A jóemberkedők kézikönyve

Avagy: a becsületes gengszterek és a filantrópfóbia bűne.

A baloldal folyamatosan fejlődik. Az elmúlt 100 évben a kommunizmus útját járó különböző szocializmusokra folyamatosan, futónövényként felcsavarodó kozmopolita liberalizmus olyan nagy gondolkodókat és önfeláldozó hősöket(?!) tud felmutatni, mint Lenin, Sztálin, Pol Pot, stb.

Idővel az új generáció új módszereket teremtett, a tömeggyilkos drogbáró Pablo Escobar liberális parlamenti képviselő és nagy filantróp lett, az országok sorsát rontó tőzsdecápa pedig napjaink leghíresebb jóembere. Ó, természetesen neki aztán semmi köze ahhoz, hogy Amerika lángokban áll, hiszen egy jóember csak jó dolgokat tesz. (Erről már előzőleg részletesen itt írtunk: BLM)

Ám ahhoz, hogy valaki nagy tiszteletnek örvendő filantróp legyen, akinek minden szava drága kincs, elég sok mindent le kell tenni az asztalra. Először is rengeteg pénzt kell keresni, közben nem lebukni és nem börtönbe kerülni, aztán ...

A XX. század végére nagyot változott a világ, melyet mára a haladó gondolkodású maffiafőnökök ki is használnak.
Ki jó ember és ki jóembereskedő? Mi dönti el, hogy valaki gengszter vagy tisztességes úriember? Hogy tényleg minden csupán pénzkérdés lett-e, arról lentebb átnézünk néhány tényt. Nem lesz rövid...

Ám előtte, hogy érthetőbb legyen mindez, kezdjük egy könnyed iróniával.
Úgy is mondhatnánk, hogy a képzeletbeli "Hogyan légy sikeres gengszterfőnök" c. kézikönyvbe új fejezet került:

A népszerűség ára
a XXI. században

Virágzik a drogüzlet? Sok pénzt hoz a fegyverkereskedelem? Sikeres tőzsdecápa, vagy ingatlanhiéna lettél? Az emberkereskedő és/vagy szervkereskedő bizniszt tolod? Védelmi pénzt szedsz, vagy lányokat futtatsz? Netán hamisítasz, vagy csempészkedsz? Sikeres emberrabló, esetleg profi tolvaj vagy?
De közben eleged van hatóságoktól való rettegésből? Felháborít a rendőrök zaklatása, vagy a bíróságok fenyegetése? Szeretnél úgy gengszterkedni, hogy közben nyugodtan alhass? Akarod mindezt úgy csinálni, hogy mindenki azt higgye, tisztességes vállalkozó vagy, akit csak az irigyei próbálnak bemocskolni?

S mi több: akarod hogy senki se kritizálhasson, téged mindig mindenkinek csak dicsérni legyen szabad? Vágj bele már most, mert ez a lehetőség számodra is elérhető!

A bal-liberális tábor bemutatja:

Filantróp legyél, ne sóher!

Ne légy sóher! A nyereséged egy részét ne csak az üzletbe forgasd vissza, hanem a jó híredre, fedhetetlenségedbe is. Az alábbi 10 ponttal a gengszter bizniszed biztonságát örökön tartóra építheted.


1.) Ne légy sóher!
Adakozz bőkezűen jótékony célokra. Lehet az akár az "Északi-sarkon megfagyott bálnákat kiolvasztó alapítvány" is, kezdetben teljesen mindegy mire adakozol, lényeg hogy adakozz. Később már úgyis tudni fogod, mi az aktuális favorit. A lényeg: hitesd el a világgal, hogy te jó ember vagy. S mi több: nagyon jó ember. Ritka nagyon jó ember. Példaértékűen nagyon jó ember.


2.) Ne légy sóher!
Mit sem ér a sok adomány, ha nem tud róla senki. Kezdetben újságírókat, később egész újságokat, rádiókat, tévéket is finanszírozz. Ne csak alkalmanként, hanem folyamatosan fizess nekik, így bármikor és bármennyiszer úgy fognak tudósítani rólad, ahogy az a lehető legjobb neked.

Fizess külön prémiumot olyankor, amikor a kreatív képzeletüket használva a dicsőítésedre olyan dolgokat írnak rólad, aminek semmi köze a valósághoz. Hozz létre alapítványokat is arra, hogy időről időre kitüntessék a legjobb médiaszakembereid. E kitüntetés járjon sok pénzzel! Ez mindig inspirálni fogja a többieket arra, hogy még jobban és még többet tegyenek meg érted.


3.) Ne légy sóher!
Hozz létre hangzatos célokért küzdő civil szervezeteket. Ezek látszólag hivatalosan, csakis törvényes módon működjenek az elnyomottak érdekeiért. A szegénység elleni küzdelem, az emberi jogok védelme és hasonló célkitűzések mindig szimpátiát keltenek.
Fontos, hogy legyen köztük olyan is, amelyik nagyon jól hangzó ideológiát hirdet, a világ jobbá tételéért.

Támogass színházakat, filmstúdiókat és könyvkiadókat is - de csak olyanokat, akikkel a civil szervezeteid lebeszélték, hogy cserébe népszerűsíteni fogják az általad képviselt ideológiát.

Idővel igyekezz minden lehetséges társadalmi kisebbséget, elnyomást stb. te magad képviselni, mindegyikre legalább egy civil, csak tőled nem független szervezetet létrehozva.

