Avagy: az ördög tükörképe is ördögi.
A Pajor Andrásról kirobbant bulvárízű botrány hírei, a „szenzáció” nevében véletlenül sem néznek a dolgok mélyére. De ki valójában a modernista Pajor, mit képvisel, és kik azok, akik pont olyanok, mint ő maga.
A kullancskeresős, meztelen fiúkat masszírozós vádakat hagyjuk a jelenleg is nyomozó rendőrségre, helyette nézzük mik azok, amik miatt eleve nem lett volna szabad a közélet közelébe sem engedi se őt, se a hozzá hasonló létrontókat.
Pajor András szerint ugyanis XVI. Benedek pápa eretnek volt, a templomába járó nyugdíjasok közül pedig csak az üdvözülhet, aki nem ad neki kevesebb pénzt annál, mint amennyit elvár. És ez csak a bűneiből épített jéghegyének csúcsa.
De mielőtt rátérnénk, ahhoz, hogy megértsük, miért tett ilyesmit, nézzük kik a modernisták, és mit képviselnek.
Nem lesz rövid, de annál informatívabb és részletesebb. Elemzésünkben rámutatunk arra, hogy egyesek alantas módon miben és hogyan vezetik félre a bennük bízó, keresztény embereket. Egy részük a jobboldali, más részük a baloldali politikai térbe épült be. A katolikus és a protestáns egyházakban egyaránt ott vannak, és harsányan hirdetik azt, aminek valójában semmi köze a kereszténységhez.
Mielőtt továbbmennénk, egy dolgot szögezzünk le: NEM lehet minden politika, akkor sem, ha egyesek ezt állítják. Vannak sokkal magasabb rangú dolgok is az életünkben - amit ha lerántunk a világi életbe, az eltorzul és hamissá válik. Nem véletlenül a helyes sorrend: Isten, haza, család. Ennélfogva semmiféle, folyton változó aktuálpolitikai érdek nem írhatja felül e háromból az örökkévaló Istent, mert a politika a haza kategória, ami a családra van hatással.
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.”
(Gróf Wass Albert)
Akik ezt nem tartják szem előtt, súlyos tévedésben vannak. Lássuk a részleteket.
Tartalom:
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Bevezető
A kereszténységre nincs károsabb, mint amikor a világi érdekek szolgálatában nekiáll önmagát torzítani és meghazudtolni, és így lényegileg felszámolni. Az ebben aktívan tevékenykedők már rég nem titokban kártékonykodnak. A kereszténygyűlölő szabadkőművesek szellemi örökösei nyíltan, jobb esetben celeb-influenszerként, rosszabb esetben a hatalom hegyére kapaszkodva, pozíciójuk felhasználásával rombolnak.
Létrontó mibenlétük természetesen álságos, cukormázas körítésbe rejtik, hogy aztán az őket naivan követőket a kárhozat tévútjára terelve romlást és pusztulást hozzanak.
Elsődleges célpontjuk a katolikus egyház. Az elmúlt 100 évben egyre többen épültek be, így világszerte egyre nagyobb befolyásra tettek szert céljaik eléréséhez. Tipikus példa erre a németországi bíborosok, akik egységesen, ellenvetés nélkül támogatnak minden világi ötletet, az LMBTQI(xyz) lobbitól kezdve a mohamedánok iránti rajongásig. Egyetlen pillanatra sem zavarja őket ebben az a tény, hogy a Biblia homlokegyenest ennek ellenkezőjét írja elő.
Az Egyház modernizálásáról beszélnek, kísértetiesen hasonló érveléssel és gondolkodással, mint az ateista liberálisok szokták. A változás bálványának imádói szerint a világnak haladni és változni kell, semmi sem lehet örök, így ha a vallás (és vele Isten!) nem alkalmazkodik ehhez, akkor ki kell dobni a kukába, és valami új, modern dolgot kell létrehozni helyette. Ezt anno a jakobinusok is megtették, „Legfőbb Lény” néven. (Az erről szóló ismertetőnk ide kattintva olvasható)
Érdemes rögtön észrevenni, hogy e modern gondolkodás azt jelenti, hogy nem az embernek kell Istenhez alkalmazkodni, hanem fordítva: az Isten kötelessége, hogy az emberek kedvében járjon. És nem az embereknek kell betartani Isten parancsait, hanem az emberek joga megmondani Istennek, hogy miről mit gondoljon, és miként legyen az a menny-pokol dolog.
Eme új „eszme” követői, miután (képzeletükben) a saját szolgálatukba állították Istent, nekiálltak ennek megfelelő dolgokat mondani, és egy félistenhez méltó luxusban élni. Ez utóbbi kiemelten fontos nekik, elvégre a modernisták az egománia elmebajának azon szintjén leledzenek, melyben a vallás egészének (Istennel és a hívőkkel együtt) egyetlen célja az, hogy őket szolgálják. Személy szerint őket, ebben még a meghirdetett céljaik is másodlagosak.
Ezt nyugaton főleg az egyházi vagyonnal való kupeckedéssel oldják meg. Befektetnek, tőzsdéznek, adnak és vesznek. Időnként olyan területet is eladnak a nagy haszonért, amin templom is áll, ami ilyenkor természetesen az új tulaj által lebontásra kerül, a hívek pedig menjenek máshova. Ha tiltakoznak (mert szoktak) akkor panaszaikkal a francba is elmehetnek, mert senkit sem érdekel a véleményük. Ez a pökhendi, arrogáns viselkedés (nem meglepő) módon pont annyira jellemző a katolikus modernistákra, mint a tükörképeikre, a világi politika élén pózoló liberális politikusokra.
Ennek a világjelenségnek a bemutatására az amerikai Chad Ripperger atya jellemzése a legtalálóbb, amit „A modernizmus rózsaszín elefántja (és a remény jelei)” címmel publikált. Ide kattintva olvasható magyarul.
Jézus őket is ostorral kergetné, de mivel testileg most nincs itt, hogy megtegye, az ő nevével visszaélve a modernisták bármire képesek.
Magyarországon némileg más a helyzet, mert itt másként telt a XX. század második fele, mint nyugaton.
Rákosiék a katolikus egyház papjainak javát meggyilkolták vagy elüldözték, az Egyház vagyonát pedig elrabolták.
Ezer éven át, amit hívek milliói adtak az Egyháznak - gyakran őket nevezve meg örökösüknek, nagyobb vagyon gyűlt össze, mint Mészáros Lőrincé, Csányi Sándoré és a Gyurcsány kláné összesen. Ez mind a rablógyilkos kommunisták karvalykarmába került, mint oly sok más is. Az egyenlőség jegyében aztán a padlásseprésekkel oldották meg, hogy a főelvtársakon kívül, mindenki egyformán mélyszegénységben éljen.
A rendszerváltoztatás után az egymást követő kormányok képtelenek voltak visszaadni az Egyháznak mindazt, amit elraboltak tőlük. A közhiedelemmel ellentétben néhány iskola, meg a templomok (és az ahhoz tartozó épületek) tulajdonjoga csak kis töredéke annak, ami visszajárt volna. Innentől kezdve, amit az állam fizet évente egyházi hozzájárulásként, az nem valamiféle segély vagy adomány, hanem kárpótlás. Ha úgy vesszük, az éves kamatja annak az összegnek, amivel az állam az egyháznak tartozik. (Ez nemcsak a katolikus, hanem az összes, magyarországi történelmi egyházra vonatkozik.)
Megjegyzés
Ennyit arról a balos szólamról, hogy ugyan minek a keresztény egyházaknak pénzt adni. Meg arról, hogy vissza kell venni az egyházi iskolákat.
Akik ezt harsogják, ugyanúgy mások tulajdonának elrablására vágynak, mint szellemi példaképeik, Rákosi hordája tette.
Ennyit arról a balos szólamról, hogy ugyan minek a keresztény egyházaknak pénzt adni. Meg arról, hogy vissza kell venni az egyházi iskolákat.
Akik ezt harsogják, ugyanúgy mások tulajdonának elrablására vágynak, mint szellemi példaképeik, Rákosi hordája tette.
Miután Rákosi Mátyás az általa gyűlölt katolikus egyházat kirabolta és klérusát részben (szó szerint!) kiirtotta, a „haladás” nevében megreformálta/modernizálta. 1950-ben Kádár János irányításával, szovjet mintára eljött a békepapok korszaka, akik előbb az ÁVH, majd a 3/3 beépített ügynökei voltak. Ez utóbbi (a kornak megfelelően) jól fizető kombináció volt, számtalan előnyhöz juttatta ezeket - és lényegileg nem kellett mást tenniük, csak elárulni Istent, az egyházat, meg a híveket. Mivel az árulás és a hátbatámadás a baloldaliság nélkülözhetetlen velejárója, a kommunisták nagy becsben tartották őket.
Innentől nemcsak azok álltak papnak, akik erre Istentől kapott elhivatottságot éreztek - hanem mindenféle alantas figurák is, akik ebben a jó, könnyű és biztos megélhetést látták.
Mivel a főelvtársak ellenőrizték és hagyták jóvá azt is, hogy kiből lehet pap és kiből nem, elég egyértelmű, hogy kiket favorizáltak.
Idővel mindazok, akiknek hit helyett ambíciói voltak, csatlakoztak ehhez a „mozgalomhoz”. Kitanulták, majd egymásnak tanították, hogy lehet jó viszonyt ápolni a kommunistákkal. Nem kellett hozzá más, csak elárulni Istent, sutba vágni a hitet - és szolgálni a Marxból és Leninből bálványt faragott szocialista államot. Ezt a tömeggyilkos Kádár János idején csúcsra járatták, és miközben a feszületről prédikáltak, a vörös csillagot imádták, és a szovjetnek hódoltak. Igaz, a maguk módján áldoztak is. Besúgóként feláldozták a kommunizmus oltárán azokat a híveket, akik lázadni mertek a tankok lánctalpain elhozott népköztársaság ellen.
Tipikus példa volt erre Lékai László (1910-1986), akivel a kommunisták a Mindszenty József kicsinálásával keletkezett űrt szándékoztak betölteni.
Lékai főként a kommunistákhoz való közeledésről volt ismert. Ő maga erről így nyilatkozott:
a szocialista társadalomban.”
Mindig mindenben együttműködött velük, a komcsik szerették is érte, az MSZMP XII. pártkongresszusán magas rangú, rubintokkal ékesített kitüntetésében részesült.
Ő szentelte pappá 1985. június 15-én Pajor Andrást és Udvardy Györgyöt. Ők osztálytársak voltak a teológián, és Kádár idején szocializálódtak, ahogy az 1966. június 19-én pappá szentelt Beer Miklós is.
E háromnak már szellemi utódaik is vannak Bese Gergely és Hodász András személyében, de a reformátusok és a metodisták sem szűkölködnek az ilyenekben.
E háromnak már szellemi utódaik is vannak Bese Gergely és Hodász András személyében, de a reformátusok és a metodisták sem szűkölködnek az ilyenekben.
Mielőtt egyesével megnéznénk őket, foglaljuk össze a fentieket.
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Felújított békepapok
A rendszerváltoztatáskor tehát a hazai modernisták komoly hátrányban voltak a nyugatiakhoz képest, mert nem volt a kezükben az a vagyon, amivel ügyesen trükközve (értsd: sikkasztás) luxusban élhetnének. De ott volt nekik az, amit ma „kapcsolati tőke” néven hív a közgazdaságtan. Ez lett a Kádár-árva békepapok öröksége.
Mivel a modernisták hite csak saját nyelvük képességében van, erkölcsük önnön vágyaik megvalósulását jelentik, és a pénz az ő istenük, nekiálltak bármi áron megvalósítani önmagukat.
Az idősebbek megmaradtak a jól ismert kommunisták mellett, a fiatalabbak az élősködéshez új gazdatestet kerestek - és aki keres, az talál.
Ennek köszönhető, hogy a katolikus vallás szégyenei, Isten helyett a világi hatalmakat szolgáló, élősködésre szakosodott álpapok szétrajzottak a politikai térben, ismeretségük és szájízük szerinti gazdatestre tapadva.
Beer Miklós például (róla később) a hozzá hasonló korú, metodista Iványi Gáborhoz hasonlóan Gyurcsány táborában találta meg a hozzá illő Antikrisztust.
Udvardy és Pajor viszont a Fidesznél lelt rá az imádott Mammonra.
