Gyerekkatonák a mai Magyarországon

Avagy az aljasság határain túl...

Egy gyermek még messze nem képes kellő módon átlátni és megérteni tetteinek esetleges következményeit, ahogy nem képes mérlegelni döntései súlyát sem.

A felelősségtudat az agy frontális lebenyével együtt, felnőttkorra fejlődik ki. A többi agyterület összehangolt (integrált) működését irányító prefrontális kéreg érettségétől függ az indulatkezelés, a rugalmas alkalmazkodás, a kiegyensúlyozott ítéletalkotás, az előrelátás, a morális szempontokat is mérlegelő döntéshozatal, az önreflexió, az empátiás és az intuitív készség is. Ezek az érett ember tulajdonságai, amelyek spontán fejlődés útján alakulnak ki.


Éppen ezért a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából meghatározó jelentőségű kategória az életkor, mely a bűnösség egyik elemét alkotja. A fiatalkorúak büntetőjogi felelősségének alapja 1908 óta az életkor, beszámítási képesség, valamint az értelmi és erkölcsi belátási képességet magába foglaló, "belátási képesség" hármasán alapszik.

A gyermekek védelme a felnőttek feladata. Aki pedig egy rá bízott gyermeket nem óv kellően, hamar börtönben találja magát. Sőt: aki bűncselekmény elkövetésére vesz rá egy gyereket, az súlyosabb ítéletet kap. És ez így van jól - legalábbis egy normális társadalomban.


Magyarországon a Büntető törvénykönyv 208. paragrafusa (Kiskorú veszélyeztetése) ezt részletezi.

208. § (1) A kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy – ideértve a szülői felügyeletet gyakorló szülő, illetve gyám élettársát, továbbá a szülői felügyeleti jogától megfosztott szülőt is, ha a kiskorúval közös háztartásban vagy egy lakásban él –, aki e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, az (1) bekezdés szerint büntetendő az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt

a) bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére, illetve züllött életmód folytatására rábír vagy rábírni törekszik,

b) bűncselekmény elkövetéséhez felajánl.

A Btk. XX. fejezete a gyermekek érdekeit sértő és a család elleni bűncselekményeket szabályozza. A család és a gyermekek védelme érdekében a büntetőjog csak másodlagos eszköz, elsősorban a magánjog, közigazgatási jog, tb jog eszközei biztosítják a társadalmi bázist. Az Alaptörvény is rögzíti, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez, védelemhez és gondoskodáshoz. Fontos megjegyezni, hogy a Be. értelmében a kiskorú sérelmére elkövetett, a gyermek érdekét sértő és a család elleni bűncselekmények miatt indított büntetőeljárást soron kívül kell lefojtatni.

Sajnos a történelem során számtalan alkalommal előfordult, hogy felnőttek gyereket küldtek harcolni.
Gyereket, aki hisz a felnőttben, viszont nemcsak a tapasztalata és a döntéshozatali képessége, de a félelemérzete is fejletlen, így könnyen félrevezethető, és bármire rávehető.


Napjainkban a dél-amerikai drogbárók kedvelt módszere, hogy 8-10 éves gyerekeket használnak bérgyilkosként. Megfelelő pszichológiai manipulációval veszik rá őket erre. Egyrészt mert a kisgyerek ott sem büntethető. Másrészt mert ugyan ki is gyanakodna egy gyerekre, így könnyen a célpont közelébe juthat.


De katonai célra is sokfelé használnak fel gyermekeket. Ezek jobbára különböző milíciák, gerillaszervezetek, katonai alakulatok, kormányzati, ellenzéki vagy magánhadseregek.
E pillanatban a világon mintegy 300 ezer gyermek teljesít fegyveres szolgálatot.

Főként Afrikában. Az európai kolonizáció alól felszabadulva a fekete kontinens egyik paradox vívmánya ugyanis éppen az, hogy véget vetett a legfiatalabbak „infantilizálásának”, vagyis annak a sajátságos európai civilizációs gyakorlatnak, amely szerint a gyerekeket életkoruknak megfelelően gyerekként kezelik.


De a gyerekkatona nem afrikai találmány.

Az orosz-afganisztáni háború idején nagyon sok, az orosz táborokba beszivárgó afgán gyermek helyezett el bombákat a katonai sátrak mellett, de az alig tizenéves öngyilkos merénylő sem volt ritka.


