Egy világméretű átverés módszerei (2/1)

Avagy: hazaárulók az „UFO megfigyelés” köntösében.

Hogyan és miként lehet könnyedén átverni az embereket, kiknek és miért jó ez?
Az alábbiakban erre keressük a választ, megkérdőjelezhetetlen tények sorolásával.

Az előző részben bemutattuk, hogy az USA szerint a politikát a hülyékre kell építeni.
Részleteztük, miként csatlakozik az amerikai politika a woke és az LMBTQI(xyz) mellett a földönkívülizéshez is, és hogy milyen érdekek állnak mindezek mögött.

Most az átverések módszereit elemezzük, melyeknek és a hitelesnek látszó médiafelületeknek hála a téveszmések száma rohamosan növekszik.
Egy hosszú, köztudatrongáló folyamat eredményeként az 51-es körzetben magukat ufókutatónak mondó önkéntes őrültek adtak (és adnak ma is) információkat a legmodernebb katonai repülőgépekről a kezdetben szovjet, aztán orosz titkosszolgálatnak.
Ezt a nettó hazaárulást arrafelé a földönkívüliekkel való kapcsolatkeresésnek mondják.

Lássuk a részleteket.

Tartalom:

- A „hiteles” mumusfényképezés kulturális evolúciója
- A természetfeletti természete a természetben
- Az ősi (z)űrhajós szobra
- A thai földönkívüli és az ezerszeres UFO csoda

- Az 51-es körzet hazaárulói
- A „senki se tudja, mi történt valójában Roswell-ben” történetek kezdete
- Mi volt ez a hőlégballon?
- Az UFO katasztrófa
- Hitler repülő teáskannája
- A KBG ufológusai


- A „kamu” Holdra szállás

- A Roswell-szindróma terjedése

- A „hiteles” mumusfényképezés kulturális evolúciója

Az emberek zöme alapvetően naív és hiszékeny. Ha mutatnak nekik egy fényképet vagy videót, jól hihető magyarázattal körítve, hajlamosak azt elhinni. Különösen akkor, ha olyasvalamiről van szó, amihez nem ért.
Ha először kételkedik is, a sokadik hasonló témájú „bizonyíték” általában meggyőzi. Hiszen látta. Hiszen mások is valódinak mondják. Pedig minden csalás és szélhámosság alapja az, hogy hihető, és valódinak tűnik. Ha nem az, a csaló nem tud vele senkit becsapni. Minél hihetőbbnek tűnik egy átverés, annál több embert lehet vele becsapni.
Siker esetén a módszerek idővel egyre profibbak, a tapasztalatok alapján egyre kidolgozottabbak - így egyre könnyebben lehet ezekkel egyre több embert átverni.

„Hiszem, ha látom!” - szokták mondani az emberek. Nos, lássunk pár példát arra, hogy a közelmúltban mi mindent lehetett látni, amit aztán az emberek ténynek könyveltek el.


- A természetfeletti természete a természetben

Az amerikai polgárháború (1861–1865) olyan társadalmi változással is járt, amiről nem szokás beszélni. Az okkultizmus ekkor lépett ki kis csoportok eszelős képzelgéseiből a köztudatba. Az elvesztett hozzátartozó fájdalmán „médiumok”, „halottlátók” és egyéb csalók kezdtek élősködni. E jól jövedelmező tevékenység miatt gombamód szaporodni kezdtek az ilyen átverések. A leleplezésükhöz a rendőrség szakemberekhez fordult, így kerültek a képbe a bűvészek. Ez utóbbiak hamar leleplezték a hókuszpókusz trükköket. Ilyen volt pl. a híressé vált „a Bangs-nővérek” leleplezése, David Phelps Abbott (1863 – 1934) bűvész és a Budapestről Amerikába emigrált Tábori Pál (1908 - 1974) író és pszichológiakutató segítségével.
Később William S. Marriott avagy „Dr. Wilmar”, a híres brit bűvész is egyike volt a rendőrség munkáját segítőknek. Asztaltáncoltató és egyéb „spiritiszta” trükkök leleplezéseinek hála olyan világhírűvé lett csalókat is lebuktatott, mint pl. Eusapia Palladino. 1910-ben négy cikket is publikált a Pearson's Magazine számára, amelyekben a szellemfotózásos átverések mellett a leggyakoribb médiumos trükköket is leleplezte.

Azonban a valóság és az igazság harca a vagyonokat hozó gazemberségek ellen nem bizonyult elég hatékonynak. Az „amerikai álom” honában a nagy és gyors meggazdagodás reménye új csalókat és új módszereket szült.


Egy bostoni fotográfus, William Mumler (1832-1884) egyszer véletlenül egy régi, az unokatestvéréről készített fénykép lemezére fotózta saját magát. Az előhívás után meglátott eredmény, melyen az azóta már halott rokonának halvány képe látható mögötte, különleges ötletet adott neki. Otthagyta a gravírozói állását, és megnyitotta saját fotográfus műhelyét.
Mumler sok embert meggyőzött arról, hogy az ő különleges fényképezőgépe alkalmas arra, hogy lefényképezze vele a szellemek világát.

William Mumler trükkje egyszerű volt. Sok emberről (akiket afféle statisztaként használt) képeket készített, majd ezeket felhasználta az átverni kívánt ügyfele fényképéhez. Mivel minél halványabb egy alak, annál nehezebben azonosítható, nem félt a lebukástól.
A „kísértetfotózás” rendkívüli újdonság volt, hírnevével együtt emelkedett ügyfeleinek száma és a tiszteletdíja is.


Az ő „munkássága” nagyban hozzájárult ahhoz,
hogy széles körben elterjedjen a tévhit arról,
hogy körülöttünk mindenfelé szellemek
(és egyéb entitások) bolyonganak.
Idővel Mumler üzletét egyre többen másolták. Halottlátó spiritiszták, médiumok, okkultisták és egyéb csalók vásároltak fényképezőgépet, amivel ők is sikeres „kísértetfotók” százait készítették.
Mindegyikük igyekezett felülmúlni a többit.
Ilyen volt a Falconer fivérek (Craig és George) módszere is, az 1930-as években. Ők a fényképezőgépbe vattát rejtettek, amit a „szellemeket körülvevő ektoplazma” néven magyaráztak a képeken.

