Avagy: a liberalizmus valódi arca.
Új könyvünket kis részekre bontva, hetente tesszük közzé.
Indulásként egy dupla résszel kezdjük.
Előszó
Egy hosszú, és minden lényegest átfogó elemzést indítunk ködös, és egyre kaotikusabbnak tűnő világunk valódi mibenlétének és mozgatórugóinak megértéséhez. E gigantikus kirakósban, ha a puzzle egy-egy darabját szemléljük, sosem látjuk meg azt az összképet, amit a puzzle darabkák alkotnak. Ám ha nem látjuk az összképet, nem értjük, mi történik körülöttünk. Ha pedig nem értjük, mi és miért történik körülöttünk, vakon gyalogolunk a ködben abba a csapdába, amit a káosz alkotói e célra teremtettek.
Unalmas közhely, hogy „minden a pénzről szól”, „pénz beszél, kutya ugat”, stb. Az ember csak legyint, hiszen „a világ már csak ilyen”, „úgysincs mit tenni ellene”, stb., stb., stb…
A beletörődős vállrángatás után már bele sem gondol, milyen is az a világ, ahol
tényleg minden a matekon múlik. Pedig ha belegondolna, rájönne, hogy nem akar
ilyen jövőt magának, és arra is, hogy mit lehet tenni ellene.
Hét fejezetből álló sorozatunkban lépésről lépésre, csak és tisztán a tényeket szemlélve haladunk a múltból a jelenen át a jövőbe. E hét fejezetben minden fő alkotóelemét átnézzük annak a multinacionális üzletágnak, ami mára mindenben a nyugati civilizáció lételeme és irányítója lett. Bár az alkotóelemek látszólag különbözőek, mindegyiket ugyanaz a vágy hozta létre.
Minden mindennel összefügg. Mondhatnánk úgy is: noha a sárkány mind a hét feje másként néz ki, attól az még ugyanaz a sárkány.
A hét fejezet témáinak különbözősége a részek címeiből is látható: A tehetségtelenség piedesztálja, A fordított világ hősei, Hitélet - kizárólag hitetleneknek, Migráció a le- és felépítő iparágban, Nemváltó biznisz a gyermekiparban, Drog biznisz, Kultúra vagy Cool túrha?, Színek játéka az illúzió világában, Demokratikus átnevelő táborok, A rosszbaráti társaság, Az Apokalipszis lovasai, Piroslámpás parlamentek, A liberálfasizmus jogának „jogállami” álmai, A háttérerők szárnyalása, A szólásszabadság síremléke, Okosvilág, Az irányított társadalom, A multinacionális világ működése, Vírusmarketing, A pénz arisztokráciájának adósrabszolgái, Boldogság helyett EUtanázia, Politikai sablonmarketing, Világgazdálkodás vagy világgarázdálkodás?, Unió Al-Andalúz mintájára, Internet Pravda módra, Ember helyett: intelligens robot, Technokrácia és transzhumanizmus, A kibervilág hálójában, Hangyatársadalom, Engedelmesség vagy engedetlenség, A parazita gyenge pontja
Mivel a teljes részletesség egy végeláthatatlan sorozatot, a „Gazemberek enciklopédiáját” eredményezné, inkább csak röviden és lényegre törően nézzük meg,
mi vár ránk a XXI. század első,
majd második felében.
Ám ezt csak úgy lehet, ha – legalább elvi szinten - értjük, kik, hogyan és miért alakítják ilyenné, és hogy milyen eszközök teszik ezt mindent lavinaszerűen elsöprő, automatikus folyamattá.
Hogy ne legyen egyszerre túl hosszú és túl tömör, a fent említett fejezeteket kis részekre bontva, hetente tesszük közzé.
De kezdjük ez elején…
Disztópia helyett: az emberalattiság kora
avagy: a liberalizmus valódi arca
Bevezető
Az emberiség történelmében az ember – mint egyén – jellemét, gondolkodását, a társadalomban betöltött helyét a mítoszai, legendái és a vallása határozta meg.
Évezredeken át minden civilizációban a kisgyermekkortól az idős korig a hősök tettei, és az Isten (vagy Istenek) elvárásainak megfelelő élet volt a követendő példa.
Ezen példaképek mind valami sokkal magasabb rendű dolgot szolgáltak az egyszerű mindennapi teendőknél.
Valami fennköltebb, valami több, valami különlegesebb.
Valami emberfelettibb.
Valami, ami megközelíti az elérhetetlent, a mindennél jobbat, a tökéletest.
Persze az ember esendő, soha nem lehet tökéletes – de ha küzd azért, hogy megpróbálja, eléri azt, hogy sokkal jobb legyen annál, mint amikor elkezdte. És ezt főként önmaga legyőzésével képes elérni.
