Avagy: a báránnyá változott farkas
Ma már történelem, de 30 évvel ezelőtt még hétköznapi valóság volt a kommunizmusnak hívott társadalmi rendszer.
Csakhogy olyan, hogy „kommunizmus”, valójában soha nem létezett. Az egy ideológia volt, amely egy majdan eljövendő társadalmi berendezkedés alapját képezte. Egy eszme, aminek a megvalósítására törekedett a valóban regnáló rendszer: a szocializmus.
Az „Előre a kommunizmus útján!” jelszót harsogó szocializmust pedig hivatalosan nem szocializmusnak hívták.
Hanem népi demokráciának.
Bizony, a híres elnyomó rendszer, mely az idők során milliókat ölt meg, és még többet tartott nyomorban - demokráciának hívta magát.
A szocialista propaganda szerint a hatalmat sem erőszakkal szerezték és tartották meg, hanem a nép egységes akarata helyezte a szocialista pártot a kormányra. Ennek bizonyságaként a népi demokratikus szavazások mindig a népi demokrácia maximális támogatottságával zárultak. Igen, szavazás is volt. Olyan amilyen, de volt - elvégre a népszavazás a demokrácia alapját képezi. Így a népi demokráciának ez a színjáték is kihagyhatatlan részét képezte.
A névleg "Munkás-Paraszt" hatalom a látszat minden kis részletére figyelt.
A kelet-európai népi demokráciák egyhangúan egyetértettek abban, hogy a Szovjetunió, (a nagy testvér) a szocialista népi demokrácia példaképe. Természetesen a propagandák szerint a Szovjetunióban mindig mindent sokkal jobban csináltak, mint a többi országban.
A szovjet birodalom érdekeinek kiszolgálása biztosította a népi demokráciák vezetőinek hatalmát. Ha kellet, akár fegyverrel is - mint ahogy 1956-ban történt, amivel Kádár János (Magyar Szocialista Munkáspárt) népi demokratikus hatalmát biztosították. A nép akaratából, természetesen. Hogyan is máshogy...
„Szabadság, egyenlőség, testvériség! ” - hirdették politikájukról a francia forradalom jelszavát.
Ami valójában azt jelentette: „Csendben vagy és engedelmeskedsz.”
Eljött a rendszerváltás ideje, hogy a hamis népi demokráciákat valódi demokráciák váltsák le.
A fizika egyik alapvető törvényszerűsége szerint az anyag nem vész el, csak átalakul.
Attól hogy megszűnt a szocializmus, a szocialista érzelmű/beállítottságú, de főként szocialista gondolkodású emberek nem tűntek el. Átalakultak.
Innentől már nem népi demokráciának, hanem szociáldemokráciának, liberális demokráciának és hasonlóknak hívják magukat.
A történelem máskor is produkált ilyet. Magyarországon a nyilasok a világháború után Rákosi leghűbb bolsevikjei lettek. A rendszerváltás után pedig az elvhű kommunisták igazi demokratává változtak. Legalábbis saját állításaik szerint. Akiben felmerül, hogy milyen emberek azok, akik az elveiket úgy váltogatják, mint más az alsóneműjét, az csak kötekedik. Elvégre joguk van hozzá.
Nyugat-Európában eleve ismeretlen a szocializmus valódi arca. Azokban az országokban ezt kommunizmus néven hívják, de csak annyit tudnak róla, amit a saját propagandáik tudni engedtek. Így fel sem tűnik nekik, hogy szépen lassan, a Szovjetunióban kifejlesztett módszerek váltak náluk elfogadottá.
A nyugati demokráciák politikája és kommunikációja egyre inkább a szovjet módszer új változata. A tőlük keletre lévő országokban élő szövetségeseik pedig ennek tökéletes mivoltát dicsőítik.
Keleten a "kommunista" birodalom, a Szovjetunió eltűnt.
Nyugaton a "liberális" birodalom, az Európai Unió pedig - Európai Egyesült Államok néven - átszervezni szándékszik önmagát. A tagállamok közötti laza gazdasági szövetségből egyetlen, hatalmas birodalommá. Természetesen a tagországok saját akaratából és érdekéből.
