Avagy: aktuális érdekekkel az örökérvényű hittételek ellen.
Ahol nincs egység, ott megjelenik a kétség. Szomorú tény, hogy egy katolikus ünnepnapon is van olyan pap, aki önmagát helyezve Jézus fölé, a vele egyet nem értőket nyilvánosan gyalázza.
Nem nyugaton. Itt, Magyarországon.
Hogy ez miként és miért lehetséges, vissza kell mennünk a kezdetekhez, hogy megértsük. Nem Ádámhoz és Évához, csak a múlt század közepéig - amikor olyan szintű változások indultak el, melyek mára a római katolikus egyház hanyatlását okozták. Ennek a hanyatlásnak okozói és képviselői most öntelten döngetik a mellüket, paphoz méltatlan módon pocskondiázva főként azokat, akik szintén papok - csak nem óhajtanak a tönkretételben segíteni.
Mivel olvasóink zöme nem római katolikus, vagy ha igen, sok teológiai ténnyel nincsenek tisztában, így ez (nem) kissé hosszú lesz - de (talán) mindenki számára érdekes, és főleg informatív. És nem csak azért, mert erről nem olvasni az újságokban, hanem azért is, mert rámutat arra is, hogy hazánk és az EU közötti politikai viták háttérében milyen erők vannak még, a brüsszeli üresfejű liberális politikusokon kívül.
A hol bőröndökben, hol „mikroadomány” néven érkezett dollármillióknak hódoló Brüsszeliták tevékenysége nem újdonság. A hollywoodi filmekből ránk ömlő woke népszerűsítés sem, amit a hazai színházakban az Alföldi Róberthez hasonlók „alkotásaiban” láthatunk.
Nagyokat csodálkozunk, amikor egy nyugati keresztény pap (vagy lelkész) iszlám, és/vagy LMBTQI(wxyz) rajongását látjuk egy hírben - és közben nem is sejtjük, hogy mindez itt, Magyarországon is teret nyert az egyházakban, csak épp a médiában erről senki nem beszél.
A háttérben nálunk olyan emberek képviselik ezt az irányt, akik pont az ellenkező tevékenységért kaptak pénzt és befolyást.
De kezdjük az elején...
Tartalom:
-
- A miserend hitvitája
- Mi a modernizmus?
- Korunk modernistái
- Veszprém...
- Trientizmus kontra Pajorizmus?!
- Régiségverseny?
- Hit és tisztelet
- Lehet-e magyar, aki konzervatív?
- Mindenszentek és a szentek
- Ki eretnek, és ki nem az?
- Miért van egyre kevesebb katolikus?
- Konklúzió
- A miserend hitvitája
A média önnön szenzációhajhász, pillanatnyi érdekei folyamatosan saját szájíz szerint szoktak félremagyarázni egyházzal, hittel, Vatikánnal, vagy akár magával a pápával kapcsolatos eseményeket.
Ilyen volt pl. a „melegházasság” kérdése, amire Ferenc pápa azt mondta, hogy a polgári (tehát világi, és nem vallási) jogalkotóknak kellene erre jogszerű, élettársi megoldást találni, mert az ilyen házasság a katolikus egyház számára nem elfogadható. És hopp, máris újságcikkek tucatjai állították, hogy a pápa elfogadja a melegházasságot - és ezzel a hazugsággal boldogan mérgezték az emberek tudatát.
Megjegyzés
Pedig a dezinformációk helyett írhattak volna arról is, hogy az LMBTQI(wxyz) aktus elfogadhatatlan minden, a Szentírást komolyan vevő keresztény számára. Hiszen ez több helyen is megírt, félreérthetetlen bűn, és egy folytatólagosan bűnben leledző kapcsolatot az Egyház semmiféle módon nem támogathat.
(Esetleg arra az érdekes tényre is kitérhettek volna, hogy amennyiben egy politikai irány kereszténységgel ellentétes dolgot enged, akkor - elvileg - ezt a politikát egyetlen keresztény egyház sem támogathatná.)
Pedig a dezinformációk helyett írhattak volna arról is, hogy az LMBTQI(wxyz) aktus elfogadhatatlan minden, a Szentírást komolyan vevő keresztény számára. Hiszen ez több helyen is megírt, félreérthetetlen bűn, és egy folytatólagosan bűnben leledző kapcsolatot az Egyház semmiféle módon nem támogathat.
(Esetleg arra az érdekes tényre is kitérhettek volna, hogy amennyiben egy politikai irány kereszténységgel ellentétes dolgot enged, akkor - elvileg - ezt a politikát egyetlen keresztény egyház sem támogathatná.)
Az ateisták már a jakobinusok óta a legkülönfélébb hazugságok terjesztése mellett igyekeztek fizikailag is elpusztítani a katolikus egyházat. S mi több, a jakobinusok ki is találtak egy saját vallást, a „Legfőbb Lény Egyháza” néven, aminek Robespierre lett a főpapja. Aztán a kommunizmus is ezt a gondolatiságot folytatta, vallásként kezelték (és kezelik ma is) az általuk kitalált ideológiáikat, és azóta is támadják az egyházat, ahol csak érik. Ahogy Marx megmondta nekik: „A vallást le kell rombolni, meg kell semmisíteni”.
Ezt látva azt hinnénk, hogy a kereszténységnek a nem vallásos (vagy eltérő vallású, mint pl. az iszlám) körökből vannak ellenségei.
De sajnos ezek az ellenségek már régen beszivárogtak az egyházakba, és belülről is igyekeznek széttépni és megsemmisíteni azt.
De sajnos ezek az ellenségek már régen beszivárogtak az egyházakba, és belülről is igyekeznek széttépni és megsemmisíteni azt.
Mivel a katolikus egyház a legnagyobb és a legerősebb a keresztény egyházak közül, a beszivárgók itt tolonganak a legtöbben.
A katolikus egyház 2000 évét pont az adta, hogy hittételei örökérvényűek, és nem az aktuális dolgokról szóltak. A régi nem eldobandó ósdi régiségként, hanem alapként szolgált, melyet csak bővítettek és fejlesztettek a későbbi századok.
Jézus szavait az apostolok közvetítették, majd az alapító egyházatyák, aztán a szentek, és a különböző - az adott korban felmerült - kérdések tisztázását szolgáló zsinatok, amelyek kivétel nélkül így működtek. És persze voltak reformok, de kizárólag ezen szellemiségnek megfelelően. (Ahogy Jézus is mondta: „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni”. Lásd pl. ide kattintva)
Egészen 1965-ig. Ekkor a II. világháború, és az azt követő események sokakban riadalmat keltettek. Nem csoda, hiszen Sztálin és követői lelkesen irtották a papokat - szó szerint, nem átvitt értelemben. És (bár erről manapság nem szoktak beszélni) Hitler is gyűlölte a kereszténységet, ők ugyanis egy okkult, mindenhonnan összeollózott pogányságokból általuk kreált árja maszlagot favorizálták.
Az egyre inkább kereszténységgyűlölővé váló világ komoly kihívást jelentett (és jelent ma is), amire a katolikus egyház megpróbált valamiféle hasznos megoldást találni. Ez volt a megbékélés, melynek lényege, hogy elég volt a világégésekből, népirtásokból és háborúkból, a különböző vallású emberek igazán megpróbálhatnának békésen egymás mellett élni. (Milyen érdekesen hasonlító gondolat a neoliberális Karl Popper féle 1943-ban kiadott „Nyílt Társadalom” elképzeléshez… Csak ez a zsinaton nem arról szólt, hogy egy utcában éljenek a muszlimok és a keresztények.)
Ennek a gondolatnak a szellemiségében jött létre 3 évig tartó előkészület után a II. vatikáni zsinat, mely 1962-től 1965-ig terjedő négy év mindegyikének őszén lett megtartva.
Jelentős fejlesztéseket hozott a doktrínákban és a gyakorlatban: a liturgia átfogó reformja; a megújult teológia, a kinyilatkoztatás, az egyház és a világ közötti kapcsolatok, az ökumenizmus terén, a nem keresztény vallások és a vallásszabadság új megközelítéseivel.
A zsinat körül a teológusok két, egymással szembenálló tábora bontakozott ki:
- progresszívok (haladók), akik azt akarták, hogy az egyház levetkőzze feudális megkötöttségeit, hogy beilleszkedjen a modern világba és egyben hangoztatták az egyház korszerűsítésének gondolatát.
- integristák (konzervatívok), akik nem kérnek a változásból, elítéltek minden új próbálkozást, szembeszálltak minden reformtörekvéssel és megalkuvónak tartottak mindenkit, aki a legkisebb kritikával illette az egyház múltját vagy jelenét.
(Wikipédia: II. vatikáni zsinat)
- progresszívok (haladók), akik azt akarták, hogy az egyház levetkőzze feudális megkötöttségeit, hogy beilleszkedjen a modern világba és egyben hangoztatták az egyház korszerűsítésének gondolatát.
- integristák (konzervatívok), akik nem kérnek a változásból, elítéltek minden új próbálkozást, szembeszálltak minden reformtörekvéssel és megalkuvónak tartottak mindenkit, aki a legkisebb kritikával illette az egyház múltját vagy jelenét.
Lettek külső változások. 1970-ben megváltozott a miserend, bekerült a katolikus templomokba a „Luther asztal”, de alapvetően a mindenkivel történő megbékélés szemlélete csak ajánlás volt, és nem kötelező.
Megjegyzés
Ugyanezen zsinat a latin nyelv minél szélesebb körökben való tanítását is ajánlotta.
Ezzel ugyanis elejét lehetne venni sok olyan vitának, amik alapja az, hogy egyesek elhazudják a latin nyelven leírtakat. Ha sok átlagember tudna latinul, ez nem lenne lehetséges.
Érdekes, hogy eme ajánlást egyik ország sem kívánta megvalósítani.
Ugyanezen zsinat a latin nyelv minél szélesebb körökben való tanítását is ajánlotta.
Ezzel ugyanis elejét lehetne venni sok olyan vitának, amik alapja az, hogy egyesek elhazudják a latin nyelven leírtakat. Ha sok átlagember tudna latinul, ez nem lenne lehetséges.
Érdekes, hogy eme ajánlást egyik ország sem kívánta megvalósítani.
Tipikus példa minderre az is, hogy az új, vagy a régi, latin (avagy római) rítusú misék legyenek tartva.
Ez utóbbit ugyanis az 1545-1563 közötti a trienti zsinat (más néven tridenti zsinat vagy trentói zsinat, latinul: Concilium Tridentinum) örökérvényűnek nyilvánította. Nem véletlenül, ugyanis ez a típusú liturgia volt a legtöbb katolikus területen szokásban, több mint ezer éve. (Erről a wikipédián bővebben itt)
Máig tartó, komoly hitviták forrása lett az új miserend. A „régi (trienti) rítust” („Vetus Ordo-t”) vagy pedig az „Új mise”, avagy „Modern mise” („Novus Ordo”).
Bár a hagyományos vetus ordót 2007-ig csak püspöki engedéllyel lehetett bemutatni, ekkor azonban maga XVI. Benedek pápa törölte el ezt a kritériumot, és bátorított minden papot a régi rítus, a „római rítus rendkívüli formája” elsajátítására. Benedek pápa szerint a rítus két formája gazdagítani tudja egymást.
Ő ezt így magyarázta: „Hogy azok a hívek, akik a hagyományos formák segítségével tértek meg, és élik hitéletüket, ne azt érezzék, hogy ilyen vitákba kell bekapcsolódniuk, hanem hogy a Katolikus Egyház egészének lettek részei.”
Ez ma is ugyanígy érvényes.
Tehát paptól, vagy katolikus közösségtől függ, hogy a régi vagy az új liturgiát használja - annak megfelelően, hogy mennyire elhivatott, és milyen mély a hite abban, hogy a templomba nem előadást megy nézni, hanem valóban Istenhez járul, maximális alázattal a szívében.
Nincs ebben semmi meglepő. Régen a liturgiák is világszerte eltértek. A katolikus egyházon belül sok szerzetesrend is működik, Bencések és Ferencesek, Jezsuiták, a(z egyetlen) egyetlen magyar alapítású Pálosok, stb. Ugyanígy az apácák is, Boldogasszony Iskolanővérek, Szent Orsolya-rend, stb. (Bővebben lásd ide kattintva)
De léteznek papi rendek is, mint pl. az 1988-ban, II. János Pál pápa engedélyével alapított Szent Péter Papi Testvérület. Az ilyen rendek hagyománya egészen a X. századra nyúlik vissza. (Lásd: confraternitas)
E mellett különféle, egyszerű hívőkből álló, egyházon belüli (lelkiségi) mozgalmak, mint pl. a karizmatikusoké.
Tehát a hívek annak megfelelően élhetnek ugyanannak a katolikus hitnek, amit elhivatottságuk szerint megfelelőnek tartanak.
Nincs ebben semmi meglepő. Régen a liturgiák is világszerte eltértek. A katolikus egyházon belül sok szerzetesrend is működik, Bencések és Ferencesek, Jezsuiták, a(z egyetlen) egyetlen magyar alapítású Pálosok, stb. Ugyanígy az apácák is, Boldogasszony Iskolanővérek, Szent Orsolya-rend, stb. (Bővebben lásd ide kattintva)
De léteznek papi rendek is, mint pl. az 1988-ban, II. János Pál pápa engedélyével alapított Szent Péter Papi Testvérület. Az ilyen rendek hagyománya egészen a X. századra nyúlik vissza. (Lásd: confraternitas)
E mellett különféle, egyszerű hívőkből álló, egyházon belüli (lelkiségi) mozgalmak, mint pl. a karizmatikusoké.
Tehát a hívek annak megfelelően élhetnek ugyanannak a katolikus hitnek, amit elhivatottságuk szerint megfelelőnek tartanak.
A vita ezzel le is lenne zárva - de csak lenne. Ugyanis a megbékélés jegyében a katolikus egyházba beszivárgó, majd beépülő, és ott a világi érdekeket képviselő személyek mára az egyházon belül hibrid háborút vívnak új és még újabb modernizálásért, pont úgy, mint a világi életben látni a politika terén.
Pedig e kettőnek nem lenne szabad egymáshoz kapcsolódnia, a politika és a világnézeti változások nem Isten, hanem egy adott kor társadalmának akarata és vágyai.
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Mi a modernizmus?
A katolikus egyháznak első perctől megvoltak a maga ellenségei. Kezdetben Júdea rabbijai, aztán a Római Birodalom, majd a mai ezoterikusok elődei, az önmaguk által kitalált, kamu evangéliumokat (apokrifek) mutogató gnosztikusok, akik kifacsart és elferdített dolgokat hazudtak „eltitkolt” tudásnak.
A 6. században jött Mohamed, és az iszlám előbb a Közel-Keletet, majd a 8. században az Ibériai-félszigetet is elfoglalta - ahonnan csak a 16. században sikerült teljesen kiűzni őket.
A 12. században főleg a német területeken terjedt el a luciferiánusok mozgalma, akik Isten helyett a vele szemben álló Lucifert tisztelték és imádták.
A 13. század első felében a pápák kérésére a magyar seregek többször indultak el Bosznia ellen, az ottani bogumil eretnekség visszaszorítására. A bogumilisták azt hirdették, hogy a sátán alkotta az embert, így őt kell imádni.
Aztán jöttek a 13. században és a 14. század elején Nyugat- és Közép-Európában széles körben terjedő, a katolikus egyházat másolni próbáló, ám annak tanait elferdítő mozgalmak. Résztvevői különbözőképpen nevezték magukat: begináknak, begardoknak, lollardoknak, stb.
A franciáknál a 13. század elején jelent meg az amalrikianizmus. Ez a kereszténységet pogány transzcendentális filozófiával vegyítő mozgalom volt, hívei „a Szentlélek fivéreinek és nővéreinek” nevezték magukat. Elutasították az egyházi szertartásokat, elítélték az egyházi szentségeket, a szentek és a relikviák tiszteletét. Tagadták a magántulajdont, azt állították, hogy minden mindenkié.
Ezt a lényegileg őskommunista, (vagy ősközösségi?) társaságot az 1210. évi párizsi és az 1215. évi lateráni zsinatokon alaposan megvizsgálták, és elítélték. A pápaság utasította az egyházat, hogy törölje el őket a föld színéről.
De jöttek helyettük mások és máshol.
Keleten többek között a paulikiánusok, majd később a bogumilok voltak a nevezetesebb eretnek csoportok, nyugaton pedig a 12. századtól az arnoldisták, humiliátusok, petrobrusiánusok, katárok (katharok), valdensek, majd a lollardok és más kisebb mozgalmak újították fel a tiltott eszméket, amelyek már a későbbi huszitizmus és a reformáció előkészítői voltak.
16. század: reformáció, protestantizmus, vallásháborúk - és a katolikus ellenreformáció. Ebből a célból ült össze a római katolikus tridenti zsinat (Concilium Tridentinum) 1545-ben.
A 18. századi Franciaországban a jakobinusok, miközben önfeledten gyilkolták a klérusok (papok, szerzetesek, apácák) ezreit, létrehozták (és kötelezővé tették) az általuk kitalált vallásukat, a „Legfőbb Lény Egyháza” néven. A főpapjuk Maximilien Robespierre lett.
Majd jött az újkor, új ötletekkel és új módszerekkel.
A 19. század végén jött létre a maguknak az ókatolikus nevet adó egyház, melynek bár sosem volt sok híve, mára ez is rohamosan csökken. Ez a Magyarországon is meglévő társaság az LMBTQI(wxyz) és minden modern ötlet lelkes támogatója.
A szabadkőművesség a 19. század végére már jelentős méretű volt, komoly kapcsolatokkal és mindenhová elérő befolyással.
új egyház létrehozása lett,
hanem a meglévő(k) kisajátítása.
És ezzel megjelent a katolikus egyházban a
mely a hagyományos katolikus tanítás újraértelmezésére, és az egyház megreformálására törekedett.
Ez a teológusok szerint a liberális protestantizmusnak feleltethető meg, amely a 21. századra ökumenikus hagyománnyá vált.
