Hadik - egy film, amit ÉRDEMES megnézni

Avagy: igazi magyar film, nem csak magyaroknak.

Történelmi utazás a huszárok lebilincselő világába és Hadik András katonai bravúrját bemutató dicsőséges időkbe.

Mielőtt a film bemutatásába kezdenénk, tegyünk egy kis kitérőt.

A rendszerváltoztatás utáni, szocialista kormányok idején megszoktuk, hogy magyar filmet nem nézünk.
Ezek a filmek a „Merjünk kicsik lenni, elvtársak!” üzenettel készültek, és azokhoz szóltak, akik felmenői a Deák Ferenc féle kiegyezés után költöztek Magyarországra, de eszük ágában sem volt beilleszkedni. Ők csak ideiglenes(?) lakhelyüknek tekintették e hont, lenézték és gyűlölték az itt élőket, beilleszkedés helyett az itt élők mocskolásával foglalkoztak, és a hatalom megszerzéséről álmodoztak. Sajnos az idők során ez néhányszor, több-kevesebb időre sikerült is nekik.
Családi hagyományuk alapja, hogy a magyar népet lenézni és történelmét elhazudni kell, alantas senkiknek beállítani a magyarokat, akiknek csak azért van még országuk, mert ez egy olyan pocsék hely, hogy az idők során nem kellett senkinek. Ez volt a kommunista diktatúra történelemoktatásának alapja, és ezek utódai ezt képviselik ma is.

„Nesze nektek, magyar film” hörögték ezen antimagyarok, és igyekeztek mindent elhazudni és bemocskolni arról az országról, amiben ők is éltek. Persze jól tudták, hogy tehetségtelen semmirekellő mivoltuk miatt az általuk favorizált országokban éhen halnának, így inkább itt maradtak, és kapcsolatrendszereiket felhasználva élősködtek a közpénzeken - amiket az elvtársaik nem sajnáltak tőlük arra, hogy folyamatosan olyannak hazudják a magyarokat, amilyenek valójában ők maguk.

Évtizedeken át ez volt a „magyar film”.

Tipikus példája ennek a „Magyar vándor” című, a honfoglalást gyalázó, a hét vezért alkoholista értelmi fogyatékosnak beállító 2004-es förmedvény.
Ilyenek voltak a Kern, Gálvölgyi, Bajor és Hernádi főszereplésével készült filmek is. Dögunalmas, semmitmondó vackok voltak ezek, tisztán látszott, hogy a magyar filmgyártásra szánt összegek elköltésén kívül csak arra szolgáltak, hogy bemutassák, mennyire alantas, buta, kigúnyolnivaló a magyar.
És persze a sajtójukból ömlöttek is a dicshimnuszok, mögöttük pedig a „hehehe, hahaha, micsoda sz@r országnak hülye népe ez, hihihi”.
Az RTL klub is ennek szellemiségében készítette „a falusi emberek közül, aki nem alkoholista, az ostoba, primitív és bunkó” mondandóval rendelkező tévésorozatát.

Persze a színdarabjaik se különbek, és még van képük visítani, hogy alig járnak emberek a színházaikba. Minek? Miféle ember az, aki azért megy valahová és fizet pénzt, hogy szembeköpjék?
Ennek is tipikus példája az Alföldi Róbert által rendezett, „István, a király”, aki 2013-ban az elvtársaira jellemző módon arra használta a kapott pénzt és lehetőséget, hogy nemcsak bemocskolja az eredeti művet, hanem magasról leokádja államalapító Szent István királyunkat is. A „művész úr” alkotásában Géza fejedelem alkoholista, aki azt se tudja, merre van arccal, és mindenki hasonlóan alantas meg undorító. Természetesen a sajtójuk harsányan dicsőítette, aztán pedig együtt szörnyülködtek azon, hogy pár nappal később az utcán a rendező urat meg akarták verni, és egy múzeumba menekülve hívta a rendőrséget. (Lásd pl. ide kattintva)
Ebből is látszik, hogy valós nézői kritikával az ilyenek nem szeretnek szembenézni, ahogy tetteik következményeivel sem. A fejükben a magyarok merjenek kicsik lenni, és fogadják hatalmas áhítattal, ahogy nyakon okádják és leköpdösik őket - mert hát ez ám a művészet, és akinek nem tetszik, az egy ostoba bunkó.

