Az ostobaság nemzetközi nagydíjai

Avagy: két alig ismert „elismerés”, és nyerteseik.

A kiemelkedő, nagyszerű és hasznos dolgok felfedezőit, megalkotóit, tiszteletreméltó eredmények elérőit teljesítményük szerinti díjakkal szokták elismerni.
Azonban vannak haszontalan felfedezések, illetve ostoba cselekedetek is. Ezek is kapnak díjat, főként azért, hogy felhívják a figyelmünket arra, mi az, amit jobb elkerülni. Az ilyesmi általában kevés figyelmet kap - pedig jóval többet érdemelne.

A tudomány valódi mibenlétét sokan nem értik. Az emberek zöme mára nem tudja megkülönböztetni egymástól a tudományos tényt, az általánosan elfogatott elméletet, az új és még ellenőrizetlen elképzelést, az elutasított hipotézist, és a degenerált áltudományos baromságot; mert a médiaszenny rég összemosta ezeket „A tudósok szerint ...” kezdetű cikkeikkel. Mára mindegy hogy tény, elképzelés vagy ostobaság, ezek mind egy és ugyanaz - ez lett a tudományból, hála az egyrészt dilettáns, másrészt haszonleső „hírmondóknak”.

A tudósok a maguk módján próbálnak tenni ez ellen. Publikálnak szaklapokban - ám azokat kevesen olvassák, sokkal népszerűbb a tudományosnak látszó sületlenségeket handabandázó bulvár.

1991-ben alternatív megoldásként született az IgNobel-díj, ami kezdetben főként az áltudományos szélhámosságok, mostanában a teljesen felesleges és értelmetlen felfedezések bemutatására szolgál.

- Az IgNobel-díj mögött

Az IgNobel-díj a Nobel-díj paródiája, melyet a tudomány területén értelmetlen munkát végző személyek kapnak minden évben, 10 kategóriában.
E „kitüntetés” neve is sokatmondó: Ig Nobel award: alantas, fölösleges, semmire sem való.

A nemzetközi tudományos élet azon szereplői részesülhetnek benne, akiknek tevékenysége értelmetlen felfedezésekhez, használhatatlan találmányokhoz vagy mulatságos javaslatokhoz vezetett. Az alapszabály szerint olyan kutatással lehet elnyerni, amelyet nem lehet vagy nem érdemes megismételni.
Jelölni bárki jelölhet bárkit. Több ezer jelölés érkezik évente, természetesen (ecce homo) vannak önjelöltek is.

Szervezői szívesen hivatkoznak a valódi tudományos folyóiratok császárának, a Nature magazinnak egy 2004-es cikkére, amelyben sikerült egy életre legitimálni a Nobel-paródiát: „az IgNobel-díjátadó kétségkívül a tudományos naptár fénypontja”.

A díj átadási ceremóniáját minden év októberében a Harvard Egyetemen tartják, meghökkentően sok ember előtt.
A ceremónia páratlan, hiszen valódi Nobel-díjasok(!) adják át az „elismerést”. Persze pénz nem jár mellé, sőt, a díjazott önköltségen utazik a helyszínre. Már ha elmegy átvenni - a legtöbben ugyanis nem szoktak.

A gála egyik fontos eseménye az, amikor a közönség papírrepülőkkel kezdi bombázni a színpadon lévőket, akik szinte azonnal visszadobják azokat. A másik sajátossága az, hogy a 60 másodperces köszönőbeszédek időkorlátját egy nyolcéves kislány felügyeli. Aki ezt túllépi, ő is a színpadra lép, és elkezdi ismételgetni, hogy: „Kérem, hagyja abba, nagyon unom!”

Noha a „kitüntetés” azokért a tudományos tevékenységekért jár, amelyek teljesen feleslegesek, haszontalanok vagy nevetségesek; egyben társadalomkritikai megfontolás is áll mögöttük, amely bizonyos kutatások, illetve közismertté vált áltudományos állítások abszurditására mutat rá.