Ennek a kb. 150 évvel ezelőtt feltűnt, modernizálásra vágyó, a Római Katolikus Egyházon belüli szervezetnek több iránya és vezetője is volt, akik összefogva igyekeztek minél erősebbnek látszani.
A modernizmust X. Piusz pápa, Pascendi Dominici gregis nevű enciklikája (1907) határozottan elítélte. X. Piusz pápa 1914-ben hunyt el, az Egyház pedig 1951-ben Boldoggá nyilvánította, majd 1954-ben szentté avatta.
Szent X. Piusz pápa a fent említett enciklikában többek között a következőket jelentette ki:
„A modernizmus okai, erkölcsi okok: kíváncsiság, kevélység”
„ Modernista szándékok:
- Minél jobban tanulmányozzák a természettudományokat, annál kevésbé érdeklődnek, illetve elhanyagolják a magasabb tanulmányokat.
- Vak szeretettel keresik az újdonságokban az igazságot a tudomány nevében, ott keresik az örök igazságot, ahol nincs, és azt utasítják el ahol az örök igazság van.
- A fejlődést teszik meg törvényként, amelynek alárendelik a Bibliát és a szent dolgokat is.
- Az Egyház tekintélyét ellentétbe állítják a hívők vallásos érzésének szabadságával. Így a vallási öntudat alárendeltje az Egyház, és nem pásztora.
- Az államot el akarják választani az Egyháztól, a katolikust az állampolgártól.
- A nemzeti és családelemek kiküszöbölésével, egy új haladó világnézetű ember a példakép”
Ismerősnek tűnő dolgok? Pedig nem most, hanem 1907-ben íródott.
És hogy ezen modernista törekvések ne tudjanak érvényesülni, 1910. szeptember 1-jén bevezetett egy kötelező, anti-modernista esküt, amellyel minden katolikus püspököt, papot és tanárt arra kötelezett, hogy világosan, a megfogalmazott hit szövegére esküdjenek fel.
Az eskü mindaddig érvényben maradt, amíg VI. Pál pápa a II. vatikáni zsinat hatására el nem törölte, 1967-ben.
Megjegyzés
VI. Pál pápát 2014-ben Ferenc pápa boldoggá, majd 2018-ban szenté avatta.
Ő volt az a pápa, aki az ÁVH által félig agyonvert, megkínzott, koncepciós perekkel alázott, tiszteletreméltó Mindszenty József bíborost, Esztergom érsekét, Magyarország utolsó hercegprímását egy Kádár Jánossal kötött alku fejében, 1974-ben végleg cserbenhagyta. (Bővebben lásd ide kattintva.)
VI. Pál pápát 2014-ben Ferenc pápa boldoggá, majd 2018-ban szenté avatta.
Ő volt az a pápa, aki az ÁVH által félig agyonvert, megkínzott, koncepciós perekkel alázott, tiszteletreméltó Mindszenty József bíborost, Esztergom érsekét, Magyarország utolsó hercegprímását egy Kádár Jánossal kötött alku fejében, 1974-ben végleg cserbenhagyta. (Bővebben lásd ide kattintva.)
1965 óta sok víz lefolyt a Tevere folyón, és sok minden változott.
hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat,
hogy fülüket csiklandoztassák.
Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.
Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat,
teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat.”
(Pál apostol 2. levele Timóteushoz)
Mára 4 nagy erő feszíti szét belülről a katolikus egyházat:
- Marxisták. Ez főleg a dél-amerikai országokban erős. Kifelejtik Marx tanaiból annak brutális vallásgyűlöletét és a százmillió meggyilkolt embert, mint ennek következményét. Ők remekül szót értenek az ateistákkal - ilyenek voltak nálunk a Rákosi Mátyás féle békepapok - innen származik a „Jézus is baloldali volt” című teljesen eszement és hazug narratíva. Ennek magyarországi képviselője Márki-Zay Péter, akinek egyik szava üti a másikat, de mellé legalább a keresztény gondolkodást és értékeket is. (Ezt részleteztük a „Keresztény-e MZP” című, 4 részes sorozatunkban.)
- Progresszívek. Magyarországon ennek Perintfalvi Rita a legfőbb képviselője (Felszabtér), de Németországban már a papság minden vezetője ezt az irányt viszi. (Lásd pl. ide kattintva)
Ők is korunk békepapjai. Ez az alternatívból lett progresszív irány az újpogány New Age (ezoterika) mellett a szivárványos LMBTQI(wxyz) korszellem szerinti elvárásait követeli.
Ezek egy része az univerzum energiáiról és varázserejű erőterekről beszél. De mindegyikük a homoszexuális és a leszbikus kapcsolatok mindenféle vállfaját dicsőíti, és ezek elfogadását követelik - noha mindez a Bibliában, az Ószövetségben és az Újszövetségben is egyértelműen tiltott, természetellenes mivolta miatt. De a progresszíveknek az Isten alkotta világ a természetellenes, és az általuk kitaláltat akarják isteninek beállítani.
Ők is korunk békepapjai. Ez az alternatívból lett progresszív irány az újpogány New Age (ezoterika) mellett a szivárványos LMBTQI(wxyz) korszellem szerinti elvárásait követeli.
Ezek egy része az univerzum energiáiról és varázserejű erőterekről beszél. De mindegyikük a homoszexuális és a leszbikus kapcsolatok mindenféle vállfaját dicsőíti, és ezek elfogadását követelik - noha mindez a Bibliában, az Ószövetségben és az Újszövetségben is egyértelműen tiltott, természetellenes mivolta miatt. De a progresszíveknek az Isten alkotta világ a természetellenes, és az általuk kitaláltat akarják isteninek beállítani.
E kettő a baloldal iránya. A marxistából indult Hodász András, aki először vitázott a progresszívekkel, majd közéjük állt, végül feladta papi munkáját (munkakörét, mert ez neki nem hivatása volt), és elment bármixernek, és azóta homoszexuális kapcsolatban él. Ő a fenti két csoport eleven etalonja, mibenlétük példája.
- Hitetlenek. Ez a kategória az előző kettőnél is rosszabb, azoknak ugyanis van valamiféle (torz) világképe és ideológiája. De ennek a kategóriának ez sincs, ahogy hite sem. A papi hivatást jól fizető és biztos munkakörnek tartják, megtartják a miséket, gyóntatnak, de közben igyekeznek mindenkivel jóban lenni. És főként az aktuális hatalomhoz törleszkedni extra juttatásokért és anyagi javakért. Mindegy, milyen áron és mindegy, mit kell tenni cserébe - ők csak beszélnek az üdvösségről, de biztosak abban, hogy sosem jutnak el oda. Ők pont olyan széthúzó erő, mint a másik kettő.
A különbség az, hogy ők kizárólag a saját érdekeikkel foglalkoznak. Ha a marxizmust kell szeretni, azt szeretik. Ha utálni kell a marxizmust, utálják. Ha az LMBTQI-t kell szeretni, szeretik. Ha elutasítani kell, elutasítják. Ha muzulmánt kell ölelgetni, ölelgetik. Ha kézen állni kellene a templomban, szó nélkül kézen állnának. Vagy bukfenceznének. Ha a sátánnal kellene nemi életet élni, azt is megtennék. Miért is ne, elvégre a pénzért, és nem meggyőződésből teszik. A prostituált pedig pénzért mindig kész bármire.
A különbség az, hogy ők kizárólag a saját érdekeikkel foglalkoznak. Ha a marxizmust kell szeretni, azt szeretik. Ha utálni kell a marxizmust, utálják. Ha az LMBTQI-t kell szeretni, szeretik. Ha elutasítani kell, elutasítják. Ha muzulmánt kell ölelgetni, ölelgetik. Ha kézen állni kellene a templomban, szó nélkül kézen állnának. Vagy bukfenceznének. Ha a sátánnal kellene nemi életet élni, azt is megtennék. Miért is ne, elvégre a pénzért, és nem meggyőződésből teszik. A prostituált pedig pénzért mindig kész bármire.
E három (és kombinációik) alkotják a katolikus egyház azon papjait, akiket ma MODERNISTA néven is hívnak. Ők minél magasabbra jutnak, annál önteltebbek és agresszívebbek. Kirúgják azokat a kispapokat, akik ellenkezni mernek, hogy aztán úgy éljenek, mint a budai pasa. Ennek a világméretű jelenségnek mibenléte egy amerikai pap, Chad Ripperger „A modernizmus rózsaszín elefántja” című elemzéséből bárki számára könnyen megérhető.
Erről röviden itt, a teljes írást pedig ide kattintva lehet olvasni.
A negyedik kategória viszont pont a modernizmus ellentéte.
- Hagyományőrzők, más néven: Tradicionalisták. Ők köszönik szépen, de nem kérnek a modernisták új s még újabb ötleteiből. Ugyanis Istenben van a hitük, és nem az emberek pénzében. Mellé a modernistákkal ellentétben nem óhajtják kukába dobni az elmúlt 2000 év tanításait, az örökérvényű dogmákat pedig nem hajlandóak lecserélni aktuálpolitikai érdekek szerinti ajánlásokra. Nem kívánnak összeborulni sámánokkal, hindukkal és főleg nem muzulmánokkal, és az LMBTQI(wxyz) lobbinak is ellenállnak.
A tradicionalisták „a reform reformját” tartják helyesnek. Vagyis vissza a tradíciókhoz, a hagyományokhoz, és mindahhoz, ami a katolikus vallást világvallássá tette, szemben a korunkban már letagadhatatlan hanyatlással.
Nyugaton egyre több pap áll ki e mellett, és nem eredménytelenül.
Mellette a hagyományos, trienti liturgiát követik, (a „Vetus Ordo-t”), és elvetik a modern kézbeáldozást is.
Szilvay Gergely már 2018-ban írt erről egy némileg értetlenkedő, ám hosszú, részletes és korrekt elemzést, amely a mandiner.hu-n ide kattintva érhető el. Részlet: „Amerikában, a Nebraskában található lincolni egyházmegye két év alatt 17 papot szentelt fel, s 1993-2012 között ez az egyedüli amerikai egyházmegye, amely a top20-as papszentelői listán végig rajta volt.
A százezres lakosú egyházmegye már 2010-12 közt is 22 papot szentelt magának, szemben például az egyházon belül akkor még hiperújítónak számító Los Angeles-ivel, ami 4,3 milliós mérete ellenére 34 papot szentelt ugyanezen években.”
A tradicionalisták „a reform reformját” tartják helyesnek. Vagyis vissza a tradíciókhoz, a hagyományokhoz, és mindahhoz, ami a katolikus vallást világvallássá tette, szemben a korunkban már letagadhatatlan hanyatlással.
Nyugaton egyre több pap áll ki e mellett, és nem eredménytelenül.
Míg a modernisták által vezetett katolikus közösségek világszerte zuhanórepülésben vannak, és a hívek száma rohamosan fogy, addig a tradíciókat követő területeken sikeresen növekszik és erősödik, a hívek száma nő, és közülük összehasonlíthatatlanul többen választják a papi hivatást, mint máshol.
Pl. Franciaországban a frissen szentelt papok 20 százaléka tradicionalista, virágoznak a régi dolgokhoz ragaszkodó papi közösségek. Az Egyesült Államokban is szembetűnően több a papi hivatás a hagyományosabb hitéletet ápoló közösségekben.
Mellette a hagyományos, trienti liturgiát követik, (a „Vetus Ordo-t”), és elvetik a modern kézbeáldozást is.
Szilvay Gergely már 2018-ban írt erről egy némileg értetlenkedő, ám hosszú, részletes és korrekt elemzést, amely a mandiner.hu-n ide kattintva érhető el. Részlet: „Amerikában, a Nebraskában található lincolni egyházmegye két év alatt 17 papot szentelt fel, s 1993-2012 között ez az egyedüli amerikai egyházmegye, amely a top20-as papszentelői listán végig rajta volt.
A százezres lakosú egyházmegye már 2010-12 közt is 22 papot szentelt magának, szemben például az egyházon belül akkor még hiperújítónak számító Los Angeles-ivel, ami 4,3 milliós mérete ellenére 34 papot szentelt ugyanezen években.”
E négy, homlokegyenest különböző irány jelenleg a 4 égtáj felé húzza szét a katolikus egyházat. Hogy ebből előbb-utóbb nagyobb valószínűséggel lesz nagyon durva egyházszakadás, mint megbékélés, már más kérdés. Az tény, hogy az 1965-ös megbékélési elgondolás eredményeként az iszlám pont úgy gyűlöli a kereszténységet, mint eddig, viszont olyan belső széthúzást okozott, amihez hasonlót csak a protestantizmus születésekor lehetett látni.
Tény, hogy létezik egy ötödik kategória is.
- Beletörődők. Ők nem húznak szét semerre, egyszerűen nem foglalkoznak sem világi, sem egyházi vitákkal. Nekik a bab is hús, úgy lesz, ahogy lesz. És közben reménykednek a legjobbakban. Hitük megvan, erős is - talán túlzottan is, mert abban reménykednek, hogy majd Isten helyrehozza, amit az emberek elrontottak.
Ők vannak a legtöbben. Néhányan közülük próbálnak nyitni, és megértetni magukat a fiatalokkal, beszélgetve a más gondolkodást képviselőkkel - de erről alig hallani.
Ők vannak a legtöbben. Néhányan közülük próbálnak nyitni, és megértetni magukat a fiatalokkal, beszélgetve a más gondolkodást képviselőkkel - de erről alig hallani.
A hatalmi pozíciókban világszerte a modernisták vannak megdöbbentő többségben.
Nincs könnyű dolga Ferenc pápa őszentségének, hogy a fenti 4, a jövőről homlokegyenest mást gondoló elképzelések szerinti egyházvezetők élén úgy irányítsa az egyházat, hogy az mindenkinek ha nem is jó, de legalább elfogadható legyen.
a történelmi hátteret,
és megérkeztünk Magyarországhoz.
Mára a modernisták a legkülönfélébb (New Age) ezoterikus újpogány eszelősségekkel akarnak ökümenézni, mellé legyenek a nők is papok, de a leszbikusok is, meg az LMBTQI(wxyz) bármely tagja is, sőt: legyenek megáldva is, elvégre kit érdekel, mit mond a Szentírás az ilyen kapcsolatokról, az amúgy is hibás, mert az elmúlt 2000 év alatt csak a mai modernisták tudják, mit mondott Jézus. A szentek meg mind idióták voltak, kit érdekel a véleményük.
És természetesen át kell ölelni a muzulmánokat, vegyük le a feszületet a templomokról, és éljünk minél többükkel együtt, egy utcában, mert minél több szomszédunk muzulmán, annál boldogabb a társadalom. Nehéz eldönteni, hogy az LMBTQI(wxyz) szivárvány, vagy az általuk elképzelt társadalom színesebb.
Ennek alapján azt gondolnánk, hogy Magyarországon, mivel az „Isten, Haza, Család”, valamint a NO MIGRATION, NO GENDER (és immár: no war) a szlogen, egyértelmű, hogy a hagyományos nemzeti érdekeket favorizáló hazánkban a katolikus egyház is a tradicionalista irányt támogatja.
Az igaz, hogy nem a marxista és progresszív, (bal-liberális) vonal a mérvadó, de bizony nem is a tradicionalista.
Sőt: ez utóbbit nálunk egy ideje módszeresen üldözik.
Nálunk a katolikus egyház élére a fenti modernistákból a hitetlenek kategóriájába tartozók kapaszkodtak, és pöffeszkednek.
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Korunk modernistái
Hogy jobban megértsük a hátteret, érdemes észrevenni azt a tényt, hogy a mindenféle változásokat és haladást favorizáló modernisták élén NEM a fiatalok állnak.
Ezek azon matuzsálemek, akik az amerikai hippimozgalom idején születtek, és annak minden beteges, ezoterikus-okkultista, sátánimádó, kábítószeres és élveteg szexmániás devianciáját csodálták. Ennek következménye volt az 1968-as „szexuális forradalom” is, ami csak Németországban rögvest tönkretette több száz gyerek életét. (Bővebben lásd ide kattintva)
És mellé a kommunizmusra vágytak, a szemükben a Szovjetunió és annak gyarmatai maga volt a megtestesült csoda.
Jelenleg a nyugati modernista papok élén a közülük kikerültek állnak.
Nálunk a modernisták a Rákosi Mátyás idején született „békapapok” tanítványai, akik Kádár idején megtanultak meghunyászkodni a hatalom előtt - cserébe a megélhetésüknek tekintett papi munkakörért. Ők azok, akik a párttitkárnak lelkesen bólogattak, amikor az azt mondta nekik: „Na de pap elvtárs, Isten nincs, nem létezik!” Bólogattak, mert cserébe azért jutott némi extra az anyagi javakból. Elfogadták, hogy ez a helyes élet. Bort inni és vizet prédikálni, Istenről beszélni, de semmiben sem hinni, Jézus követését hirdetni, de a világ fejedelmeinek parancsait követni.
A rendszerváltoztatás nekik csak annyit jelentett, hogy más világi vezetők kegyeit keresték. Gyurcsányékkal ez nem jött össze, de aztán a Fidesszel igen. De ez nem azt jelentette nekik, hogy megjött a hitük, sem azt, hogy képesek megérteni, ők mit is akarnak a nemzettel, vagy hogy mi is lenne a kereszténydemokrácia. Dehogy.
Ez nekik annyi, mint régen. Aki a pénzt adja, annak be kell nyalni, és akkor meglesz minden, bőven, extrán.
Csak jaj, el ne vigye valaki ezt a jó állást előle! Ezért taposni és könyökölni kell, mint a világi multicégekben. Szeretetről beszélni és gyűlölettel tiporni az alárendelt kispapokat.
És itt jön a történelmi csavar: ugyanis pont a fiatal generáció akarja a „reformok ellenreformjait”, ők a tradicionalisták, nem pedig az idősek, akik a változást és a modernizálást harsogják.
Az ok persze adott. Ezek a fiatal papok hisznek Istenben. S mi több: erős a hitük. Látják, értik és elutasítják a civilizációnkat szakadékba lökő erőket. Velük szemben az öreg modernisták a pénz adta önnön jólétükben hisznek, és abban a gyakorlati tapasztalatukban, hogy mi módokon kell ehhez nyalni és taposni.
