Mítoszrombolás: az ateisták hitrendszere - 1.

Avagy: tények a MATT álvalósága mögött

Utoljára Rákosi Mátyás idejében volt olyan erős az ateista propaganda, mint napjainkban. Már a csapból is az folyik, hogy a tudomány szerint gondolkodó ember csak ateista lehet. De ez pont annyira hamis, mint az összes többi marxista halandzsa.

Sztálin idején járatták a csúcsra azt a „tudományos marxizmus” nevű handabandát, ami bár mindenben hazugságnak bizonyult, napjainkban újraindult. A 100 éven belül, 100 millió ember halálát okozott kommunisták fattyai most liberálisnak öltözve hirdetik ugyanazon hazugságokat, mint elődjeik. És pont úgy: szemrebbenés nélkül, melldöngetve, az ideológia alapú legalja förtelmet tudományosan bizonyított tényeknek hazudva.

Ideje leleplezni őket, és rámutatni: a régi, 4 elemis félanalfabéta kommunisták, és a mai, „értelmiségi” liberális ateisták között egyetlen valódi különbség van: ez utóbbiak jobban tudnak hazudni. A valódi tudomány ugyanis nem politikai propaganda, még akkor sem, ha a kommunista agitprop mai munkásai újra ennek ellenkezőjét állítják.

Félreértés ne essék: nem hittérítés vagy valamiféle filozófiai győzködés, és egyéb vonatkerék-pumpálás a célunk. E helyett eme új sorozatunkban rámutatunk arra, hogy a köztudatban egészen más van a tudomány állításairól, mint amit a valódi tudósok mondanak. Ezzel a szemlélettel járjuk végig lépésről lépésre „az élet, a világmindenség meg minden” nagy kérdéseit.

Tartalom:

1. Fejezet: Tények a MATT álvalósága mögött


- Bevezető
- A parttalan viták fogalmatlansága
- Tudomány: bizonyított valóság vagy elméletek tárháza?
- A tudósítás bölcsessége
- Az ateizmus hittérítői
- Az univerzum finomhangoltsága

Ha még nem osztotta meg
ezt az oldalt, itt is megteheti:



Bevezető

Mostanában gombamód szaporodnak az interneten (főleg a YouTubeon) a tudományos ismeretterjesztő csatornák. Ez örvendetes is lenne, hisz van közöttük nagyon sok jó és hasznos. Csakhogy zömmel valami furcsa okból kifolyólag kötelességüknek érzik, hogy legalább egy olyan videót csináljanak, amiben a kereszténységet köpködik, hosszas filozofálgatásokat tolva arról, amit már Marx is leírt: „Isten nincs, a vallás a tömegek mételye, le kell(ene) rombolni, meg kell(ene) semmisíteni” stb.
Ezzel erősítik azt a TÉVES(!) sztereotípiát, miszerint a tudomány=ateizmus, vallás=idiotizmus és tudomány <> Istenhit, ateizmus=értelem.
Ez innentől valójában nem más, mint az, amit anno a kommunisták műveltek, tudományos marxizmus néven.

Mellé nemrégiben a Magyar Ateista Társaság (avagy: MATT) feljelentést tett az ellen a plébániatemplom ellen, amely egyszer harangszóval „megzavarta”(?!) Hadházy Ákos egyik (napi szintű) tüntetését.

Ugyanez a társaság a honlapján a II. János Pál pápa tér ellen is tiltakozik, és követeli(!), hogy az kapja vissza a kommunizmus idején kapott „Köztársaság tér” megnevezést. Tevékenységüket és céljaikat világosan tükrözi, hogy a honlapjukon külön politika menüpont is van, ahol a (lényegileg marxista) politikai nézeteiket népszerűsítik. Tekintsünk most el attól a ténytől, hogy a valódi tudomány önnön mibenléte okán politika és világnézet semleges; és a tudományosan alátámasztott tények, valamint az ateista filozófia egyszerre történő képviselete önellentmondás.

Mindennek hála, mára ellepték a Facebooktól a YouTubeig a vallási témájú posztokat és videókat az olyan ateista kommentelők, akik tipikus trollként reális gondolatok helyett csak fröcsögnek, és lózungolva mocskolódnak.

Mivel ezek érdemi válaszokat nem szoktak kapni, büszkén döngetik a mellüket önnön felsőbbrendűségüket hirdetve.
De vajon tényleg annyira okosak az ateisták, mint állítják? Vajon tényleg tiszta valóságot hirdetnek - vagy egy hamisítottat, ahogy a történelemmel tették a kommunisták? Tényleg a kereszténység veszélyes a társadalomra, vagy az ateizmus?

Egyáltalán mi az ateizmus? Tényleg a logika és az értelem világnézete - vagy egy antikeresztény vallás, ami annak torz tükörképeként funkcionál?
Az ateizmus tényleg nem valláspótlékként szolgáló hitrendszer, hanem bizonyított tények tömkelege?

Ezt a kérdéskört fogjuk most végigjárni.

Mivel mindent részletesen kifejtve legalább ezer oldal lenne, csak a legfontosabbakra térünk ki, arra is dióhéjban. (De így se lett rövid.)

Fizika, kémia, biológia. Univerzum, élet, értelem. Pszichológia és történelem.
Ezekre fogunk összpontosítani, kitérve a köztudatban lévő közhelyekre, és az ezzel szembeni tudományos valóság tényeire. Mert bármilyen furcsa, a tudományra mutogató, lózunglengető ateisták részben a tudomány mibenlétével ellentétes dolgokat hirdetnek, részben pedig elrejtik az emberek elől azt a tudományos valóságot, ami sokakban ébresztene kétségeket az állításaik hitelességéről.

Igyekeztünk nem unalmasan, és pláne nem érthetetlenül leírni a tényeket.
Akit valamelyik téma irritál, nyugodtan görgessen tovább a tartalomban.

Garantáltan mindenki talál majd olyan dolgokat, amik számára hihetetlenek lesznek. Ám attól még ezek tények. Nem kell egyiket sem elhinni, bármelyik témát nyugodtan le lehet ellenőrizni - ott van erre a ChatGPT, a Google AI és a Gemini, a Microsoft Copilot, a kínai DeepSeek, vagy a vegyes PerPlexity.
Esetleg a hagyományos Google, a Bing vagy a Yahoo keresők.
Innentől aki mégis arról hőbörög, hogy „ááá, az biztosan nem így van”, az önmagát minősíti, tudatlanságáról és lustaságáról adva bizonyságot.

De kezdjük az elején…


Ha még nem osztotta meg
ezt az oldalt, itt is megteheti:



A parttalan viták fogalmatlansága

Bár nyugaton több nyilvános vita is volt már a tudomány vallásos és az ateista képviselői között, ez valahogy nálunk nem divat.

Bár volt már ilyen, például Nagy Gergely, kálvinista (vagyis: református) teológus és Orosz László fizikus között, ami a YouTubeon is megtekinthető, ez semmit nem oldott meg, és divatot sem teremtett. Pedig nagyon informatív és érdekes volt, csakhogy mindketten a saját szakterületükről beszéltek, így lényegileg a süketek párbeszédét láttuk. (De legalább nem utálták és pocskondiázták egymást - manapság ez is kuriózum.)
Ez két eltérő vélemény magyarázata lett, és mivel egyikük sem értett a másik szakterületéhez, esély sem volt arra, hogy bármiféle, akár megközelítőlegesen hasonló álláspontra jussanak.
Ez tipikus jelenség. Olyan, mintha ugyanarról egy csak angol nyelven beszélő a csak németül tudóval vitázna, tolmács nélkül.

Hogy mi ne járjunk így, és mindenben érthetően haladjunk, először pontosítsunk néhány alapfogalmat.

Fontos még az elején tisztázni: a tudomány NEM „utasítja el” Istent abban az értelemben, hogy kijelentené a nemlétét.
Soha nem is tett ilyet.

