Avagy: 5 LMBTQI személy 500 gyilkossága.
Az előző részben bemutatunk 2 LMBTQI(wxyz) személyt, akik világhírű sorozatgyilkosok voltak, mégsem tanít róluk a PDSZ. Most tovább elemezzük azon állítások valóságtartalmát, melyek szerint a szivárványos emberek mentesek minden agressziótól, mindegyikük tele van a világ iránti szeretettel, toleránsak, elfogadóak és természetesen véletlenül sem zaklatnának gyerekeket.
Mindezt azért, mert ilyennek születtek.
A világ azonban nem rózsaszín gender regény. A valóság időnként még a legbrutálisabb horror írók képzeletét is felülmúlja.
Tartalom:
-
- Bevezető
- Ismeretlen hírességek
-
- Luis Garavito, a rekorder
- Javed Iqbal, a sikeres vállalkozó
- Jeffrey Dahmer, a multikulturális kannibál
- Vágyak a szivárvány mögött
- Drogliberalizáció
- Pedofil papok, vagy pedofil liberálisok?
- Szakállas bácsik
- HIV a Pride
- Látensező lózungok
- Csikatilo visszatér
Ha valaki az előző részben bemutatott John Gacy és Dennis Nilsen „munkásságának” megismerésével úgy gondolta, hogy a modern világ 2 leggonoszabb emberéről olvasott, nagyot tévedett.
Ebben a részben 5 olyan embert mutatunk be, akik kb. 500 brutálisan kivitelezett homoszexuális gyilkosság elkövetésével szintén nem illenek abba a képbe, miszerint ők genetikusan annyira tökéletesek, hogy gender kvótákat felállítva minden munkakörbe és politikai pozíciókba lehetőleg őket kell felvenni és alkalmazni, mert náluk jobb és példaértékűen nagyszerűbb embert keresve sem lehet találni.
A narratíva szerint ennek oka: ők ilyennek születtek. Hogy ők tényleg így születtek, vagy önnön életútja és képzeletvilága által válik valaki valamivé, egy későbbi elemzésünk témája lesz.
Most lássuk, milyen az, amikor valaki „kifinomodott érzelemvilágúnak születve”, tökéletes(?) és követendő(?) személyként felvállalja és megvalósítja önmagát.
Kezdjük három olyannal, akik bár világhírűek lettek, az LMBTQI(wxyz) közösségük hallani sem akar róluk.
Lássuk a részleteket. (Nem lesz rövid!)
- Ismeretlen hírességek
- Luis Garavito, a rekorder
Minden idők „legsikeresebb” sorozatgyilkosa Kolumbiában született és tevékenykedett. Ő a világrekorder, nála több gyilkosságot (eddig) senkinek sem sikerült elkövetni.
Garavito (Teljes nevén Luis Alfredo Garavito Cubillos, avagy: A Szörnyeteg) egy hétgyermekes, szegény család második gyerekeként látta meg a napvilágot. Gyermekkora némileg hasonlít John „Wayne” Gacyéhez. Apja masszív alkoholista volt, aki a családja ütlegelésével és szidalmazásával vezette le az indulatait. Idővel a gyerekek apjuk hazaérkezése előtt elbújtak, és rettegve várták, mikor alszik el végre. Anyjuk úgy tett, mintha ez teljesen rendjén való lenne.
Az iskolában az alacsony, vékony testalkatú, szemüveges fiút gyakran gúnyolták a többiek, amire dührohamokkal reagált. A tanulási képességei sem voltak jók, bár szeretett mindent beleadva tanulni, a magoláson kívül más - pl. a tanultak megértése - nem sikerült neki.
Ötödikes korában az apja kivette az iskolából és dolgozni küldte, hogy pénzt keressen a család fenntartásához. Ez elkeserítette Garavitót, akinek az apja még azt is megtiltotta, hogy barátai vagy barátnője legyen.
Luis amikor kamaszodni kezdett, erős vágyat érzett a kisfiúk mindenféle bántalmazására. Alig 15 éves volt, amikor édesanyja rajtakapta egy 5 éves kisfiú megerőszakolásán. Egy évvel később már a hatóságok kapták rajta, amikor egy vasútállomáson próbált megerőszakolni egy 6 éves kisfiút.
Az ügyet megúszta egy figyelmeztetéssel, viszont az apja kidobta a szülői házból, így fiatalon nekiállt önálló, és módfelett sajátságos életútja kialakításához.
Garavito először egy biztosítónál kezdett asszisztensként dolgozni, majd egy üzletláncnál, és tanulni is járt marketing szakon. Újonnan kialakult karrierje ellenére problémái voltak a munkatársaival, ügyfeleivel és főnökeivel, amelyek fokozatosan fizikai konfliktusokká fajultak. Miután innen is kirúgták, utcai árusként, majd egy pékségben dolgozott.
Az idők során sok nővel barátkozott. Némelyikkel hosszabb-rövidebb időre össze is költözött. Akiknek közülük volt gyereke, azok gyerekeit úgy nevelte, mintha a sajátjai lennének. Az elmondásuk szerint józan állapotban kedves és szerető pasi volt. Részegen viszont egy állat. És gyakran volt részeg.
Idővel pszichózis, paranoia és depresszió tünetei mutatkoztak rajta, majd masszív alkoholista lett. Bár próbált leszokni róla, eljárt az „Anonim Alkoholisták” találkozóira is, de nem járt sikerrel. Pszichiáterekhez is járt, akik antipszichotikus gyógyszereket írtak fel neki. Ezt azonban nem szedte rendszeresen, talán mert nem tartotta egészségesnek gyógyszerre inni.
Megszállottan rajongott a kolumbiai gyilkos, Campo Elías Delgado iránt is, aki egy bogotai étteremben meggyilkolta a saját édesanyját, majd ott helyben még néhány embert. Garavito csodálta és utánozni akarta őt. Sokat fantáziált egy géppuska beszerzéséről, amivel apját, anyját és a testvéreit mészárolta volna le, majd az eseményt öngyilkossággal képzelte lezárni. Ám mindez részéről csak fantázia maradt, vágyai megvalósításához más módon kezdett.
Összeállított magának egy csomagot, amit aztán mindig magánál hordott. Ebben kötél, borotvapengék, gyertyák és öngyújtók voltak, áldozatai hatékony kínzásához.
S mi több: fogorvosnál is volt, és eltávolíttatta az egyik fogát, hogy nagyobbat tudjon harapni.
Ezekkel kezdetben „csak” bántalmazta a kisfiúkat, átlag havonta egyet, majd a rendőrség elől városról városra menekült.
Ám később jobban elmélyedt az ezoterikus tanokban, és beszerzett egy okkultista ouija táblát (más neveken: beszélő tábla, szellemtábla vagy ABC-s tábla) is.
Garavito azt állította, hogy ettől olyan pszichózisba került, amelyben az ördög megkérdezte, hogy szeretné-e őt szolgálni. Az ördög azt is mondta neki, hogy: „Ölj, hogy az öléssel sok mindent megkapj.”
Ő pedig sok mindent szeretett volna.
Az első gyilkossági kísérlete nem járt sikerrel. Egy fiatal fiút nézett ki magának, aki édességet és szivart árult a járókelőknek. Egy alkalmi munka és jó pénz ígéretével egy félreeső helyre csábította - azonban a fiú ellenállt, és segítségért kiáltozott. A közelben járőröző rendőrök azonnal elfogták Garavitot, jól megverték, s mi több, egyikük úgy fejbe vágta a revolverével, hogy elöntötte a vér és elájult. Azonban másnap elengedték.
Garavito későbbi vallomása szerint ekkor 100 000 pesót, egy órát és egy gyűrűt loptak el tőle. Ezért - állítása szerint - három nappal később úgy döntött, hogy többé nem hibázik az ördög szolgálatában: ezután körültekintőbb és kíméletlenebb lesz vágyai teljesítésében.
Jamundi városban, a 13 éves Juan Carlos lett az első áldozata. Miután 1000 pesót fizető munkát ígért neki, biztos helyre csalta, majd lefogta és kiélte rajta szexuális vágyait. Ezután hosszasan kínozta, végül megölte. A helyi vasútállomás mellett bukkantak a kisfiú megcsonkított holttestére: fogai kiverve, végbele és torka összevagdosva, nemi szerve levágva.
Mondhatni később ez lett a „védjegye”, mert innentől minden áldozatával hasonlóként végzett - annyi különbséggel, hogy később a holtesteket már elásta.
A következő áldozata Tuluában a 12 éves Jhon Alexander Penaranda volt, majd meggyilkolta Henry Giovanni Garcíát, Marco Aurelio Castanót, Juan David Cárdenast, Jaime Orlando Popayánt és további három azonosítatlan gyermeket Délkelet-Bogotában. Ezután két további gyermeket Meissen környékén, majd ismét Tuluába ment, ahol több gyermeket is meggyilkolt. Itt a 13 éves Mauricio Monedero Mejía halálával vetett véget a mulatságának.
És ez számára még csak a kezdet volt.
Ekkoriban már különféle álruhákat viselt, és hamis iratokat használt, hogy elkerülje a rendőrség azonosítását és a letartóztatást. A helyiek mindig egy jóindulatú, kissé flúgos embernek nézték, aki mindig bőkezűen oszt pénzt a rászoruló gyereknek. Ezért - és mert Kolumbiában amúgy is szokás a rendőrök kijátszása - boldogan segítették hamis iratok megszerzésében, illetve azok megőrzésével.
Luis Garavito önfeledt tombolása 7 éven át tartott. Az elkövetések között eltelt idő (a sorozatgyilkosokra jellemző módon) egyre rövidebb lett, végül már hetente ölt.
Bűnei zömmel sokáig észrevétlenek maradtak, mert áldozatai többnyire szegény, hajléktalan, világos bőrű és szemű gyerekek voltak. Olyanok, akiket ő „ártatlannak” ítélt.
Holttestüket általában tömegsírokba dobta. Volt olyan általa létesített tömegsír, melyben a rendőrök 41 holttestet találtak.
Mivel szeretett később visszaemlékezni élete legfontosabb élményeire, igyekezett áldozataiból megtartani egy emléket. Ez általában a levágott lábujjuk volt, amit egy bőröndben gyűjtött. Azonban idővel kidobta a gyűjteményt, mert félt, hogy a rendőrök rátalálnak.
Utazásai során időnként átruccant külföldre is. Ecuadorban a 14 éves, cipőtisztító fiút, Abel Gustavo Loor Vélezt ölte meg először, majd a mélyszegénységben élő, 12 éves Jimmy Leonardo Palacios Anchundiát. Később Venezuelába is ellátogatott, hasonló céllal.
Idővel még kevésbé válogatott, már 8 éves gyerekek is felkerültek az áldozatai listájára.
Ahogy teltek az évek, úgy csiszolódtak a hatékonyságra törekvő módszerei. Hogy könnyen férkőzzön áldozatai bizalmába, szerzetesnek, vándorkereskedőnek, segélyszervezet képviselőjének, vagy éppen koldusnak adta ki magát. Garavito maga mellé ültetve, hosszan beszéltette őket önmagukról - de csak hogy elfáradjanak, és megszűnjön az óvatosságuk.
Ő közben megértően bólogatva pálinkát kortyolgatott. Mikor elérkezettnek látta a pillanatot, a gyerekeket egy hirtelen előrántott késsel megfélemlítve lefogta és megkötözte.
Mivel Luis Garavito szerint ő „paktumot kötött az ördöggel”, idővel sátáni rituálék is beépültek a gyermekek meggyilkolásába.
A gyerekeket huzamosabb ideig gyakran egyszerre molesztálta és kínozta, kezdve a csavarhúzóval a fenékbe, a kezükbe és a lábukba szúrástól egészen a fenekük megnyúzásáig egy törött pengével, amelyet Garavito az ujjai közé helyezett. Még életükben levágta a nemi szervüket, amit áldozatai szájába tett. Közben erősen verte, égette és taposta őket, és gyakran mély vágásokat ejtett a hátukon, a hasukon és a torkukban. Szexuális bántalmazás közben gyakran szó szerint(!) kitaposta a belüket, miközben jellemzően késsel több, mint százszor megszúrta őket.
Közben összeharapdálta és megerőszakolta őket. Aki idő előtt halt bele, annak a holttestével fajtalankodott.
A lebukása banális volt. A bulvárlapok szerint „egy kigyulladt cukornádföldön kapták el, miután égő cigarettával a szájában elaludt egy gyermek holttestén”, de ez nem igaz.
A kolumbiai rendőrség valójában a 12 éves John Iván Sabogal elleni nemi erőszak kísérlete miatt kapta el, ugyanis Luis Garavito a jelentős gyakorlata ellenére sem járt mindig sikerrel.
Garavito egy félreeső domboldalon fogott hozzá Sabogal megkötözéséhez, miközben ismételten azt kiabálta: „Szadista vagyok?!” Ezután egy késsel fenyegette a gyermeket, különféle trágárságokat üvöltözve, miközben önkielégítést végzett felette. Csakhogy épp arra járt egy 16 éves fiú, aki azonnal kövekkel kezdte dobálni Luis Garavitot. Ő gyilkos dühében megpróbálta a késével hadonászva elkergetni, de a tinédzsernek sikerült az áldozatjelölt Sabogallal együtt elmenekülni. Egy Villavicencio-i, La Coralina úton lévő parasztházban rejtőztek el, egy ott lakó, 12 éves kislány segítségével.
Garavito később elérte a parasztházat, és agresszíven információt követelt a lánytól a 2 fiú hollétét illetően. A kislánynak azonban helyén volt a szíve, és erős lélekjelenléttel a közeli erdőbe irányította Garavitót, aki ott eszelős dühében rohangálva eltévedt.
A gyerekek aztán szóltak a felnőtteknek, akik azonnal kihívták a rendőrséget. A hatóságok a kora esti órákban találták meg Garavitót, aki órákig tartó bolyongása után akkorra talált ki az erdőből. Szerencséje volt, mert a helyiek is keresték, agyonverés céljából.
A rendőröknek természetesen hamis igazolványt adott, és azt állította magáról, hogy ő a Lizcano nevű ismert politikus. Ezúttal ez nem jött be, letartóztatták, bevitték az őrsre, és nekiálltak a valódi személyazonossága kiderítéséhez. Pár nappal később már pontosan tudták, kit kaptak el valójában.
Garavito pedig úgy öntött, nem mismásol tovább, és őszinte beismerő vallomásokkal próbál a helyzetén segíteni. Itt jött a hatóságok meglepetése.
A rendőrség eleinte azt feltételezte, hogy valamilyen titkos szekta áll a történtek mögött, nem akarták elhinni, hogy mindössze egyetlen ember követett el ennyi szörnyűséget.
Az eljárások során Garavito végig készséges volt, így egyik tömegsír került elő a másik után, melyekből a rendőrök szatyorszám szedték össze a maradványokat.
A bíróság csak azok alapján hozott ítéletet, melyeket - a vallomásától függetlenül - minden kétséget kizáróan rá lehetett bizonyítani. Így aztán első fokon a 172 gyilkosságból 138-ban találták bűnösnek. Mindezért Garavitót 1853 év és 9 nap börtönbüntetésre ítélték, ami a leghosszabb ítélet a kolumbiai történelemben.
Ez azonban ellentétes volt az amerikai befolyás hatására kialakult, demokratikus jogállami szemlélettel. Ezért az ítéltet csökkentették; előbb 40, majd 30 évre.
Luis Garavito azonban továbbra is igyekezett előadni a nagy bűnbánót. További gyilkosságokat ismert be, melyek jó részét a hatóságnak nem sikerült bizonyítani, mert nem emlékezett pontosan, hová rejtette évekkel ezelőtt ezen áldozatainak holttesteit; így azok közül sokat nem találtak meg.
Később kiderült, hogy sokan voltak, akiknek sikerül megszöknie A Szörnyeteg karmai közül. Meg az is, hogy a több száz kisfiú mellett 5 (azaz öt) nagykorú fiú is volt az áldozatai között, s mi több: későbbi vallomásai szerint nők is voltak az általa megtámadottak között.
Ez 264 hónap. Ha a 400 áldozatot vesszük, akkor ez gyilkosságonként kb. 2 hét. Ha 200-at, akkor 1,3 hónap, ha pedig a legelső, minden kétséget kizáróan bizonyított 138-at, akkor nem egészen két hónap börtönt kapott minden egyes brutális gyermekgyilkosságért.
Garavito jelenleg a kolumbiai El Cesar megyében lévő valledupari szigorúan őrzött börtönben tölti büntetésének utolsó éveit. Első perctől a többi fogolytól elkülönítve tartják fogva, mert félő, hogy a többiek azonnal megölik.
Valószínűleg idén, 2023-ban bocsátják feltételesen szabadlábra, mivel ekkorra a büntetésének háromötödét már letöltötte, így jogilag megilleti a feltételesen szabadlábra helyezés.
Garavito a börtönben végig igyekezett kiemelkedően jó magaviseletével kitűnni. A börtönigazgató már alá is írta a szabadlábra helyezési kérvényét, jóváhagyva azt - innentől csak a bírón múlik, hogy le kell-e ülnie azt a maradék 8 évet, vagy sem.
Addig is ideje nagy részét karkötők, fülbevalók és nyakláncok készítésével tölti Valledupar börtönében.
Az elmúlt években, igazi hírességként Luis Garavito több kolumbiai lapnak is adott interjút.
A média jól szituált 66 éves, szemüveges úriemberként tünteti fel, aki persze mindent megbánt, és természetesen esze ágában sincs újra gyilkolni.
A Kolumbiaiak azonban nem így látják. Ők úgy érzik, hogy Garavito büntetése nem elegendő büntetés a bűneiért. Egyesek úgy érvelnek, hogy megérdemli az életfogytiglani börtönt vagy a halálbüntetést - ám ezek egyike sem létezik Kolumbiában.
A kolumbiai törvények nem rendelkeztek olyan rendelkezéssel vagy módszerrel, amely hosszabb büntetés kiszabására szolgálna, mint amit Garavito kapott, tehát súlyosbítani jogállami módon nem lehet; így legkésőbb az ítélet (22 év) teljes letöltésekor szabadulni fog.
Ezt a kolumbiai emberek a törvény hiányosságának tekintik, ami abból adódik, hogy nem foglalkoztak a sorozatgyilkos lehetőségével a kolumbiai jogalkotók.
A törvény azóta 60 év börtönre emelte az ilyen bűncselekmények maximális büntetését, ezt azonban visszamenőleg nem lehet alkalmazni.
Hogy mit gondolnak erről a meggyilkolt gyermekek hozzátartozói, a kolumbiai lapok nem szellőztetik. Pedig nincsenek kevesen.
Azt sem tudni, hogy a legutolsó, szerencsésen életben maradt áldozatjelöltje, John Iván Sabogal, valamint az őt segítő két gyerek hogy érezhet most, hogy A Szörnyeteg újra szabadlábra kerül - és esetleg bosszút áll rajtuk. Valószínűleg valami olyan félelmet, mint Stephen King „AZ” című horrorjának főhősei.
Minden idők „legsikeresebb” sorozatgyilkosa Kolumbiában született és tevékenykedett. Ő a világrekorder, nála több gyilkosságot (eddig) senkinek sem sikerült elkövetni.
Garavito (Teljes nevén Luis Alfredo Garavito Cubillos, avagy: A Szörnyeteg) egy hétgyermekes, szegény család második gyerekeként látta meg a napvilágot. Gyermekkora némileg hasonlít John „Wayne” Gacyéhez. Apja masszív alkoholista volt, aki a családja ütlegelésével és szidalmazásával vezette le az indulatait. Idővel a gyerekek apjuk hazaérkezése előtt elbújtak, és rettegve várták, mikor alszik el végre. Anyjuk úgy tett, mintha ez teljesen rendjén való lenne.
Az iskolában az alacsony, vékony testalkatú, szemüveges fiút gyakran gúnyolták a többiek, amire dührohamokkal reagált. A tanulási képességei sem voltak jók, bár szeretett mindent beleadva tanulni, a magoláson kívül más - pl. a tanultak megértése - nem sikerült neki.
Ötödikes korában az apja kivette az iskolából és dolgozni küldte, hogy pénzt keressen a család fenntartásához. Ez elkeserítette Garavitót, akinek az apja még azt is megtiltotta, hogy barátai vagy barátnője legyen.
Jóval később, a börtönben tett részletes vallomása szerint az első szexuális élmény még gyerekként érte. A szomszédja (aki az apja közeli barátja volt) az ágyhoz kötözte, majd megerőszakolta; közben gyertyával több helyen megégette, borotvapengével megvágta, valamint a nemi szervét és a fenekét többször megharapta.
Ez Garavitoból erős szégyenérzetet és gyűlöletet váltott ki. Ezt előbb legyek szárnyainak kitépkedésével, majd madarak meggyilkolásával próbálta levezetni. Később már egészen másként.
Ez Garavitoból erős szégyenérzetet és gyűlöletet váltott ki. Ezt előbb legyek szárnyainak kitépkedésével, majd madarak meggyilkolásával próbálta levezetni. Később már egészen másként.
Luis amikor kamaszodni kezdett, erős vágyat érzett a kisfiúk mindenféle bántalmazására. Alig 15 éves volt, amikor édesanyja rajtakapta egy 5 éves kisfiú megerőszakolásán. Egy évvel később már a hatóságok kapták rajta, amikor egy vasútállomáson próbált megerőszakolni egy 6 éves kisfiút.
