kevélység és a torkosság főbűneinek kísértése könnyen a fösvénység és a jóra való restség további bűneihez vezet. A gazdagnak tudni kell úgy segíteni másokon, hogy közben önmaga nem válik koldussá, mert onnantól többé nem tud segíteni senkin sem. Helyesen felismerni azt, hogy hol van a határ, jól elosztani, ami adatott, úgy adni, hogy közben termelni is – e próbatétel már nemcsak elszántságot, hanem felelősséget és bölcsességet is igényel.
Kiemelt szorgalomnak és alázatnak kell a mindennapjait jellemeznie. Ezért a gazdagok helytállása sokkal nehezebb, mint azt a szegények látni vélik.

Nem az evilági anyagi helyzet a bűn, hanem azok az emberi tulajdonságok, melyek a bűnbe vezetnek.

„Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná.
Mert belülről,
az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok,
paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések,
kapzsiságok, gonoszságok;
valamint csalás, kicsapongás, irigység,
istenkáromlás, gőg, esztelenség.
Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek;
s ezek teszik tisztátalanná az embert.”
(Mk 7,20-23)
Manapság (is) divat a korunk nehézségeit sosem látott szörnyűségeknek mondani, melyben az ember anyagi helyzetének javulása reménytelennek tűnik.

Csakhogy régen sokak sorsa minden manapság megszokottnál is rosszabb volt. A Római Birodalom idején a római seregek hódításaik során ártatlan emberek tömegeit fogták el, és hurcolták rabszolgának. Mellé rabszolga kereskedők tették ugyanezt a világ számos pontján elfogott emberekkel.
A rabszolgává vált embereket a rabszolgatartók vagyontárgyként, és nem emberként kezelték. Ha akarták adták-vették őket, vagy akár meg is ölték. Emberi jogok számukra semmilyen formában NEM léteztek.

Amikor Pál apostol tanította Krisztus tanait, már akkor is sokan félreértették, mit jelent mindez a hétköznapok gyakorlatában. Az, hogy Isten szemében mindenki egyenlő, még a rabszolgatartás korában sem azt jelentette, hogy rögvest megszűnik a rabszolgaság intézménye. Az apostolok által létrehozott legelső, keresztény hitközösségek sem valamiféle őskommunista közösségek voltak, amiben mindenki minden vagyonát odaadta a vezetőjüknek - reménykedve, hogy a későbbiek során abból legalább visszaadogat annyit, amennyi az éhenhalás ellen szükséges. S mi több: fel sem merült ilyesmi.

Az emberek a tetteik elbírálásában egyenlők Isten szemében. Isten egyformán szeret mindenkit – ebben is egyenlők. Isten törvényei betartásának kötelezettsége mindenkire egyenlően vonatkozik. Krisztusnak hála, születése pillanatában mindenki egyenlő lelki tisztasággal kezdi az életét. És a szabad akarat miatt mindenkinek egyenlő módon adatott, hogy élete során önmagára vonatkozó döntéseket hozzon.
És a templomban is mindenki egyenlő, mert soha nem volt és nem is lesz külön mise tartva gazdagnak és szegénynek, nőnek és férfinak, felnőttnek és gyermeknek, soványnak és kövérnek, alacsonynak és magasnak, szőkének és barnának, kék szeműnek és barna szeműnek, rabszolgatartónak és rabszolgának, munkaadónak és munkavállalónak.

Ez az egyenlőség tehát soha nem volt, most sem az, és később sem lesz az anyagi javakra vonatkozó egyenlőség. A természetben sincs egyenlőség. Hol hegyekből van több, hol folyókból, hol fákból, hol hóból.
Az emberek sem egyenlők - vagy talán mindenki egyforma magas, azonos súlyú és testalkatú, megegyező a szemük és a hajuk színe, azonos intelligencia szinttel és teherbíró képességgel rendelkeznek?

Az embereknek életvitelükkel önmagukat, és nem a világot kell megváltaniuk, a világ megváltása Isteni feladat, arra Krisztus volt képes, más ne képzelje magát hozzá méltónak, ne képzelegje, hogy képes lehet mindarra, amire ő. Isten az embereket önmagukért, önnön különbözőségeik ellenére is szereti, nem célja a világot valamiféle kommunista konfekciós egyenruhába öltöztetni, és nem vár el egy klónhadsereg kinézetű, általános egyformaságot sem.

Az ilyen beteg, kommunista célok csak az elmegyógyintézetekbe való őrült zsarnokok vágyait képviselik, akik az általuk kitalált zagyvaságokat akarják rákényszeríteni mindenkire.
Mivel az emberek belső tulajdonságaikban sem egyformák, szorgalmuk és tehetségük is különböző - ezzel az anyagi helyzetük is különböző lesz.
A különböző anyagi helyzet tehát nem ördögtől való, hanem egyszerűen az ember önnön mivoltából fakadóan a társadalomban különböző vagyoni helyzetek alakulnak ki.
Ezt nem tudomásul venni, helyette (az irigység és a kapzsiság főbűneivel) mások javainak elrablását („kisajátítását”, „szétosztását”) favorizálni: főbenjáró bűn.
(Ne lopj! Mások tulajdonát ne kívánd!)