Nem is tehetne, mert ahhoz olyan műszerek kellenének, ami az egész kozmoszban (ahol az univerzumunk is lebeg) egyszerre és garantáltan mindent meg tudna mérni. Ez nemhogy a technika mai szintjén, de a fizika törvényei szerint soha(!) nem lesz lehetséges. A tudomány tehát csak annyit tud mondani erről, hogy eddig nem sikerült műszerekkel megmérni Istent. Ennyit, és nem többet.
A tudomány nem azért nem beszél Istenről, mert ellenséges vele szemben, hanem mert nincsenek meg az eszközei a vizsgálatához. A tudomány a „hogyan”-ra keres válaszokat, a hit pedig a „miért”-re.
Akik ennek ellenkezőjét állítják, vagy a tudomány alapvető mibenlétével sincsenek tisztában, vagy szimplán hazudnak.
Annak kérdése pedig, hogy személy szerint ki miben hisz, megint nem tudományos, hanem egyéni probléma.

Megjegyzés

Sok neves tudós (például Francis Collins, a humán genom projekt vezetője) hívő ember. Ők úgy látják, hogy a tudomány feltárja a „gépezet” működését, a hit pedig értelmet ad az egésznek. Ők nem ellentmondást, hanem kiegészítést látnak a kettő között.
Az ateisták gyakran hivatkoznak a Bibliára, azon belül a Teremtés Könyvére, mely szerintük hibás, noha azzal egyetértenek, hogy a sorrend rendben van. Csakhogy soha, senki nem mondta a Bibliára, hogy az egy természettudományi tankönyv, sem azt, hogy valamiféle részecskefizikai összefüggéseket taglaló egyenleteket tartalmazna. Helyette az egész Ószövetség az ókori ember számára is érthetően készült, fontos történeteket tartalmaz - ami se nem kvantummechanika, se nem mikrobiológia. Igaz, szólhatott volna arról is, csak akkor senki egy nyikkot sem értett volna belőle. És nem azért készült, hogy senki se értse.

Érdekes, hogy bár a kommunista kiáltványban sincsenek precíz, bizonyítottan működő matematikai egyenletek a közgazdaság működéséről, ez nem zavarva őket - mondván: nem arról szól.

Tehát a nézetkülönbségek sokkal inkább arról szólnak, hogy a tudományos módszertan és a vallási hit más-más kérdésekre keresi a választ.

Íme a főbb okok, amiért a modern tudomány nem használja Istent magyarázóelvként:

1. A módszertani naturalizmus
A tudomány alapköve a módszertani naturalizmus. Ez azt jelenti, hogy a kutatók csak olyan magyarázatokat fogadhatnak el, amelyek a természet törvényein és anyagi folyamatokon alapulnak.
Miért? Mert a természetfeletti erők (mint Isten) meghatározásuknál fogva kívül esnek a mérhetőség és a kísérletezés határain.
Ha egy jelenségre azt mondanánk: „ezt Isten tette”, azzal megállítanánk a kutatást, hiszen egy mindenható akaratát nem lehet egyenletekkel leírni vagy laboratóriumban tesztelni.

2. A cáfolhatóság elve (Falszifikálhatóság)
Karl Popper tudományfilozófus szerint egy állítás csak akkor tekinthető tudományosnak, ha létezik olyan elméleti módszer, amivel be lehetne bizonyítani, hogy hamis.
A tudományban: „A gravitáció minden tárgyra hat.” Ez cáfolható lenne, ha találnánk egy tárgyat, ami nem esik le.
A hitben: Isten létezése nem cáfolható kísérleti úton. Mivel nincs olyan tudományos adat, ami ellentmondhatna egy mindenható lény létének, a kérdés kívül esik a tudomány hatáskörén.

3. Ockham borotvája
Ez egy logikai alapelv, amely szerint ha több magyarázatunk van egy jelenségre, általában a legegyszerűbb, legkevesebb feltételezéssel élő a helyes.
A világegyetem kialakulásához (pl. Ősrobbanás) és az élet fejlődéséhez (pl. „evolúció”) a tudomány - elméletekben - talált olyan fizikai és biológiai mechanizmusokat, amelyekhez nincs szükség egy külső „tervező” beavatkozására. A tudomány szerint Isten bevonása egy plusz, felesleges változó a képletben.

Ez tehát a modern tudomány álláspontja ehhez a kérdéshez.

Az ateisták véleménye szerint az univerzum magától jött létre, benne az élet szintén magától, és az intelligens ember is. Véletlenül. (Hogy ez szám szerint milyen valószínűséget jelent, arra később térünk rá!)
A keresztény szemlélet szerint ez Isten alkotása, a tudomány csak azt tudja vizsgálgatni, hogyan csinálta.
Ennek örömére az ateisták kijelentették, hogy a keresztények ostobák. S mi több: köreikben e téren az „Isten” szót kiejteni is tilos. A világ teremtésének új nevet adtak: „intelligens tervezés”. Minden más megnevezés: tilos. És aki szerint ez lehetséges, az a „kreacionista” megnevezést kapta, ami náluk az idióta szinonimája, és valótlanságon alapuló, áltudományos halandzsa.

Ráadásul az ateizmus ellentéte a teizmus lenne, mert az istentagadás ellentéte az istenhit. Csakhogy módfelett alamuszi módon, a MATT féle ateista társaságok ezt nyíltan nem szokták kijelenteni, mert ateistaként rafináltan szómágiába illő burkolódzni.

Állításuk szerint: „Az emberi méltóság az ember önrendelkezéséből táplálkozik, és ehhez az önrendelkezéshez elengedhetetlen a világnézeti szabadság, amelynek a része a vallás szabad meg(nem)választásához való jog”.
Ez idáig nagyon demokratikusan hangzik, de folytatták is: „A világnézeti és vallási szabadság gyakorlásának egyik előfeltétele, hogy érvényesüljön a vallástól való szabadság elve, hiszen nem lehet szabad az az ember, aki közvetlenül vagy áttételesen valamilyen vallási irányzat helyeslésére vagy szabályainak a betartására kényszerül”.

Ezt az igencsak „bölcsészként” (vagyis: az érthetetlenség szintjét súroló okoskodóan) megfogalmazott kijelentésből viszont vigyorogva integet a múlt marxistáinak 4 elemis proletariátusa.
Egyrészt nem érti a vallás mibenlétét sem, azt olyan kötelező viselkedésnek veszi, mint Rákosi idején a kommunista felvonulások voltak.
A vallás ugyanis nem egy kényszerű kötelezettségvállalás (mint pl. a jogrendszer), hanem egy olyan önként vállalt, hitrendszeren alapuló gondolkodásmód, ami az egyén világnézetét is meghatározza. S mi több: ezzel (és ettől) érzi magát teljesnek és szabadnak.
Egyrészt abban a pillanatban, mikor a világi élet olyan szabályokat hoz, amik ellentétesek a vallása általi gondolatokkal, a vallásos ember elveszíti a szabadságát, és egy adott politikai tér által elnyomott, szellemi rabszolgává válik.
Másrészt aki - a MATT logikája szerint - attól érzi magát szabadnak, hogy a vallásával ellentétes(!) szabályrendszer és világnézet szerint él, az onnantól önnön vallásának eretneke, és annak elutasítója - tehát ő már vagy nem vallásos, vagy más vallást (vagy értékrendet) követ, mint amit önmagáról állít. Ez viszont önbecsapás, ami a kognitív disszonancia nevű, pszichológiai feszültségállapothoz vezet, ami aztán különféle elmebetegségek okozására is képes.
Harmadrészt ez az érvelés egy érdekes kérdéskört is felvet: lehet-e szabad az az ember, aki sorozatgyilkosként szeretne élni, de az „elnyomó”(?) kormány szabályrendszere ez tiltja? Lehet-e szabad egy kleptomániás, aki beteges kényszerrel, amit csak tud, ellop? A krónikus hazudozás összeegyeztethető-e a szólásszabadsággal?

Ez a társaság volt az, amelyik feljelentett egy idős papot, mert az Hadházy rendszeres tüntetéseinek egyikén harangozni merészelt a templomban. Az általuk hirdetett vallásszabadságnak tehát nem része a szabad vallásgyakorlás - csak úgy, mint a mohamedánoknál: lehet valaki keresztény, ha titkolja, nem hord és tesz épületre feszületet, és nem kongat misére hívó harangot.