Falconerék a lehető legmélyebb illúziót kreálták azzal, hogy a fényképezésre érkezőket a fénykép elkészítésének teljes folyamatába is bevonták. Így a film befűzésétől kezdve az előhívásig minden lépésnél jelen lehetett a halott rokonait vagy barátait kereső áldozat, akik így „láthatták”, hogy nincs csalás vagy ámítás, ezek valódi fényképek.
Bár a rendőrség őket is leleplezte, a bíróság elé kerülésük nem rettentette el a többi csalót a jól jövedelmező gazemberségektől.


Idővel a „kísértetfotók” vevőköre módosult. A hírhajhász bulvárlapok kezdték ezeket jó pénzért vásárolni.
Tipikus példája ennek a shropshirei lány híressé vált fotója is. Az angliai Shropshire városában 1991-ben hatalmas tűzvész pusztított, amiben a városháza is leégett. A helyszínről fényképekkel tudósítók egyike különös fényképet tett közzé - ezen a lángoló épületben halvány, mégis jól kivehető kislány alakja látható. A fotós azt állította, ezt a kép előhívásáig nem is vette észre, a szemtanúk elmondása szerint pedig senki volt a lángok között. A „kísértet” kilétére az okkultisták különféle magyarázatokkal szolgáltak, melyek közül az lett a legnépszerűbb, hogy ez a régi, 1677-es tűzvész áldozata, aki azóta is ott bolyong.

Ez a kép a kísértet-rajongók között évtizedekig sziklaszilárd, és megkérdőjelezhetetlen bizonyítékul szolgált a szellemek létezésének igazolására.
Aztán egy szemfüles férfi észrevette, hogy az 1991-es tűzvészről készített képen szereplő „szellemlány” azonos egy 1922-es képeslapon látható kislánnyal.
A fotós tehát szépen rámontírozta az égő épületről készített fényképére a réges-régi képeslapon látható lányt - majd jó pénzért eladta „hiteles” szellemfotóként. Tény, hogy így a sokszorosát kereste annak, amit a valódi képért kapott volna.

Manapság már bárki képes kísértetfotózni, számítógépes programok, okostelefonos alkalmazások segítségével.

Ennek megfelelően a mai, hivatásos kísértetfotósok módszere is változott. Egy modern entitás már kis karikákból és vonalakból álló pálcikalényként jelenik meg. Persze csak a beavatottak „ultramodern” kamerái és számítógépes programjai segítségével. Hjah, a kísértetek is haladnak a korral, senki sem szeret elavult lenni még holtában sem.

Persze a mumusfotózás műfajában nem csak kísérteteket lehet ám fényképezni, hanem bármit, ami elég okkult, különleges és hihetetlen.

A „nagy, természetfeletti misztikumok” rajongói között sokan vannak, akik nem szeretik a kísértethistóriákat.
Az ő igényük sem maradt kiszolgálatlanul – nekik szellemek és mumusok helyett kis tündérkés, zseb-koboldos, pici törpés fényképek készültek, ezen természetfeletti lényecskék létezésének bizonyítására.
Mivel ezek alaptermészete, hogy csak az arra érdemeseknek mutatják meg magukat, e természetfeletti lények lefényképezése a természetben 100 évvel ezelőtt rendkívüli és különleges dolognak számított.

Ilyen volt az 1917-ben készült „Cottingley-i tündérek” is. E képeket évtizedekig valódinak állították, és valóban tény, hogy a tündéreket ábrázoló képeken nincs nyoma semmiféle montázs, kollázs vagy frottázs eljárásnak, sem többszörös expozíciónak.
A hír hamar eljutott a misztikus és okkultista erőket tanulmányozó „Teozófiai Társaság”-hoz is, akik kivizsgálva az esetet valódinak nyilvánították. A képeket vizsgáló spiritiszták is valódinak nyilvánították a felvételeket. Bár sok szkeptikus nem hitte el, és fennakadtak olyan apróságon, mint pl. miért van egy apró fekete pont az egyik tündérke hasán, de a szakértők erre is válaszoltak: ott a lényecske köldökét látjuk.

Végül 1981-ben a fotón szereplő Elsie Wright, ekkorra már idős hölgyként úgy döntött, nem akar egy hatalmas átveréssel a vállán átmenni a túlvilágra. Ezért inkább nyilvánosságra hozta az igazat. A képen látható tündérek ugyanis (meglepő?) nem valóságosak, papírból készítette őket. Elmondta azt is, hogy egy rajzkönyvben látható tündéralak alapján kartonpapírokra rajzoltak le néhány mesebeli lényt, majd ezeket ollóval körbevágták.
A tündérfigurákat gombostűvel (ennyit a tündérke köldökéről), ragasztóval illetve vékony horgászzsinórral erősítette a megfelelő pozícióba, és arra is ügyelt, hogy a kamera mindig szemből fotózza őket, pózuktól függetlenül, ahol nem látszik a testek tényleges térbeli elhelyezkedése.


- Az ősi (z)űrhajós szobra

A nyugat-spanyolországi Salamanca város Catedral Nueva nevű templomának díszes bejáratán és falrészein megannyi érdekes ábrázolás figyelhető meg. A XXI. század turistájának megakadhat a szeme a homlokzat egyik kőfaragványán, ami a sisakjával, ruhájával, az abból kilógó csövekkel és csizmájával egyértelműen egy űrhajós.
Az erről készült képek bejárták a világot, mondván: „Íme a bizonyíték arra, hogy régen mindenki tudott az űrutazásról, hiszen a 12. században is ábrázolták”.

A valóság ezzel szemben az, hogy a nevezett katedrális állapota (ami építése nem a 12., hanem a 16. században kezdődött) az idők során igencsak leromlott. Ezért a 20. század végén felújították. Ennek okán 1992-ben a homlokzat újabb faragványokkal bővült. A munkákért felelős Jeronimo Garcia úgy döntött, a modern idők „érintését” is meg akarja jeleníteni a templomon, hogy érzékeljék a hívek és az odalátogatók: egy katedrális nem a régi korok letűnt intézménye, hanem a ma is élő hit mentsvára.
Ezért két, számára leginkább a modern kort bemutató faragványt rendelt meg, mégpedig egy szkafanderbe öltözött űrhajóst és egy tölcséres fagylaltot fogyasztó faunt.
Magyarázata szerint az asztronauta ábrájával a XX. század egyik legnagyobb emberi teljesítményének, a holdra szállásnak kívánt emléket állítani.

