Avagy: muzulmán valóság a lózungok helyett.
A Hamász támadása után Európában az elmék támadása kezdődött. Szájíz szerinti lózungok, sárdobálás, 1 bites narratívák minden oldalról. Szokás szerint egyedül a valósággal nem foglalkozik senki.
Mi rejlik a háború mögött, amiről nem szokás beszélni?
Nem lesz rövid. De ha távolabb akarunk látni az orrunknál, és pláne a valóságot nézni a szemünk elé tett, félrevezető képek helyett, akkor muszáj némi alaposság, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy ne a lózungok ködében tapogatózzunk.
Az izraeli - palesztin háború ugyanis egyrészt évezredekkel ezelőtt kezdődött, másrészt addig nem lesz vége, amíg az egyikük ki nem pusztul.
Tartalom:
-
- Bevezető
- Az iszlám titkai (5/3)
- Hány iszlám létezik?
- Lehet-e terrortámadás Mohamed parancsa?
- Áh, ezek csak kis létszámú szélsőségesek...
Lássuk a részleteket, és a tényeket.
- Bevezető
A Hamász támadásával világszerte beindult a médiagépezet, a nyereségvágyból elkövetett szenzációhajhászat minden irányból egyszerre harsogja a saját, politikai indíttatású képzeletvilágát.
Szegény palesztinok, sorsukat megérdemelt gonosz zsidók az egyik oldalról, az elmúlt évtizedek alatt összegyűlt meghökkentően ostoba konteó-fröcsögéseket felhozva.
Le a terrorizmussal, mindenben Izraelt kell támogatni a másik oldalról, jellemzően olyanoktól, akik a muszlim bevándoroltatást támogatják.
A világot titkon irányító gyíkemberek újabb mesterséges háborút kreáltak - kiabálja egy harmadik oldal.
Ezek szektás terroristák, a béke vallása nem ilyen - állítja egy negyedik tábor, és a sort hosszan lehetne folytatni.
Értelmes és tényfeltáró beszélgetésre XXI. századi szokás szerint nincs lehetőség, mert egy rosszul megfogalmazott mondatra azonnal antiszemitává vagy iszlamofóbbá válik az ember, mert az őszinteség mára az aktuálpolitikai érdekek ellensége lett.
Ezzel pedig eljutottunk oda, hogy az események felszínét illendő nézegetni, előrecsomagolt 1 bites narratívák szerint. Ó dehogy, a világ egyáltalán nem egy bonyolult, számtalan érdekekkel átszőtt hely, amiben a különféle csoportok érdekeik szerint hol egymásnak feszülnek, hol egymást segítik. Dehogy.
Vannak a terroristák, akik szimplán őrültek, csak valahogy megszöktek a pszichiátriáról.
És vannak a „jóemberek”, akik a világbékét támogatva(?) sosem fognak fegyvert, helyette pénzzel/fegyverrel támogatják a világban azokat, akik épp harcolnak.
Mindemellett csodálkozva illő nézni (vagy elfordulva nem észrevenni) hogy a Nyugat-Európába költözött közel-keleti népek milyen boldogan ünneplik Izrael megtámadását. (Lásd pl. ide kattintva)
„Antiszemiták!” - Hörgi az egyik oldal. „Csak ünneplik a szabadságuk visszaszerzésének kísérletét!” – kiáltja a másik, és rögvest iszlamofóbbá lesz mindenki más.
Mennyire egyszerű ez, milyen könnyűek az ilyen szalmabáb érvelések, 70 IQ-nál több nem is kell hozzá. Igazi, modern kommunikáció, melyben két fél vitája abban merül ki, hogy ki köcsög és ki homofób - mélyebbre minek merülni a valóság tengerén.
Holmi történelmi tények lényegtelenek, ezeket eltörölte a cancel culture.
Itt van helyette a világbékére törekvő jó iszlám, és a buta, gonosz szélsőséges terroristák meséje. A jó és a rossz harca, mint a mesében. Csak ebben a mesében Izrael lett a gonosz mostoha (és boszorkány), Csipkerózsika pedig palesztin. Aztán a királyfi helyett a 7 fejű sárkány érkezett a toronyba, aki most Csipkerózsika tudta nélkül, akarata ellenére nekirontott a boszorkánynak, így a francot se érdekli, melyik nyer - lényeg hogy Csipkerózsika végre felébredjen.
Az a baj ezzel a mesével, hogy ez a Csipkerózsika valójában ork, Mordor fekete földjéről, az őket támogatók pedig az emberiség világát eláruló, Sauron mellé állt Szarumán követői.
Mert nem létezik jó és rossz iszlám.
ezt az oldalt, itt is megteheti:
Az iszlám titkai (5/3)
A muszlimok megbízhatóságaNem létezik barátságos és barátságtalan iszlám, és nem létezik más vallásokat elfogadó, mindenkit szerető iszlám, ahogy terrorista iszlám sem, csak olyan van, hogy:
Az iszlámnak pedig nincs ezer arca, csak ezer módszere. Ezek egy része a megfélemlítésen alapuló könyörtelen háborúzás, másik része az átverésen és megtévesztésen alapuló, hosszú távon célravezetőbb taktika. Mindkettőnek ugyanaz a célja: az egész világ behódoltatása Allah akaratának.
Maga az iszlám szó is ezt jelenti.
- Hány iszlám létezik?
Az iszlám valójában és lényegét tekintve NEM egy vallás a sok közül.
Az iszlám egy önálló civilizáció. Világnézet, családpolitika, etika, viselkedési előírások, (saríja) világi és vallási törvénykezés, szokások, hagyományok, szigorúan szabályozott közösségi életek, vallási keretek között.
Tény, hogy nagyon sok ága van. Ezek azonban messze nem ellentétesek egymással, inkább olyan (kívülről érthetetlen) dolgokban térnek el egymástól, mint a kereszténység pünkösdista mozgalmai.
A legismertebb a síita-szunnita ellentét. Ezt aktuálpolitikától függően szokás a „jó iszlám - rossz iszlám” narratívaként megjeleníteni. Valójában a kettő között a legnagyobb ellentét az, hogy ki legyen közülük a vallási vezető. Mohamed közvetlen utódjának, Alinak a vér szerinti leszármazottja (kalifa), vagy az adott terület imámjai közül a legnagyobb tiszteletnek örvendő ajatollah.
Bocs, de kívülről nézve nem mindegy?! Ez az ő belső hatalmi vitájuk, ettől még ugyanazt a Koránt és szunnákat (stb.) követik.
Az összes többi síita-szunnita ellentét nem muszlimként még értelmezhetetlenebb.
Teljesen hasonló a csador téma, ami afféle nyugati „demokratikus iszlám” mérce lett.
A szunnák szerint egyszer odament egy férfi Mohamedhez, és megkérdezte: mit tegyen, hogy az utcán a férfiak ne zaklassák a (szép és csinos) feleségét. Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy akkoriban arrafelé különféle törzsi (és pogány) szokások éltek, az ottani hőség a maihoz hasonló volt, és a nők általában fedetlen felsőtesttel jártak.
Mohamed válasza ez volt: Takard el az ő meztelenségét. A VII. században ez logikus volt, elvégre ha nem tűnik kirívóan kívánnivalónak, nem zaklatja senki. (Mellesleg ugyanez a gondolkodási az alapja napjainkban a nyugati országok áldozathibáztatásának: miért volt úgy öltözve, hogy az arab férfi megkívánta; ne csodálkozzon hát, ha megerőszakolták.)
Adott tehát, hogy a nők meztelenségét nyilvános helyeken el kell takarni. Indok: Mohamed mondta. Ellenvetésnek helye nincs, be kell tartani, mert így lesz egy nő öltözködése Allahnak tetsző.
De ez mit jelent pontosan? Merthogy Mohamed nem rajzolta le, meg nem részletezte 10 oldalon át. Alapban sima női öltözet, mindenféle kirívó cicoma nélkül. És meddig érjen? Csuklóig és bokáig, meg persze legyen egy (hidzsáb) kendő a fején (mert az araboknál a nő haja külön szexi) vagy a próféták pecsétje ennél többre gondolt? A teljes teste legyen eltakarva (csador), amiből csak az arca látszik ki? Vagy az arca se látszódjon, csak a szemei, így a nikáb takarja el igazán a mezítelenséget? És ha totálisan értette? Akkor bizony a burka a favorit, hiszen a (szexi) szemek se maradhatnak meztelenek, így legyen azok előtt is egy fátyol, és a kezein is kesztyű.
Hogy melyik a favorit, azt az iszlám helyileg adott ágának vezető imámjai döntötték el a régmúltban, hosszan elmélkedve és vitázva azon, hogy ha Mohamed lerajzolta volna, akkor mi lenne a papíron.
És ezt látva mit üvölt a nyugati ember? „Ó, szegény nők, a toxikusan maszkulin férfiak micsoda borzalomra kényszerítik őket!”
Miközben a hívő muzulmán nők el sem tudnák képzelni, hogy enélkül lépjenek az utcára, elvégre ők Allahnak tetsző életet akarnak élni, nem vágynak a gyehenna örök tüzére. Ettől függetlenül néhány nyugati országban betiltották a csador (és burka) viselését. Tehát meghívták magukhoz azokat, akik szerint így kell Allahnak tetszően öltözni, majd megtiltották nekik, hogy Allahnak tetszően öltözködjenek, merő demokratikus feminista szólamokra hivatkozva. (De valójában inkább biztonságtechnikai, és arcfelismerő kamerarendszerek okai miatt.)
És csodálkoznak, hogy ez mekkora tiltakozást vált ki az általuk befogadott muszlimokban, miközben azt harsogják, hogy szabad vallásgyakorlat van. Ezt a kettősséget már részleteztük a „Hitélet kizárólag hitetleneknek” c. elemzésünk „Allah korlátok között” részében.
