Avagy: az LMBTQI közösség eltitkolt hírességei.
Egy LMBTQI személy tényleg annyira érzékeny, toleráns, emberszerető, és mindennemű agressziótól mentes, mint ahogy állítják? Ők valóban annyira különbek és csodálatosak, mint ahogy a mozifilmek és a tévésorozatok bemutatják?
Mi rejlik a szivárványkapu mögött, amiről nem szokás beszélni?
Itt van a Pride, itt van újra. A szocializmusban, mely bezzegnyugat új bölcsei szerint oly csodás volt, minden évben kötelező volt május elsején felvonulni. Ezen a napon fegyelmezett, hosszú, tömött sorokban vonult a nép az utcákon, közben vörös zászlót lengetett és magasba emelt transzparenseket vittek. Most sincs ez másként, csak nem a kenyeret adó munkát, hanem a szexuális devianciát ünneplik. (Erről itt írtunk részletesen)
Most már az amerikai cégek is felvonulnak Budapest utcáin, mert mi más is mutathatná meg azt, hogy ők milyen jóemberek ha nem az, hogy a dolgozóiknak a szabadidejükben kötelező részt venni az LMBTQI(wxyz) felvonuláson. Elvégre a munkaviszony demokratikus velejárója, hogy a munkáltató a munkavállaló szabadidejével, világnézetével és lelkével is rendelkezik.
Régen a felvonulásokon a dolgozók a „Vörös Csillag MGTSZ”, meg a „25. számú vasgyári brigád”, és hasonló táblák alatt vonultak, hogy mindenki lássa, honnan jöttek. Ma ugyanez a Boss, a T-kom és hasonlók táblája alatt történik. Természetesen ahogy régen, most is önként. Mert aki nem megy önként, azt kirúgják. Egy nyugati típusú jogállamban ezzel sincs gond, hiszen náluk ez a demokrácia.
Kádár elvtárs idején nagy táblákon hordták a felvonulók a szocializmus hőseinek képeit. Ott volt a tömeggyilkos Che Guevara, aki politikai tevékenységeinek mibenlétét így fogalmazta meg: „Rájöttem valamire. Szeretek ölni.” És ezt röpke 30 ezer ember (főleg nők és gyerekek) lemészárlásával, valamint a kubai koncentrációs táborok kiépítésének elindításával be is bizonyította.
És persze minden szocialista felvonuláson, mint valamiféle sátánista szentségtelen bálványt, körbehordozták Lenin elvtárs képét is. Lenin elvtárs már milliók halálát okozta, és feltalálta a saját népe pusztítására szolgáló koncentrációs táborokat is, így róla sosem volt szabad megfeledkezni, ha a szocializmus hőseinek mutogatásáról volt szó.
Azonban a Prideon senki nem hordozta körbe az LMBTQI(wxyz) nagy hőseinek képét. Pedig példaképek nélkül nehéz követendő példát állítani.
Persze az LMBTQI(wxyz) közösségnek vannak általuk favorizált tagjai. Ott vannak az USA minisztériumaiban, ők nyerik a lányok szépségversenyét. Nekik tapsol a fél világ.
De ők csak pillanatemberkék, hosszú távon már senki nem emlékszik rájuk.
VÁLT LMBTQI(WXYZ) EMBEREK.
HÍRESEK, TETTEIKBEN SIKERESEK,
RÓLUK MÉGSEM TANÍT
SEM A SZIVÁRVÁNYLOGÓS PDSZ,
SEM MÁS SZERVEZETEK.
Hogy róluk mindig elfelednek beszélni, az ezért van, mert tetteik pont az ellentéte annak, amit a hatszínű szivárvány hívei állítanak magukról.
Hiánypótlásként ismerjük meg azokat az elfeledett szivárványos hírességeket, akik méltó utódai lehetnének a kommunizmus hőseinek, így igazán méltatlan és kirekesztő, hogy a nagyméretű képeiket transzparensekre ragasztva, nem hordozzák büszkén a Prideon.
Pedig ők tényleg nagyon(!) szerették a gyerekeket is, igaz sajátos módon, de hát ők ugye mások...
Remélhetőleg jövőre már az ő képeikkel megy felvonulni Donáth Annától Antifa Bandiig az összes bal-liberális politikus.
Ismerjük hát meg az LMBTQI(wxyz) világ azon elfeledett hírességeit, akikről az LMBTQI(wxyz) világban tilos beszélni.
FIGYELEM! Az alábbi tények elolvasása csak erős idegzetűek számára ajánlott!
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- John „Wayne” Gacy, a fiatal fiúk tanára
A köztudatban a „gyilkos bohóc” néven ismert, a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült sorozatgyilkosról kevesen tudják, hogy ki is volt valójában.
Mr. Gacy átlagos amerikai demokrata családba született, Chicagóban. Édesanyja azok közé tartozott, akik bármilyen problémát látnak, azonnal elfordítják a fejüket, és úgy tesznek, mint ami nem létezik.
Édesapja ideje zömét a műhelyében töltötte. A munka utáni szabadidejét a lerészegedés folyamatával kezdte, majd önnön értelmetlen létezése miatti dühét az alkohol adta bölcsességgel a gyereknevelésre fordította.
Mivel ezt a középkori állatidomárok módszerével tette, a kis Johnt napi rendszerességgel ütötte-verte, hol nadrágszíjjal, hol azzal, ami épp kéznél volt. Hogy a gyermek fejlődése kellően intellektuális is legyen, közben folyamatosan azt ordította: „Te kis köcsög!”, illetve: „Egy semmirekellő, puhány kis buzi vagy!”. Időnként ennek különböző változatait sulykolta, pl.: „Buzi vagy! Tudod, te mi vagy? Egy puhány buzi!”
Mire felnőtt, az ifjú Gacy fejében egy furcsa (negatív) apakomplexus alakult ki. Később az apja halálát sem tudta feldolgozni, a kriminálpszichológusa szerint egész életében neki akart megfelelni.
Fiatal felnőttként először Las Vegasban próbált szerencsét - de sikertelenül. Innen Springfield városba költözött, ahol kiderült, hatalmas tehetsége volt a kereskedelemhez; jó kommunikációs készséggel rendelkezett és meggyőzőereje révén jól tudta befolyásolni az embereket.
22 évesen megnősült, és gazdag apósa gyorsétterem hálózatában kapott vezetői állást.
Ám karrierje 26 éves korára összeomlott, mert szodómia vádjával került bíróság elé.
Ekkor derült fény először John „Wayne” Gacy titkos vágyaira. A feljelentést egy Mark Miller nevű fiatal fiú tette, aki állásinterjúra ment, melynek során Gacy megkötözte majd megerőszakolta. Gacy tagadta a vádat, és felbérelt egy verőlegényt, hogy vonassa vissza a fiatal Millerrel a feljelentést. A fiú azonban nem hagyta magát, betörte a verőlegény orrát, majd a támadás miatt is feljelentést tett.
Innentől az esküdtszék nem kételkedett Gacy bűnösségében, a bíróság pedig 10 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte. Intelligenciájával és simulékony modorával a börtönben jó kapcsolatokat alakított ki mind a rabokkal, mind az őrökkel. Ennek köszönhetően a börtönkonyha vezetője lett, majd 18 hónap letöltése után feltételesen szabadlábra helyezték.
