Avagy: az előírt életmód szabadsága
Oly régóta nagy és heves viták tárgya, hogy ki mire költheti a saját pénzét. Ám az elvárt életmód valójában kié?
A proletariátus visszatért. Na nem most, hanem jó ideje, s mi több: igazából el sem tűntek.
A proletár jellemzője, hogy létezése lényegileg felesleges - ha mind eltűnne a Föld színéről, a világ szebb és boldogabb hely lenne. De nem tűnnek el, helyette ők diktálnak, és ahogy Pelikán mondta a „Tanú” c. filmben, ez a proletárdiktatúra lényege.
A proletár alaptermészete, hogy nemcsak buta, hanem igénytelen is. És ha van egy kis pénze, rögtön elszórja, mert minek az. Nem befekteti, de nem is maradandót vesz belőle: elszórja drága, különleges ételekre, bulikra, vagy wellness hétvégékre, elvégre drága helyen nem csinálni semmit sokkalta jobb, mint otthon.
De van másik véglet is. Havonta legalább egy drága koncert, minden hétvégén szórakozóhely, nem kevés és nem olcsó alkohollal, mellé rendszeresen minőségi drog stb. És persze márkás cipő, meg a legújabb iPhone telefon. Mennyi is ez évente? Hány millió olyan dologra költött forint, aminek semmi látszata nincs?
Ezért a proli, ha olyan dolgot lát, ami sokba került, elönti a gyűlölet, mert neki miért nincs olyan? Neki is kell! Alanyi jogon, mert megérdemli, hisz két füle van, mégse szatyor.
Érdekes módon, ha egy híres, amerikai zenészről van szó, annak esztelen pénzszórása és őrült szintű luxizása nem zavarja. De ott van például Jákób Zoli, meg a tűzpiros Ferrari.
Még sláger is született erről, és nem zavarja őket, Jákób Zoli nyilván Árpáddal együtt érkezett, és generációk százai által összespórolt öröksége tette őt vagyonossá, nem pedig egy nem túl régóta működő vállalkozása.
De ha egy másik, nála sokkal idősebb és sokkal régebb óta vállalkozó, ha egy Ferrarinál sokkal olcsóbb állatot vesz, akkor az végtelenül felháborító, mert hogy merészeli valaki a saját pénzét arra költeni, ami neki tetszik? Arra kell költenie, ami a proliknak tetszik, elvégre kommunizmus van. Vagy nincs. Vagy ki tudja mi van, a lényeg, hogy Tisza logó legyen rajta.
Mennyibe kerül egy Ferrari? 260 millió? És egy zebra? 2 millió? És mégis melyik magántulajdon miatt dühöngenek, és melyiket éltetik a proletárok? Hány hónapig kokainoznak ők egy zebra árából? Három? Netán négy?
Időközben Jákób Zoli vett még egy Ferrarit. De ez se zavar senkit, nyilván jó befektetés, tavasszal párzanak majd, és a tűzpiros a kéktől elleni fog 5-6 kis Ferrarit, amik 1 éven belül felnőnek, és nagy értéket fognak képviselni.
De ha egy másik vállalkozó, aki történetesen ismert politikus is, lovakat tart és tenyészt, akkor ez felháborító és megengedhetetlen luxizás, minek a ménesbirtok, dögöljön meg, mit képzel.
Tehát egy magyar vállalkozó ne merészeljen olyan dolgokat venni a pénzéből, ami neki tetszik. Az csak olyan keveseknek jár, mint Jákób Zoli, mert ő akkora ősmagyar, hogy neki alanyi jogon jár ez a kiváltság.
Mindenki más titkolja el, hogy mennyi pénze van, sőt: azt is, hogy van neki. Mert az kérem eltitkolni való, mert nyilván szégyenletes. Az a dicsőség, ha valaki egész életében semmit nem ért el azon kívül, hogy időnként berúgott, mint a csacsi, és olyankor összecsinálta a nadrágját.
Az ilyesmi jó, az rendben van, az olyan prolis. És ami nem prolis, az vérlázító, mert hogy mer valaki kockáztatni, kőkeményen hajtva pénzt keresni, hogy merészel lépésről lépésre, egyről a kettőre haladni olyan világban, amiben egy halom ostoba lumpenproletár mondja meg, hogyan kell MINDENKINEK élni.