Hogy ez mennyire így van, arra példa Pál apostol levele Tituszhoz (2. fejezet).

„A rabszolgák mindenben engedelmeskedjenek gazdáiknak, járjanak kedvükbe,
ne ellenkezzenek, ne csaljanak, hanem tanúsítsanak mindenben igaz hűséget,
hogy díszére váljanak minden tekintetben üdvözítő Istenünk tanításának.

Megjelent ugyanis Istennek minden emberre üdvöt árasztó kegyelme,
amely arra tanít, hogy szakítsunk az istentelenséggel és a világi vágyakkal,
s éljünk mértéktartóan, szentül és buzgón e világon.”
(Titusz 2:9-11)
Pál apostol jól érthetően elmagyarázta azt is, hogy a templomból kilépve a rabszolga tovább folytatja a rabszolgák teendőit, a rabszolgatartó pedig a rabszolgatartók teendőit. Nem tette kötelezővé a keresztény hitre tért gazdagoknak a rabszolgáik felszabadítását – ezt saját, lelkiismeretükre bízta. Kötelezővé számukra azt tette, hogy a rabszolgáikkal is úgy bánjanak, ahogy Krisztus elvárja – és a kereszténnyé lett rabszolgáknak is azt mondta, hogy keresztényhez méltó alázattal szolgáljanak. Akik azt állítják, hogy mindezt csak azért, hogy a gazdagokat is megnyerje magának, vagy semmit sem értnek a keresztény tanokból, vagy a sátánhoz illő álnoksággal hazudnak.

Mindebből egyértelmű, hogy azon állításokat, melyek szerint, „ha Krisztus ma élne, akkor baloldali lenne” már maga Pál apostol is jól érthetően megcáfolta.

Akit mindez részletesebben is érdekel, annak Sipos Ajtony Levente, a Soltvadkerti Református Egyházközség lelkésze hosszan és részletesen elmagyarázza mindezt a „Jézus nem baloldali” c. igehirdetésében. (A videó ide kattintva nézhető meg.)

b.) A változások válsága

A történelem során számtalan szervezet és társulás csatlakozott ahhoz a sátáni vágyhoz, hogy elhazudják vagy bemocskolják Jézus Krisztus tanításait. Voltak köztük igazán aljasok – mint pl. a jakobinusok vagy a marxisták - és valamiféle jó szándék vezette tévelygések, mint pl. a keresztényszocializmus.
Napjainkban (különösen Dél-Amerikában) egyre nagyobb politikai indíttatású divat a marxizmust összemosni a kereszténységgel – ám ez így se marxizmus, se kereszténység, hanem egy mindkettőt kicsavart, emberek által innen-onnan összeollózgatott hazugság és átverés.
Mindezt Pécsi Tibor (Történész, Tanár, Teológus) alaposan részletezte abban a 33 perces videóban, ami ide kattintva nézhető meg.

A keresztény világnézet - és abban különösen a katolikusoké - jól érthetően és egyértelműen le van írva, szilárd alapokra van helyezve.
A Szentírás szavai SEHOL nem mondanak ellent önmaguknak - ilyet csak az szokott gondolni, aki nem érti az egész lényegét. Márpedig aki nem látja az egészet, nyilván nem is értheti azt.

Így legyenek bármilyen változások a világi nézetekben vagy elvárásokban, ha azok ellent mondanak a Krisztusi tanításoknak, azok vallási szempontból elfogadhatatlanok.

Aki pedig a vallási szempontokat
az aktuálisan divatos világi elvárásokhoz igazítja,
az a tanokkal együtt magát Krisztust akarja megváltoztatni.
Krisztust azonban megváltoztatni nem lehet - őt elhagyni, neki hátat fordítani viszont igen.
Csakhogy aki Krisztusnak fordít hátat, onnantól NEM keresztény - még akkor sem, ha nagy hangon magát annak hazudja. Különböző álhírekkel ellentétben valójában pl. a katolikus egyház sosem tett ilyet - nem is tehet - de erre később még részletesen visszatérünk.

Vannak persze a világban, ahol Isten papjaiból a sátán papjai lettek, Isten igéjét az aktuálpolitikai elvárásoknak megfelelőre cserélték - ám azok onnantól nem Isten, hanem az önző, kevély és hazug emberek „igehirdetői” lettek.
(Erről már írtunk régebben, Az emberalattiság kora c. sorozatunkban.)