De a civil szervezeteid dolgozóinak mindezek mellett munkaköri kötelessége legyen a te érdeked is védeni. Amint valaki keresztbe próbál tenni neked, ők minden jogi-, és médiaerővel támadják meg az illetőt. Erről természetesen hosszan és alaposan tudósítsanak az újságjaid, rádióid, tévéid mindegyike. A civil szervezeteid munkatársai mindig találjanak csodálatosan hangzó indokokat arra, hogy akire megharagudtál, miért elnyomó gazember, pontosan hogyan tiporja az alapvető emberi jogokat, miként sanyargatja a kisebbségben vagy a szegénységben élőket. Legyen mindez kihegyezve arra, hogy ebben nincs semmi személyes, ez csak arról szól, hogy te olyan ritka jó ember vagy, aki mindig kiáll az igazságtalanságok ellen.


4.) Ne légy sóher!
A 2.) és 3.) pontban foglaltakhoz próbáld mindig a legjobbakat alkalmazni. Ha már több a profi, mint a munkakör, mielőbb szerezz nekik hasonló, a te érdekeltségedhez tartozó állást - és amíg ez folyamatban van, támogasd őket némi pénzzel. Ezért (is) örökre hálásak lesznek neked, és később mindenben számíthatsz majd rájuk.

A 2.) és 3.) pontban foglalkoztatottaknak időről időre tarts továbbképzéseket, hogy önállóan is mindig naprakészen tudják képviselni az érdekeidet. Tökéletes megoldás, ha már a pályakezdőket is te oktatod arra, (neked!!!) mi a jó és mi nem. Az a legjobb, ha az oktatókat is a te embereid oktatják - ezért támogasd a neked dolgozó tanárszövetségeket, iskolákat stb. is.


5.) Ne légy sóher!
Ne feledd: Al Capone maradi és szűk látókörű volt, ő csak a rendőröket tartotta a zsebében. Így végül adócsalásért bebörtönözték. Tanulj az esetből, te a rendőrök és minden rád veszélyes hivatal főnökeit (IS) tartsd a zsebedben - tehát ne csak rendőrőrsöket, hanem politikai pártokat IS vegyél. Ha jól csinálod, egy idő után már nem is kell a rendőrökre költened, a politikai befolyásod pont elég ellenük. S mi több: egy idő után annyi rendőrt, bírót stb. ölethetsz meg, amennyit csak kedved tartja.

Hatalmas összegekkel támogass hát minden esélyes képviselőjelöltet, aki cserébe legalább egy részét hajlandó megtenni annak, amit elvársz tőle. Így amelyikük bejut a parlamentbe, kiemelten fog képviselni téged. Amelyik nem jutott be, az sem kidobott pénz, hiszen legközelebb még bejuthat, de addig sem hangoskodik a te érdekeid ellen.


6.) Ne légy sóher!
A politikában ne csak a kampányt támogasd! A médiáid és a civil szervezeteid támogassák a zsebedben tartott pártok munkáját is, és folyamatosan támadják azok ellenfeleit is! Elvégre sokba került neked hogy bejutottak a parlamentbe, szánj pénzt arra is, hogy ott megerősödhessenek. Hosszútávon ez a szimbiózis nagyon jövedelmező lesz mindkettőtöknek.

Szánj pénzt arra is, hogy a te pénzed költő politikusokat a civil szervezeteid védelmezzék, médiáid pedig sztárolják és dicsőítsék őket. Hidd el, a neked köszönhető jó hírnév nekik új szavazókat jelent, így a hálájuk nem marad el. Ha mégis, figyelmeztesd őket arra, hogy nemcsak dicsérni, hanem szidni és bemocskolni is tudsz valakit - csak rajtad áll, hogy kivel melyiket alkalmazod.

Gondoskodj róla, hogy ezt soha ne felejtsék el. Időről időre fitogtasd meg milyen az, amikor a neked dolgozó civil szervezetek, médiák és politikusok együtt sújtanak le valakire. Ez a te munkásaidnak ökle, ha úgy tetszik: a te munkásöklöd. Ne feledd közben minden bűneiteket rákenni az ellenfeleitekre. Aztán kövess el még egy bűnt, és kend rájuk azt is.


7.) Ne légy sóher!
Ha valamelyik veled szimbiózisban lévő párt kormányra kerül, ne dőlj hátra, ekkor kell igazán befektetned!

Érd el, hogy médiáid és civil szervezeteid minél nagyobb állami támogatásokat kapjanak. Ne feledd: minél több pénzt tolsz be ezért, hosszútávon annál kevesebbet kell ezek fenntartására költened. Ne félj, mindig van erre jó magyarázat. Kulcsszavaid legyenek: demokrácia, jogállam, emberi jogok, független szakértelem, fékek és ellensúlyok, szegények és elnyomottak védelme stb.

Pörgesd meg a te óhajod és érdekeid szerinti új jogszabályok létrehozását, a meglévők módosítását.
Most végre törvényesítheted amit csinálsz, hivatalossá válhat a gengszter-bizniszed, nem kell többé attól rettegned hogy a hatóságok összeomlasztják amit felépítettél, hiszen immár - még ha háttérből is - te magad vagy a hatóság.
Ha már legalizáltad a drogkereskedelmet vagy az emberkereskedelmet vagy bármit, amivel a gengsztereid a vagyonodat növelik, ne dőlj hátra! Ne feledd: semmi nem tart örökké. Ezért a veled szimbiózisban lévő kormánnyal összefogva tegyél meg mindent azért is, hogy az ő és a te ellenségeid egyszer s mindenkorra megsemmisüljenek.