Ráadásul a muszlim nők NEM érzik magukat elnyomva, hisz az iszlám kimondja, hogy Allah szemében csak az számít „igazhitű” muszlimnak, aki őszintén hiszi, és betartja a vallási előírásokat. És ők mélyen „igazhitűek”, büszkén viselik hát az előírt öltözetet - függetlenül attól, hogy a nyugati ember a feminizmus hatására azt képzeli, hogy ők ezzel de nagyon meg lettek alázva.
Szóval miben is módosít bármit a Korán értelmezésén az, hogy a nők hogyan öltözzenek az utcán? SEMMIBEN. Ez csak egy olyan külsőség, amin kizárólag a nyugati ember tud csodálkozni, ám náluk ez a normális hétköznapok része. Az, hogy mennyire kötelező a vallási előírás mindenkire, már más történet, de ez sem ilyen egyszerű, és pláne nem Korán-ellenességet jelent. Ez tehát megint „nem jó iszlám - rossz iszlám” mérce, hanem egy nyugati, társadalmi elvárás szerinti, téves megítélés.
Olyan ez, mint belenézni a tükörbe, majd megfogalmazni, hogy nekünk mi lenne jó, aztán kijelenteni, hogy a Földkerekség minden népében az összes embernek ez a vágya. Majd dühödten üvölteni mindenkire, aki mást merészel gondolni. Ez a fajta öntelt kevélység egykor a keleti szovjeteket, ma a nyugati liberális-demokratákat jellemzi. Mellé mindkettő elég ostoba ahhoz, hogy el is higgye magáról a „világ esze” cím jogos birtoklását. Mindkettőre jellemző, hogy a saját narratíváin kívül más nem érdekli - de pont ez az iszlám világnézete is. Ezzel eljött a süketek vitájának kora, amiben senki sem hallja, mit mond a másik, így idővel már nem is beszélgetnek.
A szunnák szerint egyszer odament egy férfi Mohamedhez, és megkérdezte: mit tegyen, hogy az utcán a férfiak ne zaklassák a (szép és csinos) feleségét. Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy akkoriban arrafelé különféle törzsi (és pogány) szokások éltek, az ottani hőség a maihoz hasonló volt, és a nők általában fedetlen felsőtesttel jártak.
Mohamed válasza ez volt: Takard el az ő meztelenségét. A VII. században ez logikus volt, elvégre ha nem tűnik kirívóan kívánnivalónak, nem zaklatja senki. (Mellesleg ugyanez a gondolkodási az alapja napjainkban a nyugati országok áldozathibáztatásának: miért volt úgy öltözve, hogy az arab férfi megkívánta; ne csodálkozzon hát, ha megerőszakolták.)
Adott tehát, hogy a nők meztelenségét nyilvános helyeken el kell takarni. Indok: Mohamed mondta. Ellenvetésnek helye nincs, be kell tartani, mert így lesz egy nő öltözködése Allahnak tetsző.
Hogy melyik a favorit, azt az iszlám helyileg adott ágának vezető imámjai döntötték el a régmúltban, hosszan elmélkedve és vitázva azon, hogy ha Mohamed lerajzolta volna, akkor mi lenne a papíron.
És ezt látva mit üvölt a nyugati ember? „Ó, szegény nők, a toxikusan maszkulin férfiak micsoda borzalomra kényszerítik őket!”
Miközben a hívő muzulmán nők el sem tudnák képzelni, hogy enélkül lépjenek az utcára, elvégre ők Allahnak tetsző életet akarnak élni, nem vágynak a gyehenna örök tüzére. Ettől függetlenül néhány nyugati országban betiltották a csador (és burka) viselését. Tehát meghívták magukhoz azokat, akik szerint így kell Allahnak tetszően öltözni, majd megtiltották nekik, hogy Allahnak tetszően öltözködjenek, merő demokratikus feminista szólamokra hivatkozva. (De valójában inkább biztonságtechnikai, és arcfelismerő kamerarendszerek okai miatt.)
És csodálkoznak, hogy ez mekkora tiltakozást vált ki az általuk befogadott muszlimokban, miközben azt harsogják, hogy szabad vallásgyakorlat van. Ezt a kettősséget már részleteztük a „Hitélet kizárólag hitetleneknek” c. elemzésünk „Allah korlátok között” részében.
Ráadásul a muszlim nők NEM érzik magukat elnyomva, hisz az iszlám kimondja, hogy Allah szemében csak az számít „igazhitű” muszlimnak, aki őszintén hiszi, és betartja a vallási előírásokat. És ők mélyen „igazhitűek”, büszkén viselik hát az előírt öltözetet - függetlenül attól, hogy a nyugati ember a feminizmus hatására azt képzeli, hogy ők ezzel de nagyon meg lettek alázva.
Szóval miben is módosít bármit a Korán értelmezésén az, hogy a nők hogyan öltözzenek az utcán? SEMMIBEN. Ez csak egy olyan külsőség, amin kizárólag a nyugati ember tud csodálkozni, ám náluk ez a normális hétköznapok része. Az, hogy mennyire kötelező a vallási előírás mindenkire, már más történet, de ez sem ilyen egyszerű, és pláne nem Korán-ellenességet jelent. Ez tehát megint „nem jó iszlám - rossz iszlám” mérce, hanem egy nyugati, társadalmi elvárás szerinti, téves megítélés.
Olyan ez, mint belenézni a tükörbe, majd megfogalmazni, hogy nekünk mi lenne jó, aztán kijelenteni, hogy a Földkerekség minden népében az összes embernek ez a vágya. Majd dühödten üvölteni mindenkire, aki mást merészel gondolni. Ez a fajta öntelt kevélység egykor a keleti szovjeteket, ma a nyugati liberális-demokratákat jellemzi. Mellé mindkettő elég ostoba ahhoz, hogy el is higgye magáról a „világ esze” cím jogos birtoklását. Mindkettőre jellemző, hogy a saját narratíváin kívül más nem érdekli - de pont ez az iszlám világnézete is. Ezzel eljött a süketek vitájának kora, amiben senki sem hallja, mit mond a másik, így idővel már nem is beszélgetnek.
A közhiedelemmel ellentétben a Korán az iszlám összes ágában azonos. Nincs szép Korán meg csúf Korán, békés Korán meg békétlen Korán, csak és kizárólag a Korán (azaz: al-Qur'ān) létezik.
A szunnák is ennek kiegészítései és magyarázatai - nem pedig ennek bármiben is ellentmondó tézisek.
A Szunna tartalma számos belharcra adott már okot, többek között ez az a legfőbb elméleti ok, ami miatt a muszlimok képesek akár egymást is gyilkolni. Ezek azonban ismét olyan viták, ami nem muszlimként egyrészt értelmezhetetlen, másrészt a lényegen semmit nem változtat, ahogy kívülről nézve a kereszténységben a különböző pünkösdista mozgalmak is azonosak.
Hasonló a saríja is - mely a különböző felekezetek között főleg olyasmiben tér el, hogy kiket kell lefejezni, és kiknek elég levágni a kezét vagy megbotozni.
Mindennek oka Mohamed, aki a világ összes muzulmánjának szemében a próféták pecsétje, Allah akaratának kizárólagos és legnagyobb tudója. Amit ő mondott, az megkérdőjelezhetetlen. Amit helyesnek mondott, azt követni kell, amit helytelennek azt el kell vetni, amit gyűlölt azt kötelesség gyűlölni. (Szeretetről meg sosem beszélt, ezért van a Koránban a szeretet szó nulla alkalommal, míg a gyilkolása buzdítás 180-szor.)
olyan muzulmán sincs,
aki kételkedne abban,
hogy a Korán
Allah akaratát tartalmazza.
Mohamed jól ismerte az arab törzseket. Élete utolsó óráiban illúziók nélkül tekintett a jövőbe. Tartott a követői közti széthúzástól: „A zsidók 71, a keresztények 72 irányba mentek, ti 73-ba fogtok” - mondta. Viszont abban, hogy halála után az iszlám csak növekedni és erősödni fog, egy pillanatra sem kételkedett. Ez nem ellentmondás. A belső széthúzások és hatalmi harcok csak lassítják a remélt végső győzelmet, meg nem akadályozzák azt.
és ne különbözzetek össze egymással,
különben elveszítitek a bátorságotokat,
és elhagy az erőtök.
Legyetek állhatatosak!
Allah az állhatatosakkal van.”
[Korán 8:46]
A radikális, keményvonalas iszlám (akiket ma terroristának szokás nevezni) és a megtévesztő, átgondoltabb és körültekintőbb „mérsékelt” vonal - ami mostanság a „politikai iszlám” nevet kapta - a magát „béke vallása”-ként definiáló, a liberálisokkal cimboráló tábor csak látszólag, a felszínen különbözik.
Mindkettő a Koránt, és Mohamed parancsait követi. A látszólagos eltérés oka az, hogy Mohamed csak másodlagosan volt próféta - a hétköznapokban elsődlegesen hadvezér volt. Hadvezér, aki serege élén háborúkat vívott. A gondolkodása is ennek megfelelő: az elsődleges cél a háború megnyerése. Minden ennek van alárendelve.
Ennek megfelelő az iszlám célja is: megnyerni az egész világ meghódítására szolgáló háborút. Ez nem kis feladat, és nem rövidtávon megvalósítható. Ezért a hadvezér seregeinek katonái, és azok családtagjai is statáriális állapotban vannak. Mindenkire vonatkozó szigorú szabályok, az egységeken belüli segítő és támogató bajtársiasság mellett egymással a parancsok szigorú betartatása, stb. És időnként (naponta 5-ször) katonásan felsorakozni tiszteletadásra.
Ennek köszönhető, hogy náluk Allah nem egy vallásnál megszokott, szimplán hitbéli szerepet tölt be, hanem a szó legszorosabb értelmében az életük minden pontját és percét szigorúan szabályozó rendszer alapja.
Nincs olyan hívő muzulmán, aki ezt bármi módon kérdőjelezné, pláne elutasítaná. (Már csak azért sem, mert ezzel megszűnne muzulmánnak lenni.)
A Korán tehát egy katonai világ kézikönyve a háború megnyerésére.