Az Isteni igazság ugyanis nem napról napra változó, hanem örök. Ami állandóan változó, az csak a különböző emberi érdekek igazsága, ami messze nem örök, így Isteni sem lehet.

c.) Nem létezik Istennek tetsző istenkáromlás

A baloldaliság - noha időnként érdekei szerint mást állít - ateista ideológia. Egy bal-liberális semmiképp nem lehet keresztény - mert mindenben a saját érdekeit meg az általa kitaláltakat helyezi Isten akarata fölé.
Egy baloldalinak csak addig tetsző Isten szava, amíg - hamisan - önmagát tudja azzal alátámasztani. Az ige mindazon részeit, amik ellentmondanak a vágyainak, elavultnak és módosítandónak követeli.
Csakhogy egy bal-liberális attól, hogy nagy a szája, nem válik Isten prófétájává. Ettől még csak egy nagyravágyó és nagyszájú zseb-zsarnokká válik, nem pedig a 2000 éves keresztény értékrend módosítására jogosulttá.

Mostanság szokás elfeledni, hogy a baloldaliság legfőbb eszményképe és ideológusa miként is vélekedett a zsidó, keresztény (stb.) vallásokról úgy általában:

„Az Istenről alkotott elképzelés
egy elfajzott civilizáció agyréme.
Le kell rombolni!
Meg kell semmisíteni!”
(Karl Marx)
Ezt a célt támogatják mindazok, kik magukat kereszténynek mondják, ám a baloldalt támogatják.

Csakhogy Jézus Krisztus nem azért választotta Péter apostolt a sziklának, akire az egyházát építi, hogy alig 2000 évvel később legyen mit lerombolni, legyen mit megsemmisíteni, legyen mit elpusztítani.
És főként nem azt mondta, hogy csak addig kellene Isten szavai szerint élni, amíg valami „jaj de szépen ősközösség jellegű baloldali társadalom” nem lesz a jövőben, amiben már nem lesz szükség Istenre, mert mindenki annak képzeli magát.

Erről szól az Axióma 3 és fél perces, „Jézus baloldali volt?” c. kisfilmje is, ami ide kattintva nyitható meg.

Jézus olyasmit SEM hirdetett, hogy Istent csak addig kell követni, amíg az emberek rá nem jönnek arra, hogy saját magukat imádni egyszerűbb – és onnantól az lesz a legkatolikusabb, aki ateista.

Mindezek a nézetek tehát ellentétesek a kereszténységgel – és egy keresztény ember NEM támogathat olyat, ami a kereszténység ellenségként a kereszténység elpusztítására törekszik.

Jézust tehát baloldalinak mondani eleve Istenkáromlás, hiszen az azt jelentené, hogy ő eddig mindenben hazudott, és azoknak van igaza, akik azt állítják: ő nem is létezett, vagy ha igen, hát nem az Isten igéjét, hanem ez emberi vágyak önfeledt érdekeit hirdette.

Jézus Krisztus ezekről ma is pont azt mondaná, mint 2000 évvel ezelőtt:

„Találóan prófétált Ézsaiás rólatok,
ti képmutatók,
amint meg van írva:
Ez a nép csak ajkával tisztel engem,
de szíve távol van tőlem.

Hiába tisztelnek engem,
ha olyan tanításokat tanítanak,
amelyek emberek parancsolatai.” (Mk 7,6-7)

d.) Egy katolikus nem támogathat bármit

A történelem viharai során a katolikus egyházról sokan leszakadtak. Emberek hosszú sorai jöttek, akik bizonyos dolgok értelmezéséről és mibenlétéről mást vagy másként gondoltak.
Mára kis-, és nagy egyházak és számtalan zsebszekta tarkítja a kereszténységet.
A két legismertebb az eredeti katolikus, és a reformáció adta protestáns egyházak.

A katolikusok számára az Anyaszentegyház maga Krisztus szimbolikus teste. A Vatikán pedig Isten akaratának képviselője és a katolikusok útmutatója.

A Vatikán több, mint aminek sokan gondolják. Nemcsak a Szentatya és a bíborosok, hanem a hit értelmezése mellett sok minden tartozik ide. A kúria különböző kongregációinak egyike a Hittani Kongregáció, ami a hit tanítását felügyeli.
Ennek ősét még úgy 500 éve, az (eretnek) áltanok és tévhitek ellen hozták létre. (Lásd pl. ide kattintva)

Namost...

A 2003. január 16.-án kiadott, Hittani Kongregáció dokumentuma pontosan részletezi, hogy egy katolikusnak hogyan s miként kell részt vennie a politikában. Elemzi, hogy a lelkiismereti szabadság semmi módon nem lehet ellentétes a Krisztusi tanításokkal. (Lásd pl. ide kattintva)

És azt is, hogy katolikus embernek, ha a társadalom érdeke azt kívánja, kötelessége szavazni - elvégre társadalmi érdekek segítésének elmulasztása: a jó (és helyes) cselekedetre való restség bűne lenne.