Ám az ördögnek a tükörképe is ördögi, a tükörképben csak az oldalak cserélődnek fel. A hazai modernistáknak ahogy Istenhez sem, az általuk favorizált politikai nézetekhez sem volt soha valós közük - így az egyik a „jó szocialista” (aztán „az elkötelezett liberális”), a másik a „nagyon nemzeti” gúnyába bújt, a talált gazdatest elvárásának megfelelően.
De ettől ők még csak egymás tükörképei, Istentől távol, a sátán szolgálatában.
Ha mohamedán gazdatestet találtak volna, most az iszlám dicsőségét hirdetnék, állandóan részletezve, hogyan kell a kafíroknak kiszolgálni a muzulmánokat.
Mielőtt rátérnénk a részletekre, fontos leszögezni egy tényt: Isten nem politizál. Az emberek politizálnak. Hogy e politika mennyire közeli vagy távoli Istentől, az adott politikához tartozó embereken múlik.
Egy pap dolga tehát soha nem egy aktuálpolitika népszerűsítése - hacsak nem Jézus Krisztus királyságában él -, viszont fel kell hívnia az emberek figyelmét arra, hogy ha valami világi dolog (politika, divat, érdeklobbi stb.) ellentétes a hit tanaival. Ám ezt teológiai (tehát vallási érvekkel) nem pedig világi érvekkel, világi média lózungokkal stb. kell tennie. Mint látni fogjuk, a modernisták erre sem képesek. Saját gondolataik nincsenek, visszamondják, amit másoktól hallottak, és úgy várják cserébe az elismerést, akár egy rocksztár. Így ők ma is csak azok, akik Kádár idején voltak: felújított békepapok.
Most, hogy már értjük, hogy került a csizma az asztalra, és a vörös csillag az oltárra, nézzük egyesével, kik azok, akik Jézus nevével visszaélve, az Antikrisztus celebjeiként a katolikus egyház ellen tevékenykednek.
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Pajor András - 1. rész
A gyalázkodó
Ministránsfiúk „betörése”, hatalommal való visszaélés, erősen pedofil jellegű kullancskeresések, meztelen fiúk masszázsa, lányok megvetése. (Lásd pl. ide kattintva)
Súlyos vádakkal illetik azt a Pajor Andrást, aki előbb a politikával, majd a médiával és azon keresztül a konzervatív, jobboldali magyar emberekkel hitette el azt, hogy ő a papok papja, az igazság őrzője, minden tudás birtokosa és őszinte hirdetője.
Hogy mindebből mi igaz, majd a rendőrség kinyomozza. Egyrészt ezek a vádak azért furcsák, mert ha tényleg ilyen dolgokat tett, akkor a szülőknek már rég agyon kellett volna verni. De még él, tehát senki nem verte agyon azért, mert a csupaszra vetkőztetett kisfiát fogdosta. Másrészt a katolikus élet valóban megkövetel egyfajta keménységet, mert az életszentség útja a mindennapokban nem a Lakatos Márk féle szabadosságot jelenti, de nem is azt, hogy bezárkózva a pincébe, önmagát ostorozva, kukoricán térdepelve egész nap imádkozik. (Erről bővebben lásd pl. a Magyar Kurir cikkét.)
Tehát megkövetelni a misére járást, és az imát a gyerekektől teljesen rendben van egy katolikus iskolában és gyerektáborban. Ennek módja és mikéntje lehet kérdés, de a rendőrség majd felderíti, hogy történtek-e visszaélések, vagy mindez csak politikai indíttatású, keresztényellenes bal-liberális kamu.
Ezen vádak terén tényszerűen az érdekes, hogy ezek valóban illeszkedni látszanak Pajor András személyiségéhez. Mielőtt megnéznénk ennek részleteit, tegyünk egy kis kitérőt a régmúltba - hogy lássuk, Pajor András megbízható, őszinte és nagy tudású ember-e.
Már tavaly novemberben írtunk egy hosszú elemzést arról, hogy Pajor András egy fontos teológiai kérdésben folyamatosan félrevezeti az őt követőket, és szemrebbenés nélkül hazudozik egyházi dolgokról. Mindezt meghökkentően álságosan és arrogánsan.
E fentiről dióhéjban, rövid összefoglalóként. A katolikus egyház elég szerteágazó. Vannak apáca- és szerzetesrendek, akiknek életmódja és célkitűzése eltér egymástól. Vannak papi testvérületek, szinten eltérő célokkal és módszerekkel. Vannak a hívek számára is különféle ágak, karizmatikusok, tradicionalisták, stb. Persze mindannyian a katolikus egyház hittételeit vallják, csak különböző módon élik meg azt.
A tradicionalisták elutasítják a XX. század második felében bevezetett ötleteket és liturgiákat, ők kizárólag a régi, szentek által előírt évezredes hagyományokat fogadják el, szemben az erősen kétséges hitű modernisták által kitaláltakkal.
A tradicionalistákról Magyarországon is jelentek meg cikkek.
- Szilvay Gergely 2018-ban írt a Mandínerben egy részletes cikket arról, hogy ez a katolikus irány nyugaton egyre erősebb, főleg francia és amerikai példákat hozva arra, hogy a tradicionalista katolikus egyházközségekben a katolikus hívek és papok száma rohamosan növekszik, míg a többinél meredeken csökken. (Lásd ide kattintva)
- Szintén a Mandínerben jelent meg 2014-ben Christopher A. Ferrera elemzése, melyben részletezi, hogy: „Tehát, pontosan ki a tradicionalista? Ő az, aki minden katolikus valaha volt, és lesz újra, mikor a válság véget fog érni.” (Lásd ide kattintva)
- Papok is részletezték már sokszor, hogy a tradicionalisták egységben vannak a Pápával, és az Egyházzal. (Lásd pl. ide kattintva)
- A Magyar Kurír 2017-ben számolt be arról, hogy az egyik budapesti templomban tradicionalista szentmisét mutattak be, és hogy a hazai katolikus egyházfő (Erdő Péter bíboros) üdvözölte ezt. (Lásd pl. ide kattintva)
- 2020-ban a Mandíner szintén erről írt, „Tridenti rítus: az elmélyülés misztériuma” címmel. (Lásd ide kattintva)
- Szintén a Mandínerben jelent meg 2014-ben Christopher A. Ferrera elemzése, melyben részletezi, hogy: „Tehát, pontosan ki a tradicionalista? Ő az, aki minden katolikus valaha volt, és lesz újra, mikor a válság véget fog érni.” (Lásd ide kattintva)
- Papok is részletezték már sokszor, hogy a tradicionalisták egységben vannak a Pápával, és az Egyházzal. (Lásd pl. ide kattintva)
- A Magyar Kurír 2017-ben számolt be arról, hogy az egyik budapesti templomban tradicionalista szentmisét mutattak be, és hogy a hazai katolikus egyházfő (Erdő Péter bíboros) üdvözölte ezt. (Lásd pl. ide kattintva)
- 2020-ban a Mandíner szintén erről írt, „Tridenti rítus: az elmélyülés misztériuma” címmel. (Lásd ide kattintva)
Hosszú lenne a sor, ezeken kívül még sok másikat is felsoroltunk a fenti, részletes elemzésünkben. (Ide kattintva is megnyitható)
Ebben részleteztük azt is, hogy a tradicionalistákat miért mondják trientistáknak, illetve tridentistáknak is, meg hogy ezen hagyományos (latin rítusú) szertartások miben térnek el a manapság megszokottaktól.
Persze vannak, akik elutasítják a tradíciókat. Lelkük rajta, jogukban áll a saját lelkiségük kapcsán ilyen döntésre, elvégre nem mindenki egyformán éli meg katolikusságát. Ilyen a zarándok.ma szerkesztőjének 2020-ban írt cikke is, melynek címe: „Ezért nem vagyok tradicionalista”. Ő azokat a sajátos hitéleti és lelkiségi dolgokat sorolta itt fel, amik alapján ő meghozta a személyes döntését. (Lásd ide kattintva)
Ebből kreálta magának 2023-ban Pajor András azt a videóját, aminek a „Miért nem vagyok trientista” címet adta.
A lopott cím és ötlet mellé nulla darab teológiai érvet sorolt. Helyette az alkoholistákhoz hasonlította a tradicionalistákat, és lényegileg lehülyézte őket. Mellé kijelentette, hogy bár a „trientisták” remekül érvelnek, ő méltóságán alulinak tartja azt, hogy érveljen, legyen elég annyi, hogy mivel ő mondta, akkor ez így is van.
Érdekes módon a kora-középkori gnosztikusoktól, a középkori sátánimádókon át, a mai liberálisok és ezoterikus újpogányokig terjedő társaságok szokása az, hogy egy kijelentést semmivel sem támasztanak alá azon kívül, hogy ők a világ esze, és innentől mindenkinek kuss legyen.
Ha anno az apostolok így viselkedtek volna, nem létezne kereszténység - ám érdekes módon Megváltónk tanítványai soha nem érezték méltóságukon alulinak az érvelést.
E mellett Pajor András azzal is elbüszkélkedett eme jellemét bemutató videójában, hogy már hosszú ideje, heti rendszerességgel készít és posztol a tradicionalistákat (ahogy ő mondja: trientistákat) lejárató, őket komplett idiótának és hazugnak ábrázoló mémeket. Amelyek - szerinte - viccesek.
De persze nem állt meg itt. Az évek során valóban heti rendszerességgel posztolt hazugságtartalmú mémeket a tradicionalisták lejáratására. Ami nemhogy egy katolikus paptól, de még egy átlagos hívőtől is elfogadhatatlan, mert ugyanazt hívő és valló, csak lelkiségét másként megélő, római katolikus emberekről van szó. Papokról és laikusokról egyaránt.
Olyan ez, mintha egy jezsuita szerzetes gyalázna egy bencést, csak mert náluk mások a rendi követelmények. Ilyen sosem volt a történelemben, ez a modernisták sajátossága - aminek nálunk Pajor András a reklámarca.
Olyan ez, mintha egy jezsuita szerzetes gyalázna egy bencést, csak mert náluk mások a rendi követelmények. Ilyen sosem volt a történelemben, ez a modernisták sajátossága - aminek nálunk Pajor András a reklámarca.
Ám itt sem állt meg. Akik a posztjai alatt hozzászólásként megemlítették az igazságot, azokat azonnal gyalázni kezdte, majd letiltotta. S mi több: idővel már a tradicionalistákat nyíltan eretneknek nevezte.
Ezzel viszont az a gond, hogy a jó XVI. Benedek pápa teljes elánnal állt ki a katolikus vallás tradicionalista ága mellett.
Tehát Pajor logikája szerint Benedek pápa is eretnek volt.
S mi több, mivel a katolikus tradicionalizmus vegytisztán azonos azzal, ami a XX. század 2. fele előtt még MINDEN katolikust jellemzett, Pajor szerint tehát Kapisztrán Szent János és a Hunyadi család, II. András, Szent László és Szent István királyunk is mind-mind eretnekek voltak, meg komplett idióták.
Ám itt sem állt meg. Posztjaiban többször is hangoztatta, hogy aki tradicionalista az egy gyurcsányista hazaáruló.
Így, szó szerint. És ebben egyrészt az sem zavarta, hogy akiket lehazaárulózott, szintén a jobboldali, konzervatív kereszténydemokrata Fideszre szavaztak, ahogy ő is.
És az sem zavarta ebben, hogy a latin „traditio” szó hagyományt, szokást jelent, a tradicionalizmus tehát hagyománytiszteletet, hűséget jelent, a múlt értékeinek kiemelt jelentőséget tulajdonító szemléletmódot.
Ebben sajnos csak az a meglepő, hogy
nálunk a hagyománytisztelő katolikusok
ÜLDÖZVE vannak olyanok által,
akik konzervatív katolikusnak mondják magukat.
Igen, üldözve vannak - ezt a fent említett, tavalyi elemzésünkben részleteztük. (Lásd ide kattintva)
Ez majdnem hungarikum, mert Magyarországon kívül még nagyjából csak Szaúd-Arábiában, az Iszlám Államban és Észak-Koreában van betiltva a hagyományos „latin mise”, bár ezen országokban az összes többi sincs engedve. Ha valakit érdekel, ezzel mitől fosztották meg a magyar embereket, egy három perces bemutató videóban ide kattintva megnézheti.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a mai, folyamatos változást és megújulást követelő, magát modernnek képzelő bezzegnyugati világban a tradicionális nézeteket ne gyűlölnék és mocskolnák - de a betiltásáig még ott sem merészelnek elmenni. Nálunk ez nem volt nehéz, mert kevesen ismerik, és szép csendben történt, a katolikus egyház hazai vezetői közé beépült modernistáknak hála.
