... az emberalattiság kora I/4

Migráció a le-, és felépítő iparágban - 1.

Nemzetközi jóemberség, vagy a menekültipar nyereségtermelő gépezete?
Elektronikus könyvünket kis részekre bontva, hetente tesszük közzé.

Az előző részben (I/3) elemeztük, hogy a szabad vallásgyakorlat szabad vásárlásgyakorlatra váltott. (Lásd: ide kattintva)

Disztópia helyett: az emberalattiság kora
Avagy: a liberalizmus valódi arca.

I. fejezet, 4. rész

A migrációra épült menekültipar a legtökéletesebb példája a nyugati demokráciák mibenlétének. Ez a „demokráciaipar” egyik legösszetettebb üzletága. Épp ezért tökéletes ahhoz, hogy megismerjük a „demokratikus jogállamiság” működését.

Migráció a le-, és felépítő iparágban - 1

„Divide et impera!”
(Oszd meg és uralkodj rajta)

 

Az előző részben átnéztük, mennyire különböző a keresztény és a iszlám gondolkodás. A multikulturális társadalomban a keresztények és a zsidók együttélése a muzulmánokkal elkerülhetetlen folyamatos konfliktusok forrása. A keresztényeket zavarja, hogy a feszületet le kell venni templomaikról, a zsidókat hogy nem mehetnek az utcára kipában. Mindkettejüket zavarja a müezzin hangja és a muzulmánok viselkedése. A muzulmánokat a templom harangja zavarja, és az, hogy a „hitetlenek” itt nem az „igazhitűek” szolgájaként élnek, ahogy azt Mohamed megparancsolta. Ráadásul a muzulmánok a jogállami törvények helyett az iszlám törvényeit akarják, a keresztény alapú civilizáció helyett pedig iszlám alapú civilizációt.

Így mindkettő egyre dühösebben nézi a másikat, mindkettőnek egyre jobban elege van a másikból. Mindkettő egyre biztosabb abban, hogy hosszútávon a kenyértörés egy polgárháború formájában elkerülhetetlen lesz. Azonban a multikulti nevű nyereségjáték szervezőit ez nem zavarja. A játék lényege egyszerű: „Ti, adófizetők jófejségből fizetitek és eltűritek a bevándorlókat. Ti, bevándorlók pedig cserébe azt teszitek, amihez a legjobban értetek: semmit. Mi, szervezők pedig annyi pénzt keresünk ezen, amit álmodni se mertünk. És amelyikteknek ezzel gondja van, az a másikatokra fog haragudni. ”

  

A szép ígéretek, és az emberbaráti álca mögött a migráció terén is egészen más célok rejtőznek.

A valóság az, hogy a kereszténység és a keresztény kultúra rég nem akkora üzlet, mint szeretnék. Ugyanis a keresztény kultúra fenntartásának vagy továbbépítésének nyeresége számukra elenyésző aprópénz. 

 

Ha már egy épület készen van, ne gondoljuk,
hogy ezen nem lehet további pénzeket keresni.

Az épület lebontása is üzlet.

 

Az elmúlt évtizedekben a kereszténység lebontásának virágzó üzlete meghozta a várt nyereséget. Szép lassan, lépésről lépésre a keresztény emberek nagy részét sikerült gyávává és butává tenni – így főlehajtva álltak félre a bontási munkálatokon nyerészkedők érdekeiért.
A régi, „segíts magadon, Isten is megsegít” alapelv eltűnt, helyette a „ne tégy semmit, majd Isten rendbe hozza a dolgokat” hamis elvárása lett a személet. Mintha a földi világ azonos lenne az édenkertivel, mintha az ember kisgyerek lenne, aki bármekkora rumlit csinál a szobájában, majd jön apa és rendet rak helyette…

Az emberalatti értékrend világának mindent tagadói ezzel elérték, hogy az emberfeletti értékrend világát is a nem-cselekvés, a nem-fejlődés és a semmittevés uralja.  

Hétköznapi látvány
napjaink Németországában

Amíg a semmittevők a csodára várnak, az emberalatti üzletemberek nem tétlenkednek. 

Két kézzel ragadják meg az új üzletet, ami a változatosság kedvért nem a lebontás, hanem az építés.

Most ismét az építés hozza a milliárdokat, és ahogy mindig, most is valami olyan építése, ami eddig nem volt.

És ez nem más, mint:

 

a „migráció” fedőnévvel ellátott,
iszlámépítő biznisz.