Ez azonban SEMMIKÉPP nem lehet baloldali párt, vagy érdek segítése. Hogy miért? Olvassuk el:

Katolikusok részvétele és magatartása a politikai életben

[...]

IV. A részaspektusok mérlegelése

„Az ember mindig tudatában volt annak, hogy a történelem, amelyben él, tökéletlen helyzeteket és gyakran gyors változásokat hoz magával.

E tekintetben VISSZA KELL UTASÍTANI azon pozíciókat és magatartásmódokat, amelyek olyan utópisztikus víziót követnek, amely a bibliai hit hagyományát olyan Isten nélküli prófétizmusba ferdíti, amely a vallásos üzenetet eszközzé teszi,

a lelkiismeretet pusztán a földi reményre irányítja, és az örök életre való keresztény várakozást megszünteti vagy eltorzítja.”

A bal-liberális ideológiák talán nem Isten nélküli, a lelkiismeretet pusztán a földi reményekre irányító, keresztényi örök élet mibenlétét tagadó vagy torzító világnézetek?

VAGYIS: Egyetlen katolikus sem támogathat bal-liberális pártot vagy nézetet, s mi több: nem is szavazhat ezekre.

Egyszerűen azért, mert a baloldal istentagadó ateista, illetve egyéb, (fentebb részletezett) istenkáromló (ezoterika, lmbtqi házasság, boomerezés, doxolás stb.) nézeteket hirdet és akar megvalósítani.

Márpedig egy katolikusnak mindig és mindenben elsődlegesen Isten, és nem az emberek szavát kell követnie, és ha az emberek akarata Isten akarata ellenni, azzal kötelessége szembefordulni - ellenkező esetben a bűn pártolásának bűnét követi el.

TEHÁT: egy katolikusnak pont a baloldal ellen kötelessége fellépni - így aki nem ezt teszi, nos...
Akkor nem jó katolikus. S mi több: mivel egy katolikus számára - itt és most - az Anyaszentegyház lényegében maga Krisztus, a katolikus egyházat bármilyen módon megtagadni azonos Krisztus megtagadásával.
Aki pedig Krisztust tagadja meg, önnön elhatározásából NEM Jézus Krisztus követője többé – és aki nem őt követi, az kit követ? Embereket, Krisztus helyett? A sátánt, Isten helyett?

Ráadásul a katolikus szemlélet szerint az egyházon kívül nincs üdvösség. Az „extra Ecclesiam nulla salus” a katolikusoknál megkérdőjelezhetetlen, pápai bullák és zsinati határozatok is megerősítették korokon átívelve. (Lásd pl. ide kattintva)

„Mivel nem követek más vezetőt Jézuson kívül,
ezért nem kommunikálok mással,
mint Őszentségével, vagyis Szent Péter székével.
Emiatt tudom, hogy ez a szikla, melyre az egyház épült (...)
ez Noé bárkája, és aki nem találtatik benne,
az elvész amikor az Özönvíz diadalmaskodik.

Ami az eretnekeket illeti,
soha nem szántam meg őket; ellenkezőleg,
gondoskodtam róla hogy az egyház ellenségei
az én ellenségeim is legyenek.”
(Szent Jeromos)
„Senki sem találhat üdvözülést,
kivéve a katolikus egyházban.
Az egyházon kívül mindent találhatsz,
kivéve üdvözülést.”
(Szent Ágoston)
„Vajon miféle közösségünk lehet azokkal,
kiknek nincsen remény!
Mondjuk magabiztosan Istennek az eretnekekről,
szólván:

'Ne gyűlöljem, Uram, aki téged gyűlöl?
Ne irtózzam azoktól, akik ellened lázadnak?’”
(Jeruzsálemi Szent Cirill)

d.) Krisztus NEM lehet antikeresztény

Márki-Zay Péter viszont mindezek ELLENÉRE hívő katolikusnak mondja magát, és sleppjével azt hirdetik, hogy ők nagyon-nagy katolikusok. Meg keresztényi érdekeket képviselnek. Meg hát „Jézus Krisztus is baloldali ember volt!”.

Vajon Pál apostol hirdette rosszul Isten igéjét, vagy a bal-liberálisok miniszterelnök-jelöltje nem átall politikai érdekekért még Istenről is hazudni?

Mindezek ismeretében vajon a katolikus egyház értelmezte rosszul Krisztus tanait, vagy a(z álkatolikus) Márki-Zay féle politikai rohambrigád hazudik önfeledten?

Állításaik szerint a baloldal mindig az egyszerű emberek érdekeit képviselte. Legfőképp a szegényekét.