Pedig ez pontosan az a hozzáállás, mit nyugaton látni. Legutóbb pl. a briteknél Drag Queenek adtak koncertet a cardiffi templomban. (Lásd pl. ide kattintva)
„Az 1848-as forradalmak után a 19. század első felének restaurációs-legitimista konzervativizmusa elveszítette politikai talaját.
[...]
A konzervatív pártok fokozatosan maguk is föladták eredeti restaurációs álláspontjukat, és liberális polgári alapra helyezkedtek. A liberalizmus alapvető értékeit elfogadták, s magukat nem az alapelvekben különböztették meg a baloldalon álló liberális pártoktól, hanem a közösen elfogadott értékek megvalósításának üteméről vallott fölfogásban.”
(https://mek.oszk.hu/14000/14078/14078.pdf)
Tehát szavakban és látszólag konzervatív, hátsó szándékokban és a tettek céljaiban liberális. A szerző egy másik könyvének címe: „A jó kommunista szilárdan együtt ingadozik a Párttal”, a mottója is lehetne az ilyen gondolkodású embereknek.
Rákosi Mátyás hírhedt szalámi-politikájának - vagyis a többi politikai erő fölszeletelésének - egyik alapeleme az volt, hogy beépített felforgatókkal és bomlasztókkal gyengítsen másokat. Ők voltak a kriptokommunisták.
Szomorú (vagy inkább elborzasztó) hogy ez egy ideje az egyházi berkek vezetésében is létező jelenség. Az a tény, hogy ez Magyarországon is így van, bár nem meglepő, mégis rémísztő, hisz milyen lelkületű ember cseréli le a folyton változó világi hívságok hiábavalóságaira az örökkévalóság törekvéseit? És közülük is milyen ember az, aki ezt úgy csinálja, hogy közben az ellenkezőjét állítja?
Kanyarodjunk vissza Pajor Andrásra. Mielőtt továbbmennénk a jellemének megismerésével, tegyünk még egy kis kitérőt, hogy megértsük, miért lett ilyen mániákus hagyománygyűlölő. Mert nem, nem hitbéli, és nem, nem valamiféle meggyőződési okból. És messze nem kormányzati politikaiból, mert a főleg reformátusokból álló kormánynak nyilván fogalma sincs arról, hogy a katolikus valláson belül milyen ellentétek vannak, pláne, hogy ezek reformátusként értelmezhetetlenek. És ugyebár zömmel jogászok meg közgazdászok, nem teológusok.
Pajor a nyugati liberális modernisták módszereit másoló, látványos hagyománygyűlöletének legfőbb oka az, hogy felújított békepap mivoltából, ismertségét és befolyását felhasználva, egy régi barátja segítségére sietett ezzel, aki nem más, mint a veszprémi érsek:
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Udvardy György
A dolog akkor indult, amikor Veszprém köztiszteletben álló, idős érseke nyugdíja ment, és 2019-ben jött helyette a modernista Udvardy György, aki nyílt ellensége mindannak, amit hagyománynak hívunk.
Rögtön úgy kezdte, hogy az elődje, Márfi Gyula által támogatott tradicionalista papokat kirúgta. De a hagyománytisztelő papnövendékeket is. Majd azokat a papnövendékeket is, akikről feltételezte, hogy egy napon talán azok lesznek.
Így volt olyan, hogy Udvardy indoklás nélkül(!!!) rúgott ki olyan papnövendéket, akinek egyetlen bűne(?) az volt, hogy a kollégiumi szobatársát már kirúgta, mivel tradicionalista-szimpatizánsnak vélte.
Udvardy kinevezésekor az érsekségén 104 pap, és 12 kispap volt. Négy évvel később már csak 82 pap és 2 kispap. E számok önmagukért beszélnek - és igazolják a fentieket is. Talán az is látható ebből, hogy miért ilyen nagy a paphiány Magyarországon. És hogy kiknek köszönhető ez és miért.
Veszprém (kronológiailag) harmadik érseke, Udvardy György azért történelmi léptékű dolgot is tett az asztalra. Életműveként fogható fel a Veszprémi Főszékesegyház felújítás néven elvégzett megcsúfolása, kiürítése és minden ezzel kapcsolatos katolikus elvárás meggyalázása.
A dolog országos felháborodást váltott ki, az emberek tüntettek, petíciókat nyújtottak be - de az amerikai modernistáktól tanult módon ez Udvardy Györgyöt nem érdekelte. Elvégre modernista szemmel egy főszékesegyház nehogy már úgy nézzen ki, ahogy az oda járó hívek elvárják. Nézzen úgy ki, ahogy a nemzetközi liberalizmussal összefonódott modernisták akarják.
A förtelmes elcsúfítás miatt az előző érsek is tiltakozott. (Lásd pl. ide kattintva) Cserébe Udvardy őt Sopronba száműzte.
Tiltakoztak mások is - őket végtelenül lekezelő, arrogáns módon pufogta le.
Megjegyzés
Ez sem hungarikum. A párizsi Miasszonyunk-székesegyházban ugyanez történt, ahogy a nemrég átadott berlini Szent Hedvig-katedrálisban is.
Szilvay Gergely „Szép, hogy megnyílt a Notre-Dame – de elég az egyházi minimalizmusból!” c. elemzése is ezt mutatja be. (Lásd ide kattintva)
Ez sem hungarikum. A párizsi Miasszonyunk-székesegyházban ugyanez történt, ahogy a nemrég átadott berlini Szent Hedvig-katedrálisban is.
Szilvay Gergely „Szép, hogy megnyílt a Notre-Dame – de elég az egyházi minimalizmusból!” c. elemzése is ezt mutatja be. (Lásd ide kattintva)
Udvardy „életműve” ellen a tradicionalista papok is tiltakoztak. Velük nem tudott mit kezdeni. Először az érsekség honlapján próbálta őket mocskolni, egy hirdetmények menüpontban. Ám ebből a vak is látta, hogy kilóg a lóláb, mert a kezdetektől fogva ez volt ott az egyetlen hirdetmény. Tehát a veszprémi érsekségen, Ádám és Éva óta kizárólag egyetlenegy dolog volt hírértékű: az, hogy pfúj tradicionalista papok. A dolog nagyon kontraproduktív lett, idővel le is vették a honlapjukról, ami azóta már új formát és megjelenítést kapott.
Mivel Udvardy György, minden kétségbeesett próbálkozása ellenére nem tudta elhallgattatni a tradicionalistákat, a tényeket látva úgy tűnik, hogy a volt osztálytársához, Pajor Andráshoz fordult segítségért.
Ők együtt jártak teológiára, együtt szentelték őket pappá.
és politikai befolyását felhasználva,
nekiállt a tradicionalisták
gyalázásának, és taposásának.
Itt érkeztük oda, amit fentebb ismertettünk róla.
Udvardy György - ahogy legfelül írtuk a modernistákról - szereti a pénzt. Veszprémi pletykák szerint az elődjétől örökölt szobáját 30 millióból újíttatta fel. És ebben nincsenek bútorok - ez csak a festés, fűtőtestek, nyílászárók. Más ennyi pénzből több lakást is felújít - de a luxus igazi szakértőjének 30 millió csak egyetlen szobára elég.
Ő volt az is, aki a Szent Ferenc Papi Otthont felszámolta, onnan a nyugdíjas papokat kiköltöztette, és jól fizető turistaszállót csinált belőle. Mert a pénz hasznosabb, mint holmi öreg papok istápolása.
És szintén a veszprémi érsekség sajátossága az is, hogy az érsekük meghökkentő módon sarcolja a papjait. Ugyanis a kormány minden évben karácsonykor a papoknak egy nagy összegű támogatást ad - amiből a plébániákat tudják fejleszteni, a szükséges dolgokat kicserélni stb. Ez 1,5 millió forint. Ebből a másfélmillióból egymilliót elvesz tőlük az érsekük. Igen, 1,5 milliót kap minden karácsonyra minden pap, ebből Veszprémben meg lehet tartani félmilliót, mert a többit az érsek úr magának követeli. (Lásd pl. ide kattintva, vagy ide kattintva)
Íme hát a modernista szemlélet: pénz, hatalom, dölyfösség - és létrontás.
De mindez nemcsak Udvardyra, hanem Pajorra is jellemző.
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Pajor András - 2. rész
Kit Isten átka sújt
Pajor András kb. évente 2 könyvet ad ki, szemlátomást rengeteg ideje van ezeket megírni. Bár e művek (finoman szólva) egyike sem lett se bestseller, se tankönyv, de valahogy mégis mindig van pénz egy újabb kötet kiadására.
E mellé sok verseskötete is megjelent. Ezek tipikus modern versek, melyekben a szótagszámok lényegtelenek, a rímek ellenségnek számítanak, és sem a szórakoztatás, sem a mélyebb mondandó nem céljuk. Ezeket olvasva egy borzasztóan unatkozó ember rajzolódik ki, aki nem tud mit kezdeni magával, így verseket ír. Csak nem tud. Ha be kellene valahová sorolni, akkor Douglas Adams „Galaxis útikalauz stopposoknak” c. könyvében bemutatott Vogon költészethez lehetne hasonlítani. (Videón pl. ide kattintva)
De biztos van, aki az ilyet szereti. Pajor András biztosan. Esetleg észak-koreai kényszervallatók is szeretnék, mert a megkínozni szándékozottaknak elég felolvasni pár versszakot, és azok keserves sikolyok után azt is bevallják, amiről még csak nem is tudnak.
Akik személyesen ismerik, tudják, hogy a kamerákon kívül egyáltalán nem az a kedves, segítőkész személy, mint amilyennek mutatni szereti magát. Arrogáns és lekezelő stílusa nemcsak manapság lett jellemző rá.
Sajátos stílusával gyakran adta követői tudtára, hogy szerinte a konzervativizmus egy elítélendő szélsőség - miközben a tévében a konzervatív kereszténydemokrácia pénzén, annak támogatásáról szokott nyilatkozni.
Kevélysége már fiatalon is megmutatkozott. Az általa vezetett (főleg felnőtteknek tartott) katekumen oktatások - melynek célja a katolicizmus mibenlétének megértetése - is arról szóltak, hogy levegővétel nélkül áradozott a saját gondolatairól, aztán hopp, letelt ez idő és ennyi volt. Kérdések megválaszolására sosem maradt idő az író-költő papnál, mert az ő ideje drága, a tanulni vágyók kérdéseire meg adjon választ az ördög, ha akar.
Persze ő mindig felismeri az ördögöt. Talán még tükörbe sem kell néznie ehhez. Tudásának forrását időnként a Facebook posztjaiban is megmutatta. Ilyen volt az a megosztása is, amelyik arról szólt, hogy rendszeresen vizet kell inni, és akkor az ember minden betegségtől meg szervi bajtól mentesül. Bár ez azon kívül, hogy nettó ostobaság, egy totális New Age (ezoterikus) hablaty is, mely vegytisztán és egészében a sátán világához tartozik, őt ilyen apróságok nem szokták zavarni.
Így az sem zavarta, hogy az oldal, amit megosztott, egy olyan honlaphoz tartozik, ami tibeti varázstálakat árusított, különféle varázslások végzéséről árusított könyveket, meg infókat az univerzum mágikus energiáinak bevonzásáról, de a pogány papnő bölcs tanácsairól szóló könyv mellet a varázsenergiákat bevonzó zenék is letölthetők.
Bár rajta kívül (talán) minden katolikus ember tudja, hogy ezek az Úr szemében utálatos hazugságok, de ő nyilván jobban tudja, hisz szemlátomást Istennél is okosabb. Vélhetőleg ezért nem lett „trientista” sem.
Mindenesetre e tény valahogy alátámasztani látszik az egyik általa (állítólag) megkísértett fiú visszaemlékezését arról, hogy varázsvesszővel bioenergiás (abrakadabra ostobaság) hiányosságokat keresett rajtuk; majd energia-helyreállítási masszázst ajánlott fel nekik - ha meztelenre vetkőznek. (Lásd ide kattintva)
Mondjuk az energetizálósdi (avagy: delejezés) is a New Age része (lásd: Gál Péter atya: a New Age keresztény szemmel), de sebaj. Az okkultizmus neki biztos nem eretnekség, elvégre szerinte az eretnekek olyanok, mint pl. XVI. Benedek pápa volt.