Jeronimo Garcia 1992-ben abba nyilván nem gondolt bele, hogy lesznek, akik ezt egy 800 évvel ezelőtt készült UFO-bizonyítékként fogják tálalni, és még többen lesznek, akik ezt el is hiszik.


- A thai földönkívüli és az ezerszeres UFO csoda

Teljesen hasonló egy thai falucskában, 2009-ben készült „földönkívüli marhaság” esete is. A fénykép úgy járta be a világot, mint a nagy, és minden kétséget kizáró bizonyíték az UFO-k létezésére. Thaiföldön lezuhant egy űrhajó, és a fotón az ott lakók egy halott földönkívülit állnak körbe.

A média rögtön felkapta az esetet, hiszen a szürke, semmire sem hasonlító lény pontosan beleillik a szürkékről (idegenekre használt elnevezés) alkotott képbe. Alacsony, hatalmas fejű, ráadásul a szín is stimmel.
Az ufonauta sokáig lázban tartotta az embereket, hiszen ha valós harmadik típusú találkozás eredménye az idegen holttest, akkor íme a bizonyíték az elmélet alátámasztására: „nem vagyunk egyedül, a bolygónk pedig kozmikus, idegenforgalmi központ”.

Senkit nem zavart, hogy képen látható lény nem ufonauta, hanem egy torzszülött borjú. A thai falucska lakói úgy vélték, a különleges külsejű borjú valamiféle természetfeletti kinyilatkoztatás eredménye, ezért méltón feldíszítették a tetemet, füstölőt és mécseseket gyújtottak, hogy a különleges lény megkapja a neki kijáró végtisztességet.
A fényképen látható döglött marha azóta is az egyik „sziklaszilárd” bizonyíték a kis szürke földönkívüliek létezésére.

Hosszan lehetne még sorolni a példákat.
A képek és videók, melyeket hozzáértők „megszakértettek”, és hitelesnek nyilvánítottak, csak annyiban hitelesek, hogy ezek tényleg képek (és videók), nem pedig kosárlabdák. Ahogy a repülő csészealjakról készült képeken sem repülő teafőzőket látni.

A legismertebb „bizonyítékok” a földönkívüliek létezésére a csészealjas UFO fényképek és videók.
Ezek jó része Billy Meier nevéhez fűződnek, akinek karriere csúcsát jelenti az, hogy az X-akták című sorozatban Murder ügynök irodájában egy általa készített kép látható.

Az idők során “Billy” Eduard Albert Meier több mint ezer fényképet készített repülő csészealjakról.
Ezek jó részét újságok (értsd: bulvár és egyéb médiaszenny) vásárolták meg tőle. A megmaradt képekre időnként kiárusításokat tart, legutóbb pl. 2019 végén a híres brit aukciósház, a Sotheby's árverésén lehetett licitálni ezekre.
A fotók természetesen nem voltak olcsók, 4-6000 dolláros kikiáltási áron lettek meghirdetve. A felvételek mindegyike természetesen „eredeti”, mivel valamennyi Meier saját gépével, egy régi Kodakkal készült.

Az ezernél is több kép még a legfanatikusabbakban is erős kételkedést kelt. Ám Meier „nagyon hihető” magyarázattal szolgált arra, hogy mások miért nem látnak ilyesmit nap mint nap.
Ő folyamatos kapcsolatban áll velük, így tudja, mikor merre repkednek.
Tehát ő a földönkívüliek hivatalos fotósa. E szerint az UFO-k olyanok, mint a brit királyi család; ha elmennek valahova, a sajtóosztály értesíti a fotósokat, nehogy érdemi képek nélkül maradjon az esemény. Természetesen nem akárkiket, csak azokat, akikkel hivatalos kapcsolatban állnak.

Meier úrnak e különleges kapcsolat úgy jött létre, hogy egyszer belecsapott a villám, és ahelyett, hogy illő módon szénné égett volna, semmi szervi baja nem lett, de azóta telepatikusan cseveg a földönkívüliekkel.
Ő legalábbis ezt állítja.
De ugyanezt állította magáról Elvis Presley is - bár ő nem csinált fotókat, csak „villámhatásra” földönkívüliekkel dumcsizgatott.

Magyarországon a televízió képernyőjén át „gyógyenergiát küldő” Gyurcsok József is ezzel magyarázta rendkívüli képességeit, amire még saját egyházat is alapított. Neki még azt is megmondták az ufókok, hogy 86 évesen fog meghalni. Jól átverték, mert a prófécia után 2 évvel, 66 évesen hunyt el, 2017-ben.

Szerencsére nem sokáig maradtunk villámcsapott ufókommunikátor nélkül, Gyurcsok halála után nem sokkal Pataky Attilának is eszébe jutott, hogy gyerekkorában őt is megcsapta a villám, és azóta rendszeresen elrabolják a földönkívüliek. Ilyen lehet az, amikor valaki a gabonakör közepén áll.
Hogy honnan a villám meg a földönkívüli összefüggés? Ennek megértéshez lássuk a „roswelli UFO eset” történetét.


- Az 51-es körzet hazaárulói

Az UFO rajongók legszentebb helye az amerikai 51-es körzet. Az ezzel kapcsolatban kialakult hazugságözönök elmebetegek, téveszmések és átvert tudatlanok egyik alapköve lett. A tudomány által Roswell-szindróma nevet kapott mentális jelenség nem földönkívüliekkel, nem rejtélyes paranormális eseményekkel kapcsolatos; hanem azzal, hogy miként növekedhetnek világméretűvé az átverések. Amikor az ilyesmi az emberiség kollektív tudatába is beépül, a politikai érdekek is kihasználják - innentől sokak szemében az agyament ostobaság komoly valóságnak tűnik.