Mellesleg a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, (röviden: Szovjetunió) is a tagállamok saját akaratából jött létre. Ukrajnától Kazahsztánig, Lettországtól Moldováig, mind az adott tagállam népének saját akaratából csatlakozott. Önként. Boldogan ünnepelve. És a nagy Szovjetunió részeként az élet maga volt a megvalósult mennyország, ahol részesei lehettek a szovjet csodának. Legalábbis a korabeli propaganda szerint.
Vagy mindez csupán véletlen egybeesés?
Kik is vezetik ma az Európai Uniót?
- A működést felügyelő Európai Bizottság elnöke: Jean-Claude Juncker. Luxemburg, Keresztényszociális Néppárt.
- A legnagyobb gazdasági erő révén a legbefolyásosabb: Angela Merkel. Németország, Szociáldemokrata Párt
- A második legnagyobb erő és befolyás: Emmanuel Macron. Franciaország, Szocialista Párt
Lehetne sorolni hosszan, de felesleges.
Az EU minden fontosabb posztján szocialistákat látni - akik a szociáldemokrácia és a liberális értékek zászlóvivői.
Természetesen ez a mostani (nyugati) szocializmus nem olyan, mint az a régi (keleti) szocializmus.
A propagandák szerint a nyugat-európai szocializmus, és annak tőlük keletre található követői mind azért küzdenek, hogy a „Népek Európájában” hatalmas jólét és csodálatos életforma alakuljon ki. És az nem is szocializmus. Hanem szociáldemokrácia.
Ennek hasonlatossága a Szovjetunióval csak véletlen egybeesés.
A szocialista pártok manapság néppártok. Ami nem azonos azzal a bizonyos, szocialista népi demokráciával. Mert ez nem olyan népi demokrácia. Ez másmilyen.
A "kommunista" korszakban a baloldal másmilyen baloldal volt.
Nincs már Recsk, a magyar Gulág. És nincs ÁVÓ, ami ha elvitt valakit, azt többé senki se látta. És ez hasznos dolognak számított, hiszen ezek mind a nép ellenségei voltak. Egytől egyig imperialista gazemberek. Aki ellent mert mondani, azt hamar kivégezték. Mert a nép szeretett vezére így rendelkezett. Természetesen Sztálin elvtárs elvárása alapján. Aki a legcsodálatosabb vezetőnek számított a baloldal népi demokráciájában.
Milyen szerencse, hogy a liberális demokrácia már nem ilyen! Nincs jobb és bal, csak az emberek érdeke, melyet a szociáldemokrata néppártok képviselnek. Nincs már se szocialista, se más elnyomás.
Fellélegezhetünk, hisz a múltnak a kommunista korszaka lezárult.
Vagy mégsem? Nézzük pár szembetűnő hasonlóságot:
- A liberális politikában a népnek nincsenek ellenségei. Hisz a liberalizmus maga nép, aki ellentmond az pedig náci, így nem a nép, hanem az egész emberiség ellensége. Azok pedig bármilyen büntetést megérdemelnek.
- A szólásszabadság jegyében sem bélyegeznek/büntetnek/börtönöznek be senkit, mert meg merte mondani a véleményét. Kivéve: akik gyűlöletet keltenek, uszítanak, vagy egyéb módon a „mindenek feletti” liberalizmus nemes eszméinek mondanak ellen. De azok meg is érdemlik, mert nem képesek főhajtással elfogadni mások felsőbbrendűségét.
- Nincsenek már Sztálin elvtársak. Nincs szeretett vezér, aki annyi jót tett értünk, hogy a nemzetnek minimum csodálni kell. Korunkban tőzsdespekulánsok az igazi hazafiak, még akkor is, ha a saját pénzünket is megpróbálták tönkretenni. Mert ez csak apróság, amit nem illő dolog felhozni.
- Szerencsére az EP sem olyan, mint annó a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottsága. Az EP csak és kizárólag a tagállamok érdekeiben hoz döntéseket. Akik ebben kételkednek, azok mind Magyarország jövőjét akarják aláásni.