Ezzel válik nyíltan egyértelművé a valódi elvárás: „Bárki bármiben hihet - ha azt mások elöl eltitkolja, és nyilvánosan az ellenkezője mellett áll ki”. Lássuk be, ez elég furcsa verziója a szabadságról alkotott elképzeléseknek.
Innentől válik igazán érdekessé a MATT ezen kijelentése: „A szólásszabadság és a szekularizmus érdekében fontos, hogy az ateisták büszkén felvállalják a világnézetüket, [...] és ne hagyják, hogy a népszerű vallások elnyomják a tudományos módszerbe, a kritikus gondolkodásba, és a vallásszabadságba vetett hitüket.”
Ezzel kap értelmet sok kijelentésük is. Az állam és az egyház váljon ketté - ám mindkettőt a szekularizmus jegyében a marxizmus ideológiája vezesse.
Ez az ő „vallásszabadságba vetett hitük”, a „szólásszabadság érdekében”.
Rendkívül érdekes. Külön mókás, hogy szerintük nem gond, ha valaki teista, de csak ha közben elutasítja annak kreacionista nézeteit, és nem tartja be annak előírásait. Ez vajon fordítva is igaz? Lehet-e jó marxista, aki elutasítja Karl Marx nézeteit? Lehet-e jó liberális az, aki annak ideológiájával ellentétes életet él? Vagy amit szabad a nagy ateistának, nem szabad a kis teistának?
És ennek a gondolkodásnak mi köze a tudományhoz?

Állításuk szerint az ateizmus egy megkérdőjelezhetetlenül bizonyított, tudományos tényeken alapuló, racionális és pragmatikus világnézet.
A marxizmusnak hála, a köztudatban valóban az van, hogy a tudomány minden fontos kérdést megoldott már a világegyetem és az intelligens élet kapcsán, már csak lényegtelen apróságok vannak hátra.

De ez egészen egyszerűen: nem igaz.

Hogy ezt megértsük, ott kell kezdeni, hogy mi a különbség a bizonyított tények és az elméletek között.


Ha még nem osztotta meg
ezt az oldalt, itt is megteheti:



Tudomány: bizonyított valóság vagy elméletek tárháza?

Isaac Newtonnak könnyű dolga volt az almával: aki nem hiszi, hogy a fáról lefelé esik, keressen egy almafát, álljon alá és máris megtapasztalhatja.
Tehát a gravitáció hatása az almára: van egy számításokon alapuló elmélet (lefelé esik) és gyakorlati bizonyítás: állj alá.

A 19. század végén még sok csillagász azt állította, hogy a Holdon unikornisok élnek, a Marson meg a Vénuszon pedig pont olyan emberek, mint mi. Mellé azt is, hogy minden csillag olyan, mint a mi Napunk, pont annyi bolygóval (meg holddal és aszteroidával) stb.
A fejlődő technikai eszközöknek hála, ezekről mára bebizonyosodott, hogy a valóság pont fordítva van.

A fizikusok sokáig úgy gondolták, hogy az univerzum statikus. Vagyis egyhelyben lebeg benne minden mozdulatlanul, az idők kezdete óta. Ennek okát matematikai számításokkal is alátámasztották - noha a matematika semmire sem bizonyíték, de erről majd később. Azóta számtalan obszervatórium és űrteleszkóp fürkészi a csillagközi teret, és a mérések bebizonyították: az univerzum dinamikus, volt kezdete és lesz vége. Így jöttek új matematikai számítások, amik már ezt igazolják, a régiekről meg nem illő beszélni.

Sokáig élt az elméletekkel és matematikával igazolt elképzelés arról, hogy az univerzum kezdeti tágulása folyamatosan lassul, és aztán egy ponton megáll, majd a gravitáció hatására a folyamat az ellenkezőjére vált, és összehúzódik egyetlen, a fekete lyukaknál is szupersűrűbb pontba. Ennek neve: Oszcilláló (avagy: lüktető) Világegyetem elmélet. Erre is volt rengeteg matematikai bizonyítás - ám mégis megbukott.
A távoli szupernóvák mérései alapján kiderült, hogy az univerzum tágulása nem lassul, hanem egyre gyorsul. Ráadásul nem is egyenletes gyorsulással, hanem a létrejötte után 6 milliárd évvel később, az addiginál sokkalta gyorsabb tágulásba kezdett. Ennek magyarázatára is vannak elméletek és számítások.
Később rájöttek, hogy a termodinamika (avagy: fenomenologikus hőtan) második főtétele szerint a rendezetlenség (entrópia) folyamatosan növekszik, ami eleve lehetetlenné teszi azt, hogy az univerzum a tágulásba egy napon belefáradjon. Erről is vannak már matematikai számítások.

Nagyon hosszú lenne a sora azoknak a matematikával igazolt, a tudományos közösségek által elfogadott elméleteknek, melyeknél amikor jött a bizonyítás, csúfosan elbuktak.

Éppen ezért a tudomány különbséget tesz az elméletek és a minden irányban körbejárt, többszörösen bizonyított tények között.

Tipikus példa erre a részecskefizikában a Higgs-bozon esete.
Peter Higgs (1929-2024) egy publikációjában már 1960-ban felvetette, hogy az addig ismert szubatomi részecskék mellett van még másik is, és hogy annak mechanizmusa hatással van a többire. Ezt az elméletet akkor még kevesen értették meg. Ez később változott, és a ’80-as évekre már sok fizikus törte ezen a fejét. Az amerikai Nobel-díjas részecskefizikus, Leon Max Lederman 1993-ban írt is erről egy könyvet, melyben ezt a bozont „istenverte részecske” néven illette, mondván: mindenki beszél róla, de senki sem találja. A kiadó ezt finomította, így lett a neve: „isteni részecske” (The God Particle). A bizonyításra már 1986-ban elkötelezték magukat a fizikusok, ám ehhez egy akkora részecskegyorsítót kellett építeni, ami brutálisan sok pénzbe került.
A szükséges források beszerzését az is bonyolította, hogy a fizika professzorokon kívül senki más nem értette, hogy minek ennyi pénz egy fene se érti, micsodára. Hogy ez mennyire így van, a briteknél a tudományokért felelős miniszter nyílt levélben ígért egy üveg pezsgőt annak, aki végre el tudja magyarázni neki, mire is kellene ennyi pénzt adni. Végül a londoni egyetem fizikusának, David J. Millernek sikerült érthető választ adni.

Megjegyzés
Miért volt ez fontos? A „Standard Modell” nem tudta megmagyarázni, miért van tömege az anyagnak. Higgs elmélete szerint az univerzumot kitölti egy mező (a Higgs-mező), és a részecskék ezzel való kölcsönhatásuk során tesznek szert tömegre.
Ám amíg nincs bizonyítva, addig ez csak egy ötlet a sok közül.

Végül 60 ország közös finanszírozása és együttműködése eredményeként, 2008-ra a genfi CERN-ben (Svájc és Franciaország határán) egy föld alatti gyűrűben elhelyezve megépült a 27 kilométer kerületű, gigászi részecskegyorsító. A neve: a Nagy Hadronütköztető (LHC). Ez azóta is „zarándokhelye” a különféle részecskefizikai kutatásokat végző tudósoknak, a különféle ötletek gyakorlati teszteléséhez.
A Peter Higgs által feltételezett részecskékkel kapcsolatos kísérletek 2009-ben indultak meg. 2011 decemberében már tudni lehetett, hogy sikerült, de még további, ellenőrző mérésekre is szükség volt. Aztán 2012. július 4-én a CERN bejelentést tett, miszerint találtak egy részecskét, aminek tömege 125 GeV/c2 (körülbelül 133 protontömeg), és ez „nagyjából a Higgs-bozon leírásának felel meg”.
Ezután Peter Higgs 2013-ban François Englert-rel közösen megkapta a fizikai Nobel-díjat, a „Higgs-bozon” névre keresztelt részecskék felfedezéséért.
Tehát NEM 1960-ban, amikor publikálta, nem 25-30 évvel később, amikor már szinte mindenki egyetértett vele, hanem 2013-ban, amikor minden kétséget kizáróan bizonyítva lett.