Ne légy sóher, fektess be! Igyekezz minél több állami tulajdont megvenni szemtelenül olcsón. Innentől az államnak ezekből már nem lesz nyeresége, így idővel egyre kevesebb pénze lesz. Légy nagylelkű! Adj pénzt az államnak kölcsön, olyan kamatra, amivel aztán a sokszorosát kapod vissza. Ne feledd: az uzsorakamat csak a kisembereknél bűn, ha te és így csinálod, az jóemberség, ami tovább növeli filantrópságod piedesztálját. Ráadásul ezzel új irányból is hivatalossá válik a kormányra gyakorolt befolyásod.

Közben növeld a befolyásos barátaid körét is, a fentiek segítségével juttasd őket is óriási pénzekhez - így mások pénzével a saját kartelled növeled, multinacionális cégektől a legismertebb színészekig egyre többen és többen állnak majd a világ elé hogy elmondják: nálad jobb ember, nagyobb filantróp nincs ezen a világon.

Mindig tartsd szem előtt, hogy bármikor elárulhatnak és hátba támadhatnak. Ezért lépésről lépésre érd el, hogy a törvényalkotás, a gazdasági döntések stb. ne a kormány, hanem a te, saját civil szervezeteid hatásköre legyen. Van az a plusz pénz, amivel meg tudod győzni az amúgy is a zsebedben tartott politikusokat arról, hogy ez nekik is jó, mert kisebb a felelősségük, ráadásul ez így sokkal demokratikusabb, kisebb a korrupció esélye, sokkal inkább érvényesülnek az emberek érdekei stb., tehát ez maga a jogállami demokrácia csimborasszója.


8.) Ne légy sóher!
Soha nincs olyan, hogy "Kész vagyok, hátradőlhetek!" A bővítésekre fordított kiadás hosszútávon a nyereséget növeli!
Vegyél meg vagy hozz létre új és új médiákat és civil szervezeteket! Mindig igyekezz minél több politikust megnyerni magadnak, mindegy hogy melyik pártnak tagja. A lényeg, hogy ha kell, képviselje az érdekeidet. Nyugodj meg, pénz-, és hataloméhes ember mindig van, ezek pedig nem szégyenlősek, bármire készek. Amelyik mégsem, ne ess kétségbe:

zsarolással kézben tartani valakit sokkal olcsóbb, mint folyamatosan pénzelni.

Költs tehát sokat jó magánnyomozókra, esetleg titkosszolgálati információkra - hidd el megéri, az ilyesmi hosszútávon mindig jövedelmező.


9.) Ne légy sóher!
Nagy üzletnél csak a még nagyobb üzlet nyereségesebb. Miért kellene csak egy országban gengszterkedned? Miután elérted, hogy bármit tegyél is más országokban, a saját országod nem fog nekik kiadni, kezdj el terjeszkedni.

Ne feledd: lassan járj, tovább érsz, esetedben tovább élsz. Lépésről lépésre építsd fel más országokban is az 1-8 pontokban foglaltakat.
Nyugodj meg, csak a legelső volt a legnehezebb. A többinél a nemzetközi globalizmus a segítségedre lesz, és az egyik országbeli szervezeteid tevékenységét mindenben segíteni fogják a másik országban működő szervezeteid. Ez a politikára is igaz, így a világ összes országában a veled szövetséges politikusok hatalmas plusz támogatáshoz jutnak, amiért mindig rendkívül hálásak lesznek neked.


10.) Ne légy sóher!
Ne feledd soha: a demokrácia a legjobb barátod. Ennek lehetőségei nélkül már az elején lefejeztek volna, de a jog és a törvény fel-, és kihasználásával teljesen mindegy, hogy melyik (általad is támogatott) párt kerül hatalomra, valójában mindig te irányítasz. Az emberek meg hadd szavazgassanak akikre csak megengeded, legalább örülnek hogy milyen jól működik a jogállam.

Ha jól csináltad, egy idő után már senki nem mer neked keresztbe tenni, mert akkora a világszerte kiépített befolyásod, hogy egyetlen szavaddal kormányokat buktatsz meg, országok gazdaságát zúzod a csődbe, forradalmakat robbantasz ki. Ugyan melyik politikus lenne olyan őrült, hogy szembeszálljon az akaratoddal?

De soha ne feledd: nem csak politikusok vannak, hanem különböző ideológiák is, amelyek képesek a te akaratoddal ellentétesen befolyásolni egyesek gondolkodását!
Hirdess háborút az ilyen ideológiák ellen, tégy meg mindent az eltörlésükért. A politikus barátaid örömmel dolgoznak majd ezen a civil szervezeteiddel együtt, hiszen ez nekik is érdekük, ezek rájuk is veszélyesek. Ezért legyenek ezek az ideológiák mind idejét múltak, vagy gonoszak. Bélyeg mindig van bőven, lényeg hogy tüntesd fel ezeket nácinak, vagy még rosszabbnak.
Emlékezz: csak az az ideológia lehet elfogadható, amibe bele lehet kalapálni a te érdekeid maximális kiszolgálását!

Elvégre a világ háttérből történő irányítása nem tréfadolog, számodra itt a lét a tét, ebben a versenyben csak egy maradhat.

Ha az 1-9. pontban írtakat jól csináltad, és eleget költesz arra, hogy folyamatosan bővüljön és növekedjen a hálózatod, már csak egy ellenséged maradt: Isten.
Ne ess kétségbe, szállj szembe vele is. Finanszírozz tévé és mozifilmeket, melyekben lebuzizod, zárasd be a templomait, döntsd le a szobrait, hirdess háborút bigott és fanatikus követői ellen, elvégre ők akadályozzák azt a demokráciát, ami valójában te magad vagy.