Az ügyet megúszta egy figyelmeztetéssel, viszont az apja kidobta a szülői házból, így fiatalon nekiállt önálló, és módfelett sajátságos életútja kialakításához.
Garavito először egy biztosítónál kezdett asszisztensként dolgozni, majd egy üzletláncnál, és tanulni is járt marketing szakon. Újonnan kialakult karrierje ellenére problémái voltak a munkatársaival, ügyfeleivel és főnökeivel, amelyek fokozatosan fizikai konfliktusokká fajultak. Miután innen is kirúgták, utcai árusként, majd egy pékségben dolgozott.
Az idők során sok nővel barátkozott. Némelyikkel hosszabb-rövidebb időre össze is költözött. Akiknek közülük volt gyereke, azok gyerekeit úgy nevelte, mintha a sajátjai lennének. Az elmondásuk szerint józan állapotban kedves és szerető pasi volt. Részegen viszont egy állat. És gyakran volt részeg.
Idővel pszichózis, paranoia és depresszió tünetei mutatkoztak rajta, majd masszív alkoholista lett. Bár próbált leszokni róla, eljárt az „Anonim Alkoholisták” találkozóira is, de nem járt sikerrel. Pszichiáterekhez is járt, akik antipszichotikus gyógyszereket írtak fel neki. Ezt azonban nem szedte rendszeresen, talán mert nem tartotta egészségesnek gyógyszerre inni.
Garavito lelkes érdeklődést mutatott az ezoterikus tanok, a tenyérjóslás, tarot jóslás és a sátánizmus iránt.
Mellé Hitler nagy rajongója lett, mert hasonlóságokat vélt felfedezni korai életükben, élményeikben és csavargással töltött éveiben. A nácik minden tettét bálványozta.
Megszállottan rajongott a kolumbiai gyilkos, Campo Elías Delgado iránt is, aki egy bogotai étteremben meggyilkolta a saját édesanyját, majd ott helyben még néhány embert. Garavito csodálta és utánozni akarta őt. Sokat fantáziált egy géppuska beszerzéséről, amivel apját, anyját és a testvéreit mészárolta volna le, majd az eseményt öngyilkossággal képzelte lezárni. Ám mindez részéről csak fantázia maradt, vágyai megvalósításához más módon kezdett.
Összeállított magának egy csomagot, amit aztán mindig magánál hordott. Ebben kötél, borotvapengék, gyertyák és öngyújtók voltak, áldozatai hatékony kínzásához.
S mi több: fogorvosnál is volt, és eltávolíttatta az egyik fogát, hogy nagyobbat tudjon harapni.
Ezekkel kezdetben „csak” bántalmazta a kisfiúkat, átlag havonta egyet, majd a rendőrség elől városról városra menekült.
Ám később jobban elmélyedt az ezoterikus tanokban, és beszerzett egy okkultista ouija táblát (más neveken: beszélő tábla, szellemtábla vagy ABC-s tábla) is.
Garavito azt állította, hogy ettől olyan pszichózisba került, amelyben az ördög megkérdezte, hogy szeretné-e őt szolgálni. Az ördög azt is mondta neki, hogy: „Ölj, hogy az öléssel sok mindent megkapj.”
Ő pedig sok mindent szeretett volna.
Az első gyilkossági kísérlete nem járt sikerrel. Egy fiatal fiút nézett ki magának, aki édességet és szivart árult a járókelőknek. Egy alkalmi munka és jó pénz ígéretével egy félreeső helyre csábította - azonban a fiú ellenállt, és segítségért kiáltozott. A közelben járőröző rendőrök azonnal elfogták Garavitot, jól megverték, s mi több, egyikük úgy fejbe vágta a revolverével, hogy elöntötte a vér és elájult. Azonban másnap elengedték.
Garavito későbbi vallomása szerint ekkor 100 000 pesót, egy órát és egy gyűrűt loptak el tőle. Ezért - állítása szerint - három nappal később úgy döntött, hogy többé nem hibázik az ördög szolgálatában: ezután körültekintőbb és kíméletlenebb lesz vágyai teljesítésében.
Jamundi városban, a 13 éves Juan Carlos lett az első áldozata. Miután 1000 pesót fizető munkát ígért neki, biztos helyre csalta, majd lefogta és kiélte rajta szexuális vágyait. Ezután hosszasan kínozta, végül megölte. A helyi vasútállomás mellett bukkantak a kisfiú megcsonkított holttestére: fogai kiverve, végbele és torka összevagdosva, nemi szerve levágva.
Mondhatni később ez lett a „védjegye”, mert innentől minden áldozatával hasonlóként végzett - annyi különbséggel, hogy később a holtesteket már elásta.
A következő áldozata Tuluában a 12 éves Jhon Alexander Penaranda volt, majd meggyilkolta Henry Giovanni Garcíát, Marco Aurelio Castanót, Juan David Cárdenast, Jaime Orlando Popayánt és további három azonosítatlan gyermeket Délkelet-Bogotában. Ezután két további gyermeket Meissen környékén, majd ismét Tuluába ment, ahol több gyermeket is meggyilkolt. Itt a 13 éves Mauricio Monedero Mejía halálával vetett véget a mulatságának.
Ekkoriban már különféle álruhákat viselt, és hamis iratokat használt, hogy elkerülje a rendőrség azonosítását és a letartóztatást. A helyiek mindig egy jóindulatú, kissé flúgos embernek nézték, aki mindig bőkezűen oszt pénzt a rászoruló gyereknek. Ezért - és mert Kolumbiában amúgy is szokás a rendőrök kijátszása - boldogan segítették hamis iratok megszerzésében, illetve azok megőrzésével.
Luis Garavito önfeledt tombolása 7 éven át tartott. Az elkövetések között eltelt idő (a sorozatgyilkosokra jellemző módon) egyre rövidebb lett, végül már hetente ölt.
Bűnei zömmel sokáig észrevétlenek maradtak, mert áldozatai többnyire szegény, hajléktalan, világos bőrű és szemű gyerekek voltak. Olyanok, akiket ő „ártatlannak” ítélt.
Holttestüket általában tömegsírokba dobta. Volt olyan általa létesített tömegsír, melyben a rendőrök 41 holttestet találtak.
Mivel szeretett később visszaemlékezni élete legfontosabb élményeire, igyekezett áldozataiból megtartani egy emléket. Ez általában a levágott lábujjuk volt, amit egy bőröndben gyűjtött. Azonban idővel kidobta a gyűjteményt, mert félt, hogy a rendőrök rátalálnak.
Utazásai során időnként átruccant külföldre is. Ecuadorban a 14 éves, cipőtisztító fiút, Abel Gustavo Loor Vélezt ölte meg először, majd a mélyszegénységben élő, 12 éves Jimmy Leonardo Palacios Anchundiát. Később Venezuelába is ellátogatott, hasonló céllal.
Idővel még kevésbé válogatott, már 8 éves gyerekek is felkerültek az áldozatai listájára.
Ahogy teltek az évek, úgy csiszolódtak a hatékonyságra törekvő módszerei. Hogy könnyen férkőzzön áldozatai bizalmába, szerzetesnek, vándorkereskedőnek, segélyszervezet képviselőjének, vagy éppen koldusnak adta ki magát. Garavito maga mellé ültetve, hosszan beszéltette őket önmagukról - de csak hogy elfáradjanak, és megszűnjön az óvatosságuk.
Ő közben megértően bólogatva pálinkát kortyolgatott. Mikor elérkezettnek látta a pillanatot, a gyerekeket egy hirtelen előrántott késsel megfélemlítve lefogta és megkötözte.
Mivel Luis Garavito szerint ő „paktumot kötött az ördöggel”, idővel sátáni rituálék is beépültek a gyermekek meggyilkolásába.
A gyerekeket huzamosabb ideig gyakran egyszerre molesztálta és kínozta, kezdve a csavarhúzóval a fenékbe, a kezükbe és a lábukba szúrástól egészen a fenekük megnyúzásáig egy törött pengével, amelyet Garavito az ujjai közé helyezett. Még életükben levágta a nemi szervüket, amit áldozatai szájába tett. Közben erősen verte, égette és taposta őket, és gyakran mély vágásokat ejtett a hátukon, a hasukon és a torkukban. Szexuális bántalmazás közben gyakran szó szerint(!) kitaposta a belüket, miközben jellemzően késsel több, mint százszor megszúrta őket.
Közben összeharapdálta és megerőszakolta őket. Aki idő előtt halt bele, annak a holttestével fajtalankodott.
A lebukása banális volt. A bulvárlapok szerint „egy kigyulladt cukornádföldön kapták el, miután égő cigarettával a szájában elaludt egy gyermek holttestén”, de ez nem igaz.
A kolumbiai rendőrség valójában a 12 éves John Iván Sabogal elleni nemi erőszak kísérlete miatt kapta el, ugyanis Luis Garavito a jelentős gyakorlata ellenére sem járt mindig sikerrel.
Garavito egy félreeső domboldalon fogott hozzá Sabogal megkötözéséhez, miközben ismételten azt kiabálta: „Szadista vagyok?!” Ezután egy késsel fenyegette a gyermeket, különféle trágárságokat üvöltözve, miközben önkielégítést végzett felette. Csakhogy épp arra járt egy 16 éves fiú, aki azonnal kövekkel kezdte dobálni Luis Garavitot. Ő gyilkos dühében megpróbálta a késével hadonászva elkergetni, de a tinédzsernek sikerült az áldozatjelölt Sabogallal együtt elmenekülni. Egy Villavicencio-i, La Coralina úton lévő parasztházban rejtőztek el, egy ott lakó, 12 éves kislány segítségével.
Garavito később elérte a parasztházat, és agresszíven információt követelt a lánytól a 2 fiú hollétét illetően. A kislánynak azonban helyén volt a szíve, és erős lélekjelenléttel a közeli erdőbe irányította Garavitót, aki ott eszelős dühében rohangálva eltévedt.
A gyerekek aztán szóltak a felnőtteknek, akik azonnal kihívták a rendőrséget. A hatóságok a kora esti órákban találták meg Garavitót, aki órákig tartó bolyongása után akkorra talált ki az erdőből. Szerencséje volt, mert a helyiek is keresték, agyonverés céljából.
A rendőröknek természetesen hamis igazolványt adott, és azt állította magáról, hogy ő a Lizcano nevű ismert politikus. Ezúttal ez nem jött be, letartóztatták, bevitték az őrsre, és nekiálltak a valódi személyazonossága kiderítéséhez. Pár nappal később már pontosan tudták, kit kaptak el valójában.
Garavito pedig úgy öntött, nem mismásol tovább, és őszinte beismerő vallomásokkal próbál a helyzetén segíteni. Itt jött a hatóságok meglepetése.
Luis Garavito már az első vallomásában 140 gyermek meggyilkolását vallotta be.
Ez a szám a későbbi nyomozás során 172-re emelkedett.
Ez a szám a későbbi nyomozás során 172-re emelkedett.
A rendőrség eleinte azt feltételezte, hogy valamilyen titkos szekta áll a történtek mögött, nem akarták elhinni, hogy mindössze egyetlen ember követett el ennyi szörnyűséget.
Az eljárások során Garavito végig készséges volt, így egyik tömegsír került elő a másik után, melyekből a rendőrök szatyorszám szedték össze a maradványokat.
A bíróság csak azok alapján hozott ítéletet, melyeket - a vallomásától függetlenül - minden kétséget kizáróan rá lehetett bizonyítani. Így aztán első fokon a 172 gyilkosságból 138-ban találták bűnösnek. Mindezért Garavitót 1853 év és 9 nap börtönbüntetésre ítélték, ami a leghosszabb ítélet a kolumbiai történelemben.
Ez azonban ellentétes volt az amerikai befolyás hatására kialakult, demokratikus jogállami szemlélettel. Ezért az ítéltet csökkentették; előbb 40, majd 30 évre.
Luis Garavito azonban továbbra is igyekezett előadni a nagy bűnbánót. További gyilkosságokat ismert be, melyek jó részét a hatóságnak nem sikerült bizonyítani, mert nem emlékezett pontosan, hová rejtette évekkel ezelőtt ezen áldozatainak holttesteit; így azok közül sokat nem találtak meg.
Mára a Garavito által elkövetett gyilkosságok számát hivatalosan is kb. 200-ra teszik, de valószínűsítik, hogy ez inkább 400. Vagy valamennyivel 400 felett...
Később kiderült, hogy sokan voltak, akiknek sikerül megszöknie A Szörnyeteg karmai közül. Meg az is, hogy a több száz kisfiú mellett 5 (azaz öt) nagykorú fiú is volt az áldozatai között, s mi több: későbbi vallomásai szerint nők is voltak az általa megtámadottak között.
Azonban a készséges együttműködésért a kolumbiai bíróság újabb jutalmat adott, és Luis Garavito ítéletét 22 évre csökkentette.
Ez 264 hónap. Ha a 400 áldozatot vesszük, akkor ez gyilkosságonként kb. 2 hét. Ha 200-at, akkor 1,3 hónap, ha pedig a legelső, minden kétséget kizáróan bizonyított 138-at, akkor nem egészen két hónap börtönt kapott minden egyes brutális gyermekgyilkosságért.
Megjegyzés
Ezzel az ítélettel Luis Garavito kétszeres világrekorder. Egyrészt soha, egyetlen sorozatgyilkos sem gyilkolt annyiszor, mint ő. Másrészt a kapott ítéletet nézve gyilkosságonként ilyet kevéssel sem úszta még meg senki.
Ezzel az ítélettel Luis Garavito kétszeres világrekorder. Egyrészt soha, egyetlen sorozatgyilkos sem gyilkolt annyiszor, mint ő. Másrészt a kapott ítéletet nézve gyilkosságonként ilyet kevéssel sem úszta még meg senki.
Garavito jelenleg a kolumbiai El Cesar megyében lévő valledupari szigorúan őrzött börtönben tölti büntetésének utolsó éveit. Első perctől a többi fogolytól elkülönítve tartják fogva, mert félő, hogy a többiek azonnal megölik.
Valószínűleg idén, 2023-ban bocsátják feltételesen szabadlábra, mivel ekkorra a büntetésének háromötödét már letöltötte, így jogilag megilleti a feltételesen szabadlábra helyezés.
Garavito a börtönben végig igyekezett kiemelkedően jó magaviseletével kitűnni. A börtönigazgató már alá is írta a szabadlábra helyezési kérvényét, jóváhagyva azt - innentől csak a bírón múlik, hogy le kell-e ülnie azt a maradék 8 évet, vagy sem.
Addig is ideje nagy részét karkötők, fülbevalók és nyakláncok készítésével tölti Valledupar börtönében.
Az elmúlt években, igazi hírességként Luis Garavito több kolumbiai lapnak is adott interjút.
A média jól szituált 66 éves, szemüveges úriemberként tünteti fel, aki persze mindent megbánt, és természetesen esze ágában sincs újra gyilkolni.
A Kolumbiaiak azonban nem így látják. Ők úgy érzik, hogy Garavito büntetése nem elegendő büntetés a bűneiért. Egyesek úgy érvelnek, hogy megérdemli az életfogytiglani börtönt vagy a halálbüntetést - ám ezek egyike sem létezik Kolumbiában.
A kolumbiai törvények nem rendelkeztek olyan rendelkezéssel vagy módszerrel, amely hosszabb büntetés kiszabására szolgálna, mint amit Garavito kapott, tehát súlyosbítani jogállami módon nem lehet; így legkésőbb az ítélet (22 év) teljes letöltésekor szabadulni fog.
Ezt a kolumbiai emberek a törvény hiányosságának tekintik, ami abból adódik, hogy nem foglalkoztak a sorozatgyilkos lehetőségével a kolumbiai jogalkotók.
A törvény azóta 60 év börtönre emelte az ilyen bűncselekmények maximális büntetését, ezt azonban visszamenőleg nem lehet alkalmazni.
Hogy mit gondolnak erről a meggyilkolt gyermekek hozzátartozói, a kolumbiai lapok nem szellőztetik. Pedig nincsenek kevesen.
Azt sem tudni, hogy a legutolsó, szerencsésen életben maradt áldozatjelöltje, John Iván Sabogal, valamint az őt segítő két gyerek hogy érezhet most, hogy A Szörnyeteg újra szabadlábra kerül - és esetleg bosszút áll rajtuk. Valószínűleg valami olyan félelmet, mint Stephen King „AZ” című horrorjának főhősei.
Azt pedig végképp nem tudni, hogy Luis „La Bestia” Garavito pontosan miért is lett minden idők legnagyobb sorozatgyilkosa. Tényleg ilyennek született? És ha igen, milyennek? LMBTQI(wxyz)-nek, szörnyetegnek, vagy mindkettőnek? Esetleg sátánimádónak vagy pedofilnak?
Netán önnön képzelete rabságába esett eszelősnek?
Tényleg melegnek született, vagy a gyermekkorában őt ért brutális erőszak torzította el az elméjét?
Netán önnön képzelete rabságába esett eszelősnek?
Tényleg melegnek született, vagy a gyermekkorában őt ért brutális erőszak torzította el az elméjét?
Sokan az őrült gyilkosokat a szegénység, az alacsony értelem és a bántalmazó nevelés hatásának tudják be.
Azonban ez nem igaz. A világ legbrutálisabb sorozatgyilkosait tartalmazó toplistának 3. helyén szintén egy LMBTQI(wxyz) személy áll, mégpedig olyan, akinek csak megszületni volt nehéz.
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Javed Iqbal, a sikeres vállalkozó
Javed Iqbal Mughal egy kőgazdag, pakisztáni üzletember hatodik gyermeke volt a nyolcból.
Ő, akár a testvérei, mindig mindent megkapott, amit csak akart. Tanulmányait a lahore-i Iszlám Főiskola elvégzésével fejezte be. Még diák volt, amikor az apjától kapott pénzen elindította a saját, acélöntéssel foglalkozó, jól jövedelmező vállalkozását.
A diploma megszerzése után Iqbal egy shadbagh-i, három hálószobás (+ társalgó, konyha, stb.) villában élt, amit szintén az apja vásárolt neki.
A saját, önálló életről azonban más elképzelései voltak, mint családja többi tagjának.
Először is lányok, vagy inkább feleség(ek) helyett titokban négy, tizenéves fiúval élt együtt, akik később a bűntársai voltak.
Az önfeledten szivárványos élete nem tartott sokáig, mert egy fiatal, szegény fiú ellen elkövetett szodómia bűntette miatt eljárás indult ellene. Az apja a legjobb ügyvédekkel és az eljárásban minden lefizethető ember lefizetésével - egyszóval rengeteg pénzzel - elintézte, hogy felmentsék a vád alól. Azonban az anyja nehezen viselte az esetet, és szívrohamban meghalt.
Persze hópehely érzékenységű liberálisként lehetne itt érzékenyülni arról, hogy az anyja elvesztése okozta trauma miatt szakpszichiáter kezelésére szorult volna - de ez nem adott volna megoldást arra, miért erőszakolta meg a kisfiút, ami az egész ügyet elindította.
Iqbal szavatartó LMBTQI(xyz) személy volt, a fiatalkorú kisbarátaival neki is látott a fogadalma megvalósításának, ami afféle sajátos buzidzsihad.
Akár Luis Garavito, ő is a mélyszegénységben élő kisfiúkra szakosodott. A bűntársai különböző, távoli szentélyekből vittek Iqbal elé kisfiúkat, különböző ígéretekkel csábítva őket.
Az áldozatok mindegyike 6 és 16 év közötti fiú volt.
Azokat a maradványokat, amiket a sav nem oldott fel rendesen, egy közeli folyóba dobálták.
Mivel Iqbal precíz LMBTQI(wxyz) személy volt, minderről naplót is vezetett, melyben egyesével, napról napra, részletesen leírt mindent. Pont úgy, ahogy egy főiskolát végzett, rendszerető értelmiségitől elvárható. Mivel az emlékekhez a leírt szavak hitelessége is fontos, rendszeresen fényképeket is készített az eseményekről, amit a naplójához mellékelt.
A naplóban (nem meglepő módon) Iqbal a „rendőrség, a pakisztáni börtönrendszer és a társadalom más rétegeiben tapasztalt igazságtalanságok” áldozataként ábrázolta magát. (Az amerikai woke és egyéb liberális ideológiák, az internetnek köszönhetően Pakisztánban sem ismeretlenek.)
Persze a szülők mindenfelé keresték eltűnt gyerekeiket, de a kőgazdag, fiatal üzletemberre senki sem gyanakodott. Így azt gondolták, hogy a fiúk leeshettek valami szikláról, fürdés közben belefulladtak a folyóba, esetleg megette őket egy leopárd.
Közel egy éven át tartott az Iqbal projekt. Amikor megvolt a 100-adik, a jubileum alkalmából Iqbal egy nagyképű levelet írt a rendőrségnek, amiben büszkén leírta, hogy milyen sikeresen ölt meg 100 gyereket, és hogy milyen hülye mindenki, csak ő a helikopter. Persze név nélkül.
A levél hatására megindult Pakisztán történelmének legnagyobb nyomozása, majd hajtóvadászata. Gyakorlatilag mindenki őt kereste.
Javed Iqbal egy ideig sikeresen bujkált, majd végül besétált egy urdu napilap irodájába, és ott feladta magát.
A bizonyítási eljárás nem volt nehéz. A luxusvilla falai és padlója tele voltak vérnyomokkal, meg ott díszelgett két, nagyméretű savval és emberi maradványokkal teli tartály is. Plusz további maradványokkal teli műanyagzsákok, mindegyikéhez papíron, kézzel írt leírás az áldozatról, fényképpel.