Magyarországon népszámlálásról népszámlálásra csökken azok száma, akik római katolikusnak vallják magukat.
Mivel ez világszerte így van, nálunk is rögtön ezzel szokás ennek okát megválaszolni.
Hogy mi ennek az oka, azt a fenti marxista/progresszív/hitetlen modernisták hitromboló tevékenysége eleve megmagyarázza. Hozzá jön még ezek pökhendi kivagyisága, amely alkalmatlan a fiatalok megszólítására és elérésére. Erre megoldás lenne a hitoktatás - ám ez édeskevés a valódi eredményhez, mert a száraz és unalmas tanórák nem Istenhez, nem a hithez, hanem csak az eggyel több, megértés helyett bemagolni majd elfelejteni való tananyaghoz viszi a fiatalokat. Lehetne ezt másként is - de ahhoz sutba kellene dobni a kommunizmusban a békepapok számára kidolgozott oktatási módszert.
A lelki leépülés újabban a templomokon is látszik.
A katolikus templomok világszerte díszesek. Még a nem hívők számára is élményt nyújtanak. A freskók, képek, szobrok alkotta esztétikai élmény nem kulturális jellegű. Ennek oka a történelem során az volt, hogy a katolikus templomba lépve a hívő tényleg Isten házában érezze magát. Az adott látvány pedig adja meg annak az érzésnek egy piciny mását, amikor a mennyek országába érkezik, ki arra érdemes.
A templomi pompa tehát nem a hivalkodásról, vagy a pénzszórásról, hanem arról a közvetlen érzésről szól, amiről lehet beszélni és képzelődni 20 éven át, de akkor sem fogja úgy megérteni, mint amikor látja. Mert ott lenni és látni valami rendkívülien gyönyörű helyet olyan élmény, amit fehérre meszelt, üres falak akkor sem fognak visszaadni, ha egész életében nézegeti valaki. Ráadásul üres falak otthon is vannak, így annak látványához nem kell elmenni sehova sem.
A templomi pompa tehát nem a hivalkodásról, vagy a pénzszórásról, hanem arról a közvetlen érzésről szól, amiről lehet beszélni és képzelődni 20 éven át, de akkor sem fogja úgy megérteni, mint amikor látja. Mert ott lenni és látni valami rendkívülien gyönyörű helyet olyan élmény, amit fehérre meszelt, üres falak akkor sem fognak visszaadni, ha egész életében nézegeti valaki. Ráadásul üres falak otthon is vannak, így annak látványához nem kell elmenni sehova sem.
Igaz, a protestáns templomok pont ilyenek. Fehér falak, semmi díszítés, képek, szobrok véletlenül sem. Talán nem véletlen az sem, hogy nyugat legnagyobb protestáns országai mára a világ legnagyobb liberális, LMBTQI(wxyz) és iszlámtámogató országai lettek.
Az évszázadok során ezen országokban előbb a templomok és a szertartások, majd a hit, és végül a lelkiség üresedett ki. Mielőtt ezt bárki megkérdőjelezné, nézze meg a térképet, és jelölje be rajta az egykori protestáns országokat - és lássa, mivé lettek mára. A sort esetleg Luther Márton szülőhazájával, Németországgal lehetne kezdeni. Mi lett mára a németek hitéből? Insallah, mondaná a választ Ali Abdullah, aki szintén német, és a kiüresedés vákuumát kitölteni érkezett.
Az évszázadok során ezen országokban előbb a templomok és a szertartások, majd a hit, és végül a lelkiség üresedett ki. Mielőtt ezt bárki megkérdőjelezné, nézze meg a térképet, és jelölje be rajta az egykori protestáns országokat - és lássa, mivé lettek mára. A sort esetleg Luther Márton szülőhazájával, Németországgal lehetne kezdeni. Mi lett mára a németek hitéből? Insallah, mondaná a választ Ali Abdullah, aki szintén német, és a kiüresedés vákuumát kitölteni érkezett.
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Veszprém...
És megérkeztünk a római katolikus veszprémi érsekségbe, dr. Udvardy György érsek (atya) életművéhez, a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyházhoz, ami Magyarország legrégibb székesegyháza.
A falfestményeket is szépen lemeszelték, mondván: nem lehet megmenteni. Ez az ókorban elfogadható, de a XXI. században érdekes érvelés. Pláne, hogy egy festményt újra is lehet festeni, hogy legalább másolatként teljesítse eredeti funkcióját.
Végül az óriási közfelháborodás miatt legalább a festett üvegeket visszatették a sima ablaküvegek helyére.
És persze megy a képmutató csodálkozás, hogy a teljes baloldal a hasát fogja a röhögéstől, hogy közpénzből egy római katolikus főszékesegyházból református templomot csináltak. (Lásd pl. itt: Minimalistára átszabva nyílt meg újra a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyház)
Nincs is min csodálkozni, hiszen ez év októberében a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem K2 épületében található kápolnát személyesen Erdő Péter bíboros avatta fel. (Lásd ide kattintva)
Nyilván nem várta el senki a Sixtusi kápolna szintjét,
de azért ezt sem:
Ez tehát az a hely, ahol az egyetemista fiatalok meglelék Istent, hisz itt a lelkük minden bizonnyal csodálattal vegyes ámulattal fordul majd az Úr misztériumai felé.
Ja, nem. Ennél még a tantermek is díszesebbek. A tanterem falai tehát a világ csodáit, a kápolnáé pedig a hit kiüresedettségét szimbolizálják - ennél több minek egy (állítólag) római katolikus kápolnában. Még a végén nem lehetne hétvégi táncos mulatságra bérbeadni mondjuk muszlim fiataloknak.
római katolikus templom = református templom.
Már csak a pápát kellene lemondatni.
Ja, XVI. Benedek már megtette.
(Ferenc pápa még nem akar, de sebaj,
rajta is növekszik a modernisták nyomása.)
Persze érjük: egy kápolnában nem a szemünknek kell hinni, hanem az ajtó melletti tábla szövegének. És ha ez római katolikus kápolna, akkor az. Később elég a táblát kicserélni, mondjuk Mohamed mecsetje szöveggel, sok belső átalakítást ez sem igényelne.
De egy gondolat erejéig térjünk még vissza Veszprémbe.
Az elmúlt 4 év alatt a főszékesegyházat a nyugat-európai elvárásoknak megfelelően felújító dr. Udvardy György érsek (atya), a veszprémi római katolikus egyházmegye érseke további meglepetésekkel is szolgált.
Először is a papi otthonból a 75 év feletti papokat akaratuk ellenére kiköltöztette (az elődjét pl. Sopronba) és a Szent Ferenc Papi Otthonból turistaszálló lett. Igaz a gazdag családba született, Assisi Szent Ferenc a szegények, öregek, betegek és rászorulók gondoskodásának szentelte életét és mindezt szegénységben, de kit érdekel. Ezt az életutat meg is lehet fordítani, az sokkal jövedelmezőbb. (Ez a trendi XX. századi USA-ban indult.)
Mellé a kinevezésekor a Veszprémi Érsekségen 104 aktív pap, és 12 kispap volt. Ugyanitt ma 82 pap, és 2 kispap van.
A többieket ugyanis kirúgta. Nemcsak papokat, a papnövendékeket is. Szépen és csendesen.
Még csak nem is áthelyeztette. Ráadásul a kirúgottak innentől máshol sem állhatnak hasonló szolgálatba, mert ki lettek rúgva. Menjenek el gyári munkásnak, vagy építsenek maguknak közösséget, és éljenek meg abból. És persze ezeket később is üldözni és köpködni illő, és bár továbbra is felszentelt papok annak minden jogával, az általuk tartott Szentmiséket zugmiséknek illő nevezni - mert örökké legyen üldöztetve mindaz, aki ellene mer mondani a modernitásnak és a haladásnak. Ami mellesleg nyugaton Szent Péter trónszékéből Luther asztalán át az iszlámhoz vezetett.
A veszprémi érsek első dolgai közé tartozott, hogy kirúgta a hagyományőrző, tradicionalista papjait.
Szerinte a hagyományoknak és tradícióknak nincs helye egy hagyományokra és tradíciókra épült, Szűz Máriának ajánlott országban, és a hagyományokat és tradíciókat követő nemzeti kormányzás alatt.
Hát nem izgalmas?
Ráadásul - noha a politikai tér tanárhiányról áradozik - Magyarországon nagyon durván paphiány van.
Persze ez úgy van, hogy nincs. Valaha - nem is oly rég - az egy falu, egy pap felállás volt. Hetente több Szentmise, mellé akinek a hétköznapok során gondja/baja/kérdése volt, átsétált a paphoz tanácsért, útmutatásért.
Na, ez a múlt. Mára a kisebb falvakban hetente egy mise van, rendre az sem vasárnap, mert egyetlen pap teljesít szolgálatot számtalan településen, a hét 7 napján reggeltől estig mérgezett egérként rohangálva, hogy legalább az az egyetlen egy mise meg legyen tartva az adott településen.
Erről Szilvay Gergely már 2018-ban írt részletesen, „Van-e Magyarországon paphiány?” címmel.
Ennek már 5 éve, a helyzet azóta csak súlyosbodott. Mint látjuk, a modernista főpapoknak erre is van megoldása: még több papot kirúgni, és még kevesebbet kinevelni.
Aki azt gondolná, hogy a közösségi média megoldás az emberek hitbéli kérdéseinek tisztázására, téved. Aki itt próbál meg egy paphoz fordulni személyes tanácsért és/vagy útmutatásért, általában (túlterheltségük okán) a legjobb esetben is egysoros közhelyet kap válaszként. Így az emberek hol egymást szédítik a tévedéseikkel és tévhiteikkel, vagy az interneten keresnek megoldást, ahol aztán ezernyi New Age alapú kamuoldalt kapnak hiteles válasz helyett. Megoldás lehetne a mesterséges intelligencia, ám az a vallási kérdésekben egyedül az iszlámot tartja tiszteletben.
Magyarországon a kereszténység megerősítése és megtartása itt kezdődne, mert a számtalan beszélgetős tévéműsor a nyugati kereszténység egyre sanyarúbb sorsáról, csak szócséplések tömkelege, kézzel fogható eredmény nélkül.
A lényegileg magukra hagyott emberek aztán idővel szétszélednek, és ki ide, ki oda csapódik - mert a New Age ezoterikus halandzsavilágának hamis tanítói (az ingyenes beetetés után már jó pénzért) örömmel válaszolnak mindenkinek, és kreálnak belőlük őrülteket. (Erről itt írtunk részletesen: Elmebajtanulás milliókért)
Magyarországon a kereszténység megerősítése és megtartása itt kezdődne, mert a számtalan beszélgetős tévéműsor a nyugati kereszténység egyre sanyarúbb sorsáról, csak szócséplések tömkelege, kézzel fogható eredmény nélkül.
A lényegileg magukra hagyott emberek aztán idővel szétszélednek, és ki ide, ki oda csapódik - mert a New Age ezoterikus halandzsavilágának hamis tanítói (az ingyenes beetetés után már jó pénzért) örömmel válaszolnak mindenkinek, és kreálnak belőlük őrülteket. (Erről itt írtunk részletesen: Elmebajtanulás milliókért)
Ennyit azokról, akik megoldásként azt süketelik, hogy közösségeket kell létrehozni. 1780-ban ez jó megoldás volt, de még 1980-ban is, csakhogy most 2023 van. Ma már a 70 éves Mari néni is internetezik, és több közösségnek is tagja a Facebookon. És videókat is néz a Youtubeon. Mindezt valódi, hiteles és jól felkészült szakértői segítség nélkül, így aztán hamar megtudja, hogy az univerzum rezgései irányítják az életét, a plejádi űrlények szeretetenergiát küldenek, a Holdraszállás sosem volt, az embereket a repülők kondenzcsíkja megmérgezi, a Föld pedig lapos.
És mindezek mellé legfőként azt, hogy a Vatikánt az alakváltó gyíkemberek uralják, de a mindenkit szerető ufókok már biztosítottak minket az 5. dimenzióba való fejlődésről. De legalább a napi horoszkópból útmutatást kap - noha ez valójában egyrészt szintén átverés, másrészt ez a kereszténység által tiltott, őskorból eredő (őspogány) jövendőmondós csillagjóslás, amit a Biblia is jól érthetően tilt. (Lásd pl. ide kattintva)
Nem csoda hát, hogy hazánkban is radikálisan csökken a keresztények száma, de erről majd később.
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Trientizmus kontra Pajorizmus?!
Mindezzel koránt sincs még vége - még csak most kezdődik a lényeg.
amire az elején utaltunk.
De mindezek nélkül nem lett volna jól érthető.
tradicionalista kormány által mindenben támogatott
aki egyszemélyes gyűlölethadjáratot
indított a Római Katolikus Anyaszentegyházhoz
tartozó, a Vatikán által elismert tradicionalisták ellen.
A modernisták „szeretetét”, „toleranciáját” és a „megbékélését” jól ismerjük a történelemből (kommunisták) és a mai aktuálpolitikából (liberálisok).
Milyen érdekes, hogy a katolikus egyház modernistái semmiben nem különböznek tőlük.
Mint fentebb elemeztük, a tradicionalisták a teljes világkatolicizmuson belül egyrészt teljesen legális tevékenységet folytatnak, másrészt egyre nagyobb sikereket érnek el - szemben a modernisták egyre nagyobb mélyrepülésével.
És akkor jön Pajor András (atya), és egy ideje megállás nélkül, napi rendszerességgel köpködi és gúnyolja a tradicionalistákat, olyan elánnal, mintha az élete múlna rajta.
Narratíváiban a hagyományőrző, tradicionalista katolikusok nem katolikusok, ők eretnekek(!), mellé szektások is, és amúgy is „trientisták”, ami szerinte az ostobaság szinonimája.
Indok: mert ő ezt mondja. Sőt, azt is megmondta egy videójában, hogy ezek a „trientisták” nem átallnak logikusan érvelni, ami egyrészt felháborító, másrészt neki méltatlan lenne holmi érvekkel alátámasztani mindezt. Helyette általa viccesnek mondott, gúnyolódó mémekkel igyekszik nevetségessé tenni ezeket a „trientistákat”. Lássa mindenki róluk, hogy ezek a papok ostobák és bolondok.
Igaz, 2000 évvel ezelőtt egy Jézus Krisztus nevű ember a hegyi beszédben azt mondta: „Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére”; de ugyan miért is érdekelne egy modernista papot holmi bigott, elavult meg ókori tradicionalista hozzáállás. Ez itt a XXI. század, hegyi beszédek meg „trientizmus” helyett eljövend Pajor atya, hogy az eddig buta homályban tapogatózókat elvezesse abba a csodába, amit csak ő ismer, és ami nem más, mint a
Mindezzel két gond van.
Az egyik, hogy az általa „trientista” bélyeggel ellátottak Vatikánhoz való viszonya valójában pont ellentétes mindazzal, amit Pajor András (atya) állít. Igaz, a Szentírásban van egy passzus arról, hogy nem illő ilyet tenni, de sebaj. „Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen” - olvasható a tízparancsolatban.
A másik, hogy Magyarországon az általa ostoba/eretnek/szektás jelzőkkel ellátott, általa „trientista” néven nevezett papok (mondom: felszentelt, hivatalos, Vatikáni engedéllyel „működő” papok!) kevesebben vannak, mint ahány ujja van a két kezén egy favágónak. És ők is csak kis magánkápolnákban tartanak Szentmiséket.
Tehát olyantól retteg, olyat gyűlöl és mocskol megállás nélkül, ami Magyarországon valójában egyetlen templomban sincs.
Mókás, hogy sok évvel ezelőtt a liberálisok végeztek egy felmérést, mely szerint ki mit gondol arról, hogy a pirézek titokban tízezrével települnek Magyarországra. A válaszadók túlnyomó többsége azonnal és zsigerből rávágta, hogy felháborító, takarodjanak innen. Egy pillanatra sem zavarta őket, hogy ez egy kamu hír volt, mert pirézek sosem léteztek, csak a megkérdezettek reakciói lettek tesztelve.
És ezzel meg is érkeztünk a témánk kezdetben említett lényegéhez:
keresztes hadjárata
a „trientista” pirézek ellen.
Pajor András (atya) saját youtube csatornával rendelkezik. Mint rajta kívül több millióan világszerte. Évek óta készít videókat. Mára majdnem 2800 követője van. Nem, nem 280 ezer, de nem is 28 ezer. Kettőezer-nyolcszáz.
Pedig ő nem akárki - ez újabban minden videója elején erősen ki van hangsúlyozva:
a Keresztény Kulturális Akadémia elnöke,
és elismert személy
(jelentsen ez bármit)
valamint: pap.
Igen, a helyes katolikus gondolkodás megismertetésére szolgáló videóin a pap az utolsó a listában. Nyilván csak azért nem kerül bele olyasmi, hogy gyerekkorában megkapta a kiváló úttörő címet, vagy hogy a középiskolában kitűnő volt helyesírásból, mert rendkívül szerény emberről van szó. Annyira szerény, hogy a Tanú c. filmben Bástya elvtárs is elsápadna az irigységtől, pedig ő is rendkívül szerény ember volt, meg is mondta: „Szerénység, elvtársak. Szerénység. Amit a legjobban szeretek magamban, az a szerénység”.
Bástya elvtárs valószínűleg a tudását és emberközpontúságát is szerette magában, ahogy a tájékozottságát is. Nem véletlenül, hiszen elismert személy volt.
Az elismert személy még videóban is a világ tudtára adta, hogy miért nem
De ezzel nincs ám vége a munkásságának, mely az őt (a világot?) fenyegető
Ő már csak tudja, miről beszél, hiszen költő. Igaz, a versesköteteit a közvetlen munkatársain kívül kb. senki nem ismeri, de sebaj, a keresztények tömeges legyilkolásáról ismert Néró császár is hasonlóan meg nem értett költő volt.
Szemezgessünk eme elismert személy a katolicizmussal kapcsolatos megnyilvánulásaiból.
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Régiségverseny?
Lássunk egyet azokból a vicces mémekből, melyekkel a „Miért nem lettem trientista” c. videójában büszkélkedett.