Mivel időközben a felesége elvált tőle, és az apósa is kirúgta, hazament Chicagóba, hogy eddigi tapasztalataival új életet kezdjen.
Chicagóban senki nem tudta, hogy nem a honvágy miatt költözött haza. Bár alig egy év múlva újfent bíróság elé került egy fiú megerőszakolásáért, a vádat elejtették, mert a sértett fiú nem jelent meg a tárgyaláson. Az esetet Gacy rosszindulatú rágalomként tüntette fel, élete ismét makulátlannak tűnt.
Hamarosan házak felújításával foglalkozó építőipari céget alapított, aminek köszönhetően egyre több embernek tudott a bizalmába férkőzni. A vállalkozás a Painting, Decorating, and Maintenance (Festés, Dekorálás és Karbantartás) röviden: PDM nevet kapta.
A sikerhez az is hozzájárult, hogy sokkal olcsóbb volt, mint a konkurens cégek, ami annak volt köszönhető, hogy
kizárólag fiatal fiúkat alkalmazott,
akiknek jóval kevesebb bért fizetett, mint amennyit egy profi munkásnak kellett volna.
Ezt azzal magyarázta, hogy életcéljának tartja azt, hogy egy olyan szakmára tanítsa a fiúkat, amiből aztán életük végéig megélhetnek. Ő tehát nem kihasználja őket, hanem a tanáruk, akinek egyetlen vágya a srácok oktatása. Ezért elvárta, hogy ne a nevén, hanem így szólítsák:
John papa.
Bár többeknek feltűnt, hogy a John papa cégénél dolgozó fiúk közül elég sokan tűntek el egyik napról a másikra, ezt Gacy azzal magyarázta, hogy a fiúk már csak ilyenek. Se szó, se beszéd, kalandvágyból úgy költöznek az ország másik végébe, hogy még a szüleiktől sem köszönnek el.
Ilyen volt pl. a 17 éves John Butkovitch is, aki köztudottan azért ment dolgozni, hogy legyen miből csinosítani az autóját. John papa állítása szerint ő Costa Ricába költözött. Hogy a barátainak se szólt erről, és a holmijaiból sem vitt magával semmit, csak azért volt, mert a fiúk ilyenek. Egyedül neki szólt erről, mert egyedül benne bízott - ezért hagyta a hőn szeretett autóját is az ő udvarán.
Noha Butkovitch a barátai szerint utálta Gacyt, és amikor utoljára látták, épp tőle próbálta kikövetelni a már több hete ki nem fizetett bérét, nekik senki nem hitt. Elvégre ezek a fiúk csak kitalálnak mindenféléket, az is csak rosszindulatú pletyka, hogy John papa nem, vagy csak részben szokta kifizetni az eleve olcsó bérrel alkalmazott srácokat. Ő egy igazi jóember, és egy jóember sose tenne rossz dolgokat, így azok a fiúk is csak irigységből hazudoztak, akik azt állították, hogy homoszexuálisan zaklatta őket.
A pletykák valótlanságát látszott bizonyítani az is, hogy újra megnősült, és ezzel felesége kislányának nevelőapja lett. John papa tehát nemcsak a környék fiataljai kezébe jó szakmát adó, sikeres vállalkozó, hanem egyben nagyszerű családapa is volt.
Az ismertségét és egyre növekvő népszerűségét John papa igyekezett minden téren kihasználni. Idővel a helyi Demokrata Párt közkedvelt aktivistája lett, majd annak chicagói kincstárnoka, aztán
a demokraták képviselőjelöltje.
Keményen törtetett, hogy minél befolyásosabb ismerősökre tegyen szert, akikre hivatkozva tovább növelte politikai és közéleti elismertségét.
Ezek közül Carter elnök feleségével, a First Lady Rosalynn Carterrel készült fényképe volt a legismertebb.
A társasági életet maximálisan igyekezett kihasználni, a nem nála rendezett összejöveteleken is szeretett a középpontban lenni. Így „született meg” Pogo bohóc, aminek jelmezében a gyereket a partikon és a kórházakban szórakoztatta. Bár akkoriban egyre több fiatal fiú tűnt el nyomtalanul, senkinek nem jutott eszébe ezt Pogo bohóc (azaz John papa) személyével összekapcsolni
Sikerei csúcsán egyedül a szomszédjai nem rajongtak érte. A házából ugyanis idővel egyre erőteljesebb bűz áradt. Ezt nekik is azzal magyarázta, mint a feleségének és az anyjának. Kezdetben a környéken elszaporodott patkányokra fogta, amik a nekik kitett méreg hatására az ő pincéjébe jártak megdögleni és rothadozni. Aztán arra, hogy a szennyvízcső valahol a föld alatt kilyukadt, és annak tartalma szivárog a pincéjéből.
Boldogan ettek és ittak a dögszagban,
amit a vendéglátójuk pincéjében
hevenyészve elkapart
27 hulla oszladozó teteme okozott.
De nem csak ott voltak halottak. A hazatérése utáni 8 évet a „szerelmi életében” sem töltötte tétlenül. Volt egy hulla a garázs alatt is.
S mi több: a grillsütő - melyen a vendégeknek sütögette a friss harapnivalót - szépen lebetonozott talapzata is egy holttestet rejtett.
Négy másik áldozata - hely hiányában - a közeli folyóba dobva végezte.
Tény, hogy volt köztük, akik fiúprostik voltak, és egy utcasarkon szedte fel őket.
De a PDM nevű cégénél dolgozó fiúk közül is sok végezte a pincéjében, őket Gacy egy munka utáni, a jövőjükkel kapcsolatos megbeszélésre hívta magához.
Másokat állásinterjúra invitált.
Így végezte pl. a 15 éves Robert Piest is. Ő a helyi patikában dolgozott kisegítőként, ezzel keresve a zsebpénzét. Egy napon az édesanyja kint várta a patika előtt, mert a fiú azt mondta neki, hogy egy férfivel beszél még, aki munkát ajánl neki, aztán jön. Anyja azonban hiába várta, a fiú eltűnt. Meggyalázott, összevert majd megfojtott teteme jóval később, a folyóból került elő.
Voltak, akiket marihuánás cigarettával kínált, és további kábítószeradagok ígéretével csábította a lakására.
De John papának volt rendőregyenruhája, több féle rendőrjelvénye, és mellé a kocsi tetejére rakható rendőrségi villogója is. Ezeket is szerette használni, a pincéjében tárolt bizarr gyűjtemény növeléséhez. Ilyenkor az utcán az A-ból B-be siető fiúkat magát rendőrnek kiadva igazoltatta, majd megbilincselve őket hazavitte.
John papa az aktus előtt és után is szerette a változatosságot. Gyanútlan áldozatai egy részét leitatta és/vagy drogokkal kábította el. Másokat simán leütött, de volt, akit a 130 kilójával könnyedén a földre tepert, majd megbilincselt. Miután kiszórakozta magát, volt, akit az általa csomózott kötéllel fojtott meg, és volt, akinek a fejét a vízzel teli fürdőkádba nyomta. De olyan is volt, aki - hogy ne tudjon ordítani - a saját, torkáig gyömöszölt alsónadrágjába fulladt meg.
A rábizonyított 33 gyilkosság mellett olyan áldozatok is voltak, akiket nem ölt meg.
