Avagy: hogyan hódoljunk a mammonnak.
Közeleg a karácsony, és ezzel a rendszeres, évente ismétlődő kérdés: kinek mit vásároljunk ajiba?
Magyarországon Rákosi Mátyás eltörölte a karácsonyt, s lett helyette „fenyő ünnep”. Aztán újra karácsony lett, de szocialista módon. Jézuska helyett elvtárskák jöttek, akikkel a gyerekek számára példamutató módon sikerült a felnőtteknek jól berúgni.
Kereszténydemokráciánkban a karácsony ünnepe mára oly sikeresen asszimilálódott ahhoz, amit nyugaton gondolnak róla, hogy a tévéreklámokat is csak szinkronizálni kell hozzá.
Mit is jelent a karácsony e modern, felvilágosult(?) világban?
Először is azt, hogy minden a pénzen múlik. Ha nincs belőle elég, ott a bankhitel, melyet minél magasabb kamattal adnak, annál inkább alkalmas lesz a szeretet kifejezésére.
Tehát minél drágább ajándékokat veszünk, annál inkább megmutatjuk, mennyire szeretjük a megajándékozottat. Nagyon fontos szem előtt tartani azt is, hogy kizárólag ezen a napon legyünk jófejek hozzá. Az év többi napján véletlenül se legyünk hozzá még barátságosak se, a karácsonyi ajándékkal egész évre le lettek tudva a hozzá fűződő érzelmeink; így megvettük a jogot ahhoz, hogy más napokon a szokott módon gorombáskodjunk és üvöltözzünk velük.
A hozzátartozóink iránti szeretet ugyanis évente egy napra korlátozódik, amikor pénzzel vásárolt tárgyakkal letudtuk minden kötelességünket. Mert őket szeretni kötelesség, véletlenül sem valamiféle szívből jövő érzések kifejezése. Szívből a pénz jön, meg a drága ajándék, a veszekedés, a haragosság és a gyűlölködés pedig nyilván az elmaradhatatlan kötelesség.
Az ajándék mibenléte is fontos. A jó feleség ismérve, hogy nyakkendőt vásárol a férjének. Nagy szüksége lesz rá, hiszen még csak 49 van belőle a szekrényben, és egyiket sem hordja - de majd ezt az ötvenediket tutira szeretni fogja.
A jó férj sem felejt el a feleségének parfümöt venni. Lehetőleg a legelsőt, amit egy áruházi polcon talál. Igaz, van már az asszonynak ilyen pacsuliból vagy 40 liternyi, mert úgyis csak azt használja, amit ő vesz magának az ízlése szerint, de sebaj - a szándék a lényeg.
Természetesen a legfontosabb, hogy az év nem karácsonyi napjain véletlenül se kapja meg házastársunk, gyerekeink, testvéreink, szüleink (stb.) tőlünk azt, amire épp szükségük lenne. Majd megkapja karácsonyra, elvégre az a szeretet ünnepe, illő módon várja ki szépen a sorát, ahogy a többiek.
Nagyon fontos az is, hogy a testvérek, szülők, nagyszülők is hasonlóan hasznos ajándékot kapjanak. Igaz, az év többi részében, ha ott döglenek éhen, ahol vannak, se jutnának eszünkbe; másrészt ha véletlenül valami valóban hasznosat adnánk nekik, biztos megsértődnének - elvégre ők is haszontalan árucikkekkel kedveskedtek nekünk. És őket sem érdekli egész évben, hogy mi van velünk, a kötelező közösségi médiás udvariassági formulán kívül: „Hogy vagytok? Jól. És ti? Mi is.” És ezzel le van tudva mindenki egy újabb negyedévre.
Az is jó, amikor a házastársak közösen megállapodott vagyontárggyal gazdagítva magukat vesznek valamit karácsonyra. Ezzel legalább egy füst alatt le van tudva nemcsak a szeretet, hanem az ajándék is; ennek tipikus példája az új televízió. Lehetőleg olyan nagy, hogy csak az ablakon át fér be a szobába, akkora hitelből, hogy egész évben ne teljen másra, mint a törlesztő részletekre.
A tévé a mindennapokban is alkalmas az egymás iránti szeretet, odafigyelés és megbecsülés kifejezésére - ami egy párkapcsolatban a másik helyett a varázserejű, beszélő doboz folyamatos bámulását jelenti.
A közös karácsonyi ajándékként vásárolt tévé az egymás iránti szeretet kifejezésére olyankor a legalkalmasabb, amikor mindenki mást szeretne nézni rajta. Ilyenkor lehet igazán a másik iránti odafigyelést és megbecsülést bizonyítani üvöltözéssel, a legközelebbi használati tárgyak földhöz vágásával, és lehetőleg a másik anyjának fura, ősi mesterséget folytató szokásainak tényként közlésével. Persze erre ne emlékezzünk olyankor, amikor karácsony napján, ugyanezen anyósnak a 25. kávéscsésze készletet ajándékozzuk nagy, szerető mosollyal.