Ha ez is megvolt, elmondhatod: "Az (összes) állam én vagyok!", "Isten is én vagyok!".

Az utolsó teendőd tehát az összes eddigiből következik: védd meg azt, ami a tiéd, ne hagyj esélyt annak, hogy mindez összedőljön és holmi közönséges gengszterként börtönben végezd.

Hirdess könyörtelen és megalkuvást nem tűrő háborút minden téren azok ellen, akik nem veled vannak.

Természetesen az igazságosság és a demokrácia nevében, a világbéke eléréséért, a kivétel nélkül mindenki számára csodás és boldog jövőért, aminek kimagasló alakja te vagy:

A (legeslegjobb) JÓEMBER.

De azért hagyd meg a vallásos emberek hitét is, csak az imáik szövegét módosítsd:
- Dicsértessék a filantróp!
- Jogállamban, ámen.

A világtörténelem telis-tele van a bal-liberálisok
fenti módszer szerint dolgozó filantrópjaival.


Ott van például a kolumbiai filantróp, Pablo Escobar, aki szociális lakásokat, iskolákat és kórházakat épített, mellé munkát adott a szegényeknek. Növekvő népszerűségével Medellín polgármestere, majd a liberális párt képviselőjeként szenátor lett a kolumbiai parlamentben.
Az újságok által „Paisa Robin Hood”-nak hívott úriembernek civil szervezete is volt: a Medellín (drog)kartell.

Ó igen, hiszen mindeközben a világ kokainkereskedelmének 80%-át ő irányította, ami a legjobb időszakában napi 60 millió dolláros profitot termelt. A szegények érdekei mellett nyilván nem véletlenül állt ki (sikerrel!!!) amellett, hogy Kolumbia ne engedjen az amerikai agressziónak, az USA-ba érkező égbe szökő kokainszállítmányok felelőseit ne adják ki az amcsiknak.

Dél-Amerikában (főként a nyomornegyedek lakói) sokan ma is hősként emlékeznek rá, szülővárosában, Medellínben a szegényebb emberek félistenként tisztelik a nevét. Elvégre az, hogy gyakorlatilag kisebb forradalmat robbantott ki, a terrorizmus módszereivel magánháborúzott a kolumbiai kormány ellen, csupán apróság. Persze Escobar úr a nyilvánosság elé tárt kommunikációjában mindez nem róla szólt, hanem a szegénység felszámolásáról, a nyomorban élők felemeléséről. S mi több: az egész mögött nem is ő állt, ez csak az elnyomottak kétségbeesett lázadása stb.
„A terrorizmus a szegények atombombája!” - Mondta egyik nyilatkozatában.

Megjegyzés:
Vajon ma, pár évtizeddel később, BLM mozgalom néven nem ugyanezt az "Escobar módszert" látjuk, csak újragondolt változatban?

Az Escobart dicsőítők szemében az is lényegtelen, hogy hány embert öletett meg - az a pár tízezer ember, aki az ő tevékenységének köszönhette a halálát igazán semmiség ahhoz a sok maradandó jó dologhoz képest, amiket Kolumbiának adott. És hogy rendőrök, bírók és ügyészek százait gyilkoltatta meg, szintén apróság, elvégre ezek csak a hatalom bérencei voltak. Ráadásul jó pénzt fizetett ezért a szegények közül választott bérgyilkosoknak, pénzhez juttatva ezzel oly sok nélkülöző családot. Amúgy meg drogfutárnak lenni is munka, ahogy egy parancsra bárkit bármikor agyonlövő privát milícia fegyveresének lenni is az. Miért baj az, ha valaki munkát ad a szegényeknek?

Escobar-kultusz napjainkban,
a sarki zöldségesnél. (Fotó: AFP)

Na jó, Escobar úr átlagembereket is öletett szép számmal, pl. az építészt, akit azért lövetett le mert súlyos építési hibát vétett - de hát nem kell hibázni. Ott a fickó aki meglopta, ezért kezét-lábát összekötözve az úszómedencéjébe fojtották a vendégei szórakoztatására - de amúgy is miféle dolog egy filantróptól lopni?!
És ott van még az az X ezer másik ember akiket megöletett, kit így, ki úgy, sokszor láncfűrésszel elevenen feldarabolva - de hát szórakozás is kell néha a sok munka mellett. Az a pár tízezer ember, akit nem közvetlenül ő öletett meg, de szintén miatta halt meg, szóra sem érdemes, hiszen nem lehet mindenki tökéletes, még egy filantróp sem. Egyébként is: csak az nem hibázik aki nem dolgozik.


És amúgy is: nem illendő mások magánéletében vájkálni, és nem ildomos azt nézni honnan van a pénze, ha egyszer filantróp, akkor csak és kizárólag azt kell nézni, milyen jó dolgokat tett.

Ezt egy másik filantróp, George Soros "Krétakörös" támogatottja, Gulyás Marci már részletesen kifejtette a róla szóló videójában.