Muhahahaha. Ezt aztán nagyon vicceske lett, Pajor András (atya) bizonyára büszke is rá. Megtudjuk belőle, hogy a „trientisták” álkonzervatívok, ész nélkül a régi dolgokat keresik, de mellé még hazugok is.
hogy nem fedi a valóságot.
Először is semmiféle „régiségversenyről” nincs szó. S mi több, a „trientisták” nézeteit leginkább Kassai Lajos lovasíjjász ikonikussá vált kijelentésével lehetne jellemezni: „Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek.”
A tradicionalisták, akiket Pajor András (atya) folyamatosan „trientistának” gúnyol, nem a régiségeket, hanem hitigazságokat, és Istenek járó tiszteletadást követik.
Három, talán mindenki számára jól érthető példa erre.
1.) A XX. század 2. felében került a római katolikus templomokba a „Luther-asztal”. E mögött áll a pap áldozáskor, stb.
A tradicionalisták szerint ez nagy hiba, mert szimbolikájában elválasztja az oltárt (és ezzel Istent) valamint a papot a hívőktől. Az asztal egyfajta falat húz közéjük, mely a tudatalattiban gátat emel a hívők és Isten közé.
A tudatalatti pedig a tudatot befolyásolja, így idővel olyan érzet jelentkezik a gondolatokban, hogy Isten országa elérhetetlen, mert azt számára áthághatatlan gátak akadályozzák. Szerintük nincs helye semmiféle falnak, gátnak vagy ezt szimbolizáló asztalnak a hívők és Isten között. Ennek semmi köze nincs ahhoz, milyen régi az asztal. Ennek ahhoz van köze, ki milyen közel vágyik kerülni Istenhez.
A tradicionalisták szerint ez nagy hiba, mert szimbolikájában elválasztja az oltárt (és ezzel Istent) valamint a papot a hívőktől. Az asztal egyfajta falat húz közéjük, mely a tudatalattiban gátat emel a hívők és Isten közé.
A tudatalatti pedig a tudatot befolyásolja, így idővel olyan érzet jelentkezik a gondolatokban, hogy Isten országa elérhetetlen, mert azt számára áthághatatlan gátak akadályozzák. Szerintük nincs helye semmiféle falnak, gátnak vagy ezt szimbolizáló asztalnak a hívők és Isten között. Ennek semmi köze nincs ahhoz, milyen régi az asztal. Ennek ahhoz van köze, ki milyen közel vágyik kerülni Istenhez.
A következő két szempont a római katolikus Szentmisék legfontosabb részével, az áldozással kapcsolatos.
2.) Egy hívő római katolikus számára az áldozás nem azonos azzal, mint amikor valaki a büfében csokis ostyát vásárol, majd elrágcsálja.
A katolicizmusban az ostya maga Krisztus teste. Egy olyan szentség, amellyel a létező legnagyobb tisztelettel kell bánni. Akárki nem is veheti magához, csak aki meg lett keresztelve, átment a hitoktatáson és bérmált is. Ez régen úgy működött, hogy a hívő letérdelt a pap elé, kinyitotta a száját, a pap pedig ügyesen és óvatosan a nyelvére helyezte az ostyát. A pap ilyenkor közvetítővé válik Krisztus és a hívő között.
Sandro Boticelli, 1495:
Szent Jeromos utolsó szentáldozása
Egy gyermek első áldozása
a XXI. század elején
A XX. század 2. felében aztán jött egy új lehetőség, a kézbe áldozás. Itt semmi térdelés, a hívő megáll a pap előtt, aki a kezébe nyomja az ostyát (mint koldusnak a rézpénzt), ő pedig, akár egy linzert a saját szájába veszi, és már mehet is tovább, jöhet a következő.
Magyarországon a Covid-19 előtt ez ott helyben egyénileg választható volt, aztán a pandémiára való hivatkozással a kézbeáldozás lett kötelező.
Nem tudom, Magyarországon kinek tűnt már fel, hogy a Covid-19 (-20,-21) már véget ért. Nincs világjárvány, véget ért a pandémia. Nincs kijárási tilalom se karantén, se kötelező szájmaszk, stb.
A hazai katolikus vezetőknek ez még nem tűnt fel, de még a hívek zömének sem, így még ma is 1000 emberből 999 kézbe áldoz.
A „trientisták” viszont elvetik a kézbeáldozást. Ennek oka az, hogy kizárólag a papnak van joga az ostyát kézbe venni - felszentelésekor erre külön áldást és ezzel felhatalmazást kapott.
Egy hívő azonban bérmáláskor sem kap felhatalmazást Krisztus testének fogdosására - így az ő szemükben a kézbeáldozás nem más, mint szentséggyalázás. (Bővebben erről pl. ide kattintva)
A katolicizmusban az ostya maga Krisztus teste. Egy olyan szentség, amellyel a létező legnagyobb tisztelettel kell bánni. Akárki nem is veheti magához, csak aki meg lett keresztelve, átment a hitoktatáson és bérmált is. Ez régen úgy működött, hogy a hívő letérdelt a pap elé, kinyitotta a száját, a pap pedig ügyesen és óvatosan a nyelvére helyezte az ostyát. A pap ilyenkor közvetítővé válik Krisztus és a hívő között.
Szent Jeromos utolsó szentáldozása
a XXI. század elején
A XX. század 2. felében aztán jött egy új lehetőség, a kézbe áldozás. Itt semmi térdelés, a hívő megáll a pap előtt, aki a kezébe nyomja az ostyát (mint koldusnak a rézpénzt), ő pedig, akár egy linzert a saját szájába veszi, és már mehet is tovább, jöhet a következő.
Magyarországon a Covid-19 előtt ez ott helyben egyénileg választható volt, aztán a pandémiára való hivatkozással a kézbeáldozás lett kötelező.
Megjegyzés
Izgalmas kérdés, hogy miért ez lett a favorit. Ugyanis a nyelvre áldozáskor csak a pap ér az ostyához, kézbeáldozásnál viszont a hívő is, aki már a belépéskor összefogdosta a kilincset, a padot, stb.
Prof. Boscia erről ezt nyilatkozta: „A problémát, amely mindannyiunkat, elsősorban orvosokat aggasztja, a vírusok terjedése. Egészen bizonyos, hogy a kéz a test azon része, amely a vírusoknak leginkább ki van téve, mert az emberek sok mindent megérintenek, megfognak, a fertőzött dolgoktól kezdve a pénzig. A nyelvre áldozás biztonságosabb, mint a kézbe áldozás. A kezek, amint mondtam, mindent megérintenek. A kézbe áldozás tehát határozottan fertőzőbb.”
(Bővebben lásd pl. ide kattintva)
Izgalmas kérdés, hogy miért ez lett a favorit. Ugyanis a nyelvre áldozáskor csak a pap ér az ostyához, kézbeáldozásnál viszont a hívő is, aki már a belépéskor összefogdosta a kilincset, a padot, stb.
Prof. Boscia erről ezt nyilatkozta: „A problémát, amely mindannyiunkat, elsősorban orvosokat aggasztja, a vírusok terjedése. Egészen bizonyos, hogy a kéz a test azon része, amely a vírusoknak leginkább ki van téve, mert az emberek sok mindent megérintenek, megfognak, a fertőzött dolgoktól kezdve a pénzig. A nyelvre áldozás biztonságosabb, mint a kézbe áldozás. A kezek, amint mondtam, mindent megérintenek. A kézbe áldozás tehát határozottan fertőzőbb.”
(Bővebben lásd pl. ide kattintva)
Nem tudom, Magyarországon kinek tűnt már fel, hogy a Covid-19 (-20,-21) már véget ért. Nincs világjárvány, véget ért a pandémia. Nincs kijárási tilalom se karantén, se kötelező szájmaszk, stb.
A hazai katolikus vezetőknek ez még nem tűnt fel, de még a hívek zömének sem, így még ma is 1000 emberből 999 kézbe áldoz.
A „trientisták” viszont elvetik a kézbeáldozást. Ennek oka az, hogy kizárólag a papnak van joga az ostyát kézbe venni - felszentelésekor erre külön áldást és ezzel felhatalmazást kapott.
Egy hívő azonban bérmáláskor sem kap felhatalmazást Krisztus testének fogdosására - így az ő szemükben a kézbeáldozás nem más, mint szentséggyalázás. (Bővebben erről pl. ide kattintva)
3.) A modern rítus („Novus Ordo”) során a pap, miközben az ostyát Krisztus testére változtatja, háttal áll az oltárnak.
Ezzel ellentétben a trienti rítus („Vetus Ordo”) során a pap mindezt az oltár felé fordulva teszi.
A „trientisták” szerint kevés nagyobb tiszteletlenség van, mint hátat fordítani Istennek, mert szimbolikájában ez a tőle való elfordulást jelképezi. És aki elfordul Istentől, idővel azokat is elfordítja tőle, akik a „háttal miséző” papot követik, mert ezzel a tiszteletlenséget és az elfordulást tanítják.
Nem véletlen, hogy őszentsége, a jó XVI. Benedek pápa ennyire megértő volt a „trienti” (avagy tridenti, római, latin) rítussal („Vetus Ordo”) s mi több: rendelkezésében ő maga is ezt ajánlotta. Summorum Pontificum kezdetű motu proprióját a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia honlapján ide kattintva lehet elolvasni.
Ezzel ellentétben a trienti rítus („Vetus Ordo”) során a pap mindezt az oltár felé fordulva teszi.
A „trientisták” szerint kevés nagyobb tiszteletlenség van, mint hátat fordítani Istennek, mert szimbolikájában ez a tőle való elfordulást jelképezi. És aki elfordul Istentől, idővel azokat is elfordítja tőle, akik a „háttal miséző” papot követik, mert ezzel a tiszteletlenséget és az elfordulást tanítják.
Talán ebből a háromból is jól látható, hogy nem álkonzervatívok régiségversenyéről van szó, hanem nagyon komoly hitéleti és értelmezési nézetekről.
Nem véletlen, hogy őszentsége, a jó XVI. Benedek pápa ennyire megértő volt a „trienti” (avagy tridenti, római, latin) rítussal („Vetus Ordo”) s mi több: rendelkezésében ő maga is ezt ajánlotta. Summorum Pontificum kezdetű motu proprióját a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia honlapján ide kattintva lehet elolvasni.
És itt jön egy izgalmas csavar. Ugyanis Pajor András (atya) a tradicionális nézeteket vallókat folyamatosan leeretnekezi, sőt: kommentjeiben a tiltakozókkal közli, hogy nem katolikusok. (Minderről majd később!)
Tehát a „trientizmus” a „pajorizmus” szerint eretnekség. E logika szerint viszont a jó XVI. Benedek pápa is eretnek volt. Sőt, őszentsége Ferenc pápa is eretnek, mert bár ő a modern rítust favorizálja, esze ágában sem volt a „trientit” betiltani. (S mi több: elvileg nem is lehetséges betiltani, de erről majd később.)
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Hit és tisztelet
Mielőtt továbbmennénk, hasonlítsuk össze a modern pajorizmust követő hívőt a tradíciókat követő („trientista”) hívőkkel.
A pajorista hívő bemegy a templomba. Egyenes háttal, büszkén, majd a padsorhoz érve, akár a felhő, bevonul az egyik üres helyre. Szétnéz, hogy ellenőrizze, mindenki látja, hogy ő is itt van. Ha igen, leül. Végre megérkezett, kezdődhet az előadás.
A tradicionalista hívő a padhoz érve letérdel az oltár előtt. Keresztet vet, lassan feláll, és beül a padba. Végre megérkezett Isten házába, hogy áhítattal és csodálattal vegyes szeretettel fogadja be az Úr szent titkait.
(Kép: Facebook)
A pajorista hívő nem szereti a kötelező dolgokat. Pláne, ha az mással (pláne Istennel) kapcsolatos tiszteletadás. Így amikor fel kell állni, bár megteszi, de közben úgy támaszkodik maga elé, mint a kocsmában. Őket nézve az ember azt várja, hogy foghegyről mindjárt odaszólnak a ministránsnak: „Te fiú! Hozz gyorsan egy feles szilvát, mellé kísérőnek 2 deci misebort!”
(A fenti kép erre egy példa, egy Szentmiséről készült videó 2. percében. Az első sorban kizárólag, életerős, középkorú támaszkodók állnak. Pontosabban: támaszkodnak.)
A tradicionalista hívőt nem zavarja, ha tettben is ki kell fejeznie a tiszteletadását Istennek. Nem támaszkodik, nem egyik lábáról a másikra himbálózik, egyenesen áll, és összekulcsolt kézzel Istenhez fohászkodik.
A pajorista hívő, amikor le kell térdelni, megoldja okosba. Előrecsúszik a padon, így annak a szélén ül, és úgy dől előre összekulcsolt kézzel, hogy messziről úgy tűnjön: letérdelt.
A tradicionalista hívőnek soha nem okoz gondot, hogy letérdeljen az ő Istene előtt. Megteszi, mert ezzel is kimutatja mindenek feletti tiszteletét az Úrnak.
Egy modern hívő nem szokott gyónni. Minek, ő tökéletes, sosem hibázik. Ha mégis, az sem ő volt. Ha mégis ő volt, ahhoz semmi köze senkinek. Pláne Istennek. Így már maga sem emlékszik arra, mikor gyónt utoljára. Legalább 10 éve lehetett, ha nem több. Ez nem zavarja abban, hogy beálljon a sorba áldozni. Néha felrémlik neki, hogy hallott valami szentségtörésről, de nem érdeklik ilyen babonaságok.
A tradicionalista hívő tudja, hogy az áldozáshoz csak az járulhat, aminek nemcsak a tekintete, hanem a lelke is tiszta. Így ha bűn nyomja lelkét, melyet szeretne letenni, meggyónja - és csak aztán járul áldozni.
Egy modern hívő, ha valami olyan bűnt követ el, ami már őt is zavarja, csak azért gyónja meg, hogy ne kelljen ezzel foglalkoznia. Így pl. a házasságtörésről gyón úgy, hogy közben már a következő házasságtörésén fantáziál. Bár tudja, hogy a folytatólagosan elkövetett, és még folyamatban lévő bűnt nem lehetne meggyónni (ez a gyónási szentség bemocskolása) nem zavarja. Szerinte a gyónás azért van, mert így bármit bármikor és bármennyiszer megtehet.
A tradicionalista hívő, ha bűnt követett el, mélyen bánja. Akkor is, ha nem szándékos volt. Hiszen igyekszik úgy élni a mindennapjait, hogy az Istennek tetsző legyen. Ám az ember esendő, időnként hibázik - a tradicionalista hívőt ez mélyen zavarja, gyónásában az Úr bocsánatát kérni, és közben tiszta szívvel reméli, ezt többé nem követi el.
A pajorista hívő áldozáskor odasétál a paphoz, odaérve kihúzza magát, kinyújtott kezébe megkapja, ami alanyi jogon jár, majd már fordul is hogy visszaüljön, mert ennyi mozgás pont elég volt.
A tradicionalista hívő nem áldoz kézbe. Áhítattal letérdel, fejét kissé hátrahajtja, száját kinyitja, hogy a pap a nyelvére helyezze Krisztus testét. Aztán feláll, kiáll a sorból, majd még egyszer letérdel és keresztet vet az oltár előtt, mielőtt visszamegy.
A pajorista hívő még vissza se ért, már szétrágcsálta az ostyát, ahogy otthon a tévé előtt a chipset szokta. Aztán leül, és feltűnően unatkozik, amíg a többiek nem végeznek. Nézi hányan állnak még a sorban, esetleg nézegeti a falakon a képeket - már ha nem pl. a veszprémi székesegyházban van, ahonnan már azt is lekaparták. Esetleg előveszi az okostelefonját, és nyomogatja kicsit, nehogy berozsdáljon.
A tradicionalista hívő nem zabálni érkezett. Mikor visszaül, letérdel, és imádkozni kezd, miközben az ostya (Krisztus teste) feloldódik a szájában, és eggyé válik a szervezetével.
A Szentmise után a modern hívő feláll, és kivonul, hisz vége az előadásnak. Kifelé menet azon gondolkodik, hogy legközelebb hozhat-e kólát és popcornt is.
A tradicionalista hívő marad még kicsit. Elmélkedik, esetleg gyönyörködik az orgonaszóban. Aztán feláll, kilépve a padsorból letérdel az oltár előtt, keresztet vet, és úgy távozik. Sőt, befelé és/vagy kifelé menet a szenteltvíztartót is észreveszi és használja.
A tradicionalista hívő a padhoz érve letérdel az oltár előtt. Keresztet vet, lassan feláll, és beül a padba. Végre megérkezett Isten házába, hogy áhítattal és csodálattal vegyes szeretettel fogadja be az Úr szent titkait.
A pajorista hívő nem szereti a kötelező dolgokat. Pláne, ha az mással (pláne Istennel) kapcsolatos tiszteletadás. Így amikor fel kell állni, bár megteszi, de közben úgy támaszkodik maga elé, mint a kocsmában. Őket nézve az ember azt várja, hogy foghegyről mindjárt odaszólnak a ministránsnak: „Te fiú! Hozz gyorsan egy feles szilvát, mellé kísérőnek 2 deci misebort!”
(A fenti kép erre egy példa, egy Szentmiséről készült videó 2. percében. Az első sorban kizárólag, életerős, középkorú támaszkodók állnak. Pontosabban: támaszkodnak.)
A tradicionalista hívőt nem zavarja, ha tettben is ki kell fejeznie a tiszteletadását Istennek. Nem támaszkodik, nem egyik lábáról a másikra himbálózik, egyenesen áll, és összekulcsolt kézzel Istenhez fohászkodik.
A pajorista hívő, amikor le kell térdelni, megoldja okosba. Előrecsúszik a padon, így annak a szélén ül, és úgy dől előre összekulcsolt kézzel, hogy messziről úgy tűnjön: letérdelt.
A tradicionalista hívőnek soha nem okoz gondot, hogy letérdeljen az ő Istene előtt. Megteszi, mert ezzel is kimutatja mindenek feletti tiszteletét az Úrnak.