- Nem kell egyesülnie a világ proletárjainak sem. Helyette egész Európa egyesül Afrikával és a Közel-Kelettel. És ez annyira jó és felemelő, hiszen ezzel nemcsak rászoruló embertársainkon segítünk, hanem hosszútávon saját gazdasági fellendülésünket biztosítjuk. Persze vannak gazemberek, akik mást állítanak, de azok mind a diktatórikus, népelnyomó gonosz hatalom lefizetett ügynökei.
- A kommunista rendszer egyik csökevénye, az elvtársi szolidaritás is örökre eltűnt végre. És ez jó, hiszen az csupán a szovjet vezetés érdekeit szolgálta. Manapság a politikai korrektség egészen más, hiszen a liberális demokráciában fel sem merül holmi centralizált hatalmi érdek.
- A méltán gyűlölt szovjet Pravda is eltűnt a süllyesztőben, a hazai médiák nem azt méltatják, amit ott írnak. A szovjet birodalom megsemmisült, nincsenek már nagyhatalmi érdekek. Manapság egyetlen újságíróban sem merül fel, hogy idegen érdekeket szolgáljanak írásaikkal. Csak és kizárólag a színtiszta igazság olvasható mindenhol, ami ha azonos az EU vezetősége által javasolttal, az kizárólag a véletlen műve. És azé, hogy ezek a vezetők mindenki másnál jobban ismerik, és szívükön viselik az emberek problémáit.
- A szovjet mintájú szocializmusban nem volt helye vallásnak. Az EU a szabad vallásgyakorlás otthona. Ahol minden keresztény szabadon felvállalva hitét, támogathatja a bevándorló muzulmánokat saját hitük gyakorlásában. És mutatva toleranciájukat, saját keresztény vallásuk jelképeit (szabadon) elrejthetik, vallási szokásaikat (szabadon) megszüntethetik, hiszen muzulmán barátainkat ezek zavarják, amikor az utca közepén éppen ezrével imádkoznak. Hiszen egy jó keresztény akkor is megértő, amikor egy messziről jött ember kirabolja, vagy elvágja a torkát. Szegények nem tudják, hogy ezt itt nem szabad, intolerancia elvárni tőlük, hogy betartsák a számukra idegen helyi törvényeket.
- Nincs végre elnyomás vagy kirekesztés sem. A kommunizmus jellemző konfekciói, akár az iskola köpenyek, eltűntek. Kislányok ilyen, kisfiúk olyan ruházat. Borzalmas időszak volt, szerencsére korunk csodája, a nagy gender elmélet ezt egyszer és mindenkorra eltörli. Az idejét múlt, senki által sem akart férfi-női kapcsolatok kora is lejárt végre. Mára mindenki szabadon házasodhat bárkivel, ha abból garantáltan nem lesz saját gyerek. Mert az nem kell már, hisz oly sok az afrikai árva, akiket azért valakinek illene örökbe fogadni és felnevelni.
- Az éhezés és a nélkülözés is rég megszűnt. A mocskos és elnyomó Szovjetunióval szemben az Európai Unió szívén viseli az egyes emberek sorsát, a rászorulóknak nap mint nap, külön támogatások tucatjait adja. Mindezt önzetlenül és oly nagylelkűen, hogy az a minimum, hogy minden egyéb vágyukat teljesíthessük. Aki nem ezt mondja, az csak az antidemokratikus ellenség ügynöke, akire keményen le kell sújtani. Természetesen csak és kizárólag a demokrácia védelme érdekében.
Nincs tehát ’jobb’ és ’bal’ oldal. Csak a nép, mely mára nem holmi elavult és ódon nemzet, hanem szerves része valami sokkal nagyobbnak, sokkal csodálatosabbak.
És azt, hogy ezen az úton hogyan kell járni, teljesen véletlen, hogy pont a kommunista rendszer legnagyobb kiszolgálói mutatják meg. Az is véletlen, hogy a módszerek kísértetiesen hasonlóak.
Egy dolog biztos: új, modern értelmezést nyert a régi kommunista dal:
"A párttal, a néppel egy az utunk,
A jelszavunk munka és béke"
A keletről nyugatra költözött szocializmus tehát farkasból báránnyá változott.