Mindenki találkozott már olyan mémekkel és viccekkel, amelyek így kezdődnek: „Brit tudósok megállapították, hogy ...”. Mint minden igazán jó viccnek, ennek is van alapja.
Az ilyen kutatások sajátos bája, hogy az adófizetők pénzéből történnek.

A minden évben tudományos kutatásokra szánt pénzeket ugyanis nem a tudósok, hanem az aktatologatáson kívül máshoz nem értő bürokraták osztják szét. Adottak a pályázati feltételek, aki megfelel, megkapja a kért összeget.
Ennek eredményeként meghökkentő kutatások kapnak olyan támogatásokat, melyeket igazán lehetett volna inkább valami hasznosra költeni.

Az érthetőség kedvéért nézzünk meg néhányat ezek közül.

Douglas Brown kutatócsoportja azt vizsgálta, hogy javítja-e az alkalmazottak hatékonyságát, ha a főnökeik iránti haragjukat vudubabán töltik ki. (Közgazdasági IgNobel-díj, 2018)

James Cole azt számolta ki, hogy mennyire nem járnak jól a kannibálok, mivel az emberi húst tartalmazó étrend sokkal kalóriaszegényebb, mint a hagyományos húsos diéták. (Támogatási IgNobel-díj, 2018)

Bruno Grossi 5 tagú kutatócsapata hosszas megfigyeléseket végzett arról, hogy ha egy botot erősítenek a tyúkok farára, azok járása hasonlít-e a madarak őseinek számító dinoszauruszok mozgásához. E nagyszerű kutatási módról egy 14 másodperces bemutató ide kattintva nézhető meg: https://www.youtube.com/watch?v=oGOQ1Igy6Do
Eredmény: már tudjuk, hogy járkálna a tyúk nehéz farokkal, már csak sétáló, élő dinoszauruszt kellene látni, hogy értelmezhessük a kísérletet. (Biológiai IgNobel-díj, 2015)

Eigil Reimers és Sindre Eftestol, norvég kutatók a jegesmedvének öltözött emberek rénszarvasokra gyakorolt hatásáról szóló tanulmánya sem maradt elismerés nélkül. (Sarkkutatói IgNobel-díj, 2015)

Atsuki Higashiyama és Kohei Adachi Japánban azt vizsgálták, vajon a tárgyak másként néznek-e ki, ha előrehajolva, a két lábuk között visszanézve vizsgálják őket. (Érzékelési IgNobel-díj, 2016)

Matthew Rockloff és Nancy Greer „Soha ne mosolyogj egy krokodilra” című tanulmányukban arra keresték a választ, hogyan befolyásolja az élő krokodilokkal való kapcsolat a szerencsejátékra való hajlamot. (Közgazdasági IgNobel-díj, 2017)

Ling-Jun Kong vezetésével 7 ország kutatóiból álló csoport azt tanulmányozta, hogyan hat a mágneses tér az élő, illetve az elpusztult csótányokra. (Biológiai IgNobel-díj, 2019)

Ghada A. bin Saif szintén 7 tagú, nemzetközi kutatócsoportja fáradhatatlan munkával vizsgálták azt, hogy a viszkető testrészek vakarása mekkora élvezetet jelent, különböző testrészek esetében. (Béke IgNobel-díj, 2019)

R. A. López a macskák fülében élő bolhák eltávolításáért, illetve azok saját fülébe való behelyezéséért, és az ezzel elért hatások megfigyeléséért kapott elismerést. (Állattani IgNobel-díj, 1994)

Susanne Schötz svéd kutató sem maradt elismerés nélkül, mégpedig a macskák dorombolásának, nyávogásának, kurrogásának, nyöszörgésének, morgásának, fújásának, és még számos különféle hangadásának az elmúlt évek során elvégzett, több tanulmányt eredményező elemzéséért. (Biológiai IgNobel-díj, 2021)

A Leila Satari vezette 4 tagú csoport az utcán kiköpött és járdákra ragadt rágógumik baktérium-népességét mérte fel. (Ökológiai IgNobel-díj, 2021)

