Márki-Zay minden magyar ellen

Avagy: Önleleplező vágyak a szavak mögött.

Márki-Zay Péter a megnyert előválasztásosdi végén sikeresen leleplezte önmagát és valódi céljait.
Mondhatni ez volt a 2. „öszödi beszéde”. Az első 2019-ben volt, amikor azt hazudta mindenkinek, hogy az USA külügyminisztériumával tárgyal.

Nekünk köszönhetően ezt a hazugságot sikerült leleplezni. Pár nappal később be is ismerte, hogy a külügyminiszter helyett csak egy NGO-val cseverészett. (Részletek ide kattintva)
Később sem változott a szavahihetősége, mára Vásárhely történetében nem volt még egy olyan polgármester, akit ennyiszer ítéltek el a bíróságok rágalmazásért, hazudozásért, mások lejáratásért, jó hírnevének megsértéséért, mint őt. Tulajdonképpen ez is egy rekord. Csak negatív.


Mielőtt a hódmezővásárhelyi böszme legújabb önleleplező beszédére térnénk, kicsit nézzük meg Freud professzor véleményét az elszólásokról.


Sigmund Freud (1856 - 1939) neve majd mindenki előtt ismert. A professzort a modern pszichológia atyjaként is szokták emlegetni – nem véletlenül. A XX. század második felére a pszichoanalitikus iskola megalapítója a nemzetközi baloldal afféle szentje lett, marxista ideológiáik nagyszerűségét és annak a társadalomra való hatásait is sokszor a pszichológiai kutatásaira hivatkozva próbálták dicsőíteni.
Talán azért, mert Freud a legnagyobb rosszindulattal sem mondható sem kereszténynek, sem konzervatívnak – az ilyesmit a bal-liberális világ mindig is eltörölni vágyott.

Kétségtelen, hogy Freud roppant eredeti gondolkodású, rendkívüli kreativitással rendelkező férfiú volt, aki egymástól látszólag igen távol eső problémákat és jelenségeket tudott összekapcsolni. Különös képességgel rendelkezett ahhoz, hogy az általa megfigyelt, elszigetelt és látszólag jelentés nélküli tünetek mögött az egész embert lássa, nagy empátiával átérezze szenvedéseit és konfliktusait, a tüneteket pedig nem csupán a személy élettörténetének, hanem a tágabb szociális és kulturális összefüggések kontextusában értelmezze.

A pszichoanalitikus iskola alapelmélete, hogy az elfojtás révén tudattalanná váló emlékek és motivációk nagy hatással vannak a személy viselkedésére. Bizonyos tudattalan gondolatok és emlékek neurózis forrásává válhatnak, ugyanakkor a neurózisok kezelhetőek a tudattalan gondolatok és emlékek felszínre hozásával.
Erre irányuló módszerét nevezte el pszichoanalízisnek.
Freud az ún. topográfiai modellben szemléltette a pszichéről alkotott elgondolásait. A tudatos, a tudatelőttes és a tudattalan (avagy: tudatalatti) hármasságát különítette el. Strukturális modelljében háromféle énről beszél: ezek az Id (Ösztön-én), Ego (Én) és Superego (Felettes-én).
Amikor az Ösztön-én túl nagy harcban áll a Felettes-énnel, akkor az Én úgy igyekszik kezelni az Ösztön-ént, hogy a tartalmát a psziché tudatalatti részébe nyomja.

Freud azt mondta: „Vágyakozok, tehát vagyok”. Szerinte az ember az ösztön és normák között áll, életében a vágyak értelmezésének sorozatával áll szemben.
A vágy pedig egy olyan megfoghatatlan erő, ami a tudattalanból (avagy: tudatalattiból) fakad. Az elfojtás alapvető értelmezési tevékenységünk, az elfojtásban folyamatosan formálódik a pszichénk, ez a dinamika, feszültség teszi az embereket dinamikussá.

Sigmund Freud meglepően sok szakkönyvet írt, ezek egyike az 1904-ben kiadott „A mindennapi élet pszichopatológiája” melynek fő témája az elfelejtés, az elszólás, a balfogás, a babona és a tévedés.

Ez Freud alapvető műve. Azt mutatja meg benne, hogy egészséges emberek mindennapos gondolataiban és cselekvéseiben hogyan nyilvánulnak meg a tudattalan erői. A tulajdonképpeni pszichopatológia, a kórlélektan tárgy éppen a társadalom mindennapjaiba beleilleszkedni nem tudó aszociálissá vált ember, aki ösztönei és indulatai rabjaként szenved.

