Diáktüntetés és a diktatúra

Avagy: tüntetéskezelési tanácsok a jogállamiság szakértőjétől.

Magyarországon nincs se demokrácia, se jogállamiság. Sőt, már kerítés sincs egy építési területen, ami jelenleg építkezés helyett Isten állatkertjeként funkcionál.

A történelem során gyerekkatonákat sokszor használtak, és használnak ma is. A gyerekkatona ugyanis ideális harcos: tapasztalatlanságából fakadóan tudatlan, viszont könnyen fanatizálható.
Az ilyen gyerekek vadul harcoltak Hitletért, gátlástalan tömeggyilkosok voltak a Pol Pot vezette kommunista Kambodzsában, de ma is felfegyverkezve járkálnak néhány afrikai országban.

Az irak-iráni háború sem múlt el a gyerekkatonák bevetése nélkül. Az Irán részéről a „Szent Védekezés” néven ismert háborúban gyakran voltak olyan támadások, melyek élén gyerekek meneteltek. 2-3 sorban, szorosan egymás mellett, kezükben táblákkal, melyekre a síita muzulmán vallási vezető, Khomeini ajatollah fényképe volt ragasztva. Mögöttük pedig az iráni hadsereg fegyveres katonái.
Így rohamozták az iraki lövészárkokat. Az iraki katonák pedig két dolog közül választhattak:

a) nem lőnek a gyerekekre, és akkor a túlerőben lévő ellenséges sereg gond nélkül odasétál hozzájuk, a nyakukba ugrik, és mind meghalnak.
b) lelövik a gyerekeket; mert akkor tüzet tudnak nyitni a mögöttük vonuló ellenséges katonákra, ezzel kényszerítve őket a visszavonulásra. Viszont a halomra lőtt gyerekek miatt lelki váltságba kerülnek, depresszióba esnek, és harci kedvüket veszítik.

Egy ilyen támadás igazán win-win (nyertes-nyertes) helyzet volt a síitáknak, mert annyira mindegy, mit csinál az ellenség, mindenképp durván meggyengül tőle.
Természetesen a gyerekeknek elmagyarázták, hogy egyenesen Allahhoz masíroznak, a szüleiknek pedig azt, hogy ezzel ők is jegyet váltottak a 7. paradicsomba.

Ez a módszer sokaknak megtetszett, most Magyarországon is ennek bevetését látjuk. A különbség csak a táblák tartalma. Azokon Khomeini ajatollah helyett a „tanári banya tolla” ékeskedik, különféle verzióban.
Az előre küldött gyereksereg mögött pedig „hős” tanáraik haladnak kaján vigyorral, mert jól tudják: ez számukra win-win helyzet. Ha senki nem bántja őket, a feltüzelt gyerekek őrjöngve dühöngnek majd, amit ügyesen készített felvételekkel úgy lehet bemutatni, mintha egy hatalmas tömeg rázná le magáról az elnyomás igáját.
Ha nem törhetnek-zúzhatnak közben kedvükre, mert a rendőrség beavatkozik, akkor viszont ím a bizonyság a demokrácia nemzetközisége előtt: a gonosz Zorbán gyerekeket kínoz! Bármelyik is történjen, az ezt szervező „nagyon bátor és tisztességes” tanároknak baja nem esik. Ha pedig a pajzsfalként használt gyerekek közül páran megsérülnek, annyi baj legyen: legközelebbre beszerveznek helyettük másokat.
Amíg gyerek van, pajzs is van, előre hát elvtársak, hulljon a gyermek mint a pelyva, a demokráciáért való harc dicsőségében.
Ti szülők pedig bátran küldjétek e csatába gyerekeitek, ne féljetek: bármi bajuk esik, tanáraik majd kamerák előtt hullatnak értük nagy krokodilkönnyeket.