Nem véletlenül van benne sok hasonlatosság pl. az ókori Kína tábornoka, Szun-Ce „A hadviselés művészete” c. művével.
Szun-Ce részletezte, hogyan kell cselekedni erősebb, és hogyan a gyengébb seregekkel szemben.
Mohamed szintén, ott van mind a Koránban.
Hogyan kell megtéveszteni és félrevezetni, hogyan kell félelmet és rettegést kelteni, mit kell tenni a legyőzöttekkel, stb. Sőt, pl. a Korán 8:41 azt is részletezi, hogyan kell a hadizsákmányt elosztani, mekkora rész jár az imámoknak és a hadiárváknak. (S mi több, a 8. szúra címe: „A zsákmány”.)
A háborús stratégia az iszlám korai hódításakor volt a legszembetűnőbb. Az „átállsz vagy meghalsz” módszer megint nem ismeretlen a történelemben - a mongol Dzsingisz kán seregeinek is bejött. De ő nem volt olyan alapos, és nem zárt mindent vallási rendszerbe - így ő mára csak történelmi emlék, míg Mohamed pont oly realitás, mint amikor az arab seregek 711-ben megtámadták, és meghökkentő gyorsasággal elfoglalták az Ibériai-félszigetet. A mai Spanyolország területéről végül 1492. január 21-én sikerült végleg kiűzni őket. (Ezt a közel 700 évet már részleteztük „A nulladik keresztes hadjárat, avagy az elfelejtett iszlám invázió” címmel.)
Persze manapság erre sem szokás emlékezni, mert különben nem tudnának újra és újra megismétlődni a múlt eseményei.
Mohamed életének 2 nagy szakasza volt. Az első, amikor száműzték az akkoriban mindenféle vallások zarándokhelyének (és így kereskedelmi központnak) számító, gazdag Mekkából. Ez volt a harcokkal tarkított „korai” avagy „felkészülő” szakasz.
A másik, amikor (trükkel és cselvetéssel) elfoglalta Mekkát, és elpusztítva ott minden vallást, saját magát tette minden téren a csúcsra. Ezzel bekövetkezett az „uralkodó” szakasz. (Ezt itt részleteztük: „Mekka és az Iszlám kezdetek”)
A mai iszlám országok az „uralkodó” szakasz előírásait követik.
Amelyik országban úgy élnek, hogy az (még!!!) nem muszlim, ott rájuk a „felkészülő” szakasz előírásai érvényesek.
Ennek köszönhető, hogy sokan a jó iszlám, rossz iszlám, meg a jó muszlim és rossz muszlim meséjében leledznek. Csakhogy a „felkészülő” tábor pont azonos az „uralkodó” táborral, a különbség csak a hódítási szakasz állapota.
Ennek köszönhető, hogy sokan a jó iszlám, rossz iszlám, meg a jó muszlim és rossz muszlim meséjében leledznek. Csakhogy a „felkészülő” tábor pont azonos az „uralkodó” táborral, a különbség csak a hódítási szakasz állapota.
A nyugati országok totálisan a „felkészülő” szakasz általi kommunikáció csapdájába estek. Ennek köszönhető az oly sok helyen harsogott, „az iszlám a béke vallása” narratíva is, amit egy Korán idézettel szoktak bizonygatni: „Ha valaki megöl egy embert, az olyan, mintha az egész emberiséget pusztítaná el.” És ez olyan szépen hangzik, hogy el is hitték. A nyugati világ meghökkentő ostobaságára jellemző, hogy ezek közül senki nem vette a fáradtságot, hogy felüsse a Koránt, és megnézze annak 5:32 részének teljes szövegét.
(A Korán nem egyszerű könyv, hanem maga Allah, azaz egy istenség szava, amit egy halandónak átértékelnie vagy csorbítania nem lehet, mert azért halálbüntetés jár.)
Ráadásul az oly gyakran (ám megvágva) idézett szúra szövege úgy kezdődik, hogy „Emiatt írtuk elő Izrael fiai számára azt, hogy ha valaki megöl egy embert, ...” - szóval ez igazából még csak nem is a muszlimokra vonatkozik, hanem Izrael fiaira, vagyis a zsidókra. Nekik nem szabad megölni senkit, különben jön az igazhitűek bosszúja adta kínhalál.
Az iszlám a kafírok (nem muszlimok) megölésén kívül azok gyakorlatilag (rab)szolgasorban, alacsonyrendű, és a többieknél többször annyi adót fizető polgárként tartását is szabályozza - Mohamed előírása szerint. (Mindezeket itt részleteztük: „Keresztény élet a (tolerancia és a) béke vallása mellett”)
Ezt a kettősséget a nyugati ember nem érti. Pláne, hogy a felszínt szokták mutogatni nekik - fáradt emberek, síró gyermekek, „béke vallása” - és máris indul az elérzékenyült sírás-rívás. Elhiszik, hogy muzulmánnak lenni annyi, mint valami eszelős New Age ezoterikus halandzsát gyakorolni, meg univerzummal érintkezősen meditálgatni. Az ilyenek szoktak skorpiót ölelni a keblükre, mondván: szegénynek melege volt a forró homokban. Aztán persze csodálkoznak, amikor a puszilgatott skorpió azt teszi, amit a skorpió szokott.
A nem muszlimok számára a Korán első felét alkotó medinai (felkészülős), és a másik felének mekkai (uralkodó) eltérései tovább bonyolítják a Korán értelmezését.
Akiket radikálisnak szokás hívni, ezt nagyon egyszerűen értelmezik. Mivel Mohamed életútja egy fejlődési folyamat volt, melyben egy Medinába száműzött hadúrként kezdte, és az arab törzseket egyesítve, Mekka (és a környék) uraként végezte, azt kell nézni, amikor kiteljesedett; az előzmények csak történelem.
Állításukat az is igazolja, hogy a Koránban minden új parancs (akár egy háborúban) felülírja a régit, ha azzal ellentétes lenne. Tehát legyen szó bármiről, ha azzal kapcsolatban később új parancs lett kiadva, akkor az új érvényes, a régi pedig érvénytelen. Így a Koránban Mohamed életének bizonyos korai szakaszában kimondott szavait felülírják a később kiadott utasításai.
És hogy ne legyen ennyire egyszerű, itt jön egy csavar. A múltban egy, a világ összes muszlimja által elfogadott iszlámtudós imám változtatott a szúrák sorrendjén. Ugyanis a hitviláguk szerint abban minden szó mögött Allah van, így a szúrák súlyát (erejét) a benne lévő szavak száma határozza meg. Vagyis minél hosszabb egy szúra, annál nagyobb benne Allah ereje, tehát annál fontosabb. Szemlélete szerint a helyes sorrend tehát nem az időrend, hanem a fontosság.
Ennek megfelelően átrendezte a Koránt. Mára ez lett a világ összes muszlim felekezetének a szent könyve. A közhiedelemmel szemben nincs több, egymástól eltérő tartalmú változata, csak egy, és mindenki ezt használja.
Ezért van az, hogy az elején a hosszabb, a végén a rövidebb szúrák találhatók. A muszlim iskolákban tanítják az időrendi sorrendet, hogy tudják, miként kell értelmezni.
Ám ha egy, az iszlámhoz nem értő kívülálló lelapoz bele, az hamar összekutyulódik benne, mert nem érti a logikáját, csak a verseket (ája) látja, azok összefüggéseit már nem.
Mindez tökéletesen alkalmas arra, hogy a muszlimok megtévesszék vele a naiv, nem muszlim (tehát: kafír) embereket. Így lett a háborús tankönyv a „béke vallásának” bizonysága.
A nem muszlimok számára a Korán első felét alkotó medinai (felkészülős), és a másik felének mekkai (uralkodó) eltérései tovább bonyolítják a Korán értelmezését.
Akiket radikálisnak szokás hívni, ezt nagyon egyszerűen értelmezik. Mivel Mohamed életútja egy fejlődési folyamat volt, melyben egy Medinába száműzött hadúrként kezdte, és az arab törzseket egyesítve, Mekka (és a környék) uraként végezte, azt kell nézni, amikor kiteljesedett; az előzmények csak történelem.
Állításukat az is igazolja, hogy a Koránban minden új parancs (akár egy háborúban) felülírja a régit, ha azzal ellentétes lenne. Tehát legyen szó bármiről, ha azzal kapcsolatban később új parancs lett kiadva, akkor az új érvényes, a régi pedig érvénytelen. Így a Koránban Mohamed életének bizonyos korai szakaszában kimondott szavait felülírják a később kiadott utasításai.
És hogy ne legyen ennyire egyszerű, itt jön egy csavar. A múltban egy, a világ összes muszlimja által elfogadott iszlámtudós imám változtatott a szúrák sorrendjén. Ugyanis a hitviláguk szerint abban minden szó mögött Allah van, így a szúrák súlyát (erejét) a benne lévő szavak száma határozza meg. Vagyis minél hosszabb egy szúra, annál nagyobb benne Allah ereje, tehát annál fontosabb. Szemlélete szerint a helyes sorrend tehát nem az időrend, hanem a fontosság.
Ennek megfelelően átrendezte a Koránt. Mára ez lett a világ összes muszlim felekezetének a szent könyve. A közhiedelemmel szemben nincs több, egymástól eltérő tartalmú változata, csak egy, és mindenki ezt használja.
Ezért van az, hogy az elején a hosszabb, a végén a rövidebb szúrák találhatók. A muszlim iskolákban tanítják az időrendi sorrendet, hogy tudják, miként kell értelmezni.
Ám ha egy, az iszlámhoz nem értő kívülálló lelapoz bele, az hamar összekutyulódik benne, mert nem érti a logikáját, csak a verseket (ája) látja, azok összefüggéseit már nem.
Mindez tökéletesen alkalmas arra, hogy a muszlimok megtévesszék vele a naiv, nem muszlim (tehát: kafír) embereket. Így lett a háborús tankönyv a „béke vallásának” bizonysága.
[Korán 3:54, 8:30]
Ezzel elértünk a Hamász 2023. október 7-ei támadásához.
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Lehet-e terrortámadás Mohamed parancsa?