A szülők főként ezek alapján azonosították meggyilkolt gyermekeiket.
A bírósági tárgyaláson tehát nem volt gond a bizonyítás. A bírói ítélet pedig (helyi elvárás szerint) igyekezett a hozzátartozók számára is elfogadható igazságot szolgáltatni.
Iqbalt és az egyik bűntársát első fokon halálra ítélték. A bírói ítélet szerint:
„Fojtsák halálra vaslánccal azok előtt a szülők előtt,
akiknek a gyermekeit megölte,
majd a testét vágják fel 100 darabra,
és dobják savba, ugyanúgy,
ahogyan ők a gyerekeket ölték meg.”
Azonban az ENSZ-nek nem tetszett az ítélet, így Moinuddin Haider belügyminiszter hatályon kívül helyezte azt, és kijelentette, hogy Pakisztán aláírta az Emberi Jogi Bizottság rendelkezéseit, így „az ilyen büntetések nem megengedettek”.
Új, az ENSZ által is elfogadható ítéletet hozó tárgyalásra azonban nem került sor, mert a vádlottak a cellájukban egyszer csak öngyilkosok lettek.
Hogy mi is történt, azt lássuk némi iróniával fűszerezve.
Természetesen hivatalos vizsgálat is indult, ami megállapította, hogy minden kétséget kizáróan öngyilkosok lettek, idegenkezűség kizárva.
A vizsgálati eredményt nemcsak Pakisztán lakossága, hanem Javed Iqbal családja is elfogadta.
S mi több, ők Iqbal holttestére sem tartottak igényt, hogy eltemessék, így állami hamvasztás, és a hamvak szétszórása jutott neki, ahogy a hozzátartozó nélküli, hajléktalan és nincstelen bűnözőknek.
Testvérei, Parvez Mughal és Saeed Mughal az újságok kérdéseire azt válaszolták, hogy Javed a család szemében meghalt, amikor a bűncselekményeket elkövette, így innentől: „Semmi közünk hozzá.”
Javed Iqbal rémtetteiről az egyik pakisztáni filmstúdió filmet is készített, de azt a megjelenés előtti napokban a pandzsábi kormány és a „Filmcenzúrák Központi Tanácsa” betiltotta, és visszavonta a mozikból. Nyilván azért, mert sem emléket állítani, sem példát mutatni más őrülteknek nem kívántak.
Javed Iqbal Mughal egy kőgazdag, pakisztáni üzletember hatodik gyermeke volt a nyolcból.
Ő, akár a testvérei, mindig mindent megkapott, amit csak akart. Tanulmányait a lahore-i Iszlám Főiskola elvégzésével fejezte be. Még diák volt, amikor az apjától kapott pénzen elindította a saját, acélöntéssel foglalkozó, jól jövedelmező vállalkozását.
A diploma megszerzése után Iqbal egy shadbagh-i, három hálószobás (+ társalgó, konyha, stb.) villában élt, amit szintén az apja vásárolt neki.
A saját, önálló életről azonban más elképzelései voltak, mint családja többi tagjának.
Először is lányok, vagy inkább feleség(ek) helyett titokban négy, tizenéves fiúval élt együtt, akik később a bűntársai voltak.
Az önfeledten szivárványos élete nem tartott sokáig, mert egy fiatal, szegény fiú ellen elkövetett szodómia bűntette miatt eljárás indult ellene. Az apja a legjobb ügyvédekkel és az eljárásban minden lefizethető ember lefizetésével - egyszóval rengeteg pénzzel - elintézte, hogy felmentsék a vád alól. Azonban az anyja nehezen viselte az esetet, és szívrohamban meghalt.
Javed Iqbal pedig úgy döntött, bosszút áll a rendőrökön és az egész világon az anyja haláláért - mégpedig úgy, hogy megerőszakol és meggyilkol kereken 100 fiatal fiút.
Magyarázata szerint így majd 100 anya fogja siratni a fiát úgy, ahogy az ő anyja sírt, amikor őt letartóztatták.
Magyarázata szerint így majd 100 anya fogja siratni a fiát úgy, ahogy az ő anyja sírt, amikor őt letartóztatták.
Persze hópehely érzékenységű liberálisként lehetne itt érzékenyülni arról, hogy az anyja elvesztése okozta trauma miatt szakpszichiáter kezelésére szorult volna - de ez nem adott volna megoldást arra, miért erőszakolta meg a kisfiút, ami az egész ügyet elindította.
Iqbal szavatartó LMBTQI(xyz) személy volt, a fiatalkorú kisbarátaival neki is látott a fogadalma megvalósításának, ami afféle sajátos buzidzsihad.
Akár Luis Garavito, ő is a mélyszegénységben élő kisfiúkra szakosodott. A bűntársai különböző, távoli szentélyekből vittek Iqbal elé kisfiúkat, különböző ígéretekkel csábítva őket.
Az áldozatok mindegyike 6 és 16 év közötti fiú volt.
A nagy és gazdagon berendezett villában aztán összeverték és megerőszakolták, majd egy vaslánccal megfojtották, végül feldarabolták őket, és a darabokat savval teli hordókba tették.
Pontosan, terv szerint, szépen sorban, egyiket a másik után.
Pontosan, terv szerint, szépen sorban, egyiket a másik után.
Azokat a maradványokat, amiket a sav nem oldott fel rendesen, egy közeli folyóba dobálták.
Mivel Iqbal precíz LMBTQI(wxyz) személy volt, minderről naplót is vezetett, melyben egyesével, napról napra, részletesen leírt mindent. Pont úgy, ahogy egy főiskolát végzett, rendszerető értelmiségitől elvárható. Mivel az emlékekhez a leírt szavak hitelessége is fontos, rendszeresen fényképeket is készített az eseményekről, amit a naplójához mellékelt.
A naplóban (nem meglepő módon) Iqbal a „rendőrség, a pakisztáni börtönrendszer és a társadalom más rétegeiben tapasztalt igazságtalanságok” áldozataként ábrázolta magát. (Az amerikai woke és egyéb liberális ideológiák, az internetnek köszönhetően Pakisztánban sem ismeretlenek.)
Persze a szülők mindenfelé keresték eltűnt gyerekeiket, de a kőgazdag, fiatal üzletemberre senki sem gyanakodott. Így azt gondolták, hogy a fiúk leeshettek valami szikláról, fürdés közben belefulladtak a folyóba, esetleg megette őket egy leopárd.
Közel egy éven át tartott az Iqbal projekt. Amikor megvolt a 100-adik, a jubileum alkalmából Iqbal egy nagyképű levelet írt a rendőrségnek, amiben büszkén leírta, hogy milyen sikeresen ölt meg 100 gyereket, és hogy milyen hülye mindenki, csak ő a helikopter. Persze név nélkül.
A levél hatására megindult Pakisztán történelmének legnagyobb nyomozása, majd hajtóvadászata. Gyakorlatilag mindenki őt kereste.
Javed Iqbal egy ideig sikeresen bujkált, majd végül besétált egy urdu napilap irodájába, és ott feladta magát.
A bizonyítási eljárás nem volt nehéz. A luxusvilla falai és padlója tele voltak vérnyomokkal, meg ott díszelgett két, nagyméretű savval és emberi maradványokkal teli tartály is. Plusz további maradványokkal teli műanyagzsákok, mindegyikéhez papíron, kézzel írt leírás az áldozatról, fényképpel.
A szülők főként ezek alapján azonosították meggyilkolt gyermekeiket.
A bírósági tárgyaláson tehát nem volt gond a bizonyítás. A bírói ítélet pedig (helyi elvárás szerint) igyekezett a hozzátartozók számára is elfogadható igazságot szolgáltatni.
Iqbalt és az egyik bűntársát első fokon halálra ítélték. A bírói ítélet szerint:
akiknek a gyermekeit megölte,
majd a testét vágják fel 100 darabra,
és dobják savba, ugyanúgy,
ahogyan ők a gyerekeket ölték meg.”
Azonban az ENSZ-nek nem tetszett az ítélet, így Moinuddin Haider belügyminiszter hatályon kívül helyezte azt, és kijelentette, hogy Pakisztán aláírta az Emberi Jogi Bizottság rendelkezéseit, így „az ilyen büntetések nem megengedettek”.
Új, az ENSZ által is elfogadható ítéletet hozó tárgyalásra azonban nem került sor, mert a vádlottak a cellájukban egyszer csak öngyilkosok lettek.
Hogy mi is történt, azt lássuk némi iróniával fűszerezve.
Már a kihallgatások során Iqbal egyik tettestársa, Ishaq két kihallgatás között hogy, hogy nem, őrizetlenül maradt. Ekkor összeverte magát, majd lekevert magának egy akkora pofont, hogy kizuhant a 3. emeleti bezárt ablakon, és meghalt.
Aztán az új tárgyalásra várva, Javed Iqbal Mughal és legfőbb cinkosa, Sajid Ahmad, Kot Lakhpat börtönében egy éjjel alvás helyett - nyilván bűnbánattól vezérelve - kikeltek az ágyukból, és egy tompa tárggyal (ami teljesen véletlenül pont olyan sérüléseket okoz, mint pl. a gumibot) agyba-főbe verték saját magukat. Iqbal még úgy állon is verte magát közben, hogy elharapta a nyelvét. Aztán mindketten kötelet fontak a lepedőikből, és felakasztották magukat.
Mindeközben az éjszakai szolgálatot teljesítő börtönőrök, (nyilván előírás szerint) olyan mélyen aludtak, hogy nem hallottak semmit. Így aztán a reggeli ellenőrzéskor mindenkit nagyon meglepett, hogy a két jómadár öngyilkos lett, pedig igyekeztek nagyon vigyázni rájuk, hiszen már sokszor jelét adták öngyilkossági szándékuknak.
Aztán az új tárgyalásra várva, Javed Iqbal Mughal és legfőbb cinkosa, Sajid Ahmad, Kot Lakhpat börtönében egy éjjel alvás helyett - nyilván bűnbánattól vezérelve - kikeltek az ágyukból, és egy tompa tárggyal (ami teljesen véletlenül pont olyan sérüléseket okoz, mint pl. a gumibot) agyba-főbe verték saját magukat. Iqbal még úgy állon is verte magát közben, hogy elharapta a nyelvét. Aztán mindketten kötelet fontak a lepedőikből, és felakasztották magukat.
Mindeközben az éjszakai szolgálatot teljesítő börtönőrök, (nyilván előírás szerint) olyan mélyen aludtak, hogy nem hallottak semmit. Így aztán a reggeli ellenőrzéskor mindenkit nagyon meglepett, hogy a két jómadár öngyilkos lett, pedig igyekeztek nagyon vigyázni rájuk, hiszen már sokszor jelét adták öngyilkossági szándékuknak.
Természetesen hivatalos vizsgálat is indult, ami megállapította, hogy minden kétséget kizáróan öngyilkosok lettek, idegenkezűség kizárva.
A vizsgálati eredményt nemcsak Pakisztán lakossága, hanem Javed Iqbal családja is elfogadta.
S mi több, ők Iqbal holttestére sem tartottak igényt, hogy eltemessék, így állami hamvasztás, és a hamvak szétszórása jutott neki, ahogy a hozzátartozó nélküli, hajléktalan és nincstelen bűnözőknek.
Testvérei, Parvez Mughal és Saeed Mughal az újságok kérdéseire azt válaszolták, hogy Javed a család szemében meghalt, amikor a bűncselekményeket elkövette, így innentől: „Semmi közünk hozzá.”
Javed Iqbal rémtetteiről az egyik pakisztáni filmstúdió filmet is készített, de azt a megjelenés előtti napokban a pandzsábi kormány és a „Filmcenzúrák Központi Tanácsa” betiltotta, és visszavonta a mozikból. Nyilván azért, mert sem emléket állítani, sem példát mutatni más őrülteknek nem kívántak.
Iqbal esetében kivételesen nem nehéz eldönteni, hogy minek született.
Egy beteg lelkű, amerikai liberális ideológiákat olvasgató, kőgazdag hülyegyereknek, aki azt képzelte, mindenki felett állva azt tehet, amit csak akar.
Egy beteg lelkű, amerikai liberális ideológiákat olvasgató, kőgazdag hülyegyereknek, aki azt képzelte, mindenki felett állva azt tehet, amit csak akar.
Hogy a kolumbiai, vagy a pakisztáni igazságszolgáltatás áll-e közelebb az igazság szolgáltatásához, mindenki maga döntse el. Alternatíva lehet még az amerikai igazságszolgáltatás is, a világ (talán) legismertebb, és egyben legkülönösebb LMBTQI(wxyz) sorozatgyilkosának esetével.
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Jeffrey Dahmer, a multikulturális kannibál
Jeffrey Lionel Dahmer egy vegyész apa, és egy „mentálisan érzékeny” anya elsőszülött gyermeke volt, az amerikai Wisconsin államban. Az apja általában reggeltől késő éjszakáig dolgozott, az anyja viszont olyan dolgokkal volt elfoglalva, hogy ufókat látott az utcában, illetve órákat beszélgetett telefonon a sosem létezett menedzserével, stb.
A családi élet náluk egyre több parázs vitát jelentett, végül a szülők elváltak, a kisebbik fiú az anyjával ment, Jeffrey pedig az apjával maradt; akitől a szükségleteire minden pénzt megkapott - cserébe éjt nappallá téve dolgozva, szinte sosem volt otthon.
A kis Jeffrey szerette a kisállatkákat. De csak a döglötteket. Ahányat csak talált, igyekezett hazavinni, majd a kamrában berendezett kis laborjában vizsgálni azokat. Ez nála azt jelentette, hogy nagyméretű befőttes üvegekbe gyömöszölte a döglött kisállatokat, majd az apjától szerzett savval leöntve várta, hogy az lemarja róluk a szőrt, a bőrt és a húst, és csak a csontvázuk maradjon.
Idővel az apja felszámolta a „kis labort”, és egy kézi súlyzót adott neki, hogy ha már ennyire unatkozik, csontvázcicák meg kutyuskoponyák helyett inkább a teste erősítésével foglalkozzon.
A vékony, szemüveges kígyóvállú fiú e súlyzónak később nagy hasznát vette: 18 évesen azzal verte agyon az első áldozatát.
Régóta készült már egy gyilkosságra. 15 évesen egy, a tőlük nem messze lévő erdei úton rendszeresen kocogó férfit nézett ki magának. Eltervezte, hol bújik meg egy sűrű bokorban, hogy veti rá magát hátulról és üti agyon egy baseball ütővel. Ekkor még nem volt ebben szexuális szándék, a holttestet az erdőbe akarta behúzni, majd egy késsel felboncolni, hogy lássa, milyen belülről. Ám a tervezett időpontban hiába lapult a bozótban, szokásával ellentétben aznap a férfi nem ment futni, így a kis Jeffreynek nem teljesült a vágya.
Nem sokkal az érettségije után, az apjától kapott autóval épp hazafelé tartott, amikor meglátott egy, az út szélén stoppoló srácot.
A 19 éves Steven Hicks egy rock koncertről tartott hazafelé. Mivel lekéste a buszt, úgy gondolta, hosszú gyaloglás helyett inkább autóstoppal menne tovább. Így lett belőle Jeffrey Dahmer első áldozata. Útközben beszélgettek zenéről, iskoláról, majd Dehmer felajánlotta, hogy a nagy hőség miatt ugorjanak be hozzá, és igyanak egy sört. Hick nem volt LMBTQI(wxyz), és fel sem merült, hogy ilyesmiről lenne szó. Viszont fáradt is volt, szomjas is, így elfogadta. Egy doboz sör után azonban felállt, megköszönte, és Dahmer hiába kínálta, nem kért többet, majd elindult az ajtó felé.
Dahmer ekkor ütötte agyon a súlyzóval, hátulról.
A vérző holttest felett állva Jeffreyben szexuális vágy tört elő. Miután kiélte magát a holttesten, bevonszolta azt a fürdőkádba, és szakszerűen feldarabolta. A darabokat szemeteszsákokba tette, amiket aztán a kocsi hátsó ülésébe pakolt, és elindult velük a szeméttelepre.
Ám útközben megállította egy rendőrjárőr. A 18 éves Dahmer teljes nyugalommal, szemrebbenés nélkül mesélte el az igazoltató rendőrnek, hogy nem tudott aludni, így gondolta hasznosan tölti az estét, és lenyírta a kertben a füvet. A nyesedéket zsákokba tette, és most vinné a szeméttelepre.
Annyira hitelesen adta elő, hogy a rendőr, bár látta a zsákokat, nem nézett bele egyikbe sem, viszont mivel már hajnal kettő volt, közölte vele, hogy késő van már ilyesmihez, forduljon vissza, menjen szépen haza és feküdjön le aludni.
Ő pedig engedelmesen hazament, a zsákokat kirakta a kert végébe, és lefeküdt aludni. Hogy az apját mennyire nem érdekelte, mi van otthon, jól mutatja, hogy a zsákok még hosszú évek múlva is ott hevertek.
Az elkövetkező kb. 10 éve állítólag gyilkosságok nélkül telt. Ohio államba költözött, ahol egyetemre járt - de nem sokáig, mert alkoholproblémái miatt kirúgták. Ezután beállt a hadseregbe, ahol katonaorvosnak tanult, de innen is kirúgták. Ezután Európába ment, a németországi Baumholderbe, ahol egy laboratóriumban dolgozott. De pár hónappal később visszament az USA-ba. Előbb Dél-Floridába, majd visszaköltözött szülővárosába, Milwaukeeba a nagymamájához.
Nem sokkal a nagyihoz költözése után letartóztatták közszeméremsértésért. Később több ügye is volt fiatal fiúk szexuális zaklatása miatt.
Hazaköltözése után az első gyilkosságát egy motelben hajtotta végre. Vallomása szerint nem így tervezte, csak így alakult. Egy éjszakai szórakozóhelyen megismerkedett a 26 éves Steven Tuomival, és kivett egy motelszobát, hogy LMBTQI(xyz) módon töltsék az éjjelt. A buli azonban a tervezettnél vadabbul sült el, mert amikor Dahmer felébredt, Tuomi agyonverve, vérbe fagyva feküdt mellette. Nem esett kétségbe. Meghosszabbította a szoba bérlését, és elment venni egy nagy bőröndöt, amibe a feldarabolt hullát tette. Aztán szépen kitakarított, hívott egy taxit, és áldozata maradványait hazavitte a nagyihoz. A taxissal még viccelődött is, mosolyogva mondta neki, hogy azért ilyen nehéz a bőrönd, mert hulla van benne - a taxis meg jót nevetett, mert ezt a jókedvű utas tréfájának gondolta.
A következő áldozata 4 hónappal később, a 14 éves James Doxtator volt. Őt már a nagyihoz vitte, az emeleti szobájába. Mivel a nagymama nagyon idős volt, és süket is, éjjel pedig mindig mélyen aludt, nem tartott attól, hogy bármit is észrevenne. Másnap reggel épp az éjjel megölt fiú holttestét darabolta, amikor a nagyi reggelizni hívta. Jeffrey szépen kezet mosott, lement, megreggelizett, miközben kedélyesen csevegett a nagymamával. Aztán visszament hullát darabolni.
Később aztán egy lakótömbben saját lakást bérelt, és oda költözött. Ekkor kezdődött igazán a sajátosan különös, a normálistól valóban eltérő, „más” életvitele.
A bejárati ajtóból nyíló nappaliban volt étkezőasztal székekkel, tévéállvány tévével és videolejátszóval, előtte kanapé. Mögötte a falnál egy hatalmas méretű hűtőszekrény nagy fagyasztóval, és egy 200 literes, tömény savval feltöltött műanyaghordó.
A hálószobában egy franciaágy, a szemközti falon az áldozatai fényképei, a többin polcok, melyeken az általa meggyilkoltak szépen letisztított és lakkal csillogóvá tett koponyái sorakoztak. Ahogy teltek az évek, úgy lett belőlük egyre több.
Jeffrey Dahmer, akár az előző részben bemutatott Dennis Nilsen, szerette a társaságot. De csak az általa meggyilkoltakét. Befektette őket az ágyába, együtt aludt velük, és amikor kedve szottyant, szexeltek is. Csak hát az ilyen szerelem idővel mindig rothadozni kezd, így időről időre új partnert kellett keresnie. A régit pedig feldarabolta, egyes részeik a hűtőben, a maradék pedig a savas hordóban végezte.
Dahmer társkereső módszere egyszerű volt. Főleg éjszakai LMBTQI(wxyz) szórakozóhelyeken ismerkedett, és onnan próbált a lakására hívni alkohol és kábítószer hatása alatt álló fiatalokat.
Másokat bevásárlóközpontokban szólított le, önmagát divatlapok fényképészének mondva. Ilyenkor azzal hitegette a fiatal fiúkat, hogy olyan szép modellalkatuk van, hogy jó pénzt fizetne nekik néhány ártatlan fényképért.
Aki felment a lakására, azt kávéval és itallal kínálta. Ezekbe azonban nagy mennyiségben benzodiazepin típusú (triazolam vagy temazepam) altatót kevert. A fiúk ennek hatására hamar álomba merültek, ő pedig szép csendesen megfojtotta őket.
A szomszédok kezdetben semmit sem sejtettek, Jeffrey ugyanis bár csendes és visszahúzódó volt, bármikor kész volt velük egy kedélyes csevegésre, sőt, anyagi nehézségekkel küszködő szomszédjainak időnként pénzt is adott - vissza nem fizetendő kölcsönként. Persze ők azt gondolták, nagylelkű jófejségből tette, de valójában csak nem akarta, hogy később is zaklassák ezért vagy azért, mert nem szerette a hívatlan vendégeket. Ezért általában csak a lépcsőházban beszélgettek vele, ő pedig kedvesen mosolyogva, együttérzően bólogatott.