Lenin is odafigyelt rájuk, azért rabolta ki a vidéki földműveseket, éhínséget és milliók éhhalálát okozva.
Segíteni annyiban segítették őket, hogy miután a legutolsó élelmet is elvitték tőlük, szórólapokat osztogattak közük, melyen az állt: „Rendes bolsevik nem eszi meg a halott hozzátartozóit”. Ugyan, mi is lehetne a szegények sorsát a baloldalnál jobban szívén viselő politika?

Később Sztálin is nagy tudója volt ám a szegénység felszámolásának, főleg amikor kiéheztette Ukrajnát – a holodomor (1932-1933) alatt kb. 7,5 millió ember (köztük kb. 3 millió gyerek) szó szerint éhen halt.
Sztálin ukrajnai megbízottja, Mendel Hatajevics, (a gabonabegyűjtési társaság feje) büszkén nyilatkozta 1933-ban:

„Az ukrán parasztok és kormányunk között kíméletlen harc dúl.
Élet-halál harc. Ez az év erőink és az ő ellenállásuk próbája volt.
Az éhség megmutatta nekik, ki itt az úr.
Milliók életébe került, de a kolhozrendszer egyszer s mindenkorra
megalapozódott. A csatát megnyertük!”
Ezek ám a Krisztusi tanok! Legalábbis annak baloldali értelmezései. Őrült az, aki szerint ilyeneknek valaha is bármi köze lenne Jézushoz.

Talán világszerte a baloldal által eddig meggyilkolt 100 millió ember tette őket Krisztushoz méltóvá? Pol Pot és a többi kommunista vezér netán Isten prófétái lettek volna – vagy a sátán nagykövetei?

A közel 800 ezer magyar ember a Gulagra hurcolása lett volna Jézus tanítása szerinti, vagy az ÁVH rémtettei?

Netán a Sztálin (és náluk Rákosi) által kivégzett papok, lelkészek ezrei tették volna a baloldaliságot Istennek tetszővé?

Esetleg Mindszenty bíboros megkínzása tenné a baloldalt oly nagyszerűvé, amitől Jézus Krisztus azonnal melléjük állna?

„… újra és újra elém rakják aláírásra a hegymagasságúvá
nőtt jegyzőkönyvkötegeket.
Amíg az aláírást megtagadom,
Décsi alezredes éjjelenként 2-3 ízben is átad a kínzómnak,
aki felugrik, visz a cellámba, levetkőztet,
leteper és kéjes gyönyörűséggel záporozza rám az ütéseket.”
(Mindszenty József: Emlékirataim, Toronto, 1974)
A koncepciós perek, és a baloldali politikai ideológiák ellenzőinek bebörtönzése és kivégzése tette volna Krisztust baloldalivá?

Vagy a Horn kormány hozta Bokros csomag, és mellé az ország vagyonának privatizáció néven történő, a főelvtársak közti szétosztogatása (elrablása) lett volna kiemelkedően keresztényi cselekedet?

Esetleg a Gyurcsány kormány folyamatos adóemelései, gáz és energiaár duplázása-triplázása lett volna olyan tett, ami Krisztust meggyőződéses baloldalivá tenné? Vagy a reggel, éjjel meg este hazudó szemkilövető (általa hazudott) rendszerszeres bérmálkozása győzte volna meg erről?

Persze, persze, ők azóta megváltoztak. Nyilván Gyurcsány már nem heti egyszer, hanem kétszer jár bérmálni.

Kutyából nem lesz szalonna, kommunistából nem lesz szent, a bal-liberális nézetek NEM Isten szavai, ateizmus sosem válhat teizmussá.
Aki ilyet mond, az csak Isten művének és akaratának megcsúfolására törekszik.
Ez viszont nem keresztényi, hanem ördögi cselekedet.

Persze ne feledjük azt sem, hogy Jézus ahogy nem lehetne baloldali, úgy jobboldali sem!

Mondom újra: Isten nem politizál.
Az emberek politizálnak.
E politikák, legyen az akár pártok, akár elképzelések, világi, és nem vallási ügyek.
Keresztény szemmel mindebben azok a dolgok tartoznak az egyházhoz, melyek az erkölccsel és az emberek Istenhez és egymáshoz való viszonyulásáról szólnak.
Az egyház nem mondhatja meg, hogy mennyibe kerüljön a boltokban a tej - de azt viszont igen, hogy pl. egy házasság szentsége férfi és nő közötti, vagy 3 férfi meg 2 szamár közötti.

És az egyház dolga kimondani, ezek melyike tetsző, és melyike szent Isten szemében – és melyek azok, amik elfogadhatatlanok. És ha olyan dolgokat észlel, melyet ellentétesek Krisztus akaratával, kötelessége ezen észrevételének hangot adni. De ettől még sem az egyház, sem Krisztus nem lesz se jobboldali, se baloldali. Mert a politikai hétköznapok megint nem örökérvényűek, és mindenhol egyetemlegesek; hanem csak korszakok szerintiek, egy változó és helyi jellegű társadalomban.