Aki nem tudja legyőzni önmagát (lustaság, kapzsiság, önteltség stb.) az soha nem lesz képes jobb lenni annál, mint amilyen volt. Soha nem fog fejlődni, soha nem fog elérni semmit, de főként: soha, de soha nem fogja megközelíteni semmiben a tökéletest.
Az eltűnt és a még létező civilizációk hosszú sorában mindig érzékelhető volt valami szép és magasztos dolog: nevezetesen az, hogy bár tökéletlen emberek
alkották, azok zöme időről időre megpróbált tökéletesebb lenni, tehetsége vagy
kitartása révén próbált többnek/jobbnak lenni.
Egyszerű emberekből lettek milliók számára példaértékű hősök, művészek alkottak olyat, ami előtt azóta is mindenki a csodálattól elámulva áll.
Létrehoztak valami olyat, ami túlmutat az emberi képességeken, valami emberfelettit. Lényük mélyét, személyiségük lényegét sikerült megvalósítaniuk. Ők sosem voltak elégedettek önmagukkal, jobbá/többé akarva válni napról napra leküzdve
önmagukat váltak egyre jobbá, és ezért írták be magukat a történelembe. Jeanne
d'Arctól Michelangelóig, Árpád vezértől Szinyei Merse Pálig hosszú az
emberfeletti teljesítmények sora.
Végeláthatatlan azok sora, akik szintén leküzdve önmagukat,
felülemelkedve/átlépve a negatív tulajdonságaikat életükre a jobbá válás
folyamata volt jellemző. Itt a hétköznapi emberekre gondoljunk, akiknek a szentek és a mártírok példát mutattak és erőt adtak.
Az ember ugyanis – még ha tagadja is – élete során azokat a példákat próbálja követni, azokat a célokat szeretné elérni, amik jóval túlmutatnak az értelmetlen létezésen. Amivel az ember megközelíti az emberfelettit. Amivel közelebb kerül Istenhez, a tőle kapott értékekre fókuszálva. És ehhez még csak hívőnek sem kell lenni – elegendő jól ismerni mindazt, ami értéknek számít.
Aztán jött egy társaság, amely akár egy kisgyerek, abban lelte örömét, hogy nekiállt mindent tagadni.
Előbb
a társadalmi rendet, majd a vallást és azzal együtt a saját Istenét, végül
megtagadta a természet rendjét és azzal együtt a tudományt is.
Megtagadott tehát mindent, majd megtagadva a történelmet is, önnön hazugságon alapuló mibenlétét felhasználva még a múltat is átírta. Ezzel sikerült elhazudni a jelent is, amivel hazug jövőt vázoltak.
Azonban a hazug embert mindenki megveti, így amikor végleg lelepleződve már nem tudták becsapni az embereket, átnevezték magukat, újrafogalmazták eddigi
hazugságaikat, hogy aztán ott folytathassák, ahol abbahagyták. A hazug,
alattomos embert sosem zavarta, ha önmagát is meg kellett hazudtolnia.
Ezért
a mindent tagadók az első perctől a mai napig, időnként saját magukat is
letagadják.
Mindent tagadásuk beteges lázálmában elhazudtak mindent, legyen az múlt, jelen, vagy jövő.
És hogy igazolják önnön hazug világuk, nekiálltak új értékrendeket teremteni.
Ezen új értékek pedig, mindent tagadó mivoltuk miatt valójában nem értékek, hanem az értékek tagadása.
Így lett a jobboldali, konzervatív, emberfeletti
értékrend
ellentéte
a baloldali, haladó-liberális emberalatti értékrend.
Korunk egy új korszak hajnala. Egy korszaké, melynek őse még lassan cammogott a XIX. században, szétrobbant a XX. században, de mára újraépült gyorsvonatként
száguld, hogy mielőbb megvalósítsa a mindent tagadók által elképzelt új
világot,
az
emberalatti liberalizmust.
Az emberfeletti értékek világában a családjáért/nemzetéért/hitéért félelmet nem ismerő, a halált megvető hősök küzdöttek. Példamutató bátorságuk és
önfeláldozásuk emberfeletti erőt adott generációk hosszú sorának.
A
korszakok Herkulestől Toldi Miklósig, Jeanne d'Arctól Zrínyi Ilonáig, Szent
Margittól II. János Pál pápáig százával ontották a követendő példaképeket, akik
szabad akaratukból felülemelkedve kicsinyes vágyaikon és félelmeiken,
emberfeletti teljesítményeket értek el.