 

Jelenleg ez a nemzetközi méretű, multinacionális nagyvállalkozások hihetetlen jól jövedelmező üzleteinek favoritja.

Itt a haszon akkora, amiről más iparág még álmodni sem mer. Ráadásul fix pénz, hiszen az adófizetők pénzéből az állam fizeti. Ha az államnak elfogy a pénze, hitelt vesz fel, amit megint az adófizetők fognak visszafizetni. Ezért ebben az üzletágban nem kell félni, hogy nem lesz kifizetve, nyugodtan lehet növelni a még nagyobb nyereségért.

A nagy üzletet társadalmi szervezetek, politikusok és néhány újságíró szervezi.

 

Az üzletág neve:
multikulturális társadalom.

Mint minden üzlet, ez is befektetéssel kezdődött. E befektetés eredménye az irdatlanra növekedett bevándorlás.

Az embercsempészek hajóztatják és vezetik őket az ígért álomvilág felé, ahol nem kell többé dolgozni, segélyekből lehet vígan élni örökkön örökké.

A menekültipar részvényesei pedig tárt karokkal várják őket.

2015-ben egy átlagos menedékkérő havonta körülbelül 3500 euróba kerül az adófizetőknek. Ez a menekültipar parazitáit gazdagítja. Minél több a bárhonnan és bármiért „menekült”, annál többször 3500 euró kerül szétosztásra. Minden egyes „menekült” után, minden hónapban.

Az üzletág valójában nem újkeletű, 2015-ben csak felpörgették az évtizedek óta építgetett bizniszt.

(Erről itt írtunk: Eurábia) 

Már 2014-ben körülbelül 170.000 menekülttel kellett szembenéznie az olasz kormánynak és a hivataloknak...

 

A tömeges migráció sikeres megvalósulásának egyik oka, hogy bizonyos nyugati országokban a kollektív felelősséggel való, folyamatos önostoroztatás látványos sikereket ért el.

 

A németek úgy nőttek fel, hogy ők mind bűnösök, mert a nagyapjuk idején Hitler és a nácik megöltek 6 millió ártatlan embert. Hogy kb. ugyanekkor a kommunisták 30 milliót, az orosz fiatalok mégsem tartják ezt a saját, személyes bűnüknek, nem ildomos észrevenni – helyette a kommunizmust kell dicsőíteni, mellé Marx és Lenin szobrokat állítani Németországban. (Talán már Sztálinnak is készül egy?) A németek manapság gyűlölik a saját tömeggyilkosaikat, ám rajonganak mások tömeggyilkosaiért.

Talán egy nap Oszáma bin Ládennek is állítanak egyet, hiszen ő rengeteg muzulmán szemében igazi, nagy hős volt.

 

Nyugat Marx és Lenin iránti, egyre erősebb rajongása nemcsak a kommunizmus által megölt százmillió ember halálát veszi semmibe, hanem az egykori szociálfasizmus eszméit is letagadja. Mivel a német iskolákban az első világháború vége a történelemoktatás végét is jelenti, könnyen mondhatnak nekik bármit a nácikról, hiszen vajmi keveset tudnak erről az időszakról - még az iskolában sem tanultak róla.

Így nem is tudják, hogy Hitler pártjának neve: „Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei” volt, vagyis: „Nemzetiszocialista Német Munkáspárt”. A II. világháború után Sztálin kedvéért tilos volt észrevenni, hogy egy szocialista munkáspárt az nem keresztény, nem konzervatív és főként nem jobboldali. Azóta eltelt pár évtized, de a kommunizmus örökösei továbbra is mindent megtesznek azért, hogy senki ne emlékezzen holmi történelmi tényekre. Így lett a szocialista munkáspárt jobboldalinak hazudva, a szociálfasizmus ideológiái elfeledve, Sztálin pedig sosem mondta azt, hogy:
„A szociáldemokrácia objektív értelemben a fasizmus mérsékelt szárnya. Ezek a szervezetek nem zárják ki egymást, ellenkezőleg, egymás hasznos kiegészítései. Ezek nem ellenpontok, hanem édestestvérek.”

(Erről itt írtunk: A szociálfasizmus kora)

Ki más is mutathatna utat a németeknek, ha nem Lenin, aki Európában elsőként építtetett koncentrációs táborokat a saját népe ellen, aki milliókat végeztetett ki, aki a saját országa népét úgy kirabolta, hogy több millióan haltak éhen. S még csak nem is véletlenül, hanem pontosan terv szerint.