Ez valamiért nehezen értelmezhető, mert a magántulajdon, legyen az pénz, autó vagy zebracsikó, alapvető tulajdonsága, hogy valakinek a tulajdona, és nem mindenkié. Ennél fogva a magántulajdonával elvileg azt tehet, amit akar, hisz az övé. Az övé, és nem másé. Ő dolgozott meg érte, és nem Alkesz Jóska a hajléktalanszállón.
És lám, mégis vannak, akik szerint, ha valaki jobber és magyar, ha nem úgy él, mint Alkesz Jóska, akkor ocsmány és megvetendő luxizás főbűnében leledzik, rohadjon meg, hogy merészeli.
Kádár János idején egy időben egyre többen vettek a Balatonon motorcsónakot. A főkommunistának azonban ez nem tetszett, mert megrémült, hogy elkezdenek az emberek azon gondolkodni, hogy egyes elvtársaknak miért telik ilyesmire. Hogy ezt megelőzze, rendeletileg betiltotta a motorcsónakázásokat. Mert nem baj, ha a főelvtársaknak sok pénzük van, csak az emberek ezt ne tudják meg.
Hiába van tehát sok pénze, éljen úgy, mint akinek nincs.
Érdekes módon ez a felfogás nem újkeletű. Régen is voltak olyan emberek, akik így éltek, csak akkor ez még nem volt társadalmilag elvárt. S mi több: mindenki mélyen megvetette az ilyeneket.
Molière (1622-1673) is bemutatott egy ilyet, a fickót Harpagon néven ismeri a világ.
Vettünk is a liberálisok kedvenc, a kabbalizmusból lett ezoterikusaitól egy kristálygömböt, hogy megidézzük Molière szellemét, és megtudjuk tőle, hogyan s miért kell egy magyar embernek élnie, ha netán (még) nem olyan szegény, mint a templom egere.
És a kristálygömb felberregett, és megjelent benne Molière. Lássuk, hogyan kell magyarnak lenni, az általa elmondott etalon szerint.
„A legfőbb különbség a szemlélet.
Árpád népe arannyal, ezüsttel díszített ruhákban érkezett a Kárpát-medencébe.
Évszázadokkal később Harpagon családja koszos, büdös rongyokban.
A hagyományok tisztelete fontos dolog, az adja a kultúra alapját. Hát persze hogy Harpagonék gyűlölik a szép ruhákat és díszes öltözetet.
Árpád népe senkitől sem félt.
Harpagon családja mindenkitől rettegett, pláne attól, akin látta, hogy sokkal erősebb nála. Azt gyűlölte is. És igyekezett besározni, bármiféle hazugsággal, hogy ne tűnjön különbnek nála.
Árpád népe lovon járta be a fél világot. Harpagon népe gyalog.
Hát persze hogy gyűlölik a lovakat, meg bármilyen állatot, ami arra hasonlít.
Árpán népe őszintén és nyíltan beszélt.
Harpagon családja mindig azt mondta, ami az érdekében állt.
Árpád népét szilaj életöröm jellemezte. Mindennek örültek, ami megadatott.
Harpagonék mindent gyűlölnek és pocskondiáznak, ami nem az övék. De önmagukat is gyűlölik, mert hiába a több láda arany, mégsem boldogok.
Árpád népe hamar és gyorsan katolikus lett. Nem volt nehéz, mert ez nagyon közel állt a világnézetükhöz.
Harpagon családja sosem tett ilyet. Mivel ebből nem tudtak pénzt csinálni, sosem értették a kereszténységet, hisz ami nem hoz hasznot, az felesleges. És ami felesleges, azt meg kell semmisíteni, mert mindenben csak a haszon számít.
Árpád népe a bajokat és sorscsapásokat mindig méltósággal viselte. Végtelen jajgatás helyett a károk helyrehozásával törődött.
Harpagonéknál a panaszkodás akkor is kötelező, ha már az idejét sem tudják, mikor volt valós gondjuk utoljára. Mert az állandó siránkozás pont olyan álca, mint a koldusgúnya.
Árpád népe, akár a lech-mezei (Augsburg) csatában, inkább harcolt az utolsó csepp véréig, mintsem áruló legyen.
A Harpagon családban az ilyesmi nem erény. Ők mindig azt mérlegelik, melyik hoz nagyobb hasznot: a hűség vagy az árulás. És a várható nyereségnek megfelelő döntést hoznak.