E
példák persze magasra teszik a mércét, nehezen elérhetőek – de hisz pont ettől
emberfelettiek. És pont ettől lettek csodálatos, tiszteletreméltó és követendő
példák a gyermekeik számára is.
A liberalizmus emberalatti értékrendjében nincs példakép, csak az „önmegvalósításnak” csúfolt emberalattiság könnyen elérhető világa.
Itt az egyetlen isten a pénz, az egyetlen példa a gazdagság – de persze a mindent tagadó logikának megfelelően – a szegénység sem az egyén hibája, hanem a(z amúgy példaképként szolgáló) gazdagoké.
I.)
A tehetségtelenség piedesztálja
Az emberalatti világban nincsenek hősök, nincsenek szentek, és főként nincs semmi, ami fennkölt, ami valóban több/jobb. „Légy önmagad, mert úgy vagy tökéletes, ahogy vagy!” – hirdetik. „Ne foglalkozz a külsőddel, a belső értékeid tökéletesen ragyogó szépek” – teszik még hozzá. „Neked (minden) jár, mert megérdemled!” – és ezért a „mindenért” nem is kell tenni semmit, alanyi jogon jár. Emberi jogon. És eme „egyetemes emberi jogokat” a „jogállam” hivatott betartani.
A „Jogállam” és a „Demokrácia” nevében pedig sátáni kígyók sziszegik:
„Felejtsd el a múltat, tagadd meg az ősi értékeket, mi jobbat kínálunk! Olcsón! Akár alanyi jogon is lehetsz önmagad, mert te tökéletes vagy. Eleve tökéletesnek születtél. Te magad vagy a megtestesült tökély. Bármi lehetsz, mert megérdemled. Lehetsz nő, férfi, csisz-lmbtq-akármi, lehetsz őz vagy akár kamion, bármi lehetsz, mert megérdemled. A természetnek nincsenek törvényei. Csak az embernek vannak törvényei. Meg akarod valósítani önmagad? Csak találd ki, és már kész is vagy. Semmit nem kell tenned érte, elég, ha megveszed. Adunk hozzá segélyt és ígérünk alapjövedelmet.
Cserébe csak annyit kérünk: minket támogass. Állj mellénk minden módon, sose mondj nekünk ellent, ne gondolkozz, csak arra figyelj, amit mi mondunk.
Cserébe mi megadjuk neked, amire vágysz: mindent, semmiért!
Tapsolj… Lelkesedj… ENGEDELMESKEDJ!”
Az átlagember, aki nem gondolkodik a világ dolgain, könnyen behódol ennek. Hiszen olyan szép, olyan „emberséges”, olyan… Olyan könnyű…
„- Yoda mester, a sötét oldal erősebb?
- Nem! Nem erősebb. Csak könnyebb.”
(Star-Wars: A birodalom visszavág)
Az emberalattiság világában a liberalizmusnak feltétlen engedelmeskedők egyre lentebb és lentebb süllyednek, hisz az erkölcstelenség könnyebb, mint az erkölcs, az önfeladással nem kell leküzdeni a félelmeket, a „Nekem jár!” könnyebb, mint a „Megdolgozok érte”, a belső késztetésű tökéletesség eléréséhez pedig könnyebb azt mondani: „Tökéletes vagyok”, mint legyőzve önmagunkat fejlődni.
És mennyivel könnyebb mindenért másokat okolni, mint észrevenni önmagunk hiányosságait.
És mennyivel könnyebb másoktól várni életünk jobbá tételét, mint azt saját magunk megvalósítani.
Persze mindig is voltak olyanok, aki tenni is akarnak valamit. Az emberalattiság világa nekik is kínál megoldást, lehet csatlakozni bármelyik emberalatti célhoz, bármelyik emberalatti buborékban.
A liberális NGO-k százai kínálnak megoldást a világ minden pontján erre, „Légy aktivista, állj közénk és harcolj értünk” - a nemzetközi liberális
világbirodalom érdekeiért. Lehetőleg önkéntes munkával, ingyen. De ők persze
nem a világuralomra törekvő háttérhatalom önkéntes rabszolgái, dehogy… Ők
jóemberek. Ők a liberalizmus hősei, akiknek sem gondolkodni, sem bátornak lenni
nem kell, egyszerűen csak engedelmeskedni.
egy róluk szóló dokumentumfilmben
Őket látjuk a Facebookon a tömeges feljelentgetők között. Őket látjuk az emberfeletti értékeket emberalatti módon gyalázó posztok és hozzászólások lájkolóiként. És a cenzorok is kizárólag közülük kerülnek ki.