„Soros csak egy ártalmatlan öregember!” - Mondta pár éve Bokros Lajos az ATV-ben. Meg azt is, hogy "Soros becsületes módon szerezte a vagyonát, ő egy tisztességes üzletember." - És láss csodát: nem pirult el közben. Majd azzal folytatta, hogy: "Ennek soha, senki nem bizonyította az ellenkezőjét." - Miközben ekkorra már jogerős volt ellene a franciaországi ítélet valutaspekulációs bűntettért, Magyarországnak is kifizette az OTP bank részvényeinek illegális támadásáért kapott bírságot, a Fülöp-szigeteken elfogató parancs volt ellene, stb., stb., stb...
A Bokros-csomag megalkotója, a Dávid Ibolya féle MDF miniszterelnök-jelöltje a vele készült riportban egy dolgot felejtett el megemlíteni: azt, hogy ő maga is közgazdaságtant tanít a CEU-n, ami köztudottan nem állami intézmény. S mi több: egy időben ő volt eme George Soros által alapított Közép-európai Egyetem (Central European University) vezérigazgatója is.

„Kevesen tettek Budapestért annyit, mint Soros György!” – Áradozott nem is oly rég a liberális Demszky Gábor, volt főpolgármester is.


Persze Escobar úrral ellentétben Soros úr nem drogkereskedő. Tőzsdei trükkökkel másokat tönkretenni nem bűn, országok pénzének megtámadásával óriási károkat és nyomort okozni csupán figyelmetlenség, hiszen a valutaspekuláció egy demokratikus üzletág, forradalmak kirobbantásával ezrek halálát okozni pedig maga a demokrácia.
A migrációra épülő óriásira növekedett üzletágak mindegyike merő humanitárius cselekedet. A 9 hónapos baba abortálása sem plusz bevétel a szervkereskedelemnek, hanem emberi jog. S mi több: Soros úr maga az emberi jog alfája és omegája. Aki mást mond az meg náci. (George Sorosról és szervezetéről a BLM mozgalom kapcsán már részletesen írtunk itt)


De ne feledjük, voltak bal-liberális filantrópok Ázsiában is. Ott van a kambodzsai Szaloth Szár, aki Párizsba ment elektrotechnikát tanulni - de ez nem sikerült túl jól neki, kb. minden vizsgáján elhasalt. De sebaj, nem ment hiába, Párizsban végül a marxizmust tanulta meg. Hazatérve neki is látott Kambodzsa felszabadításának, új időket hozott, melyhez illően új (francia) nevet is választott: ő lett "Politique Potentielle", ami magyarul olyasmit jelent, hogy „Rátermett Politikus”.
Persze ez így túl hosszú lenne, így ennek rövidítése lett a neve:

Pol Pot.

A Franciaországból hazatérő, párizsi szabadkőművesek által támogatott, rátermett politikus pedig bebizonyította rátermettségét: híveivel és toborzott seregével a dzsungelből indított totális offenzívával elfoglalta az országot.

Ezután a vörös khmerek élén nekiállt megvalósítani
a "Szabadság, egyenlőség, testvériség" eszmei országát,
létrehozva a tökéletes (értsd: teljesen, 100%-ban megvalósított) kommunizmust.

Megszüntette a pénzt és a magántulajdont, mindenkinek teljesen egyformán és egyenlően semmije sem volt és nem is lehetett. A renitenseket (akár egy szemüveg vagy karóra birtoklásáért) azonnal kivégezték.
Megszűnt az ipar, kiürültek a városok, mindenkinek a rizsföldeken kellett egyformán, egyenlően dolgozni egész nap, az önállóvá vált, felszabadult Kambodzsa csodás jövőjéért, amit Pol Pot egymaga képviselt. Természetesen mindenkinek szabad volt mindezeknek nagyon örülni. A felügyeletet az „idősebb testvérek”-nek hívott káderek látták el - vagyis azok a khmerek, akik a gépkarabély lövésre alkalmas végén álltak.

Börtönök, haláltáborok, átnevelő táborok nyelték és tüntették el az embereket. Ártatlan civilek, nők és gyermekek haltak kínhalált. A világ pedig ölbe tett kézzel nézte ezt a népirtást. Elvégre Pol Pot baloldali volt, tökéletes kommunista, miért is kellene belebrekegni eme nagyszerű ember dolgaiba?
Végül szomszédja, Vietnam vetett véget a „Rátermett Politikus” uralmának. Ó, nem, nem a népirtás miatt, hanem mert Pol Pot közben úgy döntött, a náluk sehogy sem dübörgő gazdaság miatti hiányt Vietnam elfoglalásával állítja helyre. Ezt pedig a Vietnamiak nem vették jó néven, inkább elfoglalták Kambodzsát. Miután visszakergették Pol Pot elvtársat a dzsungelbe, nekik tetsző, általuk kijelölt vezetőkkel működő, szocialista Kambodzsát hagytak maguk után.

Kambodzsának Pol Pot uralma előtt 8 millió lakosa volt. A mindössze 4 évig tartó uralma alatt ez 5 millióra csökkent.
A 3 millió ember halála ellenére, mivel Pol Pot elvtárs alapvetően a baloldal jóembere volt, afféle kommunista filantróp, ágyban, párnák közt halt meg, senki nem vonta felelősségre, nem állították bíróság elé sem.

„A lelkiismeretem tiszta. Mindent, amit tettem, csakis a kambodzsai emberekért tettem.” - nyilatkozta egy interjúban, nem sokkal a halála előtt.

(Jelzem, nekünk is van Párizsból jött „Rátermett Politikusunk”. Fekete-Győr Andrásnak hívják.)

Persze persze, sokan erre azt mondják Pol Pot nem volt igazi filantróp, mert nem adakozott a köz javára, akár Lenin, akinek az "életműve" hasonló volt. Ez igaz is. Tényleg nem adakozott. Bár ha úgy nézzük, az ország minden vagyona és élelme az övé volt, így mikor élelmet osztott, az ő szempontjából éppen adakozott.