Korunkban a baloldalnak – és annak összes támogatójának - Krisztushoz mindössze annyi köze van, hogy neki köszönhetően talán nem kerülnek a pokolba, ha a természetellenes világnézeteiktől mielőbb elfordulnak, befejezik hazugságaik harsogását, önnön perverz vágyaik hajszolása és pszichopatákhoz illő beteges önimádatuk helyett valódi értékek és erények felé fordulva, valódi erkölcs szerinti életet élnek.

Az emberalattiságokat hajszoló baloldal-liberális nézeteiket pedig felcserélik az emberfeletti értékeket kereső keresztény nézetekre.

Természetesen a keresztény ember is gyarló és esendő. Gyakran megbotlik az úton, hibát hibára halmoz, és időnként bűnbe esik. De egy keresztény legalább tudja, mi a különbség helyes és helytelen között. Tudja, mi az erény és mi a züllöttség, mi a tisztesség és mi a becstelenség, mi erkölcsös és mi erkölcstelen.

Mindez egy bal-liberális számára esélytelen, hiszen nekik a tízparancsolat felének megszegése eleve dicsőség, és számukra a hét főbűn mindegyikében tobzódók a követendő példakép.
A szentségek pedig számukra kivétel nélkül megszüntetendő ostobaságok, a nyolc boldogság pedig homlokegyenest ellentétes mindennel, ami őket teszi boldoggá.

„Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?
Miért mondasz engem jónak? – kérdezte Jézus. – Senki sem jó,
csak egy: az Isten.

Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj!
Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!”
(Mk10,17-20)
„Atyádat és anyádat tiszteld!”, „Ne paráználkodj!”, „Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!”, „Felebarátod házastársát ne kívánd!”, „Mások tulajdonát ne kívánd!” - ezek melyikét is tartják kötelezőnek a bal-liberális ideológiák? Egyiket sem?!

Pedig ezek még csak nem is valamiféle fanatikus vallási, hanem alapvető társadalmi normatívák. Ám a tízparancsolatból a másik ötöt sem érzik kötelezőnek, még az ölés és a lopás bűneire is mindig igyekeznek valami törvényesnek látszó megoldást kitalálni.

Hogy is tudna Krisztus azokkal azonosulni,
akik eleve Isten elvárásaival ellentétes
dolgokat tartanak jónak és rossznak?!
Nem kétséges: könnyebb a tevének egy lábon szökdelve átmenni a tű fokán, mint egy bal-liberálisnak bejutni az Isten országába!

IV., Egy keresztény nem támogathatja Isten ellenségeit.

A bűnpártolás nemcsak jogszabályok világában ismert fogalom. Egy keresztény ember tudja, hogy ha rossz dolgot támogat, azzal magát a rosszat támogatja, ezzel maga is hozzájárul annak megvalósításához.

Ennek tudatában keresztény ember soha nem áll össze kommunista gyilkosokkal, marxistákkal, liberálisokkal és egyéb létrontókkal.

Ennek oka egyszerű: a keresztény világnézet pont ellentéte a bal-liberális világnézetnek. Tűz és víz, fény és árnyék egyszerre nem lehetséges.

A keresztény ember számára az „Isten, Haza, Család” nem üres lózung, vagy kamu demagógia, hanem a legfontosabb értékek, melyek a keresztény civilizáció támpillérei. A bal-liberális világ azonban pont ennek lerombolását és teljes megsemmisítését tűzte ki célul. Számukra Isten nem létezik, rá bármilyen hivatkozás maximum holmi ostoba babonaság. Nekik a haza csak egy ország, amiben születtek, egy topográfiai adat, egy térképen körberajzolt amőba, semmi több. A hazaszeretet számukra náci szitokszó, nekik a haza gyűlölete és bármi másra átformálásának szeretete az, ami elfogadható. Nekik magyarnak lenni annyi, mint Magyarországon születettként világpolgárnak lenni.
Még a legegyértelműbbnek tűnő alapfogalom, a család is mást jelent jobb-, és baloldalon. Jobboldalon férfi, nő, gyermekek. Baloldalon bármi, amit csak a képzelet kreálni képes. Nekik 3 férfi, 2 kecske és 6 csillár házassága is pont olyan, mint az általuk lenézett „hagyományos” család. Nekik a család az család, legyen az bármi. És ha az 4 nő meg 2 hőlégballon házassága, akkor ennek is pont olyan joga van, mint bármi másnak, így gyermekek örökbefogadásának és felnevelésének is.

Keresztény ember undorral fordul el az ilyesmitől, ám Márki-Zay Péter boldogan állt mindezek élére.