Egy modern hívő nem szokott gyónni. Minek, ő tökéletes, sosem hibázik. Ha mégis, az sem ő volt. Ha mégis ő volt, ahhoz semmi köze senkinek. Pláne Istennek. Így már maga sem emlékszik arra, mikor gyónt utoljára. Legalább 10 éve lehetett, ha nem több. Ez nem zavarja abban, hogy beálljon a sorba áldozni. Néha felrémlik neki, hogy hallott valami szentségtörésről, de nem érdeklik ilyen babonaságok.
A tradicionalista hívő tudja, hogy az áldozáshoz csak az járulhat, aminek nemcsak a tekintete, hanem a lelke is tiszta. Így ha bűn nyomja lelkét, melyet szeretne letenni, meggyónja - és csak aztán járul áldozni.
Egy modern hívő, ha valami olyan bűnt követ el, ami már őt is zavarja, csak azért gyónja meg, hogy ne kelljen ezzel foglalkoznia. Így pl. a házasságtörésről gyón úgy, hogy közben már a következő házasságtörésén fantáziál. Bár tudja, hogy a folytatólagosan elkövetett, és még folyamatban lévő bűnt nem lehetne meggyónni (ez a gyónási szentség bemocskolása) nem zavarja. Szerinte a gyónás azért van, mert így bármit bármikor és bármennyiszer megtehet.
A tradicionalista hívő, ha bűnt követett el, mélyen bánja. Akkor is, ha nem szándékos volt. Hiszen igyekszik úgy élni a mindennapjait, hogy az Istennek tetsző legyen. Ám az ember esendő, időnként hibázik - a tradicionalista hívőt ez mélyen zavarja, gyónásában az Úr bocsánatát kérni, és közben tiszta szívvel reméli, ezt többé nem követi el.
A pajorista hívő áldozáskor odasétál a paphoz, odaérve kihúzza magát, kinyújtott kezébe megkapja, ami alanyi jogon jár, majd már fordul is hogy visszaüljön, mert ennyi mozgás pont elég volt.
A tradicionalista hívő nem áldoz kézbe. Áhítattal letérdel, fejét kissé hátrahajtja, száját kinyitja, hogy a pap a nyelvére helyezze Krisztus testét. Aztán feláll, kiáll a sorból, majd még egyszer letérdel és keresztet vet az oltár előtt, mielőtt visszamegy.
A pajorista hívő még vissza se ért, már szétrágcsálta az ostyát, ahogy otthon a tévé előtt a chipset szokta. Aztán leül, és feltűnően unatkozik, amíg a többiek nem végeznek. Nézi hányan állnak még a sorban, esetleg nézegeti a falakon a képeket - már ha nem pl. a veszprémi székesegyházban van, ahonnan már azt is lekaparták. Esetleg előveszi az okostelefonját, és nyomogatja kicsit, nehogy berozsdáljon.
A tradicionalista hívő nem zabálni érkezett. Mikor visszaül, letérdel, és imádkozni kezd, miközben az ostya (Krisztus teste) feloldódik a szájában, és eggyé válik a szervezetével.
A Szentmise után a modern hívő feláll, és kivonul, hisz vége az előadásnak. Kifelé menet azon gondolkodik, hogy legközelebb hozhat-e kólát és popcornt is.
A tradicionalista hívő marad még kicsit. Elmélkedik, esetleg gyönyörködik az orgonaszóban. Aztán feláll, kilépve a padsorból letérdel az oltár előtt, keresztet vet, és úgy távozik. Sőt, befelé és/vagy kifelé menet a szenteltvíztartót is észreveszi és használja.
Amennyiben valaki a tradicionalista tevékenységek bármelyikében magára ismert, jobb ha tudja: ezen cselekedeteivel Pajor András (atya) és a hozzá hasonló, modernista papok haragját vonja magára.
Mert az ilyen hívő szörnyű, képes valóban hinni Istenben, és képes a templomba azért járni, hogy Istennel való kapcsolatát erősítse.
Brrrr... Az ilyenek képesek még arra is, hogy szabadidejükben netán a Szentírást olvassák, vagy - ne adj’ Isten - a szentek életét és intelmeit, ahelyett, hogy Pajor András (atya) legújabb verseskötetét forgatnák. Pedig ezek ám az igazán szép, modern költemények.
(Az antikváriumból ide kattintva vásárolható meg)
Amit a legjobban szeretek magamban,
az a szerénység.”
(Bástya elvtárs)
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Lehet-e magyar, aki konzervatív?
Pajor András (atya) azonban a saját (lásd: fentebb) írt versében említett kertkaput kizárólag azoknak hagyja nyitva, akik nem konzervatívak. Természetesen csak hitükben nem konzervatívak, politikailag nagyon azok. De hitükben nem. Az nála tilos.
Ebben a posztjában elmondja, hogy a(z előző posztjából már tudjuk: buta, ostoba és hazug) „trientisták” ne merészeljék magukat hazafinak képzelni.
Aki holmi konzervatív tradicionalista, (tehát mélyen hisz Istenben) az csak álmagyar, takarodjon Gyurcsányhoz kommunistának, mit képzel magáról az ilyen.
Vélhetőleg útközben igazán meg is dögölhetne, mert a békapapságból szép lassan a teljes modernista papság irányítása maga a megkérdőjelezhetetlen nemzeti érdek. Halleluja!
E tragikomikus vicc külön poénja az, hogy olyan embereket üldöz, akik népszavazás terén politikailag vele azonos nézeteket vallanak - vallásilag pedig vele azonos egyházban vannak.
Hozzá illően költői a kérdés: miféle ember tesz ilyet?
Hozzá illően költői a kérdés: miféle ember tesz ilyet?
Még jó, hogy Jézus azt mondta: „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.”
Némileg talány, hogy Pajor András (atya) mennyire szereti saját magát, de ha netán kifejezetten utálja önmagát, és esténként a tükörbe nézve még le is köpködi, akkor valaki szólhatna neki, hogy Üdvözítőnk nem így értette a felebaráttal kapcsolatos viselkedést.
Érdekes, hogy szemlátomást még a Wikipédia is többet tud a témáról, mint a Keresztény Kulturális Akadémia elnöke.
Olvassunk bele, miket ír a katolikus modernizmusról:
„Az államot és az egyházat egészen el kell választani, az egyházat demokratikusan át kell alakítani és mindenben, még a szentségek kiszolgáltatásában is, az államnak alárendelni.
A modernizmus legfőbb tana a fejlődés törvénye: hit, dogma, kultúra, egyház mind fejlődik, amiben az Egyház a gátló, a világiak a hajtóerő.”
„Egyéb modernista tételek:
A Szentírás nem tévedhetetlen, mert emberi dokumentumok gyűjteménye.
A szentháromság-tan felesleges és érthetetlen.
Jézus nem váltotta meg az emberiséget és egyházat sem alapított.
A történelmi Jézus más, mint a kereszténység Jézusa.
Péter nem volt egyházfő.
A szeplőtelen fogantatás tanítása elvetendő.
A (katolikus) szentségek nem Jézustól erednek, és nem is lényegesek.
A hívők szabadon fejthetik ki nézeteiket, lelkiismeretüket nem lehet az Indexhez kötni.
A pokol nem örökké tartó állapot.
Az utolsó kenet felesleges.
A bűnbocsánat nem a papra tartozik.
A házasság nem szentség, és állami hatáskörbe tartozik.”
(Wikipédia: katolikus modernizmus)
A modernizmus legfőbb tana a fejlődés törvénye: hit, dogma, kultúra, egyház mind fejlődik, amiben az Egyház a gátló, a világiak a hajtóerő.”
„Egyéb modernista tételek:
A Szentírás nem tévedhetetlen, mert emberi dokumentumok gyűjteménye.
A szentháromság-tan felesleges és érthetetlen.
Jézus nem váltotta meg az emberiséget és egyházat sem alapított.
A történelmi Jézus más, mint a kereszténység Jézusa.
Péter nem volt egyházfő.
A szeplőtelen fogantatás tanítása elvetendő.
A (katolikus) szentségek nem Jézustól erednek, és nem is lényegesek.
A hívők szabadon fejthetik ki nézeteiket, lelkiismeretüket nem lehet az Indexhez kötni.
A pokol nem örökké tartó állapot.
Az utolsó kenet felesleges.
A bűnbocsánat nem a papra tartozik.
A házasság nem szentség, és állami hatáskörbe tartozik.”
Hogy mindez egyrészt tömény istenkáromlás, másrészt homlokegyenest ellentétes mindazzal, amit a katolikus egyház a múlt század közepéig hirdetett, az nem is kérdés. Az sem, hogy mindez hajszálpontosan azonos a New Age (ezo-abrakadabra) világában hirdetettekkel. (Ezt a „Hibrid vallásháború atombombája” címmel már részleteztük.)
A hermetizmusból lett, mindent mindennel összemosó szinkretizmus mint „megbékélési törekvés” eredménye minden lehet, csak nem a katolikus vallás.
Érdemes észrevenni, hogy az ilyesmit hirdetők állításának valós lényege az aktuális (és bizonyos milliárdosok érdekeinek megfelelően pénzelt) világnézeti trendi ráerőltetése az évezredes hittételekre.
Ezzel viszont a vallás mibenléte szűnik meg, mert a tegnap ezt, ma azt állító „vallások”(?) vezetői akár krumpliorrot és színes bohócnyakkendőt is felvehetnének, mert ez mutatná „hitelességük” és önnön mivoltuk valódi arcát.
Megjegyzés
Persze mindez nemcsak a katolikus egyházban történik.
A keleti vallások (buddhizmus, taoizmus stb.) a nyugati országokban először az okkultizmus, majd a New Age ezoterikus szemüvegén át kerültek a köztudatba - így ezeknek valójában semmi közük ahhoz, amit keleten tanítanak. (Lásd pl. ide kattintva)
Pár éve a svédek nekikezdtek átírni a Bibliát, hogy benne Isten semlegesnemű(!) legyen. Az egyik evangélikus templomukban pedig LMBTQI(wxyz) kép került az oltár fölé.
Magyarországon a saját (pontosabban az apjától örökölt) metodista egyházának (MET) élén álló Iványi Gábor 2021-ben kijelentette, hogy „az egész kereszténység rohadt gyümölcs” (és így semmi értelme), de azért továbbra is lelkészként tevékenykedik. Mellé körülmetéltette magát, és zsidó nevet vett fel.
Viszont csak az apja volt zsidó, az anyja nem - így a zsidó hagyományok szerint ő nem minősül annak. Ezért a MAZSIHISZ elutasította ezen igényét, de sebaj: talált magának olyan progresszív (tehát modern) zsidó felekezetet, amelyik ezt is megtette.
Mindebben az sem zavarta, hogy a zsidó vallás a kereszténységgel szemben nem ismeri el megváltóként Jézust. Ettől még a DK szerint Iványi Gábor a kereszténység példaképe.
Ugyanezen (modern, haladár) progresszív zsidósághoz tartozik a jelenlegi amerikai nagykövet, David Pressman is, aki homoszexuális házasságban él, miközben ortodox zsidó ünnepeket tart.
Mindezt úgy, hogy a Tóra erről ezt írja: „Férfiúval ne hálj, amint hálnak nővel, útálat az”, és az ilyesmire, akár az állatokkal való fajtalankodásra, halálbüntetést ír elő. (Lásd pl. ide kattintva)
Vona Gábor - aki szerint az „iszlám az emberiség utolsó reménye” (lásd pl. ide kattintva) - pártjából kivált, és „Mi Hazánk” néven új pártként működő társaság is érdekes. A pandémia alatt egy nemzetközi bűnözőt népszerűsítő, általában a legkülönbözőbb, újonnan kitalált sumér/pártus/szíriuszi árja típusú, újpogány halandzsákkal megtelt agyú szavazókkal rendelkező párt visszatért az alapjaihoz.
Nemrég a párt alelnökével, a már 2006-ban „magyar HAMASZT” létrehozó ifj. Hegedűs Lóránt mutatta meg, hogy (szerinte) mi a református egyház útja.
A napokban a templomukban tartott, vasárnapi istentiszteletére díszvendégként meghívta Fadi Elhusseini palesztin nagykövetet.
Ugyan ki más is lehetne jobb vendég Jézus Krisztus házában, ha nem egy muzulmán, akinek hite szerint Allah szemében a lefejezett keresztény az igazán szép látvány. (Lásd pl. ide kattintva)
Eme református igehirdetés arról szólt, hogy milyen szörnyű, hogy a Zorbán nem engedte, hogy nyugati módon egy muzulmán terrorszervezet mellett lehessen szimpátiatüntetést tartani.
Nem kétséges, hogy Jézus őt is korbáccsal kergette volna ki a templomból, de sebaj: mostanság máshol is Krisztus ellenségeit dicsőítik az ő nevében.
Persze mindez nemcsak a katolikus egyházban történik.
A keleti vallások (buddhizmus, taoizmus stb.) a nyugati országokban először az okkultizmus, majd a New Age ezoterikus szemüvegén át kerültek a köztudatba - így ezeknek valójában semmi közük ahhoz, amit keleten tanítanak. (Lásd pl. ide kattintva)
Pár éve a svédek nekikezdtek átírni a Bibliát, hogy benne Isten semlegesnemű(!) legyen. Az egyik evangélikus templomukban pedig LMBTQI(wxyz) kép került az oltár fölé.
Magyarországon a saját (pontosabban az apjától örökölt) metodista egyházának (MET) élén álló Iványi Gábor 2021-ben kijelentette, hogy „az egész kereszténység rohadt gyümölcs” (és így semmi értelme), de azért továbbra is lelkészként tevékenykedik. Mellé körülmetéltette magát, és zsidó nevet vett fel.
Viszont csak az apja volt zsidó, az anyja nem - így a zsidó hagyományok szerint ő nem minősül annak. Ezért a MAZSIHISZ elutasította ezen igényét, de sebaj: talált magának olyan progresszív (tehát modern) zsidó felekezetet, amelyik ezt is megtette.
Mindebben az sem zavarta, hogy a zsidó vallás a kereszténységgel szemben nem ismeri el megváltóként Jézust. Ettől még a DK szerint Iványi Gábor a kereszténység példaképe.
Ugyanezen (modern, haladár) progresszív zsidósághoz tartozik a jelenlegi amerikai nagykövet, David Pressman is, aki homoszexuális házasságban él, miközben ortodox zsidó ünnepeket tart.
Mindezt úgy, hogy a Tóra erről ezt írja: „Férfiúval ne hálj, amint hálnak nővel, útálat az”, és az ilyesmire, akár az állatokkal való fajtalankodásra, halálbüntetést ír elő. (Lásd pl. ide kattintva)
Vona Gábor - aki szerint az „iszlám az emberiség utolsó reménye” (lásd pl. ide kattintva) - pártjából kivált, és „Mi Hazánk” néven új pártként működő társaság is érdekes. A pandémia alatt egy nemzetközi bűnözőt népszerűsítő, általában a legkülönbözőbb, újonnan kitalált sumér/pártus/szíriuszi árja típusú, újpogány halandzsákkal megtelt agyú szavazókkal rendelkező párt visszatért az alapjaihoz.
Nemrég a párt alelnökével, a már 2006-ban „magyar HAMASZT” létrehozó ifj. Hegedűs Lóránt mutatta meg, hogy (szerinte) mi a református egyház útja.
A napokban a templomukban tartott, vasárnapi istentiszteletére díszvendégként meghívta Fadi Elhusseini palesztin nagykövetet.
Ugyan ki más is lehetne jobb vendég Jézus Krisztus házában, ha nem egy muzulmán, akinek hite szerint Allah szemében a lefejezett keresztény az igazán szép látvány. (Lásd pl. ide kattintva)
Eme református igehirdetés arról szólt, hogy milyen szörnyű, hogy a Zorbán nem engedte, hogy nyugati módon egy muzulmán terrorszervezet mellett lehessen szimpátiatüntetést tartani.
Nem kétséges, hogy Jézus őt is korbáccsal kergette volna ki a templomból, de sebaj: mostanság máshol is Krisztus ellenségeit dicsőítik az ő nevében.
Jól látható a globális irány: a modernizált egyházak szép lassan csak a nevükben különböznek, aztán idővel egyesülhetnek majd egy világgazdasági (és így aktuálpolitikai) érdekeket isteni akaratnak hazudó bizniszegyházban.
Talán nem kell részletezni, hogy mindez pont azon irány, amit a Gyurcsányisták, meg az MZP félék dicsőítenek, és ez az, ami bezzegnyugatot az antikereszténység, és a napi terrorizmus „békéjébe” juttatta.
Pajor András (atya), a Keresztény Kulturális Akadémia elnöke szerint viszont ez ám a jó és helyes irány. Miközben politikailag az ellenkezőjét mondja.
Tehát hitedben légy hitehagyott liberális, politikailag meg konzervatív keresztény.
És szerinte ez nem meghasonlás, hanem mindenki számára kötelező világnézet.
Tehát hitedben légy hitehagyott liberális, politikailag meg konzervatív keresztény.
És szerinte ez nem meghasonlás, hanem mindenki számára kötelező világnézet.
Érdekes, hogy még a Wikipédia is egészen mást ír a hagyományhű, avagy tradicionalista katolikusok álláspontjairól.
Olvassunk bele:
„Mivel a pápa és a véle egységben lévő püspöki testület csak a kinyilatkoztatás őrei, és nem urai, ezért lényegileg új valóságot nem hirdethetnek ki, csak megerősíthetik a tiszta tanítást, ha azt támadás éri.
Ezt védi a kontradikció elve is, azaz egy dogma soha el nem évülhet, és ha "dogmaként" véle teljesen ellentétes tant hirdetnének ki, az utóbbi válik érvénytelenné.
Csak külső dogmafejlődés lehetséges, organikus módon, anélkül, hogy meghasonulna a tanítás önmagával. Minden egyéb pasztorális, természettudományos, politikai stb. állásfoglalás soha sem lehet tévedésmentes, mivel időhöz kötött és változó valóságokhoz kötődik.
Mivel a II. vatikáni zsinat nem hirdetett ki tévedhetetlen tanítást, így dokumentumait az elmúlt 2000 év hagyományának a fényében kell értelmezni, orthodox (igazhitű) módon, avagy elvetni.”