John Wayne Gacy ellen a nyomozás Robert Piest eltűnése miatt indult, ám ő hamar kiszúrta az őt figyelő rendőröket. Jó játéknak vette, hogy követik, egy idő múlva már úgy indult el bárhova, hogy előbb elmondta az úti célját a követésére kirendelt civil ruhás rendőröknek. Aztán végig padlógázzal hajtott, a lemaradó rendőrökön röhögve.
Mulatsága azonban nem tartott sokáig, mert amikor egy benzinkúton dolgozó fiatal fiúnak adott ajándék drogot, a rendőrök - jobb vád hiányában - ezért tartóztatták le. A házkutatás során szemügyre vették a pincéjét, melynek bármelyik pontján kezdtek ásni, ott félig rohadt tetemekre és csontvázakra bukkantak.
Gacy nem tagadott sokáig, elég gyorsan tett részletes beismerő vallomást, a nyomozóknak azt is megmutatta, hol találják a 8 év alatti ámokfutásának áldozatait.
A rendőrök a padlásán büntetőjogi és kriminalisztikai könyveket is találtak, amelyek azoknál a részeknél voltak könyvjelzőzve, amik arról szóltak, milyen okokból lehet valakit elmebaj miatt, nem beszámítható állapotban elkövetett bűneiért felmenteni. A tárgyaláson ő és a védőügyvédje is erre játszottak, de az esküdtszéket ez nem hatotta meg; bűnösnek nyilvánították, a bíróság pedig halálra ítélte.
A halálsoron a kegyelmi kérvények benyújtása közben folyamatosan mosdatta magát. Így idővel ő már csak 2 fiút ölt meg, de őket is csak önvédelemből, mert rátámadtak. Aztán már egyet sem, az összes holttestet mások vitték oda és ásták el a háza alatt.
„Az egyetlen, amiben bűnös vagyok,
hogy engedély nélküli temetőt üzemeltettem.”
(John Wayne Gacy)
33 áldozatából 6-ot a mai napig nem sikerült azonosítani, így ők névtelen sírban nyugszanak.
1994. május 21-én végezték ki.
Állítólag mielőtt megkapta volna a halálos injekciót, az utolsó mondata ez volt: „Csókoljátok meg a seggem”.
Ám ez lehet, hogy csak városi legenda, mert a kivégzést személyesen felügyelő államügyész szerint nem mondott semmit.
A letartóztatása előtt az volt a hobbija, hogy festményeket készített önmagáról - pontosabban arról a Pogo bohócról, amit ő alakított. A siralomházban töltött 14 év alatt is ezzel foglalta el magát, így örökségül egy egész képtárnyi bohócfestményt hagyott.
A képek egy részét áldozatai családtagjai vették meg, hogy aztán közösen, tűzbe vetve megsemmisítsék azokat. De messze nem mind jutott erre a sorsra.
Halála után Dr. Helen Morrison igazságügyi pszichiáter alaposan megvizsgálta Gacy felboncolt agyát, de semmiféle rendellenességet nem talált.
Így hivatalosan örökre megválaszolatlan kérdés marad, hogy LMBTQI(wxyz) személynek született, vagy a kriminálpszichológusának volt igaza, és tudat alatt az apjának akart megfelelni, aki miközben verte, mindig „puhány buzinak” nevezte.
Ez utóbbi esetén elgondolkodtató, hogy az lmbt-lobbi szerint senkit sem lehet „meleggé nevelni”, ők mind annak születnek. A mentális sérüléseket okozó traumák tehát vagy nem léteznek, vagy léteznek, de a szexualitásra nem vonatkozik. Ha mégis, akkor sem, mert csak az lesz lmbt aki annak született, és punktum. Minden más ellentmondana a gyerekeket „érzékenyítő” propagandáknak, ami szerintük megengedhetetlen és antidemokratikus lenne.
Vajon a bohócnak öltöző mániája is genetikus eredetű önkifejezés volt, mint manapság a Drag Queenek öltözéke?
A fiúgyerekek megerőszakolása és meggyilkolása a CEU genderideológia professzorai szerint melyik gender? Vagy az ilyesmi már szerintük is személyiségzavar?
És főként: az LMBTQI közösségek miért tesznek úgy, mintha a „gyilkos bohóc” sosem létezett volna?
Pedig ha ma élne, a fiatalokat lelkesen oktató Gacy a Demokrata Párt politikusaként, annak új divatjának megfelelve, ilyen logóval látta volna el a PDM nevű cégét:
Vajon a PDSZ tanítja John „Wayne” Gacy munkásságát, vagy ezzel kapcsolatban is úgy tesznek, mintha sosem történt volna meg?
Persze tudjuk: felesleges, hiszen ilyen veszélyek nincsenek, senkit sem fenyegetnek, Gacy pedig csak egy kirívó, egyedi jelenség volt.
Sőt, nem is volt, csak a homofóbok találták ki.
Ha kell, nyilván a DK tévében az önmagával aszexuális botrányba keveredett Gréczy Zsolt is bármikor elmondaná, hogy John Gacy sosem létezett, csak a Zorbán találta ki. És közben talán nem lenne az asztal alatt a szerelmetes jobbkeze.
A köztudatban a „gyilkos bohóc” néven ismert, a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült sorozatgyilkosról kevesen tudják, hogy ki is volt valójában.
Mr. Gacy átlagos amerikai demokrata családba született, Chicagóban. Édesanyja azok közé tartozott, akik bármilyen problémát látnak, azonnal elfordítják a fejüket, és úgy tesznek, mint ami nem létezik.
Édesapja ideje zömét a műhelyében töltötte. A munka utáni szabadidejét a lerészegedés folyamatával kezdte, majd önnön értelmetlen létezése miatti dühét az alkohol adta bölcsességgel a gyereknevelésre fordította.
Mivel ezt a középkori állatidomárok módszerével tette, a kis Johnt napi rendszerességgel ütötte-verte, hol nadrágszíjjal, hol azzal, ami épp kéznél volt. Hogy a gyermek fejlődése kellően intellektuális is legyen, közben folyamatosan azt ordította: „Te kis köcsög!”, illetve: „Egy semmirekellő, puhány kis buzi vagy!”. Időnként ennek különböző változatait sulykolta, pl.: „Buzi vagy! Tudod, te mi vagy? Egy puhány buzi!”
Mire felnőtt, az ifjú Gacy fejében egy furcsa (negatív) apakomplexus alakult ki. Később az apja halálát sem tudta feldolgozni, a kriminálpszichológusa szerint egész életében neki akart megfelelni.
Fiatal felnőttként először Las Vegasban próbált szerencsét - de sikertelenül. Innen Springfield városba költözött, ahol kiderült, hatalmas tehetsége volt a kereskedelemhez; jó kommunikációs készséggel rendelkezett és meggyőzőereje révén jól tudta befolyásolni az embereket.
22 évesen megnősült, és gazdag apósa gyorsétterem hálózatában kapott vezetői állást.
Ám karrierje 26 éves korára összeomlott, mert szodómia vádjával került bíróság elé.
Ekkor derült fény először John „Wayne” Gacy titkos vágyaira. A feljelentést egy Mark Miller nevű fiatal fiú tette, aki állásinterjúra ment, melynek során Gacy megkötözte majd megerőszakolta. Gacy tagadta a vádat, és felbérelt egy verőlegényt, hogy vonassa vissza a fiatal Millerrel a feljelentést. A fiú azonban nem hagyta magát, betörte a verőlegény orrát, majd a támadás miatt is feljelentést tett.