MERT A PUDING PRÓBÁJA AZ EVÉS,
ÉS NEM A RECEPT
SZIMPATIZÁNSAINAK SZÁMA.
Természetesen a technikai eszközök használata sem jelenti azt, hogy egy mérésen alapuló bejelentés hibátlan.
Erre tipikus példa egy világraszóló lebőgés, ami szintén a CERN-hez és a részecskefizikához kapcsolódik. 2011 szeptemberében egy kutatócsoport bejelentette, hogy a neutrínók (ez egy olyan szubatomi részecske, mint a foton vagy az elektron, de a tömege e kettő között van, és semleges töltésű) a fénysebességnél gyorsabban haladnak. Ami azért volt izgalmas, mert a fizika törvényei szerint a fénynél (fotonok) több okból sem lehet gyorsabb semmi - sőt, a fény sebességét egyedül maga a fény képes elérni (ezért fénysebesség).
Ezt a neutrínós dolgot úgy számították ki, hogy létrehoztak egy neutrínónyalábot, amit A-ból a 732 kilométerrel arrébb lévő B-be küldtek, és műszerekkel ellenőrizték az indulást és az érkezést.
Az eredmény publikálása után nagyjából mindenki egyetértett azzal, hogy mérjék újra. Megtették - de megint ez lett az eredmény. Ezt is publikálták, erre a nemzetközi vélemény az lett, hogy biztosra kellene menni ilyen állításhoz, így alaposan ellenőrizzék le a műszereket. Megtették.
Kiderült, hogy az egyik optikai kábel rosszul csatlakozott, így késve továbbította a jeleket, ami pontatlanná tette az időmérést. Mellé az egyik órajel-generátor is hibás volt, ami pont ellentétes irányba befolyásolta az eredményt.
Miután kicserélték és kijavították a műszereket, megmérték újra: és lám, a neutrínó mégsem ért gyorsabban A-ból B-be a fénynél, sőt...
A kutatócsoport vezetője szégyenében le is mondott, mert egy ennyire irracionális eredményt látva neki kellett volna alapos ellenőrzésbe kezdeni, mielőtt a nyilvánosság elé áll az eredménnyel. Az eset diszkrét bája, hogy a kutatócsoport neve: OPERA-csoport volt, eredményük pedig az önteltségből eredő pofára esés szappanoperája lett.
Ettől függetlenül ez az eset nem kudarc, hanem a tudományos módszer diadala volt, mert újfent bizonyítást nyert, hogy elméletek ide, mérések oda, tényként csak a minden kétséget kizáróan bizonyított lehet elfogadható.

De senki ne gondolja, hogy ez csak a fizikára jellemző.
Lássuk a biológiát.

Az evolúcióbiológusok hosszú évtizedeken át állították, hogy a fajok törzsfejlődése során, a mutációval véletlenül(?) létrejött új gének úgy módosították az előzőt, hogy ráépültek. Így aztán minél fejlettebb egy faj, annál nagyobb a DNS-e, mert ebihal kora óta ott van benne minden, meg az azokat módosító későbbi gének is.
Aztán a technika lehetővé tette, hogy elkezdjék feltérképezni az emberi DNS-t (Human Genome Project, avagy: HGP). 2003. áprilisára meglett a 96%, 2022. márciusban pedig az a maradék is, ami előtte technikai korlátokba ütközött.
Ezzel a teljes emberi genom fel lett térképezve. És kiderült, hogy az emberi DNS még sincs tele „szeméttel”, nem régi evolúciós korok maradványai alkotják a zömét, és nem, nincs közte a kopoltyúhoz szükséges genetikai kód stb.

Hasonlóak ehhez a neuromítoszok, az emberi agy működéséről alkotott elképzelések is. Volt olyan, amelyik azt állította, hogy csak a 10%-át használjuk. Egy másik állítás arról szólt, hogy az agyunk egyik féltekéje az érzelmi, másik meg a gyakorlati dolgokra van szakosodva - ennek örömére világszerte bizonygatták meg oktatták azon „módszereket”, amik arról szóltak, hogy kell e kettőt tudatosan összehangolni.
Aztán jöttek a műszerek, amik egyre fejletteben voltak képesek mérni az emberi agyhullámokat (amik az agyban lévő idegsejtek elektromos tevékenységei). A mérésükre használt eljárás az elektroencephalográfia, az így kapott görbe pedig az elektroencephalogram (EEG).
És kiderült, hogy a 10%-os elmélet pont akkora marhaság, mint a jobb és bal agyféltekés halandzsa.

Az orvostudomány sem nélkülöz ilyesmit. A közelmúlt népszerű megoldása volt a skizofrénia, mániákus depresszió és különféle kényszerbetegségek kezelésére a lobotómia. Az akkori elmélet szerint, az ilyesmit az agy homloklebenye és a többi agyterület közötti kórosan rögzült idegi kapcsolatok okozzák. Ha ezeket a „rossz huzalokat” fizikailag átvágják, a beteg megszabadul a gyötrő gondolatoktól és tünetektől. Ebből aztán egy kezelési módszer lett, amelynek során egy jégcsákány szerű eszközzel, horrorfilmbe illő módon, gyógyítás céllal szétroncsolták a beteg agyának egy részét. Ez egy nagyon népszerű megoldás lett, rengeteg orvos alkalmazta. Pedig aki nem halt bele, általában „zombiszerű”, érzelemmentes, nyálcsorgatós katatón állapotban élte le élete hátralévő részét. Idővel a gyakorlati alkalmazások statisztikája bebizonyította, hogy ezzel a személyiséget nem lehet gyógyítani. A módszer végső bukását a hatékony gyógyszerek megjelenése okozta.

Hasonló ehhez a napjainkban divatos, az LMBTQ gének elmélete. Vagyis azért lesz valaki nem heteroszexuális, mert ilyen genetikával született. A géntérképnek hála, nem volt nehéz ennek tudományosan utánajárni - és kiderült, hogy nem létezik ilyen gén, sőt: hasonló sem. Bár találtak 4 olyat, amik együtt elvileg adhatnak ilyen hajlamot, ám ez további kutatásokat igényelne, mert akik genetikájában ilyen kombinációt találtak, azoknak a fele heteroszexuális életet él, és soha fel nem merült bennük ennek ellenkezője. Ezzel a tudomány ezt a génmítoszt is cáfolta - hogy a köztudatban miért nem ez van, már más kérdés.

Hihetetlenül hosszú lenne az ilyen esetek sora.

Mindebből elég egyértelmű, hogy a tudomány tudása nem az elképzeléseken, hanem a bizonyított tényeken alapszik.
Az elméletek nem tények, sem az ötleteket „bizonyító” matematika, sem az ötlet népszerűsége (mai nevén: a tudományos közösségekben elfogadott nézet) nem jelenti azt, hogy valóság lenne. Azt pedig pláne nem, hogy bármilyen szakterületen bármilyen elmélet tudományosan megalapozott tényként lenne kezelhető.
Ez a kijelentés tudományos szempontból egyszerűen: HAMIS.

Korunkban mégis ténynek mondva kalapáltak a köztudatba elméleteket, hipotéziseket harsognak tudományos igazságnak, és meghamisított kutatási eredményeket minden kétséget kizáró valóságnak.

Az emberek pedig általában nem polihisztorok, nem értenek egyszerre a tudomány több ágához, s mi több: a legtöbben egyetlen tudományhoz sem értenek.
Innentől naiv módon elhiszik azt, amit olyanok mondanak, akiket megbízhatónak gondolnak.

Ezzel korunkban két, látszólag egymástól eltérő, de valójában egymás tükörképeként funkcionáló világnézet jött létre.

Az egyik az ateista,
a másik az ezoterikus.
Bármennyire furcsának tűnik elsőre, e két világnézet ugyanazon alapul:
a tudomány megértése, és a világ összefüggéseinek vizsgálata HELYETT elméletek, áltudományos hazugságok vagy kiforgatott féligazságok alapján a szájízüknek megfelelő állításokat hisznek el. Mindkettőnél a hit szó mibenléte a hangsúlyos.