- A „senki se tudja, mi történt valójában Roswell-ben” történetek kezdete

A II. Világháború után a háború okozta félelmeket az újságok igyekeztek megtartani. Egy jó kis félelmetes címlappal ellátott újságot többször annyian vásároltak meg, mint egy hétköznapi témájút. (Ugyanez ma is érvényes, ezért a rengeteg kattintás-vadász átverős cím)
1947-ben erre tökéletes volt a földönkívülizés. Egymással vetélkedtek az újságok, hogy ki látott nagyobb/jobb/félelmetesebb űrhajót. Itt fontos azt is tudni, hogy ekkor még nem járt szonda sem a Vénuszon, sem a Marson, az emberek zöme pedig azt hitte, hogy azokon is van élet. Így a képzeletbeli UFO a képzeletbeli marslakók inváziójának előjeleként volt beállítva. Közvetlenül a világháború után ez remekül meglovagolta az ellenséges támadások okozta emlékeket és félelmeket.

És itt jön a képbe egy amerikai farmer, név szerint William Brazel. A farmján úgy 200 méteres körben furcsa szemetet talált. Egy darabig kerülgette, majd úgy 3 hét múlva ráunt, és 1947. július 7-én elment a helyi serifhez bejelentést tenni - remélve hogy a tulajdonos összeszedi és elviszi, különben ő lesz kénytelen ezeket elhordani a szemétdombra. Mivel ezek szemlátomást a levegőből leesett dolgok voltak, a serif értesítette a legközelebbi légierő bázisát, akik kiküldték a helyszínre Jesse Marcel őrnagyot; aki aztán pár katonát is, akik mindet teherautókra pakolták és elszállították.

A helyi, „Roswell Daily Record” nevű szennylap azonban rávetette magát a témára. A légierő sajtósa először tagadta, hogy közük lenne az ott találtakhoz - ennek okára lentebb térünk rá.

A szennylap boldogan közölt cikket arról, hogy lezuhant UFO-t találtak. Ez kisebb pánikot okozott a helyiekben, így az érintett Walker Légierő Bázis tisztje, a fentebb említett Jesse Marcel őrnagy részletes sajtótájékoztatót tartott. Elmondta, hogy a talált dolgok egy katonai légballon darabjai - melynek funkcióját meteorológiainak mondta.

Hogy mindenki megnyugodjon, a katonák mindenki számára megtekinthetően ki is lógattak egyet a lezuhant típusból.
Az emberek közül, akit érdekelt elment és megnézte. Majd azzal a tapasztalattal ment haza, hogy az újságok megint jól átvertek mindenkit.

Innentől kezdve 1980-ig, 33 éven át a dolog senkit sem érdekelt.


- Mi volt ez a hőlégballon?

Valójában nem meteorológiai, hanem katonai megfigyelő ballon volt, a hadsereg „Mogul Project” nevű, 1947-től 1949-g tartó megfigyeléseinek eszköze. Az első korai mogul léggömbök nagy, gumiból készült meteorológiai léggömbökből álltak, azonban ezeket gyorsan felváltották a hatalmas, polietilén műanyagból készült léggömbök. Ezek már tartósabbak voltak, mert kevesebb héliumot szivárogtattak ki, és jobbak voltak az állandó magasság fenntartásában, mint a korai gumiballonok. A céljuk az volt, hogy a légkör felső rétegeibe (18 ezer méter) jutva a rájuk felszerelt lemezes mikrofonokkal és rádióadóval olyan hangrezgéseket figyeljenek, amellyel észlelhetik a szovjet atomkísérleteket.
Később ezekre találtak más megoldásokat is, így a project befejeződött.
Így talán érthető, miért igyekeztek ezt titokban tartani. Az ellenség tevékenységeinek megfigyelésére alkalmas titkos katonai műveleteket nyilvánosságra hozni ostobaság, hiszen ezzel az ellenség is értesülne ezekről.

Az ember tehát azt gondolná, hogy senki nem olyan hülye, hogy ilyesmit tegyen - de a szennymédia és az átvert emberek ezt a tévhitet mindig megcáfolják.

A farmer, aki rátalált az egyik lezuhant ballonra, maga is arról számolt be a serifnek (és ez akkor jegyzőkönyvbe is lett véve), majd két nappal később az újságnak, hogy amit talált, azok:

gumiszalagok, alufólia,
meg papírdarabok.
William Brazel azt is elmondta, hogy korábban már két időjárás-megfigyelő léggömböt is talált a tanyán, de amit ezúttal talált, az egyikre sem hasonlított.
- „Biztos vagyok benne, hogy amit találtam, az nem egy időjárás-megfigyelő léggömb” - mondta. És ebben persze igaza volt, a Mogul project által használtak valóban sokkal masszívabbak voltak, mint az időjárási léggömbök, és esetenként a formájuk is eltért.

A farmer a sajtónak azt is elmondta még 1947. július 9-én, (lásd pl. ide kattintva) hogy a fólia, a papír, a szalag és a pálcikák körülbelül 45-50 centiméter hosszú és körülbelül 10 centi vastag köteget alkottak. Összességében úgy becsülte, hogy az egész tétel talán két kilogramm volt. Azt is hozzátette, hogy a területen nyoma sem volt fémnek, amelyet bármiféle hajtóműhöz használtak volna, és semmiféle légcsavarnak, vagy hasonlónak.

Ezért volt az, hogy miután mindenki meggyőződött a saját szemével is arról, hogy a légierő által közszemlére tett légballon tényleg ilyen dolgokból áll, a kutyát se érdekelte többé a helyi szennylap hírlapi kacsája.

Ám jött a New Age mozgalom, amely újra felkapta az ufózást, és ami már kísérletet sem tesz arra, hogy amit állít, annak valóságtartalma is legyen.


- Az UFO katasztrófa

1978-ban a National Enquirer című amerikai New Age bulvárlap ásta elő a roswelli történetet, és közölte újra, azzal a körítéssel, hogy a kormány eltussolta az évszázad ufóbotrányát.