Mivel a karácsonyi kiadások a legnagyobb extra költség a családi kasszában, ezért az év többi napján nagyon fontos az is, hogy minél többet dolgozzunk azért, hogy ilyenkor minél többet költekezhessünk. Vállaljunk másod-, sőt harmadállást is, hogy napközben lehetőleg sose legyünk otthon, és csak aludni járjunk haza. Nincs is nagyszerűbb annál, mint reggelente úgy ébredni, hogy a kávézás közben azon gondolkodunk, tulajdonképpen ki a fene is az a felnőtt meg az a gyerek, aki még ott van, hisz annyira idegennek tűnnek. Elvégre a modern, szerető család azt jelenti, hogy „tulajdonképpen a f..om tudja, kik ezek, de nálam laknak”.
De ez kicsit sem gond, elvégre a karácsonyt együtt töltve ez megoldódik, pláne, ha akkor is mindenki az okostelefonja nyomogatásával van elfoglalva.
Mivel NEM szabad egy kereszténydemokráciában karácsonykor foglalkozni?
Főként Istennel. Ez tilos, mert különben az ateisták, a marxisták és a pogányok, karöltve a muzulmánokkal nemtetszésüket fejeznék ki. Márpedig szemlátomás egy jó keresztény ismérve az ezeknek való, maximális megfelelési kényszer.
Véletlenül se elmélkedjünk ilyenkor azon, mit adott nekünk az Isten. Azon kell gondolkodni, kinek milyen (akciós áron, vagy leértékeléskor vásárolt) ajándékot vegyünk.
Fel se merüljön bennünk, hogy mit is jelentett a világnak Krisztus megszületése, és hogy ez nekünk, keresztényeknek milyen fordulatot és változást hozott.
Azt nézzük, milyen árucikkeket hoztak a bevásárlóközpontba, és azokból hol és mi olcsóbb, mint máshol.
Szűz Mária országában e napon Szűz Máriára se gondoljon senki, hiszen felesleges, családunkban azok a nők, akik anyák is, most kaptak karira ajit (karácsonyi ajándékot), ennél többre nyilván a Szűzanya sem vágyik.
Szentlélek helyett a vásárosok szelleme érkezett hozzánk, a Mennyország kulcsa helyett kereskedelmi haszonkulccsal, ugyan ki is akarhatna mást? Pláne most, hogy 20 ezer forint feletti online vásárlás esetén ingyen szállítják házhoz az 5 kg alatti szeretetcsomagokat.
Fordítsuk el a fejünket azon helyektől, ahol arról van szó, hogy megszületett a kis Jézus - azt keressük, ahol arról van szó, hogy eljött hozzánk a nagy Mammon.
Sose feledjük, hogy keresztényként karácsonykor az a legfontosabb, hogy a pénzt imádva a mammonnak hódoljunk. Látogassuk gyakran mammon templomait, sok van belőlük, könnyű ezeket felismerni, nagy tábla van rajtuk, „karácsonyi vásár” felirattal. A mammon papjai is segítik ezt, „áruhitel” és „személyi kölcsön” nevű rituálék elvégzésével.
Véletlenül se tűnjön fel, hogy ez mind képmutatás, és valójában pogányság, hiszen drága varázslattal akarjuk okkult erőket birtokló bálványokkal biztosítani családunk boldogságát.
Mert a Szent Karácsony ünnepének modern megélése nem más, mint a kereskedők ünnepe, lelkiségében pedig pogány varázslat és bálványimádat. A rokonság, mint afféle kötelezően bájvigyorgó, képmutató emberek gyülekezete jön össze, ahol igazából senki se ismer senkit, de legalább utálják/megvetik is egymást. E napon aztán a „szeretet nevében” összeülnek, és isteni csoda, ha nem esnek eme nagy álkeresztény álszeretetben egymás torkának, a mammon ajándékainak ünneplése közben.
És végül, ha sikerült ezt a napot túlélni, és túl vagyunk a fárasztó és unalmas, képmutató tevékenységeken, és végre leülünk tévézni, jusson eszünkbe az is, hogy ez a nap mennyire tökéletes szimbóluma az év összes többi napjának.
Gondolkodjunk el azon is, hogy ez az életmód nemcsak idő előtti elhalálozással jár, hanem azzal is, hogy sikerült egy egész (rövid) életet teljesen másként élni, mint kellett volna. De legalább hűen szerettük Isten és egymás helyett: a pénzt.
De sebaj. Egy karácsonyi, közösen vigyorgós fotó mindent bepótol - pláne, ha azt a közösségi médiában is kiposztoljuk; így legalább mindenki látja, milyen boldog keresztényként éljük mindennapjainkat.
Hallelujah.
Milyen jó nekünk, hogy a média is segít minket a karácsony fenti módon történő értelmezésében.
A megkerülhetetlen reklámok ezreiből megtudjuk, hogy karácsony kapcsán a reklám a lényeg.
Már csak azt lenne jó tudni, hogy tökéletes ajándékként hol lehet díszdobozos reklámot kapni.
(by L.W.L.)
2023.12.03.
2023.12.03.
Bejegyzések