Anno Sztálin elvtárs a csimpánz és az ember keresztezésével akarta létrehozni a neki tetsző szocialista embertípust. Az elképzelés szerint ez igénytelen, agresszív és buta, ám mégis jól idomítható lett volna - ha sikerül. Bár a legprofibb orvos-biológusát bízta meg ezzel, akkor nem sikerült megvalósítani.
A nagy álom napjainkra valósult meg, mert a bölcsészeknek sikerült létrehozni a liberális gendertípust, ami tücsköt és pondrót eszik, meghökkentően tudatlan, állatiasan agresszív, de jól irányítható. S mi több: woke tudatos. Jelentsen is ez bármit.
Bevetésük országonként eltérő.

És lám. A napokban az aljasság mérgével megbolondított diákok, a Karmelita melletti építkezésen akár a megvadult állatkerti csimpánzok, úgy tépték szét az első kerítést, ami eléjük került. Az, hogy az egy építési terület, és azért van ott, hogy véletlenül se tévedjen oda egy járókelő, hogy aztán gödörbe zuhanva megsérüljön, lényegtelen. A lényeg a rombolás öröme, a pusztítás élvezete, az önfeledt őrjöngés állati vágyának kiengedése.
És amikor a rendőrök visszaszorították őket, egész bezzegnyugat láthatta a tévében Zorbánia rettentő terrorját.
Ám az egyik diák, akár a kismajom a banánfán, úgy kapaszkodott az egyik kerítésoszlopba. Ő azt ugyan el nem ereszti, ott fog csimpaszkodni addig, amíg el nem jön Tarzan, vagy le nem mond a Zorbán.
Egyik sem történt, helyette lefújták könnygázzal. Aztán még pár hasonló kerítésen lengedezőt is, akik szemlátomást azt hitték, ők mind Csita, és (a kommunista verziós) Tarzan oldalán küzdenek a gorillákkal a banánfák feletti uralomért.
Vélelmezem, a tökéletes kommunista Tarzan az Bitte Zsolt, aki félmeztelenül szereti mutogatni magát a gyerekeknek szóló, efebofil-lmbtqi(xyz) népszerűsítő videóiban.


És lám, már őrjöng is a bal-liberális sajtó, mutogatva a felvételeket: „Ím a bizonyság az EP és a gender előtt, hogy a Zorbáni erőszak bántotta őt!”


Ha ugyanezen (mű)Tarzanok által vezetett Csiták ezen újságírók házát rohamozták volna meg, az ő kerítésüket tépték volna szét, az ő kapufélfáikon lengedeztek volna napestig üvöltve, és az ő kertjüket taposták volna, miközben az ő házuk ablakait törték volna be, most vélhetően egészen mást irkálnának.
De nem az ő magánvagyonuk, hanem mások magánvagyona szenvedett kárt, márpedig

egy kommunista mások vagyonával
csak két dolgot tud kezdeni:
elrabolni vagy tönkretenni.
De mi lenne a jó megoldás? Az, ami mindenkit elégedettséggel tölt el, és amitől mindenki megnyugszik?

Először is rendezni kell a fizetéseket. Egyrészt, aki kommunista, az nem dolgozhat heti 40 órát, mert akkor nem marad ereje a falán csüngő vörös csillagot fényesíteni. Másrészt az a minimum, hogy ötször annyi fizetést kapjon, mint bárki más.
Ha az illető nemcsak kommunista, hanem tanár is, akkor hetente 20 óra munkáért minimum havi egymilliót kapjon kézhez.
Ha mellé még pedofil (pontosabban: efebofil) is, lmbtqi(xyz) módra, akkor ugyanennyi pénzért tanítania se kelljen, épp elég fárasztó szegénynek a gyerekek szexuális zaklatása.
És végül természetesen csak a kommunista tanárokra vonatkozzon mindez, mert a nem kommunista tanárokat ki kell rúgni, elvégre aki nem Marxhoz és Leninhez imádkozik, az ne kerüljön gyerekek közelébe.

Minderre Rákosi Mátyás is elismerően csettintene, az ehhez szükséges pénzt - merthogy fizessenek a gazdagok - a nem kommunista családok adóterheinek növelésével elő lehet teremteni. Ha kell, jöhet megint a padlássöprés, arra is vannak kipróbált módszerek.

