Avagy: nem most kezdődött...
Miért van az, hogy amíg Kelet-Európa foggal-körömmel tiltakozik a bevándoroltatás ellen, addig Nyugat-Európában ennek ellentéte történik?
Mi magyarok alig 3. éve észleltük azt, ami nyugaton finoman szólva sem újkeletű.
Az egyesült Európa és Arab világok terve, Eurábia nem most született. Ez egy régi, francia vágyálom.
Dióhéjban:
A második világháborút követően Franciaország többször is kísérletet tett arra, hogy megnövelje mozgásterét az angolszász befolyással szemben.
Fenn akarta tartani befolyási-övezetét a korábbi európai, elsősorban a korábbi francia gyarmatok felett. E stratégia szerint az Arab Világ kőolajtermelő országai ellátják Európát energiahordozókkal, Európa pedig lehetővé teszi az arab államok számára, hogy szabadon hozzáférhessenek a Nyugat tudományos és technológiai vívmányaihoz.
De Gaulle már 1967. november 27-én úgy fogalmazott, hogy az Arab Világ vált a francia külpolitika alapjává. Párizsban 1974 júliusában létrejött az Euro-Arab együttműködés parlamenti szövetsége, az "Euro-Arab Dialógus". A fő mozgatóerő De Gaulle környezete és az arab politikusok voltak. Szorgalmazták olyan intézkedések meghozatalát, amelyek megkönnyítik az arab bevándorlást és az iszlám kultúra terjesztését Európába.
Aztán jött 1973 és az olajválság, melynek eseményei lehetővé tették a Szaúd-Arábiai uralkodóháznak a világszintű iszlám ellenállás beindítását. Egyidejűleg az Euro-Arab Dialógus (EAD) megerősödött. A kőolaj-embargó csak ürügy volt annak a politikának az álcázására, amely már jóval korábban, 1960-ban is a francia külpolitika fontos részét képezte. A cél Európa kulturális átalakítása volt.
Párizsban 1974-ben megalakult az Euro-Arab Együttműködés Parlamenti Szövetség.
Az EAD 1977-ben Velencében és 1983-ban Hamburgban olyan ajánlásokat fogadott el, amelyeket azóta sikeresen végrehajtottak. Ezek közül legfontosabb az volt, hogy minden eszközzel elő kell segíteni az arab és más mohamedánok bevándoroltatását Európába.
A cél Európa kulturális átalakítása volt: "Minden eszközzel elő kell segíteni az arab és más mohamedánok bevándoroltatását Európába."
A megállapodások szerint az arab országoknak koordinált erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy széles körben terjedjen Európában az arab nyelv és kultúra oktatása.
E célból létrehoztak közös Euro-Arab Kulturális Központokat az európai fővárosokban. Tömegesen küldtek az európaiak oktatására specializálódott tanárokat az európai intézményekbe és egyetemekbe.
A nem titkolt cél az volt, hogy az európai és az arab specialisták pozitív képet közvetítsenek az arab-iszlám civilizációról és az Arab Világ jelen helyzetéről.
Az európai közösséghez tartozó országok és az Európa Tanács képviselői valamennyi bizottságban és munkacsoportban jelen voltak az arab országok és az Arab Liga küldötteivel.
Az EAD pedig olyan politikai, gazdasági és kulturális intézmény lett, amely hatékonyan biztosította az európai és az arab elitek együttműködését
Az Eurábia-stratégia végrehajtásáról elsősorban az Euro-Arab Együttműködés Parlamenti Szövetsége gondoskodott.
1991 szeptemberében az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése jóváhagyta „Az iszlám civilizáció hozzájárulása az európai kultúrához.” nevű programot.
Nagy-Britanniában ezt a folyamatot a brit munkáspárti miniszterelnök, Tony Blair gyorsította fel. 2007-es lemondása után a közel-keleti békefolyamatok elősegítésében vett részt.
2010-ben a pénzhatalmi világelit illetékes döntéshozói elérkezettnek látták az időt arra, hogy a lassú, ám eddigre tökéletesen kiépített, és törvényileg már semmi ellenállásba nem ütköző folyamatot radikálisan felgyorsítsák.
Ezt azonban nem akarták a meglévő és köztiszteletben álló szervezetekkel elvégeztetni, mert tudható volt, hogy az európaiak egy részében ellenszenvet és kisebb-nagyobb ellenállásokat fog okozni.
A kivitelezéshez olyan valaki kellett, aki köztudottan nagy befolyással rendelkezik, és látszólag minden fentitől függetlenül, saját és "magasztos" elvei szerint fog eljárni.
Itt lépett be az Eurábia tervének felgyorsított megvalósításába George Soros. Nem véletlenül esett rá a választás. Ő nemcsak ravasz és nehezen átlátható módszerekkel dolgozik, hanem olyan dolog sincs, amit ne tenne meg bármikor szemrebbenés nélkül a céljai érdekében.
A fontos finanszírozás és az Európába irányuló tömeges bevándoroltatás fizetési problémáinak megoldása után elindultak az előkészületek.
2014-ben Jordánia, az iszlám törvénykezésű örökletes monarchia hercege, Zeid Raad al-Husszein lett az ENSZ emberi jogi főbiztosa.
2015-ben pedig elkezdődött az, amit ma úgy hívunk:
(by L.W.L.)
Bejegyzések