Ám jött a Fidesz, és nekiállt lassan, de biztosan véget vetni ennek. Természetesen eme bal-liberális kulturális mocsokban fetrengők minden egyes alkalommal szubkulturális halálhörgéssel árasztották el a sajtóikat, hisz mi is lehetne szörnyűbb annál, mint a Rákosi Mátyás idején megálmodott hamis magyarságkép lerombolása. Mi is lehetne borzalmasabb, ha nem az, hogy magyaroknak tényleg róluk szóló filmek készülnek, nem pedig magyarnak hazudott förtelmes ocsmányságok. Ó, nem elvtársak, ez szörnyű - ha ez a szemlélet elterjed, mi lesz akkor azzal a sok, tehetségtelen hulladékkal, akiket fáradságos munkával piedesztálra emeltek, noha egyedül a köpködéshez és a hazug mocskolódáshoz értenek? Még a végén a kultúrában is a tehetség és a hozzáértés dominálna, az eddig oly jól jövedelmező magyargyűlölet helyett...

2020-ban dokumentumfilm készült a pozsonyi csatáról. És jött a kritika: fúúúj, borzalmaaaas, meg amúgy is: miért nem élőszereplős, holmi gagyi animáció helyett.
2 évvel később, az Aranybulláról készült, 6 részes dokumentumfilm sorozat élőszereplős lett, minőségében semmivel sem rosszabb, mint amik ebben a kategóriában készültek bezzegnyugaton. De persze erre is csak a köpködés meg az uszítás volt az antimagyarok reakciója - ebből is látszik, hogy teljesen felesleges és értelmetlen bármiben is megpróbálni megfelelni nekik. A bal-liberális szubkultúrában egy magyar film vagy a magyarok mocskolásáról szóljon, vagy valami önfeledt orgiákba átcsapó buzulásról. Számukra minden más e honban elfogadhatatlan.

Ezért gyűlölik annyira a Hadik című új, magyar mozifilmet is.

Nincsenek benne buzik, és se Hadik Andrást, se Mária Teréziát nem néger játssza, innentől a haladároknak a sült tücsök és a rántott pondró zabálása közben nem tud hozzájuk illő élményt nyújtani.
Sebaj.

A magyar embereknek annál inkább tetszeni fog, mert szerencsére nekik, és nem a kizárólag lakhelyükben és állampolgárságukban magyaroknak készült.

Kezdjük azzal, hogy a film egy valós történelmi eseményen alapszik.

A huszár virtus egyedülálló volt a magyar történelemben, magába foglalta a kalandvágyat, az erkölcsöt, a becsületet, a hazaszeretetet és a bátorságot. (Tehát mindent, ami a bal-liberális táborban értelmezhetetlen.)

Ennek kiemelkedő képviselője volt a poroszokat egy huszárvágással porig alázó gróf Hadik András, majd az unokája, Hadik Ágoston, magyar huszártiszt is, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvéd ezredese.
És az ükunokája: Hadik János lett volna Magyarország miniszterelnöke 1918-ban - ha nem lépett volna közbe a Károlyi Mihályék féle dögszagú őszirózsás forradalom, ami Kun Béláék rablógyilkosaival folytatódva az országvesztéshez vezetett. De a baloldal csak ilyen dolgokra képes, és erre még büszke is - a konzervatív magyar ember viszont olyanokra büszke, mint a Hadik család. Nincs ebben semmi meglepő, mindenki a hozzá illőket tiszteli.


A Hadik Andrásról szóló egy nagyszerű, érdekes, izgalmas történelmi film.
Mellé látványos, szórakoztató és helyenként humoros.
Tökéletes kombináció egy könnyed, ám emlékezetes mozizáshoz.