Olcay Cem Bulut és 3 kutatótársa hosszas és fáradtságos munkájának eredményeként azt is megtudhattuk, hogy a szex igen hatékony orrdugulás ellen. (Orvosi IgNobel-díj, 2021)

K. Kruszelnicki az emberi köldökszöszről írt nagyszerű műve sem maradt jutalom nélkül. (Általános tudomány IgNobel-díj, 2002)

B. Wilson 5 tagú kutatócsoportja és a Svéd Nemzeti Halászati Hatóság végzett hihetetlenül komoly kutatást arról, hogy a heringek szellentés útján kommunikálnak-e. (Biológiai IgNobel-díj, 2004)

A magyar ELTE kutatóinak is sikerült kivívni a nemzetközi tudományos közösség figyelmét. Meyer-Rochov és Gál József az Antarktiszon készített fotók alapján végzett pompás kutatást. E képeken a pingvinfészkek, és a fészkeket körülvevő piszokcsíkok látszottak. Ezekből kemény munkával sikerült megállapítaniuk a pingvinek ürítéskor fellépő végbélnyomásának értékét (kb. 60 kPa), amelyet a pingvinürülék állagából és az általa leírt röppályából számoltak ki. (Folyadéktani IgNobel-díj, 2005)

C. Rind és P. Simmons a Star Wars filmeket néző sáskák agyi tevékenységének vizsgálataival tett rendkívüli erőfeszítései sem maradtak jutalom nélkül. (Béke IgNobel-díj, 2005)

Végül E. Cussler és B. Gettelfinge kutatókról se feledkezzünk meg, akik hosszadalmas és elmélyült kísérleteket végeztek. Ők arra a mindenkit hihetetlenül érdeklő kérdésre keresték a létfontosságú választ, hogy az ember szörpben vagy pedig vízben képes-e gyorsabban úszni. (Kémiai IgNobel-díj, 2005)

Elnézést kérek azoktól, akik eme sok csodás és rendkívül hasznos meg nagyon fontos kutatási eredmények hatalmas listáját még tovább szerették volna olvasni.
Egy dolgot érdemes itt megjegyezni: ha nincs az IgNobel-díj, és a mögötte álló tudományos közösség, soha nem kerül nyilvánosságra az, hogy egyesek mire költenek milliókat az adófizetők pénzéből.

Azonban tévedés lenne azt hinni, hogy a fenti kutatások arról szólnak, hogy gonosz tudósok pénzeket sikkasztanak. És a fentiekben arról sincs szó, hogy az IgNobel-díjjal bárki lejáratni akarná őket.

A tudományos közösségek és a tudósok pontosan tudják, mire lenne szüksége az emberiségnek, milyen hasznos kutatásokat lehetne és kellene végezni.
Csakhogy ezekre már megvannak a kutatócsoportok, és azoknak a szükséges pénzek.
Hála a bürokráciának, utólag ezeket sem pénzben sem létszámban bővíteni nem lehet, illetve nagyon nehezen. Ha lehetne, e kutatások felgyorsulnának, hamarabb lennének meg a várt, hasznos és fontos eredmények. De nem lehet, hiszen ilyesmikről aktatologatók döntenek.

A kutatók viszont kutatni szeretnének. Ha nem kutathatnak, elmegy a kedvük a kutatásoktól. Ám kutatók nélkül nincs tudományos fejlődés, tudományos fejlődés nélkül pedig nincs technikai, egészségügyi haladás. Viszont jó és hasznos dolgokra sok pénz kell, eszközök, megfelelően felszerelt laborok, stb. Ilyesmire nehéz támogatást kapni, mert a kutatásokra szánt éves összegek behatároltak és azokat sokfelé kell osztani.
Forintban számolva pár százezertől néhány millióig viszont lehet igényelni bármire. Ha megfelel a pályázati előírásoknak, az aktakukac már nyomja is rá az engedélyező bélyegzőt.