Ennek több oka is van. De mindegyik a pénzről szól.


Ha még nem osztotta meg
ezt az oldalt, itt is megteheti:



A tudósítás bölcsessége

A média abból él, hányan olvassák. Minél többen, annál nagyobb a nyereség.
Így aztán unalmas hírek helyett szenzációk kellenek, mert ez utóbbi a jól jövedelmező. Minél harsányabb és „bevonzóbb” egy szalagcím, annál nagyobb olvasottságot generál. Ha az félrevezető, nem gond - az így kiváltott érdeklődés a lényeg.
Ehhez a jelenséghez kapcsolódik az a tény is, hogy az újságírók sem polihisztorok. Amikor valamilyen tudományos (vagy akár műszaki stb.) felfedezésről írnak, általában a felét sem értik annak, amiről tudósítanak. Sebaj, az újságírói képzelet kiegészíti a hiányt, és elkészül a publikáció. Ennek eredményeként ilyenkor általában olyan „ismeretterjesztő” újságcikkek jelennek meg, amik valójában „tévhitterjesztő” módon működnek.

A másik ok az úgynevezett bölcsészek hatalmas tábora. Ők eleve szó szerint semmit sem értenek a természettudományokból - épp ezért választották a bölcsészettudományt (eredetileg: szellemtudomány), hiszen nekik a matematikai számítások, a fizikai egyenletek, kémiai képletek, biológiai törvényszerűségek csak valamiféle absztrakt, értelmezhetetlen varázslat.
Míg a tudomány objektív (törekszik a megfigyelő személyének kizárására), ok-okozati összefüggéseken, méréseken és kísérleteken alapul, addig az ő gondolatviláguk szubjektív (az értelmező személye fontos), ami a jelentésadás, értelmezés, kontextusba helyezés, filozófiai elméletek és ideológiák vizsgálata.
E kettő tehát tűz és jég. Az egyik a minket körülvevő, racionális valóság bizonysága, a másik az emberi gondolatok képzeletvilágának széles tárháza.
Az egyik alaposan körbejárt és minden oldalról kétségtelen bizonyítást igényel - a másik népszerű, „nagy tetszésindexű” elképzeléseket.
Hogy ez utóbbi miért tudomány, és miért nem irodalom, az a politika hatalomvágyának köszönhető.

A társadalmat leuralni vágyó hatalom nem képes hatékonyan alátámasztani az érdekeit írók és költők műveivel. Ehhez több kell. Innentől emelkednek piedesztálra az elméletgyáros irodalmárok, akik filozófiákkal és ideológiákkal támasztják alá az őket fizető érdekcsoportokat. Ez jó ideje nagyszerű megélhetést biztosító életforma, és mivel ez innentől nem irodalom, hanem tudomány(!), a semmivel alá nem támasztott elképzelések a köztudatban megkérdőjelezhetetlen, tudományos tények lettek.

Eme bölcsészek pedig, akár a közepes képességű sci-fi írók, képtelenek különbséget tenni a tény és az elmélet között, ezért a nekik tetsző elméleteket tudományos tényként tálalják, és használják önnön elképzeléseik igazolására.
És mivel ő bölcsész, ezzel (látszólag) bölcs, és ezzel az ész és értelem kvintesszenciájának birtokosa, a megkérdőjelezhetetlen igazságok ismerője és hirdetője.
Óh jaj, ugyan ki is merhetne egy bölccsel vitába szállni? Aki megteszi, az csak ostoba és gonosz lehet. Így lettek a képzeletvilághoz értő bölcsészek a természettudományok magyarázói - és ezzel a köztudat mérgezői, és a társadalmak létrontói.

Amelyik „bölcs” jól végzi a dolgát, egyre magasabbra emelkedik a társadalmi piedesztálon, egyre magasabb a fizetése - és egyre többen használják fel a politikában a „kinyilatkozásait”.
Hogy ez önmagába kódolja azt, hogy szükségszerűen meg kell hamisítani a (valódi) tudomány felfedezéseit és állításait? Persze. De a politika és a hatalmi érdekek - önnön mibenlétük okán - ha mindent akarnak, ahhoz mindent be kell vetni.
Ennek legfőbb módszere a média - és máris jön a sajtómunkások hada, akik hamisított állításokkal vezetik félre a bennük bízó emberek tömegeit.
Mellé a hatalmi érdekek ellehetetlenítik azokat a tudósokat, akik a hajukat tépik az ilyesmi láttán ahelyett, hogy beletörődve elfogadnák, s mi több: támogatnák.

És itt harap a saját farkába a hamisság kígyója, és kezd egy olyan végtelen körforgásba, ahonnan nincs kiút, és amibe már a valóság képtelen csatlakozni.

Csak az elmúlt 100 év során a liberalizmus, kommunizmus, szocializmus, majd újra a liberalizmus politikai terének alapvető célkitűzése volt a kereszténység eltörlése, és ateizmusra cserélése. (Akiknél ez nem sikerült, azoknak a másik véglet, az ezotéria lett felkínálva.)

Az ateisták mindezek okán alapvetően úgy képzelik, hogy nekik a modern bölcsek igazat mondtak a tudományról, őket senki nem csapta be (azt maximum a vallásosak akarják tenni) ezért ők nem mesékben, hanem tudományosan igazolt tényekben hisznek.
És közben fogalmuk sincs arról, hogy valójában, amit tudománynak gondolnak, az csak meghamisított áltudományos mese, pont úgy, mint a varázslatokban hívő ezotérikusoké.

Márpedig a valóság nem mese, a tények nem elméletek, az ideológia pedig nem bizonyított realitás.
Ráadásul a (valódi) tudomány soha nem állította magáról, hogy tévedhetetlen. Az a bölcsészek szokása.
A tudomány képes a helyén kezelni az elméleteket, hiszen minden felfedezés egy ötlettel kezdődik, amiről aztán bebizonyosodik, hogy kivitelezhető-e, vagy sem.
A robbanómotortól a dinamóig, a hűtőgéptől a központi fűtésig, a televíziótól az okostelefonon át az űrrakétákig minden egy ötlettel kezdődött. De ezek az ötletek hasznos, értelmes dolgok elméletei voltak.
Mint látjuk, nem véletlenül hasonló a politikához a bölcsészek hozzáállása a realitás terén. Náluk a tudományos elfogadás lényege afféle demokratikus szavazás - amihez semmit nem kell tényszerűen bizonyítani, épp elegendő az elfogadottság mértéke. Tehát annak megállapításához, hogy az alma merre esik a fáról, nem kell sem fát, sem almát látni, és a gravitáció működésének ismeretére sincs szükség. Bőven elég mindenre az elméleti tézis, antitézis, szintézis (meg protézis), ezekből folyamatosan lehet kreálni újakat, és ezáltal bölcs tekintettel, a világ végéig el lehet okoskodni bármin anélkül, hogy valami tényleg kézzelfogható, hasznos dolgot hoztak volna létre.

Filozófiai irányokból mára majdnem annyi van, mint égen a csillag. Amióta ilyesmi létezik, ezek hívei azon élték ki magukat, hogy egymás elméleteit cáfolgatták. Ennek okán a filozófiák együtt és külön is, egyetlen dolgot bizonyítanak: az ember tud gondolkodni. Ebben viszont nélkülük sem kételkedett senki. A hasonló, bölcsész „muciológiák” is haszontalanságokról való, üres fecsegések tárháza.
Ha rajtuk múlt volna az emberiség sorsa, nem lennének valódi tudományok, és még mindig bunkósbottal kergetnénk a vacsorának szánt nyulat az erdőben.

Mindebből egyenesen következik, hogy Istennek nemhogy a létezését, hanem lényegileg semmit sem lehetséges filozofálgatásokkal sem cáfolni, sem bizonyítani. Minden filozofikus elmélet csak az emberi képzelet bizonyítéka, és annak cáfolata is az.
Amikor a két ellentétes nézetből létrejön egy (társadalmi?) konszenzus, mint „szintézis”, az onnantól megint egy „tézis”, ami az „antitézis” cáfolatára vár, hogy az egész elölről kezdődhessen, és az ötletgyártás az idők végezetéig tartson.