Alig telt el pár nap, és máris elindultak a legidiótább konteók arról, hogy mi történt, hogy tudták megtámadni holmi rongyos civilek Izraelt. Ezekből hosszú évek múlva már „elhallgatott tények” lesznek, mert az összeesküvés hívőknek világot uraló gyíkemberek nélkül unalmas az élet.
Az izraeliek direkt hagyták a támadást, sőt, ők maguk szervezték - okoskodnak - hogy aztán jól bosszút állhassanak. Nem meglepő tőlük, ők azok, akik 2012-ben 5 zsák konzervvel bezárkóztak a pincébe, mert épp a maja apokalipszist várták.
Ami valójában történt, nem új a nap alatt.
Hasonlóan foglalták el annó a törökök a budai várat.
És ez volt Mohamed életének legnagyobb katonai trükkje, ami élete legnagyobb győzelmét hozta.
Megjegyzés
Ez a fajta megtévesztési taktika afféle mentalista trükk, illúzió. A lényege, hogy elhitetik: nem a szemünknek kell hinni, hanem a megállapodásban.
Ez a fajta megtévesztési taktika afféle mentalista trükk, illúzió. A lényege, hogy elhitetik: nem a szemünknek kell hinni, hanem a megállapodásban.
A VII. században Mohamed hosszú harcok után 10 évre szóló fegyverszünetet kötött Mekkával.
A XXI. században, a gázai övezetben a Hamász vezette palesztinok látszólag megegyeztek Izraellel.
A VII. századi Mekkában a fegyverszünet elején még gyanakodtak, de aztán ahogy teltek az évek, ez megszűnt.
Pár évvel ezelőtt az izraeliek még gyanakodtak, de mivel a déli határnál a Hamásszal (meg a palesztinokkal) minden rendben valónak tűnt, másfelé fordítottak nagyobb figyelmet. Például az északi határra, ahová a (szintén ellenséges) Hezbollah a jelentések szerint több, mint 100 ezer rakétát(!) szállított.
A VII. században, a fegyverszünet első évében Mohamed ellátogatott egy 2000 fős sereg élén Mekkába, a Kába szentélyhez való szent zarándoklat címen. De nem bántottak ott senkit, és aztán 3 nap múlva nyugodtan hazamentek - így minden mekkai látta, hogy komolyan veszi a békét.
Pár héttel ezelőtt még mindenki láthatta, hogy a palesztinok komolyan veszik a békét. Izraeltől annyi áramot és vizet kaptak folyamatosan, amennyit csak akartak, mellé kaptak egy halom pénzt felújításokra, és nap mint nap 10 ezer palesztin mehetett be Izraelbe dolgozni.
A VII. században Mohamed egy pillanatra sem gondolta komolyan a fegyverszünetet. Titokban első perctől minden pénzt fegyverkezésre, toborzásra és kiképzésre költött. Eközben a mekkaiak szép lassan ellustultak, eltunyultak, figyelmük Mohamedről a hétköznapok felé fordult.
A XXI. századi Hamász se vette komolyan a békét. Titokban még az Izraeltől kapott pénzeket is fegyverkezésre költötte, meg a bevetésre szánt serege kiképzésére, ellátására, és mellé tapasztalt ex-ISIS (Iszlám Állam) zsoldosok csatlakoztatására. E közben a gázai határnál az izraeliek ellustultak, az ott szolgáló katonáik eltunyultak, figyelmük a többi határnál észlelt veszély felé fordult.
Ezt a módszert a síiták Takija-nak, a szunniták pedig Mudarat-nak nevezik, nálunk az átverés (avagy: hazugság), illetve a megtévesztés művészete néven ismert.
A muszlimok szemrebbenés nélkül azt szokták állítani magukról, hogy őnekik hazudni bűn, Allah megtiltotta. Ez igaz is - ám ez csak rájuk és egymás között vonatkozik. Minden más téren az iszlámban a „cél szentesíti az eszközt”, és egy hitetlennek hazudni - ha az muzulmánokat juttat előnyhöz - nem bűn, hanem erény. S mi több: ez kifejezetten tetsző Allah szemében, tehát egy hitetlen becsapni dicsőség. Ez nem csak a katonai műveletekre, hanem a mindennapi életre is vonatkozik. (Erről bővebben később.)
A muszlimok szemrebbenés nélkül azt szokták állítani magukról, hogy őnekik hazudni bűn, Allah megtiltotta. Ez igaz is - ám ez csak rájuk és egymás között vonatkozik. Minden más téren az iszlámban a „cél szentesíti az eszközt”, és egy hitetlennek hazudni - ha az muzulmánokat juttat előnyhöz - nem bűn, hanem erény. S mi több: ez kifejezetten tetsző Allah szemében, tehát egy hitetlen becsapni dicsőség. Ez nem csak a katonai műveletekre, hanem a mindennapi életre is vonatkozik. (Erről bővebben később.)
630-ban a mekkaiakkal kötött, 10 éves fegyverszünet 2 évében, minden figyelmeztetés nélkül, Mohamed egy addig sosem látott méretű és erejű sereg élén jelent meg Mekka falainál - és a mekkaiak összecsinálták magukat az őket felkészületlenül ért hirtelen életveszélytől, és harc helyett feltétel nélkül megadták magukat. Mohamed pedig bevonult, és nekiállt kivégezni akiket gondolt, elpusztítani ami neki nem tetszett, és felépíteni saját királyságát. Hívei ezt a diadalt Allah mindenekfeletti támogatásának könyvelték el. Mekka, az arab pogányság központja pedig az iszlám központjává vált.
2023. október 07-én minden figyelmeztetés nélkül, a Hamász minden elképzelhető módon, irányból és eszközzel lerohanta Izraelt. Profin, jól szervezve, Mohamedhez illő módon, Allah dicsőségére; mert ahogy a Korán írja: „Allah a legnagyobb cselszövő”, és ugyebár Mohamed meg az ő (legfőbb) prófétája.
(Mellesleg hasonló volt az 1973-ban történt támadás, ami a jom kippuri háború néven írta be magát a történelembe. Akkor az előzőleg mindenféle békés szándékot harsogó Egyiptom és Szíria egy koalícióba összefogva támadta meg Izraelt. Ráadásul az iszlám szent ünnepén, a Ramadán alatt.)
Megjegyzés
A világ pedig, akár a hülyegyerek a vízesés előtt, úgy csodálkozik: „Nahát, hogy tehetett ilyet a Hamász!” Csókolom, tessenek beleolvasni történelemkönyvekbe, és a Koránba; az sem titkos könyv egy gázai alagútban, bárki megveheti egy könyvesboltban. (Mi is megtettük, itt van a polcunkon, hogy legyen miből pontosan és tényszerűen idézni.)
A világ pedig, akár a hülyegyerek a vízesés előtt, úgy csodálkozik: „Nahát, hogy tehetett ilyet a Hamász!” Csókolom, tessenek beleolvasni történelemkönyvekbe, és a Koránba; az sem titkos könyv egy gázai alagútban, bárki megveheti egy könyvesboltban. (Mi is megtettük, itt van a polcunkon, hogy legyen miből pontosan és tényszerűen idézni.)
Ami ezután következett, pláne nem meglepő.
A hitetlenek szívébe pedig rettegést vetek.
Üssetek hát kardotokkal a nyakukra”
[Korán 8:12]
„Öljétek meg a pogányokat, ahol csak föllelitek őket!”
[Korán 9:5]
„Harcoljatok azok ellen, akik megkapták az Írásokat,
de nem hisznek Allahban”
[Korán 9:29]
Számtalan hasonló van a Koránban, de a mindenkire érvényes szunnákban is, pl. ez a Hadísz:
keményen kell fellépni ellenük,
utálni kell őket,amíg el nem fogadják
a Legmagasztosabb Allah által kirótt sorsot,
mivel ez Allah rendeltetése.”
(Al Walaawa al Baraa [w59.2])
A fentiek értelmezéséhez: aki nem muzulmán, az kafír, vagyis hitetlen és pogány.
Nem mellesleg, bár a hitetlenek lefejezése Allah parancsa, senkinek ne legyen emiatt lelkiismeret furdalása, tessenek nyugodtan aludni, mert olyankor nem is az igazhitű ember, hanem Allah cselekszik:
hanem Allah ölte meg őket.
És nem te dobtál, amikor dobtál,
hanem Allah dobott, hogy valami tőle jövő
szép próbatétellel próbálja meg a hívőket.”
[Korán 8:17]
És lőn. A Mohamedtől tanult Takija/Mudarat módszerrel titkon megerősödtek, és nekiálltak az Allah parancsa szerinti támadásnak. Kb. 20 percen belül cirka 5000 rakétával nyitottak. Jól tudták, hogy a „Vaskupola rendszer” nem valami fantasztikus filmekben látott energiapajzs, hanem rakéta-elhárító (ellen) rakétákat indít. Az ilyesminek pedig mindig van határa, mert még a számítógép is csak X számú ellenrakétát tud küldeni egyszerre. A régebben küldött 4-5, max. 40-50 rakétájuk csak az ellenük felállított védelmi rendszer tesztelgetésére szolgált. A módszer bejött, így számtalan rakéta áthatolt a „Vaskupolán”, és civil célpontokra csapódott.
De ne feledjük: ugyebár nem a Hamász dobta a rakétákat, hanem Allah, és nem a harcosok öltek, hanem Allah, az ő kezeik által.
szent cselekedetté a tömegmészárlás.
És ezért ünneplik oly sokan az ilyesmit.
A(z Allah keze által) történt rakétadobálás után minden elképzelhető irányból megindultak az állig felfegyverzett csapatok. Siklóejtőernyőkkel, az elválasztó falba vágott ajtó méretű résen át motorkerékpárokkal, stb. A beözönlő harcosok profin, tervszerűen végezték a dolguk. A különböző osztagok különböző területeket támadtak, és tették, amit begyakoroltak. És úgy, ahogy Allah parancsolta nekik.