Az általános lehetőség tehát adott. „Szeretnél valami hasznossal foglalkozni? Nem fogsz. De kaphatsz pénzt a köldökszösz, a heringek szellentésének vagy a sáskák jedi lovagokról szóló filmekkel kapcsolatos reakcióinak vizsgálatára. Vagy bármi hasonlóra, ami kínodban az eszedbe jut.”

Róka fogta csuka, csuka fogta róka, közgazdasági irányelvek fogta mind a kettőt.
Így aztán „dübörög a gazdaság”, mindenki boldog. Szokás szerint rengeteg pénzért valójában semmi hasznos dolog nem történik. Látszólag viszont oly sok nagyszerű dologra lett költve az adófizetők pénze - természetesen bölcsen, átgondoltan, szigorú pályázati feltételekkel. Hurrá.

Tehát helytelen lenne a tudósokat hibáztatni azért, mert a bürokráciában és számokban gondolkodó rendszer fogaskerekeit hülyék építették a gépezetbe. A hülyeség csak hülyeséget képes alkotni, miért lenne ez pont itt másként?
Ráadásul e kutatók valóban precízen és lelkiismeretesen viszik végig a projectet, illő módon dokumentálva stb.
Az IgNobel-díjátadóra vannak közülük, akik elmennek és átveszik. Elvégre ő lelkiismeretes részletességgel és alapossággal elvégezte a feladatot. Hjah, hogy csak ilyen baromságra kapott lehetőséget? Ez van, ezt kell szeretni.

Így talán már kevésbé tűnik röhejesnek pl. a 2021-es fizikai IgNobel-díjat kapott Alessandro Corbetta és csapata, akik arra keresték a választ, hogy a gyalogosok miért nem ütköznek állandóan más járókelőkkel.
Hasonlót kutatott ez évben a japán Hisashi Murakami és csapata, akik azért végeztek kísérleteket, hogy kiderítsék, a gyalogosok miért mennek neki néha más gyalogosoknak. Ők kinetikai IgNobel-díjban részesültek.

De még így is nehéz megállni röhögés nélkül a 2016-os év biológiai kategóriájának két nyertesét.
Thomas Thwaites azzal érdemelte ezt ki, hogy speciális művégtagokat készíttetett magának, hogy minél valósághűbben követhesse a hegyi kecskék életét.
Ezeken járva napokat töltött egy alpesi kecskecsapattal, és közben a lejtős domboldalak az ízületeikre gyakorolt hatását próbálta megfejteni.
A kanadai CTV News TV is be akarta mutatni ezt a „kutatást”, ám a műsorvezetők úgy röhögtek közben a „kecskeemberen”, hogy nem bírták felolvasni a hírt. Érdemes megnézni, ez az 1 perc 23 másodperc megér ennyit. (Lásd pl. ide kattintva)

youtu.be/YJwZMUn7GdQ

A kategória másik díjazottja Charles Foster lett, aki borzként, vidraként, szarvasként, rókaként és madárként is élt a vadonban, hogy tanulmányozza az állatok életmódját.

Mellesleg az, hogy évente 10 anti-Nobel-díj kerül kiosztásra, nem azt jelenti, hogy 10 ilyen kutatás volt. Világszerte évente sok ezer teljesen felesleges és értelmetlen kutatás kap pénzt, az IgNobel csak a legképtelenebbeket emeli ki közülük.

A dolgot tovább árnyalja az a tény is, hogy az IgNobel-díjas kutató nem feltétlenül semmirekellő.
A tudomány területén értelmetlen munkát végző személyeknek járó „elismerést”  kapta Andre Geim 2000-ben, fizika kategóriában; mivel élő békát, tücsköt és hasonlókat lebegtetett mágneses mezőben. A Manchesteri Egyetem fizikusaként ez tökéletes, a mémekben szereplő „brit tudóshoz” illő kutatás volt. Erről egy rövid, 1,5 perces videó pl. ide kattintva látható
(Ugyanezen évben a biológia kategória nyertese R. Wasserung volt, „A Costa Rica-i száraz évszak ebihalainak összehasonlítása ízük alapján” című munkájáért.)