(Wikipédia: Hagyományhű katolikusság)
Ezt védi a kontradikció elve is, azaz egy dogma soha el nem évülhet, és ha "dogmaként" véle teljesen ellentétes tant hirdetnének ki, az utóbbi válik érvénytelenné.
Csak külső dogmafejlődés lehetséges, organikus módon, anélkül, hogy meghasonulna a tanítás önmagával. Minden egyéb pasztorális, természettudományos, politikai stb. állásfoglalás soha sem lehet tévedésmentes, mivel időhöz kötött és változó valóságokhoz kötődik.
Mivel a II. vatikáni zsinat nem hirdetett ki tévedhetetlen tanítást, így dokumentumait az elmúlt 2000 év hagyományának a fényében kell értelmezni, orthodox (igazhitű) módon, avagy elvetni.”
Ugye, milyen érdekes? Tehát aki vallásos emberként azt vallja, hogy Isten első perctől azt és úgy akarja az embertől, ahogy eltervezte, és ennél fogva a hittételek nem lehetnek ellentmondóak annak, amit mondjuk Szent László királyunk vallott - az Pajor András (atya) szerint megtagadja Istent.
Vajon nem maga Pajor András (atya) tagadja meg Istent a modernista kijelentéseivel?
Vajon Isten örökkévaló, vagy az aktuális társadalmi elvárásokat kiszolgáló, modernista lózungok?
Tény, hogy Pál apostol már 2000 évvel ezelőtt is látta, hogy a hívek között előfordul a széthúzás. A korinthusiakhoz írt első levelében erről így szólt:
„A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz.”
(https://szentiras.hu/UF/1Kor1,10)
Ez alatt azonban nem azt értette, hogy a kukába kell dobni őt is, a tanítását is, és ki kell találni egy új, az ún. „modern ember” számára tetsző verziót. Hanem azt, hogy senki ne térjen le az igazság útjáról - ami viszont örökké ugyanaz.
Mit is írt még ugyanitt erről?
„Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. Mert meg van írva: „Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem.” Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét?
Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket.
És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság.”
(https://szentiras.hu/UF/1Kor1,17-23)
Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket.
És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság.”
Pál apostol is megtehette volna, hogy csak keresztel, meg a versesköteteket ír, és mellé elfogadja a korabeli Római Birodalom Pantheonjában felsorakoztatott összes pogány bálványt istenségnek - és akkor senki sem üldözi sem őt, sem a híveket.
Elég lett volna a világi bölcsességek előtt meghajolnia - de ő mégis kitartott Krisztus kizárólagossága mellett. A galatákhoz írt levelében erről ezt írta: „nincsen más, csak olyanok vannak, akik zavarba ejtenek titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. [...] akár az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, kivetett legyen! Ahogy azelőtt is mondtuk, most megismétlem: Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit átvettetek, kivetett legyen!” (Gal 1:6-9)
Vajon ő tévedett, vagy a modernisták, akik azt állítják, hogy minden vallás azonos, mindet el kell fogadni, különösen az iszlámot és a pogányságot, (tehát a sátánnal is össze kell költözni!) mert ekkor igazán színes és modern az egyház?
Vajon az apostolok, vagy a Keresztény Kulturális Akadémia elnöke látta helyesen a katolikus vallás Istennek tetsző útját?!
Tényleg van, aki komolyan gondolja, hogy Isten akarata és elvárásai az aktuális társadalmi életmód szerint változnak?
Valóban van helye az egyház élén olyan embereknek, akik csak a pénzben hisznek, és ezért bármire képesek?
A kérdés eldöntésére, hogy a „trientisták”, vagy a „pajoristák” követik-e a helyes utat, lássunk még egy tényt:
Szóval ott tartunk, hogy a régi típusú, „trienti” (avagy tridenti, római, latin) rítussal („Vetus Ordo”) tartott Szentmisék Pajor András (atya), a Keresztény Kulturális Akadémia elnöke, (és elismert személy) szerint kukába való ostobaságok. Aki ilyet favorizál, az olyan eretnek, aki nemhogy katolikus, de még igaz magyar sem lehet.
Milyen érdekes, hogy még 2017-ben a Magyar Kurír nevű, katolikus hírportál ennek ellenkezőjéről számolt be. A cikk címe: „Régi rítusú főpapi szentmisét mutattak be a budapesti Szent Mihály-templomban”. (Lásd: ide kattintva)
Olvassunk bele:
„Nem sokkal azután, hogy XVI. Benedek pápa 2007-ben Summorum Pontificum kezdetű motu propriójával engedélyezte a régi rítusú szertartások püspöki engedély nélküli, nyilvános ünneplését, Budapesten rendszeressé váltak a római rítus rendkívüli formája szerint bemutatott szentmisék. A heti rendszerességgel megtartott szentmisének eleinte a Nagyboldogasszony-főplébániatemplom, majd 2015-től a Szent Mihály-templom ad otthont.
Az évfordulóra Erdő Péter bíboros is üdvözletét küldte, melyet Osztie Zoltán, a Nagyboldogasszony-főplébánia plébánosa olvasott fel.
Az évfordulóra Erdő Péter bíboros is üdvözletét küldte, melyet Osztie Zoltán, a Nagyboldogasszony-főplébánia plébánosa olvasott fel.
’Értesültem róla, hogy a plébánián tíz éve működik olyan közösség, amely szívesen vesz részt a római rítus rendes formájában ünnepelt szentmiséken is, de különös bennsőséggel ünnepli a római rítus rendkívüli formájában tartott liturgiát – szól az üzenet szövege. – Kérem plébános atyát, tolmácsolja a közösség felé, hogy imádkozom és Isten áldását kérem mindnyájukra, hogy továbbra is tisztelettel és szeretettel megélve az összes katolikus hívővel való közösséget, merítsenek gazdag kegyelmi ajándékokat a liturgia emelkedett, hittel és szeretettel végzett ünnepléséből.
Legyen a plébánia egész hívő közössége továbbra is az egység jele, őrizze meg az egyházias lelkület ajándékát, legyenek befogadói és továbbadói testvéreik és a világ felé az evangélium örömhírének. Kérem, hogy imádkozzanak értem és szolgálatomért!
Örömmel adom mindnyájukra főpásztori áldásomat.’ ”
Legyen a plébánia egész hívő közössége továbbra is az egység jele, őrizze meg az egyházias lelkület ajándékát, legyenek befogadói és továbbadói testvéreik és a világ felé az evangélium örömhírének. Kérem, hogy imádkozzanak értem és szolgálatomért!
Örömmel adom mindnyájukra főpásztori áldásomat.’ ”
HŰHA! Ezek szerint a magyar Római Katolikus Egyház feje, Erdő Péter bíboros is eretnek. Vagy legalábbis 2017-ben még az volt.
Legalábbis a nagyon elismert személy, a Keresztény Kulturális Akadémia elnöke, Pajor András (atya) narratívái szerint.
Mostanára talán már jól érthető, hogy a modernista katolikus papok egy része bálványt faragott a II. vatikáni zsinatból, az utána következő változásokból és a „zsinati szellemet" képviselő egyházi vezetőkből.
És aki nem borul le ezek előtt a bálványok előtt, és nem mutatja be elméje hódolatának áldozatát, akkor az a szemükben nem igazi keresztény.
És aki nem borul le ezek előtt a bálványok előtt, és nem mutatja be elméje hódolatának áldozatát, akkor az a szemükben nem igazi keresztény.
(Erről bővebben pl. ide kattintva)
És mielőtt rátérnénk arra, miért NEM LEHETSÉGES a régi típusú, „trienti” (avagy tridenti, római, latin) rítusú („Vetus Ordo”) Szentmisét betiltani, nézzünk még egy gyöngyszemet Pajor András (atya) kifogyhatatlan bölcsességtárából.
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Mindenszentek és a szentek
A Keresztény Kulturális Akadémia elnöke, Pajor András (atya) szerint a csúnya, gonosz, buta és hazug, konzervatív „trientisták” (akik szerinte hazafiak se lehetnek) még a Mindenszenteket is jogtalanul ünneplik.
Egy katolikus ünnepről neki ez jutott eszébe.
Ez tipikus példája a szalmabábérvelésnek. Ilyet jellemzően az követ el, aki nem tud logikusan és tényszerűen érvelni.
Így aztán épít egy szalmabábot, ráaggatja az általa kitaláltakat - mondván: ezeket állítja a szalmabáb - majd elkezdi gőzerővel püfölni, amit a szalmabáb szó nélkül tűr. Az ilyen torzított álláspont általában nagyon hasonlít az eredetire, azonban jóval gyengébb, leegyszerűsítettebb annál. A torzított állítást a vitapartner, mivel az sokkal könnyebben támadható és sokkal nehezebben védhető, hatásosan támadhatja, annak látszatát keltve, hogy az eredeti állítást cáfolta meg.
Kezdjük ott, hogy a Mindenszentek ünnepe 741-ben, III. Gergely pápa idején jelent meg először a megemlékezés napjaként. Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismerte az új ünnepet. A hagyomány szerint egyetemes ünneppé IV. Gergely (827-844) pápa tette.
Tehát ha Pajor András (atya) érvelési logikáját nézzük, akkor mindez jóval a katolikus egyház 21. egyetemes zsinata, a II. vatikáni zsinat előtt történt, vagyis csak a tradicionalisták ünnepelhetnék, és pont a pajoristák nem.
Megjegyzés
Amennyiben Pajor András (atya) e posztjában, a 2018-ban őszentsége Ferenc pápa által szentté avatott VI. Pál pápára gondolt, akkor viszont még érdekesebb az előző, fentebb részletezett kijelentése a „hazafiság” mibenlétéről. Hiszen ő a Kádár János féle kommunista vezetéssel kötött paktummal (finoman szólva) végleg cserbenhagyta Mindszenty József bíborost.
Tehát az ám az igazi, katolikus hazafi, aki megtapsolja a kommunisták támogatását Magyarország utolsó hercegprímásával szemben. Ez nyilván nem meghasonlás, csak pajorizmus.
Amennyiben Pajor András (atya) e posztjában, a 2018-ban őszentsége Ferenc pápa által szentté avatott VI. Pál pápára gondolt, akkor viszont még érdekesebb az előző, fentebb részletezett kijelentése a „hazafiság” mibenlétéről. Hiszen ő a Kádár János féle kommunista vezetéssel kötött paktummal (finoman szólva) végleg cserbenhagyta Mindszenty József bíborost.
Tehát az ám az igazi, katolikus hazafi, aki megtapsolja a kommunisták támogatását Magyarország utolsó hercegprímásával szemben. Ez nyilván nem meghasonlás, csak pajorizmus.
Ráadásul a „trientisták” világszerte teljesen jónak és hasznosnak tartják az 1962-ben megfogalmazott kérdéseket, csak a rájuk adott válaszokat látják problémásnak. És mivel ezen válaszok ötlet és ajánlás jellegűek, és szemlátomást kontraproduktív eredménnyel jártak, szükségesnek tartják visszatérni a kiindulóponthoz, és újragondolni a válaszokat. Pláne, hogy azóta újabb problémák és kérdések merültek fel.
Viszont nem tagadják, hogy mindez jó szándéktól vezérelve indult, és az azóta szenté avatottak mivoltában sem kételkednek.
Amiben kételkednek, az a modernisták iránya.
Nem kell messzire menni, a most folyó, hasonló céllal létrejött szinódus út is sok jó kérdést tartalmaz. Ezekre a német modernisták által benyújtott megoldás (amit a német egyházi vezetők egyhangúan elfogadtak) szerint akkor lesz újra nagy és régi fényében pompázó a katolikus egyház, ha a miséket egy félig csillámpónivá átműtött interszexuális celebrálja, aki áldást osztogat az azonos neműek házasságára, valamint megáldja a mellüket levágatott, magukat vaginával rendelkező férfiként azonosítókat, a drag queeneket, stb. (Lásd pl. ide kattintva)
Erről még a sok mindenben megértő és elfogadó Ferenc pápa őszentsége is azt mondta: „Németországban van egy nagyon jól működő német evangélikus egyház, nincs szükség egy másodikra.”
Mert a németek ezen ötlete olyannyira távol áll a katolikus egyház világképétől, mint úgy általában a modernisták kijelentései a valóságtól.
Őket sosem érdekelte a valóság, így akár a Bibliában foglaltakat is figyelmen kívül hagyják, ha önös érdekeik úgy kívánják.
Mellé, akár bizonyos szenzációhajhász újságok, szemrebbenés nélkül keverik az örökérvényű dogmákat az időleges ajánlásokkal, a pápai kinyilatkozásokat a pápa magánjellegű véleményeivel, stb.
Így lett a modernisták narratívái szerint a magát valójában sem örökérvényűnek, sem tévedhetetlennek, de még csak a Szentlélek által vezéreltnek sem mondó II. vatikáni zsinat egy mindenekfeletti, kötelezően legfőbb igazságként tálalva.
Ezt teszi Pajor András is.
A katolikus egyházban mindig is nagy szerepet töltöttek be a szentek. A szentek (kiknek szava szent) véleményei, gondolatai, tanácsai és ajánlásai mellett a szentekhez imádkozni is lehet. A köztudatban ez a „védőszent” szóval le is van tudva, de egy hívő katolikus tudja: adott gondban, bajban a szentek is segíthetnek a Mennyek országából. Ám nemcsak segíthetnek, hanem az Isteni igazság, vagy az örökérvényű hittételeket megtagadó papokat akár - átvitt értelemben - nyakon is vághatják.
Ennek értelmében Pajor András (atya) nyakán igencsak csattognak a taslik, mert még a Katolikus Anyaszentegyház alapítójának szent haragját is kivívta.
Megjegyzés
Talán ezért (is) panaszkodott nemrég a „Miért vannak letiltva a kommentek” c. Youtube videójában arról, hogy milyen sokan nem értenek egyet a mondandóival.
A Facebookon sem szokott időt szánni holmi hitbéli vitákra - aki bármilyen teológiai vitát felvet, azt azonnal törli és letiltja. Nem ismeretlen a módszer, a progresszív Perintfalvi Rita is ezt szokta tenni.
Talán ezért (is) panaszkodott nemrég a „Miért vannak letiltva a kommentek” c. Youtube videójában arról, hogy milyen sokan nem értenek egyet a mondandóival.
A Facebookon sem szokott időt szánni holmi hitbéli vitákra - aki bármilyen teológiai vitát felvet, azt azonnal törli és letiltja. Nem ismeretlen a módszer, a progresszív Perintfalvi Rita is ezt szokta tenni.
Nézzük mit írt V. Pius pápa, a Quo Primum kezdetű enciklikájában, amely az ő apostoli Konstitúciója a római misekönyv mintakiadásához.
(Teljes egészében, magyar nyelvre lefordítva, ide kattintva olvasható el.)
Megjegyzés
V. Piusz (eredeti nevén: Antonio Ghislieri) volt a 225. római pápa 1566-tól 1572-ben bekövetkezett haláláig.
1566-ban kiadta a zsinat által átdolgozott katekizmust, majd 1568-ban a Breviáriumot és végül 1570-ben megszületett a Missale, vagy más néven a Missa Tridentina, azaz a „Vetus Ordo”, a Tridenti Mise. Piusz ezt az új kiadást tette kötelezővé minden katolikus egyház számára, kivéve azokat, amelyek a misét az 1370-es évet megelőző rítusban tartották. Ez a hagyományos latin rítusként is ismert mise kisebb-nagyobb változtatásokkal még ma is érvényben van az 1970-ben megújított liturgia mellett, mint a római rítus rendkívüli formája.
Piusz pápa 1572. május 1-jén halt meg több hónapos szenvedés után. Halálos ágyán a krónikák szerint a következőket mondta: „Kérlek Uram növeld fájdalmaim és türelmem!”
A nagyszerű erkölcsökkel megáldott pápa nagy szolgálatot tett az egyháznak, uralkodásával utat mutatott az egyházi fegyelem és erkölcsi tisztaság felé, még ha néha erélyesen juttatta is érvényre igazát. Éppen ezen erényeiért 1696-ban a domonkosok nagymestere, Antonin Cloche kezdeményezte szentté avatását.
(Mindezt és a részleteket lásd a Wikipédiában, ide kattintva)
V. Piuszt 1712. május 24-én emelte a szentek közé XI. Kelemen pápa.
A „Vetus Ordo”, tehát a Trienti (avagy: Tridenti) Mise tehát nemcsak Róma egyik püspökének, hanem egy szent munkájának köszönhető.
V. Piusz (eredeti nevén: Antonio Ghislieri) volt a 225. római pápa 1566-tól 1572-ben bekövetkezett haláláig.
1566-ban kiadta a zsinat által átdolgozott katekizmust, majd 1568-ban a Breviáriumot és végül 1570-ben megszületett a Missale, vagy más néven a Missa Tridentina, azaz a „Vetus Ordo”, a Tridenti Mise. Piusz ezt az új kiadást tette kötelezővé minden katolikus egyház számára, kivéve azokat, amelyek a misét az 1370-es évet megelőző rítusban tartották. Ez a hagyományos latin rítusként is ismert mise kisebb-nagyobb változtatásokkal még ma is érvényben van az 1970-ben megújított liturgia mellett, mint a római rítus rendkívüli formája.
Piusz pápa 1572. május 1-jén halt meg több hónapos szenvedés után. Halálos ágyán a krónikák szerint a következőket mondta: „Kérlek Uram növeld fájdalmaim és türelmem!”
A nagyszerű erkölcsökkel megáldott pápa nagy szolgálatot tett az egyháznak, uralkodásával utat mutatott az egyházi fegyelem és erkölcsi tisztaság felé, még ha néha erélyesen juttatta is érvényre igazát. Éppen ezen erényeiért 1696-ban a domonkosok nagymestere, Antonin Cloche kezdeményezte szentté avatását.
(Mindezt és a részleteket lásd a Wikipédiában, ide kattintva)
V. Piuszt 1712. május 24-én emelte a szentek közé XI. Kelemen pápa.
A „Vetus Ordo”, tehát a Trienti (avagy: Tridenti) Mise tehát nemcsak Róma egyik püspökének, hanem egy szent munkájának köszönhető.