Innentől az esküdtszék nem kételkedett Gacy bűnösségében, a bíróság pedig 10 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte. Intelligenciájával és simulékony modorával a börtönben jó kapcsolatokat alakított ki mind a rabokkal, mind az őrökkel. Ennek köszönhetően a börtönkonyha vezetője lett, majd 18 hónap letöltése után feltételesen szabadlábra helyezték.
Mivel időközben a felesége elvált tőle, és az apósa is kirúgta, hazament Chicagóba, hogy eddigi tapasztalataival új életet kezdjen.
Chicagóban senki nem tudta, hogy nem a honvágy miatt költözött haza. Bár alig egy év múlva újfent bíróság elé került egy fiú megerőszakolásáért, a vádat elejtették, mert a sértett fiú nem jelent meg a tárgyaláson. Az esetet Gacy rosszindulatú rágalomként tüntette fel, élete ismét makulátlannak tűnt.
Hamarosan házak felújításával foglalkozó építőipari céget alapított, aminek köszönhetően egyre több embernek tudott a bizalmába férkőzni. A vállalkozás a Painting, Decorating, and Maintenance (Festés, Dekorálás és Karbantartás) röviden: PDM nevet kapta.
A sikerhez az is hozzájárult, hogy sokkal olcsóbb volt, mint a konkurens cégek, ami annak volt köszönhető, hogy
akiknek jóval kevesebb bért fizetett, mint amennyit egy profi munkásnak kellett volna.
Ezt azzal magyarázta, hogy életcéljának tartja azt, hogy egy olyan szakmára tanítsa a fiúkat, amiből aztán életük végéig megélhetnek. Ő tehát nem kihasználja őket, hanem a tanáruk, akinek egyetlen vágya a srácok oktatása. Ezért elvárta, hogy ne a nevén, hanem így szólítsák:
Bár többeknek feltűnt, hogy a John papa cégénél dolgozó fiúk közül elég sokan tűntek el egyik napról a másikra, ezt Gacy azzal magyarázta, hogy a fiúk már csak ilyenek. Se szó, se beszéd, kalandvágyból úgy költöznek az ország másik végébe, hogy még a szüleiktől sem köszönnek el.
Ilyen volt pl. a 17 éves John Butkovitch is, aki köztudottan azért ment dolgozni, hogy legyen miből csinosítani az autóját. John papa állítása szerint ő Costa Ricába költözött. Hogy a barátainak se szólt erről, és a holmijaiból sem vitt magával semmit, csak azért volt, mert a fiúk ilyenek. Egyedül neki szólt erről, mert egyedül benne bízott - ezért hagyta a hőn szeretett autóját is az ő udvarán.
Noha Butkovitch a barátai szerint utálta Gacyt, és amikor utoljára látták, épp tőle próbálta kikövetelni a már több hete ki nem fizetett bérét, nekik senki nem hitt. Elvégre ezek a fiúk csak kitalálnak mindenféléket, az is csak rosszindulatú pletyka, hogy John papa nem, vagy csak részben szokta kifizetni az eleve olcsó bérrel alkalmazott srácokat. Ő egy igazi jóember, és egy jóember sose tenne rossz dolgokat, így azok a fiúk is csak irigységből hazudoztak, akik azt állították, hogy homoszexuálisan zaklatta őket.
A pletykák valótlanságát látszott bizonyítani az is, hogy újra megnősült, és ezzel felesége kislányának nevelőapja lett. John papa tehát nemcsak a környék fiataljai kezébe jó szakmát adó, sikeres vállalkozó, hanem egyben nagyszerű családapa is volt.
Megjegyzés
A felesége később elvált tőle. A válás csendesen, közös megegyezéssel történt. Az indok jóval később derült ki. John „Wayne” Gacy ugyanis az esküvő után már egyikükkel sem foglalkozott. Amikor a neje véletlenül rábukkant a férje homoszexuális magazin gyűjteményére, azt is megértette, hogy miért volt a nemi életük a szánalmas és a semmilyen között.
A felesége később elvált tőle. A válás csendesen, közös megegyezéssel történt. Az indok jóval később derült ki. John „Wayne” Gacy ugyanis az esküvő után már egyikükkel sem foglalkozott. Amikor a neje véletlenül rábukkant a férje homoszexuális magazin gyűjteményére, azt is megértette, hogy miért volt a nemi életük a szánalmas és a semmilyen között.
Az ismertségét és egyre növekvő népszerűségét John papa igyekezett minden téren kihasználni. Idővel a helyi Demokrata Párt közkedvelt aktivistája lett, majd annak chicagói kincstárnoka, aztán
Keményen törtetett, hogy minél befolyásosabb ismerősökre tegyen szert, akikre hivatkozva tovább növelte politikai és közéleti elismertségét.
Ezek közül Carter elnök feleségével, a First Lady Rosalynn Carterrel készült fényképe volt a legismertebb.
A társasági életet maximálisan igyekezett kihasználni, a nem nála rendezett összejöveteleken is szeretett a középpontban lenni. Így „született meg” Pogo bohóc, aminek jelmezében a gyereket a partikon és a kórházakban szórakoztatta. Bár akkoriban egyre több fiatal fiú tűnt el nyomtalanul, senkinek nem jutott eszébe ezt Pogo bohóc (azaz John papa) személyével összekapcsolni
Megjegyzés
Akkoriban még a transzvesztitákat nem hívták Drag Queen-nek, és az sem volt divat, hogy ezek a melegbárokon kívül mutogassák magukat.
A rendőrségi vallomása szerint Gacy bohócnak öltözve önmagát jobban szórakoztatta, mint a közönséget - ugyanis gond nélkül bárkit úgy tudott megfogdosni, hogy ezt mindenki vicces, bohóckodós hülyéskedésnek vélte.
Akkoriban még a transzvesztitákat nem hívták Drag Queen-nek, és az sem volt divat, hogy ezek a melegbárokon kívül mutogassák magukat.
A rendőrségi vallomása szerint Gacy bohócnak öltözve önmagát jobban szórakoztatta, mint a közönséget - ugyanis gond nélkül bárkit úgy tudott megfogdosni, hogy ezt mindenki vicces, bohóckodós hülyéskedésnek vélte.
Sikerei csúcsán egyedül a szomszédjai nem rajongtak érte. A házából ugyanis idővel egyre erőteljesebb bűz áradt. Ezt nekik is azzal magyarázta, mint a feleségének és az anyjának. Kezdetben a környéken elszaporodott patkányokra fogta, amik a nekik kitett méreg hatására az ő pincéjébe jártak megdögleni és rothadozni. Aztán arra, hogy a szennyvízcső valahol a föld alatt kilyukadt, és annak tartalma szivárog a pincéjéből.
A John Wayne Gacy-nél rendezett partik idővel jelentős eseménynek számítottak.
Ott volt a helyi polgármester mellett a Demokrata Párt helyi elitje, valamint bírók, ügyészek és a társasági élet egyéb krémje.
Pohárköszöntőkkel méltatták Gacyt, közben egymással versengtek azon, ki tudja jobban dicsérni, melyikük tudja szebb szavakkal méltatni az általuk „mindannyiunk példaképének” titulált John papát.
Ott volt a helyi polgármester mellett a Demokrata Párt helyi elitje, valamint bírók, ügyészek és a társasági élet egyéb krémje.
