A csalók misztériuma - 1

Avagy: A kamuenergia és a valóság

Telefonon és/vagy tévéképernyőn át gyógyító energiát küldő energetikusok és tízmilliószoros pénzenergiát küldő asztro-jósok, gerincproblémákat a levegő csavargatásával megoldó távgyógyászok, az univerzummal társalgó átok és rontásszakértő boszorkányok és médiumok, és persze a kezükből láthatatlan, pusztító hatású energiákat kibocsátó mágusok mellett kézrátétellel gyógyító csodatevők.

Az 1970-es években indult „New Age” nevű mozgalomnak köszönhetően mára rengetegen élnek a láthatatlan misztikus energiák, és a mindenfelé repkedő pozitív/negatív csííííí (fantázia) világában.
De mi van mindezek mögött? Hogy lett az abrakadabra mára afféle vallás?
Miért hisznek az emberek hókuszpókuszokban a tudomány helyett, és mi köze a marxizmusnak a kereszténység leépítéséhez, melynek egyik alternatívája a csííííí-ribííííí, csíííííribá babonás hiedelemvilága? Lássuk a részleteket.

A csalók misztériumában a világ nem a fizika törvényei szerint működik, hanem varázslat által.
Az emberi testet nem a biológia, hanem a mágia törvényei éltetik. Az orvostudomány is ostobaság, az embert igazán meggyógyítani csak a mágusok képesek.
A kémia és a biokémia is merő sületlenség, ilyesmi nincs is, mert mindennek alapja: az ősi misztérium.

Természetesen mindez nagyon komolynak tűnő, "eltitkolt/ősi/természetes tudás", illetve "alternatív/új felfedezés" hangzatos, ám minden realitást nélkülöző magyarázataiba csomagolva. A minél hihetőbb, annál többen elhiszik (és megveszik) alapelv sikerrel járt.
A kis hókuszpókusztól a nagy abrakadabráig, a havi pár százezret kereső auratisztítótól a milliárdos forgalmat bonyolító, homeopátiás szereket gyártó multicégekig rengetegen élnek a modern boszorkányság jól felépített üzletéből.

Az eltelt évtizedek alatt nem létező energiák, csomagolt semmit tartalmazó gyógyszerek, és még megannyi, őskori, ókori, középkori és újpogány hókuszpókusz mosódott egymásba.

A minket körülvevő, tudományosan megalapozott valósággal ellentétes áltudományoskodásos handabandázás pedig az élet számtalan pontját megragadva igyekezett elhitetni, hogy

a semmi az valami,
a képzeletvilág valóság,
a babonaság pedig tudomány.
Mindez oly sikeresen ívódott a köztudatba, hogy az emberekben mára fel sem merül, mekkora átverés áldozatai lettek.

Pedig a valóság az orrunk előtt van. Csakhogy a számtalan bűvésztrükknek és handabandának köszönhetően annyi álvalóság is az orrunk előtt bohóckodik, hogy fel sem tűnik, hogy mindegyiken krumpliorr van.
Ám a bohóc attól, hogy két bukfencezés között a világ titkairól is elbohóckodott előadást tart, még bohóc marad.
A bukfencei közben tartott előadásai pedig nem több mint: valóságtól elrugaszkodott bohóckodás.

Az a baj, hogy ezek a bohócok levették a krumpliorrot és a parókát, lemosták a festéket, átöltöztek - és most tudósnak, orvosnak, tanítónak, bölcsnek és még megannyi másnak adják elő magukat.
De ettől még csak azok maradtak, amik: bohócok. Mivel megszűntek viccesnek lenni, festett mosoly helyett komoly arccal állnak a színpadon - így aztán pojáca lett belőlük.
A New Age hamis világának pojácái, akik elszántan állítják, hogy a tudomány ostobaság, az élet nagy rejtelmeit a mesekönyveik tartalmazzák.
És aki nem röhögi ki őket azonnal, ahogy egy pojácát kell, rögvest nekiállnak felolvasni kedvenc meséikből.
Hogy életszerűbb legyen, és több pénzt is lehessen keresni, el is játsszák a felolvasott mesét.