Persze, persze, nem szabad őket megbántani, ők nem is kommunisták, hanem liberálisok. Meg szocialisták. Meg zöldek. Meg nácik is, a LYobbikkal való összeborulás óta. Ők tehát nem kommunisták, hanem összellenzékiek.
De a kommün (francia) szó jelentése: közösség. És ők mind egy nagy, bal-liberális közösségben vannak. Tehát kommünben. Szóval ők úgy kommunisták, hogy nem kommunisták.
(Meg nem homoszexuálisok, csak szeretnek a saját nemükkel entyem-pentyem célból ismerkedni a prideon.)

Valamiért úgy tűnik, ezek a követelések nem valósíthatók meg. Még akkor sem, ha minden nap eléneklik a „Bella Ciao”-t, ami ugyan egy tőről metszett kommunista dal, de amikor a tanci néni ezt énekli egy tüntetésen a színpadon, akkor (valami varázslatra) ő nem kommunista, hanem demokrata. És amikor egy iskolában hangszóróból is ez a dal hívja a tüntetésre a diákokat, olyankor se kommunistákról van szó, dehogy. Demokratákról.

Ideje lenne demokráciát tanulnunk, ha már ilyen sok tanítója van.

Elsőként a manapság vallásügyi szakértőként publikáló Tóta W. Árpádtól.

Tóta W. Árpád a független-objektív újságírás nagymestere, a jogállamiság nemzetközileg elismert szószólója, és főként a legismertebb jogtudósa annak, hogyan kell egy demokratikus jogállamban a tüntetőkkel bánni.

Nézzük is meg, mit is kellene tennie az Orbán kormánynak ahhoz, hogy végre elismerten a jogállami demokrácia erkölcsi piedesztáljára kerüljön.
Tóta W. Árpád, 2003.05.05.-én, 08:16-kor a mindenben tökéletesen liberális Index c. lapban „Anyád napja” címmel publikálta mindazt, ami egy jogállami demokráciában tüntetés esetén elvárható.
Három évvel később, a Gyurcsány Ferenc vezette kormány meg is valósította az itt leírtakat, tehát úgy is mondhatnánk a nagy tanító bölcs szavaira, hogy
ezen újságcikk
a liberális demokrácia
tüntetéskezelési kézikönyve
Olvassunk bele, hogy végre megtudjuk, hogyan kell(ene) jogállami módon bánni a tüntetőkkel:

„Megint szegényebbek lettünk egy sortűzzel. Le kellene már számolni azzal a hülyeséggel, hogy demokráciákban a rendőrnek muszáj tehetetlennek lenni. Arra tartjuk ugyanis többek között, hogy megfegyelmezze azt a fix csőcseléket, amely időnként hídblokáddal és utcai garázdálkodással éli ki aktivista ostobaságát.” (Tóta W. Árpád, 2003)

Jelen „diktatúránkban” csak egy kis könnygázt kapott a garázda tüntető, bezzeg egy demokráciában sortűz lenne az összesnek jutalma. Mint 1956 őszén, amikor az elvtársak Kalasnyikovval lőtték a tüntetőket. Azok voltak ám a szép, (népi)demokratikus idők. Ha nincs elég gépkarabély, csak szólni kell az EU-nak. Ha az ukránoknak tankot is küldenek, csak van számunkra is pár ládányi AK-47 elfekvőben. Persze kellő mennyiségű lőszerrel.

De ne álljunk itt le, tanuljuk tovább a jogállamiságot.

„Nem málészájjal bámulni, ahogy néhány száz feltüzelt félállatka trombózist okoz a közlekedésben, vagy éppen lokálisan megszünteti a demokráciát.
Tessék ilyenkor lövetni, ahogy normális országokban szokás.” (Tóta W. Árpád, 2003)

P. Lilinek (róla és hátteréről itt írtunk), a baloldal új trágárkájának tehát ezt kellene ordítania a kezében tartott hangosbeszélőbe:

„Mi a f...szra vársz,
lőj már agyon b+!”

És ha a rendőr megteszi, akkor végre Hajnal Miklós kijelenti, hogy kiharcolták a demokráciát, és Hadházy Ákos sem veri magát többé a földhöz.