Pohárköszöntőkkel méltatták Gacyt, közben egymással versengtek azon, ki tudja jobban dicsérni, melyikük tudja szebb szavakkal méltatni az általuk „mindannyiunk példaképének” titulált John papát.
amit a vendéglátójuk pincéjében
hevenyészve elkapart
27 hulla oszladozó teteme okozott.
De nem csak ott voltak halottak. A hazatérése utáni 8 évet a „szerelmi életében” sem töltötte tétlenül. Volt egy hulla a garázs alatt is.
S mi több: a grillsütő - melyen a vendégeknek sütögette a friss harapnivalót - szépen lebetonozott talapzata is egy holttestet rejtett.
Négy másik áldozata - hely hiányában - a közeli folyóba dobva végezte.
Tévedés lenne azt gondolni, hogy áldozatai mind homoszexuális fiatalok voltak. Szép számmal volt köztük heteroszexuális is, John papa ugyanis nem a szexuális beállítottságaik szerint szemelte ki az áldozatait.
Tény, hogy volt köztük, akik fiúprostik voltak, és egy utcasarkon szedte fel őket.
De a PDM nevű cégénél dolgozó fiúk közül is sok végezte a pincéjében, őket Gacy egy munka utáni, a jövőjükkel kapcsolatos megbeszélésre hívta magához.
Másokat állásinterjúra invitált.
Így végezte pl. a 15 éves Robert Piest is. Ő a helyi patikában dolgozott kisegítőként, ezzel keresve a zsebpénzét. Egy napon az édesanyja kint várta a patika előtt, mert a fiú azt mondta neki, hogy egy férfivel beszél még, aki munkát ajánl neki, aztán jön. Anyja azonban hiába várta, a fiú eltűnt. Meggyalázott, összevert majd megfojtott teteme jóval később, a folyóból került elő.
Voltak, akiket marihuánás cigarettával kínált, és további kábítószeradagok ígéretével csábította a lakására.
De John papának volt rendőregyenruhája, több féle rendőrjelvénye, és mellé a kocsi tetejére rakható rendőrségi villogója is. Ezeket is szerette használni, a pincéjében tárolt bizarr gyűjtemény növeléséhez. Ilyenkor az utcán az A-ból B-be siető fiúkat magát rendőrnek kiadva igazoltatta, majd megbilincselve őket hazavitte.
John papa az aktus előtt és után is szerette a változatosságot. Gyanútlan áldozatai egy részét leitatta és/vagy drogokkal kábította el. Másokat simán leütött, de volt, akit a 130 kilójával könnyedén a földre tepert, majd megbilincselt. Miután kiszórakozta magát, volt, akit az általa csomózott kötéllel fojtott meg, és volt, akinek a fejét a vízzel teli fürdőkádba nyomta. De olyan is volt, aki - hogy ne tudjon ordítani - a saját, torkáig gyömöszölt alsónadrágjába fulladt meg.
A rábizonyított 33 gyilkosság mellett olyan áldozatok is voltak, akiket nem ölt meg.
Ilyen volt a PDM-nél dolgozó 16 éves Tony Antonucci. Őt Gracy megpróbálta leteperni és megbilincselni. A fiú azonban versenyszerűen birkózott, így a nála jóval nagyobb főnökét maga alá gyűrte. John papa zavarodottan nevetgélt, és azt mondta: „ez még senkinek sem sikerült”, és nem próbálkozott többször. A fiú nem is sejtette, mi volt ennek a próbálkozásnak a valódi célja.
David Daniel szintén megúszta, mert noha Gacy felajánlotta neki, hogy kiviszi a buszpályaudvarra, ő elutasította. Később elmondta a nyomozóknak, hogy a férfi nagyon kitartó volt, hétszer ajánlotta fel a fuvart, és marihuanával is kínálta.
Hogy mit élhettek át az áldozatok, azt Jeffrey Rignall tanúvallomásából lehet sejteni. Őt is fuvar és ajándék drog ígéretével ültette az autójába, majd kloroformmal elkábította. Valószínűleg túl hosszú lett volna az út hazáig, és így egy motelben lett megtartva a John papa féle légyott.
Amikor megbilincselve magához tért a kábulatból, azt látta, hogy elrablója kaján vigyorral, anyaszült meztelenül áll előtte. Miután hosszan taglalta, hogy miket fog vele csinálni, belefogott. A megerőszakoláshoz a természet adta eszközén kívül szexuális segédeszközöket is használt, és közben verte, ahol érte.
Másnap Rignall a chicagói Lincoln Parkban ébredt fel egy szobor tövében, teljesen felöltözve. Meglepődött, hogy életben maradt, azonnal a közelben lakó barátnőjéhez indult. Ott mentőt hívtak és kórházba szállították, ahol 6 napot töltött. Testén zúzott és égetett sebek voltak, és a mája is maradandó károsodásokat szenvedett a kloroformtól, mindemellett a lelki trauma volt a legsúlyosabb.
Rignall értesítette a rendőrséget, akik nem tudtak segíteni, hiszen kevés használható információt tudott a támadóról. Később magánnyomozásba kezdett, és idővel elért Gracyhez, de senki nem hitte el neki, hogy a híresen jóember, demokrata képviselőjelölt ilyet tenne.
A rendőrök is csak egy drogos fiú képzelgésének vették a feljelentését mindaddig, amíg fény nem derült Gacy titkos életére.
David Daniel szintén megúszta, mert noha Gacy felajánlotta neki, hogy kiviszi a buszpályaudvarra, ő elutasította. Később elmondta a nyomozóknak, hogy a férfi nagyon kitartó volt, hétszer ajánlotta fel a fuvart, és marihuanával is kínálta.
Hogy mit élhettek át az áldozatok, azt Jeffrey Rignall tanúvallomásából lehet sejteni. Őt is fuvar és ajándék drog ígéretével ültette az autójába, majd kloroformmal elkábította. Valószínűleg túl hosszú lett volna az út hazáig, és így egy motelben lett megtartva a John papa féle légyott.
Amikor megbilincselve magához tért a kábulatból, azt látta, hogy elrablója kaján vigyorral, anyaszült meztelenül áll előtte. Miután hosszan taglalta, hogy miket fog vele csinálni, belefogott. A megerőszakoláshoz a természet adta eszközén kívül szexuális segédeszközöket is használt, és közben verte, ahol érte.
Másnap Rignall a chicagói Lincoln Parkban ébredt fel egy szobor tövében, teljesen felöltözve. Meglepődött, hogy életben maradt, azonnal a közelben lakó barátnőjéhez indult. Ott mentőt hívtak és kórházba szállították, ahol 6 napot töltött. Testén zúzott és égetett sebek voltak, és a mája is maradandó károsodásokat szenvedett a kloroformtól, mindemellett a lelki trauma volt a legsúlyosabb.
Rignall értesítette a rendőrséget, akik nem tudtak segíteni, hiszen kevés használható információt tudott a támadóról. Később magánnyomozásba kezdett, és idővel elért Gracyhez, de senki nem hitte el neki, hogy a híresen jóember, demokrata képviselőjelölt ilyet tenne.
A rendőrök is csak egy drogos fiú képzelgésének vették a feljelentését mindaddig, amíg fény nem derült Gacy titkos életére.