Pajor András természetesen nemcsak pap, meg író, költő, hanem hatalmas tudása és tájékozottsága okán a Keresztény Kulturális Akadémia elnöke is. Hogy megértsük, milyen embert próbáló munkát végez ott, hatalmas odafigyeléssel és precizitással, ahhoz elegendő megnyitni a honlapjukat.
Rögtön az első oldalon látható, kik vesznek még részt az akadémia munkájában.
E fenti képernyőmentés erről tegnap készült. Mint látható, a rendszeres munkában aktívan részt vesz Wittner Mária is. Igaz, ő már 2 éve meghalt, de ez nem gond, hiszen a 7 évvel ezelőtt elhunyt Jókai Anna is a védnöki testület aktív tagja.
Vélhetőleg ezt náluk naprakész, aktuális állapotokat tükröző információnak hívják.
Hacsak nem feltételezzük, hogy Pajor András pont annyira nem foglalkozik az akadémia honlapjával, és az ott róluk található információkkal, mint bármi mással önmagán kívül, akkor erre csak egy magyarázat van:
Pajor András hívó szavára Wittner Mária és Jókai Anna heti rendszerességgel feltámadnak a sírban, kimásznak belőle, és bemennek az akadémiára dolgozni. Majd a nap végén visszamennek a temetőbe, és visszahúzzák magukra a földet. Hallelujah!
Jó lenne tudni, hogy fizetést is kapnak-e ezért az elhunytak, és ha igen, ki veszi fel.
Persze az akadémiájának nemcsak honlapja, hanem Facebook oldala is van. Ott mindig naprakész információk jelentek meg - Pajor András új könyveiről.
Mi is lehetne fontosabb egy akadémiának az elnökük új könyvénél? Hogy is érhetne fel e magasztos célhoz a honlapjuk legalább évente történő aktualizálása.
jobboldali emberek
sokat köszönhetünk Pajor András atya
fáradtságot nem kímélő munkájának.
Itt van rögtön az, hogy a bal-liberális oldal neki köszönhetően hazudja már oly régóta, hogy a katolikus templomokban a papok a Fidesz politikai propagandáját prédikálják. Ugyanis ő volt az, aki szentmisén, Isten nevében hozta a hívek tudtára, hogy azért kell a Fideszre szavazni, mert akkor:
Ugyan mi más is illene Isten házába, ha nem a mammon imádata? Bár nem ezekkel a szavakkal, de ez volt a lényege. Áhítatos szavai nem szálltak el a szélben, még a Wikipédia is megőrizte az utókornak.
Ez egy remek érv lenne egy önkormányzatban. Vagy a médiában. Vagy bármely más, világi helyen. Csak épp nem ott, ahol egészen más dolgokról kellene beszélni, hiszen a politikáról és adókról Jézus Urunk azt mondta: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené”.
Igaz, Megváltónk nem a mammont imádta istenségként.
Más-más hangnemből...
Így ni, hallja csak:"
(Rostand: Cyrano de Bergerac, Orr-monológ)
Pedig mondhatta volna szebben is a később lovagkereszttel kitüntetett kis lovag. Ha nem is feltétlen versben, mint Cyrano de Bergerac tette Rostand drámájában - bár a nagy költőhöz ez illett volna, de mondhatott volna olyan valós, reális és teológiai érveket, melyek templomba illenek.
Katolikusként legalább 2 tucat módon lehet(ne) teológiailag beszélni arról,
hogy miért NEM szabad a balosokra szavazni.
hogy miért NEM szabad a balosokra szavazni.
Ott vannak a pl. Szent X. Piusz a marxizmust mindenben elítélő kijelentései. Igaz, ő a „Pascendi Dominici gregis” enciklikájában a modernizmust is elutasította, mivel az nem más, mint a marxista nézetek álkereszténnyé formált változata.
A vatikáni Hittani Kongregáció pl. még Szent II. János Pál pápa idején kiadott egy nyilatkozatot arról, hogy katolikus ember nem szavazhat ateizmust, vagy mindenféle (marxista, liberális stb.) utópiákat hirdető pártokra - és ezek ugyebár a hazai baloldal.
„A katolikusok részvétele és magatartása a politikai életben” című dokumentum ide kattintva olvasható.
Nézzünk bele.
„IV. A részaspektusok mérlegelése
[...]
Az ember mindig tudatában volt annak, hogy a történelem, amelyben él, tökéletlen helyzeteket és gyakran gyors változásokat hoz magával.
E tekintetben vissza kell utasítani azon pozíciókat és magatartásmódokat, amelyek olyan utópisztikus víziót követnek, amely a bibliai hit hagyományát olyan Isten nélküli prófétizmusba ferdíti, amely a vallásos üzenetet eszközzé teszi, a lelkiismeretet pusztán a földi reményre irányítja, és az örök életre való keresztény várakozást megszünteti vagy eltorzítja.
Ugyanakkor az Egyház azt tanítja, hogy igazság nélkül nincs igazi szabadság. „Az igazság és a szabadság vagy együtt járnak, vagy mindkettő nyomorultul elvész”- írta II. János Pál.
Egy olyan társadalomban, ahol az emberek nem hirdetik az igazságot és nem törekszenek arra, hogy elnyerjék azt, ott a szabadságnak minden gyakorlatát megszüntetik és megnyitják a szabadosság és a túlzott önzés útját, amely árt a személy és az egész társadalom jólétének.
[...]
Ebben az összefüggésben jó, ha emlékeztetünk arra az igazságra, amelyet manapság a közvélemény nem mindig ért és fogalmaz meg helyesen: A lelkiismereti szabadság joga és különösen a vallásszabadsághoz való jog, amelyet a II. Vatikáni Zsinat Dignitatis humanae kezdetű dokumentuma hirdetett meg, az emberi személy ontológiai méltóságára támaszkodik és semmiképpen sem a vallási és kulturális rendszerek egyenlőségére, ami valójában nem létezik.”
[...]
Az ember mindig tudatában volt annak, hogy a történelem, amelyben él, tökéletlen helyzeteket és gyakran gyors változásokat hoz magával.
E tekintetben vissza kell utasítani azon pozíciókat és magatartásmódokat, amelyek olyan utópisztikus víziót követnek, amely a bibliai hit hagyományát olyan Isten nélküli prófétizmusba ferdíti, amely a vallásos üzenetet eszközzé teszi, a lelkiismeretet pusztán a földi reményre irányítja, és az örök életre való keresztény várakozást megszünteti vagy eltorzítja.
Ugyanakkor az Egyház azt tanítja, hogy igazság nélkül nincs igazi szabadság. „Az igazság és a szabadság vagy együtt járnak, vagy mindkettő nyomorultul elvész”- írta II. János Pál.
Egy olyan társadalomban, ahol az emberek nem hirdetik az igazságot és nem törekszenek arra, hogy elnyerjék azt, ott a szabadságnak minden gyakorlatát megszüntetik és megnyitják a szabadosság és a túlzott önzés útját, amely árt a személy és az egész társadalom jólétének.
[...]
Ebben az összefüggésben jó, ha emlékeztetünk arra az igazságra, amelyet manapság a közvélemény nem mindig ért és fogalmaz meg helyesen: A lelkiismereti szabadság joga és különösen a vallásszabadsághoz való jog, amelyet a II. Vatikáni Zsinat Dignitatis humanae kezdetű dokumentuma hirdetett meg, az emberi személy ontológiai méltóságára támaszkodik és semmiképpen sem a vallási és kulturális rendszerek egyenlőségére, ami valójában nem létezik.”
Hallotta ezt tőle bárki, beszélt erről valaha is a vele készült riportokban? És ha nem, vajon miért nem?
Vagy beszélhetett volna arról, hogy akik világnézetei távol állnak Istentől, azokat nem támogathatja az, aki Isten parancsai szerint él. stb., stb., stb. (Több ilyet is soroltunk a Keresztény-e MZP c. sorozatunk 3. részében.)
De Pajor Andrástól sem templomban, sem a médiában senki sem hallott ilyesmit. Ugyan, miért is érdekelnék őt holmi ósdi szentek, meg a Vatikán ajánlása, amikor ott van
Lett is ebből nagy botrány, de mivel csak a balosok hörögtek, neki jól jött. Adta tehát lénye lényegét, a politikában a pénzt látta, és neki ennyi elég mindenre.
Pedig ezernyi teológiai érv lenne - de minek, amikor a világi érvekkel nagyobb népszerűségre tudott szert tenni. A hazai modernisták ilyenek. Önteltek, buták, és arrogánsak.
Pont mint szellemi elődjeik, a békapapok, akik csak reverendába öltöztetett, kommunista ügynökök voltak.
A beépülés és az átverés a mindennapjaik része. Meg persze: a pénz imádata.
Igaz, Pajor Andrásnak az üveghegy csúcsára kapaszkodva sikerült valami egészen rendkívülit is alkotni. Egy olyan kuriózumot, amit egyetlen más templomban sem látott senki, mert (rajta kívül) az összes katolikus pap előbb harapná le a saját karját tőből, minthogy ilyet tegyen.
Pajor András, a modernizmus hazai reklámarca a temploma ajtajára ragasztott hirdetményével hívta fel a nyugdíjasok figyelmét arra, hogy az Istenhez vezető út az ő jólétén keresztül vezet - ne fukarkodjanak hát az adományokkal, mert aki kevesebbet fizet, mint amennyit ő elvár, arra megharagszik és kiátkozza.
Hallelujah - mondaná erre Pajor András. Bizonyára csak híres szerénysége és a világi hívságokat elutasító személyiségének köszönhető, hogy nem követelte meg mindenkitől, hogy szentáldozás előtt bemutassák a nyugdíjszelvényüket és a várt összegről szóló befizetési igazolást.
Ebből is lett botrány (lásd pl. ide kattintva) így később már nem merte kiragasztani, de sebaj, hisz botrányhősként megint muníciót adott azoknak, akik az ő tettei alapján az összes papot minősítik.
A világi hatalom üveghegyén banánhéjon táncolni veszélyes dolog, annak erősen csúszós mivolta véget.
hogy megértsük,
miért NEM kell sajnálni Pajor Andrást.
Ám a lényeget hagytuk utoljára, az őt bemutató elemzésben.
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
[...]
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.”
(Gróf Wass Albert)
A fent bemutatott, éveken át tartó mániákus trientistázásával ugyanis nemcsak a Római Katolikus Anyaszentegyház egyik ágát mocskolta, hanem Istent is.
Ugyanis az általa oly gyűlölt tradicionalisták egyik (ha nem a legfőbb) célja az, hogy minél többen megismerhessék azt a hagyományos szentmisét, amit latin avagy trienti rítusként, illetve tridenti miseként (Missa Tridentina) is szoktak nevezni. (Erről bővebben a már említett, „Miért vezeti félre híveit egy modernista pap” c. elemzésünkben írtunk.)
Erről még a XVI. században Szent V. Piusz pápa egy örökérvényű rendeletében így nyilatkozott:
„Apostoli hatalmunk erejénél foga, engedélyezzük és elrendeljük, hogy a szentmise bármely templomban történő énekléséhez vagy olvasásához teljesen ezt a Misekönyvet kövessék ezentúl, a lelkiismeret minden aggálya nélkül, vagy a bármilyen büntetésnek, ítéletnek vagy cenzúrának való kiszolgáltatottság félelme nélkül, szabadon és törvényesen.
[...]
Bárki is megtenné ezt, tudja meg, hogy a Mindenható Istennek, valamint Szent Péter és Pál Apostoloknak haragját vonja magára”
(Szent V. Piusz)
[...]
Bárki is megtenné ezt, tudja meg, hogy a Mindenható Istennek, valamint Szent Péter és Pál Apostoloknak haragját vonja magára”
(Szent V. Piusz)
Szent V. Pius „Quo Primum” kezdetű enciklikája (amely az ő apostoli Konstitúciója) teljes egészében, magyar nyelvre lefordítva ide kattintva olvasható.
Namost... A katolikus egyház egyik alapja a szentek tisztelete. Egy szent szava is szent. Ami pedig örökérvényű, az nem módosítható. Minden katolikus dogma az előzőkre épül, az abban foglaltak bővítése, az évezredek alatt az adott korban felmerült kérdések megválaszolásaként.
Az örökérvényűtől eltérni nem lehet, erre a Szentírásban Szent Pál apostol is rámutatott:
aki meghívott titeket Krisztus kegyelmére,
ilyen hamar átpártoltatok
egy más evangéliumhoz, jóllehet nincs más;
legföljebb néhány ember akad, aki megzavar titeket,
és igyekszik elferdíteni Krisztus evangéliumát.
