Avagy: '56 emlékének bemocskolói.
2019 október 23. Gyurcsány Ferenc kijelentette, hogy pártját Nagy Imre örökösének tartja. És tette ezt Nagy Imre szobra mellett állva, egy '56 hőseiről szóló megemlékezésen.
Hmmm...
Részemről hiányoltam a feleségét. Ő is felszólalhatott volna, aprólékosan részletezve, hogyan mesélte nagyokat nevetve a nagyapja Nagy Imre felakasztatását. Kitérhetett volna arra is, milyen büszke volt magára és tömeggyilkos elvtársaira. Dobrev Klára részletezhette volna azt is, milyen történelmi azonosságok vannak az '56-os események alatt a tömegbe lövető kommunisták, és 2006-ban a tömegbe lövető férje között. De nem tette. Ő most nem szólalt fel.
Megtette helyette a férje.
Megtette, mert megtehette. Megtehette, mert hagytuk neki. De miért?
Miért kell hagyni, hogy ezek bemocskoljanak mindent? Miért kell hagyni, hogy a kommunista mészárosok szellemi és vér szerinti örökösei most végtelenül pofátlan módon Nagy Imre szobra előtt tetszelegjenek?
Miért kell néznünk, ahogy álszent pofával ott állanak, és a magyar szabadságért életüket adott hősökhöz hasonlítsák magukat pont azok, akik megölték/megölették őket?
Élükön azzal, aki nemhogy magyarnak nem vallja magát, de az anyósának, Nagy Imre felakasztását elrendelő Apró Antal lányának jóvoltából lett milliárdos, Magyarország vagyonának privatizáció nevű elrablásával.
Azzal a Gyurcsány Ferenccel, aki 2006-ban csak azért nem tudta agyonlövetni a tüntetőket, majd a túlélőket felakasztatni, mert a hatályos jogszabályok semmiképp sem tették lehetővé neki. Így aztán Apró Antal örököseként szemeket lövetett ki, békés tüntetőket veretett véresre máig ismeretlen, rendőrnek látszó pribékekkel.
Ez a 29 perces dokumentumfilm Gyurcsány "demokráciáját" mutatja be.
A brutális rendőrtámadás rengeteg olyan embert érintett,
akik csak egy békés megemlékezésen vettek részt,
vagy éppen az utcákon sétáltak.
Még hogy ő és a pártja Nagy Imre örököse... Tudjuk, hogy a kommunistának minden a pofájára fér - na de ennyire?
Miféle megemlékezés ez? Mire emlékszik meg az ilyen? Arra, hogy milyen boldogan gyilkolták meg '56 hőseit?
Arra, mennyire büszkék voltak a Kádár és Apró elvtársak által elkövetett gyilkosságokra? Vagy arra, hogy mekkora örömmel szemlélték, amikor a szovjet tankok lánctalpai tépték szét az ellenállni próbálók holttesteit?
Ráadásul Nagy Imre az '56-osok óhajának engedelmeskedve kiszakadni akart egy szocialista birodalomból, míg Gyurcsányék az emberek akarata ellenére akarnak feltétel nélkül beleolvadni egy feltörekvő birodalomba.
Hogy merészeli ez azt állítani, hogy ő meg a pártja Nagy Imre örökösei? Hacsak a rablógyilkosság elkövetőit nem tekintjük örökösöknek. Kommunista logikával még ez is elképzelhető.
Annó Szent István ünnepét is elvették tőlünk - helyette a kommunista alkotmánynak nevezett mocskos förmedvényüket kellett ünnepelni évtizedeken át.
Manapság a karácsonyról sem kizárólag a szentesete jut az eszünkbe...
A rendszerváltást is elvették, 30 évvel ezelőtt még a köztársaság kikiáltását is a komcsi főelvtárs, Szűrös Mátyás jelentette be. Persze október 23-án, reménykedve abban, hogy ezzel elfeledjük majd az összes bűnüket. Aztán álságos mosolyuk mögé bújva, a rendszerváltás éveinek zavarosában zsebre vágták az ország vagyonát, a gyáraktól a rabolt villákig.
1956 emlékét nem sikerült elvenniük. Most a szovjet elnyomás ellen harcolókra való megemlékezést akarják elvenni. Innentől majd megmondja Gyurcsány, hogy mire kell megemlékezni. Március 15-re nem, azt már közölte. Október 23-án pedig őrá. Őrá, hisz állítása szerint manapság ő képviseli '56 hőseinek akaratát.