Csakhogy Andre Geim 2010-ben szintén fizika kategóriában már egy egészen másik kitüntetésben is részesült: nevezetesen (K. Sz. Novoszjolovval közösen) valódi Nobel-díjat kapott a grafénnel kapcsolatos kutatásáért, illetve annak előállításával kapcsolatos munkájáért.
A grafén egy extrém tulajdonságokkal rendelkező nanoszerkezetű alapanyag, amely az elektronikától az orvostudományig nagyon sok területen ígér áttörésjellegű előrelépést. A grafén keményebb a gyémántnál, jobb elektromos vezető a réznél, és rugalmasabb a guminál. Kínai tudósok pl. a napelemek felületére víve elérték, hogy sötétben, ill. esőben is termeljenek elektromos áramot.

Ha Andre Geim és Konsztantyin Szergejevics Novoszjolov, a Manchesteri Egyetem fizikusai 2000-ben kapnak lehetőséget a grafénnel kapcsolatos kutatásokra, most kb. 10 évvel előrébb járnánk a grafén felhasználása terén.
De 2000-ben a brit tudós még csak a mágneses mezőben történő békalebegtetésre kapott pénzt és lehetőséget.
Hááát... Biztos az is jó lesz egyszer valamire. Valakinek. Ha másnak nem, talán a gólyáknak. De csak ha sikerül megtanulniuk, hogyan is lehet a mocsaras víz alatt létrehozni olyan mágneses erőteret, ami a felszín fölé lebegtetni a békákat.

Ezzel a „brit tudósok”, és a röhejes kutatások bemutatásának végére értünk.
Azonban sem az IgNobel-díj, sem a mögötte álló tudományos közösség valóban hasznos tevékenysége nem áll itt meg. Sőt: ennek igazán fontos része csak most kezdődik.


A legröhejesebb megélhetési kutatások bemutatása mellet

az IgNobel-díj a társadalmat valóban érintő,

fontos dolgokra is fel szokta hívni a figyelmet.

A kémiai kategória 2004-es nyertese a Coca Cola Company nagy-britanniai leányvállalata volt, a Dasani nevű ásványvíz létrehozásáért. E remek termék egyszerű Temze-víz volt, csak éppen annál sokkal több, egészségre káros anyagot tartalmazott.

2014-ben a közgazdasági díjat nem néhány ember, hanem egy komplett intézet nyerte el: az olasz statisztikai hivatal. Azzal a javaslattal érdemelték ki e kétes dicsőséget, hogy a nemzeti jövedelembe számítson bele a prostitúció, az illegális kábítószer-kereskedelem, a csempészet és más jogellenes pénzmozgás is.

2020-ban az orvostudományok oktatásáért járó IgNobelt is adtak - mégpedig azoknak a politikusoknak, akik a koronavírus-járvány alatt azt bizonyították be, hogy nekik sokkal nagyobb ráhatásuk van a COVID-19 kapcsán az életre és a halálra, mint az orvosoknak és a kutatóknak.

2016-ban a Volkswagen részesült kémiai IgNobel díjban. Indok: „Megoldotta a személyautók károsanyag-kibocsátásának évszázados problémáját azzal, hogy járműveik elektromechanikus úton csökkentették a kibocsátást minden alkalommal, amikor érzékelték, hogy ezt a tulajdonságukat tesztelik.”

2005-ben irodalmi kategóriában a „nigériai banklevél írók” kaptak elismerést, azért a számtalan szívszorító történetért, amelyet a különböző írói álnevek mögé rejtező nigériai (élet)művészek írtak.
Ezek voltak azok az e-mailek, melyet milliószámra küldözgettek mindenkinek, azzal a dumával, hogy a feladó Nigéria pénzügyminisztere, akinek kormánya ellen puccs készül, és szeretné az ország pénzét a címzett bankszámlájára menekíteni. Aki belement, attól elkérték az online banki hozzáférési adatait (név, jelszó stb.) majd a számlán található összeget lenyúlták maguknak.