Kis elvétések, elszólások, elírások, feledékenységek analízise árulja el a könyvben a tudattalan mozgását. A mindennapi élet ilyen apró „kórtüneteiből” elemzi ki Freud a mögöttük meghúzódó indulati és ösztöntényezőket.

Sigmund Freud parapraxisnak hívta azt a jelenséget, amit a köznyelvben freudi elszólásnak nevezünk.
A professzor szerint az elszólás soha nem tekinthető ártatlan elvétésnek, ilyenkor rejtett gondolataink, elfojtott tudattartalmaink törnek utat maguknak.

Fontos leszögezni, hogy az elszólás nem azonos a nyelvbotlással.
Tökéletes példa nyelvbotlásra pl. Gyurcsány Ferenc „terépcsecső” szava. Tetőcserepet akart ő mondani, de amikor kimondta, gondolatban már messze járt, és mivel soha nem volt közeli kapcsolatban bármi, tetőfedéshez köthető tevékenységgel, fel se tűnt neki, hogy amit mondott, értelmetlen.

Az elszólás egészen más. Ilyenkor a tudat gátló funkcióinak szigorúan ellenőrző működése egy pillanatra fellazul, a tudatküszöb alatt kóborló, kimondásra nem szánt szavak pedig a felszínre bukkannak.

Bár egy időben sok szakember kételkedett a parapraxis elméletben, de manapság a modern kognitív pszichológiai kutatások és kísérletek sorai bizonyítják, hogy a tudattalan gondolataink valóban képesek lehetnek verbális hálózatunk aktiválására.
További kutatások során pedig az is többször bizonyítást nyert, hogy a rejtett gondolatok az egyes szavak tovaterjedő aktivációi közötti vetélkedés következtében elég súlyos elszólásokat is előidézhetnek.

„Minden elszólásnak megvan a maga oka.
Sőt olykor az elszólás révén
komoly önleleplezés történik!”
(Sigmund Freud)
És most térjünk a lényegre...

Márki-Zay Péter az előválasztási kampánya hajrájában, 2021. okt. 10-én hazaárulónak nevezett mindenkit, aki nem rá szavaz.

Később – a közfelháborodás hatására – elnézést kért, tettét azzal indokolta, hogy rendkívül fáradt volt.

Ezzel csak egy gond van.

Nevezetesen az, hogy Sigmund Freud a „Bevezetés a pszichoanalízisbe” című könyvében ezt írja:

„A hibátlanul beszélni tudó ember
akkor szólja el magát,
ha kissé gyengélkedik és fáradt,
ha izgatott, vagy ha egyéb dolgok
túlságosan igénybe veszik.”
Vagyis minél fáradtabb az ember, annál inkább mondja ki azt, amit valójában gondol.
Minél fáradtabb, annál nagyobb az esélye annak, hogy kimondja azt, amit nem szeretett volna elmondani.

Kicsit hasonló ez a jelenség a részeg ember viselkedéséhez. A részeg ugyanis az alkohol hatására nem válik valamiféle skizofrénné, akinek fejében egy, az övével akár homlokegyenest ellenkező személyiség venné át az irányítást.
A részegnél csupán annyi történik, hogy a tudat kontrollja gyengül, és immár kimondja azt, amit mélyen legbelül gondol, és úgy viselkedik, amilyennek vágyaiban elképzeli magát. Így lesz a kocsma mélyén a jelentéktelen senki a sokadik pohár után „menő csávó”, aki (szerinte) minden nő bálványa, okos-intelligens-jóképű és lenyűgöző modorú. És persze egyben nehézsúlyú boksz világbajnok is.
Mindez nyilván csak a képzeletében, ám az alkohol hatására a tudat gátjai ledőlnek, így gátlástalanul adja elő magát annak, ami lenni szeretne. Persze a kijózanodásuk után ennek ellenkezőjét szokták állítani, ők nem ilyenek, nekik eszükbe se jutna olyat tenni, amiket részegen tettek – de ez csak magyarázkodó, önigazoló mese.
Mellesleg a magyar büntető törvénykönyv (Btk.) nem véletlenül minősíti súlyosbító körülménynek az alkoholos befolyásoltságot.