A meggyilkoltak emlékének meggyalázása.
A kivégzettekre való emlékezés sárba tiprása.
A múltunk, a történelmünk Gyurcsanyizálása.
És ott lihegnek mögötte farokcsóválva a kutyái is, a nagy ellenzéki összefogás politikai korcsokból álló falkájában. A falkában, melyben Gyurcsány az alfahím és Dobrev az alfanőstény. A falkában, mely e pillanatban is épp azon a koncon marakszik egymással acsarkodó kutyaként, melyet Gyurcsányék vetettek a lábuk elé. A koncon, amit az elhappolt városok javaiból meghagy nekik. Pár félig rágott cupák, húscafatos velőscsont, alvállalkozóként még megszerezhető "biznisz". Ennyit értek mindazon eszmék és ideológiák, amiket eddig hirdettek. Egy kis plusz pénzért rögvest homlokegyenest másként gondolják. Becsapták a szavazóikat, meghazudtolták önmagukat, keblükre ölelték azt, akiről eddig azt állították, hogy soha nem fogják. De az újraéledt internacionalizmus jobban fizet, mint a tisztesség.
Immár együtt lihegnek és boldogan csaholnak, hangosan vonítva a holdra. Mert azt még nem sikerült bemocskolni, oda még nem ér el falkavezérük hosszú és enyves keze. Odáig még nem ér fel a kommunizmusuk mocska.
Ez a falka sok minden lett, de szégyellős nem. Volt képük kiállni az emberek elé, eljátszva a hazafit, koszorút téve azok sírjára, akiket pont a hozzájuk hasonlók öltek meg.
1956 budapesti fiai és leányai a külföldi katonák ellen küzdöttek. Ezek viszont külföldi politikai katonák támogatásával (pénzükkel és szavazataikkal) szerezték meg a főváros uralmát.
1956 fiai és leányai elűzni akarták a tankokat, nem behívni.
1956 fiai és leányai örökre elfelejteni akarták Rákosi Mátyást, nem visszahívni őt az ország élére.
1956 fiai és leányai elszakadni akartak egy birodalomból, nem pedig beleolvadni.
1956 fiai és leányai magyarok akartak lenni, nem pedig européerek.
1956 fiai és leányai vissza akarták venni Moszkvától az életük irányítását, de nem azért, hogy átadják Brüsszelnek.
1956 fiai és leányai pont az ellen küzdöttek, amit most az össz-ellenzék nevű poszt-kommunista kreáció megvalósítani vágyik.
1956 fiai és leányai elűzni akarták a tankokat, nem behívni.
1956 fiai és leányai örökre elfelejteni akarták Rákosi Mátyást, nem visszahívni őt az ország élére.
1956 fiai és leányai elszakadni akartak egy birodalomból, nem pedig beleolvadni.
1956 fiai és leányai magyarok akartak lenni, nem pedig européerek.
1956 fiai és leányai vissza akarták venni Moszkvától az életük irányítását, de nem azért, hogy átadják Brüsszelnek.
1956 fiai és leányai pont az ellen küzdöttek, amit most az össz-ellenzék nevű poszt-kommunista kreáció megvalósítani vágyik.
1956 után létrejött a munkásőrség, melynek legfőbb célja az volt, hogy ha megismétlődne 1956 októbere, az elvtársak helyben és azonnal agyonlőjék a forradalmárokat. És mára a volt munkásőrök is ott tapsolnak az ellenzék '56-os megemlékezésein. Nehéz erre szavakat találni. Vajon a szánalmas, az undorító vagy a gyalázatos a megfelelőbb? Vagy egyetlen név: Gyurcsány - pont elegendő?
Ám ezzel nincs vége az ünnepmocskolók sorának...
Mert 2019 október 23-án volt más, említésre méltó esemény is. Október 23 a DK ifjú aktivistái szerint is az a nap, amikor Gyurcsányra kell emlékezni. Neki is álltak teleragasztgatni Budapestet a plakátjaival.
(A teljes videó ide kattintva érhető el.)