Árpád népe sosem titkolózott, sosem rejtegette milye van - hisz vagyona ott legelt körülötte a pusztán.
Harpagon családja mindig titkolózott, mert rettegtek, hogy valaki elszedi tőlük az aranyat.
Mivel gyűlölik azokat, akiknek vagyona van - hiszen az nem az övék - ha az másként él, mint ők, azt rögtön démonizálják.
Csak úgy szabad élni, mint Harpagon! - mondta Harpagon, és utódjai számára ez az etalon életmód.
Ez a szemlélet kötelező mindenkire, elvégre ez már nem Árpád népének országa, hanem Harpagon családjáé.
Ami nagy és népes család, Manhattantől az Uralig mindenhol vannak rokonaik, akikkel a „nemzetköziség” néven összefogva, együtt uralják az országok gazdaságát. Ezek a globalista családok a gazdaság mibenléte mellett azt is megmondják, mi a kultúra.
Ez a színpadi heremutogatás, és a fals hangon kornyikálva ugrálás. A tehetségtelenség dicsőítése. A kultúra arról szól, hogy Harpagon érdekeit kell támogatni, az ő igénytelenségét tükrözve. Mert Harpagon mivel gazdag, egyben okos, szép és példaértékű is.
Így mindenki ezt az életformát tartja helyesnek.
És Harpagon felesége sem él másként, csak ahogy az ura elvárja tőle.
Harpagonné nem hord ékszereket, mert azt a férje nem tudja befektetni.
Harpagonné igénytelen, hogy Harpagon mindent beforgathasson az üzletbe.
Harpagonék nem élvezik az életet, de mindent megtesznek azért, hogy mások se élvezhessék, hacsak neki abból nincs haszna.
Harpagon leányai és dédunokái is így élnek, mert ez náluk családi örökség.
Harpagon női leszármazottjai nem hordanak elegáns ruhát.
Ők arról panaszkodnak, hogy az új irodájukhoz zuhanyzó is jár. De Harpagon leányai nem zuhanyoznak, mert a víz pénzbe kerül, büdösnek lenni viszont ingyen van.
Nemhogy ékszert, de melltartót hordani is csak úri huncutság, ahogy hajat mosni is. Minek? Harpagonék nem költenek samponra, ők maximum eladják azt.
Árpád népének leányait megvetik és gyűlölik,
hisz ők még a munkahelyükön is fürdenek, elegáns ruhákat hordanak és szép ékszereket.
Harpagon egyik leánya majd megtanítja a magyar gyerekeknek, hogyan kell élni, és miért a nemzetközi GDP növekedése az egyetlen érték.
Másik leánya pedig megbünteti azokat a magyar vállalkozókat, akik az országban nem a Harpagon által elvárt olcsó és igénytelen módon dolgoztak.
Harpagonék, ha hatalomhoz jutnak, először a saját rokonaikat terrorizálják, hogy azok átálljanak hozzájuk, és így többen legyenek. Majd nekiállnak kirabolni mindenkit, aki nem az ő köreikhez tartozik. Náluk ez is családi hagyomány. Mert ami nem az övék, az csak parlagon heverő drága kincs, amit meg kell szerezni, és be kell tenni a kincsesládába.
De úgy, hogy senki ne lássa. És úgy kell élni, hogy senki se sejtse, hány mázsa arany lapul benne.
És aki másként gondolkodik, azt ki kell csinálni, majd ki kell rabolni - és akkor onnantól ő is hajléktalanként fog öltözni, mint a Harpagon család.
- Igénytelennek kell lenni, koszlottnak és büdösnek, mint a görény valaga, mert akkor senki sem gyanakszik, miközben kifosztod, és senki se irigykedik! - Mondta halálos ágyán a gyerekeinek Harpagon, és ez azóta is a legfőbb szellemi örökségük.
Ahogy az is, amit előtte mondott:
- Gyermekeim, ha egy pillanatra is boldogok vagytok, és élvezitek az életet; akkor ki viszi az üzletet?!”
Árpád népe arannyal, ezüsttel díszített ruhákban érkezett a Kárpát-medencébe.
Évszázadokkal később Harpagon családja koszos, büdös rongyokban.
A hagyományok tisztelete fontos dolog, az adja a kultúra alapját. Hát persze hogy Harpagonék gyűlölik a szép ruhákat és díszes öltözetet.
Árpád népe senkitől sem félt.