De ha akár mi, akár egy mennyei angyal
más evangéliumot hirdetne nektek,
mint amit mi hirdettünk:
átkozott legyen!
Amint már kijelentettük, most újra megismételjük:
Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek,
mint amit tőlünk hallottatok:
átkozott legyen!
Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét?
Talán embereknek akarok tetszeni?
Ha még emberek tetszését keresném,
nem volnék Krisztus szolgája.”
(A Galatáknak írt levél 1,6-10)
Azonban néhány éve a magyarországi modernisták az örökérvényű, hagyományos szentmisét betiltották és üldözik, pont úgy, ahogy a kommunista békepapok tették. Pajor András lett ennek az üldözésnek a legfőbb képviselője. Pedig a modernisták hazugságaival ellentétben sem a Vatikán, sem Ferenc pápa nem tiltotta be a hagyományos szentmise rítust, ugyanis ez nem lehetséges, mert örökérvényű. És aki egy örökérvényű dologra azt mondja: „lejárt”, annak örökkévaló mivoltát tagadja. (Ezt is részleteztük az erről szóló, tavalyi elemzésünkben.)
Tény, hogy a modernisták a hagyományokat tisztelő tradicionalisták elleni támadása és becsmérlése nemzetközi jelenség, de Pajor András a rendszeres trientistázás világrekordját is megdöntötte.
Mit is mondott erről Szent V. Piusz? „Bárki is megtenné ezt, tudja meg, hogy a Mindenható Istennek, valamint Szent Péter és Pál Apostoloknak haragját vonja magára!”
Ezzel egy mennybéli szent által, Szent Péter, Szent Pál és maga Isten haragját vonta magára.
Pajor Andrásnak ezt tudnia kell, elvégre tanult teológiát. És a szentek tiszteletével is tisztában van, hiszen a Szent Jobb-körmeneten mindig ott volt, noha Szent István idején is használták azt a misekönyvet, amit később a trienti zsinat örökérvényűnek minősített, és amit ő köpköd, gyűlöl és eretnekségnek nyilvánított. Tehát Pajor András úgy járt a Szent Istvánról szóló körmeneten, hogy az általa mondottak szerint Szent István is eretnek volt, meg „szélsőségesen konzervatív” trientista.
Mi ez, ha nem képmutató, szemforgató, álszent farizeusság?!
Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt.
Magatok nem mentek be,
s akik be szeretnének jutni, azokat meg nem engeditek be.
Jaj nektek, írástudók és képmutató farizeusok,
mert felemésztitek az özvegyek és árvák vagyonát.
Közben nagyokat imádkoztok, ezért nagyobb ítélet vár rátok.
[...]
Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók!
Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok,
amelyek kívülről szépnek látszanak,
de belül tele vannak a halottak csontjaival
s mindenféle undoksággal.
Így ti is kívülről igazaknak látszotok
az emberek szemében, de belül
tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.”
(Máté 23,13-29)
Innentől - Szent Pál apostol szavaival élve, Pajor András:
És az is lett. Ő is, és vele mindazok, akik vele cimboráltak istentelen tetteinek támogatásával.
A szájából dőlő rengeteg mocskot és hazugságot az Úr összegyűjtötte, és most nyakon vágta vele. Megkapta, amit érdemelt.
Ezért teljesen mindegy, hogy mi lesz az őt ért pedofil vádak alapján a sorsa, vagy hogy azok igazak-e.
Neki nemhogy már régen távoznia kellett volna a közéletből, hanem eleve nem is lett volna szabad a közelébe sem engedni. Pont úgy méltatlan erre, mint ahogy a papi reverendára is.
Az őt ért vádakra ezt nyilatkozta: „Aki ismer, kérem, aszerint ítélje meg mindezt”.
A fentieket ismerve nehéz eldönteni, hogy ezt beismerő vallomásnak szánta-e, vagy tiltakozásnak.
E fenti, róla szóló tényeket kívántuk egy balladába sűríteni, ami a Facebookon ide kattintva, a VK-n pedig ide kattintva nézhető és hallgatható meg.
Pajorról legyen elég ennyi.
A kérdés már csak az, hogy kinek sikerült ezt a felújított békepapot ilyen magasra emelni, és kinek sikerült akkorát tévedni, hogy tavaly tavasszal kitüntették, noha rég elzavarni kellett volna.
Először is egy nagy, bal-lib kamu, hogy Orbán Viktor. Magyarország miniszterelnöke egyrészt református, így a katolikus gondolkodás zöme ismeretlen számára. Másrészt kisebb dolga is nagyobb annál, hogy öntelt álpapok hétköznapi tetteit nézegesse.
Szintén nem lehet Semjén Zsolt. Bár bizonyos kitüntetéseket ő ad át, nem ő dönti el, hogy ki és miért kapjon ilyet.
Ráadásul Semjén Zsoltnak elévülhetetlen érdemei vannak az ezoterikus áltanok elleni küzdelemben, amiben bálványimádókat és újpogány sátánistákat fosztott meg attól, hogy e biznisz-szektás hazugmondók (szcientológusok, boszorkányok szövetsége, űrlényimádók stb.) magukat egyháznak mondhassák. És az „Asztro-show”, meg az „Ezo TV” szélhámosai is eltűntek a televíziók képernyőjéről. Erről részletesen írtunk az antikeresztény(!!!) Márki-Zay Péterről szóló, 4 részes sorozatunk 2. részében. (Lásd ide kattintva)
Aki itt a ludas, az szintén ismert személy, magas pozícióban. Buzgó és hithű katolikus hírében áll, de valójában szentségtörésben él, folytatólagosság okán meggyónhatatlan bűnben leledzve, a kárhozat útján járva kizárva magát nemcsak a szentáldozás, hanem a bűnbocsánat és a megváltás lehetőségétől is.
Ő az, akinek köszönhetően házasságtörő Tóth Gabik, égbekiáltó bűnt elkövető Bese Gergelyek, és a mammont imádó, Isten átkával sújtott Pajor Andrások ostobaságainak mocska ömlik a nyakunkba. Pedig ezek a kereszténynek bemutatott, antikeresztény életvitelű botrányhősök csak a valódi keresztények lejáratására alkalmasak. Nincs ebben semmi meglepő, mert aki eleve Isten elvárásaival ellentétes életet él, az a magához hasonlókat fogja támogatni mindenben. És mindaddig, amíg ez így marad, ne várjunk pozitív változást.
Hogy ki ő, arról majd máskor, mert nem egyházi személy, így nem tartozik szorosan jelen témánkhoz.
A „pajorizmus” jelenségének megértéséhez nézzük meg Pajor András tükörképét, aki pont olyan, mint ő, csak a politika túloldalán tetszeleg.
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Beer Miklós
A liberálisok házipapja a modernisták mibenlétének iskolapéldája. Mivel nyelve mai napig bűzlik Kádár János lábszagától, olyan ő, mint az imádkozó sáska. Az ájtatos manó ártalmatlan faágnak tűnik, ám amelyik rovar a közelébe kerül, elpusztítja. A modernizmus is ilyen a lélekre, a liberális progresszív-modernizmus pedig ennek felturbózott változata.
A marxizmus liberalizmus nevű ága diktálja a tempót a progresszív-modernizmus legújabb változatának. Nálunk ennek legismertebb reklámarca Perintfalvi Rita, akinek a kommunisták által szuper dolognak minősített „felszabadulás” emléke máig örömkönnyeket csalhat a szemeibe, mert mozgalmi tevékenységének is a „Felszabtér” nevet adta. Feminista és genderdicsőítő tevékenységét felszabadításteológiának hívja.
Ez egy totálisan marxista, osztályharcos, elnyomók-elnyomottak felszabadításos forradalmárkodós tévképzet, aminek helye sem lehetne a vallási térben.
Neki és társainak az legfőbb jellemzője, hogy bármiféle ötlettel is áll elő a nemzetközi liberalizmus, ő azonnal kijelenti, hogy ez a Bibliában is így van, és ez Isten akarata, csak az elmúlt 2000 évben letagadták. Közben akkorákat ferdítenek és hazudnak, hogy aki egészen minimális teológiai ismerettel rendelkezik is azonnal, fájdalmasan felhördül - de ez őket nem zavarja, mert a követőiknek Biblia sem volt a kezében soha, így abba bármikor bármit bele tudnak hazudni. Ha sikerülne megvalósítaniuk a céljaikat, akkor a katolikus egyházban páros templomokban drag queenek, páratlanokban pedig (lehetőleg leszbikus) nők lennének a papok.
És természetesen Magyarországon a katolikus egyház feje maga Perintfalvi Rita, vérbíborosnő lenne.
Amíg nem tör az élre ezen – felszabadítási teológiaként definiált - sátánista gyalázat, addig minden közéleti és politikai kérdésben igyekszik felszólalni, és mindenkit gyűlölettel pocskondiázni, aki nem óhajt csatlakozni az „aktuálpolitikai érdekek = Isten akarata” jellegű blaszfémiájához. Mivel ezen ezotérikus teológusnőt régebben már részletesen bemutattuk (lásd ide kattintva) több szót itt nem érdemel.
Hozzá hasonlatos Márki-Zay Péter jobbkeze és álpapnője, Lukácsi Katalin is, aki végzettségeit tekintve (többek között) katolikus hitoktató, és zsidó közösségszervező. De ennél meglepőbb tettei is voltak. Az általa alelnökölt MMM-nek a 2022-es választások idején az egyik legfőbb kampányígérete az volt, hogy az összes újpogány, az emberek átveréséből élő antikeresztény ezoterikus szektát visszaemelik az egyházi jogkörökbe. (Az erről szóló részletes elemzésünk ide kattintva olvasható.)
Ugyanezen „lelkület” vezérli Beer Miklóst is.
A „szemlélek” nevű, kereszténynek tűnő, ám valójában gyakran vegytiszta istenkáromlást harsogó, álkeresztény újság rendszeresen és boldogan publikálja a kijelentéseit. Olvassunk bele.
„... pozitív értékrendnek kellene lennie, amely magában hordozza a minden határon túláradó toleranciára való igényt is [...] zavarja a fülemet az a szöveg, hogy Magyarország egy keresztény ország. Hiszen kiváló hazafiként élnek itt zsidók és agnosztikusok is, az ő nevükben pedig nem jelenthetünk ki ilyesmit.” (Lásd ide kattintva)
Ha valaki netán nem értette volna mire gondolt az nem gond, mert gyakran kifejti. Íme egy másik gyöngyszem tőle:
„... a túlhangsúlyozott keresztény program nem jó. Már csak azért sem, mert vannak zsidó barátaim is, ők mit szólnak ehhez? A zsidó-keresztény gyökerek említése talán jobb lett volna, de akkor mit szóltak volna a muszlimok?” (Lásd ide kattintva)
Ezek Gyurcsány Ferenc szájából nem lennének meglepőek, hisz a magát egy ideje liberálisnak mondó poszt-kommunista vezér is mond időnként hasonlókat. És mondott olyat is, hogy egy időben rendszeresen járt bérmálni. Mivel soha életében nem mondott még igazat, ezen nincs mit csodálkozni.
De az ilyesmi egy katolikus pap szájából már több, mint tűrhetetlen - még akkor is, ha csak egy Kádár-árva modernista, aki felújított békepapként keresi a kapcsolatot a világi érdekekkel.
Tehát őszerinte borzalmas dolog még a gondolata is annak, hogy Magyarország keresztény ország legyen, hiszen mi lenne a sok jó istentagadó ateistával, kétségek és tévhitek ködében élő agnosztikussal? És persze azokkal a drága jó, csodálatos muzulmánokkal, akik ellen minden bizonnyal viccből harcolt oly sok évszázadon át a katolikus egyház, egyik keresztes hadjáratot a másik után szervezve.
Mivel ők egy ideje a liberálisok új kedvencei, Beer Miklós is szereti őket. Talán egy nap - merő toleranciából - le is fejezi magát, hogy ne kelljen mohamedán testvéreinek ezzel fáradnia.
Ez alapvetően a többi modernistát is jellemzi. Ennek köszönhető az is, hogy a modernista papok, bár sokáig tudnak beszélni, lényegében negédesen ömlengő szirupba fojtott szövegük nem mond semmit.
Ugyanis borzasztóan figyelnek arra, hogy a mondandóikkal véletlenül se sértsék meg ...
-
... a protestánsokat
... az újpogány ezoterikusokat
... a mohamedánokat
... a buddhistákat
... a hindukat
... a krisnásokat
... az ateistákat
... az ufó hívőket
... a kannibálokat
... meg úgy általában bárkit.