„Allah, a könyörületes és az irgalmas nevében
[…]
Üssetek hát kardotokkal a nyakukra,
és üssétek le minden ujjuk végét.
Ez (legyen) a büntetésük azért,
mert szembeszegültek Allahhal,
[…]
Bárki szembeszegül Allahhal,
és az ő küldöttével,
az elnyeri büntetését.
Allah büntetése rettenetes.
[…]
Ó próféta! Buzdítsd a hívőket a harcra.
[…]
Egy próféta sem ejthet foglyokat addig,
amíg a hitetlenek között
nem rendezett nagy vérontást.”
Ez, és a többi hasonló hadiparancs jól mutatja, hogy nemcsak a harcmezőn, és a frontvonalban szembenálló katonákkal kell kegyetlenkedni, hanem minden hitetlennel, aki idejekorán nem hódolt be a könyörületes és irgalmas Allah akaratának. (Tehát nem vette fel az iszlám hitet, vagy nem könyörgött, hogy szolgasorban élő dimmi lehessen.)
akik hitetlenek, és nem is akarnak hinni.”
[Korán 8:55]
Mit is kell tenni velük?
[Korán 9:5]
Példás büntetésnek ott van rögtön az, amit Allah mondott a lefejezésről. (Lásd fentebb.)
Ezért fejeznek le mániákusan mindenkit. Nőket, gyerekeket - sőt, az eddigi mérleg szerint csak ebben a támadásban már legalább 40 csecsemőt is lefejeztek.
Pontosabban nem is a harcosok, hanem (lásd fentebb) személyesen Allah, az igazhitűek kezei által.
Pontosabban nem is a harcosok, hanem (lásd fentebb) személyesen Allah, az igazhitűek kezei által.
És újfent csodálkozik a világ: „Húúú, döbbenetes. Hogy tehetek ilyesmit?” És jön a Takija/Mudarat átveréses hazugmondás a hódítás „felkészülés” szakaszában lévő (lásd fentebb) muzulmánoktól: „Ó ezek nem is muszlimok, az iszlám ilyen tetteket nem tanít!” És jönnek a hasznos idióták, akik ezt elhitték, és kiabálják: „Szélsőségesek!”, „Radikálisok!”, „Terroristák”.
Hát nem. Egyik sem. Szimplán muzulmánok, akik a „felkészülés” szakaszából a „hódítás” szakaszba léptek, Mohamed a Koránban (is) megírt útmutatásai szerint.
Megjegyzés
Az ilyen ordas hazugságok felismerése nem lenne nehéz.
Fentebb írtuk: könyvesbolt, Korán, értő olvasás, gondolkodás.
Persze aki a tények helyett a lózungokat fogyasztja nagy kanállal, az a fent elemzett „béke vallása”, „Ha egy embert megölsz, az olyan, mintha az egész emberiséget megölnéd!” hazugságot is elhitte.
E mellé az egyre ostobább és egyre lustább nyugati civilizáció azt is elhitte, hogy őket nem akarják meghódítani. Mint fentebb elemeztük, a mekkaiak is ezt gondolták, elvégre Mohamed személyesen garantálta nekik a hosszan tartó békét.
Az ilyen ordas hazugságok felismerése nem lenne nehéz.
Fentebb írtuk: könyvesbolt, Korán, értő olvasás, gondolkodás.
Persze aki a tények helyett a lózungokat fogyasztja nagy kanállal, az a fent elemzett „béke vallása”, „Ha egy embert megölsz, az olyan, mintha az egész emberiséget megölnéd!” hazugságot is elhitte.
E mellé az egyre ostobább és egyre lustább nyugati civilizáció azt is elhitte, hogy őket nem akarják meghódítani. Mint fentebb elemeztük, a mekkaiak is ezt gondolták, elvégre Mohamed személyesen garantálta nekik a hosszan tartó békét.
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Áh, ezek csak kis létszámú szélsőségesek...
Persze a szemfülesek már elő is álltak a nyilvánvalóval: ez a támadás nagyon hasonlít arra, amit az ISIS (Iszlám Állam) művelt 9 évvel ezelőttől a legyalulásáig.
Az ISIS csak és kizárólag, vegytisztán az volt, ami a neve: egy
Se több, se kevesebb. Ha ezt egyesek terrorizmusnak nevezik, azok gondolkodjanak el azon, hogy hány muzulmánnal szeretnének együtt élni. És azon is, hogy a liberális demokrácia által náluk elkövetett dzsihadista merényletek tömkelegét, a kamionos tömegbegázolástól a késes támadások ezreiig miért mondják mindig „pillanatnyi elmezavar” okozta cselekedetnek.
Egyrészt, mint fentebb elemeztük, hitetlent megölni nem bűn, hanem Allah akaratának teljesítése. Másrészt a lefejezés (elrettentés végett) külön kedves megoldás az iszlám istene szemében.
Harmadrészt a végső cél (az egész világ muzulmánná válik) elérése érdekében nem muszáj beállni katonának, zsoldosnak, dzsihadista sejt tagjának, stb.
A Mohamed féle katonai stratégia önálló partizán (avagy gerilla) harcra is buzdítja a híveit.
azok nem kérnek tőled engedélyt arra,
hogy harcba szálljanak javaikkal és személyükkel.
Csupán azok kérnek tőled engedélyt,
akik nem hisznek Allahban és a Végső Napban.
Kétség tölti el az ő szívüket,
s kétségek közt ingadoznak.”
[Korán 9:44-45]
Vajon ki is valójában az elmezavaros? Az, aki kiemelten elit helyre akar kerülni Allah paradicsomában, vagy az, aki az iszlám civilizáció világuralmáért a nyílt utcán harcoló (értsd: a szembe jövő hitetleneket meggyilkoló) partizánt szegény, szerencsétlen mentális zavarban szenvedő (és így nem büntethető!) skizofrénnek gondolja?
Mi a különbség ezen nyugati gerillák, az Izraelben harcoló palesztinok, vagy az ISIS arab katonái között? Nos, a helyszínen kívül semmi. Viszont a világon minden Allahé, így jog szerint a világ minden pontján Allahot kellene imádni. Tehát a helyszín is lényegtelen, ha a hitetlen és utálatos kafírokról van szó.
Ja, persze: ők a szélsőséges radikálisok. Akik nem is muszlimok. Az igazi muszlimok akik... Kik is? Akik épp most ünneplik, hogy hittestvéreik hány nőt, gyereket és csecsemőt fejeztek le? Vagy akik csendesen készülődnek az őket befogadott országban egy pont olyan gyors hatalomátvételre, mint az ISIS tette 2014. június 29-én?
Aki az képzeli, hogy azért költöztek oda, hogy a kukába dobják a vallásukat, hogy szembe szálljanak Allah akaratával, és inkább a Pride-ra járjanak buziskodni meg leszbikázni, az valójában öntelt ostobaságával az iszlám céljait segíti.
Egy dolog, hogy hány országból érkeztek. Lehetnek arabok, ázsiaiak vagy négerek - az iszlám összeköti őket, és azonos jellegű gondolkodást és célokat ad nekik.
Ráadásul mivel a világon MINDEN Allahé, így a világ minden ingatlanja, ingósága és persze pénze is az övé. Ezért amikor egy nyugati ország lakást/segélyt ad egy befogadott muzulmánnak, akkor NEM volt jófej és segítőkész a hitetlenek kormánya, hanem csak csontot dobott abból, amit jogtalanul bitorol. Hiszen azonnal és önként kellene mindenüket (minden pénzüket, minden házukat, minden értéküket) átadniuk az igazhitűeknek, hisz ők képviselik Allahot.
Tehát a segélyezés valójában sértés, hisz nekik nem segély, hanem minden jár. Ha megnézzük a bevándoroltatással érkezetteket, ennek megfelelően élnek és tevékenykednek. A kafír nők megerőszakolását Allah megengedte. Megölni őket is megengedte. Kirabolni őket pláne, az csak nekik járó zsákmány. És akadályozni őket mindebben csak a hitetlenek elleni haragjuk növekedését okozza.
Egy muzulmán Mohamed, és nem (undorító) kafírok által előírt világban akar élni. Minden más duma Takija/Mudarat hazugság.
Abu Darda, Mohamed próféta harcostársa ezt így fogalmazta meg: „A hitetlenek (nem muszlimok) arcába mosolygunk, miközben a szívünk átkozza őket”.
(A liberálisok is hasonlók. Kényes kérdésekre - szerintük - barátságosan mosolyognak, miközben látszik, hogy majd szétveti őket a gyűlölet. Ez a torz, örömtelen mimikri-vigyor egyre több nyugati embert jellemez.)
De vannak még más trükkjeik is.
Ilyen a Kitman, ami részigazsággal való megtévesztés. Példa:
A muszlimok azt mondják a naiv embereknek, hogy a Korán 2:256 kimondja: „A vallásban nincs rákényszerítés.” Ezt hallva a naiv emberek azt hiszik, hogy az iszlám milyen türelmes.
A kitman itt abban rejlik, hogy valóban nem kötelező áttérni az iszlámra, azonban ez nem jelenti azt, hogy jogegyenlőség lenne. Aki például az Írás népei közé tartozik (zsidó, keresztény, zoroasztriánus), az élhet „védett személyként”, azaz dimmiként, melynek lényege, hogy dzsizját (fejadót, „védelmi pénzt” - extrán, mint a maffiában) kell fizetnie a muszlimok részére azért, hogy meg ne öljék; és ezenkívül az élet minden területén alávetettséget, megaláztatásokat kell elviselnie. Ha ezt már nem bírja elviselni, és ezért áttér az iszlámra, az a muszlimok szerint önként történt, mindenféle kényszerítés nélkül. (Nem véletlen, hogy pl. Franciaországban tömegével veszik fel az iszlám hitet azok, akik olyan negyedben rekedtek, amelyet elözönlöttek a muszlim bevándorlók.)