Az irak-iráni háborúban (1980-1988) nem volt ritka, hogy a gyalogság támadásakor az iráni sereg előtt egy sor kisgyermek menetelt iráni zászlókkal vagy Khomeini ajatollah hatalmas fényképével. Az iraki katonák pedig dilemmában voltak: vagy lelövik a gyerekeket, hogy lőhessenek a mögöttük menetelő ellenséges katonákra - vagy pedig azok odaérve hozzájuk a túlerő miatt legyőzik őket.


Kambodzsában 1975 áprilisában a vörös khmerek győzedelmeskedtek. A kommunista hatalom azonnal nekilátott a gyerekek átnevelésének, majd besorozta őket katonának. A sorozás gyakran a 10-12 évesekre is kiterjedt, akik 12-15 éves korukra a rezsim legkegyetlenebb kádereivé váltak.
A kegyetlen vörös khmer rezsim számára a fiatalok voltak a tökéletes katonák, ugyanis könnyű volt parancsokat adni nekik, és a profi átneveléses agymosás után már nem tudták, hogy mi a jó és mi a rossz. Egyszerűen csak követték a parancsokat, amiket a feletteseiktől kaptak.


A II. világháborúban számos gyermekkatona szolgált a Szovjetunió fegyveres erejében is, több esetben az árváknak szinte kötelező jelleggel csatlakozniuk kellett a Vörös Hadsereghez. Ezeket a gyermekeket az „ezred fiainak” hívták, s leginkább felderítésre küldték ki őket.

A náci Németország élen járt a gyermekek háborús foglalkoztatásában, a Hitlerjugend már fiatalon elkezdte a leendő német katonák „ideológiai felkészítését”. A németek nem egy esetben egész páncélos hadosztályokat szereltek fel 16-17 éves fiúkkal, akiknek a zöme a hitleri ifjúsági szervezetből érkezett. A háború előrehaladtával a németeknek egyre nagyobb veszteségeik keletkeztek, így a kezdetben tartalékos gyermekek gyakran éles bevetésen találhatták magukat.
Berlin ostrománál már 12 éves gyermekek is voltak a védők között.


ÉS MOST, 2018-BAN, MAGYARORSZÁGON IS GYEREKKATONÁKAT LÁTHATUNK.

Igaz, még nem felfegyverezve, még nem gyilkolásra képezve.

Ezeket a gyerekkatonákat nem a hadsereg, hanem a baloldali politika használja fel. Felnőttek, akiknek hisznek, akikben megbíznak - de ők nem óvják és védik őket, hanem saját céljaik elérése érdekében maguk elé terelik őket a politika harcmezején. Mögéjük bújnak, mint az iráni hadsereg tette.

A matematika, a történelem és az idegen nyelvek oktatása helyett a politikai nézetekkel tömik az elméjüket, ahogy a kommunista vörös khmerek, vagy akár a náci Németország tette.

Tizenéves gyerekeket küldenek harcba maguk helyett, miközben a propagandagépezetük teli torokból harsogja ennek helyességét, jogosságát és persze az ő politikai igazukat.


A maximálisan globalista érdekeket kiszolgáló, magukat "liberálisnak", "szociál demokratának", "jogvédőknek" és hasonlóknak nevező, egymással összefonódó politikai erők tehát új, látványos fegyvert vetettek be. Egyelőre "csak" tüntetésekhez.

Új fegyvert, mert az eddigi erőfeszítéseik a várt siker töredékét hozták - és nyugati gazdáik eredményeket követelnek.

Hol vannak ilyenkor a liberális jogvédők, a gyermekvédők, és egyáltalán a nagy liberális véleménymondók?
Nos, tapsolni mentek mind. Ahogy elődeik tapsoltak Rákosinak, Sztálinnak és a többi hasonló példaképüknek.

Mert számukra a gyermekek is csak eszköz, a hatalom érdekében, a globalizmus szolgálatában. Multimilliárdos politikacsináló spekulánsok pénzén.

A kommunisták és a fasiszták módszereivel, a gyermeki ártatlanságot saját érdekükben agymosással és átneveléssel kihasználva. Amit manapság érzékenyítésnek, felvilágosításnak és hasonlónak hívnak.

És a liberális toleranciának az ilyesmi nem gond.

Sőt. Ez számukra dicsőséges.

Talán nem gond, ha ezzel nem mindenki ért egyet.

(by L.W.L.)