Valamilyen furcsa okból kifolyólag (talán mert aki csak a kalapácsot ismeri, mindent szögnek néz) mára a keresztény tanok is ide kerültek. Szájíz szerinti ötletek és cáfolatok, kitalált rosszindulatú állítások, és máris lehet püfölni a hamis tulajdonságokkal felruházott szalmabábot, amire nagy táblát akasztottak, „a vallásos ember” felirattal.

Persze tudjuk: a modern ateizmus új felfogása szerint mindenre nyitottnak kell lenni, és elfogadni mindent, pláne a különféle, irracionális elméleteket. Ennyi erővel nem szabad felnőni, szellemileg egy 4 éves gyerek szintjén kell leragadni, és Hófehérke törpéitől a Csipkerózsikán át a Pokémonokig mindent el kell hinni, de minimum elfogadni, mint lehetőséget. Vicces, hogy ez pont ellentétes az ateisták által oly sokszor hangoztatott kritikus gondolkodással, de erről majd később.

Eme bölcselkedők által leuralt tudomány mára olyan lett, mint egy óvoda, amiben kisgyerekek vitatkoznak:
- Nekem van igazam!
- Dehogy, nekem van igazam!
- Neeem, nekeeeem!
- Azért se, mert nekeeem!
Majd jön az óvónéni, és rájuk szól:
- Gyerekek, mindkettőtöknek igaza van, fogjatok szépen kezet és menjetek vissza labdázni.
Ez ám a tudomány! Ez aztán tényleg alkalmas arra, hogy ... Mire is?

Ez innentől egy paradox helyzet, feloldhatatlan önellentmondásokkal.
De a számtalan elmélet ellenére a valóságból csak egy van. Így a valóság megismerésére szolgáló tudománynak erre kellene koncentrálnia, és erről kellene tudósítania. Ennek ellenére korunk tudományos ismeretterjesztése egy olyan sportközvetítés lett, amiben ugyanarról az autóversenyről minden tudósító teljesen mást közvetít.
Az egyik állítása szerint XY van az élen, a másik szerint ő pont hátul kullog, a harmadik szerint XY nem is indult, és a szubjektív vélemények szólásszabadságában ahány tudósító, annyiféle narratíva van arról, mi történik az autóversenyen. És hogy ez senkinek ne tűnjön fel, e tudósítók videót nem közvetítenek, csak vágóképeket, amivel önnön állításaikat igazolják.
Idővel, aki a legmeggyőzőbben tudósított, annak hisznek majd a legtöbben.

De ez megint NEM tudomány. Ez valami egészen más tudásra és tudósításra épülő műfaj.


Ha még nem osztotta meg
ezt az oldalt, itt is megteheti:



Az ateizmus hittérítői

A szalmabáb érvelésükre tipikus példa a népszerű, ateista halandzsa is, miszerint: „a Bibliában az van, hogy az édenkerti esemény után Isten megbánta(!) hogy embert teremtett. És hát akkor miféle Mindenható az ilyen?!” És ebben egy pillanatra sem zavarja őket az, hogy a Bibliában NINCS ilyenről szó, ezt valami elvakult kommunista találta ki, arra a tényre alapozva, hogy a célcsoportja sosem olvasott bele.

Ezzel szemben például a katolikus egyetemen tanítanak történelem és pszichológia mellett kozmológiát is, így a papok, diakónusok, teológusok és hitoktatók mind ismerik a tudományos nézeteket. S mi több: az ősrobbanás felfedezésétől a genetika tudományán át a villanymotortól a szódavízig, sok mindent köszönhet a világ a katolikus papoknak.

Ugyanez a bölcsészekre nem vonatkozik, ők pletyka szintű lózungokat terjesztenek egymás között a teológiáról, és valóságnak mondott dezinformációkat harsognak.
Van egy, látszólag eltérő típusuk is. Ők az ezoterikusokra jellemző módon szinkretizálnak (összemosnak) különböző vallásokat, csak nem maguknak valláspótlékként (mint az ezoterikusok), hanem azt állítva, hogy: „na, íme a kereszténység”. Mindezt a rájuk jellemző pökhendi, tenyérbemászó módon, pont ahogy a történelmi eseményeket szokták meghamisítani. Ez utóbbit főleg önmagukról, mert valahogy nem szeretnek dicsekedni világnézetük egyetlen eredményével: a szellemi elődjeik és példaképeik által elkövetett tömeggyilkosságokkal. A jakobinusok 300 ezer áldozatától kezdve a marxizmus 100 millió áldozatáig ez az egyetlen történelmi „eredmény”, amit fel tudnak mutatni. Ártatlanok, öregek, nők és gyermekek, a rablógyilkosok ideológiája nem válogatott a pusztításban.
Igaz, ezen kívül volt még milliószám rablás és kifosztás is, mellé az emberek nyomorban tartása és terrorizálása. Hát persze hogy nem ezzel büszkélkednek, helyette inkább a vallásos emberekre mutogatva mocskolódnak és hazudoznak, és az agitációs meséiket valóságnak mondva döngetik a mellüket. Közben könnyes szemmel gondolnak azokra az időkre, amikor büntetlenül lőhették agyon a papokat, és vághatták el a megerőszakolt apácák torkát. Mivel ezt most nem tehetik, más módon öntik saját frusztrációjukból fakadó gyűlöletüket a keresztényekre.

Ők az ateizmus hittérítői, akik bármire képesek, hogy mindenkit meggyőzzenek arról, hogy az önimádat mellett a nihil üressége a minden.
Ez sem meglepő, hisz az ő világnézetükben hazudni nem bűn, náluk önös érdekből bármi szabadon megengedett. Ebből is látszik, hogy a tudományok közé való besorolásuk mennyire téves és álságos. Ez csak irodalom, akár a sci-fi, a fantasy, a krimi, vagy a horror. Az egyetlen különbség az, hogy a tudomány köntösébe bújt bölcsészkedők műveinek nem kell érdekesnek és olvasmányosnak lenni, bőven elég a képzeletviláguk adta narratívák fellengzőssége.

Így alakult ki közöttük az a sztereotípia is, ami szerint a vallásos ember az ostoba szinonimája. Ennek bizonygatására egyszerű, ám tudatlan embereket szoktak mutogatni, meg félőrült, kis létszámú szektákat. Mintha az ateisták között nem lennének tudatlanok, hanem mindnek legalább 10 diplomája lenne, különféle tudományos szakterületről. És mintha közöttük nem lennének eszelősök és mániákusok. Pedig az ateisták is hisznek, csak az ő hitük az Istentagadás dogmáján alapul.

Mindezek mellé a kereszténységet valamiféle elavult filozófiának tekintik, és mivel szerintük semmi nem lehet örökérvényű, mindennek korszakról korszakra változni kell, így a vallást is kényszeríteni próbálják arra, hogy hozzájuk igazítsa a hittételeit. Eme modernizálgatók ma progresszív néven hívatják magukat. Egy részük bár elkötelezett ateista, olyan vallásos ember álcájában tetszeleg, aki szerint a hitnek az emberek vágyait kell kiszolgálni, nem Isten elvárásait. Pedig az ilyesmi a tudomány szemével nézve olyan, mintha valaki azt állítaná, hogy ő hisz a fizikában, de a gravitáció és a termodinamika elavult bigottság, ideje átírni az egyenleteket arra, hogy az alma a fáról felfelé esik, mert már nem tömegvonzás, hanem tömegtaszítás van, az energiamegmaradás törvényét pedig simán el kell törölni, elvégre hogy is maradhatna meg bármi, amikor semmi sem örök. (Meg olyat is lehetne mondani, hogy a biológia is elavult, a férfiak is tudnak szülni, csak ők szatyorban hordják ki a gyereket.)
Az ilyen álhívők tevékenysége tovább növeli a fejekben lévő zűrzavart.

