MEKKA ÉS AZ ISZLÁM KEZDETEK
Majdnem mindenki tudja, hogy a napi 5 muzulmán ima meghajlással történik Mekka felé.
Azt már kevesen, hogy nem Mekka városa, hanem a mekkai Kába szentélyben (al-Kaaba) elhelyezett "Fekete kő" (Kába kő) felé hajolnak meg.
Ezt a követ az iszlám hívők isteni jelnek tekintik, úgy tartják: ez Allah földre szállt jobb keze.
Az iszlám hagyomány szerint a Kába helyét Allah jelölte ki a Földön. A köré épült szentély és mecset az iszlám világ legfontosabb vallási műemléke, a muszlim közösség (umma) lelki hazája. Az ide történő zarándoklat egyike a Mohamed próféta által az iszlám öt tartópillérének (hitvallás, ima, alamizsna, böjt, zarándoklat) nevezett vallási kötelességeknek. Az amúgy mindenféle bálványimádatot gyűlölő muszlimok szerint ítéletnapkor a Kába kő emlékezni fog mindazokra, akik megérintették, és közbenjár értük.
A Kába egy kb. 30-40 centiméter átmérőjű, tojás alakú kő. A geológusok szerint egy meteorit darabja, ami légbuborékokat rejt, színét pedig magas vastartalma adja.
A hozzá fűződő vallási érzelmek kezdete az idők homályába vész.
A római Diodorus Siculus 2100 évvel ezelőtt már írt a kő körüli kultuszról.
A Mekka egyik tehetős családjába született Mohamed (570 – 632) idejében a Kába szentély a világ egyik legnagyobb zarándokhelye volt.
Az akkori szentélyt afféle polcos szekrénynek kell elképzelni, ahol nemcsak a Kába kő, hanem sok más vallás szent tárgya is helyet kapott. Így ez afféle vallási gyűjtőhely volt, amit a legkülönfélébb vallású emberek - egymással jól megférve - azért kerestek fel, hogy láthassák az égből jött csodát.
A mai szóval "magas turisztikai forgalom" kihasználásával Mekka városa a történelem során fontos kereskedőváros lett, gyakori vásárokkal. Nap mint nap karavánok jöttek és mentek forgalmas útjain.
Mohamednek vallásalapító korszakának elején az egyre növekvő számú követőinek megélhetést kellett biztosítani. Lehetőleg olyat, ami viszonylagos jólétet ad és nem túl megterhelő. Erre egy kézenfekvő megoldást választott:
Manapság a keresztény világban élők Mohamedet Jézushoz hasonlónak hiszik. Ez azonban óriási tévedés. Ő nem csodatevő, vagy "csak" tanító, netán "szimpla" hitszónok volt, és nem is a hétköznapi értelemben vett próféta.
Egyrészt egyetlen próféciája sincs. Másrészt nemcsak a vallás és a hitélet, hanem valamennyi, világinak számító pozícióban is a legfőbb vezetői tisztet töltötte be. Abszolút hatalommal bíró despota volt, aki Allah akaratának egyetlen ismerőjeként az élet minden területére törvényeket hozott.
Mohamed tehát egyszerre volt főpap, főbíró, király és hadvezér.
Követői pedig mindenben feltétlen engedelmeskedtek neki.
A rendszeres fosztogatás nem tett jót Mekka több évszázados kereskedelmének, ezért az ottaniak valamiféle megoldásra vágytak. A karavánok katonai védelme, illetve a válaszcsapások nem jártak sikerrel.
Az ekkor (a hidzsa óta) már a szomszédos Medina városában élő, és ott "ummát" (vallási közösséget) létrehozó Mohamed egyre nagyobb csatákat vívott Mekkával. 624-ben Badr falunál győzte le őket, 625-ben viszont őt győzték le az Ohod-hegynél. Amikor 627-ben a mekkai hadsereget meghátrálásra késztette, már kilátásba került Mekka ostroma is.
Végül a többistenhívő város vezetősége 628-ban megállapodást kötött Mohameddel. Ennek értelmében 10, azaz tíz éven át fegyverszünetet tartanak. Az egyezség szerint az idő alatt egyikük sem támad a másikra, és a karavánok sem lesznek háborgatva. Ennek jegyében az "ellenzék" fejének lányát is feleségül vette. (Mohamed gyakran kötött érdekházasságot, s így összesen 14 felesége volt, annak ellenére, hogy híveinek már csak négyet engedélyezett.)
A fegyverszünetre Mekka lakossága fellélegzett, a hír hallatán pedig kezdett visszaállni a megszokott forgalom. Az élet visszatért a régi, nyugodt formába.
Mohamed azonban Mekka lakosaival ellentétben nem a nyugodt hétköznapokkal töltötte az időt.
Jó minőségű fegyvereket vásárolt, amivel felszerelte híveit. E mellett követőiből egy nagy és ütőképes sereget képzett ki. Miközben a Mekkában élők a fegyverszünet adta nyugalmat élvezték, Mohamed eddig sem kis serege titokban a térség legerősebbévé fejlődött.