A fáradtság is hasonló ehhez. Nincs már elég erő s energia, az agy pedig (ami normál működése során meghökkentően sok energiát használ fel) energiatakarékos üzemmódba kapcsol. A fáradtság fokozódásával folyamatosan csökken az agy teljesítménye. Az érintettnek ez sokszor nem tűnik fel, pláne ha olyasmit csinál, ami rutinnak számít.
Nos, ilyenkor szokás a legnagyobbakat hibázni.
A fáradt ember tudatában is szépen ledőlnek a gátak, és öntudatlanul mond ki olyasmit, amit normál esetben soha nem tenne. Ilyenkor buknak elő azok a szavak és mondatok, amiknél egyébként előbb harapná le a saját nyelvét, minthogy kimondja.

A pihenés helyett is kampányoló Márki-Zay Péter, miután megnyerte az előválasztást, tartott egy beszédet. Ünneplő rajongók, sajtó, kamerák előtt sikerült kimondania azt, ami a tudata mélyét feszítette.
A fáradtság ismét tette a dolgát, pont úgy, ahogy Freud részletezte.

Ez a kijelentés így hangzott:

„Mert mi,
ki fogunk állni
minden magyar ellen”

(Márki-Zay Péter, 2021. okt. 17.)
Ez egyértelműen nem nyelvbotlás. A nyelvbotlás más. Ez elszólás, annak is elég egyértelmű formája.
Persze lehet ezen kacarászni, vagy nyelvbotlásra fogni – de akkor Sigmund Freud hülye, vagy...???

Hogy az előválasztás nyertese a Fideszt gondolta-e közben magyarnak, míg az őt (Márki-Zayt) támogatókat (és szövetségeseit) pedig véletlenül sem; vagy csak az általa miniszterelnökként vezetni vágyott kormánya célja ez, nem tudni.
De azt igen, hogy ki fog állni minden magyar ellen. Ő maga mondta. (Videón ide kattintva)

Aztán folytatta is: „Mert mi, ki fogunk állni minden magyar ellen, ellene fogunk mondani a gonosznak, ellene fogunk mondani a gyűlöletkampányoknak."

Ez pedig egy dolgot jelent: Márki-Zay Péter kemény harc élére kíván állni, amit a magyarok ellen vívnak majd.

A magyarok (szerintük) gonoszak, és a nyugatról ismert „gyűlöletbeszéd” (koncepciós) perek módszereivel intézik el azokat, akik ellent mernek állni. Lesznek majd bőven bíróság elé hurcolt nácik, homofóbok, iszlamofóbok, transzfóbok, xenofóbok, mindenfóbok stb.

Persze ez nem meglepő. Csurka István 1998. február 8-án a következőket írta a globális hatalom céljairól:

”A végső cél a Magyarság kipusztítása.

Nem fegyverrel, nem mérges gázzal, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely a másoknak.
Ez a kor, amelyben élünk különösen az, ami ránk következik a jövendő században a Népvándorlás kora.
A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, de viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak.

A nemzetközi nagytőke és a bankok elősegítik ezt a népvándorlást, mert ez az érdekük. Az USA a NATO-n keresztül már beérkezett Európa közepébe, és most a saját igényeinek megfelelően néplerakatot akarnak csinálni Európa és Oroszország között.
Erre pillanatnyilag sajnos Magyarország a legalkalmasabb, mert kasztja – kormányai régen elárulták.
A trianoni határok között Magyarországon húszmillió ember is elfér, de belátható időn belül ebből csak hétmillió lesz a magyar és négymillió cigány, a többi kilenc pedig mindenféle vegyes, akkor Magyarország nemzetközi néplerakat lesz itt a Kárpát-medence közepén, nagyjából ugyanannak a nemzetközi kozmopolita rétegnek a vezetése alatt, mint ma.

Nagyon keserű lesz akkor Magyarnak születni.

Megbélyegzettség, üldözés, megszégyenítés és a teljes Magyar történelem eltagadása lesz az osztályrészünk.
Nyelvünk helyén vartyogást hallhatunk.”

Márki-Zay Péter pedig 2021. október 17-én ezt mondta: „... ki fogunk állni minden magyar ellen ...”

Láttunk már ilyeneket a közelmúltban: Károlyi Mihály, Kun Béla, Rákosi Mátyás, Kádár János, Gyurcsány Ferenc. Népi demokráciáik és köztársaságaik arról szóltak, hogyan kell kiállni mások érdekeiért a magyarok ellen.
És most a nyomukba lépni jelentkezik: Márki-Zay Péter.

Isten óvja Magyarországot ettől ez embertől és a kollaboráns cimboráitól!

(by L.W.L.)
2021.10.21.