Olvassunk bele a fenti enciklikába:
„Apostoli hatalmunk erejénél foga, engedélyezzük és mindörökre megengedjük, hogy a szentmise bármely templomban történő énekléséhez vagy olvasásához teljesen ezt a Misekönyvet kövessék ezentúl, a lelkiismeret minden aggálya nélkül, vagy a bármilyen büntetésnek, ítéletnek vagy cenzúrának való kiszolgáltatottság félelme nélkül, szabadon és törvényesen.
Sem az elöljárók, sem az adminisztrátorok, kanonokok, káplánok és más világi vagy szerzetespapok, semmilyen címen nem kényszeríthetőek arra, hogy másként mutassák be a szentmisét, mint ahogyan azt Mi megparancsoltuk.
Ugyanígy kihirdetjük és elrendeljük, hogy senki nem kényszeríthető vagy erőszakolható ennek a Misekönyvnek a megváltoztatására, és hogy ezen dokumentum nem vonható vissza és nem módosítható, hanem mindörökké érvényes marad, és megőrzi teljes érvényét
[...]
senki nem változtathatja meg ezt az értesítést engedélyünkről, rendeletünkről, rendelkezésünkről, parancsunkról, előírásunkról, engedményünkről, engedélyünkről, nyilatkozatunkról, akaratunkról, dekrétumunkról és tiltásunkról.
PIUS PÜSPÖK,
ISTEN SZOLGÁINAK SZOLGÁJA
ÖRÖK EMLÉKEZETÜL
1570. JÚLIUS 14.
Sem az elöljárók, sem az adminisztrátorok, kanonokok, káplánok és más világi vagy szerzetespapok, semmilyen címen nem kényszeríthetőek arra, hogy másként mutassák be a szentmisét, mint ahogyan azt Mi megparancsoltuk.
Ugyanígy kihirdetjük és elrendeljük, hogy senki nem kényszeríthető vagy erőszakolható ennek a Misekönyvnek a megváltoztatására, és hogy ezen dokumentum nem vonható vissza és nem módosítható, hanem mindörökké érvényes marad, és megőrzi teljes érvényét
Bárki is megtenné ezt, tudja meg, hogy a Mindenható Istennek valamint Szent Péter és Pál Apostoloknak haragját vonja magára. ”
ISTEN SZOLGÁINAK SZOLGÁJA
ÖRÖK EMLÉKEZETÜL
1570. JÚLIUS 14.
Az elmúlt 2000 év során a Vatikán számtalan intézkedést hozott. Voltak közöttük vélemények, ajánlások, intelmek, visszavonásig érvényes rendelkezések, törvények, stb. Ezek arányaihoz képest igen kevés olyan, ami nem visszavonható, ami örökérvényű és megkérdőjelezhetetlen. (Lásd pl.: dogma) Ezek (de csak ezek!) a Szentlélek által, Isten akaratából jöttek létre. A fenti határozat ezek közé tartozik.
(Az 1965-ös II. vatikáni zsinat határozatai nem tartoznak ezek közé, ők maguk jelentették ki, hogy közben nem részesültek az Isteni kegyelem állapotában, és a rendeletek egyike sem tartozik a pápai tévedhetetlenség körébe.)
EZÉRT NEM TÖRÖLHETŐ EL a „Vetus Ordo”, avagy a latin rítusú trienti mise.
Mert ami egyszer örök, annak nincs vége. Így ami örök érvényű, az nem válhat érvénytelenné.
Aki pedig ezt tagadja, arra nemcsak Szent V. Piusz, valamint Szent Péter és Szent Pál apostolok haragja száll, hanem Istené is.
És mit mond minderre a Keresztény Katolikus Akadéma elnöke, Pajor András (atya), az író-költő-elismert személy?
A Keresztény Kulturális Akadémia elnöke szerint tehát Szent V. Piusz is eretnek.
Na jó, ő is 1965 előtt élt és lett szentté avatva. És mint látjuk, a pajorizmus próféta jellegű kinyilatkozásait, ami a XX. század közepe előtt volt, az nem vonatkozik az egyetemes, örökérvényű igazságok egyházára.
Pio atya eléggé ismert manapság, még film is készült róla.
II. János Pál pápa 1999-ben boldoggá, majd 2002-ben szentté avatta.
Vélhetőleg ez még Pajor András (atya) szerint is 1965 után történt.
Csakhogy Pietrelcinai Szent Pio köztudottan konzervatív volt, s mi több, a róla készült fotón is látható, hogy
még csak nem is kézbe áldozott, hanem a hagyományos módon, letérdelve nyelvre.
Azt a kutyafáját, akkor hát Szent Pio is eretnek. Vagy mégsem?
Netán csak arról lenne szó, hogy egy modernista pap,
aki a konzervatív kormányt is megtévesztve,
miután felmászott a hatalom üveghegyére,
most megmutatja valódi arcát,
és dühödten kivillantja a foga fehérjét mindenre,
ami a katolikus egyház valódi mibenlétét jelenti?
aki a konzervatív kormányt is megtévesztve,
miután felmászott a hatalom üveghegyére,
most megmutatja valódi arcát,
és dühödten kivillantja a foga fehérjét mindenre,
ami a katolikus egyház valódi mibenlétét jelenti?
Anno Hodász András a baloldalhoz dörgölőzve próbálta az egyházat gyengíteni.
Most Pajor András teszi ugyanezt, a jobboldalhoz dörgölőzve.
Ők egymás tükörképei, azon modernisták, akik szavai távol állnak Jézus Krisztustól és a valóságtól.
Hiszen ami örök érvényű, azt SOHA nem lehet kukázni. Ami örökké tart, SOHA NEM JÁR LE. És aki nemhogy a Vatikán örökérvényű dogmáit, de a szentek parancsait sem tartja be - az miben is hisz valójában? Istenben semmiképp, hiszen hátat fordít neki az, aki a szavak kiforgatásával az isteni akaratot próbálja kijátszani. És közben vállát rángatja arra, hogy egy szent parancsa szerint ezzel Isten haragját is magára vonja.
Persze a szavakon lovaglás, és különböző előírások esetén nem azok szellemiségének, hanem a szavainak szájíz szerinti értelmezése nem újdonság.
A képmutatók már 2000 éve is, most is(!!! lásd: sztárjogászok) azt nézték, mi a törvény betűje, hogy meglelve a nyakatekert kiskapukat, ne kelljen betartaniuk. Tehát elfordultak (és elfordulnak) a lényegtől és a szellemiségtől, és kiskapukat, kibúvókat keresve a „szó szerint értelmezést” favorizálják.
Ez jó ideje minden kereszténységgel kapcsolatos dolognál is gyakori, ezer hazugmondó tízezer féle hazugságot igyekszik elhitetni az emberekkel a Bibliától a Vatikánig mindenről.
Ők azok a képmutató farizeusok, akik elődeihez Jézus Krisztus így szólt:
Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt.
Magatok nem mentek be, s akik be szeretnének jutni,
azokat meg nem engeditek be.
Jaj nektek, írástudók és képmutató farizeusok,
mert felemésztitek az özvegyek és árvák vagyonát.
Közben nagyokat imádkoztok, ezért nagyobb ítélet vár rátok.”
(Mt. 23)
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Ki eretnek, és ki nem az?
Mostanság sokkal nagyobb divat lett eretnekezni, mint a legsötétebb középkorban. Akkor ugyanis (a mozifilmekben látottakkal ellentétben) minden irányból, alaposan kivizsgálták az esetet, és csak akkor mondtak ki ilyet elbírálásra váró vádként is, ha az valóban és tényszerűen megalapozott volt.
Na, ennek már vége. Manapság úgy dobálóznak némelyek az eretnekséggel, ahogy mások a nácizással, vagy a homofóbozással. Mindegy, mi a szó mögötti valós jelentéstartalom, a lényeg hogy mocskolódni és besározni lehessen vele.
Szemlátomást ugyanez a kategória Pajor András (atya) is. (És még sok, hozzá hasonló modernista.)
A Római Katolikus Anyaszentegyház (Ecclesia Catholica) látható tagjának formálisan az tekinthető, aki:
1.) meg van keresztelve;
2.) hisz mindent, amit a tanítóhivatal hívés végett elé terjeszt;
3.) alárendeli magát a római pápa legfőbb pásztori hatalmának
2.) hisz mindent, amit a tanítóhivatal hívés végett elé terjeszt;
3.) alárendeli magát a római pápa legfőbb pásztori hatalmának
Az első pont világos, hisz a keresztség szentségével születünk újjá vízből és Szentlélekből, s leszünk ezzel együtt katolikusokká. Ez a szentségi kötelék.
A második pont arra vonatkozik, hogy amit hívés végett előterjeszt az Anyaszentegyház, vagyis amit isteni és katolikus hittel kell hinni, azt nem lehet tagadni, vagy benne makacsul kételkedni. Aki ilyen, isteni és katolikus hittel hiendő, örökérvényű tételt - vagyis dogmát - tagad, vagy makacsul kételkedik benne, az eretnek.
Megjegyzés
Ezzel Pajor Andrásnak is tisztában kell lennie, elvégre felszentelt papként nem a tévéfilmekből tanult teológiát.
Ám az eretnekség mibenlétét nézve, pont az eretnekség, amit ő művel.
Ezzel Pajor Andrásnak is tisztában kell lennie, elvégre felszentelt papként nem a tévéfilmekből tanult teológiát.
Ám az eretnekség mibenlétét nézve, pont az eretnekség, amit ő művel.
A harmadik pont leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az illető nincsen kiközösítve - ha a katolikus hit egészét vallja is -, aminek alapfeltétele a pápa egyetemes főpásztori hatalmának elismerése és annak való alárendelődés.
Aki bár minden egyes katolikus hittételt akár kifejezetten is vall, s el is ismeri az Anyaszentegyház tanítói hatalmát, de a pápával szakít, már az sem eretnek, mert az a szakadár (avagy: skizmatikus).
Namost nézzük mindezen TÉNYEK alapján, hogy lehet-e eretnek egy „trientista”.
Meg vannak keresztelve? Persze. S mi több: bérmáltak is. S mi több, a „trientista” (valójában: tradicionalista) papok normál, szabályos (katolikus) teológiai diplomával rendelkező, felszentelt papok.
Hiszik és vallják-e az Anyaszentegyház tanait? Természetesen igen, s mi több: ők vallják igazán erős és mély hittel.
Tehát eleve nem lehetnek eretnekek.
Elfogadják-e Szent Péter trónját aktuálisan elfoglaló, római pápa legfőbb pásztori hatalmát? IGEN, elfogadják, ez sem kérdéses.
A Római Katolikus Anyaszentegyház tagjai-e? Igen, azok.
Tehát eleve nem lehetnek szakadárok sem.
Nem véletlen hát, hogy Pajor András (atya) nem hajlandó semmiféle hitvitába bocsátkozni e téren, helyette mismásol, „eretnekezik”, „zugmisézik” és lózungos szavakkal dobálózik. Az sem véletlen, hogy a „Miért nem vagyok trientista” c. Youtube videójában kijelentette, hogy számára méltatlan érdemi választ adni az álláspontjára.
Tette ezt úgy, hogy a katolicizmus eleve a logosz (értsd: logika) vallása, amiben minden jól érthetően, a teljes igazság keresése véget minden irányból körbejárva, logikus érveléseken alapul.
Mellé vérlázítóan felháborító módon, Gyurcsányékhoz illő hitelességgel bélyegez és aláz meg felszentelt papokat, és hívő katolikusokat.
Sőt, a hazai „trientista” testvérületek némely tagjáról nem átall olyan dolgokat is állítani, amik nemhogy a valóságnak nem felelnek meg, de már a rágalmazás törvényi tényállását is rég átlépték.
Például szemrebbenés nélkül állítja Facebook kommentjeiben, hogy ők már nem is papok, merthogy fel vannak függesztve.
Csakhogy abban a pillanatban, amikor egy római katolikus papot felszentelnek, az élete végéig az marad, teljesen függetlenül attól, hogy a vonatkozó egyházmegye vezetője engedi, vagy nem engedi a templomok közelébe. A római katolikus felszentelés ugyanis szentség, nem munkakönyv, és nem a Keresztény Kulturális Akadémia elnöki székének, időlegesen tartó munkaköre.
A papság szentsége a katolikus egyházban a hét szentség közül a hatodik.
A papi rendbe való felvétel egyedüli módja a felszentelés, amely miként a keresztség, eltörölhetetlen jellegű. (Bővebben lásd pl. ide kattintva)
A papság szentsége a katolikus egyházban a hét szentség közül a hatodik.
A papi rendbe való felvétel egyedüli módja a felszentelés, amely miként a keresztség, eltörölhetetlen jellegű. (Bővebben lásd pl. ide kattintva)
Ennek az ellenkezőjét állítani eretnekség, mert az ilyen a felszentelés Istentől eredő örök mibenlétét tagadja.
Aki tagadja azt, hogy az egyszer pappá felszentelt többé laikus nem lehet, azt anatéma sújtja, ami a legnagyobb egyházi büntetés volt - egészen a II. vatikáni zsinatig.
Megjegyzés
Bármennyire is furcsának tűnik, a papi hivatalát feladó, és azóta bármixerként, homoszexuális kapcsolatban élő bal-liberális celeb, Hodász András is pap marad. Bár a köztudatban expap, és az is marad, attól még a papi szentségét sem visszavonni, sem elvenni nem lehet, mert ez - akár a bérmálás - egyszeri, a papszentelés pedig Isten áldásával történik.
Az ő státusza jelenleg egy folytatólagos bűnben élő (és a jelenleg is fennálló folytatólagosság miatt bűne nem feloldható), papi tevékenységet nem folytató felszentelt pap.
És mindaddig, amíg nem hisz/állít az egyház dogmáival ellentétes dolgot, megmarad katolikusnak - bár ez esetben nagy bűnben élő katolikusnak.
Ha teszem azt áttérne a hindu hitre, és elkezdené Visnut imádni, akkor önmagát zárná ki a katolikus egyházból, mert ezzel elfordulna és megtagadná annak hittételeit.
Katolikusnak lenni tehát nem valamiféle munkahely, ahonnan ki lehetne valakit dobni. Csak olyan van, hogy megtagadva a hitét, tettével önmagát kizárva, önnön elhatározásából távozott.
Bármennyire is furcsának tűnik, a papi hivatalát feladó, és azóta bármixerként, homoszexuális kapcsolatban élő bal-liberális celeb, Hodász András is pap marad. Bár a köztudatban expap, és az is marad, attól még a papi szentségét sem visszavonni, sem elvenni nem lehet, mert ez - akár a bérmálás - egyszeri, a papszentelés pedig Isten áldásával történik.
Az ő státusza jelenleg egy folytatólagos bűnben élő (és a jelenleg is fennálló folytatólagosság miatt bűne nem feloldható), papi tevékenységet nem folytató felszentelt pap.
És mindaddig, amíg nem hisz/állít az egyház dogmáival ellentétes dolgot, megmarad katolikusnak - bár ez esetben nagy bűnben élő katolikusnak.
Ha teszem azt áttérne a hindu hitre, és elkezdené Visnut imádni, akkor önmagát zárná ki a katolikus egyházból, mert ezzel elfordulna és megtagadná annak hittételeit.
Katolikusnak lenni tehát nem valamiféle munkahely, ahonnan ki lehetne valakit dobni. Csak olyan van, hogy megtagadva a hitét, tettével önmagát kizárva, önnön elhatározásából távozott.
Innentől talán egyértelműen látható, hogy egy olyan pap, aki nem követett el bűnöket, nem mondott le papi hivatásáról, soha nem tagadta az Egyház örökérvényű dogmáit és hittételeit (stb.), az Isten előtt pontosan olyan érvényű pap, mind amilyennek Pajor András (atya) önmagát tartja.
Akiről a fenti kommentben az állítja, hogy már nem atya (tehát nem pap), trienti miséket tartott egészen a fentebb bemutatott, új veszprémi érsek beiktatásáig - akinek első lépései közé tartozott ezt betiltani. És aki erre nem volt hajlandó, azt felfüggesztette; ami lényegileg csak annyit jelent, hogy nem tartozik a templomban dolgozók közé, és többé fizetést sem kap az Egyháztól.
Ő viszont inkább vállalta a „munkanélküli”, szegény pap életet, mint hitbeli meggyőződésével ellentétesen élni. Ráadásul a tagja egy, a Vatikán által elfogadott, és működésében jóváhagyott, a világ sok pontján tevékenykedő, tradicionális papi testvérületnek is. (A Szent X. Piusz Papi Testvérületről majd később.) Minderről részletesen Szász Péter katolikus teológus is készített egy részletes, közel 33 perces videót, egyházjogi megközelítéssel - mely ide kattintva nyitható meg.
Ennél fogva Simon Gábor atya, akit Pajor András (atya) a kommentjeiben nyíltan, a posztjaiban és videóiban pedig név nélkül mocskol és „trientistáz”, a Római Katolikus Anyaszentegyház örökérvényű, s mi több: ma is hatályos törvényei és álláspontja szerint is ugyanolyan felszentelt pap, mint az összes többi.
S mi több: pont olyan joga van bármilyen papi tevékenységhez, mint Pajor Andrásnak.
S mi több: pont olyan joga van bármilyen papi tevékenységhez, mint Pajor Andrásnak.
A Szentszék vonatkozó előírásai szerint ugyanúgy tarthat miséket, gyóntathat stb., csak lényegileg már nem a hazai katolikus egyház főállású dolgozójaként.
Persze az elnök úr fenti, kommentben tett kijelentése mögött lehet személyes indíttatás is. Simon Gábor atya Youtube csatornáját többen követik, a videóit is többen nézik.
Ráadásul, noha kb. 25 évvel fiatalabb, irigylésre méltóan hatalmas teológiai és történelmi tudással rendelkezik, ám mindezt a tudást mindig, mindenki számára jól érthetően adja át. Videói olyannyira érdekesek, informatívak és tényfeltárók, hogy még a nem katolikusok is örömmel nézik végig.
Mellé hiányzik belőle a kevélység, de árad a szavaiból a hit, és a katolicizmus iránti elkötelezett szeretet.