Innentől életünk nagy színpadán életenergiával gyógyító varázslók, csomagolt semmit árusító bűbájosok, univerzummal együtt rezgő mágusok, jövőt látó boszorkányok és világot megváltó, gazdagságot hozó bölcsek parádéznak. Mivel minden területnek van szakpojácája, a globális üzleti paletta lefedettsége is teljes.

A valóságra és a természettudományokra fittyet hányó elmebetegek, átvert naivok, gátlástalan szélhámosok és kóklerek világa ez, ahol a csalók és a pojácák a tudatlan és hiszékeny emberek pénzén élősködve terjesztik a tömény ostobaságot.

Teszik mindezt hol áltudományos magyarázatokkal, hol a „mesés kelet” valóságának kicsavarásával.


E hatalmas, határtalan nyerészkedésre épült üzlet
mögött azonban erős politikai érdekek is állnak.

E kettő szövevényes összefonódása
se nem véletlen, se nem céltalan.
A „New Age” létrejötte és megerősödése nem Új Korszak, hanem az Átverés Korszaka. A szélhámosok új korszakában pedig mindössze két, egyszerű dolognak kell megfelelni ahhoz, hogy valaki közéjük kerülhessen.

Ennek leleplezése és megismertetése röviden lehetetlen.
A dióhéjban történő áttekintés is elég hosszúra nyúlik, de ezek mibenlétét és működését csak így lehet mélységeiben is megérteni.

4 fejezetben, összesen 12 részben elemezzük a mindent mindennel egybemosó, számtalan elfeledett és nem feledett vallást és babonát egybeöntő, magát „vallási jellegűnek” mondó mozgalom képzeletvilágát, ami számtalan tévhit és téveszme alapjául szolgál.

Kezdjünk is neki. Nézzük végig az ezoterikus világpókháló főbb csomópontjait, azok mibenlétét a természettudományok és kulturális értelmük szerint, összehasonlítva az ezek helyére tett boszorkányságot és bohóckodást. Ezzel meglesz a válasz arra is, hogy ezek érnek-e valamit vagy sem.

Lássuk az akupunktúra, a feng shui, a reiki, a csakrák, az aura, a televíziós távgyógyászat, a homeopátia, az ezoterikus lélekgyógyászat, a Gaia hit, a pénzenergia rituálék, az íriszdiagnosztika és megannyi más, ismertnek hitt és ismeretlen üzletág mögötti valóságot, és azok kapcsolatát.

Kezdjük az elején.

(A csalók misztériuma
tartalomjegyzékét
ide kattintva érheti el)

1.) Gondolkodás keleten és nyugaton

Mivel a New Age misztikáinak legismertebb ágai Kínához kötődnek, érdemes ezzel kezdeni. Eme „varázslómesterek” tanai egy őskori hiedelemvilágra épülnek, melyben egy láthatatlan, ám mindent átjáró, mindent mindennel összekötő energia működteti a világot. Ezzel kapcsolatban a nyugaton tanított hókuszpókusz mindig a távol-keleti tanításokra hivatkozik – csak épp azokat totálisan kicsavarva és félreértelmezve. Így lett a szimbólumokból és átvitt értelmű dolgokból szó szerint értelmezendő abrakadabra.


- Energia-miszticizmus

A New Age világának egyik alapköve, és egyben a legismertebb ágainak magyarázata az „univerzális energia”. Számtalan neve van, „finomenergia”, „finomtest”, „kozmikus erő”, „bioenergia”, „csííííí” (nem, nem chi – bár ők így szokták írni, az valójában egészen más!) és még sok hasonló.

Erre több „alternatív gyógymód” épül, például a kézrátétes gyógyítás különböző változatai: a reiki, a csakra tisztítás, az auratisztítás, a televíziós távgyógyítás stb.