Mondjuk innentől már nem a katolikusokhoz beszélnek, nem őket próbálják tanítani, hanem mindenki másnak bizonygatják, hogy ők milyen nagyszerű... Mik is? Antikeresztények? Istentagadók? Sátánimádók? Hazug farizeusok? Szimpla gazemberek? Álvallásos liberálisok? Nehéz eldönteni.
Beer Miklós is remek példánya a modernistáknak. Katolikus papként véletlenül sem a katolikus egyház 2000 éves nézeteit tartja szem előtt, hanem mindenki másét, egyben. Ezt a hozzáállást úgy is lehetne definiálni, hogy:
Nézzük a fenti állításait tüzetesen.
Az, hogy sokan élnek hazánkban, akik nem hisznek Istenben (mert ezoterikus agnosztikusok, ateisták, mohamedánok, krisnások stb.) a modernisták szerint csodás és támogatandó dolog.
Beer Miklós szemlátomást nem tud arról, hogy Jézus Krisztus a tanítványainak ezt mondta:
Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet,
megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek nevében,
tanítva őket, hogy megtartsák mindazt,
amit én parancsoltam nektek”
(Mt 28,18-20)
Így, mint általában modernisták, szemlátomást azt gondolja, hogy akik nem keresztények, azok azért vannak, hogy megtartsa őket tévelygéseikben, és azon kell fáradoznia, hogy véletlenül se akarják Krisztust követni.
De talán Beer Miklós hallott már Szent Pál apostolról. Ha nem, nyissa ki a Bibliát az Újszövetségi résznél, és látni fogja, hogy elég sok kijelentés van benne tőle.
Itt van rögtön a Korintusiaknak írt 1. levele, aminek 16. fejezetének 22. részében a következőt mondja:
Milyen érdekes, hogy a pogányokról és egyéb istentagadó vagy istenkáromló társaságokra vonatkozólag ezt sosem hallani a modernistáktól, csak azt, hogy Isten őket is szereti. De eszükbe sincs hozzátenni azt a tényt, hogy ez nem mentesíti őket bűneik alól, így ha nem térnek meg tévelygéseikből, a kárhozat tüze nyeli el őket. Mert feléjük Isten szeretete csak annyiban nyilvánul meg, hogy lehetőséget kaptak arra, hogy az őket körülölelő sötétségből kiléphessenek a fényre, ha tévhiteiktől elfordulva, Istent követik a démonjaik helyett.
De a modernisták inkább jópofiznak és minden pogányság és eretnekség valagába benyalnak, hiszen hitük nincs, Isten helyett a világi érdekeket szolgálva minél több támogatót és barátot akarnak keresni maguknak azok közül, akik - nem mellesleg - Isten és a katolikus egyház nyílt ellenségei.
Pedig Jézus Krisztus sem azt mondta, hogy „hódolj meg a világ urai előtt”, vagy hogy „imádd a sátánt, ha eléd áll” de azt sem, hogy „fogadj el és tolerálj mindenféle tévhitet, mert az emberek szájízei a lényeg, nem Isten elvárásai”.
Pál apostol Timóteusnak írt 2. levelében az ilyenekről ezt mondta:
az egészséges tanítást
nem hallgatják szívesen,
hanem saját ízlésük szerint
szereznek maguknak tanítókat,
hogy fülüket csiklandoztassák.
Az igazságot nem hallgatják meg,
de a meséket elfogadják.”
(2Tim4,2-5)
Beer Miklós és a hozzá hasonló modernisták rég elfeledték, hogy mindig mindenben és mindenek felett Isten egyetlen és kizárólagos igazságát kell képviselni (pláne egy papnak!) nem pedig megalkuvó módon tapsikolni annak, hogy milyen sok ember nem keresztény, vagy hogy milyen sok a tévelygő. Hiszen ezzel nem a menny, hanem a pokol felé tereli őket.
Nem békét jöttem hozni, hanem kardot.
Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával,
a leányt anyjával, a menyet anyósával.
Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége.”
(Máté 10, 34-39)
Bizony, nincs kivételezés, legyen az bárki, ha nem az igazságot követi, nem szabad úgy tenni, mintha az rendben lenne.
Az őskeresztényeket az ókori Római birodalomban azért üldözték, mert nem voltak hajlandóak elfogadni a panteonban felsorakoztatott bálványokat és démonokat.
A mai modernisták ezt szemrebbenés nélkül megtették volna, és Néró császár előtt még a feszületet is leköpdösték és megtaposták volna, ha cserébe pénzt meg elismerést kapnak.
Beer Miklósnak az általa felsoroltakkal szemben tehát nem a megértő elfogadást kellet volna választania, hanem ezek megtérítésén kellene fáradoznia. Igaz, ez neki nehéz és népszerűtlen feladat lenne, ellenben az általa választott könnyű és népszerű tévúttal.
Innentől neki a nem hívő emberek felé az jelenti a szeretet alapú jószándékot, hogy meg kell veregetni a vállukat, és folyton dicsérve őket mosolyogva végig nézni, ahogy elkárhoznak. Nincs ebben semmi meglepő, ők Lékai idején ezt tanulták a teológiai egyetemen; ez a szocialista állammal mindenben együttműködő egyház útja. Egy modernistának lényegtelen, hogy Krisztus nem ezt az utat jelölte ki, hiszen Krisztusban sem hisz.
Az elmúlt 2000 évben minden katolikus ember, legyen az pap, apáca vagy laikus (átlagember), jól tudta, hogy AZ EGYHÁZON KÍVÜL NINCS ÜDVÖSSÉG.
És ez nem a sátán egyházát, hanem a Római Katolikus Egyházat jelenti.
Ezt még a Wikipédia is tudja - érdekes módon a modernistákat követők közül meg senki sem.
Mint fentebb részleteztük a katolikus egyházban a szentek kiemelt tiszteletet kapnak.
Milyen érdekes, hogy modernisták sosem idézik a szentek véleményét az eretnekekről.
Persze erre sokan azt mondanák, hogy ez csak a sötét középkor, most már más idők járnak. De vajon miről szól a Hittani Kongregáció 2000. augusztus 6.-án kiadott, DOMINUS IESUS nyilatkozata? Nahát, Jézus Krisztus és az Egyház egyetlen és egyetemesen üdvözítő voltáról. (Lásd ide kattintva) Érdekes, hogy a modernisták e tényt sem emlegetik, amikor a világ összes antikeresztényének hitvilágát magasztalják.
Ehelyett elhitetik az emberekkel, hogy a Tízparancsolat viccből készült (erről itt írtunk), a 7 főbűn lényegtelen, és amúgy is Istennek semmiféle elvárása nincs az emberek felé, mindenkinek mindent automatikusan megbocsát, így bármit is tesz az ember, az úgy jó.
Sőt, aki még templomba se jár, mert a „maga módján keresztény”, az áll a legközelebb Istenhez.
Pedig még a kisgyerekek is tudják, hogy az ilyen hozzáállásnak mi az eredménye.
neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
az kapott dicséretet.
Ki oda se ballagott,
még jutalmat is kapott,
így hát egy se ment oda,
meg is szűnt az iskola.”
(Weöres Sándor)
Ezzel valóban el lehet érni egy pillanatnyi népszerűséget - aztán meg lehet csodálkozni, hogy kiüresednek a templomok.
És ezt is teszik, álságos és hazug farizeus mivoltukkal, szemforgatva közlik, hogy nem is értik ennek az okát, biztos ez is Isten akarata.
De nem az. Ez csak a Pajor, Udvardy és Beer félék tevékenységének köszönhető, amit a szintén létrontó nyugati cimboráiktól lestek el.
És ezt is teszik, álságos és hazug farizeus mivoltukkal, szemforgatva közlik, hogy nem is értik ennek az okát, biztos ez is Isten akarata.
De nem az. Ez csak a Pajor, Udvardy és Beer félék tevékenységének köszönhető, amit a szintén létrontó nyugati cimboráiktól lestek el.
Ilyen az, amikor nem Istent szolgálja valaki, hanem a mammont, így nem az örökkön való Isten, hanem az emberek aktuális érdekeinek kiszolgálása a célja.
Megjegyzés
Az Egyház alapvető feladata az lenne, hogy a hívek életét segítse a Krisztushoz illő gondolkodásban, jó pásztorként terelve őket az üdvösségre vezető úton.
Ehhez régen sem volt elég egy Bibliaidézet, meg szép szavak, a mai zavaros világban meg pláne. Mégis egyre gyakoribb jelenség, hogy a templomban, amit a paptól hallanak útmutatásként Istenhez, pont a mindennapokban nem segíti őket eligazodni. A fentebb említett, „véletlen se sértsünk meg senkit” hozzáállás világnézetileg semlegesnemű lett, a beszédek pedig ennek megfelelően semmilyenek.
Nagyon szép, nagyon áhítatos - de minimum teológusnak kellene lenni ahhoz, hogy érthető legyen, hogyan kell ezt a gyakorlatban alkalmazni. A hétköznapi embereknek pedig egyre kevesebb tudásuk van e téren.
Csakhogy a szentbeszédek lényege nem a semmi, hanem a valami. Fontos feladata lenne, hogy a hívek életét a mindennapok ködében segítse eligazodni. Útmutatás, nem pedig valamiféle élmény, ami után azt mondják: „Jaj de szép volt”. Másnap pedig: „Miről is volt szó benne? Passz. Na nem baj, szép volt.” Az ilyesmi nem mutat irányt, ez egy élmény, mint egy Bach hangversenyen, vagy egy pezsgőfürdős wellnessben. Csakhogy másnap is van nap, és a pezsgőfürdős lelki wellness nem segít abban, hogy a napi dolgokról mit kell katolikusként gondolni és miként kell cselekedni.
Ezzel a szemlélettel a cél csúszik el: a templomban Istent dicsérjük, azon kívül pedig ellentétes életet élünk, hisz a fene se tudja, azt hogyan kell tenni katolikusként. És meg is érkeztünk az álkeresztények meg divatkeresztények világába, akik idővel már templomba se járnak, mert az ellentétessé vált a hétköznapok megélt valóságával.
Innentől még durvább, hogy a hívők a médiából kapják meg a Beer féléktől a véletlenül sem keresztény információkat arról, hogy a mindennapok során miről mit gondoljanak.
Ennél már csak az volt groteszkebb, amikor Heller Ágnes magyarázta, hogy a keresztényeknek miről mit kell gondolni az aktuálpolitikai kérdésekben.
Az Egyház alapvető feladata az lenne, hogy a hívek életét segítse a Krisztushoz illő gondolkodásban, jó pásztorként terelve őket az üdvösségre vezető úton.
Ehhez régen sem volt elég egy Bibliaidézet, meg szép szavak, a mai zavaros világban meg pláne. Mégis egyre gyakoribb jelenség, hogy a templomban, amit a paptól hallanak útmutatásként Istenhez, pont a mindennapokban nem segíti őket eligazodni. A fentebb említett, „véletlen se sértsünk meg senkit” hozzáállás világnézetileg semlegesnemű lett, a beszédek pedig ennek megfelelően semmilyenek.
Nagyon szép, nagyon áhítatos - de minimum teológusnak kellene lenni ahhoz, hogy érthető legyen, hogyan kell ezt a gyakorlatban alkalmazni. A hétköznapi embereknek pedig egyre kevesebb tudásuk van e téren.
Csakhogy a szentbeszédek lényege nem a semmi, hanem a valami. Fontos feladata lenne, hogy a hívek életét a mindennapok ködében segítse eligazodni. Útmutatás, nem pedig valamiféle élmény, ami után azt mondják: „Jaj de szép volt”. Másnap pedig: „Miről is volt szó benne? Passz. Na nem baj, szép volt.” Az ilyesmi nem mutat irányt, ez egy élmény, mint egy Bach hangversenyen, vagy egy pezsgőfürdős wellnessben. Csakhogy másnap is van nap, és a pezsgőfürdős lelki wellness nem segít abban, hogy a napi dolgokról mit kell katolikusként gondolni és miként kell cselekedni.
Ezzel a szemlélettel a cél csúszik el: a templomban Istent dicsérjük, azon kívül pedig ellentétes életet élünk, hisz a fene se tudja, azt hogyan kell tenni katolikusként. És meg is érkeztünk az álkeresztények meg divatkeresztények világába, akik idővel már templomba se járnak, mert az ellentétessé vált a hétköznapok megélt valóságával.
Innentől még durvább, hogy a hívők a médiából kapják meg a Beer féléktől a véletlenül sem keresztény információkat arról, hogy a mindennapok során miről mit gondoljanak.