Az erről készült, vágatlan videón látni, hogy amikor Bede Zsolt elveszi a plakátot egyiküktől, az azonnal rendőrért kezd sivalkodni. A megérkező rendőröknek pedig szemrebbenés nélkül állítja, hogy ő nagyon meg lett verve... A Varjú trükk újratöltve, a reggel éjjel meg este hazudók táborának nívója.
Eszünkbe jut erről az, hogy '56-ban is voltak ilyenek, nem is kevesen. Ők voltak azok, akik bezárkóztak otthonukba, és a behúzott függöny sarkából figyelték az utcán zajló eseményeket. Melyeknek mikor vége lett, azonnal rohantak a rendőrségre név és lakcím szerinti feljelentést tenni mindazokra, akiket felismertek azok közül, akik a szabadságért harcoltak. Ők voltak azok, akik az összes haragosaikra rendőrt küldtek, aláírás nélküli levélben küldött feljelentésekkel.
Ők voltak '56 árulói, akik a kommunista bosszúhadjárat pribékjeinek lelkesen próbáltak felismerni mindenkit az eseményekről készült fényképeken.
Akkor is, most is, tökéletes mintapéldányai ezek a kommunizmusnak. A jellemtelenség, a gátlástalan aljasság és az ember alattiság mintapéldányai.
Róluk sem szabad elfeledkeznünk.
(by L.W.L.)
2019.10.24.
2019.10.24.
KÖZLEMÉNY:
Legutóbbi, "Fél Magyarország bukása" c. írásom százak osztották meg, hálás köszönetem nekik.
Viszont néhányan felrótták nekem, hogy a bal-liberális ellenzéki tábort kommunistának (pontosabban: poszt-kommunistának) mondom. Az észrevétel jogos, de hadd magyarázzam meg ennek okát.
Zöldek, akik a környezetvédelmi elképzeléseiket a Marx által megfogalmazott módon képzelik. Példa, tőlük: "A klímakatasztrófa megfékezése a kapitalizmus elpusztítása nélkül nem lehetséges, amely csak az osztályharc végigharcolásával valósítható meg." Mi más ez, ha nem kommunizmus?
Liberálisok, akik toleranciát és elfogadást hirdetnek - mármint azok felé, akik az ő nézeteiket követik. Mert mindenki mást pont úgy lefasisztáznak, ahogy a kommunisták szokták mindazokkal, akik nem hódoltak be nekik.
Liberálisok, akik médiái is pont olyan hitelesek, megbízhatók, mások véleményét tolerálók mint a szovjet Pravda volt.
Liberálisok, akiknek a szólásszabadság és a szabad véleménynyilvánítás gyakorlati működését a Facebook képviseli. A cenzúrájuk nap mint nap bizonyítja, hogy szerintük szabad országban, szabad ember szabadon azt mondhatja, amit szabad. És minden másért súlyos büntetés jár. A kommunisták is pont így cselekedtek.
A kommunizmusból kinőtt szocialisták, akik a rendszerváltás óta hirtelen pont olyan nagy demokratává lettek, mint Gyurcsány. Annó Rákosi Mátyás az általa képviselt kommunista terrort "szocialista népi demokráciának" hívta. Mielőtt bedőlnénk a szavakkal való megtévesztés trükkjének, gondoljunk 2006 őszére. Ami akkor történt, minden, csak nem demokrácia. Mindez azóta megismétlődött a francia sárga mellényesekkel, a német tüntetőkkel de a spanyolokkal is. Ez nem demokrácia, csak a kommunista módszerek modern változata. "Kommunizmus light", semmi több.
A szociáldemokraták Kun Béla kommunistáival is összefogtak, 133 nap alatt több, mint 700 gyilkosságot produkáltak.
A többi, magát ennek-annak-amannak mondó pártocska és mozgalom, melyek az első adandó alkalommal hozzácsapódtak az MSZP-PM-DK és Momentum poszt-kommunistáihoz, önként csapott fel kommunista bérencnek. Ők tényleg nem hithű komcsik. Ők a komcsik szolgái, céljaik zsoldosai. Az ilyen még rosszabb, mint az elvhű kommunista.
Ezért nevezem őket poszt-kommunistának. Nincs jobb ötletem arra, milyen szóval lehetne őket egységesen illetni.