Ugyanez több vallási és vallás-jellegű irányzatának alapelve is. Ennek is több neve van, „kozmikus tudat”, „legfőbb lény”, a kevésbé nyitottaknak a „Gaia-elmélet” köré épített hitvilág.

Könyveik ezrei hablatyolnak áltudományos magyarázatokat ezek mibenlétéről.
Ezoterikus műsorok, spirituális videók százai próbálják alátámasztani ugyanezt.

Hosszasan bizonygatják azt is, hogy mindez nem holmi újonnan kitalált marhaság, hanem ősi igazság, amit keleten mindenki tud és használ, csak nyugatra eddig nem jutott el.

Hogy pontosan megértsük a New Age világának mibenlétét, kezdjük a tényfeltárást ezzel.
Mik ezek az energiák valójában, mit mond róluk a tudomány, mit gondolnak erről keleten – és mi az, amit erről a New Age nyugati világában oktatnak.

A csalók misztériumának leleplezését kezdjük a kamuenergiákat áramoltató és repkedtető, magukat napkeleti bölcsességek tudósaiként előadó szélhámosokkal.


- A szimbólumok értelmezése

Az idők során a csalók meggazdagodását nagyban segítette az, hogy bár a nyugati ember is hajlamos a természetfeletti keresésére, a legtöbb dologról homlokegyenest mást gondol, mint egy távol-keleti.
Ennek legegyszerűbb példája a sárkány.

Nyugaton a sárkány a halál és pusztítás szimbóluma. Tüzet okádó, gonosz lények ezek, akik mániákusan elrabolnak mindent, ami aranyból van, hogy aztán azon terpeszkedve várják, hogy jöjjön egy hős, aki legyilkolja őket. Egy sárkány létezésének lényege, hogy valaki végre elpusztítsa. A képzőművészetben a sárkányábrázolás ezért szól az őt legyilkoló lovagról.

Keleten a sárkány a bölcsesség és tudás jelképe. Tiszteletre méltó, csodálatos lény, melyet senki sem akar legyilkolni, hiszen a béke, a jólét, és a virágzás mellett a jó szerencse, a termékenység, és a gazdagság megtestesítői. Egy sárkány létezésének lényege a jó dolgok megőrzése. Épp ezért a képző-, és díszítőművészetek egyik legnépszerűbb motívuma.


Nyugaton szeretnek mindent egyértelműen és félreérthetetlenül látni és megfogalmazni. Minél egyszerűbb, annál jobb.

Keleten szeretnek szimbólumokban gondolkodni. Minél mélyebb értelmű, minél szerteágazóbban elgondolkodtatóbb, annál jobb. Még az írásuk is szimbólumrendszer, de a kiejtett szavaik is mást jelentenek, ha más hangsúllyal mondják.


Nyugaton a szimbólumok jelentése is egyszerű, röviden megfogalmazható, akár egy nagyvállalat logója.

Keleten a szimbólumok mögötti tartalom elemzése esetenként akár egy egész könyvet megtöltene.


A nyugati ember alapvetően magasról tesz arra, hogy egy szimbólum kapcsán a keleti ember mit gondol. Számára az amúgy is furcsa és érthetetlen.
Az a jó és érthető, amit keletinek mondva nyugati emberek mondanak. Ez így egyrészt jól érthető, másrészt olyan "távol-keletien" varázslatos.

És itt kezdődnek a problémák, amit a szélhámosok sikerrel lovagolnak meg.

Az érthetőség kedvéért még egy példa.

Mindenki ismeri a jin és jang (más néven tájcsitu, vagy tájcsi) jelet. Ezt látván a nyugati ember szeme felcsillan: „Óh, ezt ismerem. A ellentéteket mutató ebihalak, jó-rossz, fény-sötét. Ja, meg férfi és nő.”

Pedig nem. Valójában olyan ellentétes dolgok együttes harmóniáját jelképezi, melyek egyike sem létezhet a másik nélkül, nem választhatók szét és csak együtt, egymáshoz viszonyítva értelmezhetők. Egy tökéletes harmónián alapuló viszonyrendszer, melyben önmagában semmi nem lehet jó vagy rossz, minden az egyensúlyon alapszik – melynek elvesztése diszharmóniát és káoszt okoz.