Ennél már csak az volt groteszkebb, amikor Heller Ágnes magyarázta, hogy a keresztényeknek miről mit kell gondolni az aktuálpolitikai kérdésekben.
Nézzünk még egy tipikus példát Beer Miklós megnyilvánulásai közül.
A Népszabadság (igen, az őskommunisták napilapja) YouTube csatornáján nemrég riportot adott - egy transzvesztitának. Ezzel meg is érkezett a neki való helyre és közegbe, ahol szemlátomást otthonosan érezte magát. (A videó ide kattintva nézhető meg)
Itt aztán volt minden, épp csak szobára nem mentek. Beer Miklós mindent felsorolt, amit csak egy felújított békapaptól az elvtársai elvártak.
Természetesen újfent nem a Szentírás, vagy a katolikus nézetek domináltak, helyette valamiféle performanszt adtak elő, Szodoma dicsőítésére.
Megjegyzés
A liberális bölcsészek elhitették az emberekkel, hogy az „LMBTQI(xyz) személyek” már ilyennek születtek, ám ettől ez még ostobaság. Persze egy bölcsész annyit sem ért a természettudományokhoz, mint tyúk az abc-hez. Az általuk kreált gén-mítoszok, kromoszóma-mítoszok és neuro-mítoszok megdöbbentően tudománytalan ostobaságok tárháza. Ráadásul az is tény, hogy nagyon sok ember van, aki fiatalon homoszexuális, majd egy idő után teljesen heteroszexuális életre tér át, megnősül, családot alapít stb.
Tipikus példa erre Michael Glatze, aki híres LMBTQI(xyz) aktivista és homoszexuális szakíró volt, majd elege lett az egészből, és azóta megnősült, keresztény lelkész lett és az lmbt-lobbi egyik legádázabb ellensége. Életéről film is készült, „I Am Michael” címmel. (Ezt a témát 2021-ben már hosszan részleteztük: A szivárvány mögött)
Ennyit a genetikus, így született, ez megváltoztathatatlan stb. halandzsákról.
Nyilván egy nyugdíjas püspöktől nem várható el, hogy megértse a bölcsészek biológiának hazudott meséinek mibenlétét.
De az minimum elvárt lett volna tőle, hogy arról és úgy beszéljen e témában, ami a kereszténység álláspontja volt erről, közel 2000 éven át.
A liberális bölcsészek elhitették az emberekkel, hogy az „LMBTQI(xyz) személyek” már ilyennek születtek, ám ettől ez még ostobaság. Persze egy bölcsész annyit sem ért a természettudományokhoz, mint tyúk az abc-hez. Az általuk kreált gén-mítoszok, kromoszóma-mítoszok és neuro-mítoszok megdöbbentően tudománytalan ostobaságok tárháza. Ráadásul az is tény, hogy nagyon sok ember van, aki fiatalon homoszexuális, majd egy idő után teljesen heteroszexuális életre tér át, megnősül, családot alapít stb.
Tipikus példa erre Michael Glatze, aki híres LMBTQI(xyz) aktivista és homoszexuális szakíró volt, majd elege lett az egészből, és azóta megnősült, keresztény lelkész lett és az lmbt-lobbi egyik legádázabb ellensége. Életéről film is készült, „I Am Michael” címmel. (Ezt a témát 2021-ben már hosszan részleteztük: A szivárvány mögött)
Ennyit a genetikus, így született, ez megváltoztathatatlan stb. halandzsákról.
Nyilván egy nyugdíjas püspöktől nem várható el, hogy megértse a bölcsészek biológiának hazudott meséinek mibenlétét.
De az minimum elvárt lett volna tőle, hogy arról és úgy beszéljen e témában, ami a kereszténység álláspontja volt erről, közel 2000 éven át.
Lássuk, miről kellett volna beszélnie akkor, ha nem felújított békepap, hanem valódi.
Ez esetben részleteznie kellett volna, hogy a szodómiát miért utasította el első perctől a XX. század végéig minden katolikus egyház, és miért járt érte régen halálbüntetés. (Melyet a divatos tévképzetekkel ellentétben a bűnösöket nem az Egyház, hanem a világi bíróságok ítéltek el, és a világi hatóságok hajtották végre az ítéleteiket.)
A liberálisok gyakran szédítik egymást azzal, hogy a Bibliában nincs is szó arról, hogy Szodomában tényleg vérbuzik tomboltak volna, sőt, semmi kivetnivaló nincs abban, ami ott erről olvasható.
Ezzel szemben az áll benne, hogy két férfi érkezett Lóthoz vendégségbe. Amikor a helyi férfiak ezt meghallották, azonnal odamentek az ajtót verni, hogy Lót adja át őket nekik, mert homoszexuális módon meg akarják őket erőszakolni. (Ennyit azon liberális mesékről, hogy Szodomában nem is voltak buzik, és az egy teljesen normális, felvilágosult életet élő város volt.)
Igaz, a Bibliában nem úgy van fogalmazva, hogy a modern baloldal is megértse, mert nem az van ott hogy „dzsanázd már ide őket, mert jól se..be akarjuk ba...ni mindet”, hanem az, hogy „Hol vannak a férfiak, a kik te hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük őket”.
Ez a korabeli fordításnak köszönhető, mert akkoriban a szexuális együttlétet finoman „megismerésnek” nevezték. Ezért van ugyanitt Lót lányairól az, hogy „van énnékem két leányom, akik még nem ismertek férfiat”- vagyis szüzek, még nem voltak (úgy) együtt férfival, nem pedig a pincében éltek, és még eddig sosem láttak vagy ismertek egyetlen férfiembert sem.
Szodoma városát bűnei miatt Isten elpusztította - ennyit arról a modern narratíváról, hogy az LMBTQI(xyz) a történelem során eddig valamiféle ismeretlen dolog lett volna, vagy hogy az Úr szeretné az ilyesmit.
Ehhez képest Beer Miklós boldog rajongással csacsogott a transzvesztitával, előadva hogy milyen jó és helyes dolognak tartja a vele való csevegést.
Szemlátomást nemcsak a fentit nem olvasta a Bibliában, hanem azt sem, hogy mit parancsolt az Isten a szodomitákhoz való hozzáállásról. Nézzünk pár példát:
Ne hálj férfival, úgy, ahogy asszonnyal szokás hálni,
ez gyalázatos dolog.
[...]
Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmiféle ilyen tettel.
Így szennyezték be magukat azok a népek is,
amelyeket elűztem előletek.
Az ország tisztátalanná vált, de megtoroltam bűnét,
s az országnak ki kellett okádnia lakóit.
Ti azonban tartsátok meg törvényeimet és parancsaimat,
ne kövessetek el semmit azokból az iszonyatos dolgokból,
sem a közületek valók, sem a közöttetek lakó idegenek.
[...]
ha valaki elköveti bármelyiket is azokból az
utálatos dolgokból, az vesszen ki népéből, bárki is az.”
(Mózes3 18,21-29)
Hogy Perintfalvi Rita, Beer Miklós, de még David Pressman is megérthesse, erről 2 fejezettel később is van szó:
úgy, ahogy asszonnyal szoktak együtt hálni,
ez utálatosság, amelyben mindketten részesek,
ezért meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk.”
(Mózes3 20,13)
Ez tehát a Szentírás Ószövetségi része e témáról. Dr. Norman Lamm rabbi a „Homoszexualitás a bibliai irodalomban” c. elemzésében is részletezi, hogy az ilyesmire halálbüntetést rendel a Tóra. (Lásd pl. a zsido.com honlapján ide kattintva)
„A tilalom vonatkozik mind az „aktív” mind a passzív félre egyaránt (mármint ha önszántukból teszik, amit tesznek). És nem csak a konkrét „behatolásra” vonatkozik a tilalom, hanem bűnt követ el az, „aki bármelyik tiltott nemi kapcsolatot áthágja testi érintkezéssel, ölelkezéssel vagy csókolódzással, örömet szerezve a test közelsége által, ahogy írva van: „Ne tegyetek semmit amaz utálatos törvények közül...” (3Mózes18:30.) - írja Köves Slomó az erről szóló írásában.
Mindebből talán mindenki számára egyértelmű, hogy a széder-estet tartó most leköszönő amerikai nagykövet, ha csak feleannyira lett volna vallásos, vagy csak hagyománytisztelő zsidó, mint amilyennek mutogatta magát, akkor a „párjával” kiment volna Budapest határába, hogy ott szó szerint agyonverjék egymást.
De lépjünk egyet, mit ír a Szentírás Újszövetségi része erről?
Valójában Jézus Krisztusnak semmi gondja nem volt a fenti törvényekkel, hiszen az Isten által teremtett világ természete nem a természetellenesség játszótere, és Isten parancsai nem tréfából vannak.
a törvényt vagy a prófétákat.
Nem megszüntetni jöttem,
hanem teljessé tenni.
[...]
Ezért mondom nektek:
ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét
és a farizeusokét,
nem juttok be a mennyek országába.”
(Máté 5, 17-20)
Ekkoriban ugyanis a mózesi törvények voltak érvényben, így teljesen felesleges szócséplés lett volna részéről azt ragozni, hogy ami Istennek nem tetsző, azt nem támogatjuk.
Ennyit azokról a hazugokról, akik azt állítják, hogy Jézus kiment volna a Pride-ra buzit simogatni, meg értük rajongani. Pont ennek ellenkezője a valóság.
Pál apostol a rómaiakhoz írt első levelében is félteérthetetlenül jelzi, hogy ami utálatos, az nem lehet csodálatos:
s inkább a teremtmény előtt hódoltak,
mint a Teremtő előtt,
aki mindörökké áldott. Ámen.
Ezért szolgáltatta ki őket Isten
a saját gyalázatos szenvedélyeiknek.
Asszonyaik a természetes szokást
természetellenessel váltották fel.
A férfiak hasonlóképpen abbahagyták
az asszonnyal való természetes életet,
egymás iránt gerjedtek vágyra,
vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot.
De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét.”
(Róma 1,25-27)
A Didakhé (A 12 apostol tanítása), egy ókeresztény irodalmi mű, a legrégibb ránk maradt egyházi rendtartás.
E korai egyházi kézikönyv szerint, mely a keresztény vallási életet és gyakorlatot taglalja, két fő út van: az élet útja és halál útja. Az élet útja a Tízparancsolatnak és Krisztusnak, valamint Egyházának követését jelenti. A halál útja a bűnök ösvénye, mely olyanokat foglal magába, mint a hazugság, lopás, gyilkosság, bujaság, házasságtörés és szodómia.
Ennek köszönhető, hogy a keresztény országokban a „felvilágosodás” nevű deformációk eljöveteléig a szodómiáért a világi bíróságok(!!!) halálra ítélték és kivégezték az ilyesmit elkövetőket.
Tipikus példa erre Hohenberg lovag esete, aki az apródjával létesített szexuális kapcsolatot. Együtt kötözték őket egyetlen máglyára, aztán alájuk gyújtottak - de nem azért, hogy a két meleg ne fázzon.
Korunk politikája jobb-, és baloldalon egyaránt azt állítja, hogy a homoszexualitás tiltása és ezek bebörtönzése a kommunisták ötlete volt, valamiféle sztálini elvárásra.
Valójában a XX. század közepén még olyannyira elutasította mindenki az ilyesmit, hogy a szocialista törvénykezés sem merte ezt legalizálni és engedélyezni.
Valójában a XX. század közepén még olyannyira elutasította mindenki az ilyesmit, hogy a szocialista törvénykezés sem merte ezt legalizálni és engedélyezni.
A kommunisták a gyakran harsogott, „Aki nem dolgozik, ne is egyék” jelmondatukat is a Szentírásból lopták. Ott több helyen is részletezve van, hogy azokat az életerős embereket, akik semmi hasznosat nem akarnak tenni, nem kell segélyezni, mert az élősködő naplopás nem tartozik a támogatni való tevékenységek közé. (Lásd pl. ide kattintva)
Pont úgy, ahogy a jóslást, szellemidézést meg hasonló eszelős csaló szélhámosságokat is tiltotta és börtönnel sújtotta Kádár rendszere - és pont ugyanezért. Mert ateizmus ide, kommunizmus oda, még volt bennük egy darab abból az alapvető erkölcsből, ami az egész társadalmat jellemezte. „Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy tűzön menjen át; aki jövendőmondásra, varázslásra, csillagjóslásra vagy boszorkányságra adja magát; aki bűbájosságot űz, szellemet vagy lelket kérdez; aki halottat idéz. Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében;” (MTörv18,9-22)
Érdemes azon is elgondolkodni, hogy a szellemidézős médiumok, és egyéb csillagjós csalók (pl. horoszkóp) engedélyezése vajon kinek is jó és miért? (A csalók misztériuma c. sorozatunk erről szól.)