A fegyverszünet első évében Mohamed kétezer hívével felkereste Mekkát, elvégezte a "kis zarándoklatot", s három nap után elhagyta a várost. A Mekkaiak pedig végképp megnyugodtak, hisz ebben a fegyverszünetet tiszteletben tartását látták.
A fegyverszünet második évében (tehát 8 évvel annak lejárta előtt) mondvacsinált indokkal, - mely szerint "a mekkaiak megsértették az egyezséget" - Mohamed 10 ezer fős sereg élén egyszerűen lerohanta Mekka városát.
A támadás felkészületlenül érte a mekkaiakat, akik egyáltalán nem számítottak ilyesmire. Mivel nem akarták feleslegesen és értelmetlenül lemészároltatni magukat, a megadást választották. A megadást, amiért cserébe ígéretet kaptak arra, hogy nem esik bántódásuk.
Így történt hogy Mohamed, seregei élén 630-ban kardcsapás nélkül vonult be Mekkába.
Hívei ezt a diadalt Allah mindenek feletti támogatásának könyvelték el.
Mekka, az arab pogányság központja pedig az iszlám központjává vált.
Az elfoglalt Mekkában azonnali változtatások indultak.
Egyszer és mindenkorra megszűnt a városra évszázadok óta jellemző vallási tolerancia. Aki egy éven belül nem tért át az iszlámra, vagy elmenekült - vagy meghalt.
A legelső tettek között volt a Kába szentély átalakítása.
A szentélyből - a Kába kivételével - minden vallás szent tárgyát (vagy bálványát) szó szerint kihajigálták, és széttaposták.
Ezután Mohamed átépítette a szentélyt, amiben egyedül a Kába maradt, amit annak megtisztítása után az iszlám kizárólagos szent tárgyának definiált. Ezzel megtartotta az "égből jött szent kő" megtekintésére vágyók zarándoklatát - akiket azonnal meg lehetett téríteni az új vallásra. Ahogy azokat is, akik más vallásúként a Kába követ isteni tárgynak tartották. Később követeket küldött a félsziget arab törzseihez, akik látván növekvő erejét mellé álltak.
Miután Mohamed a 630-ban elfoglalt Mekkából 631-ben kitiltotta a nem mohamedánokat (9. szura), meghirdette híveivel a hitetlenek elleni szent háborút: a dzsihádot.
„Öljétek meg a pogányokat, ahol csak föllelitek őket!” [Korán 9:5]
A keresztény oázisok elleni harcokkal pedig elindították az arab hódítás folyamatát, s ezáltal az umma vallásiból politikai közösséggé alakult át.
Igen, az iszlám-keresztény konfliktus ekkor kezdődött, ellentétben azok állításaival, akik ezt az 1095 - 1291 közötti keresztes hadjáratokra datálják- elfeledve pl. az Európában vívott 732-es poitiers-i csatát is.
(Ebben a francia városban állította meg Martell Károly szövetségeseivel a szaracénok előrenyomulását.)
A keresztes hadjáratok valójában védekező és megelőző célt szolgáltak. Elsődlegesen azért, hogy még egyszer ne kerülhessen sor arra, hogy az iszlám hódítókkal Európán belül kelljen harcolni.
Mint a fentiekből is látható, Mohamed nem válogatott az eszközökben, ha az iszlám győzelméről volt szó.
Céljáért, hogy egyesítse az arab törzseket, törvényeket hozott az élet minden területén. E nélkül lehetetlen lett volna, mivel a törzsek addig saját, egymástól eltérő hagyományaik alapján ítélkeztek. Ahhoz, hogy képesek legyenek egyetlen közösségként élni, olyan törvények kellettek, amelyeket mindenki betart, és ami mindenkire egyformán érvényes.
Ennek érdekben Mohamed halála után az élet mindazon területén, amelyre próféta nem hozott külön törvényt, az ő véleményét, szavait vagy tetteit vették alapul, és fogalmazták meg azt törvényként.
A muzulmánok szemében Mohamed minden tette és szava kivétel nélkül Allahnak tetsző, mert a próféta Allah akaratának közvetítője volt. Így az élet bármely területén csak és kizárólag az lehet helyes, ahogy a próféta elrendelte.
Ezért van az, hogy a tévhitekkel ellentétben az iszlám NEM egy vallás.
Az iszlám:
családszemlélet, közélet, belpolitika, világnézet, külpolitika, hadviselés
ÉS
vallás.
Mindez egyben. Szétválaszthatatlanul.
Az iszlám egy önálló civilizáció,
a VII. századi arab törzsek szellemiségével.
a VII. századi arab törzsek szellemiségével.
Mi mit jelent?
ISZLÁM: behódolás, alávetettség
MUSZLIM (vagy muzulmán): aki aláveti magát Allah akaratának
DIMMI: aki aláveti magát egy muszlimnak
DZSIHAD: Allahért való erőfeszítés, küzdelem. (A mudzsáhid pedig az erőfeszítést végző, küzdelmet folytató személy.)
(by L.W.L.)
2018.06.28.
2018.06.28.
 | Előző Keresztény élet a béke vallása mellett |
Incze Nikoletta, a Politikai Iszlám Tanulmányok Központjának (CSPI)
magyarországi képviselője tartott előadást a budapesti Polgárok Házában.
Bejegyzések