Másik példa, mikor a nyugati egyetemeken tanuló arab férfiak európai feleséget visznek haza. Esküdöznek a lánynak, hogy náluk otthon nagyon felvilágosult mindenki, és senki nem akarná rákényszeríteni a vallásukra. Aztán amikor hazaköltöznek, hopp, máris rákerül az asszonykára a csador és minden, ami ezzel kapcsolatos. Erről szólt anno a később megfilmesített, a „Lányom nélkül soha” c. könyv is.
Harmadik példa, hogy a muszlimok azt mondják a naiv embereknek, hogy „a muszlimok csak önvédelemből harcolhatnak”. Ha csak a VIII. századi arab, vagy a későbbi Oszmán birodalomra gondolunk, már mókás ez az állítás, ha pedig beleolvasunk a Koránba, egyértelmű lesz, hogy ez a halandzsa is csak egy megtévesztés, semmi több.
Hasonló erre a Tavrija is, ami kétértelműséget, a valóság csűrés-csavarását jelenti.
Ez az, amikor a muszlim úgy csűri-csavarja a dolgot, hogy magának az eskünek a szavait nem szegi meg, azonban az eskü lényegét igen. Példa:
Ha valaki tiltakozik amiatt, hogy a Korán első szúrája lekicsinylően szól a keresztényekről és a zsidókról, mert abban a muszlimok azt kérik Allahtól, hogy tartsa őket távol attól az ösvénytől, ami „azoké, akikre Allah haragszik”, és ami „azoké, akik eltévelyedtek”, akkor a muszlimok azt mondják, hogy az első szúra nem beszél zsidókról és keresztényekről. Ez szó szerint így is van, azonban tartalmi szempontból pontosan tudják, hogy az első kifejezés a zsidókra, a második a keresztényekre vonatkozik.
Ghiba a neve a rágalmazásnak.
Az európai kultúrkörben a rágalmazás azt jelenti, hogy valaki hazugságot terjeszt valakiről.
Az iszlámban viszont a rágalmazás azt jelenti, hogy valaki olyasmit mond valakiről, ami a másik félnek nem tetszene. Példa:
Rágalom-e az, ami ebben az elemzésben szerepel?
Az európai kultúrkörben a válasz az, hogy nem, mert igaz.
A muszlimok között a válasz viszont az, hogy igen, mert nem tetszene nekik, ha minél több európai, észak-amerikai és ausztrál ember rájönne, hogy milyen is a valódi arcuk a megtévesztés álarca mögött.
Ennek köszönhető, hogy a Youtube és a Facebook oly lelkesen töröl minden olyan tartalmat, ami nem tetszik egy muszlimnak. A kedves liberálisok álhírnek és kirekesztő iszlamofóbiának nevezik az iszlám valódi arcáról szóló igazságot, és pont úgy büntetik, ahogy a muszlim barátaik elvárják.
További érdekesség, hogy a Magyarországon működő muzulmán közösségek több online Koránt is működtettek. Egészen 2015-ig, amikor a hazánkon átvonuló horda fel nem keltette az érdeklődést irántuk. Akkor azonnal eltűnt az összes online Korán, és most sincs ilyen - ezért javasoltuk fentebb a könyvesboltot.
Mókás, hogy a legújabb kamu ezzel kapcsolatban az, hogy nem létezik hiteles magyar nyelvű Korán fordítás. Hát hogyne. Mindenki hülye, aki nem azt ismételgeti, amit egy szándékosan hazudó muszlim mond. Valójában a Koránt először a 19. század közepén fordították le magyar nyelvre. Ezt ismerjük „Kassai Korán” néven. 1947-ben jelent meg Hollósi Somogyi József töredékes fordítása. A ma leginkább elterjedt fordítások a 80-as évek végén születtek. Ezek Simon Róbert és Mihálffy Balázs művei. Azóta több töredékes fordítás is ismert.
Persze a tényeket nehéz fordításra kenni, így nekik sem sikerül azt mondani, hogy az „öljétek meg őket” igazából „öleljétek meg őket”. Hamis Koránt pedig nem adhatnak ki, mert azért fatva és halálbüntetés járna.
Megoldás: el kell tüntetni az internetről, papír alapú könyvet meg úgyse vesz manapság senki. Aki mégis, és idéz belőle, az meg hazudik, mert csak az lehet igaz, amit a semmivel alá nem támasztott lózungok tartalmaznak.
Ez a jelenség nemzetközi szintű. A Google keresési listájától is eltűnt minden olyan cikk, ami nem az iszlám megtévesztés szájíze szerinti. A Microsoft féle Bing böngésző (bing.com) még nem tartalmaz ennyire profi szűrést, így érdemes inkább az használni, ha találni is akarunk valamit, nemcsak keresni.
Hasonló megtévesztés az is, hogy az iszlám a zsidó és a keresztény vallás folytatása lenne.
A kezdetekben Mohamed valóban lelkesen tanult a zsidó kereskedőktől, ám később - nem tudni miért - meggyűlölte őket. A kereszténységből pedig annak hibás, un. gnosztikus tanai jutottak hozzá, melyben a Szentháromság nem az Atya, a Fiú és a Szentlélek, hanem Isten, Szűz Mária és Jézus - tehát egy pogánysággal keveredett, hamis, isten-istennő-kisisten változat. Mivel az arab törzsi szokások semmibe nem nézték a nőket (a Mohamed adta jogokkal pedig egy nő pont fele annyit ér, mint egy férfi) ez az istennő dolog megutáltatta vele az egész kereszténységet.
Mellé az ariánus féle tanításokkal is találkozott.
Az iszlám az első perctől, minden téren elveti a Szentháromságot. Szerintük Jézus Krisztus nem Isten fia, hanem csak egy próféta volt a sok közül, akinek szavait ráadásul a keresztények meghamisították, az apostolok pedig első perctől elhazudták. A Végítélet Napján Jézus ezt el is fogja mondani a keresztényeknek, akik aztán mind mennek is a gyehennába. Ezt nyíltan hirdetik is.
Az iszlám szerint Jézus nem támadt fel, simán meghalt a keresztfán és ennyi - vagy pedig (cselszövéssel) valaki más halt ott meg helyette.
S mi több, szerintük Jézusnak tényleg nem József volt az apja, de nem azért, mert Isten... hanem mert Szűz Mária csak egy kis ribanc volt, akit egy ismeretlen valaki sutyiban felcsinált.
Innentől érdemes átgondolni, hogy lehetne a folytatása a Jézus szavain alapuló kereszténységnek az, ami elutasítja Jézus Isteni mivoltát és kitalált/elavult hülyeségnek nyilvánítja a tanításait.
Ez a folytatásos eredet-sztori tehát valójában arról szól, hogy aki igazi keresztény, az felveszi az iszlám hitet, mert az - újabb parancsként - felülírta a keresztény tanokat. (Tehát a fent elemzett Korán értelmezés logikája.)
E fentiekkel nincs még vége az iszlám trükkjeinek.
De ott van még például a Muruna.
A Muruna rugalmasan megengedi az idegen területeken élő muszlimoknak, hogy (megtévesztésből) belesimuljanak az idegen környezetbe, és ott ne tartsanak be minden muszlim törvényt – de csak azért, hogy ezáltal elnyerjék az ott élő nem muszlimok bizalmát, és így lankasszák a helyiek figyelmét.
A Muruna, addig megengedett számukra, amíg el nem jön az idő egy csapásmérésre, vagy annyira meg nem erősödnek, hogy lehetőségük legyen a hatalom átvételére.
Ha ez nem elég, a Korán további útmutatással is szolgál a nem muzulmánokkal kapcsolatban:
Mellé a nem muzulmánok toleráns, békés és szeretetteljes jellemábrázolása:
Sokan mondják (pláne nyugaton) hogy ez nem ennyire sötét, nekik sok muzulmán barátjuk van.
Ezzel egy a gond: hívő muzulmán maximum érdek adta átverésből barátkozhat nem muzulmánnal, ugyanis az ő istenük erről is rendelkezett: egy muzulmán számára egy kafír soha NEM lehet barát.
„A hívőknek nem szabad hitetleneket barátoknak
fogadniuk a hívek helyett!
Aki eképpen cselekszik,
az nem várhat Allahtól segítséget semmiben.
Kivételt képez az, ha (átmenetileg)
komoly félnivalótok lenne tőlük.”
[Korán 3:28]
„Ti hívők! Ne kössetek barátságot olyan emberekkel,
akikre Allah megharagudott! Nincs reményük a túlvilágban,
amiképp nincs reményük a hitetleneknek
azok feltámadásában, akik a sírokban vannak.”
[Korán 60:13]
Ennyit arról, hogy lehet-e velük hosszú távon, békeségben és barátságban élni.
Ó jaj, tudom: ez liberális szemmel fasizmus, meg iszlamofóbia. De nem inkább csak Ghiba, az igazmondás iszlám bűne?!
Ja, persze: ők a szélsőséges radikálisok. Akik nem is muszlimok. Az igazi muszlimok akik... Kik is? Akik épp most ünneplik, hogy hittestvéreik hány nőt, gyereket és csecsemőt fejeztek le? Vagy akik csendesen készülődnek az őket befogadott országban egy pont olyan gyors hatalomátvételre, mint az ISIS tette 2014. június 29-én?
Aki az képzeli, hogy azért költöztek oda, hogy a kukába dobják a vallásukat, hogy szembe szálljanak Allah akaratával, és inkább a Pride-ra járjanak buziskodni meg leszbikázni, az valójában öntelt ostobaságával az iszlám céljait segíti.
Ráadásul mivel a világon MINDEN Allahé, így a világ minden ingatlanja, ingósága és persze pénze is az övé. Ezért amikor egy nyugati ország lakást/segélyt ad egy befogadott muzulmánnak, akkor NEM volt jófej és segítőkész a hitetlenek kormánya, hanem csak csontot dobott abból, amit jogtalanul bitorol. Hiszen azonnal és önként kellene mindenüket (minden pénzüket, minden házukat, minden értéküket) átadniuk az igazhitűeknek, hisz ők képviselik Allahot.