Olvassuk tovább, hogy jöhetne el hozzánk a demokrácia.

„A standard eljárás az, hogy feláll szépen a rohamrendőrség falanxba, és kioszt száz-kétszáz gumilövedéket.
Az egy jókora darab műanyag, tulajdonképpen egy repülő ököl; ha nem talál el jobbról, akkor balról ér - és akit eltalál, az legközelebb megkeresi a tiltakozás törvényes módját.
Vagy ha reménytelenül hülye, akkor legalább fekszik egy darabig, és infúzión kapja a betevő kevertet.” (Tóta W. Árpád, 2003)

Tadaaaam... Gyurcsányék 2006-ban meg is tették, a demokratikus Európai Unió pedig teljesen rendben valónak és jogállaminak találta, mert a kilőtt szemek mellett volt lovasroham, és fémviperákkal történő fejbe verés is.
Ez utóbbiból jó sok, mert egy-két fejbe verés nem fejbe verés, 200 fejbe verés egy fejbe verés - de egy fejbe verés nem fejbe verés.

És természetesen egy rendőr nem rendőr, 12 rendőr 1 rendőr - de egy rendőr nem rendőr. Tehát könnygáz után az a helyes eljárás, hogy 10-12 rohamrendőr fémbotokkal addig üti, amíg mozog. Meg még utána is egy kicsit, mert biztos, ami biztos. Így szerette Szamuely is, az 1919-es népbiztos.

Később Heller Ágnes elmondta az ezzel kapcsolatos EU meghallgatáson, hogy nem történt itt semmi. Az MSZP akkori vezetője, Hiller István pedig azt, hogy nem a szemünknek kell hinni, (mert azt még kilőhetik?!) hanem Heller Ágnesnek, mert ő nemzetközi hírű filozófus. (lásd pl. ide kattintva)

Nem is oly rég, 2019-ben a francia elnök, Emmanuel Macron mutatta be ugyanezt a sárgamellényesek tüntetésén. A demokratikus tüntetéskezelést kilőtt szemek, törött csontok és patakokban folyó vér kísérte, természetesen jogállami módon, így az EU-nak semmi kifogása nem volt ez ellen. (Lásd pl. ide kattintva)

Természetesen az idők során a nagy liberális bölcs, a jogállamiság élharcosa, a független újságírás mintaképe, a demokrácia nagy tudója további hasznos tanácsokat is mondott.

„Hosszú távon tehát az a teendő, hogy ezt az igazságtalanságot ki kell küszöbölni, megakadályozva egyben azt is, hogy jobb sorsra érdemes honatyák a nyilvánvalóan tudatos hazugság eszközéhez kényszerüljenek folyamodni.
Mi sem egyszerűbb ennél: meg kell vonni a választójogot az ország legbutább öt vagy tíz százalékától. Nem lehet elégszer elmondani: a demokrácia, a teljes, válogatás nélküli választójog túlhaladott berendezkedés.

Kerül amibe kerül, nem lehet elégszer hangoztatni: be kell vezetni az értelmi-tájékozottsági cenzust. Teszteljük a tisztelt polgárt, mielőtt kezébe adjuk a döntést; ugyan mondja már el, mint micsoda próbál ő most beleszólni Magyarország ügyeibe. Csak néhány egyszerű kérdés államformáról, történelemről, földrajzról - aztán elégséges fölött mehet szavazni, a legjobbak még szorzót is kaphatnak. Mert hadd érjen már többet annak a szavazata, aki nem az ingyenkonzervért és az ingyendemagógiáért jött voksolni. S ha majd az elmoszatosodott agyú alkoholbetegekkel nem kell számolnia egyik pártnak sem, ha nem lehet belőlük spontán rohamosztagot szervezni, ha az ő szimpátiájukért nem jár pont a játékban, és ha nem érezhetik úgy, hogy kíváncsi rájuk az ország - na akkor lehet elkezdeni a társadalmi párbeszédet.” (Tóta W. Árpád, 2003)

Ez valóban remek, jogállamiságnak megfelelő ötlet, bár lehet, hogy így nem igazán lenne minden ember egyformán kezelve.
Számtalanszor bebizonyosodott már, hogy annyi meghökkentően ostoba, degenerált idióta tobzódik a bal-liberális táborban, hogy az ember csak néz döbbenten, mert nem hisz a szemének.