Ennek megfelelően került kiadásra Charles Berlitz és William Moore könyve 1980-ban, melynek címe: „The Roswell Incident”, azaz:

A Roswelli UFO katasztrófa

Magyarországi kiadás éve: 1992
Kategória: Paratudományok
A könyv ismertetője:
„1947 júliusában az új-mexikói Roswell mellett lezuhant egy UFO. A jelek szerint meghibásodott a jármű hajtóműve, és ez okozta a katasztrófát. A helyszínre érkező emberek közelről szemügyre vehették a roncsban heverő idegen lények összeégett holttestét. Akadt olyan helybéli lakos, aki a roncsból is tudott szerezni néhány darabot.
Hivatalos körökben az esetet mindenáron el akarták titkolni, de bizonyos információk kiszivárogtak. Ezek alapján feltételezhető, hogy az idegen lények holttestét titkos bázisokra szállították, és ott számtalan vizsgálatot végeztek el rajtuk.
Jelentések érkeztek repülő csészealj formájú repülőszerkezetekkel végzett tesztrepülésekről is, amelynek modelljéül csak a lezuhant UFO szolgálhatott! Még most is csak sejteni lehet, mit tartalmaznak a titkos FBI-és CIA-akták.

Charles Berlitz és William Moore összegyűjtötték az esettel kapcsolatos bizonyítékokat, és meglepő következtetésre jutottak.
A roswelli UFO-katasztrófa nem tudományos fantasztikum, hanem tudományos vizsgálódás egy fantasztikus eset kapcsán!”

Charles Berlitz a könyvben 70 „szemtanúval” (értsd: kis pénzért is boldogan hazudozó) készített interjút - ezek persze csak másod-harmad-sokadkézből hallottak valamit. Mindezt hamisított képekkel és agyament hülyeségekkel tarkította.
Mivel William Brazel akkor már 15 éve halott volt (64 évesen hunyt el rákban, 16 évvel a roncs megtalálása után) nem volt hiteles ember, aki megcáfolhatta volna.

A Berlitz név világszerte ismert volt a nagyapja által alapított nyelviskola miatt. Charles eredetileg szintén nyelvtanár volt, aki a hetvenes évek elején a korszellemre ügyesen ráérezve elkezdte futószalagon gyártani az ezoterikus-paranormális témájú „leleplező” könyveket Atlantiszról, a Bermuda-háromszögről, az 1999-re jósolt világvégéről és hasonlókról. Berlitz trükkje az volt, hogy nagy erőket megmozgatva igyekezett valódi, hiteles tényfeltárónak tűnni, amiben sokat segített az ismert családneve, a Yale-en szerzett diplomája, és hogy a könyveihez tényleg megkeresett szakértőket és szemtanúkat - csak aztán az ő szájukba a saját narratíváját adta. (Bővebben lásd ide kattintva)

A „roswelli UFO” sztorira sokan rávetették magukat. Ez mára ott tart, hogy az 51-es körzet valójában egy földi-földönkívüli űrhajóbázis, 1947-ben pedig 2 UFO zuhant le.

Az egyik azért, mert villám csapott bele, a másik pedig azért, mert a légierő (II. világháború korabeli!) repülőgépe (kézzel irányított géppuskával!!!) lelőtte.

(Ez ám a hűűű de fejlett, űrmodern, elfoghatatlan és sebezhetetlen, hipercivilizációs technikai eszköz!)

Természetesen a farmon talált dolgok mind ismeretlen, földönkívüli anyagból készültek, és mellettük mindenfelé halott (meg sebesült) ufonauták hevertek zöld (kék? sárga?) vérükbe fagyva. Csak hát a kormány (meg a földönkívüliek) ezt eltitkolták; milyen jó, hogy vannak ezek a derék és nagyon okos ufológusok(!), akik aztán „megaszondják a frankót”.

A bulvárszenny hazugságainak, a százával írt átverős UFO könyveknek, hamis fényképeknek és egyéb megélhetési „ufókutatóknak” hála ott mára hatalmas UFO turizmus épült ki.
Van földönkívüli múzeumuk(!), űrhajóroncsokon meg „nagyon hiteles” fényképeken kívül vannak „infóik” a környéken kószáló félember-félpolip szörnyekről, az őskorból megmaradt ott élő törpe dinoszauruszokról, és egyéb őrültségekről.
S mi több: az itt elpusztult földönkívüli űrlények kísérteteiről is lehet „hitelesen” tájékozódni azoknak, akik az eddigieknél is paráztatóbb jelenségekre vágynak.


A történethez szervesen kapcsolódott egy másik szélhámos, nevezetesen Ray Santilli.

https://www.youtube.com/watch?v=pukbzCC3cfQ

A híres-hírhedt „UFO boncolós” videó viharos gyorsasággal terjedt el, a ’90-es években nem volt nálunk sem olyan videotéka, ahol ne lehetett volna kikölcsönözni a rongyosra nézett VHS kazettát.
E videót úgy terjesztették, hogy ez a felvétel az USA légierejének titkos dokumentuma, amelyet 1947-ben rögzítettek, a légballon UFOoooo mellett talált egyik űrlény boncolásakor.
Bár Ray Santilli később beismerte, hogy az egészet ő forgatta színészekkel, díszletek között, kettő darab, erre a célra legyártott műanyagbábuval (ezek voltak a földönkívüli boncolás alanyai a filmben) e tény már nem érdekelte sem az ufológusokat, sem a megszállott űrlény-mániákusokat. (Ez a videó sem egyedi eset, számtalan dokumentumfilmnek álcázott átverés készült már különféle témákban, de erről majd később.)


- Hitler repülő teáskannája

A csészealjas hülyeséghullámra mások is próbáltak felülni, ilyen pl. az „UFO = a nácik által kifejlesztett repülőgép” meséje, ami szintén egész népes konteotáborra tett szert.