A vallásos emberek részéről a személyes megélések - ki mit és mi módon tapasztalt - szintén nem alkalmasak egy általános bizonyításra, hiszen ez egyrészt nagyban függ attól, hogyan tudja ezt az illető elmondani, másrészt attól is, hogy aki hallgatja, hogyan és mivel társítja azt a saját elméjében.

A hit mibenléte legalább ennyire összetett, így az ateista - teista vitákra általában a süketek párbeszéde jellemző. Ráadásul ez is elég szubjektív dolog, nagyban függ attól, ki miről mit tud és hogyan gondolkodik, így a sztereotípiákkal szemben ez messze nem az értelmi fogyatékos és az okos, intelligens közötti különbség.

A (társadalmi) rend (esetünkben az egyetértés) alapja az a harmónia (lenne), amelyben a szükséges dolgok a kellő mennyiségben vannak jelen. Ilyenkor a mérleg vízszintesen áll. Amikor valamiből túl kevés van, az egyensúly felborul, és a mérleg nyelve durvák kibillen. Ahogy fentebb említettük, ilyenkor lesz valaki ateista vagy ezoterikus. Nem véletlenül támadja mindkettő a kereszténységet.

Mindezek együttes hatásának eredménye az, hogy akik ateistának tartják magukat, zömmel fogalmuk sincs arról, hogy az idők során kik, miért és hogyan vezették őket félre.
Egy ateista átlagemberben fel sem merül, hogy a tudomány és a kereszténység terén egyaránt megtévesztették. Számára, ha sokan és látszólag komoly és megbízhatónak tűnő emberek mondanak valamit, az biztos úgy is van. (A kommunista propaganda is erre épült, ahogy mindig, minden ideológia terjesztése is.)
Így általában mereven elzárkóznak attól, hogy átgondolják azt a tényt, hogy a kommunista és a tisztesség ellentétes fogalmak, így a kommunista rendszerek és azok szellemi utódai által favorizált dolgok hitelessége finoman szólva is kétséges.

De akkor hogyan lehet bizonyítani Isten létezését annak,
aki mereven elutasítja a keresztény hitet?
Sok ateista - köztük meglepő módon értelmiségiek és egyetemi tanárok is - azzal a primitív módszerrel szoktak előállni önnön hitük igazolására, hogy: „Ha létezik az Isten, álljon elém és bizonyítsa, höhöhö”. Esetleg azzal, hogy: „Csinálja meg nekem az Isten ezt vagy azt, és akkor majd elhiszem, höhöhö”.
Rendben. Kezeljük ezt tézisként. Akkor antitézisként ím egy kijelentés: „Donald Trump nem létezik. A politika találta ki, és számítógépekkel generált képekkel és videókkal hitetik el a világgal az általuk kreált karaktert. Ha Donald Trump létezik, álljon elém 5 percen belül - amiből 3 már letelt - és bizonyítsa!” Ehhez még hozzá lehetne tenni, hogy: „Ha létezik az a Trump, most rögtön utaljon át nekem 10 millió dollárt.” Mindezzel nem neki kell előállni, hanem a haveroknak egy füstös szobában.
És aztán lehet mondani, hogy: „Bebizonyítottam, hogy Donalt Trump nem létezik!”
Bár viccesnek tűnik, sok ilyen konteó létezik, olyan is, amelyik szerint madarak sem léteznek, mert a kormányok mindet lecserélték a mi megfigyelésünkre szolgáló, álcázott robotokra.
Az ilyen ateista tézisek diszkrét bája, hogy valamiért azt feltételezik, hogy az Isten az ember szolgája, akinek kötelessége korszakról korszakra, emberről emberre, napi rendszerességgel megjelenve, mindenkit önmagáról győzködnie. De Isten nem zugfilozófus, így pont nem érdekli, ha egy individuum szabad akaratából tévképzetekkel kábítja a valóságérzetét.

Az ateisták állítása szerint a tudomány azért nem egyeztethető össze a kereszténységgel, mert minden egy folyamat hatására jött létre, nem pedig azonnal, egyetlen csettintésre. Csakhogy ezt megint csak ők állítják, a Biblia is folyamatként írja le a Teremtést, csak épp nem a ma elvárt tudományos szemléletnek megfelelően, és a matematika nyelvén, hanem korszakról korszakra mindenkinek érthetően.
Pedig Isten létezését nem nehéz felismerni - ott van minden szükséges információ az orrunk előtt. Elég felnézni az égre, vagy belenézni egy mikroszkópba.

A tudomány számos ága rámutatott már erre, csak a fentebb elemzett tudósítóknak hála, a köztudatba kalapált narratívák sok esetben az ellenkezőjét bizonygatják annak, amire a valóság megfigyelését végző tudósok jutottak.

Ezek azonban nem olyan dolgok, amiket egy mondatban el lehetne mondani, pláne tényszerűen magyarázni és bizonyítani.

Ráadásul a tudományosnak mondott ferdítéseket kizárólag a tudomány valós állításaival lehet kijavítani - ehhez azonban a tudományos megközelítés elengedhetetlen.

Ennek (sajnos) nincs más módja.
A következő részekben megpróbáljuk az átlagember számára érthetetlennek tűnő tudományos állításokat jól érthetően magyarázni - hogy ez mennyire sikerült, mindenki maga döntse el.
A matematika nem könnyen emészthető a „humán beállítottságú” emberek számára, de talán a számok összehasonlítása mindenkinek érthető lesz.

Ugyanis az ateisták által oly gyakran hangoztatott véletleneket nem véletlenül nem szokták sem számszerűsíteni, sem részleteiben kifejteni. Helyette el kell hinni nekik, amit erről mondanak.

Mi most hit helyett inkább nézzük a részleteket és a tényeket. Mert e téren az, hogy ki miben hisz lényegtelen, ráadásul senkit nem győz meg semmiről.

Ígéretek és hittételek helyett inkább vizsgáljuk meg a számok bizonyítékait - és akkor megértjük, hogy az ateisták miért nem mennek bele soha a részletekbe.

Hogy megértsük a valószínűségszámításokat, mielőtt továbbmennénk, tegyünk fel egy egyszerű kérdést.
Egy szerencsejátékban, aki nyerni szeretne, mire tenné fel a vagyonát, ha kötelező lenne a részvétel?

a.) Arra, aminek az esélye 100%
b.) Arra, aminek az esélye 0, 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 001% (vagy akár ennél is jóval kevesebb.)
c.) Arra, ami garantáltan nem nyer.

Érdekes módon akár ateista, akár ezoterikus, akár vallásos emberről van szó, mindenki azonnal az „a.)” lehetőséget választaná. Egyértelműen a tutit, a biztosat. Ezt diktálja a józan ész, a logika, a valószínűség és a valószínűtlenség közötti különbség legalapvetőbb felismerése. S mi több: ez az általuk oly sokszor hangoztatott, kritikus gondolkodás alapja is.

Hogy mi ebben az érdekes? Az, hogy ha nem szerencsejátékról, hanem világnézetről van szó, akkor az ateisták gondolkodás nélkül a „b.)” opciót választják, ráadásul úgy, hogy azt gondolják észszerűnek, az „a.)” opciót pedig a vallásosak irracionális butaságának. (Az ezoterikusok pedig a „c.)” opciót választják, megérzés alapján.)

Hogy ezt megértsük, lássuk azokat a számokat és tényeket, amikről senki sem beszél, és amikről azt halljuk: ezek teljesen valószínű, bizonyított, tudományos tények.


Ha még nem osztotta meg
ezt az oldalt, itt is megteheti:



Az univerzum finomhangoltsága

Az ateisták elsődleges hittétele, amit folyamatosan hangoztatni is szoktak, így hangzik: „A földi élet csak nekünk tűnik meglepően különlegesnek. Ha megnézzük, hány bolygó van az univerzumban, akkor már az lenne meglepő, ha valamelyiken nem lenne élet.”

Bár ez így megint egy dezinformációs féligazság, ahogy az is, hogy egyszer egy aminosav villámcsapások hatására véletlenül életre kelt, ennek részleteiről majd később.