Tehát a segélyezés valójában sértés, hisz nekik nem segély, hanem minden jár. Ha megnézzük a bevándoroltatással érkezetteket, ennek megfelelően élnek és tevékenykednek. A kafír nők megerőszakolását Allah megengedte. Megölni őket is megengedte. Kirabolni őket pláne, az csak nekik járó zsákmány. És akadályozni őket mindebben csak a hitetlenek elleni haragjuk növekedését okozza.
Egy muzulmán Mohamed, és nem (undorító) kafírok által előírt világban akar élni. Minden más duma Takija/Mudarat hazugság.
Abu Darda, Mohamed próféta harcostársa ezt így fogalmazta meg: „A hitetlenek (nem muszlimok) arcába mosolygunk, miközben a szívünk átkozza őket”.
(A liberálisok is hasonlók. Kényes kérdésekre - szerintük - barátságosan mosolyognak, miközben látszik, hogy majd szétveti őket a gyűlölet. Ez a torz, örömtelen mimikri-vigyor egyre több nyugati embert jellemez.)
Ilyen a Kitman, ami részigazsággal való megtévesztés. Példa:
A muszlimok azt mondják a naiv embereknek, hogy a Korán 2:256 kimondja: „A vallásban nincs rákényszerítés.” Ezt hallva a naiv emberek azt hiszik, hogy az iszlám milyen türelmes.
A kitman itt abban rejlik, hogy valóban nem kötelező áttérni az iszlámra, azonban ez nem jelenti azt, hogy jogegyenlőség lenne. Aki például az Írás népei közé tartozik (zsidó, keresztény, zoroasztriánus), az élhet „védett személyként”, azaz dimmiként, melynek lényege, hogy dzsizját (fejadót, „védelmi pénzt” - extrán, mint a maffiában) kell fizetnie a muszlimok részére azért, hogy meg ne öljék; és ezenkívül az élet minden területén alávetettséget, megaláztatásokat kell elviselnie. Ha ezt már nem bírja elviselni, és ezért áttér az iszlámra, az a muszlimok szerint önként történt, mindenféle kényszerítés nélkül. (Nem véletlen, hogy pl. Franciaországban tömegével veszik fel az iszlám hitet azok, akik olyan negyedben rekedtek, amelyet elözönlöttek a muszlim bevándorlók.)
Másik példa, mikor a nyugati egyetemeken tanuló arab férfiak európai feleséget visznek haza. Esküdöznek a lánynak, hogy náluk otthon nagyon felvilágosult mindenki, és senki nem akarná rákényszeríteni a vallásukra. Aztán amikor hazaköltöznek, hopp, máris rákerül az asszonykára a csador és minden, ami ezzel kapcsolatos. Erről szólt anno a később megfilmesített, a „Lányom nélkül soha” c. könyv is.
Hasonló erre a Tavrija is, ami kétértelműséget, a valóság csűrés-csavarását jelenti.
Ez az, amikor a muszlim úgy csűri-csavarja a dolgot, hogy magának az eskünek a szavait nem szegi meg, azonban az eskü lényegét igen. Példa:
Ha valaki tiltakozik amiatt, hogy a Korán első szúrája lekicsinylően szól a keresztényekről és a zsidókról, mert abban a muszlimok azt kérik Allahtól, hogy tartsa őket távol attól az ösvénytől, ami „azoké, akikre Allah haragszik”, és ami „azoké, akik eltévelyedtek”, akkor a muszlimok azt mondják, hogy az első szúra nem beszél zsidókról és keresztényekről. Ez szó szerint így is van, azonban tartalmi szempontból pontosan tudják, hogy az első kifejezés a zsidókra, a második a keresztényekre vonatkozik.
Az Umdat Al-Szalik ezt mondja erről: „O19.0 Példák az eskü megszegésére és meg nem szegésére; O19.1 Ha valaki megesküszik: „Nem fogom megenni ezt a búzát”, de azután azt lisztté vagy kenyérré alakítja (és megeszi), nem szegte meg esküjét. Ha valaki megesküszik: „Nem fogok inni ebből a folyóból”, de azután annak vizét egy kancsóból megissza, nem szegte meg esküjét. Ha valaki megesküszik: „Nem fogok húst enni”, de azután zsírt, vesét, bendőt, májat, szívet, lépet, halat vagy sáskát eszik, nem szegte meg esküjét.”
Ghiba a neve a rágalmazásnak.
Az európai kultúrkörben a rágalmazás azt jelenti, hogy valaki hazugságot terjeszt valakiről.
Az iszlámban viszont a rágalmazás azt jelenti, hogy valaki olyasmit mond valakiről, ami a másik félnek nem tetszene. Példa:
Rágalom-e az, ami ebben az elemzésben szerepel?
Az európai kultúrkörben a válasz az, hogy nem, mert igaz.
A muszlimok között a válasz viszont az, hogy igen, mert nem tetszene nekik, ha minél több európai, észak-amerikai és ausztrál ember rájönne, hogy milyen is a valódi arcuk a megtévesztés álarca mögött.
Az Umdat al-Szalik erről ezt mondja: “R2.2 A rágalmazás (ghiba) azt jelenti, hogy bármit megemlíteni egy emberrel kapcsolatban, ami neki nem tetszene, legyen az a teste, a vallása, a mindennapi élete, saját maga, a természete; a vagyona, a fia, az apja, a felesége, a szolgája, a turbánja, a kelméje, a járása, a mozgása, a mosolygása, a kicsapongása, a rosszallása, a vidámsága, vagy bármi más, ami hozzá kapcsolódik.”
Az R2.6 pont tovább folytatja: “A próféta […] azt mondta: (2) „Tudjátok, hogy mi az a rágalmazás?” Azt mondták: „Allah és Küldötte tudja a legjobban.” Azt mondta: „Olyasmit megemlíteni fivéredről, ami neki nem tetszene.” Valaki megkérdezte: „Mi van, ha olyan, amilyennek mondom?” És ő azt felelte: „Ha olyan, amilyennek mondod, akkor megrágalmaztad, és ha nem, akkor bemocskoltad.”
Az R2.6 pont tovább folytatja: “A próféta […] azt mondta: (2) „Tudjátok, hogy mi az a rágalmazás?” Azt mondták: „Allah és Küldötte tudja a legjobban.” Azt mondta: „Olyasmit megemlíteni fivéredről, ami neki nem tetszene.” Valaki megkérdezte: „Mi van, ha olyan, amilyennek mondom?” És ő azt felelte: „Ha olyan, amilyennek mondod, akkor megrágalmaztad, és ha nem, akkor bemocskoltad.”
Mindezekből látható, hogy egy muzulmán nyugodtan hazudhat bármiről bármit egy nem muzulmánnak, viszont a kafír megbüntetését (akár halálát) érdemlő cselekedet, ha az egy muzulmánról igazat mond.
De érdekes, a liberálisok is pont így szeretik a valóságot.
De érdekes, a liberálisok is pont így szeretik a valóságot.
Ennek köszönhető, hogy a Youtube és a Facebook oly lelkesen töröl minden olyan tartalmat, ami nem tetszik egy muszlimnak. A kedves liberálisok álhírnek és kirekesztő iszlamofóbiának nevezik az iszlám valódi arcáról szóló igazságot, és pont úgy büntetik, ahogy a muszlim barátaik elvárják.
További érdekesség, hogy a Magyarországon működő muzulmán közösségek több online Koránt is működtettek. Egészen 2015-ig, amikor a hazánkon átvonuló horda fel nem keltette az érdeklődést irántuk. Akkor azonnal eltűnt az összes online Korán, és most sincs ilyen - ezért javasoltuk fentebb a könyvesboltot.
Persze a tényeket nehéz fordításra kenni, így nekik sem sikerül azt mondani, hogy az „öljétek meg őket” igazából „öleljétek meg őket”. Hamis Koránt pedig nem adhatnak ki, mert azért fatva és halálbüntetés járna.
Megoldás: el kell tüntetni az internetről, papír alapú könyvet meg úgyse vesz manapság senki. Aki mégis, és idéz belőle, az meg hazudik, mert csak az lehet igaz, amit a semmivel alá nem támasztott lózungok tartalmaznak.
Ez a jelenség nemzetközi szintű. A Google keresési listájától is eltűnt minden olyan cikk, ami nem az iszlám megtévesztés szájíze szerinti. A Microsoft féle Bing böngésző (bing.com) még nem tartalmaz ennyire profi szűrést, így érdemes inkább az használni, ha találni is akarunk valamit, nemcsak keresni.
Hasonló megtévesztés az is, hogy az iszlám a zsidó és a keresztény vallás folytatása lenne.
A kezdetekben Mohamed valóban lelkesen tanult a zsidó kereskedőktől, ám később - nem tudni miért - meggyűlölte őket. A kereszténységből pedig annak hibás, un. gnosztikus tanai jutottak hozzá, melyben a Szentháromság nem az Atya, a Fiú és a Szentlélek, hanem Isten, Szűz Mária és Jézus - tehát egy pogánysággal keveredett, hamis, isten-istennő-kisisten változat. Mivel az arab törzsi szokások semmibe nem nézték a nőket (a Mohamed adta jogokkal pedig egy nő pont fele annyit ér, mint egy férfi) ez az istennő dolog megutáltatta vele az egész kereszténységet.
Mellé az ariánus féle tanításokkal is találkozott.
Megjegyzés
A kereszténységben Arius volt az első nagy eretnekmozgalom, az arianizmus elindítója. A hagyományok szerint a Mikulás (Szent Miklós püspök) pofon is verte őt ezért a 325-ben tartott Első Niceai Zsinaton. De Ariust sem ez, sem az hogy elkergették onnan, nem zavarta abban, hogy az ostobaságait terjessze.
A kereszténységben Arius volt az első nagy eretnekmozgalom, az arianizmus elindítója. A hagyományok szerint a Mikulás (Szent Miklós püspök) pofon is verte őt ezért a 325-ben tartott Első Niceai Zsinaton. De Ariust sem ez, sem az hogy elkergették onnan, nem zavarta abban, hogy az ostobaságait terjessze.