Otthon aztán (akár Dennis Nilsen) együtt nézte a tévét áldozatai holttestével.
És amikor megéhezett, ebédet főzött a hűtőben tárolt belső szervekből. Főleg áldozatai szívét szerette megenni, de más szerveket és testrészeket sem vetett meg.
Mivel büszke volt gasztronómiai tudására, konyhaművészetéről fényképsorozatokat is készített. A meggyilkolt áldozat főzés előtt, majd feldarabolva, aztán a serpenyőben, majd az asztalon tányérban, ízlésesen fűszerezve, körettel. Ezeket a fényképeket ragasztotta ki a hálószobája falára.
Mivel a lakásából áradó egyre nagyobb bűz miatt a közvetlen szomszédjában lakó idős nő haragudott rá, Jeffrey egy alkalommal (torta helyett) az általa frissen sütött emberhúsból átvitt neki egy tányérral, mondván: ezzel a kis finomsággal szeretne vele kibékülni.
A rendőrségi vallomásai szerint áldozatai belső szervei éhségen kívül szexuális vágyat is keltettek benne, így volt, hogy azokat simogatva végzett önkielégítést.
Hogy ezt az emberevős ötletet a „Dr. Hannibal Lecter” sorozat 1981-ben megjelent, „Vörös Sárkány” című kisregényből vette-e vagy máshonnan, nem tudni.
Mindenesetre sok olyan kedvenc videófilmje volt, amik további ötleteket adtak neki.
Ezek egyike volt az 1973-ban készült „Ördögűző” c. film.
Tanúvallomások szerint, amikor ezt nézte, teljesen a hatása alá került. Az ominózus részeknél elkezdte előre-hátra himbálni magát, és kifordult szemmel, önkívületi állapotban, eltorzult hangon hörgött halandzsaszavakat, ahogy a filmben látta.
Rémtetteire később azt a magyarázatot adta a hatóságoknak, hogy őt megszállta az ördög.
Másik kedvenc filmje a Star Wars sorozat 1983-ban készült része, „A Jedi visszatér” volt. Persze nem Luke Skywalker lett a nagy kedvence, de még csak nem is Darth Vader, hanem Palpatine császár, a sith sötét nagyura.
Ez annyira megtetszett neki, hogy speciális kontaktlencséket szerzett, melyektől a szemei pont olyan vörösnek tűntek, mint a sith uralkodóé. Gyakran ezzel ment az éjszakai melegbárokba új áldozatra vadászni. Az ismerkedési téma már meg is volt: ő egy sith nagyúr, aki felmegy vele a lakásába, annak bemutatja az erő sötét oldalát...
De nagy hatást gyakorolt rá az 1985-ös „Re-animator” c. film is. Ennek főszereplője szinte megszólalásig hasonlított Jeffrey Dahmerre. A történetben egy mániákus tudóspalánta egy olyan szert kísérletezett ki, amit a holtaknak beadva azok feltámadtak. Aztán persze ezek mindenféle zombi dolgokat tettek, embert ettek, stb.
Dahmer úgy döntött, maga is orvosbiológiai kutatásba kezd. Csak úgy amatőr szinten, labor helyett otthon. A tudományos kutatásának célja a filmben látott fordítottja volt: nem holtakból, hanem élőkből akart zombikat csinálni. Persze nem olyan hörgős, járkálós harapdálóst, hanem csendesen maga elé bámulós, nyálcsorgatóst. Úgy képzelte, ezzel megoldja a hullaszeretőkkel való, eddigi gondjait.
Hamar neki is látott beszerezni a hozzávalókat. Vett egy olcsó barkács fúrót, pár fúróheggyel. Meg injekciós fecskendőt, tűvel. Úgy döntött, egy hobbilaborhoz ennél több nem is kell, minden megvan a tudományos áttöréshez.
A fent ismertetett módon elaltatott, még élő áldozatai ezután már mind a kísérletek alanyai lettek.
A halántékuknál lyukat fúrt a koponyájukba, majd az eleven agyukba tömény savat fecskendezett.
Ezután leült velük szembe, és izgatottan várta az eredményt. Noha kivétel nélkül, szinte azonnal belehaltak, ez nem akadályozta meg abban, hogy a kísérletet (több-kevesebb savval) újabb, élő embereken próbálja ki. Szép sorban, egyiket a másik után, közben jegyzetelve a részletekről. Talán még azt is leírta, ki mennyire rángatózott az agyát lassan szétmaró sav okozta haláltusában.
Erre a sorsra jutott a 14 éves(!), vietnámi fiú, Konerak Sinthasomphone is. Őt a „divatmodell fényképész” dumával csalta a lakására, 50 dollárt ígérve néhány fényképért.
Ennek a fiúnak a sorsa azonban jóval több, mint egy áldozaté a sokból.
Először is az ő bátyját már inzultálta Dahmer, de a bátyja nem ment fel hozzá, hanem feljelentette. Emiatt bírósági eljárás is folyt Jeffrey Dahmer ellen.
Amikor Konerak-ot a lakására csalta, egyikük sem tudta, ki a másik.
Másodszor a 14 éves fiú italába kevert altató nem volt elég hatékony, így a „fényképekhez” félmeztelenre vetkőztetett gyereknek sikerült kiszöknie a lakásból, és egyre jobban szédülve lejutnia az utcára. Ott azonban, nem messze az ajtótól elájult.
A szomszédok azonnal kihívták a rendőrséget.
A kiérkező rendőrök próbálták magához téríteni a gyereket, de nem sikerült. Ekkor jelent meg Dahmer is, aki teljes nyugalommal közölte a rendőrökkel, hogy ez itt az ő homokozós kisbarátja, kicsit túlöntött a garatra, van ilyen, nincs itt semmi látnivaló. Majd felkarolta a gyereket, és visszavitte magához. A rendőrök az ajtóig kísérték, majd amikor látták a fiú ruháit a kanapén, illedelmesen elköszöntek, sarkon fordultak és elmentek.
Alig egy órával a rendőrök távozása után Konerak Sinthasomphone már halott volt.
Ezután még négy fiatal fiú vált Jeffrey Dahmer zombimániás, „orvosbiológiai kutatásának” halálos áldozatává.
Végül a lebukást a fekete bőrű, Tracy Edwards hozta az „orvoskutató sith nagyúr” számára.
Edwards nem akart inni a kínált italból. Dahmer ekkor késsel fenyegette, félig levetkőztette, majd megpróbálta megbilincselni. A zombijelölt azonban nem 14 éves volt, hanem 20 felett, így fellökte az agresszort, és sikerült kimenekülnie az utcára. Szerencséjére épp szembe jött egy rendőrautó, és megálltak a félig megbilincselt, magánkívüli állapotban nekik ordibáló, félmeztelen fiúnak.
Először nem akarták elhinni, hogy egy gyilkos kannibáltól menekült el, aki nagy késsel ki akarta vágni a szívét. Biztosak voltak benne, hogy ez egy bedrogozott fiú képzelődése.
Ám kimenve a címre, a dívány alatt tényleg találtak egy olyan kést, amilyet Edwards mondott.
A hálószobában pedig meglátták a falra ragaszott fényképeket, majd a polcon sorakozó koponyákat, és már csattant is a bilincs Jeffrey Dahmer kezein.
Jeffrey Dahmer hamar rájött arra, hogy tagadással semmire sem megy.
A bizonyítékok ott sorakoztak a falán, a polcain, a hűtőszekrényében és a hordójában.
Beismerő vallomásokat tett, így aztán a 17 rendbeli rábizonyított, s általa is bevallott gyilkosságért 941 év börtönbüntetést kapott, amit a columbiai büntetés-végrehajtási intézetben kellett letöltenie.
Dahmer azonban nem érezte magát rosszul a börtönben. A média szenzációhajhász hírverésének hála híres ember lett, rajongók és csodálók leveleinek ezreit kapta.
Sokan közülük 10 dollárt tettek egy borítékba, hogy cserébe válaszlevélben autogramot küldjön nekik. És ő meg is tette. Nem sokkal később bekövetkezett halála után kb. 10 ezer dollárt találtak a cellájában a cuccai közé rejtve, ami elég sok autogramkérőt jelent.
Jeffrey Dahmer középiskolás korában viszonylag népszerű volt. Ezt nem az alacsony tanulmányi eredményei okozták, hanem a feltűnően (és szándékosan) idióta viselkedése. Hamarosan az iskolatársai között egy kisebb Dahmer rajongói klub alakult ki, és időről időre még pénzt is dobtak össze neki, egy újabb eseményhez. Így aztán hol karjait lengetve, kifordult szemű, üvöltő örültet játszva rohangált egy bevásárlóközpontban; hol az iskolai kiváló tanulókról készült fényképhez állt be szemtelen vigyorral. (Az iskolai tablóképeken azóta is ott van, de a fejét később valaki filctollal kisatírozta.)
Dahmer azt képzelte, a fegyház is olyan, mint a középiskola. Ijesztgetés céljából élvezettel csattogtatta a fogait mások felé, mondván: „Vigyázz! Én a kannibál vagyok, és harapok!”
Máskor a kenyeret emberi kéz formájúra gyúrta, meglocsolta ketchuppal, és a börtönfolyosó sarkába tette. Mindettől nagyon kis viccesnek képzelte magát, de tévedett: a fegyházban gengszterek vannak, nem jómódú szülők puhány csemetéi, mint a középiskolában.
A börtön azon részlegében az volt az előírás, hogy a rabok takarítják a folyosókat és a közös helységeket. Egy reggel Dahmer elhagyta a celláját, hogy elkezdje a rá kiszabott takarítói munkát. Vele tartott két másik elítélt is, Jesse Anderson és Christopher Scarver.
Dahmer és Anderson úgy döntöttek, hogy megtréfálják a társukat: a konditerem takarítása közben hátba vágták egy kétkezes súlyzórúddal; majd amikor Scarver megfordult, nem árulták el, melyikük volt az, csak egymásra mutogatva nevettek.
A fekete bőrű Christopher Scarver azonban egyrészt nem szerette az ilyen tréfát, másrészt nem bealtatózott kisgyerekek meggyilkolása miatt ült, hanem mert egy utcai bandaháborúban ölt meg valakit. Harmadrészt pedig skizofrén is volt, és épp rossz hangulatban.
Scarver felkapta a fémrudat, és úgy fejbe verte vele Andersont, hogy azonnal elterült.
Amikor Scarver lesújtott, a 17 fiút meggyilkoló, kannibál sith nagyúr Jeffrey Dahmer bemutatta lénye valódi arcát, és sikítva próbált menekülni a halál elöl. Christopher Scarver azonban a zuhanyzónál utolérte, és addig ütötte, amíg volt benne élet. És még kicsit tovább is.
Dahmer élete tehát úgy ért véget, ahogy ő követte el az első gyilkosságát: agyon lett verve egy súlyzóval.
Halála után a kriminológusok szerették volna tanulmányozni az agyát, de a szülei nem engedélyezték. Így örökre talány, hogy volt-e valamiféle kóros agyi elváltozása, vagy csak a filmek okozta képzetvilága tette ilyenné.
Dahmerről és rémtetteiről az idők során több film is készült. Legutóbb a Netflix készített róla egy 10 epizódos sorozatot 2022-ben, „A Szörnyeteg” címmel.
A konzervatív nézetekkel semmiképpen sem vádolható Netflix a sorozatot az LMBTQI kategóriába tette, elvégre egy homoszexuálisról és nem a sarkvidéki bálnákról szól. Ám ez a szivárványosok között hatalmas felháborodást keltett, mondván: „Ó nem, dehogy, ez nem az általuk elvárt módon reprezentálja őket”. Így aztán gyorsan átkerült a bűnügyi tévéműsorok és a televíziós horrorok közé. Elvégre egy homoszexuális rémtettei ugyan hogy is kerülhetnének a homoszexuális tartalmak közé? Skandalum...
Jeffrey Lionel Dahmer egy vegyész apa, és egy „mentálisan érzékeny” anya elsőszülött gyermeke volt, az amerikai Wisconsin államban. Az apja általában reggeltől késő éjszakáig dolgozott, az anyja viszont olyan dolgokkal volt elfoglalva, hogy ufókat látott az utcában, illetve órákat beszélgetett telefonon a sosem létezett menedzserével, stb.
A családi élet náluk egyre több parázs vitát jelentett, végül a szülők elváltak, a kisebbik fiú az anyjával ment, Jeffrey pedig az apjával maradt; akitől a szükségleteire minden pénzt megkapott - cserébe éjt nappallá téve dolgozva, szinte sosem volt otthon.
A Dahmer gyerek nevelését tehát a mozifilmek és a tévé végezte, egyéb ismereteit pedig a képzeletétől kapta. És az alkoholtól, mert már tizenéves korára masszív alkoholistává vált.
A kis Jeffrey szerette a kisállatkákat. De csak a döglötteket. Ahányat csak talált, igyekezett hazavinni, majd a kamrában berendezett kis laborjában vizsgálni azokat. Ez nála azt jelentette, hogy nagyméretű befőttes üvegekbe gyömöszölte a döglött kisállatokat, majd az apjától szerzett savval leöntve várta, hogy az lemarja róluk a szőrt, a bőrt és a húst, és csak a csontvázuk maradjon.
Idővel az apja felszámolta a „kis labort”, és egy kézi súlyzót adott neki, hogy ha már ennyire unatkozik, csontvázcicák meg kutyuskoponyák helyett inkább a teste erősítésével foglalkozzon.
A vékony, szemüveges kígyóvállú fiú e súlyzónak később nagy hasznát vette: 18 évesen azzal verte agyon az első áldozatát.
Régóta készült már egy gyilkosságra. 15 évesen egy, a tőlük nem messze lévő erdei úton rendszeresen kocogó férfit nézett ki magának. Eltervezte, hol bújik meg egy sűrű bokorban, hogy veti rá magát hátulról és üti agyon egy baseball ütővel. Ekkor még nem volt ebben szexuális szándék, a holttestet az erdőbe akarta behúzni, majd egy késsel felboncolni, hogy lássa, milyen belülről. Ám a tervezett időpontban hiába lapult a bozótban, szokásával ellentétben aznap a férfi nem ment futni, így a kis Jeffreynek nem teljesült a vágya.
Nem sokkal az érettségije után, az apjától kapott autóval épp hazafelé tartott, amikor meglátott egy, az út szélén stoppoló srácot.
A 19 éves Steven Hicks egy rock koncertről tartott hazafelé. Mivel lekéste a buszt, úgy gondolta, hosszú gyaloglás helyett inkább autóstoppal menne tovább. Így lett belőle Jeffrey Dahmer első áldozata. Útközben beszélgettek zenéről, iskoláról, majd Dehmer felajánlotta, hogy a nagy hőség miatt ugorjanak be hozzá, és igyanak egy sört. Hick nem volt LMBTQI(wxyz), és fel sem merült, hogy ilyesmiről lenne szó. Viszont fáradt is volt, szomjas is, így elfogadta. Egy doboz sör után azonban felállt, megköszönte, és Dahmer hiába kínálta, nem kért többet, majd elindult az ajtó felé.
Dahmer ekkor ütötte agyon a súlyzóval, hátulról.
A vérző holttest felett állva Jeffreyben szexuális vágy tört elő. Miután kiélte magát a holttesten, bevonszolta azt a fürdőkádba, és szakszerűen feldarabolta. A darabokat szemeteszsákokba tette, amiket aztán a kocsi hátsó ülésébe pakolt, és elindult velük a szeméttelepre.
Ám útközben megállította egy rendőrjárőr. A 18 éves Dahmer teljes nyugalommal, szemrebbenés nélkül mesélte el az igazoltató rendőrnek, hogy nem tudott aludni, így gondolta hasznosan tölti az estét, és lenyírta a kertben a füvet. A nyesedéket zsákokba tette, és most vinné a szeméttelepre.
Annyira hitelesen adta elő, hogy a rendőr, bár látta a zsákokat, nem nézett bele egyikbe sem, viszont mivel már hajnal kettő volt, közölte vele, hogy késő van már ilyesmihez, forduljon vissza, menjen szépen haza és feküdjön le aludni.
Ő pedig engedelmesen hazament, a zsákokat kirakta a kert végébe, és lefeküdt aludni. Hogy az apját mennyire nem érdekelte, mi van otthon, jól mutatja, hogy a zsákok még hosszú évek múlva is ott hevertek.
Az elkövetkező kb. 10 éve állítólag gyilkosságok nélkül telt. Ohio államba költözött, ahol egyetemre járt - de nem sokáig, mert alkoholproblémái miatt kirúgták. Ezután beállt a hadseregbe, ahol katonaorvosnak tanult, de innen is kirúgták. Ezután Európába ment, a németországi Baumholderbe, ahol egy laboratóriumban dolgozott. De pár hónappal később visszament az USA-ba. Előbb Dél-Floridába, majd visszaköltözött szülővárosába, Milwaukeeba a nagymamájához.
Megjegyzés
Élete későbbi éveit nézve nehéz elhinni, hogy vándorlásai során nem követett el újabb gyilkosságokat. Mivel elég intelligens volt, valószínűbb, hogy csak nem ismerte be. Wisconsin államban ugyanis nincs halálbüntetés, máshol viszont van, és ő nem vágyott arra, hogy kivégezzék, az ilyesmit csak elkövetőként kedvelte.
Élete későbbi éveit nézve nehéz elhinni, hogy vándorlásai során nem követett el újabb gyilkosságokat. Mivel elég intelligens volt, valószínűbb, hogy csak nem ismerte be. Wisconsin államban ugyanis nincs halálbüntetés, máshol viszont van, és ő nem vágyott arra, hogy kivégezzék, az ilyesmit csak elkövetőként kedvelte.
Nem sokkal a nagyihoz költözése után letartóztatták közszeméremsértésért. Később több ügye is volt fiatal fiúk szexuális zaklatása miatt.
Hazaköltözése után az első gyilkosságát egy motelben hajtotta végre. Vallomása szerint nem így tervezte, csak így alakult. Egy éjszakai szórakozóhelyen megismerkedett a 26 éves Steven Tuomival, és kivett egy motelszobát, hogy LMBTQI(xyz) módon töltsék az éjjelt. A buli azonban a tervezettnél vadabbul sült el, mert amikor Dahmer felébredt, Tuomi agyonverve, vérbe fagyva feküdt mellette. Nem esett kétségbe. Meghosszabbította a szoba bérlését, és elment venni egy nagy bőröndöt, amibe a feldarabolt hullát tette. Aztán szépen kitakarított, hívott egy taxit, és áldozata maradványait hazavitte a nagyihoz. A taxissal még viccelődött is, mosolyogva mondta neki, hogy azért ilyen nehéz a bőrönd, mert hulla van benne - a taxis meg jót nevetett, mert ezt a jókedvű utas tréfájának gondolta.
A következő áldozata 4 hónappal később, a 14 éves James Doxtator volt. Őt már a nagyihoz vitte, az emeleti szobájába. Mivel a nagymama nagyon idős volt, és süket is, éjjel pedig mindig mélyen aludt, nem tartott attól, hogy bármit is észrevenne. Másnap reggel épp az éjjel megölt fiú holttestét darabolta, amikor a nagyi reggelizni hívta. Jeffrey szépen kezet mosott, lement, megreggelizett, miközben kedélyesen csevegett a nagymamával. Aztán visszament hullát darabolni.
Később aztán egy lakótömbben saját lakást bérelt, és oda költözött. Ekkor kezdődött igazán a sajátosan különös, a normálistól valóban eltérő, „más” életvitele.
A bejárati ajtóból nyíló nappaliban volt étkezőasztal székekkel, tévéállvány tévével és videolejátszóval, előtte kanapé. Mögötte a falnál egy hatalmas méretű hűtőszekrény nagy fagyasztóval, és egy 200 literes, tömény savval feltöltött műanyaghordó.
A hálószobában egy franciaágy, a szemközti falon az áldozatai fényképei, a többin polcok, melyeken az általa meggyilkoltak szépen letisztított és lakkal csillogóvá tett koponyái sorakoztak. Ahogy teltek az évek, úgy lett belőlük egyre több.
Jeffrey Dahmer, akár az előző részben bemutatott Dennis Nilsen, szerette a társaságot. De csak az általa meggyilkoltakét. Befektette őket az ágyába, együtt aludt velük, és amikor kedve szottyant, szexeltek is. Csak hát az ilyen szerelem idővel mindig rothadozni kezd, így időről időre új partnert kellett keresnie. A régit pedig feldarabolta, egyes részeik a hűtőben, a maradék pedig a savas hordóban végezte.
Dahmer társkereső módszere egyszerű volt. Főleg éjszakai LMBTQI(wxyz) szórakozóhelyeken ismerkedett, és onnan próbált a lakására hívni alkohol és kábítószer hatása alatt álló fiatalokat.
Másokat bevásárlóközpontokban szólított le, önmagát divatlapok fényképészének mondva. Ilyenkor azzal hitegette a fiatal fiúkat, hogy olyan szép modellalkatuk van, hogy jó pénzt fizetne nekik néhány ártatlan fényképért.
Aki felment a lakására, azt kávéval és itallal kínálta. Ezekbe azonban nagy mennyiségben benzodiazepin típusú (triazolam vagy temazepam) altatót kevert. A fiúk ennek hatására hamar álomba merültek, ő pedig szép csendesen megfojtotta őket.