Ez a történet Roswell tükörképe. A sztori lényege, hogy a németeknél is lezuhant egy földönkívüli űrhajó. (Ebben a mesevilágban ugyanis nem hull annyi érett szilva a fáról, mint amennyi képzeletbeli űrhajó az égből.)
A náci vezérkar (ostoba) okkultizmusát az ezotéria is régóta használja: „lám, lám, ők aztán tudták, hogyan kell felhasználni a varázsigéket, a szimbólumokat és a mágikus erejű tárgyakat”.
Ugyanennek áltudományos változata a csészealjas Hitler mese. Ebben a humbugban nem azért volt olyan fejlett a német haditechnika, mert az összes tudós és mérnök minden eszközt és pénzt megkapott a kutatásokhoz. Dehogy!
Az ufóból kiszedett kütyük működését visszafejtve fejlődtek ennyire. S mi több: napjainkban is minden tudós meg mérnök értelmi fogyatékos, maguktól semmire se képesek, minden eredményük eme földönkívüli cuccoknak köszönhetők, melyeket az 51-es körzetben gyűjtöttek össze. Ezzel a bugyuta árja mítosz új, csillagfényben tündöklő értelmezést kapott.

Az 51-es körzet meséje sem állt meg az 1947-es eset 1980-as újratálalásánál.
A lényeg ugyanis csak akkor indult.


- A KBG ufológusai

Roswell és az 51-es körzet helyileg is érdekes.

A William Brazel farmer által 1947-ben talált alufólia és gumiszalagok egy Új-Mexikó állam Corona nevű falucskájában voltak. Az 51-es körzet becenéven ismertté vált terület viszont két állammal nyugatabbra(!), Nevada államban van. (A kettő közti röpke 1000 km-es távolsággal nem szokás ufókozósoknál törődni, a kettő egy helyen van és kész.)

Itt található egy Groom Lake nevű kiszáradt tó, annak déli részén pedig egy nagy területű (12 140 km²), titkos katonai repülőtér, a Nellis légibázis.
A Groom Lake néven is ismert katonai bázis elsődleges célja a kísérleti repülőgépek és fegyverek tesztelése és fejlesztése.

Itt tesztelték a Lockheed által gyártott U-2 típusú felderítő gépeket.
Ezeket a CIA 1956-ban állította szolgálatba és később az amerikai légierő rendszeresítette fényképes, majd szintetikus apertúrájú, rádiólokátoros felderítés céljából. A hidegháború alatt Kuba mellett a Szovjetunió felett is végeztek bevetéseket, próbálván minél több katonai információt szerezni az ellenséges katonai objektumokról, bázisokról.

Ugyanitt tesztelték és fejlesztették ennek ugyanerre szolgáló modernebb változatát, az SR-71 Blackbird nevűt, ami már a hangsebesség háromszorosával volt képes száguldani, és a radar is nehezebben észlelte a megszokottnál. Ez volt az „OXCART” project, ami szintén a CIA-hoz tartozott.

Szintén a Groom Lake-ben szállt fel először az első lopakodó repülőgép prototípusa 1977 végén, a Have Blue.

Az 1983-ban hadrendbe állított F-117-eseket (Nighthawk) is itt tesztelték.

És persze a Groom Lake bázison kísérleteztek a D-21 Tagboard távirányítású repülőgéppel, egy kisméretű, lopakodó VTOL csapatszállítóval és sok hasonlóval is.

Jelenleg is ott folyik a különféle pilóta nélküli repülőgépek (harci drónok) fejlesztése és tesztelése.

Ezek egyike a már ismert, MQ-9 Reaper is.

Nyilván nem kell részletezni, hogy az ilyen kísérleteket és fejlesztéseket minden kormány titokban akarja tartani, mert nem azért fektettek ennyi pénzt és energiát ezekbe, hogy ezüsttálcán átnyújtsák az ellenségnek.
És talán egyértelmű, miért volt és van a terület lezárva, mi a „Fényképezni Tilos” táblák célja.

Groom Lake-en nézték tehát az eget sok-sok éven át a mérnökök, a pilóták, a CIA szakértői, és

az UFO megfigyelők.
Ez utóbbiak amint észleltek valamit a levegőben átsuhanni, azonnal harsányan hozták egymás, majd a nagy nyilvánosság tudtára:
- „Ooottaaan vóóóót az ufóóóó, láttam ahogy úgy repűűűt az égen és úgy suhaaaant ahogy semmise! Itten a fotó is rúla, gyúúúúú!”

Innentől a szovjet KBG itt dolgozó kémeinek semmi más dolga nem volt, mint ezen észleléseket összegyűjteni és szortírozni, majd továbbítani Moszkvába.

Ennél kényelmesebb dolga még soha nem volt egy titkosszolgálatnak sem. A földönkívüliző elmebetegek önként, saját költségeiken gyűjtötték össze és adták át az ellenségnek azokat az infókat, amiket a saját hadseregük pont az ellenség ellen fejlesztett ki!

E tények ismeretében az 51-es körzet
nagy földönkívüliző,
UFO megfigyelői

szimplán amerikai hazaárulók.
Ők az ellenségnek dolgozó ügynökök, akik közben ufológusnak képzelik magukat.
Hogy hány volt közülük rendesen fizetett/zsarolt fedett ügynök, aki tudta mit és miért csinál, csak a KGB tudja. A zömük konteós/földönkívülizős nettó idióta, akik valami furcsa okból kifolyólag nem pszichiátriákon rángatták a kényszerzubbonyt, hanem a nevadai sivatagban ténykedtek a saját hazájuk honvédelme ellen.

A kémszakma egyik alapvető trükkje, hogy el kell látni az ellenséget hamis információkkal. Az ilyen valódinak és hitelesnek tűnő átverések tökéletesek az ellenség félrevezetésére - a világtörténelem tele van ilyen esetekkel. Mivel a CIA sem hülyékből áll, egyértelmű hogy az ő ügynökeik is ott vannak az UFO megfigyelők között, és jóféle marhaságokat terjesztenek el közöttük, ami Moszkvába érve komoly fejtöréseket okoz.

Mindez pszichológiai hadviselésként sem utolsó. Az üzenet az orosz átlagemberek felé egyszerű: „Látjátok, oroszok! Minket a földönkívüliek is segítenek, nektek esélyetek sincs ellenünk!”
És ugyanez az amerikaiaknak: „Semmitől nem kell félnünk, a földönkívüliek velünk vannak!”
Ez sem új trükk, csak régen vallási fanatizmusnak hívták.