Az „Értelmes-e a bal-liberális értelmiség?” c. sorozatunkban bemutattuk, hogy eme díszes liberális társaság krémje valahol a komplett idióta és a teljesen elmebeteg között mozog. Képzeletbeli tündérkékkel csevegnek Theta Healing meditáció közben, amivel 10 szálú DNS-t növesztenek magukban, de (szerintük) a levágott lábat is vissza tudják növeszteni telefonon keresztül.

Mellé mindenféle mágiákat tanulnak, de a helyesírás nevű varázslattal képtelenek boldogulni. A toll nevű varázspálca egyszerűen nem akar engedelmeskedni nekik - bizonyára a Zorbán megátkozta. (Erről itt írtunk: Helyesírás 666 diplomával)
Közben az alakváltó gyíkemberektől rettegnek, és ennek a legnagyobb amerikai szakértőjét a haladó tanárok meg is hívták az egyetemükre előadást tartani. (Erről itt írtunk: Felsőoktatás gyíkemberekkel)
Bemutattuk azt is, hogy a bölcsésznek tanuló egyetemisták a legalapvetőbb kérdésekre sem tudtak válaszolni fizikáról, történelemről, földrajzról.

Az ilyenekről pedig Tóta W. mindent (is) tudó liberális elvtárs megmondta: el kell venni a szavazati jogukat is.

Szóval egy igazi liberális demokráciában a most tüntető diákok véleménynyilvánítási jog helyett sortüzet kapnának.

És most ennek megvalósulásáért tüntetnek.
Vajon tényleg örülnének, ha megkapnák, amit ennyire kérnek? Vagy nekik semmi se jó? Ha nincs sortűz az a baj, ha van sortűz az a baj?

Esetleg mindez csak akkor érvényes,
ha bal-liberális kormány van,
mert nekik mindig mindent szabad,
míg mindenki másnak csendben
kell tűrni a liberálfasiszta terrort?!

Elvégre bezzegnyugaton így szokás.
Érdekes, hogy Kun Béláék rablógyilkosainak 133 napos terrorjáról nem szoktak beszélni az elvtársak, de a Prónay és Héjjas féle, pár falatnyi visszaadott kölcsönkenyér miatt még ma is elsápadva sikítoznak.
Rákosi és Kádár rémtetteire viszont csodás dolgokként emlékeznek.

Persze a mai kommunistáknak - akik most liberálisnak hívják magukat - már kevés a marxizmus. Most még elvárt, de az igazi haladársághoz hamarosan kötelező lesz buzinak is lenni, mert az egyre nagyobb teret hódító, transgender-marxizmus nevű új, ideológiai csoda ezt hozza magával. De erről majd legközelebb.

Térjünk vissza a bölcs liberális hírmondóra, Tóta W. Árpádra. Ő 2005.11.25.-én azt is leírta „Amerika haláltáborai” címmel, hogy a külföldi politikusok és újságok mit csináljanak Magyarországról alkotott a véleményükkel.

„Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma évente ír egy jelentést Magyarországról. Hogy mennyire tartjuk tiszteletben az emberi jogokat, hogyan menetelünk a demokrácia útján, és általában jól viselkedünk-e. Bárki megnézheti a nagykövetség honlapján, épp ezt olvasgatom. És ahogy olvasgatom, szálldogál a fejembe a vér.
Szégyenkeznem kéne tulajdonképpen, de valahogy mégis inkább azt mormogom, hogy anyádról jelentgess inkább, jenki paraszt. Amerikának ehhez nincs erkölcsi alapja.” (Tóta W. Árpád, 2005)

Szóval kedves liberális tüntetők, tessenek most elmenni Pressman nagykövet úr irodája elé, ott is tessenek üvölteni, állatként tombolni, így tudatva vele, hogy az édesanyjára ragasztgasson plakátokat, ne a mi városainkban. Elvégre ha valaki 2005-ben jenki paraszt volt, az 2023-ban is az.
Ellenkező esetben még azt gondolnánk, elfogultságról van szó, mert ha valaki egy homoszexuális kapcsolatban él örökbefogadott gyerekekkel, akkor már nem jenki paraszt, hanem liberális példakép.