A németek fejében a saját (osztrák import) tömeggyilkosuk, Hitler gonosz volt, de a keleti tömeggyilkos Lenin, az csodálatos ideológiai import. Mindez úgy, hogy nem ildomos arra sem emlékezni, hogy Lenin hatalomra jutását Németország pénzelte. 

Más országokban az önostoroztatás módja az, hogy szégyelljék magukat azért, mert ük-ük-üknagyapjuk idején a királyuk, serege élén, országokat gyarmatosított. Hogy mi köze van valakinek ahhoz, mit tett az ük-ük-üknagyapja, azt tilos firtatni. Azt, hogy az arab országok lakóinak felmenői tízmilliószám tartottak, majd öltek le afrikai rabszolgákat, szintén tilos firtatni. Azt pláne, hogy ugyanezek az idők során sokmillió európait is elhurcoltak rabszolgának. Azt szintén tilos észrevenni, hogy az arabok 711-től 1492-ig Európában az Ibériai-félsziget kisebb-nagyobb részét gyarmatosították.

(Erről itt írtunk: A nulladik keresztes hadjárat)

Azt észrevenni pedig rasszizmus, hogy a mai arab fiatalokat ez egyáltalán nem zavarja, sőt: büszkék őseik tetteire.

 

Ugyanennek a trükknek egy változata robbant ki 2020-ban Amerikában, BLM mozgalom néven. Minden fehér amerikai bűnös, mert akárhány száz évvel ezelőtt voltak olyan amerikai fehérek, akik rabszolgát tartottak. Itt sem ildomos észrevenni azt a tényt, hogy a fekete rabszolgákat feketék szedték össze és adták el az arab rabszolga kereskedőknek, akik aztán a rabszolgapiacon sokfelé értékesítették őket, úgy ezer éven át. (Erről itt írtunk: A "Black Lives Matter" titkai)

 

Az önostoroztatás fontos része volt a nyugati társadalmak szándékos destabilizálásának. Ezzel könnyen irányíthatóvá és befolyásolhatóvá váltak. Az elbizonytalanodott, majd elgyávult tömegek legfőbb ellensége önmaga lett. A saját értékeik lenézése, a saját kultúrájuk megvetése, a saját nemzetük történelmi eredményeinek és sikereinek gyűlölete a jelenlegi létezésük iránti haraggá alakult. Az egyetlen követendő cél a saját jövőjük megsemmisítésére irányuló önsorsrontás lett.

Nyugat szocialistái sokat tanultak kelet szocialistáinak hibáiból. A gyors erőszak helyett a lassú erőszak módját választották. Az egyik napról a másikra helyett a szépen lassan, lépésről lépésre módszer célravezetőbb lett. A vallástól a nemzeten át a családig minden összetartó közösségi erő megszűnt létezni.

Az egyén, mint tökéletes és különleges individuum önmaga köré épített buborékban leledzik, arcán önfeledt, bamba vigyorral. Önállóan már rég nem gondol semmiről semmit, a médiák információzuhataga mondja meg, miről mit gondoljon, az új s még újabb jogszabályok pedig azt, hogy a változó világban mi helyes és mi helytelen. Az individuális buborék-ember már rég nem tartozik senkihez és semmihez, egyetlen támpontja azok a szép és hangzatos ideológiák, amelyek egyetlen célja az ő maximális kihasználása. Már csak ehhez tartozik, és nem is maradt más kapaszkodója.

Elhiszi, mert hinni akarja, hogy ez neki jó. Igyekszik minél kevesebbet tudni minden másról, mert ami ellentmond az individuális buboréknak, az bosszantóan kellemetlen. A kellemetlenség pedig rossz. A szép ígéretek és hazug ideológiák álomvilága viszont jó és kellemes. Így minél rosszabbra válnak a dolgok körülötte, annál inkább bezárkózik a saját individuális buborékjába. A „letiltottam a Facebookon” lett az önmegvalósító világnézet legtipikusabb formája.

 

Az emberalatti világ valóban színes. Mára egymástól jól elszigetelt, sokszínű buborékok alkotják, akiket meglepően könnyű irányítani.

 

Az irányítás egyik módja a
„bűnös nemzet vagyunk”
című önostorozás és öngyűlölet.