John Wayne Gacy ellen a nyomozás Robert Piest eltűnése miatt indult, ám ő hamar kiszúrta az őt figyelő rendőröket. Jó játéknak vette, hogy követik, egy idő múlva már úgy indult el bárhova, hogy előbb elmondta az úti célját a követésére kirendelt civil ruhás rendőröknek. Aztán végig padlógázzal hajtott, a lemaradó rendőrökön röhögve.
Mulatsága azonban nem tartott sokáig, mert amikor egy benzinkúton dolgozó fiatal fiúnak adott ajándék drogot, a rendőrök - jobb vád hiányában - ezért tartóztatták le. A házkutatás során szemügyre vették a pincéjét, melynek bármelyik pontján kezdtek ásni, ott félig rohadt tetemekre és csontvázakra bukkantak.
Gacy nem tagadott sokáig, elég gyorsan tett részletes beismerő vallomást, a nyomozóknak azt is megmutatta, hol találják a 8 év alatti ámokfutásának áldozatait.
A rendőrök a padlásán büntetőjogi és kriminalisztikai könyveket is találtak, amelyek azoknál a részeknél voltak könyvjelzőzve, amik arról szóltak, milyen okokból lehet valakit elmebaj miatt, nem beszámítható állapotban elkövetett bűneiért felmenteni. A tárgyaláson ő és a védőügyvédje is erre játszottak, de az esküdtszéket ez nem hatotta meg; bűnösnek nyilvánították, a bíróság pedig halálra ítélte.
A halálsoron a kegyelmi kérvények benyújtása közben folyamatosan mosdatta magát. Így idővel ő már csak 2 fiút ölt meg, de őket is csak önvédelemből, mert rátámadtak. Aztán már egyet sem, az összes holttestet mások vitték oda és ásták el a háza alatt.
hogy engedély nélküli temetőt üzemeltettem.”
(John Wayne Gacy)
33 áldozatából 6-ot a mai napig nem sikerült azonosítani, így ők névtelen sírban nyugszanak.
1994. május 21-én végezték ki.
Állítólag mielőtt megkapta volna a halálos injekciót, az utolsó mondata ez volt: „Csókoljátok meg a seggem”.
Ám ez lehet, hogy csak városi legenda, mert a kivégzést személyesen felügyelő államügyész szerint nem mondott semmit.
A letartóztatása előtt az volt a hobbija, hogy festményeket készített önmagáról - pontosabban arról a Pogo bohócról, amit ő alakított. A siralomházban töltött 14 év alatt is ezzel foglalta el magát, így örökségül egy egész képtárnyi bohócfestményt hagyott.
A képek egy részét áldozatai családtagjai vették meg, hogy aztán közösen, tűzbe vetve megsemmisítsék azokat. De messze nem mind jutott erre a sorsra.
John Wayne Gacynek ugyanis igazi rajongói is lettek, az általa készített „Pogo bohóc” festmények egy része máig ott díszeleg a falaikon.
Halála után Dr. Helen Morrison igazságügyi pszichiáter alaposan megvizsgálta Gacy felboncolt agyát, de semmiféle rendellenességet nem talált.
Így hivatalosan örökre megválaszolatlan kérdés marad, hogy LMBTQI(wxyz) személynek született, vagy a kriminálpszichológusának volt igaza, és tudat alatt az apjának akart megfelelni, aki miközben verte, mindig „puhány buzinak” nevezte.
Ez utóbbi esetén elgondolkodtató, hogy az lmbt-lobbi szerint senkit sem lehet „meleggé nevelni”, ők mind annak születnek. A mentális sérüléseket okozó traumák tehát vagy nem léteznek, vagy léteznek, de a szexualitásra nem vonatkozik. Ha mégis, akkor sem, mert csak az lesz lmbt aki annak született, és punktum. Minden más ellentmondana a gyerekeket „érzékenyítő” propagandáknak, ami szerintük megengedhetetlen és antidemokratikus lenne.
Vajon a bohócnak öltöző mániája is genetikus eredetű önkifejezés volt, mint manapság a Drag Queenek öltözéke?
A fiúgyerekek megerőszakolása és meggyilkolása a CEU genderideológia professzorai szerint melyik gender? Vagy az ilyesmi már szerintük is személyiségzavar?
És főként: az LMBTQI közösségek miért tesznek úgy, mintha a „gyilkos bohóc” sosem létezett volna?
Pedig ha ma élne, a fiatalokat lelkesen oktató Gacy a Demokrata Párt politikusaként, annak új divatjának megfelelve, ilyen logóval látta volna el a PDM nevű cégét:
Vajon a PDSZ tanítja John „Wayne” Gacy munkásságát, vagy ezzel kapcsolatban is úgy tesznek, mintha sosem történt volna meg?
Persze tudjuk: felesleges, hiszen ilyen veszélyek nincsenek, senkit sem fenyegetnek, Gacy pedig csak egy kirívó, egyedi jelenség volt.
Sőt, nem is volt, csak a homofóbok találták ki.
Ha kell, nyilván a DK tévében az önmagával aszexuális botrányba keveredett Gréczy Zsolt is bármikor elmondaná, hogy John Gacy sosem létezett, csak a Zorbán találta ki. És közben talán nem lenne az asztal alatt a szerelmetes jobbkeze.
Hogy a „gyilkos bohóc” esete mennyire egyedülálló, nézzünk meg néhány példát arról, hogy az LMBTQI közösségek tagjai mentesek minden agressziótól, és genetikusan emberszeretőek.
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Dennis Nilsen, a gyermekszerető
Mr. Nilsen Londonban élte az LMBTQI(wxyz) britek életét. Igaz, nem hétköznapi módon. A szigorú tanár bácsinak tűnő férfi rendhagyó módon szerette a gyerekeket.
Egy brit nő és egy alkoholista norvég katona gyermekeként látta meg a napvilágot, és a nagyszülőknél cseperedett fel. Zárkózott, magának való gyerekként nőtt fel.
Felnőttként Dennis Andrew Nilsen már nehezen bírta a magányt.
Bár foglalkozását tekintve először rendőr, majd szakszervezeti tisztségviselő volt, a baloldali munkakapcsolatoknál többre vágyott.
„Kezdetben csak társaságot kerestem,
és azt hittem, majd minden megoldódik.”
(Dennis Andrew Nilsen)
Hogy az igaz szerelem, vagy a tökéletes társ keresése közben szemelte ki a 14 éves Stephen Dean Holmes-t, csak ő tudja. A fiú egy koncertről tartott hazafelé, amikor a 33 éves Nilsen leszólította.
Még aznap este addig fojtogatta a 14 éves gyereket egy nyakkendővel, amíg az el nem veszítette az eszméletét. Ezután vízbe fojtotta.
Nilsen hamar rájött, hogy hibát követett el. A fejében ez nem a kisfiú meggyilkolására vonatkozott, hanem az egyéjszakás kalandra. A következő áldozata a 23 éves kanadai diák, Kenneth Ockendon lett. Dennis Nilsen a fiatal turistával egy sörözőben ismerkedett meg, és elvitte őt egy londoni kirándulásra. Ezután felmentek Nilsen lakására újabb italokat inni. Nilsen annak a fejhallgatónak a zsinórjával fojtotta meg, amivel Ockendon éppen zenét hallgatott.
A holttestet szépen megfürdette, majd az ágyába fektette, és napokon át vele aludt
„... nem érdekel minket, ki az anya, és ki az apa,
a lényeg hogy szeresse a gyereket ...”