Van ugyanis néhány olyan tény, amiről egyáltalán nem szoktak beszélni a „véletlenül ember” dogmáját hangoztató ateisták.
És ez nem más, mint azok a TÉNYEK, amiknek a logikus, ok-okozati, hatás-ellenhatás és a nagy számok adta véletlenek kötelező előfordulási arányához semmi közük nincs.
Ugyanis valami az univerzummal sincs rendben. Tehát nem a Föld nevű bolygóval, ami egyike az állítólag megszámlálhatatlanul sok életképes bolygónak, hanem maga az a kozmikus hely, amiben a napok és bolygóik vannak.

Hogy ezt megértsük, elsőként szögezzük le, hogy a fizika törvényei az univerzumban mindenhol azonosak. Tehát nincs olyan, hogy más naprendszerben, galaxisban stb. mások a fizika törvényei. Olyan van, hogy például egy nagyobb méretű nap több hőt ad, nagyobb tömegű bolygónak nagyobb a gravitációja, más összetételű légkör más hatásokkal van a felszínre stb.
De attól még a fénytől kezdve a periódusos rendszer atomjaiig, a gravitációtól a gammasugarakig, a kvantum-összefonódásoktól a fekete lyukakig; ugyanazon fizikai törvényszerűségek vannak a mi naprendszerünkben, mint a galaxisunkban (Tejútrendszer), a több millió Megaparszek távolságot magába foglaló lokális (helyi) csoportban - ez kb. 80-100 galaxis a szomszédságunkban -, a sok ilyen csoport együttesét alkotó szuperhalmazokban, és az ezek összességét alkotó univerzumban mindenhol.

Vagyis ahelyett, hogy az űrbe nézve egy kaotikus fizikai világot tapasztalnánk, amelyet az elme semmilyen módon nem tudna felfogni, és amire parszekenként más fizikai törvények vonatkoznának, az univerzum meglepő módon rendezett.
Albert Einstein erről ezt mondta: „A legfelfoghatatlanabb dolog
a világban az, hogy a világ felfogható!” Ő úgy vélte, hogy a világ megismerhetősége egyfajta „örök rejtély” és csoda, mivel nincs rá logikus magyarázat, miért kellene a természetnek engedelmeskednie az emberi gondolkodás törvényeinek.

De mégis ezt teszi. S mi több, ennél sokkal többet.
Az univerzumot egyben tartó fizikai törvényeknek ugyanis számos olyan furcsasága van, aminek pont a fizika törvényei szerint egészen másként kellene működniük.
Mégsem ezt teszi. Pedig tehetné - csak akkor nem másmilyen lenne az univerzum, hanem:

NEM LÉTEZNE AZ UNIVERZUM.
Itt nem arról van szó, hogy fej vagy írás alapon, vagy-vagy (50%-50%), hanem arról, hogy az ateisták által a fizika oly sokat hangoztatott törvényei szerint kerekítve is 99,999% valószínűséggel az univerzumnak NEM lenne szabad léteznie.

Hogy mégis létezik, annak az esélye:
0, 000 000 000 (és itt jóval több nulla jön,
mint ahány proton van
az egész univerzumban) 001%
És ez „csak” az univerzum, nincs benne sem a Föld nevű bolygó, sem az élet, pláne annak intelligens változata. Ez nem a „buta vallásos” emberek, hanem a fizika professzorok egybehangzó véleménye.

Ezt az „univerzum finomhangoltsága” néven hívják. Ezen gyönyörű megnevezés mögött az a tény van, hogy szemlátomást az egész univerzum az élethez jött létre(?!) - és ehhez időnként olyan megoldások szükségesek, amik durván ellentmondásosak azokkal a törvényekkel, amiket az ateisták bálványként imádnak.

A tudomány ezekre a jelenségekre beismeri, hogy nem tudja a választ. (Nincs ezzel gond, az őszinte ember elismeri, ha valamit nem tud.)
A marxista bölcsészek által favorizált ateizmus persze tudja: „véletlenül, csak mert csak, nem kell ezzel foglalkozni, valószínűségszámítás meg minden, buta kreacionisták, höhöhö.”

De mi is pontosan az „univerzum finomhangoltsága”?
Ez nem egyetlen dolog, hanem sok „furcsaság” együttes megnevezése, egy sor olyan tényt tartalmaz, ami előtt a (valódi) tudomány is értetlenül áll.

Ennek a ténynek válaszaként több álláspont is létezik.

Tudomány: Nem tudjuk, nem értjük, de dolgozunk rajta. Nem tudjuk mi lesz a végeredmény, de a jelenlegi irracionális számokat nézve abban biztosak vagyunk, hogy itt komoly gondok vannak; valószínűleg olyan dolgokat is bele kell majd számolni, amiket nem ismerünk.

Ateizmus: Minden teljesen egyszerű és logikus, ok-okozati összefüggések eredménye, nincs itt semmi látnivaló, bebizonyítottunk mindent, pláne azt, hogy nincs Isten!

Kreacionizmus: Érdemes lenne átgondolni a számításokat, és az egyenleteket új változóval bővíteni - és azzal a matekban a totálisan valószínűtlenből egyértelműen valószínű lesz. A tudomány gyakran tesz ilyet (pl. Einstein a kozmikus állandóval) igazán megpróbálhatnák a Teremtőt is belekalkulálni.

Agnosztikusok: Fogalmunk sincs semmiről, „valami van”, de hogy mi és miként, és hogy az Isten vagy a spagettiszörny, minket nem érdekel.

Mivel mi nem vagyunk nemtörődöm agnosztikusok, és érdekelnek a részletek, végig is járjuk a legfontosabbakat.

Ezt az elején érdemes kezdeni, az univerzum kialakulásának részleteivel - a tudomány részéről erre csak semmivel nem bizonyítható ötletek vannak.


... legközelebb

A következő részben alaposan végigjárjuk az univerzum finomhangoltságának rejtélyeit, megmutatva azokat a számokat is, amiket el szoktak rejteni az érdeklődők elöl.
Rátérünk arra is, hogy a megfigyelésekre adott válaszként egyesek mennyire kétségbeesett, izzadtságszagú, ZS kategóriás sci-fibe illő, semmivel sem bizonyítható, áltudományos elméleteket gyártanak, melyeknek csak egyike a manapság oly harsányan dicsőített multiverzum ötlete.
Azt is elemezzük, mi a különbség egy matematikai egyenlet és a bizonyítható valóság között, kitérve az ateisták által sokat hangoztatott „kritikus gondolkodás” mibenlétére.
Az utána következő részben rátérünk a Föld, az élet és az intelligencia rejtélyeire, és az erre adott válaszokra meg elméletekre.
Ez után azokat az elterjedt, ám történelemhamisító és valótlan állításokat fogjuk elemezni, amiket az ateisták szoktak állítani a kereszténységről. Rámutatunk arra is, mennyire valótlan az ateisták azon állítása, mely szerint a (valódi) tudományt a kereszténység elutasítja.
Végül, mindezen tudományos és történelmi tények ismeretében bebizonyítjuk, hogy a MATT féle civil/álcivil/politikai ateista társaságok állításai pont az az áltudomány, ami ellen ők a saját állításaik szerint küzdenek.
E sorozatunkkal lényegében az „élet, a világmindenség meg minden” kérdéskörének fontos részleteit járjuk végig, rámutatva arra, hogy nem a vallásos emberek az ostobák, hanem azon ateisták, akik az ideológiájukat tudományos ténynek képzelik.

(hamarosan folytatjuk)

(by L.W.L.)
2026.03.07.

A témához hasonló, előző bejegyzések:

- 2022.05.06. Értelmes-e a bal-liberális értelmiség? (1. rész)
Avagy: hétköznapi tények a pszichózisok mögött. (megnyitom)

- 2025.10.04. A „Zsoltibácsizós” hazugságel-Látók misztikus háttere
Avagy: a szekták és a politika. (megnyitom)

- 2024.11.03. Keresztény-e Európa? (1. rész)
Avagy: az új európai értékek. (megnyitom)

- 2025.07.12. A „másság” misztériuma: hazudhatnak-e a pszichológusok?
Avagy: álmodnak-e az ideológusok afgán kecskékkel? (megnyitom)