Mert semmivel sem különbek mint a közelmúlt sztálinistái, csak annyi történt, hogy a kor sajátosságainak megfelelően modernizálódtak. Modernizálódtak, de ott belül, lényegüket tekintve nem változtak. Most is csak a kommunista munkásököl szimbólumát lóbáló, mások országára, vagyonára áhítozó, sem erkölcsöt, sem tisztességet nem ismerő, bármin és bárkin átgázoló, a romboláshoz és a rabláshoz értő figurák.
Kommunisták. Ha úgy tetszik: bolsevikok, hiszen Sztálin maga is azt mondta a jaltai konferencián: "Az ördög is bolsevik."
És az ördög mindegy, milyen jelmezt ölt magára, attól még az marad, ami.
Legutóbbi, "Fél Magyarország bukása" c. írásom százak osztották meg, hálás köszönetem nekik.
Viszont néhányan felrótták nekem, hogy a bal-liberális ellenzéki tábort kommunistának (pontosabban: poszt-kommunistának) mondom. Az észrevétel jogos, de hadd magyarázzam meg ennek okát.
Zöldek, akik a környezetvédelmi elképzeléseiket a Marx által megfogalmazott módon képzelik. Példa, tőlük: "A klímakatasztrófa megfékezése a kapitalizmus elpusztítása nélkül nem lehetséges, amely csak az osztályharc végigharcolásával valósítható meg." Mi más ez, ha nem kommunizmus?
Liberálisok, akik toleranciát és elfogadást hirdetnek - mármint azok felé, akik az ő nézeteiket követik. Mert mindenki mást pont úgy lefasisztáznak, ahogy a kommunisták szokták mindazokkal, akik nem hódoltak be nekik.
Liberálisok, akik médiái is pont olyan hitelesek, megbízhatók, mások véleményét tolerálók mint a szovjet Pravda volt.
Liberálisok, akiknek a szólásszabadság és a szabad véleménynyilvánítás gyakorlati működését a Facebook képviseli. A cenzúrájuk nap mint nap bizonyítja, hogy szerintük szabad országban, szabad ember szabadon azt mondhatja, amit szabad. És minden másért súlyos büntetés jár. A kommunisták is pont így cselekedtek.
A kommunizmusból kinőtt szocialisták, akik a rendszerváltás óta hirtelen pont olyan nagy demokratává lettek, mint Gyurcsány. Annó Rákosi Mátyás az általa képviselt kommunista terrort "szocialista népi demokráciának" hívta. Mielőtt bedőlnénk a szavakkal való megtévesztés trükkjének, gondoljunk 2006 őszére. Ami akkor történt, minden, csak nem demokrácia. Mindez azóta megismétlődött a francia sárga mellényesekkel, a német tüntetőkkel de a spanyolokkal is. Ez nem demokrácia, csak a kommunista módszerek modern változata. "Kommunizmus light", semmi több.
A szociáldemokraták Kun Béla kommunistáival is összefogtak, 133 nap alatt több, mint 700 gyilkosságot produkáltak.
A többi, magát ennek-annak-amannak mondó pártocska és mozgalom, melyek az első adandó alkalommal hozzácsapódtak az MSZP-PM-DK és Momentum poszt-kommunistáihoz, önként csapott fel kommunista bérencnek. Ők tényleg nem hithű komcsik. Ők a komcsik szolgái, céljaik zsoldosai. Az ilyen még rosszabb, mint az elvhű kommunista.
Ezért nevezem őket poszt-kommunistának. Nincs jobb ötletem arra, milyen szóval lehetne őket egységesen illetni.
Mert semmivel sem különbek mint a közelmúlt sztálinistái, csak annyi történt, hogy a kor sajátosságainak megfelelően modernizálódtak. Modernizálódtak, de ott belül, lényegüket tekintve nem változtak. Most is csak a kommunista munkásököl szimbólumát lóbáló, mások országára, vagyonára áhítozó, sem erkölcsöt, sem tisztességet nem ismerő, bármin és bárkin átgázoló, a romboláshoz és a rabláshoz értő figurák.
Kommunisták. Ha úgy tetszik: bolsevikok, hiszen Sztálin maga is azt mondta a jaltai konferencián: "Az ördög is bolsevik."
És az ördög mindegy, milyen jelmezt ölt magára, attól még az marad, ami.
(by L.W.L.)
2019.10.24.
2019.10.24.
Bejegyzések