Persze minderről az érintettek mélyen hallgatnak és hallgatni is fognak. A szovjet KGB (majd később a „Szövetségi Biztonsági Szolgálat” nevű orosz titkosszolgálat) soha nem arról volt híres, hogy elárulták volna a különféle trükkjeiket és módszereiket.
Az USA számára pedig több mint kellemetlen, hogy a saját hadseregük titkos kísérleteit a saját állampolgáraik próbálják folyamatosan kifürkészni és leleplezni, „naaagy földönkíííívülííí UFO összeesküvéééés” címen. Arról mégsem beszélhetnek, hogy most min dolgoznak éppen, ahogy arról sem, hogy eddig milyen dezinformációkkal próbálták átverni az ellenség titkosszolgálatait.

Még kellemetlenebb nekik, hogy hiába hoztak nyilvánosságra az idők során többször is különféle titkosított dokumentumokat, a nagy ufológusok rögtön megadják a választ arra, hol vannak az űrhajók meg az ufonauták: „Eltitkóóójáááák! Azé’ nem engednek be az épületekbe, mert akkor meglátnánk az ott fogvatartott űrlééényekeeet!”

Nemrég az oroszok is nyíltan beszálltak a játékba. Immár ők sem az amerikai kémszondák miatt lesik az eget, hanem az ufókat figyelik. Ha ez így megy tovább, a következő James Bond film címe ez lesz: „A 007-es UFO megfigyelő”.


- A „kamu” Holdra szállás

A tudomány és a valóság tagadása nemcsak az ufózásra és a paleo-mesékre jellemző.
A „laposföld” hívőkhöz hasonló társaság a Holdra szállás tagadói is.

Szerintük a Holdra szállás az csalás, a „soha nem járt a holdon ember” történeteik bejárták a világot. Pedig ebből annyi igaz, hogy EGY Holdra szállás tényleg nem volt, ugyanis HAT alkalommal járt ember a Holdon. (Bővebben lásd ide kattintva)

1. Apollo-11 (1969. július 20.)
2. Apollo-12 (1969. november 18.)
(Az Apollo-13 küldetés nem sikerült)
3. Apollo–14 (1971. február 5.)
4. Apollo–15 (1971. július 30.)
5. Apollo–16 (1972. április 21.)
6. Apollo–17 (1972. december 11.)

A megdöbbentően buta áltudományos magyarázatok sorát és a valóságot nem részletezném, akit érdekel, e két videó tökéletesen bemutatja ezeket:

Űrkutatás magyarul: (19 perc)
Hogyan működik: (19,2 perc)

A legtöbbször hangoztatott ezek közül a legelső Holdra szállással és az amerikai lobogó kitűzésével kapcsolatos. Mivel egy űrhajó nem luxusjacht, a zászlót egy nagyon kis dobozba zárva és rögzítve tudták szállítani. Ezért az összegyűrődött.
Mivel a NASA nem gondolt arra, hogy az űrhajókban alapfelszerelés legyen a vasalódeszka és a vasaló, az űrhajósoknak a Holdon nem volt lehetősége a zászlót szépen kivasalni, így az gyűrötten lett kitűzve.

Innen a legismertebb kamu, hogy „Há-há, lebuktak, a holdon nincs légkör, így szél se, akkor hogy fújhatja a szél a zászlót? Nem a Holdon, hanem a Földön készült a kép!!!”
Az űrhajósoknál vasaló helyett kamera volt. Így a Holdra szállási eseményt tévében közvetítették, és az egész világ látta - Magyarországon is élőben ment a tévében.
Azt is látta mindenki a filmen, hogy a zászló meg se moccan a kitűzésekor, nem fújja semmiféle szél, és a hosszú percekig tartó kitűzésekor merev, mozdulatlan - és gyűrött.
Persze nem a filmet, hanem egy fényképet szoktak a hazugmondók mutogatni, aljas valóságtalanító dumájuk „bizonyítékaként”.

Hogy miként kapott szárnyra ez az ostobaság?
Egy Bill Kaysing nevű fickó úgy gondolta, bérből és fizetésből nehéz megélni, a kitalált hazugságok terjesztése jövedelmezőbb. 1976-ban kiadta a „Soha nem mentünk a Holdra: Amerika 30 milliárd dolláros svindlije” c. könyvét - ezzel elindítva egy ma is keringő hazugságcunamit.

Egy felmérés szerint ma már

a britek egyhatoda csalásnak hiszi a Holdra szállást,
a fiatalok között még nagyobb az arány.
Oliver Morton tudománynépszerűsítő szerző szerint a „holdraszállás-konteó” népszerűsége nem meglepő: ha választani kell egy sok bizonyítékkal alátámasztott, de kevéssé hihető esemény (a Holdra szállás) és egy bizonyíték nélküli, de hihetőbbnek tűnő esemény (a Holdra szállás színlelése) között, sok ember az utóbbit választja.

Ugyanez a mentális jelenség látható a New Age többi buborékában is, az ezo-hókuszpókuszoktól az alternatív Bibliaértelmezéseken és az űrlény-istenségeken át a gyíkemberekig.
Amiről az embereknek van valós tudása, élből elutasítják a nyilvánvaló badarságot.
Ám amiről nincs valódi ismeretük, arról az átverést könnyen valóságnak hiszik.

Ebből adódik az is, hogy az átverős újságok kamuhíreinek lapozói arra a kérdésre, hogy ezt mind elhiszik-e, azt szokták válaszolni: „Persze hogy nem, hiszen ezek jó része marhaság. De van ám köztük valódi hír is, tudni kell közülük válogatni!”
Nos, a valóság ezzel szemben az, hogy ezek mindegyike marhaság. Kivétel nélkül. Marhaságok között kizárólag marhaságokat lehet találni - még akkor is, ha esetenként a marhaság annyira hihetőnek tűnik.

Egy valódi tudós ugyanis SOHA nem publikálna olyan helyen,
ahol hülyeségek jelennek meg,
és fordítva: egy hülyeség soha nem kaphat helyet egy tudományos szaklapban.
A kettő között tehát nincs, és nem is lehetséges az átjárás.
Erről már írtunk részletesen az anti-vaxxer mozgalom egyik főhazudozója, Judy Mikovits leleplezésénél, aki - a változatosság kedvéért - nemcsak tudományos csaló, hanem mellé még tolvaj is, így (Erich von Dänikenhez hasonlóan) köztörvényes bűnöző. (Bővebben lásd ide kattintva)

A Holddal kapcsolatos őrült képzelgések nemcsak a volt/nem volt Holdra szállással kapcsolatosak.
Idővel vadabbnál vadabb sztorik kaptak szárnyra.