Ez kiváló táptalaj lett a migrációhoz is

 

A kiskorban kezdett agymosás hatására ég bennük a bizonyítási vágy arra, hogy bemutassák: „Ők jobbak”. Ezt úgy valósítják meg, hogy semmit sem tesznek a migrációs biznisz ellen, hagyják, hadd csináljanak az őseiktől örökölt országban azt, amit csak akarnak. Hogy ezzel tönkreteszik és ellehetetlenítik saját és utódaik jövőjét? Na és, lényeg hogy megmutatták, milyen jóemberek. Ennek mi más módja lenne, mint nem tenni semmit, ezzel hagyni, hogy még több és még több migránst importáljon a menekültipar a saját hasznára.

 

Az emberalatti világ egyszerű, hétköznapi mindent tagadói ezzel a nem-cselekvéses nem-ellenállással nemcsak őseiket tagadták meg, hanem azt a földet is az utódaiktól, amiért őseik küzdöttek.

Helyette van nekik multikulturális társadalom, amiben a világ összes szegény emberét be lehet fogadni és el lehet tartani.

A menekültenkénti havi 3500 euró, egymillió új menedékkérőt számolva 3,5 milliárd euró volt havonta – ami évi 42 milliárd euró. Ezt az összeget, ha a jövevények munkanélküliek maradnak, innentől minden évben be lehet zsákolni, életük végéig.

 

Talán már érthető, miért
nem kényszerítik őket munkavégzésre.

 

Ezek a számok csak egymillió „menekült” adta nyereség, ki lehet számolni kétmillió, négymillió, tízmillió, vagy akár az új terv szerinti, még 34 millió főre vetítve.

Később a „családegyesítés” nevű project - vagyis az otthon maradt hozzátartozók Európába költöztetése - hatványozottan növeli a munkanélküli „menekültek” számát.

 

A hivatalos magyarázat szerint ők lesznek a gazdaság támpillérei, a munkaerő. A munkaerő, amelyik 90%-a eleve kijelentette, hogy nem is akar dolgozni. Ha valódi munkaerőre lett volna szükségük, miért nem vendégmunkásokat hozattak, akik a szerződés lejárta után kötelezően hazamennek a családjukhoz? Miből gondolták, hogy a háború, ami elöl a befogadottak menekülnek, soha nem fog véget érni, ezért soha nem akarnak hazamenni, így a családegyesítés szükségszerű? És milyen veszély van ott, ahol a fiatal férfi magára tudja hagyni feleségeit és kicsi gyerekeit, hogy ő maga elmenjen egy másik kontinensre szerencsét próbálni? Persze ezek költői kérdések.

 

Hogy 2015-ben mennyire hamis volt a „háború elöl menekült” állítás, és mennyire a „bárhonnan és bármiért menekült” volt a valóság, azt az eldobált útlevelek is mutatták. Így az iratok nélkül érkezett 40 éves pakisztáni pont olyan 14 éves, Szíriából menekült kisfiú lett, mint a 60 éves Bangladesből érkezett.

És hogy véletlenül se lepleződhessen le a turpisság, „emberi jogok”-ra hivatkozva megtiltották azokat a pszichológiai ellenőrzéseket, melyekkel az álmenekült álgyerekek lebukhattak volna.

 

Az ENSZ emberi jogi főbiztosa részletesen kifejtette, hogy Európa kötelessége befogadni a háború elöl menekülőket, ennek ellenkezője rasszizmus és idegengyűlölet. Tilos volt észrevenni, hogy ő az egyik arab örökletes monarchia, Jordánia hercege. Zeid Ra'ad Al Husszein herceg nyilván szerencsés véletlen során került még 2014-ben az ENSZ eme posztjára, bizonyára akkor még senki nem tudta, egy évvel később mekkora tömegek indulnak Európába. Még jó, hogy őfelsége nem rendelte el a befogadni nem akaró renitensek lefejezését, ahogy mind a mai napig a törvényszegőkkel szokták a trónon ülő rokonai.

 

Nem ildomos emlékezni arra a német külügyminisztérium által készített videóra sem, amely az arab térségben élők számára készült, és azok Németországba költözését propagálta. A videón a fiatal, mindenre boldogan csodálkozó Ahmedet vezették végig a befogadáshoz szükséges hivatali ügymeneten. Természetesen volt tolmács, mindent részletesen elmagyaráztak neki, és közben mindenki mosolygott, mert boldog volt, hogy Ahmed innentől köztük fog élni. A 2015-ös migrációs áradat óta döbbenten csodálkozni ildomos azért, hogy ilyen sok arab fiatalember ment Németországba. Manapság ahogy mindent, a videót is tagadni illik, ha valaki azt mondja: „De hiszen maguk a németek hívták őket.”