J. P. Davila 1994-ben kapta meg az IgNobel-díjat, gazdaságtan kategóriában. Ő a chilei Codelco vállalat pénzügyi gurujaként az értékpapír kereskedelmi tevékenysége során, vételkor a számítógép [ELAD] gombját nyomkodta, majd hibájának észlelésekor „kármentésbe” kezdett. Tevékenysége egyetlen nap alatt a chilei nemzeti össztermék (GDP) 0,5%-os zuhanását okozta.

M. Milken 1991-ben szintén a gazdaságtan kategória nyertese lett, a kiemelt kockázatú részvények piacának kitalálásáért és az ott folytatott tevékenységéért. (Melyet az amerikai bíróság is díjazott, 10 éves börtönbüntetés kiszabásával.)

Szintén 1991-ben, ám kémia kategóriában lett díjazott J. Benveniste, azon ostobaságért, miszerint a víz egy intelligens folyadék, ami hosszú idő után is képes események felidézésére, amikor az esemény kiváltotta hatások már elmúltak. (Merthogy „a víz mindenre emlékszik”).
Függetlenül az ennek mindenben ellentmondó tudományos tényektől és az ezért adott IgNobel-díjtól, ez a marhaság azóta is mint „tudományos tény” szerepel bizonyos New Age-hez köthető, áltudományos körökben, főleg az áltermészetgyógyászat terén.

1991-ben az IgNobel-díj megalkotását nagyban inspirálta egy Erich von Däniken nevű közismert szélhámos, aki máig komoly régész és nagy kutató képében tetszeleg. Ő fiatalon meglepően sok csalás, sikkasztás és hamisítás miatt többször is volt börtönben - az ismert, „Vissza a csillagokhoz” c. könyvét is a börtönben írta. A nemzetközi tudományos közösség nem véletlenül „jutalmazta” irodalmi IgNobel-díjjal „Az emberi civilizáció földön kívüli űrhajósok hatására történt kifejlődésének történetéért”.
Ennek ugyanis semmiféle tudományhoz nincs köze, egyszerű álrégészeti szélhámosság,
tudományosan kizárólag az alacsony színvonalú ponyvaregények kategóriában értelmezhető.
Ez Däniken egyetlen tudományos „kitüntetése” - és e tény elég sokatmondó a „munkásságáról”.

Szintén irodalmi IgNobel-díjat kapott (bár posztumusz) 1994-ben L. Ron Hubbard is, akinek a művei, akárcsak Dänikené, tudományosan kizárólag ócska ponyvaregényként értelmezhetők.
A szcientológia alapítója e tudományosan finoman szólva sem elismerésként számító díjat a Dianetika című könyvéért kapta. A tudományos közösség értékelése szerint ez a mű rendkívül hasznos volt neki, de az emberiség jobban járt volna nélküle.
Hubbardnak is ez az egyetlen tudományos „elismerése”.

E két utóbbi tény a Däniken féle „Ősi idegenek” álrégészet, valamint a Hubbard féle „Dianetika” nevű álpszichológia valódi mibenlétére mutat. Sajnos ezeket ma is sokan valódi tudománynak képzelik - köszönhetően az álhírgyáraknak, a bulvárnak és a tudományhoz kicsit sem konyító, de mindenről okoskodni vágyó bizonyos celebeknek és újságíróknak.

Pedig ezekhez képest még a Star Wars filmeket néző sáskák agyi tevékenységeinek 2005-ös vizsgálatai is tudományosnak minősülnek. (Ez utóbbinak ugyanis van némi haszna, mert megtudtuk, hogy milyen hatással van a botsáskákra pl. egy jedi-sith fénykardpárbaj. Pláne, hogy ez - bár haszontalan - valódi tudósok valódi kutatásának eredménye, nem pedig magukat tudósnak hazudó, milliomossá válni óhajtó ponyvaregényírók eszelős képzelgései. Döbbenetes, hogy mostanság a legtöbben ez utóbbiakat képzelik tudósnak.)

Költői kérdés:

Vajon mennyi esze, tudása és tájékozottsága van azoknak, akik a tudomány által elképesztő baromságnak nyilvánított dolgokat valóságos tényeknek képzelik?