Harpagon családja mindenkitől rettegett, pláne attól, akin látta, hogy sokkal erősebb nála. Azt gyűlölte is. És igyekezett besározni, bármiféle hazugsággal, hogy ne tűnjön különbnek nála.
Árpád népe lovon járta be a fél világot. Harpagon népe gyalog.
Hát persze hogy gyűlölik a lovakat, meg bármilyen állatot, ami arra hasonlít.
Árpán népe őszintén és nyíltan beszélt.
Harpagon családja mindig azt mondta, ami az érdekében állt.
Árpád népét szilaj életöröm jellemezte. Mindennek örültek, ami megadatott.
Harpagonék mindent gyűlölnek és pocskondiáznak, ami nem az övék. De önmagukat is gyűlölik, mert hiába a több láda arany, mégsem boldogok.
Árpád népe hamar és gyorsan katolikus lett. Nem volt nehéz, mert ez nagyon közel állt a világnézetükhöz.
Harpagon családja sosem tett ilyet. Mivel ebből nem tudtak pénzt csinálni, sosem értették a kereszténységet, hisz ami nem hoz hasznot, az felesleges. És ami felesleges, azt meg kell semmisíteni, mert mindenben csak a haszon számít.
Árpád népe a bajokat és sorscsapásokat mindig méltósággal viselte. Végtelen jajgatás helyett a károk helyrehozásával törődött.
Harpagonéknál a panaszkodás akkor is kötelező, ha már az idejét sem tudják, mikor volt valós gondjuk utoljára. Mert az állandó siránkozás pont olyan álca, mint a koldusgúnya.
Árpád népe, akár a lech-mezei (Augsburg) csatában, inkább harcolt az utolsó csepp véréig, mintsem áruló legyen.
A Harpagon családban az ilyesmi nem erény. Ők mindig azt mérlegelik, melyik hoz nagyobb hasznot: a hűség vagy az árulás. És a várható nyereségnek megfelelő döntést hoznak.
Árpád népe sosem titkolózott, sosem rejtegette milye van - hisz vagyona ott legelt körülötte a pusztán.
Harpagon családja mindig titkolózott, mert rettegtek, hogy valaki elszedi tőlük az aranyat.
Mivel gyűlölik azokat, akiknek vagyona van - hiszen az nem az övék - ha az másként él, mint ők, azt rögtön démonizálják.
Csak úgy szabad élni, mint Harpagon! - mondta Harpagon, és utódjai számára ez az etalon életmód.
Ez a szemlélet kötelező mindenkire, elvégre ez már nem Árpád népének országa, hanem Harpagon családjáé.
Ami nagy és népes család, Manhattantől az Uralig mindenhol vannak rokonaik, akikkel a „nemzetköziség” néven összefogva, együtt uralják az országok gazdaságát. Ezek a globalista családok a gazdaság mibenléte mellett azt is megmondják, mi a kultúra.
Ez a színpadi heremutogatás, és a fals hangon kornyikálva ugrálás. A tehetségtelenség dicsőítése. A kultúra arról szól, hogy Harpagon érdekeit kell támogatni, az ő igénytelenségét tükrözve. Mert Harpagon mivel gazdag, egyben okos, szép és példaértékű is.
Így mindenki ezt az életformát tartja helyesnek.
Harpagon nem vesz zebrát. Harpagon befektet.
Harpagon nem költ luxusra. Harpagon kölcsönöket ad, magas kamatos kamatra.
Harpagon nem hord drága órát, ő megkérdez valakit, mennyi az idő.
Harpagon nem költ luxusra. Harpagon kölcsönöket ad, magas kamatos kamatra.
Harpagon nem hord drága órát, ő megkérdez valakit, mennyi az idő.
És Harpagon felesége sem él másként, csak ahogy az ura elvárja tőle.
Harpagonné nem hord ékszereket, mert azt a férje nem tudja befektetni.
Harpagonné igénytelen, hogy Harpagon mindent beforgathasson az üzletbe.
Harpagonék nem élvezik az életet, de mindent megtesznek azért, hogy mások se élvezhessék, hacsak neki abból nincs haszna.
Harpagon leányai és dédunokái is így élnek, mert ez náluk családi örökség.
Harpagon női leszármazottjai nem hordanak elegáns ruhát.
Ők arról panaszkodnak, hogy az új irodájukhoz zuhanyzó is jár. De Harpagon leányai nem zuhanyoznak, mert a víz pénzbe kerül, büdösnek lenni viszont ingyen van.