(P. Lili: A jövő - részlet)
Mivel főleg a gyerekeket szerette, a következő áldozata a 16 éves Martyn Duffey volt, akit szintén az ágyába fektetett - de előbb, hogy ne tiltakozzon, belefojtotta a konyhai mosogatóba.
Aztán egyik áldozat jött a másik után, volt köztük, akinek oszladozó tetemével hónapokig(!!!) aludt együtt. Persze nem csak az ágyban szórakozott velük. Gyakran tévénézéshez is maga mellé ültette őket egy karosszékbe. Nilsennek ez jelentette a hosszútávú, harmonikus párkapcsolatot.
Idővel a tetemeket feldarabolta, a darabokat fóliába csomagolta. Ezeket kezdetben a padló alá pakolgatta, majd - úgy fél év múlva – egy részüket előszedte és elégette a kertben. Állítása szerint a bűz miatt, és mert mindenfelé kukacok másztak elő belőlük. Ennek ellenére két nagy zsákba pakolva további testrészeket tárolt a szekrényében is.
Másokat megfőzött. Akár a húslevest, otthon a konyhában, nagy fazékban.
És volt, akiket apró darabokban a WC-n keresztül próbált meg eltüntetni. Ez okozta a lebukását.
Amikor a WC-jük teljesen eldugult, a szomszédok kihívták a szerelőket. A munkások húsdarabokat találtak a rendszerben, amelyekről hamar kiderült, hogy emberi maradványok.
A nyomozás során rengeteg további emberi maradványt találtak a lakásban. A padló alatt, a konyhaszekrényben, de a kertben is. Nielsen büszkén segédkezett a rendőröknek, és mivel időközben elköltözött, az előző lakásban elrejtett maradványokat is megmutatta.
Vallomásaiban szívesen beszélt az esetekről, és hihetetlen részletességgel tárta a nyomozók elé tetteit. Ahogy a Pride színpadain fellépők, ő is élvezte, hogy az emberek borzonganak a történetein.
Sok mindent a rendőrök el sem hittek, amíg nem találtak minden nyomot úgy, ahogy azt leírta. Áldozatairól még képeket is rajzolt.
Ennek ellenére a bíróságon már ártatlannak vallotta magát. Persze jól tudta, hogy tetteinek következményét nem fogja megúszni, de nagyon élvezte, hogy országos szinten került a figyelem középpontjába. Az ügyét London legnagyobb tárgyalótermében tartották, újságírók hada próbálta meginterjúvolni, a fotoriporterek gépei megállás nélkül kattogtak.
Nilsen pedig igyekezett ezt minél többször elnapoltatva a lehető legtovább húzni, mert végre megkapta azt a társaságot, ahol ő van a középpontban, és mindenki vele foglalkozik.
Végül csak 6 gyilkosságot tudtak minden kétséget kizáróan rábizonyítani.
Mivel a briteknél nincs halálbüntetés, a bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte.
Ahogy teltek a börtönévek, úgy kezdett feledésbe merülni, így folyamatosan próbált újra a figyelem középpontjába kerülni. Először újabb gyilkosságokat ismert be, aztán megírta az önéletrajzát, amit a médiának adott át. Ez afféle búskomor romantikus történet volt, amiben mindenki hibás, csak ő nem. Az LMBTQI és a halottak iránti szeretetét a nagyapjára fogta, az elkövetett rémtetteinek okát pedig a homofób, elnyomó társadalomra. Története szerint ő a körülmények áldozata, aki semmiről nem tehet. Intelligens, kedélyesen csevegő stílusának köszönhetően sokan megkedvelték.
2018-ban, 72 évesen halt meg, Full Sutton fegyházában.
Ott mindenki a becenevén ismerte: „the Kindly Killer”, azaz: a kedves gyilkos...
Talán nem meglepő, hogy e kedves, elhivatottan baloldali, szakszervezeti tisztségviselő elvtársról sem tanít a PDSZ.
Ahogy az sem, hogy az LMBTQI közösségek sem szokták említeni, amikor a gyerekek iránti szeretetüket bizonygatják.
És az sem tisztázott, hogy melyik tulajdonsága „genetikus” és veleszületett? Csak a homoszexualitása, vagy a nekrofíliája is?
Vajon a kedvessége, vagy a gyilkos hajlama volt az, amilyennek született? Mindkettő? Egyik sem?
Mikor kerül be a gendertanok nagy bölcsésztudományába Dennis Andrew Nilsen „munkássága”?
Mr. Nilsen Londonban élte az LMBTQI(wxyz) britek életét. Igaz, nem hétköznapi módon. A szigorú tanár bácsinak tűnő férfi rendhagyó módon szerette a gyerekeket.
Egy brit nő és egy alkoholista norvég katona gyermekeként látta meg a napvilágot, és a nagyszülőknél cseperedett fel. Zárkózott, magának való gyerekként nőtt fel.
Felnőttként Dennis Andrew Nilsen már nehezen bírta a magányt.
Bár foglalkozását tekintve először rendőr, majd szakszervezeti tisztségviselő volt, a baloldali munkakapcsolatoknál többre vágyott.
és azt hittem, majd minden megoldódik.”
(Dennis Andrew Nilsen)
Hogy az igaz szerelem, vagy a tökéletes társ keresése közben szemelte ki a 14 éves Stephen Dean Holmes-t, csak ő tudja. A fiú egy koncertről tartott hazafelé, amikor a 33 éves Nilsen leszólította.
Még aznap este addig fojtogatta a 14 éves gyereket egy nyakkendővel, amíg az el nem veszítette az eszméletét. Ezután vízbe fojtotta.
Nilsen hamar rájött, hogy hibát követett el. A fejében ez nem a kisfiú meggyilkolására vonatkozott, hanem az egyéjszakás kalandra. A következő áldozata a 23 éves kanadai diák, Kenneth Ockendon lett. Dennis Nilsen a fiatal turistával egy sörözőben ismerkedett meg, és elvitte őt egy londoni kirándulásra. Ezután felmentek Nilsen lakására újabb italokat inni. Nilsen annak a fejhallgatónak a zsinórjával fojtotta meg, amivel Ockendon éppen zenét hallgatott.
A holttestet szépen megfürdette, majd az ágyába fektette, és napokon át vele aludt
a lényeg hogy szeresse a gyereket ...”
(P. Lili: A jövő - részlet)
Mivel főleg a gyerekeket szerette, a következő áldozata a 16 éves Martyn Duffey volt, akit szintén az ágyába fektetett - de előbb, hogy ne tiltakozzon, belefojtotta a konyhai mosogatóba.
Aztán egyik áldozat jött a másik után, volt köztük, akinek oszladozó tetemével hónapokig(!!!) aludt együtt. Persze nem csak az ágyban szórakozott velük. Gyakran tévénézéshez is maga mellé ültette őket egy karosszékbe. Nilsennek ez jelentette a hosszútávú, harmonikus párkapcsolatot.
Idővel a tetemeket feldarabolta, a darabokat fóliába csomagolta. Ezeket kezdetben a padló alá pakolgatta, majd - úgy fél év múlva – egy részüket előszedte és elégette a kertben. Állítása szerint a bűz miatt, és mert mindenfelé kukacok másztak elő belőlük. Ennek ellenére két nagy zsákba pakolva további testrészeket tárolt a szekrényében is.