 

A későbbiek során azt is tilos volt észrevenni, hogy a különböző jogvédő és egyéb szervezetek a bevándorlókat a megfelelő menekültstátusz megszerzéséhez szükséges hazugságokra oktatták, a befogadó ország törvényei helyett. Nekik köszönhető, hogy a kb. 100 országból érkezők mindegyike a háború elöl menekülve, Szíriából, vagy Irakból jött. Még azok is, akik arabul sem tudtak. Még azok is, akik bőre nem barna, hanem sárga vagy akár ébenfekete.

 

Az utazásukra kapott pénzek mellett a „menekültek” zsebében lapuló anonim bankkártyák is tabutéma a hiteles és őszinte „bezzegnyugati” médiákban.

 

A menekültipar mibenléte hasonló az építőiparhoz. A házépítés az alapozási munkák után nem áll meg a falak és a tető felhúzásával. Vízvezeték, villany, nyílászárók, burkolás, szigetelés, festés – aztán lakberendezés stb.

A migrációs biznisz egészét is különböző tevékenységek, különböző üzletágak alkotják. 

A migrációs üzletből elsőként a lakbércápák profitálnak, mert a menekültnek kiadott lakás albérleti díját az állam fizeti, ráadásul jóval többet, mint amennyit egy helybéli fizetne érte. Az ideiglenes menedékhelyek közelében lévő ingatlanok árai lezuhannak – így ezeket olcsón megvéve szintén ki lehet adni. Természetesen a „menekülteknek”, a saját hajléktalanok lakjanak ott, ahol eddig.

 

Az új és új mecsetek sem maguktól bújnak ki a földből, ezek építése is állami kiadás az adófizetők pénzéből.

Ez elengedhetetlen, elvégre szabad vallásgyakorlás van.

 

Az ENSZ nemrég kijelentette, hogy az orvosi ellátás is alapvető emberi jog. Persze csak a menekülteknek, az őslakosok, ha nem bírják fizetni a társadalombiztosítást, ahogy eddig, most is nyugodtan haljanak meg a kórház előtt. Ezzel a gyógyszergyárak is jól járnak, hiszen a befogatottak jó része hepatitiszben vagy egyéb betegségekben szenved, az ő gyógyszerüket szintén az állam fizeti. Hétről hétre, évről évre. És persze a legdrágább jár nekik, mert az olcsóbb gyógyszer kisebb haszon.

 

Az iszlám kulturális műsorok mellett az „integrációs” és „érzékenyítő” előadások sem szervezik meg önmagukat.

 

Bővül a ruházati boltok kínálata, immár egyre több burkára, hidzsábra, burnuszra van szükség. A játékipar nyeresége is növekszik a kizárólag muszlim gyerekeknek gyártott termékekkel.

 

Mivel egy jó muzulmán nem eszik akármit, a napi szintű halal étkezésükről is gondoskodni kell.

 

Aztán jön a gondozók, a tolmácsok és a szociális munkások profitja. Mivel nem otthon dolgoznak, a munkájukhoz szükséges irodákat és autókat is fizetni kell. Ahogy a működésükhöz és koordinálásukhoz szükséges hálózatokat is.

A kártérítési perekre szakosodott „jogvédő” szervezetek nyeresége sem kevés. A muszlimok rengeteg dologra „érzékenyek”, az ezzel kapcsolatos felvilágosító propaganda sosem elég – telik rá az adófizetők pénzéből.

(Erről már írtunk itt: A muszlimok érzékenysége)

 

A menekültiparban a felnőttképzés gyakorlatilag a nyelvoktatásra szűkül. Noha a migránsok zömének esze ágában sincs megtanulni a helyiek nyelvét, attól még az adófizetők pénzének milliárdjait költik erre a célra. Ez az összeg évről évre egyre nagyobb.

 

Szintén közpénzekből növekszik az iszlám tanok oktatása, de a hagyományos közoktatás is drágul. A muzulmán gyerekek „érzékenyek”, nekik speciális tanterv és oktatási módszer kell, erre képzett tanárokkal, különleges tankönyvekkel, stb.

 

A „hitetlenek” törvényeit mereven elutasító muszlimok kedvéért egyre több van saria bíróságokból. Ezen épületek fenntartását és az ott dolgozók fizetését sem napelemekkel teremtik elő.

 

A multikulturális társadalmakat dicsőítő „tanulmányok”, „kutatások” és egyéb, hazug propagandák finanszírozása is közpénzből történik.

 

Az adófizetők pénzének „állami támogatás” címen történő lenyúlásából a politikusok is profitálnak.