(Persze jól tudjuk a választ. Ez azért van, mert a tudomány gonosz, meg eltitkolja, az orvosok amúgy is megölik az embereket, a védőoltások mindegyike be-csip-csip-csippeli az embereket, akik ettől gyíkemberré változnak, pedig mind fénylények vagyunk, de azért nem világítunk éjjel a szoba közepén mert a HAARP titkos hullámai leblokkolják a képességeinket, stb...)

Az irodalmi IgNobel-díj 1994-es nyertese, a Dianetika képezi a Szcientológia nevű vallási képződmény alapjait, mely mára világszerte több tízmilliós tagsággal rendelkezik.

A szcientológiáról már többször is írtunk a „Csalók Misztériuma” c. sorozatunkban, legutóbb részletes összefoglalóval (Lásd ide kattintva).

A szcientológia, akár a New Age oly sok más ága, szépeket és jókat ígérve, kizárólag ponyvaregényekbe illő hazugságokkal tömi a magához vonzottak elméjét, miközben igyekszik minden pénzüket kicsikarni.

Mivel mindez valótlanságra épül, az áldozatok idővel egyre távolabb kerülnek a valóságtól, és közben mentális állapotuk egyre rosszabb lesz.

Egy részük idővel öngyilkos lesz. Ők - bár ez morbidnak hangzik - a mentális kiegyensúlyozottság, a „különleges képességek”  meg mindenféle hamis spirituális felemelkedések és különféle hataloméhségi vágyak megvalósulásának érdekében ölik meg magukat.

És ezzel elértünk egy másik, kiemelt figyelmet érdemlő, nemzetközi díjhoz.


- A Darwin-díj

Ötletként 1985-ben jelent meg, de Wendy Northcutt honlapjával 1994-ben alakult át hivatalossá a díj kiosztása. A Darwin-díj olyan „kitüntetés”, amelyet azon embereknek ítélhetnek meg, akik valamilyen különösen buta, vagy rendkívül ügyetlen módszerrel próbáltak egy számukra érdekes célt elérni, és ez az életükbe vagy a nemzőképességükbe került. Ennek elbírálásához nincs szükség tudósokra, a tények önmagukért beszélnek.

A nevét onnan kapta, hogy ezek az emberek, Charles Darwin természetes kiválasztódásról szóló híres elmélete értelmében, „szívességet tesznek” az emberiségnek azzal, hogy NEM örökítik tovább ostobaságukat utódaikra. (A díj tehát lényegében a humán génállomány öntisztulását jelképezi.)

Nézzünk néhány díjazottat - akik posztumusz kapták meg az elismerést.

1993. évi jelölt pályamunkája: „Hogyan kell agyonlövetni magunkat”
A rabló célpontja egy fegyverbolt(!!!) volt, ami tele volt olyan vásárlókkal, akik fegyvereket vásároltak.
A rablónak a boltba lépés előtt meg kellett kerülnie a bejárat előtt parkoló járőrkocsit, tehát látnia is kellett azt. Egy egyenruhás rendőr a pultnál éppen a reggeli kávéját iszogatta.
A boltba lépő reménybeli rabló a rendőrt meglátva, „kezeket fel” kiáltással vaktában lövöldözni kezdett. A rendőr és az eladó azonnal viszonozta a tüzet, több vásárló is azonnal fegyvert rántott, hogy fedezze őket. A rablójelöltön kívül senki sem sérült meg, ő viszont sikeresen és azonnal szitává lett lőve.

1996. évi jelölt pályamunkája: „Hogyan kell zárt ablakon kiugrani”
Egy irodaház 24. emeletén egy ügyvéd bemutatót tartott az ifjú munkatársaknak. Az ablak törhetetlenségét akarta bizonyítani, melyre garanciát vállaltak a készítők.
Teljes erőből nekifutott. Az ablak valóban nem tört be, de kiesett az ablakkeretből és az ügyvéddel együtt lezuhant.