A világ átveréséből (büntetlenül és gazdagon) élők kitalálták és elterjesztették, hogy a Hold túlsó felén földönkívüli űrhajók sorakoznak. Persze bizonyíték semmi, az érvelés pedig a komoly pofával előadott tudálékos szemmeregetés, meg egy halom „hiteles” forrásból származó ostobaság.

Bizonyítékként időnként az 1966-ban készült, német (pontosabban NDKs) „Orion űrhajó” c. sci-fi tévéfilmsorozatból is mutogatnak képeket.

A hülyeségeposz nem állt meg itt, a „jól értesültek” UFO konferenciákon győzködik a nagyérdemű közönséget, hogy Neil Armstrong amerikai asztronauta a Holdon alig egyméteres távolságból nézett farkasszemet egy idegen civilizációból származó lénnyel. (Azt nem magyarázzák, hogy lett ez kivágva az élőben közvetített adásból.)

Még a 19. században is sokan voltak, akik szerint a Holdon unikornisok, tündérek meg koboldok laknak. E Harry Potter filmekbe illő mesevilág lényei immár a földönkívüli civilizációk lényei lettek.

A külcsín más, a lényeg ugyanaz:

az őskorból eredő,
okkultista képzelgések
nem tűntek el,
csak átalakultak.
Noha a természetfeletti lények nagy ismerőit immár nem mágusoknak, hanem ufókutatóknak hívják, a történeteik ugyanarra épülnek: az emberi hiszékenységre.

Az egymást hülyítő társaságok holdkóros meséinek egyikében a Hold nem is egy nagyméretű kőgolyóbis, hanem egy földönkívüli (z)űrhajó. Amit csak azért lep be a por, mert így álcázzák, vagy mert az évmilliárdok alatt rárakódott. Ebben még nem sikerült egyezségre jutniuk.

Persze Hollywood erre a mesére is rárepült. A 2022-es Moonfall című film már ennek megfelelően készült. Aki eddig nem ismerte a „Holdhajó” képzelgést, ezzel pótolhatta; aki ismerte, annak bizonyító erejű; aki ismerte és elhitte, annak pedig dokumentumfilm.

E „remekmű” ismertetéséhez egy filmek bemutatásával foglalkozó oldalról idézek:

„... a film olyan szinten fullba nyomja az áltudományos baromságot, hogy az a nézőnek okoz szekunderszégyent ... egy műanyag, érzelmektől és érdemi látványtól mentes katasztrófafilm, amiben egy jó dolog van csupán: a stáblista felgördülése.” (acinemanias.com)

A Holddal kapcsolatos történetek meghökkentően nagyszámú hívei egymással is vitáznak:

- „A Holdon sosem járt ember!”
- „A Holdon az emberek ufókat találtak!”
- „Nincs is Hold, az egy űrhajó!”

A tények és a tudományos érvek egyiküket sem érdeklik, ők okosabbak holmi tudósoknál. Ezzel az „alternatív orvoslás”, „alternatív régészet”, „alternatív Bibliaértelmezés”, „alternatív csillagászat” mellé lett egy „alternatív Hold” is. Nem is egy, hanem rögvest három.

És persze (szerintük) az a hülye, aki nem veszi komolyan őket, a bolondokházába illő „alternatív” ostobaságaikkal.


- A Roswell-szindróma terjedése

A Roswell-szindróma lényege egyszerű.

Volt egy esemény, amiről néhányan (szándékosan) öblöseket hazudva sokakat félrevezettek.
Szinte rögtön leleplezték a hazugokat, mindenki megnyugodott, és többé senkit nem érdekelt.
Sokkal később (Roswell esetében 33 év múlva) új hazugok előhúzzák, leporolják és kiszínezik a régi hazugok dumáit. Mivel ekkor már senki nem emlékszik a valóságra, az emberek elhiszik. (Fúúú, hogy eltitkoltááák!)
Újabb hazugok vetik rá magukat a sztorira, és innentől már a valóság és a tények vannak hazugságnak beállítva, a nyerészkedő gazemberek pedig meggazdagodnak az emberi naivitáson.

Végül, a globalizációnak hála, a hazugság jövedelmező árucikként elözönli a világot, és a „rejtélyes/eltitkolt/ősi” valóságellenes ostobaság beleeszi magát a köztudatba.

Egyszerű, ám szemlátomást jól működő módszer. Ez egyben az összes New Age buborék lényege is. „Ősi”, „eltitkolt”, és „üldöztetés miatt elfeledett”   tudásra meg dolgokra hivatkozva, jól kiszínezve válik eladhatóvá mindaz, amit régen pont azért feledtek el, mert mindenki rájött, mekkora baromság.

Napjainkban az orosz titkosszolgálat mellett már az amerikai „demokrata” politika is rájött, hogyan tudja saját hasznára fordítani az UFO-őrület megszállottait - de erről már írtunk.


A következő részben bepillantunk az álrégészetbe, aminek hazug állításai a valódi régészek minden tiltakozása ellenére gyorsabban terjednek, mint a koronavírus.
Részletezzük az áldokumentumfilmek mibenlétét, és a televíziós visszaéléseket, melyekkel úgy lehet milliókat keresni, hogy egy börtönviselt, köztörvényes bűnöző hazudozásai kapnak helyet valódi tudósok igazságai helyett.

(by L.W.L.)
2022.09.17.

A témához hasonló bejegyzések:

- 2022.09.24. Egy világméretű átverés módszerei (2/2)
Avagy: álrégészeti történelemhamisítások. (megnyitom)

- 2022.08.27. Az USA szerint a politikát a hülyékre kell építeni
Avagy: Elhallgatott tények az amerikai kongresszus kijelentései mögött. (megnyitom)

- 2021.02.13. Amerika új ellensége: a valóság
Avagy: Hollywood és a vörös csillagok háborúja. (megnyitom)