És végül nézzük, a nagy tanítómester mit mondott még a jogállami demokrácia helyes gyakorlásáról:

„Többnyire tiszteletben tartjuk az emberi jogokat, állapítja meg a jelentés, de azért adódnak problémák. Például néhány esetben a rendőrség túlzott erőszakot alkalmaz annak ellenére, hogy a törvény tiltja a kínzást: ütnek, rúgnak vagy akár gumibotoznak. Valamint a kirendelt állami ügyvédek gyakran színvonal alatti munkát végeznek. Meg a börtönviszonyok.” (Tóta W. Árpád, 2005)

Tehát amíg a Zorbáni rendőrök nem verik ronggyá a rendőrségen a letartóztatottakat, nem analfabéták a kirendelt védőügyvédek, és nem az ókori Róma rabszolgáinak celláit tükrözik a börtönök, addig itt nem lesz valódi jogállamiság.

Ez van...
Van még mit tanulnunk, van mit bepótolni.

De legalább már tudjuk, hogy ha legközelebb a kerítéseken a majomházba illő módon lengedező tüntetőket látunk, mit kell tennünk ahhoz, hogy még Donáth Anna is jogállaminak találja.

És végül említsük meg azokat a szülőket is, akiket önnön semmirekellőségük miatt egész életükben a mindent gyűlölet jellemzett; így a gyereküket is gyűlölik. Ezért arra nevelik őket, hogy pszichopata állatként kell élni és viselkedni, hadd legyenek ők is boldogtalan, sikertelen szerencsétlenek.
Kicsit sem kedves kommunista szülők! Ha netán gyerekeitek sértetlen térnek haza a tüntetésről, ne feledjétek ti magatok összeverni őket, így pótolva azt, ami elmaradt.
De azért - ha lehet - ne lőjétek le őket. Még akkor se, ha a liberalizmus nagy tudói szerint a sortűz minden valamire való tüntetés velejárója.

Tóta W. Árpád azóta a HVG-nél dolgozik, és valószínűleg nem szedi rendesen a Cavinont, így elfeledve régi írásait, homlokegyenest másként ír a tüntetéskezelések, és a nemzetközi diplomácia helyes mikéntjéről.

S mi több, tavaly azt írta, káromkodni az a minimum. Meg hogy Isten őszerinte baromállat. (Lásd ide kattintva.)

Szerintünk viszont Tóta W. Árpád a baromállat, és vele mindazok, akik ezt a kétszínű, elállatiasodott, ocsmány, aljas és hazug, velejéig romlott politikai tábort bármilyen módon támogatják.
De persze mindenki a magához hasonlók között érzi jól magát. Van, aki békés, normális és jóakaratú emberek között, és van, aki a majomházban; ahol kedvére üvölt mint egy állat, és közben dühödten lengedezik a vasrácson.

Konklúzió: az igazán elszánt bal-liberális aktivista jogállami életet él. Tüntetés előtt, még otthon beleveri a fejét néhányszor a falba, majd kilövi a saját szemét. Ezután a kórházba megy, ahol azt ordítja, hogy: O1G!
Kunhalmi Ágnes már bemutatta egy ajtón, hogy is kell ezt csinálni.
A többiek csak műkedvelők. Ők inkább maradjanak otthon és nézzék a tévét, mert hiteltelenek.

(by L.W.L.)
2023.05.10.

A témához hasonló, előző bejegyzés:

- 2022.11.07. Így nevelj proletárt - a Lili jelenség háttere
Avagy: komcsi apu, boszi anyu és a nőakasztós bácsi támogatása. (megnyitom)