De azért vannak még, akik a sajátjukból adakoznak. Napjaink egyik ismert filantrópja például Mark Elliot Zuckerberg, a Facebook tulajdonosa. Zuckerberg úr nem vágyott nagyra, nem akart többet, mint a világ legnagyobb (és aztán lényegében egyetlen) közösségi oldalának tulajdonosa lenni, annak minden előnyét élvezve.
"Szerénység, elvtársak. Ha valamit igazán becsülök magamban, az a szerénység!" - Mondta Bástya elvtárs a Tanú c. filmben, és Zuckerberg úr a becsvágyról alkotott mottója is hasonló lehet.

Csakhogy készült róla egy film, Social Network – A közösségi háló címmel, melynek alapjául Ben Mezrich "Véletlenül milliárdos" című regénye szolgált. Zuckerberg úrnak sem a film nem esett jól, sem az, ami utána jött. Elég kellemetlen volt számára, hogy elterjedt róla: a Facebookos alapötlet és ez az egész vállalkozás induláskor nem az övé volt. Ő csak becsatlakozott, aztán olyan ügyesen kiebrudalta és kisemmizte a többieket, hogy végül már csak ő maradt.
Hááát, a baloldal már csak ilyen... Sztálin is kivégeztette az összes régi harcostársát, hogy aztán egyedül uralkodjon a Szovjetunión.

Zuckerberg úr azonban nem esett kétsége. Amikor a róla kiderült dolgok miatt a Facebook részvényei elkezdtek lezuhanni a semmibe, fogta a magánvagyonát, és annak jelentős részét jótékony célokra adományozta.
És hopsz: ezzel rögtön filantróp lett, a részvények árai rögvest emelkedni kezdtek, és már senki nem néz rá rossz szemmel holmi régi bűnökért, hiszen ő egy

FILANTRÓP

Azóta a Facebook üzletben létrehozott cenzúrabizottsággal becsatlakozott George Soros hálózatába, így többé sem politikai támadás, sem egyéb nagy gond nem érheti, a két nagy filantróp pedig immáron együtt harcolhat a demokráciáért. Hurrá.

Japánban is vannak hasonló, nagy és tiszteletreméltó szervezetek. Ilyen például a Yamaguchi-gumi, melynek vezetője 2005-től a nagytiszteletű Kenicsi Sinoda úr. Ezt a nagy hagyományokkal rendelkező szervezetet még 1915-ben alapították, akkor még kóbei dokkmunkások szakszervezeteként bejegyezve. Azóta hatalmas nagyvállalattá nőtte ki magát, a japán vállalkozások értékesítési listáján a 8. helyen áll. Éves jövedelme 80 milliárd dollár, ami megegyezik Thaiföld egészének költségvetésével. Mivel a Yamaguchi-gumi a modern vállalkozások sikeres üzleti modelljét alkalmazza, természetesen nem csak Japánban működnek, hanem sok ázsiai ország mellett pl. az Amerikai Egyesült Államokban is.
Japánban jelen vannak a kormányban, a tőzsdén, a bankszektorban és az ingatlanpiacon is.
Az emberek ismerik és kedvelik őket, hiszen a vagyonukból gyakran költenek a rászorulók megsegítésére is. Cunamik és földrengések alkalmával általában sokkal hamarabb érkeznek ki, mint az állam szervezetei, embereket mentenek ki, segélycsomagokat visznek a rászorulóknak, stb. Kétségtelen tény, hogy mindennél gyorsabb, szervezettebb és átfogóbb segítségük sokszor létfontosságú a katasztrófák áldozatainak. Önzetlenségük nem áll itt meg, ha a területeiken valami köztörvényes bűncselekmény történik (pl. rablás) a Yamaguchi-gumi emberei sokszor még a rendőröknél is hamarabb érkeznek a helyszínre, és ők fogják el és viszik a rendőrösre az elkövetőt.

Ugye, milyen nagyszerű szervezet? Ha valaki abban a ritka megtiszteltetésben részesül, hogy személyesen beszélhet az elnökükkel, nem véletlen hajol meg előtte nagyon mélyen. Ellenkező esetben azonnal levágná a fejét Kenicsi Sinoda úr testőrségének valamelyik poszt-szamurája. Ugyanis a Yamaguchi-gumi egy jakuza klán, s mi több: az egyik legnagyobb bűnszervezet a világon. Noha csak 30 ezer taggal rendelkeznek, a világ leggazdagabb gengszterei közé tartoznak.
Zsarolás, szerencsejáték, szexipar, fegyver-, és kábítószer-kereskedelem, emberkereskedelem, prostitúció és pénzmosás, valamint az ingatlan-, és építőipari tevékenységek mellett ingatlanmanipulációs bűncselekmények sokasága fűződik hozzájuk.
Ezek mellett rengeteg tőzsdei bűnügyben is központi szerepet játszanak.
Mindezt úgy, hogy egy nagyváros közepén lévő felhőkarcolóban működik a központjuk, törvényesen bejegyezve a nevükre, a főbejárat felett hatalmas táblán a nevük. (Mellesleg az összes többi jakuza klán is így működik.)
Minden reggel itt, a teljesen hivatalos székhelyükön kezdik a napot a helyi gengsztereik. Itt kapják meg a napi teendőt - ki megy védelmi pénzt szedni, kinek kit kell ma agyonlőni stb.
Nincs itt semmi takargatnivaló, a magazinok is rendszeresen írnak az aktuális tevékenységeikről. Persze csak a legális, meg szép és jó dolgaikról. Aki mást próbálna írni róluk az egyrészt nem jelenik meg, másrészt az ilyesmire vetemedő újságíró hipp-hopp eltűnik.