Persze az ezotéria (New Age) jellemzően a magukat ateistának mondó kommunisták és liberálisok vallása, melyben a bálványimádattól a csillagjósláson át a szellemidézésig minden ott van, amit csak a pogányok elméje valaha is kitalált.
Mellette már az 1970-es évektől a homoszexualitás dicsőítése is, a képzeletbeli tündérkékkel és faemberekkel való meditációs csevegésükkel együtt. (Ezt az „Értelmes- a bal liberális értelmiség” c. sorozatunkban részleteztük).
Sem Beer Miklóstól, se a többi, hozzá hasonló modernistától nem hallani az ilyesmikről sem LMBTQI(xyz), sem ezoterikus, sem hasonlóan fontos témákban.
Ahogy arról sem, hogy a katolikus egyház próbálja visszafordítani a (szexuálisan) eltévelyedetteket, ami közel 50%-ban sikerülni szokott. (Ennyit arról, hogy ez valamiféle genetikus, módosíthatatlan dolog lenne.) Ám a liberálisok uralta világ ezt (is) betiltotta, mert miféle dolog az, ha valaki segítséghez tud fordulni abban, hogy beteg vágyaitól megszabadulhasson.
Innentől még érdekesebb Beer Miklóstól pl. az a kijelentés, hogy meg kellene szüntetni a papi nőtlenséget is. (Lásd pl. ide kattintva)
Nem kétséges, hogy a modernisták itt nem feltétlen nőre gondolnak, hanem férfira, vagy akár kecskére vagy halottra is, hiszen a deviancia önmagától sosem áll meg egy ponton, így az LMBTQI(xyz) következő lépcsői a zoofília és a nekrofília lesznek.
Beer Miklós természetesen elkötelezett híve Gyurcsányék metodista házi lelkészének, Iványi Gábornak is. (Lásd pl. ide kattintva)
Ezzel is mutatva, kikhez tartozik a politikai térben - Isten helyett.
Nemrég könyv is jelent meg róla, melynek „Beer Miklós - Egy hiteles ember” címet adta alkotója. Pedig ő pont annyira hiteles, mint Kádárnál a krumplileves. Jó lenne tudni, hogyha szerinte ilyen a hiteles, milyen lehet az alakoskodó képmutató?
Beer Miklós tehát se több, se kevesebb, mint Pajor András tükörképe.
Az egyik ezt hazudja, a másik pedig azt - mindkettő politikai érdekek szerint, világi javakat várva Isten ellen való szolgálataikért.
Az egyik ezt hazudja, a másik pedig azt - mindkettő politikai érdekek szerint, világi javakat várva Isten ellen való szolgálataikért.
Persze az idős modernistáknak vannak fiatal tanítványai is. Ők sem különbek sem szellemi tanítóiknál, sem a Deákné vásznánál.
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Bese és Hodász
Az ördög tükörképe is ördögi.
Mindketten tanárként kezdték és gyerekeket tanítottak, mielőtt beiratkoztak volna a papi szemináriumra. Mindkettőt erős exhibicionizmus jellemzi, hatalmas önteltséggel. Ezért mindkettőjüket a mániákus szereplési vágy fűti, és az emberek irántuk való rajongása hajtja.
Ezzel semmi gond nem lenne, ha filmszínésznek álltak volna. Ott ezek a tulajdonságok nagyon hasznosak - de egy papnak nagyon nem áll jól, ha a hitigazságok hirdetése helyett szerepet játszani áll a kamerák elé.
Mert nagyon nem mindegy, hogy valaki tényleg pap, vagy papot játszó ripacs.
Hodász András némi ide-oda lengedezés után a baloldali médiában találta meg a célközönségét, bár volt meghívott vendég az M5 egyik műsorában is. Bese Gergő nem keresgélt, ő azonnal a jobboldali médiára startolt.
Mindkettő egy népszerű, és erősen megosztó mivolta miatt nagy érdeklődést kiváltó témát választott a magamutogatásra: az LMBTQI(xyz) lobbit. Mindkettőnek bejött, hisz ritkán hallani papot hosszan és részletesen (pláne gyakran) ilyen témában nyilatkozni.
Idővel mindketten már mindenhez (is) értettek, és ha nem figyeltek oda, már a térfigyelő kamera előtt is megálltak riportot adni.
Mellé mindketten homoszexuális vágyaikat és kapcsolataikat rejtegették, ezzel gyakorlatilag mindenkit átverve, aki megbízott bennük. Ez mindkettőnél hatalmas botrányt váltott ki, ami kizárólag a kereszténység ellenségeinek vált hasznára.
Kettejük közül Hodász tűnik az intelligensebbnek, és Bese a ravaszabbnak, bár lehetséges, hogy náluk ez is csak álca, és fordítva van.
Mindenesetre Hodász András folyamatosan továbbtanult, a katolikus egyház pénzén új s még újabb diplomákat szerezve. A „papifrankó” nevű YouTube csatornája pedig (pláne az elején, mert a vége felé már ellaposodott és erősen hiányos tartalmú, összecsapott videókat tett közzé) valóban jó és hasznos volt. Ráadásul sokkal alkalmasabb a fiatalok megszólítására és az Egyházba történő bevonzására, mint Pajor András egész életútja, az összes könyvével együtt.
Őt nem kellett lebuktatni, saját magától lépett ki - legalábbis hivatalosan az egykori plébánost saját kérésére mentette fel Erdő Péter bíboros. (Lásd pl. ide kattintva)
Közben elég sok vitája volt az Egyház vezetőségével - utólag ez nem meglepő.
Amikor „coming outolt”, még a számtalan hitferdítést publikáló progresszív-modernista „Szemlélek” is megriadt, és azonnal elhatárolódott tőle.
Persze az összes bal-liberális napilap azonnal a védelmébe vette, hiszen egy kommunistának mi is lehetne nagyobb öröm, mint hogy belerúghat a katolikus egyházba. Ezek ennél jobban csak a papok kivégzését szeretik.
Hodász azóta homlokegyenest az ellenkezőjét mondja mindannak, amit azelőtt - de továbbra is megpróbálja kimagyarázni a kimagyarázhatatlant, Istenek tetszőnek az Isten által gyűlöltet, és csodálatosnak az utálatost. De mivel mindezt nagyon jó előadói képességgel teszi, sokakat tud tévedésbe ejteni. Ő tipikusan az, aki a naiv hóembernek be tudja adni, hogy jó lesz neki a kályha mellett.
Ő bizonyára jól érzi így magát, hiszen az LMBTQI(xyz) álpapjaként most nagyobb népszerűségre tett szert, mint valaha, és újra a kamerák előtt tündökölhet, immár csak és kizárólag önmagát képviselve.
elárulják és gyűlölik majd egymást.
Számos hamis próféta fellép,
és sokakat tévedésbe ejtenek.
A gonoszság megsokasodása
miatt sokakban kihűl a szeretet”
(Máté 24, 10-12)
Bese Gergő viszont nem magától távozott. Ám a lebukása elgondolkodtató. A kriminalisztika jól ismeri azt a jelenséget, amikor egy bűnöző félig-meddig tudatosan olyan nyomokat hagy hátra a rendőrségnek, ami alkalmas a kilétének felderítésére és ezzel a lebuktatására.
Valami ilyesmi lehet Bese videóinak hátterében is, mert igencsak furcsa, hogy mindent kockáztatva, többször is(!!!) kamerák előtt buziorgiázott. Persze lehet, hogy annyira szeret kamerák előtt lenni, hogy már élete minden pillanatát azok előtt akarta élni, mint valami valóságshow celeb.
Lebukása után (a testvérén keresztül) megpróbálta eladni magát a baloldalnak, nagy kamut adva elő arról, hogy ő soha nem is akart szerepelni, csak a Fidesz kényszerítette erre. (Lásd ide kattintva) de ezt a marhaságot még ők sem vették be. Ahogy azt sem, hogy egyszer, akarata ellenére úgy bekábítószerezett, hogy attól több alkalommal is úgy csinált kamerák előtt buzipornót, hogy közben észre se vette, hogy a szájába tett pénisz nem a Szent Kehely.
Ennél nevetségesebb mentegetőzést ritkán látni - de lehet, hogy szándékos volt, és csak előkészítette ezzel a nagy visszatérést. Hogy az homokozós pornószínészként lesz-e, vagy valamiféle Hodászéhoz hasonló mutatvány, még a jövő titka.
Hodászhoz hasonlóan Bese sem mondhatja el, hogy pszichés problémáktól mentes lenne. Míg Hodász papként hol depresszióval küzdött, hol emiatt hisztizte tele a balos médiát, addig a jobber kamerák előtt örökké mosolygó „Gergő atya” egyházi berkekben az összeférhetetlen, hisztérikus természetéről volt ismert. Ennek okán kezdetben egyik helyről a másikra helyezték, idővel pedig hiába jelentkezett több főpásztornál is szolgálatra, zömük elutasította.
Két hasonló, modernista életút. Egymás tükörképei. Hodász András és Bese Gergő, vagy Bese András és Hodász Gergő. Teljesen mindegy, ugyanaz pepitában. A népszerűség üveghegyére papi reverendában akartak felmászni - mert nekik a kereszténység csak eszköz, a hitük a vágyaik beteljesülésében van. Érdekes, hogy a sátánnak is pont ez a kedvenc hobbija.
Bese mindenben a kormány politikáját dicsérte. Hodász mindenki mellé odaállt, aki a kormányt támadta. De ez csak látszólagos ellentmondás, hisz ugyanazon modernista, a katolikus hit lerombolására szakosodott alomból érkeztek, mint Pajor és Beer. Ők valójában ugyanannak a marxista vonalnak a katonái, mint Perintfalvi Rita.
Mivel a politika mindkét oldalán van belőlük, teljesen mindegy, hogy mikor ki van kormányon, a modernisták ott vannak közöttük, és a jóbarát álcájával beépülve mérgezik a bennük bízókat.
De mit tanultak ezek a teológiai egyetemen? Hogy torzul a hit világszerte a marxista befolyástól, és hogy lettek a hitoktatásban antikeresztény tanok apostoli hitvallásnak álcázva? Miért van az, hogy hazánkban több ezer(!!!) pap közül e fent elemzett, 4 (anti)pap hitette el a médiának köszönhetően, hogy ők az isteni igazság bajnokai, miközben a többiek véleménye (és hite, meg életmódja) ezekkel sosem egyezett, csak nekik senki nem ad a közéletben lehetőséget arra, hogy ellene mondhassanak a sátánnak?!
Miért ömlenek a képünkbe a médiából kereszténynek álcázott, totálisan ostoba hazugságok? Kik és miért munkálkodnak a politikai tér minden oldalán azon, hogy a kereszténység egyetlen hatalmas, blaszfémikus massza legyen, ami az aktuálpolitikai érdekeket Isten akaratának hazudva akarja elfogadtatni?
Hogy fonódott össze a katolikus modernizmus a progresszív protestantizmussal, a nemzetközi liberalizmus elvárásai szerint?
És hogy lehet az, hogy Magyarországon ennek nemcsak a baloldalon, hanem a jobboldalon is vannak magas szintű támogatói, világi és egyházi berkekben egyaránt?
A következő részben ezekre a kérdésekre keressük a választ, egy részletes, tényfeltáró elemzéssel.
(by L.W.L.)
2024.12.25.
2024.12.25.
A témához hasonló, előző bejegyzések:
- 2023.11.27. Miért vezeti félre híveit egy modernista pap?
Avagy: aktuális érdekekkel az örökérvényű hittételek ellen. (megnyitom)
Avagy: aktuális érdekekkel az örökérvényű hittételek ellen. (megnyitom)
- 2022.05.06. Értelmes-e a bal-liberális értelmiség? (1. rész)
Avagy: hétköznapi tények a pszichózisok mögött. (megnyitom)
Avagy: hétköznapi tények a pszichózisok mögött. (megnyitom)
- 2022.03.17. Keresztény-e Márki-Zay Péter? (2. rész)
Avagy: a támogatni vágyott „kisegyházak” valódi arca. (megnyitom)
Avagy: a támogatni vágyott „kisegyházak” valódi arca. (megnyitom)
Bejegyzések