Nemhogy ékszert, de melltartót hordani is csak úri huncutság, ahogy hajat mosni is. Minek? Harpagonék nem költenek samponra, ők maximum eladják azt.
Árpád népének leányait megvetik és gyűlölik,
Harpagon egyik leánya majd megtanítja a magyar gyerekeknek, hogyan kell élni, és miért a nemzetközi GDP növekedése az egyetlen érték.
Másik leánya pedig megbünteti azokat a magyar vállalkozókat, akik az országban nem a Harpagon által elvárt olcsó és igénytelen módon dolgoztak.
Harpagonék, ha hatalomhoz jutnak, először a saját rokonaikat terrorizálják, hogy azok átálljanak hozzájuk, és így többen legyenek. Majd nekiállnak kirabolni mindenkit, aki nem az ő köreikhez tartozik. Náluk ez is családi hagyomány. Mert ami nem az övék, az csak parlagon heverő drága kincs, amit meg kell szerezni, és be kell tenni a kincsesládába.
De úgy, hogy senki ne lássa. És úgy kell élni, hogy senki se sejtse, hány mázsa arany lapul benne.
És aki másként gondolkodik, azt ki kell csinálni, majd ki kell rabolni - és akkor onnantól ő is hajléktalanként fog öltözni, mint a Harpagon család.
- Igénytelennek kell lenni, koszlottnak és büdösnek, mint a görény valaga, mert akkor senki sem gyanakszik, miközben kifosztod, és senki se irigykedik! - Mondta halálos ágyán a gyerekeinek Harpagon, és ez azóta is a legfőbb szellemi örökségük.
Ahogy az is, amit előtte mondott:
- Gyermekeim, ha egy pillanatra is boldogok vagytok, és élvezitek az életet; akkor ki viszi az üzletet?!”
A kristálygömb ekkor (látszik, hogy olcsó volt) túlforrósodott és szétrobbant, Molière pedig eltűnt.
Hmmm... Furcsa fickó volt ez a Molière, nem is kapott irodalmi Nobel-díjat, mint Krasznahorkai László.
Látszik, hogy csak holmi középkori sztereotípiák vezérelték, okos felvilágosult, liberális világnézet helyett.
Mindenesetre mindez nemcsak a bal-liberális táborból Tiszává lett figurák szellemisége, hanem bizony nagyon sok jobboldali is ezt harsogja egy ideje. Ferencz Orsolyától Navracsics Tiborig arról osztják az észt, hogy Árpád népének fiai és lányai úgy éljenek, ahogy azt Harpagon családja elvárja; mert ebben az országban Harpagon értékrendjéhez kell igazodni, nem holmi magyar, meg keresztény kultúra adta életmódhoz.
Elvégre a cél az, hogy mindenki nyomoronc koldussá legyen, és az ennek megfelelő életmódot mielőbb meg kell szokni. Kellenek hát az új példaképek, akiknek nemcsak a látványa, de a szaga is megmutatja, ki is az úr ebben az országban.
És aki nem tűnik Harpagonnak, azt gyűlölni kell. Ahogy Marx mondta, az ilyesmit el kell pusztítani, meg kell semmisíteni. Ahogy a kertek locsolását is, mert akinek netán pázsit, vagy élő zöldségek vannak a kertjében, az is ellensége lett Harpagonék táborának. Csak a sivatag. Csak az lehet egy kertben. Mert azt látva, egy rajta koszos, büdös rongyokban járó Harpagon életmódú européer már nem kirívó jelenség.
De nyilván csak Molière szerint.
(by L.W.L.)
2026.08.30.
2026.08.30.
A témához hasonló, előző bejegyzések:
- 2026.07.29. A végtelen kisebb, mint 12
Avagy: a 12 éves korlátozás bővítésének javaslata. (megnyitom)
Avagy: a 12 éves korlátozás bővítésének javaslata. (megnyitom)
- 2025.12.27. Zavaros a Tisza: egyszerre jobb-, és baloldali?
Avagy: a jobber kommunista hétköznapjai. (megnyitom)
Avagy: a jobber kommunista hétköznapjai. (megnyitom)
- 2025.10.04. A „Zsoltibácsizós” hazugságel-Látók misztikus háttere
Avagy: a szekták és a politika. (megnyitom)
Avagy: a szekták és a politika. (megnyitom)
Bejegyzések