Nagyon szerette a multikulturalizmust. Áldozatai zömmel feketék és ázsiaiak voltak.
A szomszédok kezdetben semmit sem sejtettek, Jeffrey ugyanis bár csendes és visszahúzódó volt, bármikor kész volt velük egy kedélyes csevegésre, sőt, anyagi nehézségekkel küszködő szomszédjainak időnként pénzt is adott - vissza nem fizetendő kölcsönként. Persze ők azt gondolták, nagylelkű jófejségből tette, de valójában csak nem akarta, hogy később is zaklassák ezért vagy azért, mert nem szerette a hívatlan vendégeket. Ezért általában csak a lépcsőházban beszélgettek vele, ő pedig kedvesen mosolyogva, együttérzően bólogatott.
Otthon aztán (akár Dennis Nilsen) együtt nézte a tévét áldozatai holttestével.
És amikor megéhezett, ebédet főzött a hűtőben tárolt belső szervekből. Főleg áldozatai szívét szerette megenni, de más szerveket és testrészeket sem vetett meg.
Mivel büszke volt gasztronómiai tudására, konyhaművészetéről fényképsorozatokat is készített. A meggyilkolt áldozat főzés előtt, majd feldarabolva, aztán a serpenyőben, majd az asztalon tányérban, ízlésesen fűszerezve, körettel. Ezeket a fényképeket ragasztotta ki a hálószobája falára.
Mivel a lakásából áradó egyre nagyobb bűz miatt a közvetlen szomszédjában lakó idős nő haragudott rá, Jeffrey egy alkalommal (torta helyett) az általa frissen sütött emberhúsból átvitt neki egy tányérral, mondván: ezzel a kis finomsággal szeretne vele kibékülni.
A rendőrségi vallomásai szerint áldozatai belső szervei éhségen kívül szexuális vágyat is keltettek benne, így volt, hogy azokat simogatva végzett önkielégítést.
Hogy ezt az emberevős ötletet a „Dr. Hannibal Lecter” sorozat 1981-ben megjelent, „Vörös Sárkány” című kisregényből vette-e vagy máshonnan, nem tudni.
Mindenesetre sok olyan kedvenc videófilmje volt, amik további ötleteket adtak neki.
Ezek egyike volt az 1973-ban készült „Ördögűző” c. film.
Tanúvallomások szerint, amikor ezt nézte, teljesen a hatása alá került. Az ominózus részeknél elkezdte előre-hátra himbálni magát, és kifordult szemmel, önkívületi állapotban, eltorzult hangon hörgött halandzsaszavakat, ahogy a filmben látta.
Rémtetteire később azt a magyarázatot adta a hatóságoknak, hogy őt megszállta az ördög.
Másik kedvenc filmje a Star Wars sorozat 1983-ban készült része, „A Jedi visszatér” volt. Persze nem Luke Skywalker lett a nagy kedvence, de még csak nem is Darth Vader, hanem Palpatine császár, a sith sötét nagyura.
Ez annyira megtetszett neki, hogy speciális kontaktlencséket szerzett, melyektől a szemei pont olyan vörösnek tűntek, mint a sith uralkodóé. Gyakran ezzel ment az éjszakai melegbárokba új áldozatra vadászni. Az ismerkedési téma már meg is volt: ő egy sith nagyúr, aki felmegy vele a lakásába, annak bemutatja az erő sötét oldalát...
De nagy hatást gyakorolt rá az 1985-ös „Re-animator” c. film is. Ennek főszereplője szinte megszólalásig hasonlított Jeffrey Dahmerre. A történetben egy mániákus tudóspalánta egy olyan szert kísérletezett ki, amit a holtaknak beadva azok feltámadtak. Aztán persze ezek mindenféle zombi dolgokat tettek, embert ettek, stb.
Dahmer úgy döntött, maga is orvosbiológiai kutatásba kezd. Csak úgy amatőr szinten, labor helyett otthon. A tudományos kutatásának célja a filmben látott fordítottja volt: nem holtakból, hanem élőkből akart zombikat csinálni. Persze nem olyan hörgős, járkálós harapdálóst, hanem csendesen maga elé bámulós, nyálcsorgatóst. Úgy képzelte, ezzel megoldja a hullaszeretőkkel való, eddigi gondjait.
Hamar neki is látott beszerezni a hozzávalókat. Vett egy olcsó barkács fúrót, pár fúróheggyel. Meg injekciós fecskendőt, tűvel. Úgy döntött, egy hobbilaborhoz ennél több nem is kell, minden megvan a tudományos áttöréshez.
A fent ismertetett módon elaltatott, még élő áldozatai ezután már mind a kísérletek alanyai lettek.
A halántékuknál lyukat fúrt a koponyájukba, majd az eleven agyukba tömény savat fecskendezett.
Ezután leült velük szembe, és izgatottan várta az eredményt. Noha kivétel nélkül, szinte azonnal belehaltak, ez nem akadályozta meg abban, hogy a kísérletet (több-kevesebb savval) újabb, élő embereken próbálja ki. Szép sorban, egyiket a másik után, közben jegyzetelve a részletekről. Talán még azt is leírta, ki mennyire rángatózott az agyát lassan szétmaró sav okozta haláltusában.
Erre a sorsra jutott a 14 éves(!), vietnámi fiú, Konerak Sinthasomphone is. Őt a „divatmodell fényképész” dumával csalta a lakására, 50 dollárt ígérve néhány fényképért.
Ennek a fiúnak a sorsa azonban jóval több, mint egy áldozaté a sokból.
Először is az ő bátyját már inzultálta Dahmer, de a bátyja nem ment fel hozzá, hanem feljelentette. Emiatt bírósági eljárás is folyt Jeffrey Dahmer ellen.
Amikor Konerak-ot a lakására csalta, egyikük sem tudta, ki a másik.
Másodszor a 14 éves fiú italába kevert altató nem volt elég hatékony, így a „fényképekhez” félmeztelenre vetkőztetett gyereknek sikerült kiszöknie a lakásból, és egyre jobban szédülve lejutnia az utcára. Ott azonban, nem messze az ajtótól elájult.
A szomszédok azonnal kihívták a rendőrséget.
A kiérkező rendőrök próbálták magához téríteni a gyereket, de nem sikerült. Ekkor jelent meg Dahmer is, aki teljes nyugalommal közölte a rendőrökkel, hogy ez itt az ő homokozós kisbarátja, kicsit túlöntött a garatra, van ilyen, nincs itt semmi látnivaló. Majd felkarolta a gyereket, és visszavitte magához. A rendőrök az ajtóig kísérték, majd amikor látták a fiú ruháit a kanapén, illedelmesen elköszöntek, sarkon fordultak és elmentek.
Megjegyzés
Ez az eset jól mutatja a modern amerikai társadalom mibenlétét.
Hiába tiltakoztak a szomszédok, hiába telefonált be egyikük felháborodottan a kapitányságra az intézkedés után, a félmeztelen, jól láthatóan kisgyerek Konerak Sinthasomphone rendőri jóváhagyással került vissza a pedofil sorozatgyilkos karmai közé.
Az indok elég egyszerű: a rendőrök egyszerűen nem mertek rendesen intézkedni, mert az LMBTQI(wxyz) párok mindig, minden vélt atrocitásért azonnal a sajtóhoz, jogvédő szervezetekhez és a bíróságokhoz fordulnak, hangosan visítva, milyen szörnyű elnyomás érte őket.
Amikor - hónapokkal később Dahmer lebukott, és a média a rémtetteiről harsogott, ezt a két rendőrt, a közvélemény megnyugtatása érdekében kirúgták az állásából.
Ők azonban a munkaügyi bírósághoz fordultak, amely nekik adott igazat. Így mindkettő komoly összegű kártérítést kapott, és visszakerültek az állásukba.
Ez az eset jól mutatja a modern amerikai társadalom mibenlétét.
Hiába tiltakoztak a szomszédok, hiába telefonált be egyikük felháborodottan a kapitányságra az intézkedés után, a félmeztelen, jól láthatóan kisgyerek Konerak Sinthasomphone rendőri jóváhagyással került vissza a pedofil sorozatgyilkos karmai közé.
Az indok elég egyszerű: a rendőrök egyszerűen nem mertek rendesen intézkedni, mert az LMBTQI(wxyz) párok mindig, minden vélt atrocitásért azonnal a sajtóhoz, jogvédő szervezetekhez és a bíróságokhoz fordulnak, hangosan visítva, milyen szörnyű elnyomás érte őket.
Amikor - hónapokkal később Dahmer lebukott, és a média a rémtetteiről harsogott, ezt a két rendőrt, a közvélemény megnyugtatása érdekében kirúgták az állásából.
Ők azonban a munkaügyi bírósághoz fordultak, amely nekik adott igazat. Így mindkettő komoly összegű kártérítést kapott, és visszakerültek az állásukba.
Ez az USA valódi arca. Egy pedofil, homoszexuális sorozatgyilkos úgy vihet fel magához 14 éves, félmeztelen és magatehetetlen kisfiúkat, hogy a rendőrök közben illedelmesen félrenéznek.
Alig egy órával a rendőrök távozása után Konerak Sinthasomphone már halott volt.
Ezután még négy fiatal fiú vált Jeffrey Dahmer zombimániás, „orvosbiológiai kutatásának” halálos áldozatává.
Végül a lebukást a fekete bőrű, Tracy Edwards hozta az „orvoskutató sith nagyúr” számára.
Edwards nem akart inni a kínált italból. Dahmer ekkor késsel fenyegette, félig levetkőztette, majd megpróbálta megbilincselni. A zombijelölt azonban nem 14 éves volt, hanem 20 felett, így fellökte az agresszort, és sikerült kimenekülnie az utcára. Szerencséjére épp szembe jött egy rendőrautó, és megálltak a félig megbilincselt, magánkívüli állapotban nekik ordibáló, félmeztelen fiúnak.
Először nem akarták elhinni, hogy egy gyilkos kannibáltól menekült el, aki nagy késsel ki akarta vágni a szívét. Biztosak voltak benne, hogy ez egy bedrogozott fiú képzelődése.
Ám kimenve a címre, a dívány alatt tényleg találtak egy olyan kést, amilyet Edwards mondott.
A hálószobában pedig meglátták a falra ragaszott fényképeket, majd a polcon sorakozó koponyákat, és már csattant is a bilincs Jeffrey Dahmer kezein.
Megjegyzés
Az eset további érdekessége, hogy Dahmer letartóztatása után az újságoknak és a tévének Tracy Edwards boldogan nyilatkozott hihetetlen kalandjáról. Ekkor tűnt fel a helyi rendőrőrsön, hogy erőszak miatt őt is körözik. Nem sokkal később Tracyt is letartóztatták, és nem messze Jeffreytől helyezték egy cellába.
Az eset további érdekessége, hogy Dahmer letartóztatása után az újságoknak és a tévének Tracy Edwards boldogan nyilatkozott hihetetlen kalandjáról. Ekkor tűnt fel a helyi rendőrőrsön, hogy erőszak miatt őt is körözik. Nem sokkal később Tracyt is letartóztatták, és nem messze Jeffreytől helyezték egy cellába.
Jeffrey Dahmer hamar rájött arra, hogy tagadással semmire sem megy.
A bizonyítékok ott sorakoztak a falán, a polcain, a hűtőszekrényében és a hordójában.
Beismerő vallomásokat tett, így aztán a 17 rendbeli rábizonyított, s általa is bevallott gyilkosságért 941 év börtönbüntetést kapott, amit a columbiai büntetés-végrehajtási intézetben kellett letöltenie.
Dahmer azonban nem érezte magát rosszul a börtönben. A média szenzációhajhász hírverésének hála híres ember lett, rajongók és csodálók leveleinek ezreit kapta.
Sokan közülük 10 dollárt tettek egy borítékba, hogy cserébe válaszlevélben autogramot küldjön nekik. És ő meg is tette. Nem sokkal később bekövetkezett halála után kb. 10 ezer dollárt találtak a cellájában a cuccai közé rejtve, ami elég sok autogramkérőt jelent.
Ez is mutatja, mivé lett mára az USA. Ebben a társadalomban az emberek tömege egy elmebeteg, pedofil sorozatgyilkost híres celebként kezelve képes körberajongani.
Jeffrey Dahmer középiskolás korában viszonylag népszerű volt. Ezt nem az alacsony tanulmányi eredményei okozták, hanem a feltűnően (és szándékosan) idióta viselkedése. Hamarosan az iskolatársai között egy kisebb Dahmer rajongói klub alakult ki, és időről időre még pénzt is dobtak össze neki, egy újabb eseményhez. Így aztán hol karjait lengetve, kifordult szemű, üvöltő örültet játszva rohangált egy bevásárlóközpontban; hol az iskolai kiváló tanulókról készült fényképhez állt be szemtelen vigyorral. (Az iskolai tablóképeken azóta is ott van, de a fejét később valaki filctollal kisatírozta.)
Dahmer azt képzelte, a fegyház is olyan, mint a középiskola. Ijesztgetés céljából élvezettel csattogtatta a fogait mások felé, mondván: „Vigyázz! Én a kannibál vagyok, és harapok!”
Máskor a kenyeret emberi kéz formájúra gyúrta, meglocsolta ketchuppal, és a börtönfolyosó sarkába tette. Mindettől nagyon kis viccesnek képzelte magát, de tévedett: a fegyházban gengszterek vannak, nem jómódú szülők puhány csemetéi, mint a középiskolában.
A börtön azon részlegében az volt az előírás, hogy a rabok takarítják a folyosókat és a közös helységeket. Egy reggel Dahmer elhagyta a celláját, hogy elkezdje a rá kiszabott takarítói munkát. Vele tartott két másik elítélt is, Jesse Anderson és Christopher Scarver.
Dahmer és Anderson úgy döntöttek, hogy megtréfálják a társukat: a konditerem takarítása közben hátba vágták egy kétkezes súlyzórúddal; majd amikor Scarver megfordult, nem árulták el, melyikük volt az, csak egymásra mutogatva nevettek.
A fekete bőrű Christopher Scarver azonban egyrészt nem szerette az ilyen tréfát, másrészt nem bealtatózott kisgyerekek meggyilkolása miatt ült, hanem mert egy utcai bandaháborúban ölt meg valakit. Harmadrészt pedig skizofrén is volt, és épp rossz hangulatban.
Scarver felkapta a fémrudat, és úgy fejbe verte vele Andersont, hogy azonnal elterült.
Amikor Scarver lesújtott, a 17 fiút meggyilkoló, kannibál sith nagyúr Jeffrey Dahmer bemutatta lénye valódi arcát, és sikítva próbált menekülni a halál elöl. Christopher Scarver azonban a zuhanyzónál utolérte, és addig ütötte, amíg volt benne élet. És még kicsit tovább is.
Dahmer élete tehát úgy ért véget, ahogy ő követte el az első gyilkosságát: agyon lett verve egy súlyzóval.
Halála után a kriminológusok szerették volna tanulmányozni az agyát, de a szülei nem engedélyezték. Így örökre talány, hogy volt-e valamiféle kóros agyi elváltozása, vagy csak a filmek okozta képzetvilága tette ilyenné.
Vajon Dahmer minek született? Homoszexuálisnak, kannibálnak, vagy nekrofilnek? Esetleg sith lovagnak, vagy orvoskutatónak, akinek a vérében volt a tudomány?
Netán egyiknek sem, csak szimpla pszichopatának, aki hol ennek, hol annak képzelte magát?
Netán egyiknek sem, csak szimpla pszichopatának, aki hol ennek, hol annak képzelte magát?
Dahmerről és rémtetteiről az idők során több film is készült. Legutóbb a Netflix készített róla egy 10 epizódos sorozatot 2022-ben, „A Szörnyeteg” címmel.
A konzervatív nézetekkel semmiképpen sem vádolható Netflix a sorozatot az LMBTQI kategóriába tette, elvégre egy homoszexuálisról és nem a sarkvidéki bálnákról szól. Ám ez a szivárványosok között hatalmas felháborodást keltett, mondván: „Ó nem, dehogy, ez nem az általuk elvárt módon reprezentálja őket”. Így aztán gyorsan átkerült a bűnügyi tévéműsorok és a televíziós horrorok közé. Elvégre egy homoszexuális rémtettei ugyan hogy is kerülhetnének a homoszexuális tartalmak közé? Skandalum...
Jeffrey Dahmer után látszólag nehéz valami komolyabbal előállni. Azonban fontos megemlítni, hogy noha a sorozatgyilkosok első három helyéből kettő LMBTQI(wxzy) pedofil volt, Dahmer a 17 gyilkossággal nincs benne az első 20-ban sem. Ő csak azért lett ismert, mert a rémtetteiből a médiák szenzációt kreáltak. Nála sokkal több gyilkosságot elkövető LMBTQI(wxyz) személyek is léteztek, csak velük nem foglalkozik senki.
A nála kevésbé érdekes és kevesebbet gyilkolókkal pláne nem. Pedig szép számmal vannak olyanok is.
Mindez talán rámutat arra, hogy mennyire téves az a propaganda, mely szerint a szexuális szokások nem a képzeletnek, hanem valamiféle reinkarnációs leszületésnek köszönhetők.
Arról, hogy nem létezik sem LMBTQI(wxyz) gén, sem ilyesmit okozó kromoszómák, itt írtunk: A szivárvány mögött.
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Vágyak a szivárvány mögött...
Nyilván nem minden homoszexuális pedofil, és nem minden pedofil LMBTQI(wxyz).
Azonban Gacy, Nilsen, Garavito, Iqbal és Dahmer (stb.) rémtettei arra is rámutatnak, hogy a pedofiloktól nemcsak a kislányok, hanem a kisfiúk is veszélyben vannak.
Arra is, hogy mennyire téves az a narratíva, mely szerint a pedofil vágyai függetlenek a kisgyermekek nemétől.
Látszólag érthetetlen, hogy a gyermekvédelmi népszavazáskor a bal-liberális tábor a szavazólapokat összefirkálta, hogy az érvénytelen legyen. Közülük sokan ezt még le is fotózták, és büszkén posztolgatták a közösségi médiában. Mellette ezek hangadói időről időre „a pedofil is ember” lózunggal próbálnak érzékenyíteni (vagyis érzelmi alapokra támaszkodva félrevezetni), és legalizálni a pedofíliát.
Nyugaton ez idővel sikerülni is fog, hiszen az LMBTQI(wxyz) lobbi is így indult kb. 50 évvel ezelőtt, és mára hol is tart?
Minden őrültségek szülőhazájában, az Amerikai Egyesült Államokban csillárral, pályaudvarral, vagy akár saját magával is lehet házasságot kötni, azonos neművel meg pláne. Ők aztán - ha van elég pénzük - örökbefogadás címén gyereket is vásárolhatnak maguknak, „a család az család” szlogennel.
Ennek reklámarca az amerikai nagykövet, David Pressman is.
A képen az amerikai nagykövet
saját posztja a feleségével,
és az általuk nevelt,
szerintük boldog gyerekekkel.
Természetesen véletlenül sem merül fel bennük, hogy a gyerekeknek természetellenes példát mutatnak az Anya-1 férfi és Anya-2 is férfi példával, és arra sem gondol senki, hogy esténként szexuális segédeszközként használnák őket. Elvégre az olyan országokat, ahol ilyen gondolatokat fogalmaztak meg az efféle kapcsolatokról, az USA demokratikusan a földig szokta bombázni.
De a világot nemcsak a Pentagon tudja bombázni, Hollywood is bevetette a tömegpusztító fegyvereit. Csak ezek az elmét, és nem a településeket rombolják. Mára alig lehet találni olyan filmet, ami nem a gender propaganda dicsőítéséről szól.
Drag Queennek hívott nőimitátorok, transzgendernek átnevezett homoszexuálisok történetei igyekeznek bizonygatni, hogy egy férfi csak egy másik férfival lehet igazán boldog, és a nőket se tudja boldoggá tenni, csak egy másik nő.
Az ilyenek pedig nem az őket ért mentális hatások (pl. az ilyen műsorok százai) miatt lettek ilyenek, hanem: így születtek.
És valamennyien békés, toleráns, szeretetteli, mindenkit segítő, példaértékű emberek. Mint valamiféle új árjafaj, ők genetikusan ilyenek.
Nyilván nem minden homoszexuális pedofil, és nem minden pedofil LMBTQI(wxyz).
Azonban Gacy, Nilsen, Garavito, Iqbal és Dahmer (stb.) rémtettei arra is rámutatnak, hogy a pedofiloktól nemcsak a kislányok, hanem a kisfiúk is veszélyben vannak.
Arra is, hogy mennyire téves az a narratíva, mely szerint a pedofil vágyai függetlenek a kisgyermekek nemétől.
A tévképzetek vágyakat szülnek, melyek idővel egyre erősebbek lesznek, és aztán tervekké, majd megvalósított tetteké válnak. Épp ezért kell az ilyesmit minden lehetséges módon megakadályozni, aminek a megelőzés a leghatékonyabb módja.
Látszólag érthetetlen, hogy a gyermekvédelmi népszavazáskor a bal-liberális tábor a szavazólapokat összefirkálta, hogy az érvénytelen legyen. Közülük sokan ezt még le is fotózták, és büszkén posztolgatták a közösségi médiában. Mellette ezek hangadói időről időre „a pedofil is ember” lózunggal próbálnak érzékenyíteni (vagyis érzelmi alapokra támaszkodva félrevezetni), és legalizálni a pedofíliát.
Nyugaton ez idővel sikerülni is fog, hiszen az LMBTQI(wxyz) lobbi is így indult kb. 50 évvel ezelőtt, és mára hol is tart?