Megjegyzés:

Képzeljük el, hogy a Japán kormány megpróbálná bezáratni a Yamaguchi klánt.
Vajon hány (száz)ezren tüntetnének az utcákon dühödten ordítva, hogy a mocskos hatalmi gépezet hogy merészel ilyet tenni a kóbei földrengés károsultjainak megmentőjével?
Hiszen ők jóemberek, a 2011-es földrengés és szökőár sújtotta Tohoku-ban is elsőként érkeztek megmenteni és élelemmel stb. segíteni az embereket...

Persze a maffia nem ázsiai találmány.


Az orosz Solntsevskaya Bratva a világ leggazdagabb bűnszervezete. Ezt viszont nem egyetlen banda, hanem 10 kisebb csoport alkotja, és egy rendszeresen ülésező 12 fős igazgató tanács irányítja. Nemcsak erőforrásaikat, hanem - afféle kommunista szindikátusként - a bevételeiket is megosztják egymás között.
Főként drogkereskedelemmel és embercsempészettel foglalkoznak, de jelentős pénzeket szednek össze tőzsdei csalásokkal is.

A világ legnagyobb hálózatát működtetve a föld minden kontinensén jelen vannak. Bár ők a leghatalmasabb orosz szindikátus, kevesebb mint 10 ezer taggal rendelkeznek. Elképesztően sikeres tevékenységükhöz nagyban hozzájárul az, hogy nem verik fogukhoz a garast, amikor politikusokat, bírókat, rendőröket stb. kell megvásárolni - világszerte.


De ne hagyjuk ki az olaszokat sem, ott van pl. dél-olaszországi 'Ndrangheta. Nevük a görög andros agathos, a „jó ember” kifejezésből származik. A nevük alapján csakis filantrópokból álló, calabriai központú szervezet a világ egyik legnagyobb maffiaszervezete. Bár nem olyan híres, mint a szicíliai Cosa nostra, de sokkal zártabb és jelenleg a legbefolyásosabb.
A hatalmi struktúra terén, akár a Solntsevskaya Bratva, ez sem piramisrendszerű. A ’ndrangheta-csoportok zárt körűek, kizárólag vérségi kapcsolatokon alapulnak. Körülbelül 50-200 klán alkotja. Olaszországon kívül a ’ndrangheta 400 fontos szervezettel rendelkezik, 30 különböző országban, 60 ezer fővel.
Gazdasági tevékenysége a fegyvercsempészet, a zsarolás, az uzsora, a prostitúció, a pénzmosás, a hamisítás és az emberkereskedelem mellett a hulladékártalmatlanítás is. Ez utóbbit teljesen hivatalos engedélyekkel végzi, csak épp a kivitelezés illegális, fittyet hányva minden EU előírásnak simán elégetik mindet, ami folyamatosan óriási környezetkárosítással jár évek óta. Mellesleg ez a biznisz nyilván kapcsolatos a holttestek eltüntetésével is.

A ’ndrangheta illegális nyereségét törvényes ingatlan-, és pénzügyi tevékenységekbe fekteti. Ez utóbbit jellemzően tőzsdei csalásokkal növeli.
Az olasz hatóságok 2013-ban 53 milliárd eurós forgalmat becsültek a „calabriai jómeberek” bűnszervezeténél.
E mellett persze a nemzetközi kábítószer-kereskedelemben is érdekeltek. Az olasz kutatók becslése szerint az európai kokain 80%-a az 'Ndrangheta fennhatósága alá tartozó Gioia Tauro (calabriai város) kikötőjén halad át.
Ugyanis Pablo Escobar halálával a nemzetközi kokainüzlet nem szűnt meg. Helyét a mexikói Sinaloa Cartel vette át, vezetője Joaquín Archivaldo Guzmán Loera, avagy El Chapo, a "Köpcös", aki jelenleg a börtönből irányítja a kábítószer-birodalmát.



Ha annó Dél-Amerikában Pablo Escobar (avagy: „El Patrón”) nem olyan heves, és a politikai karrierjét is pont olyan precizitással építi fel mint a drogüzletét, nem bukik bele. Nem kellett volna lemondania szenátori bársonyszékéről, és végül nem lőtte volna le egy kolumbiai és amerikai kommandósokból álló osztag.
Lassabban és megfontoltabban haladva, több pénzt fektetve a politikába elérte volna célját, és Kolumbia elnöke ma ő lenne - vagy valaki olyan, aki neki dolgozik. A minisztériumokat a civil szervezete, a Medellín kartell irányítaná. Az ország zászlajára pedig felkerülhetett volna egy kokaincserje, és ma Kolumbiában államilag támogatott, legális tevékenység lenne a kokaintermesztés és az azzal való kereskedelem. Természetesen tudósok tucatjai bizonyították volna be, hogy a kokain egészséges és tele van vitaminnal, a kokain hosszú életet biztosít, a kokain gyógyít, a kokain táplál, a kokaintól kisimul az arcbőr, és a kokainnak semmiféle káros következménye nincs, sőt: a kokaintól a gyerek is nagyra nő, így a drogliberalizáció az egyik legnagyobb áldás a társadalomnak.

Megjegyzés:

Amennyiben Szaddám Huszein nem lett volna sóher arra, hogy pár 10 milliárdot adományozzon amerikai alapítványoknak jótékony célokra, később senki nem hitte volna el, hogy ő nem jó ember. Akkor talán még ma is élne, és a NATO biztosítaná Irak hatalmát Kuvait felett. Mára pedig ő lehetne térség legnagyobb, filantróp államférfija.