1997. évi jelölt pályamunkája: „Hogyan kell bakot lőni”
Marino Malerba orvvadászni próbált. Lelőtt egy szarvast, amelyik a feje felett levő sziklán állt. Az eltalált állat lezuhant, egyenesen a vadorzó fejére, azonnal megölve őt.

2001. évi jelölt pályamunkája: „Hogyan kell saját magunkat agyonütni”
Kevin, egy 19 éves quebeci egyetemista megfulladt egy 420 kilogrammos kólaautomata alatt, mert addig rázta, amíg az rá nem dőlt. A nyomozók szerint teljesen hiábavaló próbálkozás volt, mert az automata még akkor sem adott ki magából egy doboz üdítőt sem, amikor feldőlt.

2001. évi másik jelölt pályamunkája: „Hogyan daráltassuk le magunkat”
Néhány elsőéves tanuló egy éjszaka az üres könyvtárban bolyongott. Találtak egy kicsi nyílást, amelyről azt hitték, egy szennyesledobó cső. Talán ha néhány felsőbb éves is a közelben ólálkodott volna, elmagyarázhatta volna nekik, hogy a könyvtárakban igen ritka a szennyesledobó. A nyílás valójában egy szemétledobó volt, a végén egy automata szemétzúzóval. A 19 éves Wesley volt az első ugró.
Háromemeletnyit sikerült lefelé utaznia, mielőtt a csúszda végén halálra zúzódott.

E két utóbbi szó szerint holtversenyben kapta meg a Darwin-díjat.

A fentieken kívül sokan voltak még, akik hasonlóan rendkívüli teljesítményt tudtak produkálni.

Pár példa:

Egy férfi mobiltelefonálni akart a szabadban, ezért egy közeli vasúti töltésre sétált fel a jobb térerő érdekében. Annyira lekötötte a kijelző a figyelmét, hogy az odaérkező vonat elütötte.

Tennessee Williams író alkohol és drog hatása alatt akart a szemébe csepegtetni, amikor véletlenül lenyelte a szemcseppje fiolájának kupakját - amitől megfulladt.

Volt, aki a barátjának akarta bizonyítani, hogy a birtokában lévő kémtoll valójában éles, élet kioltására alkalmas fegyver. A demonstráció sikeres volt, az illető ott helyben megölte magát.

Díjazták azt a terroristát is, aki kibontotta a saját levélbombáját, miután az a postáról visszajött bélyeghiányért nem kézbesíthetősége miatt.

Darwin-díjat kapott az a három palesztin terrorista is, akiket a nyári időszámításról a téli időszámításra való átállás ölt meg. Ők a saját időzített bombájuktól felrobbanva haltak meg, mert bár a karórájukon átállították az időt, a bombán ezt elfelejtették megtenni.

Hasonló módon „ügyes” volt az a Srí Lanka-i férfi, aki magasfeszültségű trafóról próbált rágyújtani a cigarettájára. Az áram természetesen agyoncsapta.

Kettős gyilkosság lett a vége annak, amikor Kínában egy nő tolatni akart. A kocsija mögött álló és neki segítő férjét véletlenül elütötte, majd ijedtében rálépett a gázra, de úgy, hogy közben kihajolt az ablakon. Így nemcsak férjét gázolta halálra, de ő is elhunyt, mivel a feje beragadt a kocsiajtó és a garázs fala közé.

Érdemes odafigyelni, mikor mit teszünk - hacsak nem akarjuk Darwin-díjra jelöltetni magunkat.

Ahogy arra is, mi valódi orvosság és mi nem az, mi valódi tudományos módszer és mi nem az - mert a New Age valóság ellen kínált IgNobel-díjas alternatíváival is lehet Darwin-díjassá válni.

Szerintem sokkal érdemesebb a valóságot választva boldog és teljes életet élni.

(by L.W.L.)
2022.07.02.

A témához hasonló, előző bejegyzés:

- 2022.06.29. Végre! Leleplező videók egy kártékony szektáról.
Avagy: Zsarolások, kifosztások és gyilkosságok a „földönkívül istenség” hívei között. (megnyitom)