 

A leglustábbak kenőpénzeket gyűjtenek kajmán szigeteki, titkos bankszámlákon.

A kevésbé lusták másodállásban a menekültipar különböző multicégeinél kapnak tanácsadói állást. Persze az álomfizetésért cserébe nem a cégnél, hanem a politikai területen kell tevékenykedni.

 

Az ügyesebbek a házastársuk, gyerekeik, testvéreik nevére íratott, a migrációból nyerészkedő vállalkozásokkal és alapítványokkal növelik a családi nagyvállalat sokmilliós vagyonát. Ezzel a trükkel látszólag semmi közük a menekültiparhoz, ám valójában…

 

Ezek az emberek vajon kit és mit képviselnek?
A naivan rájuk szavazó állampolgárokat,
vagy a családi biznisz növekedését?

 

A nagy üzlet akkor tökéletes, ha folyamatos. Ehhez szükségszerűen a következő (és az azután következő) 4 évet is a politika élvonalában kell tölteni. Ez csak a választásoknál a rájuk leadott szavazatok többségének megszerzésével lehetséges.

 

A mindent tagadó, emberalatti világ politikusai szemrebbenés nélkül tagadják meg a szavazóikat, és cserélik le őket más szavazókra.

 

A szavazati jogot kapott migránsok azokra szavaznak, akik segítik őket az adófizetők pénzéből megvalósított önfeledt semmittevésben. Minél több ilyen szavazó, annál több biztos szavazat. Ezért gyorsítják az állampolgárrá válás folyamatát, ezért szavazhat egyre több „menekült”.

 

Mivel mindenki arra vágyik, hogy a sajátjai képviseljék őt, nagyban növeli az esélyeket, ha képviselő is menekült. Hogy ő kiket fog képviselni, az nem kétséges. Ám kétségtelen, hogy ez tökéletesen illeszkedik a párt valós gazdasági érdekeihez. Végtére is mindegy kivel és hogyan, a lényeg a pártot irányítók személyes üzletének minél nagyobb nyeresége.

Németország szociáldemokrata
pártjának választási plakátja.

A szavazatvásárlás ezen módja természetesen demokratikus, és tökéletesen megfelel a jogállami feltételeknek.

De ne feledkezzünk el a kicsi, ügyetlen, de annál ambiciózusabbakról sem.

A „Merjünk kicsik lenni” politika mibenléte egyszerű. Amit a nagyok akarnak, azt a kicsik feltétel nélkül támogatják. Mindig, mindenben. Cserébe nemcsak megtűrik, hanem segítik őket a saját dolgaikban.

Az „én mindenben támogatlak téged, cserébe te mindenben támogatsz engem, és akkor mindkettőnk üzlete eléri a maximális nyereséget” alapelv a civil szféra üzleti világából az emberalatti világ politikájának is része lett. Nemcsak pártokon belül, hanem pártok egymás között, s mi több: a különböző országok liberális értékrendű pártjai is együtt, egymásért, mindent megtesznek a profi módra 100%-on dübörgő profitért.

 

Innentől itt is érvényesül a többi lobbiban (pl. lmbtqi) már megszokott módszer. Aki nem támogatja a migrációt, az nem-cselekvésével is a „náci, kirekesztő, idegengyűlölő” ellenséget támogatja.

 

Pontosabban: a migrációt is. Mert náluk a legjobban jövedelmező üzleteknek így vagy úgy, de mindannyian részesei és lekötelezettjei. A saját érdekük is védelmezni azokat a lobbikat, amik tevékenysége káros az őket megválasztott szavazókra.

Ezért „gondolják” és mondják nagyjából mindannyian mindenről ugyanazt. 

 

Ez a politikai korrektség lényege,
egyben a nyugati demokrácia valódi arca.

 

A jóembereskedés látszatvilágában a rosszember is csak látszat. Elegendő valakire ráfogni, hogy idegengyűlölő, rasszista náci, és a köztudatban máris azzá vált. Ha pedig egy politikus a köztudatban nácivá válik, az a karrierje végét jelenti. Ez a politikai pártokra halmozottan igaz. Az önostorozó, „bűnös nemzet vagyunk” országok szavazói rég nem tudnak különbséget tenni hazugság és igazság között.