Másokat megfőzött. Akár a húslevest, otthon a konyhában, nagy fazékban.
És volt, akiket apró darabokban a WC-n keresztül próbált meg eltüntetni. Ez okozta a lebukását.
Amikor a WC-jük teljesen eldugult, a szomszédok kihívták a szerelőket. A munkások húsdarabokat találtak a rendszerben, amelyekről hamar kiderült, hogy emberi maradványok.
A nyomozás során rengeteg további emberi maradványt találtak a lakásban. A padló alatt, a konyhaszekrényben, de a kertben is. Nielsen büszkén segédkezett a rendőröknek, és mivel időközben elköltözött, az előző lakásban elrejtett maradványokat is megmutatta.
A rendőrségnek bevallotta: 15 férfi meggyilkolásában bűnös. Mindezt 4 év alatt követte el.
Vallomásaiban szívesen beszélt az esetekről, és hihetetlen részletességgel tárta a nyomozók elé tetteit. Ahogy a Pride színpadain fellépők, ő is élvezte, hogy az emberek borzonganak a történetein.
Sok mindent a rendőrök el sem hittek, amíg nem találtak minden nyomot úgy, ahogy azt leírta. Áldozatairól még képeket is rajzolt.
Ennek ellenére a bíróságon már ártatlannak vallotta magát. Persze jól tudta, hogy tetteinek következményét nem fogja megúszni, de nagyon élvezte, hogy országos szinten került a figyelem középpontjába. Az ügyét London legnagyobb tárgyalótermében tartották, újságírók hada próbálta meginterjúvolni, a fotoriporterek gépei megállás nélkül kattogtak.
Nilsen pedig igyekezett ezt minél többször elnapoltatva a lehető legtovább húzni, mert végre megkapta azt a társaságot, ahol ő van a középpontban, és mindenki vele foglalkozik.
Végül csak 6 gyilkosságot tudtak minden kétséget kizáróan rábizonyítani.
Mivel a briteknél nincs halálbüntetés, a bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte.
Ahogy teltek a börtönévek, úgy kezdett feledésbe merülni, így folyamatosan próbált újra a figyelem középpontjába kerülni. Először újabb gyilkosságokat ismert be, aztán megírta az önéletrajzát, amit a médiának adott át. Ez afféle búskomor romantikus történet volt, amiben mindenki hibás, csak ő nem. Az LMBTQI és a halottak iránti szeretetét a nagyapjára fogta, az elkövetett rémtetteinek okát pedig a homofób, elnyomó társadalomra. Története szerint ő a körülmények áldozata, aki semmiről nem tehet. Intelligens, kedélyesen csevegő stílusának köszönhetően sokan megkedvelték.
Megjegyzés
Szavainál többet mond el róla az a tény, hogy cellájának falára az 1991-es „Bárányok hallgatnak” c. filmből Dr. Hannibal Lecter, egy újságból kivágott képét ragasztotta ki.
Ez a film időrendben a folytatása volt Thomas Harris, amerikai író 1981-ben megjelent „Vörös sárkány” c. könyvének.
Későbbi visszaemlékezéseiben és riportjaiban Nilsen szerette magát Lecterhez hasonlítani - mert a horror regények eme szereplője is intelligens, finom modorú (látszólag) úriember volt, aki titokban élvezetből embereket gyilkolt, akiket aztán ínyencségként megfőzött és megevett.
Mivel Dennis Nilsen 1978 és 1983 között sorozatgyilkolt, és a lebukásáig senki nem tudta, mit művel, a kettejük közti hasonlóság a sorozat írója részéről csak a véletlen műve.
Hogy a Dr. Hannibal Lecterről szóló, 1981-es könyvet (vagy annak valamiféle elemzését) Nielsen olvasta-e ámokfutásának idején, és ha igen, milyen hatással volt rá a gyilkosságok elkövetésében, sosem fogjuk megtudni.
Szavainál többet mond el róla az a tény, hogy cellájának falára az 1991-es „Bárányok hallgatnak” c. filmből Dr. Hannibal Lecter, egy újságból kivágott képét ragasztotta ki.
Ez a film időrendben a folytatása volt Thomas Harris, amerikai író 1981-ben megjelent „Vörös sárkány” c. könyvének.
Későbbi visszaemlékezéseiben és riportjaiban Nilsen szerette magát Lecterhez hasonlítani - mert a horror regények eme szereplője is intelligens, finom modorú (látszólag) úriember volt, aki titokban élvezetből embereket gyilkolt, akiket aztán ínyencségként megfőzött és megevett.
Mivel Dennis Nilsen 1978 és 1983 között sorozatgyilkolt, és a lebukásáig senki nem tudta, mit művel, a kettejük közti hasonlóság a sorozat írója részéről csak a véletlen műve.
Hogy a Dr. Hannibal Lecterről szóló, 1981-es könyvet (vagy annak valamiféle elemzését) Nielsen olvasta-e ámokfutásának idején, és ha igen, milyen hatással volt rá a gyilkosságok elkövetésében, sosem fogjuk megtudni.
2018-ban, 72 évesen halt meg, Full Sutton fegyházában.
Ott mindenki a becenevén ismerte: „the Kindly Killer”, azaz: a kedves gyilkos...
Talán nem meglepő, hogy e kedves, elhivatottan baloldali, szakszervezeti tisztségviselő elvtársról sem tanít a PDSZ.
Ahogy az sem, hogy az LMBTQI közösségek sem szokták említeni, amikor a gyerekek iránti szeretetüket bizonygatják.
És az sem tisztázott, hogy melyik tulajdonsága „genetikus” és veleszületett? Csak a homoszexualitása, vagy a nekrofíliája is?
Vajon a kedvessége, vagy a gyilkos hajlama volt az, amilyennek született? Mindkettő? Egyik sem?
Mikor kerül be a gendertanok nagy bölcsésztudományába Dennis Andrew Nilsen „munkássága”?
A szakoktató John „Wayne” Gacy és a gyermekszerető szociális munkás Dennis Andrew Nilsen csak kettő azok közül, akikről az LMBTQI(wxyz) csodálatos mivoltát oktató PDSZ valahogy nem szokott beszélni. Igaz, ezzel nemhogy Che Guevara, de még az egykori liberális parlamenti képviselő Pablo Escobar nyomába sem érnek, de azért ez a közel 50 gyilkosság sem semmi.
A következő részekben példaként újabb gyermekszerető „szivárványos” hírességeket mutatunk be, előbb 5 másik homoszexuális férfit, majd néhány feminista, és leszbikus nőt. Mindegyikükről elmondható, hogy kezeik által „csak úgy döglöttek utánuk a pasik”, mindegyikük világhírre tett szert, és mindegyiküket letagadja az LMBTQI(wxyz) közösség.
Lesz közöttük magát sith nagyúrnak képzelő kannibál, sorozatgyilkos buzi mikulás, a barátnőjét rablógyilkosságokból eltartó nő, és magyar vonatkozás is, mert nem minden amerikai, csak a követendőnek elvárt woke ideológia.
(by L.W.L.)
2023.07.21.
2023.07.21.
Következő rész » Akikről a PDSZ nem tanít (2. rész) (2023.08.19.) 5 LMBTQI személy 500 gyilkossága |
A témához hasonló, előző bejegyzés:
Bejegyzések