Ők a tüntetések vezéralakjai, akik ordítanak, visítanak, állatként üvöltenek, akár egy elkényeztetett hülyegyerek. És ha kapnak érte egy nagy büdös (atyai) pofont, akkor a többiek még jobban visítanak. Persze nem azért, mert érdekelné őket a pofonvert társuk, hanem azért, mert megrémültek attól, hogy ők kaphatják a következőt.
Az emberalatti közösségek ugyanis csak nevükben közösségek. Egymástól elszigetelt egyénekből állnak, mind „különböző, önálló egyéniség”, akik csak és kizárólag önmagukkal foglalkoznak, akiket csak és kizárólag önmaguk érdekel. Még tüntetni is önmagukért járnak: ezzel hitetik el önmagukkal, hogy ők milyen bátrak és különlegesek. És hogy ezáltal mennyivel jobbak másoknál, hiszen ők egy liberális közösség tagjai.
De az emberalatti közösségek soha nem mernének valódi veszélyt vállalni. Felmérések igazolják a döbbenetes tényt: ezen emberek túlnyomó többsége egy honvédő háború esetén azonnal és feltétel nélkül megadná magát.
Ez valójában nem csoda, hiszen úgy lett nevelve, hogy ő egy különleges individuum, ő tökéletes, neki minden jár – harcolni mások harcoljanak, értéket mások védjenek, teremteni mások teremtsenek, neki alanyi jogon jár minden, neki soha semmiért nem kell tenni semmit. Neki minden jár, semmiért. A fejében nem létezik olyan, hogy nemzet - ha mégis, az számára egy gyűlöletes fogalom. Az országok is csupán topográfiai adatok, melyek határai oly mindegy, hol húzódnak. Az államok mind ugyanazt csinálják - akkor meg nem mindegy? Az „általános emberi jogok” mindenkire kötelező érvényűek, az „ellenség” pedig egy kirekesztésre szolgáló fogalom.
Végtelen önteltségénél csak ostobasága nagyobb, ezért képzeli azt, hogy ha egy honvédő háború esetén azonnal megadja magát az ellenségnek, akkor majd ugyanúgy fog élni, ahogy addig. Hisz majd az ellenség is tisztelni fogja az ő jogait, az ő
egyéniségét, ezért az ellenségtől is megkap majd mindent, ami neki jár – hiszen
megérdemli. Sőt: joga van hozzá. A történelmi tények soha nem érdekelték, számára azok csupán egyetlen tanulsággal szolgálnak: a múltban mindenki hülye és bigott volt, de most már mindenki okos és felvilágosult. Főleg ő maga.
Persze az emberalatti is tud agresszív lenni – ehhez nem kell más, mint annak tudata, hogy csak ő bánthat másokat, őt nem bánthatja senki. Ilyenkor hordákban, ezzel-azzal felfegyverkezve vetik magukat mindenre, ami nem áll ellen. Pár éve még csak felborított kukák, felgyújtott autók jelezték az emberalatti hordák vonulásának útját, 2020-ban azonban szintet léptek. A hazugságra épült amerikai BLM mozgalom megmutatta, hogy az emberalattiság szerves része a boltok tömeges kirablása mellett az ártatlanok és gyengébbek meggyilkolása, a védtelenek kirablása és agyonverése. (Erről részletesen itt írtunk: A "Black Lives Matter" titkai)
És az emberalattiság támogatói lelkesen tapsoltak mindehhez.
Persze a nemzetközi liberalizmus ezeket látva illedelmesen elfordult, igyekezett nem észrevenni mindezt. A médiáik békés tüntetésnek hazudták, a meggyilkolt ezernyi ember pedig mind elszigetelt eset és a véletlen műve. Ugyan miért is ítélnék
el, amikor ott helyben a liberális elvtársaik sem ítélik el?
Rablók, fosztogatók ezreit termelte az eseménysorozat, és egyik ellen sem indult semmiféle eljárás.
Ez sem csoda: az emberalatti világban nincs olyan bűn,
ami ne nyerne azonnal bocsánatot, ha az emberalatti eszmék céljáért követték el.
2020.12.11.
Következő (I/2) » A fordított világ hősei |
Ha úgy gondolja, a fentiek hasznosak, vagy érdekesek lehetnek másoknak is, kérjük ossza meg ismerőseivel, barátaival, és kedvenc Facebook csoportjaiban is.
Ha úgy gondolja, a fentiek valamiféle náci, rasszista szörnyűség, kérjük ossza meg haragosaival, ellenségeivel, és megvetett Facebook csoportjaiban is.
Ezt ide kattintva teheti meg:
Ha nem használ Facebookot, ismerőseivel az oldal linkjének bemásolásával E-mailben is megoszthatja. Köszönjük.
Bejegyzések