Politikához semmit sem értő ember az, aki azt képzeli, hogy az ilyen „haladár” társaságok élén állva nem az lesz, amit ők akarnak, hanem amit MZP akar. Az ellenzéki összefogásnak Márki-Zay nem királya, csak reklámarca. Ő a mosolygós ember a gagyi minőségű (politikai) mosópor dobozán. A hazai bal-liberális politikában minden döntés úgy születik, hogy megegyeznek valamiben. Megegyeznek és egymással, nem pedig engedelmesen követik választott vezérüket. Innentől tehát teljesen mindegy, MZP mit akar, a döntés az lesz, amit a koalíció vezető politikusainak többsége akar.
Ebben a helyzetben Márki-Zay Péter döntései akkor lennének kötelező érvényűek, ha az ő pártja lenne a legerősebb, és az összes többi csak kis törpepárt, ami mögé állt. De pont fordítva van. Az ő pártja, a „Mindenki Magyarországa Mozgalom” (ami valójában nem is párt) még tréfának is gyenge. Még a „Magyar Kétfarkú Kutya (vicc)Párt” is összehasonlíthatatlanul nagyobb táborral rendelkezik.

Elég megnézni ehhez a Facebookot. MMM: 44E követő. MKP: 317E követő. A kutyapárt a felmérések szerint a szavazatok kb. 4%-ára számíthat. Az MMM a nulla és a kimutathatatlanság között áll.

Az „ellenzéki összefogás” adta kormányzás esetén tehát Márki-Zay Péter minden kormányzati döntésben és szavazásnál ott fog állni egyedül egy más pártok vezetői adta massza közepén. Aki e tények tudatában azt gondolja, e felállásban MZP képes lehet bármiről is a többiek érdekeivel ellentétes dolgot elérni, annak nagyon komoly politológiai hiányosságai vannak.
E felállásban tehát a legerősebb ellenzéki párt akarata lenne a döntő – ami viszont a Gyurcsány vezette DK.
(Nem véletlen szokás jobboldalon MZP-t Gyurcsány bábjának nevezni. Ugyanis MZP ha a feje tetejére áll, akkor se érhet el semmi olyat, ami Gyurcsány érdekeivel ellenétes.)

Gyurcsány eddigi kampányaiban már többször is végigragozta keresztényellenes nézeteit és ezzel kapcsolatos vágyait. Ezt felesége, a tömeggyilkos Apró Antal unokája, a bulgáriai születésű, Dobrev Klára (született: Klara Petrova Dobreva) is többször hangoztatta kampánybeszédeiben.
Szerintük el kell venni az egyházi iskolák működési támogatásait, s mi több: ezek számát radikálisan csökkenteni kell és minél többet állami iskolákra cserélni. (Szavaikból Kun Béla és Rákosi Mátyás szellemisége köszön vissza)
S mi több: ők az egyházaknak nyújtott adókedvezmények rendszerén is változtatnának. (Erről, és arról hogy ők miféle sátánista szektákat akarnak egyház szintre emelni, az előző részben írtunk. Lásd: ide kattintva)
A poszt-kommunista házaspár mindezek mellé folyamatosan a „pedofil papok” elleni fellépést harsogja – mintha pedofil rabbik, imámok és pedofil liberális politikusok nem léteznének.

Ez egy pillanatra sem zavarta Márki-Zay Pétert.

A DK politikusai ennél tovább is mentek már, nemrég Berki Józsefné Mizser Éva, a baloldali összefogás bátonyterenyei önkormányzati képviselője, a DK oszlopos tagja nyilatkozott arról, hogy kellene a papokat megkínozni(!!!) (lásd pl. ide kattintva). MZP-t ez sem zavarta, nyilván a táborának legerősebb pártjából ez is belefér az általa „Szeretetország”-nak nevezett álomképébe. Végülis ha azok irányítanak, akik a papokat kínozni szeretik, felfogható „Szeretetországnak”. Csak ez a kommunista brutalitás és a sátán eszköztárának szeretete.

MZP viszont többször is kiállt már Gyurcsány mellett (hjah, a politikai elvárások kötelezettségei!) szerinte az „öszödi beszéd” igazságbeszéd volt, stb.
De nem zavarta a DK-s Niedermüller Péter kijelentése, miszerint a fehér, heteroszexuális, keresztény ember egy rémisztő képződmény. (Lásd pl. ide kattintva)
Ugyan mi mást is gondolhatna a rémisztő képződményekről egy magát kereszténynek mondó politikus, ha nem ugyanezt. Legalábbis az, amelyik a kereszténygyűlölők béklyójában érzi jól magát.

A bal-liberális tábor az „Isten, Haza, Család” alapelv totális eltörlésére vágyik. Az iskolai oktatásból is folyamatosan támadják a hazaszeretet, a hősiesség legalapvetőbb megfogalmazásait is. S mi több: szerintük a nemzeti-hazafias oktatás kártékony a gyerekre! (Lásd pl. ide kattintva) Ugyanezek a gyerekek LMBTQI(xyz) érzékenyítését (tehát: okítását) már nem tartják károsnak, sőt: azt helyesnek és támogatandónak definiálják.

