Avagy: válságkezelési tanácsok Amerikából.
Most, hogy az amerikai világuralmi elvárásoknak megfelelve, a brüsszeli oroszellenes szankciók hatására Európa éppen a kardjába dől, megérkeztek Amerikából a problémamegoldó javaslatok is.
Az amerikai cégek leányvállalatainál régi szokás, és egy ideje hazánkban is, hogy a New York-i topmenedzser kiadja az utasítást a helyi vezetőnek, miről tartsa az épp aktuális fejtágítót. A helyi – esetünkben magyar – vezető pedig szépen felkészül és megtartja a meeting nevű okítást. Ki mit csinál a cégnél, mik az új irányok, milyen elvárások vannak stb.
Most, hogy a gáz, az olaj és az áram ára lassan egész Nyugat-Európában a Holdig ér, és nálunk is keményen emelkedik, megérkeztek az aktuális vállalatirányítási tanácsok is a nyugati világ eszeként funkcionáló Amerikából. Az egyik ilyen cégnél épp most volt erről egy fontos, budapesti team meeting.
Ha valaki azt hinné, arról volt szó, hogy az irodai dolgozók hogyan tudják energiatakarékosra beállítani a számítógépeiket, vagy arról, hogy miket nem kell eztán kinyomtatni, az téved.
Arról volt szó, hogy milyen
támogatni kell a buzikat.
Ha valaki nem érti az összefüggést, nem elég haladó liberális. A lényeg egyszerű: háború ide, válság oda, mindenki a magához hasonlókkal szeret egy közösségben lenni, így egy jó liberális demokrata helye a Pride-on van. Minden más probléma csak másodlagos. (Mellesleg az új zászlók tömegében sem kapott helyet a heteroszexualitás, annak se jele, se leírása nincs, tehát aki ezt támogatja, az elismeri, hogy csak az aberráció a ráció.)
Most a közvélemény úgyis az adók meg a rezsi témáival foglalkozik, nem fog feltűnni a buzipropaganda erőszakos, munkahelyi nyomulása.
Persze nemcsak nálunk illő erre fókuszálni, Nagy-Britanniában pl. a munkahelyeket is teleragasztják ismeretterjesztő plakátokkal.
Elvégre mi más is lehetne bármiféle munkakörhöz tartozó nagyobb kötelesség, mint az, hogy a dolgozó fejből tudja az összes aberráció mibenlétét és zászlaját.
Persze most, hogy minden transz-cisz-bi, az interszexuálistól a genderfluidon át a kecsketoszogatóig végre saját zászlaját lengeti, lett egy felújított is.
Egy zászló „mind felett”, melyből ha Sauron 4-et egymás mellé tesz, a hatalom zászlajának érdekes eredménye jön ki:
Ezzel sincs gond, a minden nyugati erővel támogatott ukrán hadsereg is szereti zászlajára tűzni a demokratikus jogállamiság legújabb jelképét.
„Bezzegnyugat” országaiban a kötelező amerikai őrületet felújított kedvencei még mindig azon társadalmi kisebbségek, akik már a társadalom nyakára nőttek. (Hacsak nem feltételezzük, hogy a férfiak a prosztatájukkal tényleg tudnak gyereket szülni.)
Részemről felháborító orcátlanságnak tartom, hogy az amerikai cégek sutyiban, „meeting” néven,
Magyarországon is terjesszék önnön elállatiasodott világnézeteiket, és ezzel vélhetőleg nem vagyok egyedül.
Magyarországon is terjesszék önnön elállatiasodott világnézeteiket, és ezzel vélhetőleg nem vagyok egyedül.
Nyilván a woke meg a BLM nálunk nem eladható - bár a Kétfarkú Kutyapárt még szervezhet tüntetést azért, hogy a kormány adja már végre oda a didit Fekete Pákónak.
Az elnyomott kicsi négerek keserű sorsa miatt nálunk a letérdelős cipőnyalás sem lett népszerű.
Ők amúgy se négerek, hanem afro-amerikaiak. Már Agatha Christie könyvének se az a címe, amit ő adott neki, hanem a 10 kicsi indián. De opsz, az meg az amerikai őslakosokat sérti, szóval legyen akkor 10 kicsi katona. Esetleg 10 kicsi szobafestőinas. A cancel culture hívei amúgy is azt állítják, hogy sosem volt a híres krimiben a néger szó.
És igazuk is van. A „10 kicsi néger” ugyanis angolul „Ten little negros” lenne.
Az eredeti cím, a legelső, 1939-es kiadáson jól látható:
„10 kicsi NIGGER”. Csak később kapott más címeket, a jól ismert okokból.
A történetben ugyanis nem négerekről, nem indiánokról (vagy szobafestőinasokról) van szó, hanem olyanokról, akik valaki - ahogy akkoriban mondták - niggerei, vagyis pejoratív értelemben vett szolgái voltak. A nálunk ismert „nem vagyok a csicskád” kifejezés brit változata a „nem vagyok a niggered”.
Korunk „niggerei” önként, feltétel nélkül teljesítik nagyhatalmú amerikai gazdáik szabad akaratának elvárásait.
Szóval manapság, a kötelező társadalmi kisebbségekért való aggódás során a niggerekért már tilos aggódni, de a néger és az indián se „píszí”, így aztán nálunk triplázott elánnal kell a szivárvány-lobbit tolni.
Ne mondják, hogy nem segítem önfeláldozó munkájukat, íme a 10 kicsi nigger(!) sanyarú sorsáról szóló, híres versike gender változata.
Tíz kicsi gender beindult egyszer, és összbuzulni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.
Kilenc kicsi gender bedrogozva feküdt le, s rosszat álmodott,
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.
Nyolc kicsi gender Pridera ment egy lakatlan szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.
Hét kicsi gender műbránerhez fákat hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.
Hat kicsi gender játszadozik az LMBTQI raktárak között,
Egyre rázuhannak a zászlók, s nem marad, csak öt.
Öt kicsi gender tanulgatja a jogállamiság betűjét,
Egyik NGO-t alapít a végén, s marad, csak négy.
Négy kicsi gender érzékenyítésbe száll, és egy piros Drag Queen
Egyet lépre csal, bekapja, s már csak három marad.
Három kicsi gender állatkertben jár, egy nagy farkas jő,
Egyet hátulról zoofíliásként ölel, és így marad kettő.
Két kicsi gender a nudista strandon ismerkedni kezd,
Egyik a víz alatt térdelve megfúl, és nem marad, csak egy.
Egy kicsi gender magára hagyva, aszexuálisként ténfereg,
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek.
Amennyiben valaki ettől sértve érzi magát, kérjen tőle elnézést Joe Biden. Elvégre ő egy fehér, állítólag keresztény és heteroszexuális férfi. Niedermüllertől megtudtuk, hogy ez rémisztő képződmény.
Amíg Niedermüller át nem műtteti magát nigériai nővé, addig remélem, a hazai liberálisok a fenti verset fogják szavalni a Pride-on.
(by L.W.L.)
2022.07.21.
2022.07.21.
Bejegyzések