Minden őrültségek szülőhazájában, az Amerikai Egyesült Államokban csillárral, pályaudvarral, vagy akár saját magával is lehet házasságot kötni, azonos neművel meg pláne. Ők aztán - ha van elég pénzük - örökbefogadás címén gyereket is vásárolhatnak maguknak, „a család az család” szlogennel.
Ennek reklámarca az amerikai nagykövet, David Pressman is.
saját posztja a feleségével,
és az általuk nevelt,
szerintük boldog gyerekekkel.
Természetesen véletlenül sem merül fel bennük, hogy a gyerekeknek természetellenes példát mutatnak az Anya-1 férfi és Anya-2 is férfi példával, és arra sem gondol senki, hogy esténként szexuális segédeszközként használnák őket. Elvégre az olyan országokat, ahol ilyen gondolatokat fogalmaztak meg az efféle kapcsolatokról, az USA demokratikusan a földig szokta bombázni.
De a világot nemcsak a Pentagon tudja bombázni, Hollywood is bevetette a tömegpusztító fegyvereit. Csak ezek az elmét, és nem a településeket rombolják. Mára alig lehet találni olyan filmet, ami nem a gender propaganda dicsőítéséről szól.
Drag Queennek hívott nőimitátorok, transzgendernek átnevezett homoszexuálisok történetei igyekeznek bizonygatni, hogy egy férfi csak egy másik férfival lehet igazán boldog, és a nőket se tudja boldoggá tenni, csak egy másik nő.
Az ilyenek pedig nem az őket ért mentális hatások (pl. az ilyen műsorok százai) miatt lettek ilyenek, hanem: így születtek.
És valamennyien békés, toleráns, szeretetteli, mindenkit segítő, példaértékű emberek. Mint valamiféle új árjafaj, ők genetikusan ilyenek.
Lássunk két példát arról, hogy ez valóban így van-e?
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Bruce McArthur, a kanadai buzimikulás
A liberális Kanadában élte az LMBTQI(wxyz) közösségek életét a kedves, mosolygós Thomas Donald Bruce McArthur bácsi.
A hétköznapokban is a télapóra hasonlító férfi minden decemberben Torontó bevásárlóközpontjaiban szórakoztatta a gyerekeket. Volt csengettyűzés, „Ho-ho-ho-hóóóó” harsogás, és persze fényképezkedés az ölébe ültetett gyerekekkel.
Valami hiba csúszhatott a Gender-lobbi bölcsészeinek reinkarnációs gépezetébe, mert nem volt mindig homoszexuális. 23 évesen megnősült, két gyerekük is született. Aztán 40 éves korára megromlott a házassága, amiben az is szerepet játszott, hogy a problémás tinédzser fiuk miatt komoly pénzügyi nehézségeik támadtak.
McArthur 46 évesen vált el a feleségétől, majd nem sokkal később úgy döntött, innentől a homoszexuálisok életét éli. Torontó melegfaluja néven ismert városnegyedbe költözött, ahol állandó jókedvével és kedélyes, simulékony modorával gyorsan beilleszkedett.
Noha a narratívák szerint az LMBTQI(wxyz) emberektől távol áll minden agresszió, ezt valószínűleg McArthur nem tudta. 4 évvel a melegfaluba költözése és néhány héttel az 50. születésnapja után a színész Mark Henderson meghívta magához. A buli kicsit eldurvult, és Henderson a kórházban tért magához, összevarrt sebekkel és olyan sérülésekkel, melyek miatt 6 hét gyógytornára is szorult.
A kanadai törvénykezés azonban megértő, McArthurnak nem kellett börtönbe menni. Egy évet töltött házi őrizetben, amit hat hónapos kijárási tilalom és három év próbaidő követett.
Mellékbüntetésként eltiltották a fegyverviseléstől, és különféle kábítószerek birtoklásától, valamint az ítélet letöltéséig kitiltották a melegbárokból, és megtiltották neki, hogy férfi prostituáltakkal létesítsen kapcsolatot.
Ez túlzottan nem érdekelte, mert már a házi őrizete alatt beregisztrált egy homoszexuális társkeresőre, azon belül is a kikötözős-összeverős szado-mazo BDSM kategóriában keresett partnereket.
A hatóságokat meg az nem érdekelte, mit csinál a házi őrizetben, így ezt nem vették észre.
10 év múlva, a kanadai jogállam törvényeinek megfelelően törölték a nyilvántartásokból, és minden, vele kapcsolatos dokumentumot, pszichiátriai jelentést és jegyzőkönyvet megsemmisítettek. Indok: az ítélet elérte a célját, megjavult, többé nem fog bántani senkit, spongyát rá, mi volt régebben.
Bruce McArthur ekkor már túl volt a harmadik gyilkosságán.
Ezt később még öttel növelte, így bizonyítottan 8 embert ölt meg, 7 év alatt.
Áldozatai kivétel nélkül felnőtt férfiak voltak, 37-től 58 éves korig. Jellemzően szakállas, magukat „mackós testalkatúnak” mondó, BDSM (megkötözve, verést) kedvelő homoszexuálisok.
Dahmerhez hasonlóan McArthurnak is bejött a multikulturalizmus. Volt 2 afgán áldozata, 2 Srí Lankából érkezett tamil, és egy iráni is.
Utánuk a munkatársa, Andrew Kinsman következett.
Majd egy török, akit bekábítószerezett, mielőtt végzett vele. Ugyanígy végezte a következő, a változatosság kedvéért ismét európai származású áldozata is.
McArthur a rendőrség figyelmébe a torontói melegjogi aktivista, Andrew Kinsman eltűnése miatt került. Ekkoriban McArthur saját vállalkozása keretein belül, „Artistic Design” cégnéven tájépítészetnek mondva, lényegileg kertészként dolgozott. Kinsman pedig az alkalmazottja volt.
Amikor letartóztatták, a rendőrség a 67 éves Bruce McArthur vaskeretes ágyából egy odabilincselt férfit szabadított ki. A vizsgálatok során a lakásában és a furgonjában mindenfelé vérnyomokat találtak, de holttesteket sehol.
Ez utóbbiakra megdöbbentő helyeken bukkantak. Az ügyfelei kedves, vidám, megnyerő modorú, megbízható embernek ítélték meg McArthurt, így a legtöbb esetben otthon sem voltak, amikor a kertjükben dolgozott.
Nekik ezt hozta a buzimikulás. Nagy zsákban. Voltak holttestek nagyméretű virágosládákban, testrészek kisebb cserepek mélyén, de még a komposzt alá is jutott.
Hogy elkerülje a nyilvános tárgyalást, McArthur beismerte a rémtetteit. Tagadni amúgy sem lett volna értelme, mert a nyomozók a házában 1800(!) darab bizonyítékot találtak. Köztük sok fényképet is, mert a torontói melegfalu télapója áldozatai holttesteivel pózolva, sok szelfit is csinált.
Olyan is volt köztük, melyet szivarral a szájában, egy nagyméretű virágosládába ültetve fotózott le magának, nyilván a szép emlékek későbbi felidézéséhez.
McArthur pontos indítékai ismeretlenek, erről nem óhajtott vallomást tenni.
A ügyből a kanadai Ontario tartomány legnagyobb volumenű rendőrségi nyomozása lett. Külön érdekessége, hogy a helyi rendőrség hosszú éveken át azt állította, hogy egészen biztosak abban, hogy semmiféle sorozatgyilkosságról nincs szó(!), az eltűntek minden bizonnyal csak titokban elköltöztek valahova. A kanadai közéletben azóta is folyik a vita, hogy ilyen esetben ki a hibás. A rendőrség, az áldozatok, a rasszizmus, vagy a társadalom. Mások szerint a Pride, mert a gonosz télapó több áldozatával is ott ismerkedett meg.
Bruce McArthur jogerős ítélete életfogytig tartó börtönbüntetés lett, elvileg 2042 előtt akkor sem szabadulhat, ha eskü alatt ígéri: ezután már jó télapó lesz.
A liberális Kanadában élte az LMBTQI(wxyz) közösségek életét a kedves, mosolygós Thomas Donald Bruce McArthur bácsi.
A hétköznapokban is a télapóra hasonlító férfi minden decemberben Torontó bevásárlóközpontjaiban szórakoztatta a gyerekeket. Volt csengettyűzés, „Ho-ho-ho-hóóóó” harsogás, és persze fényképezkedés az ölébe ültetett gyerekekkel.
Valami hiba csúszhatott a Gender-lobbi bölcsészeinek reinkarnációs gépezetébe, mert nem volt mindig homoszexuális. 23 évesen megnősült, két gyerekük is született. Aztán 40 éves korára megromlott a házassága, amiben az is szerepet játszott, hogy a problémás tinédzser fiuk miatt komoly pénzügyi nehézségeik támadtak.
McArthur 46 évesen vált el a feleségétől, majd nem sokkal később úgy döntött, innentől a homoszexuálisok életét éli. Torontó melegfaluja néven ismert városnegyedbe költözött, ahol állandó jókedvével és kedélyes, simulékony modorával gyorsan beilleszkedett.
Megjegyzés
Kanadában, ahol az iskolában 8 éves gyerekeknek az anális szexet(!) tanítják, ahol 2023-ban a női erőemelő bajnokságot is egy magát nőnek mondó férfi nyerte meg, melegfalu (vagyis: buzinegyed) is létezik. (Lásd pl. ide kattintva)
Aki már járt Kanadában, jól tudja, hogy ott egy módfelett érdekes társadalmi piramis alakult ki.
A fehér, heteroszexuális férfi ott a társadalom legalja. Őket mindenki lenézi és megveti.
Felettük állnak a fehér nők, és őfelettük a színesbőrűek. A csúcson az LMBTQI(wxyz) közösség áll, ők a mindenek feletti tökéletesek. Nem véletlen, hogy e fura kasztrendszerben a miniszterelnökük is homoszexuális.
Kanadában, ahol az iskolában 8 éves gyerekeknek az anális szexet(!) tanítják, ahol 2023-ban a női erőemelő bajnokságot is egy magát nőnek mondó férfi nyerte meg, melegfalu (vagyis: buzinegyed) is létezik. (Lásd pl. ide kattintva)
Aki már járt Kanadában, jól tudja, hogy ott egy módfelett érdekes társadalmi piramis alakult ki.
A fehér, heteroszexuális férfi ott a társadalom legalja. Őket mindenki lenézi és megveti.
Felettük állnak a fehér nők, és őfelettük a színesbőrűek. A csúcson az LMBTQI(wxyz) közösség áll, ők a mindenek feletti tökéletesek. Nem véletlen, hogy e fura kasztrendszerben a miniszterelnökük is homoszexuális.
Noha a narratívák szerint az LMBTQI(wxyz) emberektől távol áll minden agresszió, ezt valószínűleg McArthur nem tudta. 4 évvel a melegfaluba költözése és néhány héttel az 50. születésnapja után a színész Mark Henderson meghívta magához. A buli kicsit eldurvult, és Henderson a kórházban tért magához, összevarrt sebekkel és olyan sérülésekkel, melyek miatt 6 hét gyógytornára is szorult.
A kanadai törvénykezés azonban megértő, McArthurnak nem kellett börtönbe menni. Egy évet töltött házi őrizetben, amit hat hónapos kijárási tilalom és három év próbaidő követett.
Mellékbüntetésként eltiltották a fegyverviseléstől, és különféle kábítószerek birtoklásától, valamint az ítélet letöltéséig kitiltották a melegbárokból, és megtiltották neki, hogy férfi prostituáltakkal létesítsen kapcsolatot.
Ez túlzottan nem érdekelte, mert már a házi őrizete alatt beregisztrált egy homoszexuális társkeresőre, azon belül is a kikötözős-összeverős szado-mazo BDSM kategóriában keresett partnereket.
A hatóságokat meg az nem érdekelte, mit csinál a házi őrizetben, így ezt nem vették észre.
10 év múlva, a kanadai jogállam törvényeinek megfelelően törölték a nyilvántartásokból, és minden, vele kapcsolatos dokumentumot, pszichiátriai jelentést és jegyzőkönyvet megsemmisítettek. Indok: az ítélet elérte a célját, megjavult, többé nem fog bántani senkit, spongyát rá, mi volt régebben.
Bruce McArthur ekkor már túl volt a harmadik gyilkosságán.
Ezt később még öttel növelte, így bizonyítottan 8 embert ölt meg, 7 év alatt.
Áldozatai kivétel nélkül felnőtt férfiak voltak, 37-től 58 éves korig. Jellemzően szakállas, magukat „mackós testalkatúnak” mondó, BDSM (megkötözve, verést) kedvelő homoszexuálisok.
Dahmerhez hasonlóan McArthurnak is bejött a multikulturalizmus. Volt 2 afgán áldozata, 2 Srí Lankából érkezett tamil, és egy iráni is.
Utánuk a munkatársa, Andrew Kinsman következett.
Majd egy török, akit bekábítószerezett, mielőtt végzett vele. Ugyanígy végezte a következő, a változatosság kedvéért ismét európai származású áldozata is.
McArthur a rendőrség figyelmébe a torontói melegjogi aktivista, Andrew Kinsman eltűnése miatt került. Ekkoriban McArthur saját vállalkozása keretein belül, „Artistic Design” cégnéven tájépítészetnek mondva, lényegileg kertészként dolgozott. Kinsman pedig az alkalmazottja volt.
Amikor letartóztatták, a rendőrség a 67 éves Bruce McArthur vaskeretes ágyából egy odabilincselt férfit szabadított ki. A vizsgálatok során a lakásában és a furgonjában mindenfelé vérnyomokat találtak, de holttesteket sehol.
Ez utóbbiakra megdöbbentő helyeken bukkantak. Az ügyfelei kedves, vidám, megnyerő modorú, megbízható embernek ítélték meg McArthurt, így a legtöbb esetben otthon sem voltak, amikor a kertjükben dolgozott.
Így aztán a kanadai buzimikulás, amikor nem télapó ruhában lengette nevetve a nagy, fehér szakállát a gyerekeknek, a benne megbízó ügyfeleinek kertjeiben rejtette el az általa agyonvert emberek testrészeit.
Nekik ezt hozta a buzimikulás. Nagy zsákban. Voltak holttestek nagyméretű virágosládákban, testrészek kisebb cserepek mélyén, de még a komposzt alá is jutott.
Hogy elkerülje a nyilvános tárgyalást, McArthur beismerte a rémtetteit. Tagadni amúgy sem lett volna értelme, mert a nyomozók a házában 1800(!) darab bizonyítékot találtak. Köztük sok fényképet is, mert a torontói melegfalu télapója áldozatai holttesteivel pózolva, sok szelfit is csinált.
Olyan is volt köztük, melyet szivarral a szájában, egy nagyméretű virágosládába ültetve fotózott le magának, nyilván a szép emlékek későbbi felidézéséhez.
Megjegyzés
Az eset érdekessége, hogy azon a fényképeken, ami az Andrew Kinsman-t kereső hirdetéseken látható (lásd fentebb), Kinsman a munkájával kapcsolatos cserepes virágok előtt áll. Az őt keresők 6 hónapon át nézegették a fényképet, de senkinek nem jutott eszébe, hogy pont olyan virágcserepekben keressék, mint amik a fotón láthatók. Főként azokban, amelyekben rendkívül nagyra nőtt virágok voltak...
Érdemes megemlíteni, hogy ha McArthur BDSM túlbuzgóságból, véletlenül ölte volna meg az áldozatait, nem csinál utána százával vigyorgós szelfit magáról, a különféle pózokba beállított hullák társaságában.
Az eset érdekessége, hogy azon a fényképeken, ami az Andrew Kinsman-t kereső hirdetéseken látható (lásd fentebb), Kinsman a munkájával kapcsolatos cserepes virágok előtt áll. Az őt keresők 6 hónapon át nézegették a fényképet, de senkinek nem jutott eszébe, hogy pont olyan virágcserepekben keressék, mint amik a fotón láthatók. Főként azokban, amelyekben rendkívül nagyra nőtt virágok voltak...
Érdemes megemlíteni, hogy ha McArthur BDSM túlbuzgóságból, véletlenül ölte volna meg az áldozatait, nem csinál utána százával vigyorgós szelfit magáról, a különféle pózokba beállított hullák társaságában.
McArthur pontos indítékai ismeretlenek, erről nem óhajtott vallomást tenni.
A ügyből a kanadai Ontario tartomány legnagyobb volumenű rendőrségi nyomozása lett. Külön érdekessége, hogy a helyi rendőrség hosszú éveken át azt állította, hogy egészen biztosak abban, hogy semmiféle sorozatgyilkosságról nincs szó(!), az eltűntek minden bizonnyal csak titokban elköltöztek valahova. A kanadai közéletben azóta is folyik a vita, hogy ilyen esetben ki a hibás. A rendőrség, az áldozatok, a rasszizmus, vagy a társadalom. Mások szerint a Pride, mert a gonosz télapó több áldozatával is ott ismerkedett meg.
Bruce McArthur jogerős ítélete életfogytig tartó börtönbüntetés lett, elvileg 2042 előtt akkor sem szabadulhat, ha eskü alatt ígéri: ezután már jó télapó lesz.
Mielőtt azt hinnénk, hogy ilyesmire csak egy zakkant, a nőktől megundorodott vénember képes, lássunk egy ifjú LMBTQI(wxyz) titánt, aki még az iménti télapónál is ártalmatlanabbnak tűnt.
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Stephen Port, a játékos
Stephen John Port a kelet-londoni Dagenhamban nőtt fel. A szülei ma is ott élnek. Tanárai csendes, magányos gyereknek ismerték, akit emiatt gyakran zaklattak a többiek.
16 évesen művészeti főiskolára ment, de ez idővel túl drágának bizonyult a szüleinek, így ott kellett hagynia, és helyette szakácsnak tanult.
Tinédzserként még semmiféle vonzódást nem érzett a saját neme iránt, de a lányokkal nem volt szerencséje. Partnerei gyerekesnek találták, és hosszabb-rövidebb idő után szakítottak vele.
A huszas évei közepén aztán szép lassan magába vonzotta az LMBTQI(wxyz) világ.
Már elmúlt 30, amikor elhagyva a mamahotelt, a munkahelyétől nem messze, a londoni Barkingban bérelt magának egy lakást - és ezzel kezdetét vette önálló élete. Ekkor már profi szakácsként dolgozott, a MasterChef című televíziós műsor egyik epizódjában is megjelent.
A külsejére sokat adott, rendszeresen edzőterembe járt, hogy sportos alakja legyen. Mivel korán kopaszodni kezdett, a haját leborotválta, és tökéletesen rögzíthető, szőke parókát hordott.
A környezetében mindenki totálisan ártalmatlan, magának való, gyermekded fickónak gondolta. És ez látszólag így is volt. Tipikus példa erre, amikor a szomszédja - akivel jóban volt – sok más ismerősével együtt áthívta magához egy partira. Mivel Port csak zavartan téblábolt, adott neki egy játékdömpert. Stephen Port pedig a bulizó nők és férfiak között, csillogó szemekkel félrevonult a sarokba, leült a földre, és úgy egy órán át, senkivel és semmivel nem foglalkozva, brümm-brümm kisautó tologatósat játszott.
Így aztán amikor a környéken rejtélyes gyilkosságok kezdték követni egymást, Portra senki nem gyanakodott.
Pedig kellett volna, és akkor nem öl meg 4 fiatal férfit, és nem erőszakot meg 11 másikat.
Stephen Port ugyanis attól, hogy felnőttként is meglepően infantilis dolgokat tett, nem volt cselekvőképtelen értelmi fogyatékos.
A módszere egyszerűnek és hatékonynak bizonyult.
Meleg és biszexuális közösségi online hálózatokon és internetes randevúzási alkalmazásokon keresztül ismerkedett. Profilképként a fenti, szőke parókás, Photoshoppolt fotóját tette, önmagáról pedig hol azt hazudta, hogy leszerelt tengerészgyalogos, hol azt, hogy Oxfordban végzett értelmiségi. De hazudta magát gyógypedagógusnak is.
Aki felment hozzá, azt egy sajátos koktéllal kínálta. Ebben az alkohol mellett GHB (gamma-hidroxibutirát vagy gamma-hidroxi-vajsav, a köznyelvben: Gina) és néhány egyéb parti drog volt összemixelve. Általában mefedron és metamfetamin (kristály-met) de még Viagra is.
A vendégei megitták, és viharos gyorsasággal elvesztették az eszméletüket. Ekkor jött el Stephen Port, a nagy játékos ideje, és képzeletvilága minden vágyát kiélte rajtuk.
Mivel Port nem orvos volt, hanem szakács, az adagokat is szemre mérte ki, mint a fűszereket a beefsteakhez. Azonban az emberek szervezete nem egyformán reagál egy drogdömpingre, így a koktéljával 1 éven belül 4 gyilkosságot követett el.
Az első áldozata a 23 éves Anthony Walgate lett. Őt lecibálta az utcára, az élettelen testet leültette a járdára, majd kihívta a mentőket, mondván: fogalma sincs, ki ez, itt és ilyen állapotban találta.
A rendőrség később kivizsgálta az ügyet, és mivel Port időnként önmagának ellentmondó dolgokat mondott, vád alá helyezték, és a bíróság elítélte.
Nem, nem gyilkosságért, hanem a hatóság félrevezetéséért. Nyolc hónapot kapott, de nem kellett letöltenie. Mivel LMBTQI(wxyz) ügy volt, a londoni hatóságok oly érzékenyen kezelték az esetet, hogy elfelejtettek gyilkosság gyanúja miatt nyomozni.