Költői a kérdés: ilyet keresztény magyar politikus támogat, vagy ... ?

„Mi nem hiszünk az örök erkölcsben sem,
a kommunista erkölcs alapja a kommunizmus
megszilárdításáért és betetőzéséért folyó harc.”
(Lenin)
Persze a bal-liberális tábort mindig nehéz pontosan definiálni. Ennek oka az, hogy a „folyvást haladó” nézeteik nem a választóik, hanem az őket fizetők érdekeit szolgálja ki. Minél gazdagabb, minél nagyobb, nemzetközileg minél befolyásosabb, annál inkább kiszolgálják, mert az ilyen fizet a legtöbbet.
Hogy ez ne tűnjön sima prostitúciónak, ennek nagyszerűségét és fennköltségét különböző ideológiákkal magyarázzák. Ezernyi megélhetési ideológustól mindig könnyű összeollózgatni olyan halandzsát, ami még a legaljasabb gaztetteket is csodásnak magyarázza.

Ezek mindegyikére jellemző, hogy az eddig százmillió embert meggyilkoló marxista eszméket remeknek tartja.
Persze baloldali szokás szerint, Marx írásaiból kedvük szerint ollózzák ki azt, ami nekik tetsző, és a többi részt nem létezőként kezelik.

Mert náluk még Marxból is azt kell figyelni, amit az aktuálisan legerősebb balos csapat kiollózott a tanaiból - minden más, még ha Marx mondta is, a hatalmon lévő marxisták ellenségeinek nézete. Így válik Marx antimarxistává.

Egyedül abban értenek egyet, hogy mindent, ami az európai civilizáció évezredek alatt felépített, le kell rombolni, meg kell semmisíteni – aztán majd csak lesz valami, de bármi is lesz, az szerintük biztos hogy jobb, mint a keresztény világnézet.

Persze a bal-liberális tábor mindig imádta megmondani, hogy (szerintük) egy kereszténynek miről mit kell gondolni.
Ebben mindig azok járnak elöl, akiknek semmi közük a kereszténységhez. Ennek kiemelkedő alakja volt a Sztálin-rajongó vérkommunista Heller Ágnes, aki szintén szemrebbenés nélkül hazudott bármiről bármit, ha a pártja érdekei úgy diktálták. Személyiségének legfőbb ismérve az a 2010-es brüsszeli nyilatkozata, amiben nyilvánosan mindent letagadott, amit (az akkor még MSZP-s) Gyurcsányék 2006-ban műveltek. (Lásd pl. ide kattintva)

Ez a társaság már megmutatta, hogyan kell kirabolni és tönkretenni egy teljes országot. Nem véletlenül énekelték együtt oly boldogan a kommunista internacionálét. (Ez videón pl. ide kattintva)

Ennek élén áll Márki-Zay Péter. A keresztény világnézet eltörlésének pártjai élén álló ember mitől lenne valóban keresztény? Attól hogy azt mondja magáról? Attól hogy elbohóckodja a „templomba járó hívő” szerepét – de még ott is csak az öntömjénező fényképezgetésre fókuszál? (Erről bővebben majd máskor.)

Érdekes ez a politikai színpadra állított MZP karakter. Magát jobboldali konzervatív hazafinak mondja, miközben a baloldali haladár nemzetköziséget favorizálja. Talán skizofrén lenne? Vagy pszichopata? Vagy a „hazudtunk reggel, éjjel meg este” irányelv élharcosa? Bármelyik is, az biztos, ha ezek keresztényi cselekedetek, akkor Kun Béla tömeggyilkosa, Szamuely Tibor minimum katolikus bíboros volt. (Szamuelyiről már írtunk, itt: A rablógyilkosok köz(ellenes)társasága)

Persze Heller Ágnes megmondta, hogy a hatalomért az ördöggel is össze kell fogni.
De az ördöggel keresztény ember sosem cimborál.

Aki viszont politikai prostituált, és érdekek, s nem elvek vezérlik, az nem a kereszténység, hanem a prostitúció elvei szerint él és cselekszik.

A prostitúció viszont megint nem Isten, hanem a sátán egyik kedvenc munkaköre.
Persze volt már más is a történelemben, aki Jézus követőjének mondta magát, de aztán pénzért elárulta őt.
A legelsőt Iskarióti Júdásnak hívták.

Az egyetlen különbség Júdás, Márki-Zay és a magát kereszténynek gondoló MZP követők között az, hogy Júdás és MZP pénzért lettek Isten elárulói - míg az érte rajongó követők ingyen is megteszik.

(by L.W.L.)
2022.03.19.

« Előző rész