Az iszlám az első perctől, minden téren elveti a Szentháromságot. Szerintük Jézus Krisztus nem Isten fia, hanem csak egy próféta volt a sok közül, akinek szavait ráadásul a keresztények meghamisították, az apostolok pedig első perctől elhazudták. A Végítélet Napján Jézus ezt el is fogja mondani a keresztényeknek, akik aztán mind mennek is a gyehennába. Ezt nyíltan hirdetik is.
Megjegyzés
Ennek köszönhetőek a manapság divatos, „Ó, a Biblia egy fércmű, tele van ellentmondással, meg a papok hamisításaival” kezdetű, elképesztőbbnél elképesztőbb hazugságok is, aminek terjesztéséhez aztán az ateisták és az ezoterikusok is boldogan csatlakoztak.
Ennek köszönhetőek a manapság divatos, „Ó, a Biblia egy fércmű, tele van ellentmondással, meg a papok hamisításaival” kezdetű, elképesztőbbnél elképesztőbb hazugságok is, aminek terjesztéséhez aztán az ateisták és az ezoterikusok is boldogan csatlakoztak.
Az iszlám szerint Jézus nem támadt fel, simán meghalt a keresztfán és ennyi - vagy pedig (cselszövéssel) valaki más halt ott meg helyette.
S mi több, szerintük Jézusnak tényleg nem József volt az apja, de nem azért, mert Isten... hanem mert Szűz Mária csak egy kis ribanc volt, akit egy ismeretlen valaki sutyiban felcsinált.
Innentől érdemes átgondolni, hogy lehetne a folytatása a Jézus szavain alapuló kereszténységnek az, ami elutasítja Jézus Isteni mivoltát és kitalált/elavult hülyeségnek nyilvánítja a tanításait.
Ez a folytatásos eredet-sztori tehát valójában arról szól, hogy aki igazi keresztény, az felveszi az iszlám hitet, mert az - újabb parancsként - felülírta a keresztény tanokat. (Tehát a fent elemzett Korán értelmezés logikája.)
E fentiekkel nincs még vége az iszlám trükkjeinek.
De ott van még például a Muruna.
A Muruna rugalmasan megengedi az idegen területeken élő muszlimoknak, hogy (megtévesztésből) belesimuljanak az idegen környezetbe, és ott ne tartsanak be minden muszlim törvényt – de csak azért, hogy ezáltal elnyerjék az ott élő nem muszlimok bizalmát, és így lankasszák a helyiek figyelmét.
A Muruna, addig megengedett számukra, amíg el nem jön az idő egy csapásmérésre, vagy annyira meg nem erősödnek, hogy lehetőségük legyen a hatalom átvételére.
Ha ez nem elég, a Korán további útmutatással is szolgál a nem muzulmánokkal kapcsolatban:
A kafírokat ki lehet gúnyolni: Korán 83:34.
A kafírokat le lehet fejezni: Korán 47:4
A kafírok ellen szabad összeesküvést szőni: Korán: 86:15.
A kafírokban szabad félelmet kelteni: Korán: 8:12.
A kafírokat le lehet fejezni: Korán 47:4
A kafírok ellen szabad összeesküvést szőni: Korán: 86:15.
A kafírokban szabad félelmet kelteni: Korán: 8:12.
Mellé a nem muzulmánok toleráns, békés és szeretetteljes jellemábrázolása:
- A kafírok gonoszak: Korán: 23:97.
- A kafírok kegyvesztettek: Korán: 37:18.
- A kafírok átkozottak: Korán:33:16.
Merthogy Allah mint tudjuk, kegyes.
- A kafírok kegyvesztettek: Korán: 37:18.
- A kafírok átkozottak: Korán:33:16.
Sokan mondják (pláne nyugaton) hogy ez nem ennyire sötét, nekik sok muzulmán barátjuk van.
Ezzel egy a gond: hívő muzulmán maximum érdek adta átverésből barátkozhat nem muzulmánnal, ugyanis az ő istenük erről is rendelkezett: egy muzulmán számára egy kafír soha NEM lehet barát.
fogadniuk a hívek helyett!
Aki eképpen cselekszik,
az nem várhat Allahtól segítséget semmiben.
Kivételt képez az, ha (átmenetileg)
komoly félnivalótok lenne tőlük.”
[Korán 3:28]
„Ti hívők! Ne kössetek barátságot olyan emberekkel,
akikre Allah megharagudott! Nincs reményük a túlvilágban,
amiképp nincs reményük a hitetleneknek
azok feltámadásában, akik a sírokban vannak.”
[Korán 60:13]
Ennyit arról, hogy lehet-e velük hosszú távon, békeségben és barátságban élni.
Ó jaj, tudom: ez liberális szemmel fasizmus, meg iszlamofóbia. De nem inkább csak Ghiba, az igazmondás iszlám bűne?!
Mivel mindez minden muszlimra vonatkozik, mit is neveznek egyáltalán szélsőségesnek? Aki épp harcol az szélsőséges, aki épp készülődik erre az meg hű-de-csodálatosan-békés?
Ahogy már fentebb, a női ruházatoknál említettük, a nyugati emberek önmaguk csapdájába estek.
Jó részüket rég nem érdekli őseik vallása. Másik részük a „maga módján keresztény” - ami lényegileg ugyanaz, mint az ateista. Meghökkentően sokuk a New Age „vallási jellegű” ezoterikus ostobaságainak ködébe költözött.
Mellé az önteltség és a kevélység meghökkentő tájékozatlansággal párosult. Innentől azt képzelik, a világon mindenki úgy értelmezi az életet, mint ők, a világon mindenki arra vágyik, amire ők - így otthonról, a fotelben ülve meg lehet mondani, hogy a világ mely pontján kinek mire van szüksége. Nagy kégli, luxus verda, wellness meg habzsi-dőzsi. Mindegy, hol. A házasság egy érdekkapcsolat, gyerekből meg lehetőleg minél kevesebb legyen, mert azokkal csak a gond van. És ami a legfontosabb: a világon mindenki így gondolkodik.
Ezt a muszlim vezetők felismerték, megértették és zseniálisan ki is használják.
Elhitették a gondolkodni is lusta nyugati népekkel, hogy ők is pont olyanok, mint a nyugatiak. Véletlenül se érdekli őket, miket mondott Mohamed, Allah akaratát is csak fura mítosznak tartják; és naponta ötször csak kulturális hagyományból, meg fitnesz jellegű testmozgásból szoktak leborulni Mekka felé.
Ők lettek a „jó muszlimok”. És az övék a „jó és békés iszlám”.
Megjegyzés
A sátán legnagyobb trükkje az volt, hogy elhitette: nem létezik.
A sátán legnagyobb trükkje az volt, hogy elhitette: nem létezik.
És bejött. Amelyik nyugati politikus önszántából nem érzékenyült el, annak mindig van 1-2 bőröndnyi dollár arra, hogy rádöbbenjen, mennyire szép és békés vallás a muszlimoké.
Meg persze mindenki más náci és iszlamofób.
Innentől érdekes a zsidó-palesztin viszályról beszélő katonai elemzők magyarázata is. Ők is kihagyják a képletből a lényeget (iszlám) és geopolitikai szempontok szerint gondolkodnak. Mert az nyugati fejjel annyira jól érthető. Pláne több ezer kilométer távolságból.
Ezért van az, hogy egy rakás muszlim szervezettel, mint pl. a Hamász, Hezbollah, vagy akár a Muszlim Testvériség, nem tudnak mit kezdeni. Mert hát ezek politikai pártok, meg kulturális szervezetek, stb.
És jönnek a csodás magyarázatok: ’hááát őőő… izéééé… Szóval ezeknek vannak „radikális szárnyai”, meg „katonai szervezetei”, de ezek csak olyan belső izééé… „fundamentalisták”, „szélsőséges fanatikusok”. Ezek nem is beszélgetnek egymással, meg hiába vannak egy csoportban, azt se tudják, mit csinál a másik, stb.’
És közben a világ muzulmánjai könnyesre röhögik magukat, majd a kafírokhoz fordulva komoly tekintettel mondják: „Így van. Ezek csak buta katonai szárnyak, nem is igazi muszlimok.”
Csendesen jelzem: miután Mohamed a 630-ban elfoglalt Mekkából 631-ben kitiltotta a nem mohamedánokat (9. szura), meghirdette híveivel a hitetlenek elleni szent háborút: a dzsihádot.
Ez addig tart, amíg az egész világ nem lesz az iszlámé, és életében minimum egyszer minden hívőnek kötelessége ezt valamilyen szinten támogatni. (Az iszlám terjedésére/megerősítésére szolgáló dzsihád, vagyis „Allah útján való járás” nem feltétlenül személyes harcot és fegyverfogást jelent, de erről majd legközelebb.)
És ennek a háborúnak Mohamed parancsa szerint addig nem lehet vége, amíg a végső győzelemmel az egész világ be nem hódolt Allah akaratának. (Hitük szerint akkor eljön a világbéke. Hát nem érdekes, hogy a liberálisok is feszt a világbékéről harsognak?)
Ahogy mondani szokás: szerelemben és háborúban minden megengedett. Mint a fentiekből látható, Mohamed örökül hagyott háborús stratégiája is ennek megfelelő.
Az izraeli-palesztin történelmi események azonban jóval Mohamed előtt kezdődtek.
Az első konfliktusaik kb. 3500 évvel ezelőtt történtek.
A jelenlegi konfliktust sem oldhatja meg a „free Palestine” lózungok mesevilága, mert ez a végtelen háború csak az egyik nép totális és végérvényes megsemmisülésével érhet véget.
Ráadásul a muszlimok irányította palesztinoktól nem áll távol a szocializmus - nem véletlen dicsőítette folyamatosan Kádár János idején a komcsi sajtó Jasszer Arafatot. Ám a többi arab országtól sem állnak messze az általuk sajátosan értelmezett baloldali ideológiák.
De erről - és még sok másról - majd a következő részben.
(by L.W.L.)
2023.10.15.
2023.10.15.
A témához hasonló, további bejegyzések:
Bejegyzések