A következő áldozata a 22 éves, Felvidéki (hivatalosan: szlovákiai) magyar fiú, Kővári Dániel lett.
Neki albérletet ígért magánál, Dániel fel is mondta az aktuális albérletét - csak épp ki már soha nem költözött. A volt főbérlője feljelentést is tett a fiú eltűnése miatt, de a nyomozás hamar más irányt vett.
Stephen Port nem agyalt sokat a holttest eltüntetésével. Éjjel kivitte a barkingi, Antiochiai Szent Margit templom temetője melletti parkba, és otthagyta.
Nem sokkal később a 21 éves Daniel Whitworth hulláját is oda vitte. De előbb írt egy búcsúlevelet Whitworth nevében, amit a zsebébe tett. A levélben az állt, hogy ő (mármint: Whitworth) ölte meg a Kővári fiút, de nem tud mit kezdeni a bűntudattal, így ugyanolyan halálos adag drogot vesz be, mind amilyet az áldozatának adott, és oda fekszik, ahol az ő holttestét hagyta.
Társadalmilag nagyon érzékeny LMBTQI(wxyz) ügy miatt a rendőrség ezt a nyomozást se vitte túlzásba. Különösebb vizsgálat nélkül kijelentették, hogy a levél Whitworth kézírásával készült, és egy meleg pár szerelmi civódása okozta a két halálesetet.
Ügy ezzel lezárva, minek nyomozni, amikor pihenni is lehet.
Mivel a 3 gyilkosság ellenére sem folyt érdemi nyomozás, Stephen Port tovább randizgatott.
Így aztán a 25 éves Jack Taylor, aki a szüleinél lakott, egy nap eltűnt, és többé nem ment haza.
Őt egy padon találták, tűvel és fecskendővel a zsebében, heroinnal a tárcájában és tűnyomokkal a karján. A rendőrség meg is állapította, hogy egyedül ült le és túladagolta a kábítószert. Az elhalálozás okát a családjával is közölték.
Ezzel csak egy gond volt: Taylor világ életében gyűlölte a drogokat, folyamatosan mindenhol kiállt a kábítószerek ellen, és ezt mindenki tudta róla, aki ismerte.
A londoni rendőrség azonban ennek tudatában sem óhajtott az álláspontján változtatni.
Jack Taylor nővérei ekkor magánnyomozásba kezdtek.
Hamar rábukkantak a fenti három esetre, de hiába:
Végül hetekkel később, Taylor családjának állandó tiltakozása miatt a rendőrök hajlandóak voltak kimenni a nővérek által mutatott helyszínekre, és megvizsgálni az ott működő térfigyelő kamerák felvételeit. Ekkor derült ki, hogy egyik esetben sem nézték meg ezeket.
A felvételeken jól látható volt, hogy egy férfi cibálja oda az élettelen testeket. Azonban a rendőrség csak vonakodva tett eleget a hozzátartozók kérésének, mely szerint a képek alapján induljon el egy körözés. Amikor végre ez is megtörtént, 2 nap múlva már le is tartóztatták Stephen Portot.
Az ügy ekkor nagy nyilvánosságot kapott, 17 rendőr ellen indult vizsgálat, ugyanis számtalan eljárási hibát vétettek - amennyiben a „nem csinálok semmit, és nem vizsgálok meg semmit” eljárási hibának mondható. Nem véletlen, hogy a meggyilkoltak hozzátartozói polgári jogi keresetet indítottak a londoni rendőrség ellen.
Ha a Taylor nővérek nem kezdenek magánnyomozásba, Stephen Port sem kerül bíróság elé, és nem kap életfogytig tartó szabadságvesztést, „soha nem szabadulhat” megjelöléssel.
Ám a „Grindr-i gyilkos” története nem itt ért véget. Amikor a sajtóban megjelent az ügy, a fényképek alapján sokan jelentkeztek azok közül, akik szintén áldozatai lettek Port drogkeverős vendéglátásának, csak az ő szervezetük kibírta, és túlélték. A szégyen és az esetleges bosszú miatt nem tettek feljelentést.
Így nem sokkal a 4 gyilkosságról szóló ítélet után Stephen Port újabb ítéletet kapott, ezúttal 11 rendbeli „méregkeverés” és nemi erőszak miatt.
Jelenleg is börtönben várja az élethosszig tartó időszak leteltét. Hogy időtöltésnek kapott-e négykézláb tologatható brümm-brümm játékautót, nem tudni.
Stephen John Port a kelet-londoni Dagenhamban nőtt fel. A szülei ma is ott élnek. Tanárai csendes, magányos gyereknek ismerték, akit emiatt gyakran zaklattak a többiek.
16 évesen művészeti főiskolára ment, de ez idővel túl drágának bizonyult a szüleinek, így ott kellett hagynia, és helyette szakácsnak tanult.
Tinédzserként még semmiféle vonzódást nem érzett a saját neme iránt, de a lányokkal nem volt szerencséje. Partnerei gyerekesnek találták, és hosszabb-rövidebb idő után szakítottak vele.
A huszas évei közepén aztán szép lassan magába vonzotta az LMBTQI(wxyz) világ.
Már elmúlt 30, amikor elhagyva a mamahotelt, a munkahelyétől nem messze, a londoni Barkingban bérelt magának egy lakást - és ezzel kezdetét vette önálló élete. Ekkor már profi szakácsként dolgozott, a MasterChef című televíziós műsor egyik epizódjában is megjelent.
A külsejére sokat adott, rendszeresen edzőterembe járt, hogy sportos alakja legyen. Mivel korán kopaszodni kezdett, a haját leborotválta, és tökéletesen rögzíthető, szőke parókát hordott.
A környezetében mindenki totálisan ártalmatlan, magának való, gyermekded fickónak gondolta. És ez látszólag így is volt. Tipikus példa erre, amikor a szomszédja - akivel jóban volt – sok más ismerősével együtt áthívta magához egy partira. Mivel Port csak zavartan téblábolt, adott neki egy játékdömpert. Stephen Port pedig a bulizó nők és férfiak között, csillogó szemekkel félrevonult a sarokba, leült a földre, és úgy egy órán át, senkivel és semmivel nem foglalkozva, brümm-brümm kisautó tologatósat játszott.
Megjegyzés
Elég sokat mondó egy társadalomról, ha egy 32 év körüli férfi, egy társasági összejövetelen brümm-brümm kisautót tologat a sarokban; és ez senkinek nem gyanús, és mindenki teljesen normálisnak gondolja.
Elég sokat mondó egy társadalomról, ha egy 32 év körüli férfi, egy társasági összejövetelen brümm-brümm kisautót tologat a sarokban; és ez senkinek nem gyanús, és mindenki teljesen normálisnak gondolja.
Így aztán amikor a környéken rejtélyes gyilkosságok kezdték követni egymást, Portra senki nem gyanakodott.
Pedig kellett volna, és akkor nem öl meg 4 fiatal férfit, és nem erőszakot meg 11 másikat.
Stephen Port ugyanis attól, hogy felnőttként is meglepően infantilis dolgokat tett, nem volt cselekvőképtelen értelmi fogyatékos.
Meleg és biszexuális közösségi online hálózatokon és internetes randevúzási alkalmazásokon keresztül ismerkedett. Profilképként a fenti, szőke parókás, Photoshoppolt fotóját tette, önmagáról pedig hol azt hazudta, hogy leszerelt tengerészgyalogos, hol azt, hogy Oxfordban végzett értelmiségi. De hazudta magát gyógypedagógusnak is.
Aki felment hozzá, azt egy sajátos koktéllal kínálta. Ebben az alkohol mellett GHB (gamma-hidroxibutirát vagy gamma-hidroxi-vajsav, a köznyelvben: Gina) és néhány egyéb parti drog volt összemixelve. Általában mefedron és metamfetamin (kristály-met) de még Viagra is.
A vendégei megitták, és viharos gyorsasággal elvesztették az eszméletüket. Ekkor jött el Stephen Port, a nagy játékos ideje, és képzeletvilága minden vágyát kiélte rajtuk.
Mivel Port nem orvos volt, hanem szakács, az adagokat is szemre mérte ki, mint a fűszereket a beefsteakhez. Azonban az emberek szervezete nem egyformán reagál egy drogdömpingre, így a koktéljával 1 éven belül 4 gyilkosságot követett el.
Az első áldozata a 23 éves Anthony Walgate lett. Őt lecibálta az utcára, az élettelen testet leültette a járdára, majd kihívta a mentőket, mondván: fogalma sincs, ki ez, itt és ilyen állapotban találta.
A rendőrség később kivizsgálta az ügyet, és mivel Port időnként önmagának ellentmondó dolgokat mondott, vád alá helyezték, és a bíróság elítélte.
Nem, nem gyilkosságért, hanem a hatóság félrevezetéséért. Nyolc hónapot kapott, de nem kellett letöltenie. Mivel LMBTQI(wxyz) ügy volt, a londoni hatóságok oly érzékenyen kezelték az esetet, hogy elfelejtettek gyilkosság gyanúja miatt nyomozni.
A következő áldozata a 22 éves, Felvidéki (hivatalosan: szlovákiai) magyar fiú, Kővári Dániel lett.
Neki albérletet ígért magánál, Dániel fel is mondta az aktuális albérletét - csak épp ki már soha nem költözött. A volt főbérlője feljelentést is tett a fiú eltűnése miatt, de a nyomozás hamar más irányt vett.
Stephen Port nem agyalt sokat a holttest eltüntetésével. Éjjel kivitte a barkingi, Antiochiai Szent Margit templom temetője melletti parkba, és otthagyta.
Nem sokkal később a 21 éves Daniel Whitworth hulláját is oda vitte. De előbb írt egy búcsúlevelet Whitworth nevében, amit a zsebébe tett. A levélben az állt, hogy ő (mármint: Whitworth) ölte meg a Kővári fiút, de nem tud mit kezdeni a bűntudattal, így ugyanolyan halálos adag drogot vesz be, mind amilyet az áldozatának adott, és oda fekszik, ahol az ő holttestét hagyta.
Társadalmilag nagyon érzékeny LMBTQI(wxyz) ügy miatt a rendőrség ezt a nyomozást se vitte túlzásba. Különösebb vizsgálat nélkül kijelentették, hogy a levél Whitworth kézírásával készült, és egy meleg pár szerelmi civódása okozta a két halálesetet.
Ügy ezzel lezárva, minek nyomozni, amikor pihenni is lehet.
Megjegyzés
Az ügy bizarr érdekessége, hogy a temetőparkban hagyott mindkét holttestet ugyanaz a kutyáját sétáltató nő találta meg, és hívta ki a rendőrséget.
Az ügy bizarr érdekessége, hogy a temetőparkban hagyott mindkét holttestet ugyanaz a kutyáját sétáltató nő találta meg, és hívta ki a rendőrséget.
Mivel a 3 gyilkosság ellenére sem folyt érdemi nyomozás, Stephen Port tovább randizgatott.
Így aztán a 25 éves Jack Taylor, aki a szüleinél lakott, egy nap eltűnt, és többé nem ment haza.
Őt egy padon találták, tűvel és fecskendővel a zsebében, heroinnal a tárcájában és tűnyomokkal a karján. A rendőrség meg is állapította, hogy egyedül ült le és túladagolta a kábítószert. Az elhalálozás okát a családjával is közölték.
Ezzel csak egy gond volt: Taylor világ életében gyűlölte a drogokat, folyamatosan mindenhol kiállt a kábítószerek ellen, és ezt mindenki tudta róla, aki ismerte.
A londoni rendőrség azonban ennek tudatában sem óhajtott az álláspontján változtatni.
Jack Taylor nővérei ekkor magánnyomozásba kezdtek.
Hamar rábukkantak a fenti három esetre, de hiába:
a londoni rendőrség nem volt hajlandó még gyanúként sem elfogadni, hogy bármiféle összefüggés is lehet a négy gyilkosság között.
Akár a torontói McArthur ügynél, olyan nincs, hogy LMBTQI(wxyz) sorozatgyilkos, a melegek békés, barátságos emberek, ennek ellenkezőjét gondolni is homofóbia és skandalum.
Akár a torontói McArthur ügynél, olyan nincs, hogy LMBTQI(wxyz) sorozatgyilkos, a melegek békés, barátságos emberek, ennek ellenkezőjét gondolni is homofóbia és skandalum.
Végül hetekkel később, Taylor családjának állandó tiltakozása miatt a rendőrök hajlandóak voltak kimenni a nővérek által mutatott helyszínekre, és megvizsgálni az ott működő térfigyelő kamerák felvételeit. Ekkor derült ki, hogy egyik esetben sem nézték meg ezeket.
A felvételeken jól látható volt, hogy egy férfi cibálja oda az élettelen testeket. Azonban a rendőrség csak vonakodva tett eleget a hozzátartozók kérésének, mely szerint a képek alapján induljon el egy körözés. Amikor végre ez is megtörtént, 2 nap múlva már le is tartóztatták Stephen Portot.
Az ügy ekkor nagy nyilvánosságot kapott, 17 rendőr ellen indult vizsgálat, ugyanis számtalan eljárási hibát vétettek - amennyiben a „nem csinálok semmit, és nem vizsgálok meg semmit” eljárási hibának mondható. Nem véletlen, hogy a meggyilkoltak hozzátartozói polgári jogi keresetet indítottak a londoni rendőrség ellen.
Ennek fejleményeként a londoni rendőrkapitányság nyilvánosan megígérte, hogy az abban az éven elkövetett, 58 (azaz ötvennyolc!) megmagyarázhatatlan, bedrogozva randevúzásos, nemi erőszakkal kapcsolatos halálesetet vizsgáltak újra.
58-at, csak abból az évből.
58-at, csak abból az évből.
Ha a Taylor nővérek nem kezdenek magánnyomozásba, Stephen Port sem kerül bíróság elé, és nem kap életfogytig tartó szabadságvesztést, „soha nem szabadulhat” megjelöléssel.
Ám a „Grindr-i gyilkos” története nem itt ért véget. Amikor a sajtóban megjelent az ügy, a fényképek alapján sokan jelentkeztek azok közül, akik szintén áldozatai lettek Port drogkeverős vendéglátásának, csak az ő szervezetük kibírta, és túlélték. A szégyen és az esetleges bosszú miatt nem tettek feljelentést.
Így nem sokkal a 4 gyilkosságról szóló ítélet után Stephen Port újabb ítéletet kapott, ezúttal 11 rendbeli „méregkeverés” és nemi erőszak miatt.
Jelenleg is börtönben várja az élethosszig tartó időszak leteltét. Hogy időtöltésnek kapott-e négykézláb tologatható brümm-brümm játékautót, nem tudni.
Még jó, hogy Magyarországon ilyesmi nem történik. Ja, de. A főügyészség az MTI-hez nemrég eljuttatott közleményében ezt írta:
„Vádat emeltek egy 48 éves férfival szemben, aki halálra vert és kifosztott egy neki ’szexuális szolgáltatást’ nyújtó férfit. A vádlott egy párkereső oldalon ismerkedett meg a sértettel, aki pénzért kínált szexuális szolgáltatást.
A két férfi 2021. január 14-én az esti órákban találkozót beszélt meg egy XI. kerületi lakásba.
A sértett - miután amfetamint fogyasztott - taxival indult a helyszínre [...] Az ügyészség szerint a lakásban a két férfi konfliktusba került, emiatt a vádlott a sértettet bántalmazni kezdte, és ezt - miután a megtámadott kimenekült - az udvaron folytatta.
Az áldozat a földre került, az elkövető ekkor levette róla arany nyakláncát a rajta lévő medállal, és elvette a korábban neki átadott pénzt is. A sértett, amikor bántalmazni kezdték, még fel tudta hívni élettársát, beszélni azonban már nem tudott vele.[...]
A bántalmazott férfi a verés és a korábban elfogyasztott amfetamin miatt kialakult agyvizenyő hatására életét vesztette.”
(MTI, lásd pl. ide kattintva)
A két férfi 2021. január 14-én az esti órákban találkozót beszélt meg egy XI. kerületi lakásba.
A sértett - miután amfetamint fogyasztott - taxival indult a helyszínre [...] Az ügyészség szerint a lakásban a két férfi konfliktusba került, emiatt a vádlott a sértettet bántalmazni kezdte, és ezt - miután a megtámadott kimenekült - az udvaron folytatta.
Az áldozat a földre került, az elkövető ekkor levette róla arany nyakláncát a rajta lévő medállal, és elvette a korábban neki átadott pénzt is. A sértett, amikor bántalmazni kezdték, még fel tudta hívni élettársát, beszélni azonban már nem tudott vele.[...]
A bántalmazott férfi a verés és a korábban elfogyasztott amfetamin miatt kialakult agyvizenyő hatására életét vesztette.”
Még szerencse, hogy az LMBTQI(wxyz) emberek békések, nyugodtak, sírósan érzékenyek és genetikusan mentesek minden agressziótól. Mi lenne, ha zavaros, identitásvesztett képzeletviláguk okozta belső dühük miatt netán agresszívek is lennének?
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Drogliberalizáció
Lehetetlen nem észrevenni, hogy milyen erősen kapcsolódnak a homoszexuális partik a kábítószerekhez.
A nagyszabású LMBTQI bulik manapság elképzelhetetlenek kábítószerek, főleg ún. „partidrogok” nélkül. Ennek tükrében érthető, miért akarják ennyire a kábítószerek legalizálását, és miért gyűlölik a „drogkriminalizációt”.
Megjegyzés
Érdekes, hogy miután elérték, hogy ne kelljen megfelelniük semminek sem, semmiféle hosszútávú céljuk se legyen, és mellé ne foglalkozzon velük senki, a vágyott nagy nihillel járó ürességgel már nem tudnak mit kezdeni.
Itt jön „a család az család” lózung, hogy megkapják maguknak kényre-kedvre mások gyerekeit, hogy velük természetellenes mivoltuk ellenére normálisnak látszanak.
Egy másik részük, önnön ürességével mit kezdeni nem tudó réteg gyerekekhez járna érzékenyítés címen, mert nekik elő tudják adni, hogy milyen jó szivárványosnak lenni.
A harmadik csoport nőimitátornak öltözik, a maradék pedig drogokkal helyettesíti az értelmetlen és céltalan létezése okozta űrt.
Érdekes, hogy miután elérték, hogy ne kelljen megfelelniük semminek sem, semmiféle hosszútávú céljuk se legyen, és mellé ne foglalkozzon velük senki, a vágyott nagy nihillel járó ürességgel már nem tudnak mit kezdeni.
Itt jön „a család az család” lózung, hogy megkapják maguknak kényre-kedvre mások gyerekeit, hogy velük természetellenes mivoltuk ellenére normálisnak látszanak.
Egy másik részük, önnön ürességével mit kezdeni nem tudó réteg gyerekekhez járna érzékenyítés címen, mert nekik elő tudják adni, hogy milyen jó szivárványosnak lenni.
A harmadik csoport nőimitátornak öltözik, a maradék pedig drogokkal helyettesíti az értelmetlen és céltalan létezése okozta űrt.
Valahogy nem tűnik oly felhőtlenül boldognak ez a világ, mint ahogy ők állítják.
Ahogy az is érthetetlen, hogy miért is kell a drog a szivárványos együttléthez? Netán azért, mert a képzelttel ellentétben az mégsem olyan jó? Netán annyira pocsék, hogy még ők is csak kábultan tudják elviselni? Vagy borzasztóan zavaró egy ilyen helyzetben, hogy a pénisz mindkét végén férfi van, de a drogtól kábult elmével a másik már nem embernek, hanem csak beszélni is tudó, szexuális segédeszköznek tűnik?
És ha ez csak úgy felhőtlen, hogy a partner nem ember, hanem csak egy tárgy, akkor miféle emberi kapcsolat ez? Netán csak a saját képzeletviláguk adta vágyakról van szó, melyek csak akkor tűnnek megvalósulónak, ha az elmét közben a drogok adta ködben tartják?
Ha a buzivonat csak bedrogozva halad, tényleg ez a szép új világ, amiben ez a kijelölt, követendő életmód? Ha az ilyesmi - ahogy ők állítják - természetes, miért nem ezt látjuk az állatvilágban? Melyik őserdőben élnek a buzi csimpánzok, leszbikus gorillák és a transzgender orangutánok közösségei? Hol látható bármi hasonló? Sehol? Netán azért nem, mert az ilyesmi nem genetikus, nem természetes, hanem kizárólag az emberi képzelet szörnyszüleménye?
Mitől is lenne jobb egy olyan világ, amiben a kábítószer és a pedofília legális? Netán mert akkor lehetne tökéletes szexuális segédeszközként használni mások elkábított gyerekekeit? Lehetőleg megkötözve és megkorbácsolva, mert úgy igazán modern?
- Pedofil papok, vagy pedofil liberálisok?
Amikor a pedofília, és annak veszélyeiről kerül szó, a magát demokratának nevező bal-liberálisok azonnal nekiállnak a papok bemocskolásának. Propagandájukban a templomokat be kell zárni, a keresztény oktatást meg kell szüntetni, mert minden mögött kivétel nélkül pedofil papok állnak.
És nem zavarja őket ebben, hogy a pedofil pap olyan, mint Colombo nyomozó felesége. Sokan beszélnek róla, de soha, senki nem látta.