A hazug látszat-bélyegektől való rettegés mára „Bezzegnyugat” valamennyi pártjának tevékenységét befolyásolja. Attól rettegve, hogy „náciként” hamar eltűnhetnek a politikából, már egyikük sem mer szembemenni a menekültipar támogatóival. Helyette inkább egyetértenek, s mi több, a szavazatgyűjtés érdekében megpróbálnak liberálisabbak lenni a liberálisoknál, menekülttámogatóbbak lenni a menekülttámogatóknál. És ha már így adódott, ők is tudják tartani a markukat a menekültipar pénzosztói felé. Elvégre ők is pénzből élnek. Ráadásul közpénzből, így az adófizetők pénzének a migránsbizniszre szánt milliárdjaiból ők is részesednek.

 

Az egykor volt jobboldali, konzervatív és keresztény pártok áljobboldali, álkonzervatív és álkeresztények lettek. A soraikba épült, a baloldali érdekeket szolgáló politikusok bomlasztása nagyban növelte ennek a fordulásnak a sikerét. A II. világháború utáni kriptokommunista trükk mára kifinomult, profi módszerré vált.

Az eredmény látványos. A „Willkommenskultur” megvalósításával Angela Merkel „konzervatív kereszténydemokráciája” a gyakorlatban annál is liberálisabb lett, mint amiről a legismertebb liberális politikus, Guy Verhofstadt csak álmodni mert. Ő ugyanis nem merte volna a befogadással kapcsolatos törvényeket önhatalmúan felrúgni és megszegni.

Így lett „Bezzegnyugat” összes nagy pártja ugyanazon nézetek és értékek támogatójává. A baloldali és a(z ál)jobboldali pártok közti verseny már csak arról szól, hogy mindezeket melyikük támogatja jobban.

Az átlagemberek számára a választásokon már teljesen mindegy, melyikükre szavaznak. Ezek közül bármelyik kerül kormányra, az ugyanazon érdekek mentén fog cselekedni. Innentől akár pénzfeldobással, „fej vagy írás” alapon is lehetne dönteni arról, ki irányítsa az országot.

 

Arról persze soha, egyikük sem tartott népszavazást, hogy akarják-e az emberek a bevándoroltatást. Az nem kérdés. Az kötelező. A szavazók csak azt választhatják ki, melyik párt legyen ennek kivitelezője.

Természetesen szabadon, hiszen szabad országban mindenki szabadon választhatja meg, ki hajtsa végre azt, ami kötelező.

 

A menekültipar haszonélvezőinek nyereségtermelő gépezete (is) így vált mindent eltipró, globális úthengerré.

És mindez még csak a felszín, a mélyben még több és még nagyobb pénzek vándorolnak az adófizetőktől a migrációs bizniszből élősködők zsebébe. A nagy „nemzetköziséggel” az országok külkereskedelme multinacionális cégeknek lett országok tucatjait magába foglaló, privát biznisz.

 

A menekültiparnak is számtalan dolgot szállítanak a nemzetközi multinacionális nagyvállalatok. A ruhák, játékok és élelmiszerek kézzel fogható dolgai mellett pl. NGO-k által „nemzetközi jogsegélyt”, „emberi jogok képviseletét” stb. is.

Csakhogy ezek nyeresége csak akkor maximális, ha kivétel nélkül minden országba szállítanak. Mert amelyik ország nem vesz részt a nagy üzletben, abból az országból nincs nyereség. A 100% profithoz tehát az kell, hogy a menekültiparban kivétel nélkül minden ország maximálisan részt vegyen.

 

Itt jön képbe a kvóta, és a migránsok elosztásának „szükségessége”.

 

Nem véletlen, hogy új és új trükkökkel próbál az Európai Unió (és volt az a pénz, amiért már az ENSZ is) mindenkit a menekültiparban való résztvételre kötelezni.

A kötelező betelepítési kvóta neve így lett például „szolidaritási elosztás”, „ideiglenes elosztási mechanizmus”, „menekültügyi javaslatcsomag”, stb.

A mindent tagadók így próbálják letagadni a kvóta mivoltát és célját.

 

A menekültipar mindenhol kötelezővé tételét nemcsak a nemzetközi multicégek és a helyi, ebből gazdagodni, ezen élősködni kívánók nyereségvágya támogatja.

Ezt a lobbiérdekek mellett a „Willkommenskultur” típusú országok politikai érdeke is szükségessé teszi.

 

A menekültáradat az állampolgárokat egyre jobban zavarja. A „szolidaritási hozzájárulás” címen fizetett, egyre magasabb adójukért cserébe az ígért szorgos munkások helyett az utcán garázdálkodó rablók, nemi erőszakolók és gyilkosok seregét kapták.