Aki szereti az ilyet, annak mindenképpen ajánlott. Pláne, hogy a fent vázoltak miatt finoman szólva sem bővelkedünk az ilyen alkotásokban - pedig nagyon sok ilyen kellene, mert Rákosiék óta generációk nőttek fel egy széthazudott és bemocskolt, hamis magyarságképben.

Mivel nem lenne illő elrontani a film adta élményt „spoilerezéssel”, nem megyünk bele a részletekbe.

A film hivatalos előzetese ide kattintva új ablakban nézhető meg: https://www.youtube.com/watch?v=7FM3GOUCiVo

További kedvcsinálónak: „Így készült a Hadik film”. Új ablakban ide kattintva: https://www.youtube.com/watch?v=z6MKMYGruRc

Aki inkább olvasni szeret, annak a mafab.hu ismertetője ide kattintva, vagy a port.hu-é itt.

Végül pár gondolat a színészekről is.

Gróf Hadik Andrást remekül alakítja Trill Zsolt, őszinte elismerést érdemel. Szintén nagyszerű volt Horváth Lili is Mária Terézia királynő szerepében.

Reviczky Gábor is zseniális a félőrült zseni szerepében, Mucsi Zoltán pedig tökéletesen adja a korabeli 444-es újságíró karakterét. Igen, bármire kész bérfirkászok már akkor is voltak, az ilyenek miatt terjedtek el később Franciaországban Mária Terézia lányáról, Mária Antóniáról (XVI. Lajos felesége) a lekülönbözőbb hazug, légből kapott ocsmányságok.


A film közben tegyük félre az élőítéleteinket is.

Személy szerint (a „Magyar vándor”, a „Mi kis falunk” stb. miatt) nem kedvelem Szabó Győzőt, de elismerésre méltóan jól alakította a szerepét.

És persze Molnár Áron, alias noÁr... Személyéről a 2022-es prolik trágárkája kapcsán már írtunk, „Noár, és a pulóver ár” alcímmel. (Lásd ide kattintva)
Ennek megfelelő rossz érzéssel ültem én is a film elé - ami hamar szertefoszlott.
Ami igaz, az akkor is igaz, ha nem tetszik. Így azt kell mondjam, hogy bár noÁr a közéletben minden bal-liberális lózung és aljasság csimborasszója, ha akar, tényleg tud jó színész lenni. Sőt: nagyon jó is.

Annyira jól adta a neki adott kemény huszár karaktert, Jóskát, (azaz gróf Gvadányi Józsefet) hogy el kell ismerni: remek színész, (csak embernek pocsék?!) így a filmet rendező Szikora Jánostól jó döntés volt neki adni a szerepet.

Ráadásul - mint oly sokszor - ezzel most is bizonyságot nyert, hogy mennyire kamu és hazug maszlag a bal-liberálisok által terjesztett lózung, hogy a NER világában szegény baloskák nem kapnak levegőt se, nemhogy munkát. Ha ez így lenne, ebben a filmben nem kapott volna Molnár Áron parádés szerepet.

Mindezek miatt arra kérném azokat a jobbereket, akik noÁr miatt a film elutasítására buzdítják az embereket, hogy NE TEGYÉK.

Végre valahára itt egy jó történelmi magyar film,
nekünk készült, értünk készült,
akarjunk minél több ilyet,

és mindeképpen:

MENJÜNK EL A MOZIBA ÉS NÉZZÜK MEG.
Mi már megtettük, kérek minden magyar embert, aki megteheti, tegye ugyanezt. Támogassuk ezzel a magyar filmeket, mutassuk meg hogy igen, van rá igény, kell az ilyen, sőt: minél több kell.

Még akkor is, ha közben az IMDB-n a dögök veszettül igyekeznek lepontozni, médiájuk pedig ezerrel savazza és már akkor gyűlölte, amikor még el sem készült.

(by L.W.L.)
2023.03.11.