Ha Oszáma bin Láden jobban ismerte volna Amerikát és a bal-liberálissá vált nyugat gondolkodását, az Egyesült Államok ellen elkövetett, 2995 áldozatot követelő 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után (előtt/közben) milliárdokat adományozott volna különböző jótékony célokra. Ha így tesz, most ő is nyilván filantróp lenne, az al-Káida pedig egy olyan legális civil szervezet, ami fennkölt és nagyszerű dolgokért ténykedik nap mint nap, az ENSZ és a demokratikus jogállamok támogatásával.

Érdemes megfigyelni azt is, hogy 1989-ben Pablo Escobar a világ 7. leggazdagabb embere volt, 2,7 milliárd dolláros vagyonával.
2017-ben George Soros a magánvagyonából 18 milliárd dollárt tett be az Open Society Foundations (Nyílt Társadalom Alapítványok) szervezetébe, így hivatalosan a magánvagyona mindössze 8 milliárd dollárra csökkent, amivel ebben az évben csak a világ 218. leggazdagabb embere.
2018-ban Mark Zuckerberg 67,3 milliárd dollárral a világ 8. leggazdagabb embere.

Megjegyzés:

Nincs abban semmi meglepő, hogy Zuckerberg úr bankszámláján sokkal több pénz van, mint Soros úrén. Hiszen egyikük csak "sóher és átgondolatlanul nyerészkedik", a másikuk viszont professzionális szinten ismeri és alkalmazza a fenti, "Filantróp legyél, ne sóher!" résznél írottak mind a 10 pontját. Az eredmény magáért beszél, gyakorlatilag ha Soros úr egyet csettint, Zuckerberg úr (is) vigyázzban áll.

Mint látjuk, manapság egyre többen vannak akik tudják, mi a népszerűség ára. Pontosabban: mennyi. Fillérre pontosan...

1989-ben a 7. leggazdagabb 2,7 milliárd, 29 évvel később, 2018-ban 67,3 milliárd már csak a 8. leggazdagabb. Hogy az amerikai dollár vesztett ennyit az értékéből, vagy a filantrópok dolgoznak sokkal többet, esetleg a globalizmus és a kozmopolita terjeszkedés ennyire jó üzlet, mindenki maga döntse el.

Persze a filantrópok sem képesek elérni mindent, ha nincs meg hozzá a politikai támogatottságuk. Pablo Escobar felajánlotta a kolumbiai kormánynak, hogy kifizeti Kolumbia teljes államadósságát - ha cserébe leszállnak róla és civil szervezetéről, a Medellín kartellről. De nem fogadták el.
A magyarországi rendszerváltás után George Soros felajánlotta a magyar kormánynak, hogy kifizeti a teljes államadósságot - gyakorlatilag a bankszektorért és pár egyéb "apróságért" cserébe. De nem fogadták el.


Nagyszerű dolog a bal-liberális demokrácia, különösen azoknak, akik betartják a játékszabályait, és magukénak érzik a fenti, "Filantróp legyél, ne sóher!" résznél írottak 10 pontját. Mert akkor nincs gond sem a hírnévvel, sem a politikai támogatottsággal.

Megjegyzés:

A nyilvánosan elérhető adatok szerint 2014-től 2019-ig több mint 20 alkalommal volt hivatalos találkozója George Sorosnak a legfontosabb uniós biztosokkal. Hogy mire fel, vagy hogy miről volt szó, még a magyar kormány kérdésére sem volt hajlandó elárulni az Európai Unió vezetősége.

Karikatúra az EP
érdekképviseletéről

Nyugati karikatúra a "független-objektív"
liberális világ működéséről"

Nem is értem, miért kezd manapság azonnal kavarogni a gyomrom, ha csak meghallom a "demokratikus jogállam" kifejezést, és azt sem értem, miért van rögvest hányingerem a filantrópoktól, sőt: magától a "filantróp" szótól is. Elvégre egy nemzetközivé nőtt bűnszervezet már nem bűnszervezet, hanem nemzetközi demokrácia.

A Nyílt Társadalom Alapítvány
nemzetközi hálózata

A Nyílt Társadalom Alapítvány
főbb érdekeltségei Magyarországon

Bizonyára bennem van a hiba, hiszen a filantrópok a világ legjobb emberei, és amúgy sem ildomos azt nézni, honnan van a vagyonuk, vagy mit csinálnak két jótékonykodás közben. Ez az ő dolguk! Ők jóemberek, a mi dolgunk szabad akaratunkból, feltétel nélkül szabadon követni őket.

Aki ezzel nem ért egyet, az kérem az emberi jóságot képviselő jóembereket gyűlölő, beteges és gonosz filantrópfób. Természetesen a filantróp civil szervezeteire (és a civil szervezeteinek civil szervezeteire) is ugyanez vonatkozik. Aki egy ilyen szervezetet vegzál, az szintén filantrópfób.
Az ilyen renitensek pont olyan neonácik, mint a homofóbok vagy az iszlamofóbok stb., stb., stb. Ilyesmit egy jól működő demokrácia nem tűrhet el.

Már csak az a kérdés, kik végeznek majd a renitensekkel. Szemlátomást elég sok jelentkező van rá.

(by L.W.L.)
2020.05.29.

A témához hasonló, előző bejegyzés:

- 2020.06.14. A "Black Lives Matter" titkai
Avagy: álszentek a színfalak mögött. (megnyitom)