Ez a Gyurcsány Ferenc és felesége, valamint a liberális „progresszív keresztény”-nek mondott társaságok legharsányabb állításainak egyike. Valójában ez csak a Rákosi Mátyás óta ismert klérusgyűlölet mai megfelelője. Szokásos, aljas, hazug kommunista mocsok, abból az ocsmány és elállatiasodott fertőből, ami a marxisták jellemzője.
Magyarországon a „pedofil pap” olyan, mint a földönkívüliek. Rengeteg mese, NULLA konkrét bizonyíték.
Az elmúlt 20 évben egyetlen egy esetet tudnak felmutatni, de még az is vizsgálat alatt áll, nincs ítélet sem, így a bűnössége nem bizonyított.
Ha valóban pedofilok lennének a papok, akkor hol a lista a konkrét nevekkel és bizonyított tényekkel? Hazánkban több ezer pap teljesít szolgálatot, mégsem látunk pedofil papokból álló hosszú listákat, csak aljas lózungokat és mocskos hazugságokat.
Ha az általánosítást nem helyileg, hanem világszerte kell érteni, akkor arányaiban megint nem pedofil papokból, hanem a pedofil liberálisokból van több.
Tényleg van, aki azt képzeli, hogy a szülők nem tennék meg a szükséges lépéseket, ha a gyereküket egy pap molesztálná?
Miféle elvakult, ostoba és beteg képzeletvilág kell ahhoz, hogy valaki ezt gondolja valóságnak - miközben a valóság a Gacy, Nilsen, Garavito és Dahmer félék tombolása?
Miféle elvakult, ostoba és beteg képzeletvilág kell ahhoz, hogy valaki ezt gondolja valóságnak - miközben a valóság a Gacy, Nilsen, Garavito és Dahmer félék tombolása?
Ha ez nem a keresztény vallás elleni szándékos és aljas hazugságkampány, hanem valóban a pedofília elleni törekvés, akkor talán az amerikai politikusokkal kellene kezdeni a vizsgálatokat.
Különösen azért, mert az elmúlt évtizedekben a több országban vívott háborúival több millió ártatlan embert meggyilkoló, amerikai terroristaállam mai vezetőinek és nagyköveteinek tevékenysége a szuverén országok elleni, politikai terrorizmus.
Pont olyan elvakult vallási megszállottak, mint az Iszlám Állam dzsihadisztái voltak, csak ők nem az iszlám, hanem a woke fanatikusai. De ugyanúgy bármire képesek, és ugyanolyan eszelősök.
Ám ez akkor is természetellenes woke terrorizmus, ha a fővárosunkban pöffeszkedő Mr. „Présember” kirúzsozza a száját, és megnyeri Hollandiában a nők szépségversenyét.
Hiába gyűlölik a kereszténységet, a papok tevékenysége mögött csak az emberek segítését, és lelki támaszt lehet találni.
A szivárványzászló mögött pedig kínt, szenvedést, büszkén sivalkodó eszelősöket, gyerekgyilkos állatokat, bekábítószerezve tomboló szadista barmokat, és az általuk meggyilkolt emberek húsát zabáló mocskos gazembereket.
A kettő között elég nagy a különbség.
Megjegyzés
Érdekes, hogy a pedofil tanárok ellen nem szólalt fel sem a PDSZ, sem a „Tanítanék” mozgalom, miközben oly sok hónapon át hörögtek a fizetésük megtriplázásáért. Pedig bőven van belőlük. A volt pedagógus Kőszeg Ferenc, aki a liberális SZDSZ parlamenti képviselője volt, és a Magyar Helsinki Bizottság egyik megalapítója és első elnöke, nemrég a Gulyás Marci féle Partizánnak adott életútinterjújában elgondolkodtató kijelentést tett.
A demokratikus ellenzék ma már nyugdíjas, legendás alakja elmesélte, tanárként milyen sok szexuális kapcsolatot látott a kollégái és a kiskorú diákjaik között, de ő ilyenkor mindig illedelmesen félrenézett. S mi több, szerinte a pedofil (vagy efebofil?) kapcsolatok elleni büntetőjogi szigor sem helyes. (Lásd pl. ide kattintva)
Úgy tűnik, a hatalommal való visszaélés ellen küzdő jogvédők számára a saját hatalommal való visszaélésben nincs kivetnivaló.
Nem meglepő, hiszen aki tanárként a diákjaiból tüncikézős gyerekkatonákat kreál önnön érdekeiért, az egyéb célok érdekében sem lesz tisztességes.
Érdekes, hogy a pedofil tanárok ellen nem szólalt fel sem a PDSZ, sem a „Tanítanék” mozgalom, miközben oly sok hónapon át hörögtek a fizetésük megtriplázásáért. Pedig bőven van belőlük. A volt pedagógus Kőszeg Ferenc, aki a liberális SZDSZ parlamenti képviselője volt, és a Magyar Helsinki Bizottság egyik megalapítója és első elnöke, nemrég a Gulyás Marci féle Partizánnak adott életútinterjújában elgondolkodtató kijelentést tett.
A demokratikus ellenzék ma már nyugdíjas, legendás alakja elmesélte, tanárként milyen sok szexuális kapcsolatot látott a kollégái és a kiskorú diákjaik között, de ő ilyenkor mindig illedelmesen félrenézett. S mi több, szerinte a pedofil (vagy efebofil?) kapcsolatok elleni büntetőjogi szigor sem helyes. (Lásd pl. ide kattintva)
Úgy tűnik, a hatalommal való visszaélés ellen küzdő jogvédők számára a saját hatalommal való visszaélésben nincs kivetnivaló.
Nem meglepő, hiszen aki tanárként a diákjaiból tüncikézős gyerekkatonákat kreál önnön érdekeiért, az egyéb célok érdekében sem lesz tisztességes.
Ha valakinek gondja van egy pappal, onnantól egy másik templomba jár. Ám ha egy gyereknek a tanárával van gondja, az iskolaváltás már messze nem ilyen egyszerű. Ráadásul a pakliban az is benne van, hogy a tanár bosszúból megbuktatja a diákot, ezzel ellehetetleníti a továbbtanulását, és tönkreteszi az életét. Ugyanez a tanár iskolán kívüli tevékenységekért jutalomötösöket is adhat.
Érdekes, hogy ez (szerintük) nem a hatalommal való visszaélés, hanem a szabadság. Pont olyan szabadság, mint azoknál a nagyvállalatoknál, melyeknél a dolgozóknak kötelező felvonulni a Pride-on.
Hogy az ilyesmi kinek a szabadsága és mire, a jogvédőket valahogy soha nem érdekli.
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Szakállas bácsik
2023 elején nagy felháborodást váltott ki a magát „efebofil”-ként identifikáló Bite Zsolt, a pedofil botrányba keveredett tanár. A szakállas bácsi a közösségi oldalain hencegett azzal, hogy milyen szexuális kapcsolatokat létesített 14-15 éves kisfiúkkal, valamint az LMBTQI(wxyz) kapcsolatokról készített a gyerekeknek oktatóvideókat, és mellé azt sulykolta nekik, hogy a szüleik buták és homofóbok. (Lásd pl. ide kattintva)
Amikor 2010 februárjában, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnöke, Semjén Zsolt azt nyilatkozta, hogy ő bizony nem szeretné, ha a kiskorú gyerekét egy szakállas bácsi vezetné be a szexualitásba, a liberálisok azonnal tiltakozni kezdtek. Az SZDSZ létrehozta a „Szakállas Bácsi” nevű díjat, amit a lózungjaikban a kirekesztés és hátrányos megkülönböztetés elleni fellépésnek mondtak. Ezzel valójában csak a nyilvános megszégyenítést próbálták elérni, és olyanoknak adták, akiket a politikai nézeteikre veszélyesnek gondoltak.
Ugyanez a tábor veti fel időről időre, hogy „a pedofil is ember”, s mi több, időnként olyan megnyilvánulásaik is vannak, mint 2021-ben Wahorn Andrásé, aki szerint egy 8 éves kislánynak örömet szerezhet, ha egy felnőtt férfi nyúlkál a bugyijába. (Lásd pl. ide kattintva)
A „Szakállas Bácsi” díj az SZDSZ feloszlásával nem tűnt el, csak átalakult. A magát a politikától függetlennek mondó, liberális „Szkeptikusok Társasága” 2023-ban a valósággal szemben is szkeptikus lett, amikor a „Laposföld-díjat” Prof. Dr. Bagdy Emőke, klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta kapta; mert kritizálni merészelte a gender-lobbi mindazon állításait, amelyek a valóság helyett maximum egy ezoterikus halandzsavilágba illenek.
Mellé nyugaton a gender handabandákkal szembeni fellépésért már börtön jár, és épp most készülnek olyan törvényeket hozni, melyekkel betiltani akarják mindazon vallásokat, melyek a természet törvényeit fontosabbnak tartják a természetellenes gender képzeletvilág agymenéseinél.
Ki is a kirekesztő, ki is az elnyomó, mi is a diktatúra, hol van elnyomva a szabad véleménynyilvánítás?
Korunk liberálfasizmusa a gender-lobbival megteremtette magának az új, atlantiszi árját, amit LMBTQI közösségnek mondanak, és hozzá új, üldöznivaló zsidót, ami most a fehér, keresztény, heteroszexuális férfi vagy nő. Ami - ahogy Niedermüller Péter mondta fel ezt a mantrát 2020-ban - számukra rémísztő képződmény.
A Jeffrey Dahmer nevű szakállas bácsi viszont nem rémísztő képződmény, róla és a hozzá hasonlókról nem szokása beszélni a nagyon széles látókörű, nagyon színes identitású, a gender-skálán önmagát a végtelenbe nyúlva meghatározó, a normalitáson kívül mindent elfogadó közösségeknek.
„Itt vagyunk, queerek vagyunk, a gyerekeitekért jövünk” - skandálták nemrég New Yorkban egy felvonulásukon a magukat nagyon vicceskének képzelő LMBTQI(wxyz) aktivisták, majd rátámadtak egy helyi katolikus aktivista csoport diákjaira, mert „Hagyd abba az LMBTQ-életmód népszerűsítését a gyerekek körében!” feliratú táblát tartottak. (Bővebben lásd pl. ide kattintva)
Semjén Zsolt 2010-es kijelentése tehát ma is aktuális. Aki a bal-liberális dollárbaloldalra szavaz, még ha tagadja is, a gyerekeket szakállas bácsik által szexuálisan zaklatókra szavaz. Még akkor is, ha a pedofília helyett „gyerekekhez vonzódó személy” illetve „efebofil” lett ezek új megnevezése.
És akkor is, ha mindezt átnevezik „jogállami pressmankodás”-ra.
- HIV a Pride
Talán másnak is feltűnt már, hogy a gender-ideológiák terjedésének mértékével az AIDS betegség veszélye arányosan csökken. S mi több, a liberális médiafelületeken időről időre, követendő példaként mutogatnak olyan hírességeket, akik HIV fertőzöttek. Vállrándítva, bagatellizálva, mintha csak náthásak lennének. A halálos kór is lényegtelenné vált az „itt és most” világában élő, a pillanatnyi örömökért bármire kész szivárványvilágban.
Pedig a közhiedelemmel ellentétben ez a betegség még ma sem gyógyítható. Igaz, ez a kórság nem olyan látványos, mint a pestis, vagy a Covid. A megfertőződés után akár 7 évig is lappanghat a vírus, és a gazdája közben nem is sejti, mit kapott a szexhez ajándékba. Aztán megindul a dolog, a szervezet immunrendszere szép lassan leépül, kialakul az AIDS betegség, amit aztán a halál követ.
Az ezzel kapcsolatos, különféle gyógyszerek egyike sem alkalmas a gyógyításra, ezek kivétel nélkül csak a vírus hatékonyságát csökkentik, és a megfertőződés-halál közti időtartamot növelik. Persze ez az időtartam erősen függ a beteg szervezetétől, de ez még optimális esetben sem jelent évtizedeket.
Az erre a kórságra szakosodott orvosok a velük készült interjúkban rendre el szokták mondani, mennyire szörnyű látvány, amikor életerős fiatalembereket látnak elsorvadni, majd magatehetetlenül, szörnyű kínok közepette meghalni.
Magyarországon is egyre több a fertőzött, közülük sokan 18-25 év közöttiek. Ráadásul csak az észlelt fertőzötteket tudják időben gyógyszerezni, az orvosok szerint valójában minimum kétszer annyi HIV fertőzött van, mint amennyiről tudnak.
Mivel a homoszexuálisok körében az egyalkalmas kapcsolatok száma közel tízszerese a heteroszexuálisokéhoz képest, a fertőzés főként őket veszélyezteti.
Sebaj. Szemlátomást a liberálisok szerint, aki fiatalon meghal, hát meghal; kit érdekel, amikor ott a Pride, ami az egyalkalmas együttlétek legnagyobb rendezvénye. Ráadásul több ezer olyan ember van világszerte, aki egyik Prideról a másikra jár, az ezzel járó szexuális élmények kedvéért. Ja, hogy ezzel országról országra, büszkén terjesztik a halált is? Ugyan kit érdekel, amikor szabad a szerelem.
„Menjen mindenki a Pride-ra” - mondják, és oly büszkén lengetik a szivárványos zászlót, mint anno a nácik a horogkeresztest.
Sorozatunk előző részében bemutatott John Gacy és Dennis Nilsen közel 50 embert ölt meg.
Az ebben a részben (lásd: fentebb) bemutatott Luis Garavito, Javed Iqbal, Jeffrey Dahmer, Bruce McArthur és Stephen Port számlájára nagyjából 500 gyilkosság írható.
Ám a legnagyobb sorozatgyilkosok nem ők, hanem azok a HIV fertőzöttek, akik élveteg együttlétekkel, mosolyogva terjesztik a lassú kínhalált.
Az ebben a részben (lásd: fentebb) bemutatott Luis Garavito, Javed Iqbal, Jeffrey Dahmer, Bruce McArthur és Stephen Port számlájára nagyjából 500 gyilkosság írható.
Ám a legnagyobb sorozatgyilkosok nem ők, hanem azok a HIV fertőzöttek, akik élveteg együttlétekkel, mosolyogva terjesztik a lassú kínhalált.
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Látensező lózungok
Természetesen a bal-liberális tábornak megvan a szokott lózungja mindazokra, akik undorodnak a magát modern árjafajnak beállító LMBTQI(wxyz) mindenre rátelepedő, és felsőbbrendűen pöffeszkedő figuráktól.
Aki nem tapsol nekik, az vagy homofób/transzfób, és úgy retteg a buzitól, mint az arachnofób a póktól, vagy látens köcsög, csak titkolja. Ez utóbbi bélyeg különösen érdekes, érdemes jobban belegondolni.
Az emberek (a liberálisok is) a hajléktalanokat ki szokták zavarni a lépcsőházakból, mert nem akarják, hogy azok szokásuk szerint az ajtajuk elé sz@rjanak. E szerint ők látens hajléktalansz@r rajongók, akik csak azért kergetik el a hajléktalant a lakásuk elöl, mert így próbálják eltitkolni, hogy semmire nem vágynak jobban, mint egy nagy kupac emberi ürüléket szagolni és naphosszat abban gyönyörködni.
De fordítsuk meg ezeket a lózungokat. Tehát a szivárványos zászlót lengetők heterofóbok, és látens heteroszexuálisak, csak titkolják. Élükön a PDSZ-el.
Mellesleg minden ember a hozzá hasonló kultúrájú és gondolkodású emberek között érzi jól magát. Tehát az LMBTQI(wxyz) emberek között az érzi jól magát szivárványos zászlót lengetve, aki ...
... maga is pride-lovag, vagy erre az életformára vágyik
... annyira hülye, hogy semmit nem ért a világból, így az 1 bites lózungok buborékában leledzik
... némi vagyonkáért bármire képes, akár az anyját is feláldozná a mammon oltárán
... neki minden mindegy, mondjon bárki bármit, ő egyetértően megtapsolja
Hozzájuk szólt a 2023-ban rendezett Prideon Karácsony Gergely Szilveszter: „Úgy szeretlek titeket, mint a saját családtagjaimat.” (Lásd pl. ide kattintva)
Megjegyzés
Jó lenne tudni, mit értett ez alatt Budapest főpolgármestere.
Talán azt, hogy ha éjjelente bármelyik LMBTQI(wxyz) személy becsöngethet hozzá, gondolkodás nélkül beengedik. Ezután felzabálhatja, amit a hűtőben talál, aztán együtt alhat Gerivel, mert neki mindegy, ki bújik hozzá, minden LMBTQI embert úgy szeret, mint a feleségét.
Vagy azt, hogy az ünnepi ebédet náluk eddig Dahmer főzte, de amióta meghalt, Stephen Port a családi szakács.
Esetleg azt, hogy hozzájuk mikuláskor Bruce McArthur jár, és nagy zsákjából ő pakol ezt-azt a gyerekek csizmájába.
Vagy csak azt, hogy KariGeri újfent csak lózungolt egyet, mert a rajongóinak mindegy mekkora marhaságokat mond, a lényeg hogy lehet szavazni rá.
Jó lenne tudni, mit értett ez alatt Budapest főpolgármestere.
Talán azt, hogy ha éjjelente bármelyik LMBTQI(wxyz) személy becsöngethet hozzá, gondolkodás nélkül beengedik. Ezután felzabálhatja, amit a hűtőben talál, aztán együtt alhat Gerivel, mert neki mindegy, ki bújik hozzá, minden LMBTQI embert úgy szeret, mint a feleségét.
Vagy azt, hogy az ünnepi ebédet náluk eddig Dahmer főzte, de amióta meghalt, Stephen Port a családi szakács.
Esetleg azt, hogy hozzájuk mikuláskor Bruce McArthur jár, és nagy zsákjából ő pakol ezt-azt a gyerekek csizmájába.
Vagy csak azt, hogy KariGeri újfent csak lózungolt egyet, mert a rajongóinak mindegy mekkora marhaságokat mond, a lényeg hogy lehet szavazni rá.
- Csikatilo visszatér...
Nyilván mindez nem azt jelenti, hogy minden szexuális ragadozó buzi.
Van köztük komplett örült is, akik végtelen pusztítási vágyaiknak hódolva ölnek, valamint nőgyűlölő pszichopaták is. Ezek közül a leghíresebb az amerikai Ted Bundy, akiről máig nem tudni pontosan, hogy 36, 50, vagy 100 nővel végzett 4 év alatt.
Kevesen tudják, hogy a Szovjetuniónak is volt egy Bundyhoz hasonló sorozatgyilkosa. A jobbára „X Polgártárs” néven ismert, ukrán Andrij Romanovics Csikatilo 12 év alatt 53 bizonyított gyilkosságot követett el - de ez a szakértők szerint inkább 65, csak nem sikerült mindet bizonyítani.
Csikatilo elvtárs csendes, alacsony, szemüveges középkorú figura volt. Jó kádernek számított, párttag is volt, így a nyomozások során rendre kikerült a rendőrség látóköréből.
Ráadásul a gyilkosságokat legalább 10 éven át nem kapcsolták össze a szovjet rendőrök, mert a kommunista pártvezetés kijelentette: a szocialista embertípus képtelen sorozatgyilkosság elkövetésére, az ilyesmi az imperialista társadalom mételye. Amikor kiderült, hogy mégsem, igyekeztek Csikatilo elvtárs perét a lehető leggyorsabban és legcsendesebben lefolytatni, majd a halálos ítéletet végrehajtani.
Érdemes észrevenni a hasonlóságot szovjet és a nyugati hozzáállás között. A szovjet embertípus alapvetően békés és barátságos, nem lehet sorozatgyilkos.
Az LMBTQI(wxyz) gendertípus alapvetően békés és barátságos, nem lehet sorozatgyilkos.
Az LMBTQI(wxyz) gendertípus alapvetően békés és barátságos, nem lehet sorozatgyilkos.
Érdekes, hogy a legkülönfélébb sorozatgyilkosok egyike sem hívő keresztény, mégis a nyugati propaganda szerint a „rémísztő képződmény” a fehér, heteroszexuális keresztény ember. És közben szép csendben, a gender árja titkon hol a sajátjait, hol a gyerekeket gyilkolja és erőszakolja.
A múlt ismét visszatért. Ha Csikatilo ma élne, és beállna genderkézőnek, pont úgy nem törődne a tetteivel senki, mint régen. Elvégre a gendervilágban aljas gazemberek nincsenek, az ilyesmi csak a reakciós keresztények álhíre.
Az, hogy a modern világban őrültek is vannak, nem azt jelenti, hogy mindenkiből őrültet kellene csinálni. Persze a született eszelősök királyként tudnak uralkodni a mesterségesen kreált bolondokon, ennek módszerét a kommunizmusban is láttuk. Ehhez az egyik eszelős ideológia pont olyan jó, mint a másik. A trónra pedig mindig van jelentkező.
örököse, élettársával
Természetesen az öntudatra ébredő wokeness LMBTQI(wxyz) gendertudatos ágának további természetfelettien új árja példái is vannak.
Ők a feminista nők, akik közül a leszbikusok minden teremtmények közül a legcsodálatosabbak. Ha ők irányítanák az országok kormányait, csodás, boldog élet várna a világra, melyben megszűnnének a háborúk, az ellentétek és eljönne a kolbászból kerítés kánaánja.
A következő részben bemutatjuk, milyen brutális dolgokra képesek ezek a modernkori csodalények, és azt is, mekkora hazugság a női testben működő férfiagy transzgender meséje.
(by L.W.L.)
2023.08.19.
2023.08.19.
« Előző rész
Akikről a PDSZ nem tanít (1. rész) (2023.07.21.) Az LMBTQI közösség eltitkolt hírességei |
Bejegyzések