Mindaddig, amíg vannak országok, ahol a nagyvárosi életnek nem része a terrorizmus, nehéz elhitetni az emberekkel, hogy „nincs más alternatíva”, ez „mindenhol így működik”.

Az emberalatti világban csak úgy lehet a normális az abnormális, ha sehol sincs normális.

A kvóta szükségességének harmadik oka is van. Ha sikerül „átdobálni a kerítésen” a kis országokba a nagy és példamutató országokból azokat, akikkel a legtöbb gond van, a nagyoknál látványosan javulni fog a közbiztonság. 

A bűnözők és terroristák tömeges áthelyezési trükkje remek hivatkozással szolgálna a „csökken a bűncselekmények száma, mert egyre jobban működik az integráció” című propagandához.

Persze ezzel egyidejűleg a kis országok közbiztonsága is látványosan romlana. Ami újfent tökéletes lehetőséget adna ahhoz, hogy elmondhassák: „Lám, lám, nem mindenki olyan okos és ügyes, mint mi. Csak mi tudjuk, hogyan működik sikeresen az integráció a multikulturális társadalmakban.”

Ezután új üzletágakat lehet létrehozni felzárkóztatás címen. Adhatnak a kicsiknek erre is az adófizetőik által visszafizetendő hiteleket, amit persze a nagyok tanácsadói és üzletemberei visznek haza.

 

Hogy ezzel a nyugodt és békés országokban az élet pokollá válik? Kit érdekel? Az üzlet az üzlet. Aki a radikálisan megváltozott életminőséget nem bírja sokáig, az költözzön valamelyik nagy ország biztonságosabb városnegyedébe, és adófizetőként dolgozzon a menekültipar valamelyik területén.

 

Tessenek szépen megszokni:

nincs olyan hogy nemzet,
olyan sincs, hogy azonos kultúrájú és gondolkodású
emberek a magukhoz hasonlókkal szeretnek együtt élni.

Csak olyan van, hogy mindenféle emberek
élnek egyazon országban.

 

 A migrációs nagyvállalkozás marketingje egyszerű: „a szegény éhező embereket a világ minden pontjáról be kell fogadni, és támogatni kell.” Aki ezzel nem ért egyet, az egy gonosz rasszista.

 

A mindent tagadókat nem zavarja, hogy a világon élő emberek közel 90%-a szegénységben él, így ha azokat a maradék 10% tartaná el, akkor a világon mindenki éhezne, mert a 10% pénze kevés a 90% eltartásához.

Akit viszont ez zavar, és hangot is ad az eltérő véleményének, azt minden létező módon azonnal elhallgattatják.

A valóság ugyanis a nagy üzlet kerékkötője, így a mindent tagadók emberalatti világában a valóság kimondása megengedhetetlen.

 

Hazug ideológiák magyarázzák, hogy a bevándoroltatás támogatása mindenki „humanitárius kötelessége”, nem pedig mindenki átverése kevesek iszonyatos meggazdagodása érdekében.

 

És mindez még csak a globális „menekültbiznisz” jéghegyének csúcsa.
A felszín alatt sokkal nagyobb erők, sokkal nagyobb mértékben növelik elképesztő méretű vagyonukat. Lebombázott városok, földig rombolt országok sorai mutatják a legnagyobb biznisz, a demokráciaipar mibenlétét. Megdöntött kormányok helyébe tett bábelnökök segítenek saját országuk javait átlapátolni modern gyarmatosítóik kincstáraiba.
A temérdek halál és pusztulás dögszagának szabadon választható nevei: „Demokrácia”. „Jogállam”. „Szabadság”.

 

De erről majd legközelebb. (Hamarosan folytatjuk.)

 

(Hamarosan folytatjuk.
A következő rész: Migráció a le-, és felépítő iparágban - 2 )

(by L.W.L.)
2021.01.02.

« Előző (I/3) Hitélet - kizárólag hitetleneknek

Következő (I/5) » Migráció a le-, és felépítő iparágban - 2

Ha úgy gondolja, a fentiek hasznosak, vagy érdekesek lehetnek másoknak is, kérjük ossza meg ismerőseivel, barátaival, és kedvenc Facebook csoportjaiban is.
Ha úgy gondolja, a fentiek valamiféle náci, rasszista szörnyűség, kérjük ossza meg haragosaival, ellenségeivel, és megvetett Facebook csoportjaiban is.

Ezt ide kattintva teheti meg:
Ha nem használ Facebookot, ismerőseivel az oldal linkjének bemásolásával E-mailben is megoszthatja. Köszönjük.

---

---