Ez pedig a Keresztény Kulturális Akadémia elnökének stílusával sem azonos, melyben az elnök úrnak a saját magánvéleményével kapcsolatos érvelése az, hogy: „csak”. És tessenek tudomásul venni, hogy ő ezt és így gondolja, mert mindenki más zavarodott elméjű eretnek meg kommunista.
Milyen érdekes, hogy a fent említett amerikai pap, Chad Ripperger „A modernizmus rózsaszín elefántja” című elemzése is hajszálpontosan ilyennek írja le a modernistákat.
Mindebből úgy tűnik, nem véletlenül név nélkül, csak úgy általánosítva „trientistázik” a posztjaiban és videóiban. Hiszen tudja: könnyen és azonnal kontraproduktív lehet, ha kimondja, név szerint kire, vagy melyik katolikus(!) testvérületre gondol, mert akkor az emberek netán rákeresnek, és meglátva a másik oldal álláspontját, eltérő véleményt alkotnak.
Marad tehát a ködösítés, meg a pirézek szintű „trientistázás”.
És persze az eretnekezés, mert az olyan jól meg elrettentően hangzik.
Még egy példa a modernizmus hitelességéről:
A tradicionalisták senkit sem neveztek ki önhatalmúlag szentté, az mindig a pápa jogköre volt. Kiközösíteni - a filmekkel ellentétben - sem lehet senkit. Aki a fent részletezett eretnek vagy szakadár nézeteket vall, az mindig saját magát közösíti ki. Tehát önnön akaratából (és butaságából) vált kiközösítetté. Aki nem tett ilyet, azt nem lehet csak úgy kirakni, mert nem tetszik a képe.
Akit pedig egy pápa szenté avatott, az akkor is szent, ha Pajor András (atya) a templomában az összes szentképet leszedi, és helyükre a verseskötetét rakja.
A modernizmus és a pajorizmus káros hatásairól hosszan lehetne még írni, de már így is túl sok lett az információ az egyszeri olvasással való megértéshez.
Így lassan térjünk a téma végére - és ami most kimaradt, azt esetleg igény esetén, máskor folytassuk.
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Miért van egyre kevesebb katolikus?
Pajor András (atya) erre is megadta a választ:
Mindez részben valóban igaz. Az általa felsorolt három tény viszont nem az ok, hanem csak a Római Katolikus Anyaszentegyház testében lappangó betegség tünetei.
Az ok maga a betegség, melynek bacilusai a Hodászok, Perintfalvik, és igen, a Pajorok és Udvardyk is.
Ez a betegség okozza a felsorolt tüneteket, melynek eredménye a kívülről is jól látható eredmény: a katolikusok számának csökkenése.
A betegség egy szóval diagnosztizálható:
A modernizmus, amely az „emberarcú egyház” szlogenje mögött önnön érdekeik és saját, gyarló és képmutató arcuk szerint akarják módosítani Jézus Krisztus egyházát.
Egy dolgot azért nem árt tudni: aki hitében erős, és megtartja azt, annak a modernisták sem tudnak ártani.
Még akkor sem, ha dühükben kígyót-békát kiáltozva és mocskolódva, még 8 verseskötetet írnak.
Ezzel ugyanis csak a saját bizonyítványukat teszik közzé. Hiszen az ő dolguk nem belső ellenségek felkutatása és támadása, hanem a hívők megtartása, támogatása, és a katolicizmus népszerűsítése. Ebben egyértelműen elbuktak.
Így most önnön haszontalan mivoltukról való figyelemelterelésként a „trientistákat” támadják.
Így most önnön haszontalan mivoltukról való figyelemelterelésként a „trientistákat” támadják.
A történelem során a haszontalan haszonlesők, amikor kiderült mihasznaságuk, mindig kerestek egy bűnbakot, akire szalmabábérveléssel ráfogták az önnön alkalmatlanságuk okozta hibákat.
Vajon ki lesz a következő célpont? A ferencesek, vagy a bencések? Esetleg a minoriták vagy a pálosok? Vagy a karizmatikusok?
Vagy valamelyik kis létszámú apácarend, elvégre a nők könnyebben összeroppannak az igaztalan vádak nyomása alatt?
Fontos azt is tudni, hogy a papok nem élő szentek és nem tévedhetetlenek. És főként nem főnökei a híveknek - még akkor sem, ha a modernisták ezt akarják elhitetni magukról.
A papság lényege a szentségeken kívül (keresztelés, gyóntatás, mise stb.) a híveknek való útmutatás. De nem akármilyen, öncélú út mutatása, hanem azé, amely az üdvözüléshez, és nem a kárhozatba vezet.
A jó pásztor a nyáját füves legelőkön nyugtatja, és csendes vizekhez terelgeti, lelküket megvidámítja, hiszen az igazság ösvényein vezeti őket.
A rossz pásztor a szakadékba tereli a nyáját, miközben pirézekkel riogatja őket, és közben dühödten ostorozza a levegőt.
Nyilván senki nem tévedhetetlen. De aki nem képes alázattal beismerni a tévedését, és visszatérni a helyes útra, hanem inkább a kevélység bűnével rossz irányba tereli mindazokat, akik megbíznak benne, eleve letért a katolikus útról.
EZ UTÓBBI PÁSZTORT SOHA NEM SZABAD KÖVETNI.
A kettő közti különbséget (sajnos!) manapság már nem az jelenti, hogy melyikük tud szebben beszélni adventről, vagy Isten szeretetéről. Hanem az, hogy van-e bármiféle jövőképük, és ha igen, mi az - tehát pásztorként milyen irányba akarják terelni a nyájat. Az „itt és most” pedig nem jövőkép. Különösen akkor, ha a múlt eseményeit nem vesszük figyelembe, hanem csak sodródunk egy mainstream folyamban.
A jó pásztor nem akkor kezd toporogni, amikor a nyáj lezuhant a szakadékba, hanem időben észleli azt és más irányt vesz. Ha az visszafelé a legjobb, akkor visszafelé.
Ellenkező esetben egy napon azt vesszük észre, hogy egy új, katolikus (és kötelező!) miserendben egy drag queen celebrál, aki a templom közepén rakott tüzet ugrálja körbe, harsányan dicsőítve közben a vasorrú bábát és a rézf@szú baglyot, majd háromszor leborul Mekka felé - mert ezzel valósul meg a teljes, mindennel való megbékéléses összeborulás, ez a progresszív modernizmus álma.
Aztán amikor már senki sem jár oda, át lehet építeni üzletházzá, vagy mecsetté.
Aztán amikor már senki sem jár oda, át lehet építeni üzletházzá, vagy mecsetté.
Egyre kevesebben vannak, akik megpróbálják felhívni a figyelmet erre a katolicizmussal ellentétes, belső változásokra. Ilyen Joseph Strickland püspök is, aki 2023. augusztusi körlevelében ezt írta:
„Fontosnak érzem lelki atyátokként megismételni a következő alapigazságokat, amelyeket az Egyház ősidők óta mindig is elfogadott, hogy hangsúlyozzam: az Egyház nem azért létezik, hogy újrafogalmazza a hit tanítását, hanem hogy megvédje a hitletéteményt, ahogyan azt maga a mi Urunk hagyta ránk az apostolokon, szenteken és vértanúkon keresztül.
[...]
Az a hit, hogy minden férfi és nő üdvözül, függetlenül attól, hogyan éli az életét (mely elképzelést általában univerzalizmusnak neveznek), hamis és veszélyes, mivel ellentmond annak, amit Jézus többször is elmondott nekünk az evangéliumban.”
ezt az oldalt, itt is megteheti:
- Konklúzió
A modernizmus, mint látjuk egész nyugaton megtette a hatását, Isten házai is egyik a másik után válnak Mohamed mecsetjeivé.
Nálunk is egyre többen kezdik elkerülni Isten házát, és ezzel - ha tetszik nekik, ha nem, - szakítanak Jézus Krisztussal. (A különböző hittételek - mint láttuk, sokszor elég bonyolultak. A „maga módján keresztény” ezek értelmezésénél garantáltan tévútra ér, és eltévelyedve az igazságtól elhibázott gondolatoktól vezérelve tévesen cselekszik.)
Katolikusként ...
... nem az a megoldás, hogy nem megyünk többé templomba.
... nem az a megoldás, hogy elfordulunk az egyháztól, és majd mi magunk (szájízünk szerint) kitaláljuk, mivel kapcsolatban mit vár el Isten.
... nem az a megoldás, hogy kételkedünk Jézus Urunk Anyaszentegyházában, mert ezzel Istenben kételkednénk.
... nem az a megoldás, hogy sértődött kisgyerekként hisztizünk, mert nem kaptunk se csokit, se puszit aputól.
... nem az a megoldás, hogy elfordulunk az egyháztól, és majd mi magunk (szájízünk szerint) kitaláljuk, mivel kapcsolatban mit vár el Isten.
... nem az a megoldás, hogy kételkedünk Jézus Urunk Anyaszentegyházában, mert ezzel Istenben kételkednénk.
... nem az a megoldás, hogy sértődött kisgyerekként hisztizünk, mert nem kaptunk se csokit, se puszit aputól.
Már csak azért sem, mert ezzel a kereszténység megcsúfítására, majd teljes lerombolására igyekvőknek segítenénk.
Ha megpróbál minket az Úristen, akkor fogadjuk örömmel, mert ezzel lehetőséget ad nekünk bizonyítani hitünket és hozzá való hűségünket.
És mi lehetne szebb és jobb dolog, mint Istenért, az ő igazságáért bármiféle megpróbáltatást elviselni? Kit érdekel a Pajor félék összes földi vagyona, amikor az Isteni igazság mellett kitartottak az üdvözülés mennyei jutalmában részesülnek?
Minden hívő embernek továbbra is el KELL járni templomba. Nem azt nézni, miféle álkeresztények járnak oda mostanság magamutogatni, hanem ott az Istennel való személyes kapcsolatot keresni.
És akit érdekel, keressen a lakóhelye közelében tradicionalista papot, vagy olyan helyet, ahol (a fentebb ismertetett) régi rítusú (avagy: latin, római, trienti) misét tartanak.
Senkinek nem lesz ettől baja, de könnyen lehet, hogy ott fogja megtalálni akit lelke mélyén oly régóta keres: ISTENT.
Megjegyzés
Magyarországon nem könnyű ilyet találni, mert mint írtuk, nagyon kevesen vannak. Bár próbálnak minél több helyre elmenni, de egy hét nekik is csak 7 napból áll.
Nálunk sajnos a fent részletesen megismertetett tradicionalista katolikusok (lásd pl. Wikipédia, Mandiner) közül csak a Szent X. Piusz Papi Testvérület (FSSPX) küzd a hagyományos katolikus értékekért.
A pajorizmus sárdobálásával szemben, valójában ők is pont olyan katolikus papok, mint a többi pap a katolikus egyházban. Csak őket Magyarországon a modernisták üldözik.
E világszerte növekvő katolikus testvérület kalandos történetét pl. itt lehet könnyen érthetően megismerni: FSSPX – Mit lehet tudni róluk?
A modernisták velük kapcsolatos álhíreit Szász Péter teológus itt (is) cáfolja: A „Piuszosok” katolikusok.
A modernista pajorizmus vádjai persze világszerte ismertek, hisz nem ő találta ezeket ki, csak lemásolta a nyugati példaképei megnyilvánulásait.
Athanasius Schneider, katolikus püspök erről a témáról így nyilatkozott:
Prof. Dr. Georg May az egyik legismertebb katolikus kánonjogász e témáról ezt írta:
Mindezzel még a Wikipédia is tisztában van, itt ír róluk.
A Szent X. Piusz Papi Testvérület tehát egy katolikus papi közösség, akik kizárólag a II. Vatikáni Zsinat előtti hagyományos latin rítus szerint miséznek, és a csorbítatlan katolikus hit terjesztésén munkálkodnak.
Honlapjuk itt érhető el: fsspx.hu
Magyarországon nem könnyű ilyet találni, mert mint írtuk, nagyon kevesen vannak. Bár próbálnak minél több helyre elmenni, de egy hét nekik is csak 7 napból áll.
Nálunk sajnos a fent részletesen megismertetett tradicionalista katolikusok (lásd pl. Wikipédia, Mandiner) közül csak a Szent X. Piusz Papi Testvérület (FSSPX) küzd a hagyományos katolikus értékekért.
A pajorizmus sárdobálásával szemben, valójában ők is pont olyan katolikus papok, mint a többi pap a katolikus egyházban. Csak őket Magyarországon a modernisták üldözik.
E világszerte növekvő katolikus testvérület kalandos történetét pl. itt lehet könnyen érthetően megismerni: FSSPX – Mit lehet tudni róluk?
A modernisták velük kapcsolatos álhíreit Szász Péter teológus itt (is) cáfolja: A „Piuszosok” katolikusok.
A modernista pajorizmus vádjai persze világszerte ismertek, hisz nem ő találta ezeket ki, csak lemásolta a nyugati példaképei megnyilvánulásait.
Athanasius Schneider, katolikus püspök erről a témáról így nyilatkozott:
„Ferenc pápa minden FSSPX-es papnak megadta a gyóntatáshoz az engedélyt. Namármost hogy lehetne valaki felfüggesztett pap, ha általános gyóntatóként működhet. Ez ellentmondás lenne.
Meg aztán lehetséges a számukra kánonjogilag, hogy házasságkötésnél asszisztáljanak. Szintén hogy tehetné meg egy felfüggesztett pap, hogy jogszerint közreműködjön házasságkötéseknél.
A Szentszék intézkedése szerint, ha egy FSSPX-es pap közreműködött az esketésnél, és nincs más elérhető pap, akkor celebrálhat a pár számára nászmisét.
Hogy engedélyezhetné a pápa, hogy nyilvános misét mondjon egy felfüggesztett pap? Mondhatjuk, hogy amikor misézik, nincs felfüggesztve, utána meg igen, de ez szerintem abszurd.
Vagy a gyóntatószékben nem felfüggesztett pap, mert a pápa felhatalmazást adott neki, aztán mikor kijön a gyóntatószékből és felmegy az oltárhoz misét mondani, akkor már fel van függesztve. De ha ilyen szigorúan értelmezzük a törvényt, olyan abszurd gondolkodás hibájába esünk, ami révén farizeusokká és írástudókká válunk.
Az egyházjog pasztorális, és minden jogszabály a lelkek üdvéért van. Ha túl nagy hangsúlyt fektetünk a törvények emberi részére, a pozitív részre, pozitivistákká válunk, és ez veszélyes, mert megfeledkezünk a lelkek örök üdvösségéről, és bizonyos szempontból olyan mentalitásúakká válunk, mint amilyenek a farizeusok és írástudók voltak, amit Krisztus elítélt.”
Meg aztán lehetséges a számukra kánonjogilag, hogy házasságkötésnél asszisztáljanak. Szintén hogy tehetné meg egy felfüggesztett pap, hogy jogszerint közreműködjön házasságkötéseknél.
A Szentszék intézkedése szerint, ha egy FSSPX-es pap közreműködött az esketésnél, és nincs más elérhető pap, akkor celebrálhat a pár számára nászmisét.
Hogy engedélyezhetné a pápa, hogy nyilvános misét mondjon egy felfüggesztett pap? Mondhatjuk, hogy amikor misézik, nincs felfüggesztve, utána meg igen, de ez szerintem abszurd.
Vagy a gyóntatószékben nem felfüggesztett pap, mert a pápa felhatalmazást adott neki, aztán mikor kijön a gyóntatószékből és felmegy az oltárhoz misét mondani, akkor már fel van függesztve. De ha ilyen szigorúan értelmezzük a törvényt, olyan abszurd gondolkodás hibájába esünk, ami révén farizeusokká és írástudókká válunk.
Az egyházjog pasztorális, és minden jogszabály a lelkek üdvéért van. Ha túl nagy hangsúlyt fektetünk a törvények emberi részére, a pozitív részre, pozitivistákká válunk, és ez veszélyes, mert megfeledkezünk a lelkek örök üdvösségéről, és bizonyos szempontból olyan mentalitásúakká válunk, mint amilyenek a farizeusok és írástudók voltak, amit Krisztus elítélt.”
Prof. Dr. Georg May az egyik legismertebb katolikus kánonjogász e témáról ezt írta:
„Nem ismerem az Apostoli Szék egyetlen olyan kötelező jellegű kijelentését sem, mely szerint a Szent X. Piusz Papi Testvérület szakadást hozott volna létre és abban élne.
Ahogyan én látom, ilyesféle feltételezéseket vagy a tudatlanok, vagy a modernisták fogalmaznak meg.”
Mindezzel még a Wikipédia is tisztában van, itt ír róluk.
A Szent X. Piusz Papi Testvérület tehát egy katolikus papi közösség, akik kizárólag a II. Vatikáni Zsinat előtti hagyományos latin rítus szerint miséznek, és a csorbítatlan katolikus hit terjesztésén munkálkodnak.
Honlapjuk itt érhető el: fsspx.hu
A katolikus vallást évtizedeken át eredményesen népszerűsítő, és azért a „Tiszteletreméltó” jelzőt kapott, Fulton John Sheen (1895-1979) amerikai érsek (2019-ben avatták boldoggá) szavaival zárnám ezt az igencsak hosszúra sikeredett elemzést:
„Ki fogja megmenteni az Egyházat?
Nem a püspökeink, nem a papjaink, nem a szerzetesek.
Ez rajtatok, a népen áll. Nektek van szemetek, értelmetek
és fületek ahhoz, hogy megmentsétek az Egyházat.
Az a küldetésetek, hogy vigyázzatok, papjaitok papokként,
a püspökeitek püspökökként,
a szerzeteseitek pedig szerzetesként viselkedjenek."
Nem a püspökeink, nem a papjaink, nem a szerzetesek.
Ez rajtatok, a népen áll. Nektek van szemetek, értelmetek
és fületek ahhoz, hogy megmentsétek az Egyházat.
Az a küldetésetek, hogy vigyázzatok, papjaitok papokként,
a püspökeitek püspökökként,
a szerzeteseitek pedig szerzetesként viselkedjenek."
Vallásunk és hitünk mibenlétének megőrzéséért (sajnos) erre is oda kell figyelnünk!
(by L.W.L.)
2023.11.17.
2023.11.17.
Bejegyzések