Hosszú az út kelettől nyugatig, miért is ne lehetne útközben ilyen változás?
Elvégre, ha a róka bundája nem vörös, hanem mondjuk fehér, fekete, ezüstszürke, vagy akár kék, akkor az már nem is róka. Hanem kismacska. Vagy fóka. De egészen biztosan nem róka, hiszen a bundája nem vörös.
A vörös rókával ellentétben a nem-vörös róka nem lop tyúkot az ólból. Az már répát eszik. Sőt. Ha a róka bundája kék, akkor nemhogy a répát sem lopja el a kertből, hanem egyenesen egy talicskányi friss répát fog becsempészni. Ajándékba, mert ő olyan jólelkű - ellentétben a vörös bundájúval.
A népdal refrénje azt mondja: "Aki eztet elhiszi szamarabb a lónál."
De ez csak egy buta gyerekdal.
Az viszont tény, hogy a Szovjetunió összes tapasztalata és módszere a nyugati szocialisták rendelkezésére áll.
Az sem kétséges, hogy ezeket fel is használják. Persze kifinomultabban és elegánsabbnak látszó módon továbbfejlesztve. De a szovjet módszer attól, hogy új és átdolgozott verziós, még szovjet módszer maradt.
Így attól, hogy a kommunista ideológiát liberális szellemiségnek, az elvtársi szolidaritást politikai korrektségnek hívják, a róka a még róka marad. Csak a bundája lett átfestve.
A szovjet és a liberális típusú szocialisták között a valódi különbség tisztán gazdasági alapú. A régiek mindent saját kézben tartva maguk működtettek a gyáraktól a mezőgazdaságig. A liberális szocialisták már nem foglalkoznak ezzel. Ők kizárólag a bankok, multinacionális cégek és egyéb milliárdosok érdekeinek maximális kiszolgálói. A politikai gépezetük fogaskerekei is ennek megfelelően forognak. Az emberek félrevezetését szolgáló véleményformáló propagandáktól a törvény szigorán át, a hatalom minden eszközét felhasználva.
Mivel nem sajátítottak ki gyárakat, nem államosítottak nagy cégeket (hiszen eszük ágában sincs ilyesmiket működtetni) sikeresen el tudják játszani azt, hogy ők egészen másféle "kommunisták".
És tényleg. A „Miénk a gyár!” és az „Azé a föld, aki megműveli!” szemlélet az „IMF-é a gyár” és a „Banké a föld, te csak bérled” jellegűvé változott.
A gyakorlatban persze ezzel ugyanúgy kisajátítanak mindent - csak már nem maguknak, hanem azoknak, akiket szolgálnak. A szovjet tagállamra jellemző, a "nagy testvér" iránti feltétlen hűség nyugati utódaikban is megmaradt - csak a "nagy testvér" cserélődött le multimilliárdosokra. De nincs ebben semmi meglepő. Ezek a szocialisták mindig szolgáltak egy náluk nagyobb hatalmat, most is szolgálnak és mindig is szolgálni fognak.
De soha nem a népet.
Azt mindig is lenézték és megvetették, érdekeit pedig semmibe vették. Az irányítást a szovjet birodalom tapasztalatai és tudástára alapján a hatalmi eszközökkel teszik.
A szovjet típusú szocialistákkal ellentétben a liberális szocialista titkolja, hogy kit szolgál. Nem véletlenül, hiszen a népnek az nem tetszene. Az ügyesen irányított népnek elég azt és úgy tudni, ahogy ők mondják. Az ellenvéleményt pedig a "hagyományos" módszerekkel el kell tüntetni.
De hiába váltotta le az állami vagyon dilettáns kezelését annak idegen kézbe adása, hiába szolgálnak új urat, hiába nevezték át az ideológiát, hiába bűvészkednek másként a szavakkal és hiába játsszák el a "nagy demokratát" - attól a róka még róka maradt.
Ahogy a farkas sem változik báránnyá.
Persze mindenkinek saját dolga eldönteni, miben hisz és mit támogat.
Albert Einstein azt mondta: „Sorsunk az lesz, amit majd megérdemlünk.”
(by L.W.L.)
Bejegyzések