A taoista szimbolikában a jin és jang ősi ábrázolása két színnel történt. Alul a jin kék színű, megfelel a víz jellegének, amely lent foglal helyet; felül a jang vörös, megfelel a tűz jellegének, amely felfelé tör.

Lássuk ezt egyszerűen és jól érthetően. Egy ember számára a kevés víz szomjazást, teljes hiánya kiszáradást és halált okoz. Ám az árvíz, vagy akár egy cunami vízbősége szintén halálos. Tehát a víz lehet jó és rossz, attól függően mennyi van belőle. Ha ideális mennyiségű, akkor minden rendben.
A tűz is hasonló. Nyugati szemmel a tűzre gondolva tűzvész és pusztulás jut eszünkbe – pedig a tűz (és a neki köszönhető meleg) hiánya egy fagyos téli éjjelen szintén halálos lehet. A tűz (pontosabban e példában a hő) tehát szintén nélkülözhetetlen, csak fontos, hogy se több, se kevesebb ne legyen belőle, mint ami szükséges.
Tehát önmagában egyik sem jó vagy rossz, egyik sem nélkülözhető, ám az ember számra e kettő harmóniájának felbomlása már komoly gondokat okoz.

És itt jön az első kelet-nyugat ellentmondás. Keleten ugyanis a „jin és jang” jel harmóniájának magyarázatát a különböző energiák egymásra hatásaként szokták magyarázni.
Nyugaton ez a negatív és pozitív energiák miszticizmusaként terjedt el, a nyugati ember fejében pedig valamiféle elektromos áram képe alakult ki, ami valami olyasmi, mint a 230 Volt, csak nem üti agyon az embert és nem kell érte villanyszámlát fizetni.


- A jó, a rossz (és a csúf?) csííííí

A nyugati emberben fel sem merül, hogy ez szimbólum, a pozitív-negatív energiákra pedig átvitt értelmű kifejezésként kell gondolni. Így jön a következő képzavar, ami a feng shui elterjedésének (is) köszönhető.

A feng shui (más néven fengsuj) egy ősi, kínai hagyományon alapszik. A szó maga azt jelenti: „szél és víz”.
Alapvetően a legmegfelelőbb lakhely meghatározásáról szólt. Ez mára nyugaton a lakberendezés távol-keleti misztériuma lett, mely önálló szakterületté vált.
A lényege röviden arról szólna, hogy a lakásban a bútorok és egyéb használati tárgyak mi módon legyenek elhelyezve. Ez ugyanis hatással van az ember tudatalattijára, ami képes befolyásolni a közérzetet.
Magyarán bizonyos elrendezésben érezheti magát az ember pocsékul, bizonyos elrendezésben pedig nagyszerűen. Ha pedig az ember folyamatosan pocsékul érzi magát, az egy idő után már nemcsak a közérzetére, hanem az egészségére is hatással van – és ez fordítva is igaz.

Csakhogy keleten, az őskorban indult kultúrájukból kifolyólag, ezt a lakásban áramló energiáknak mondják, és a jó-rossz hangulatot (és érzelmeket) pedig úgy, hogy jó (pozitív) energia illetve rossz (negatív) energia.

És lám, jöttek szépen sorban a nyugati feng shui szakemberek, akik ezen energiákat is szó szerint értelmeztetik, véletlenül sem úgy, ahogy kellene.
Kicsit sem zavarja őket, hogy a több ezer éves kultúrán alapuló gondolkodásnak megfelelően a távol-keleten nagyjából mindent az energiák áramlásának mondanak. Mindent. Az energia szó kínaiul chi (ejtsd: csí), japánul: ki.
E nyugati szakembereket az sem zavarja, hogy e kulturális sajátosságból eredően van vagy százféle chi, melyek zöme nem valós energiaként, hanem átvitt értelemben (pl: negatív energia: rossz közérzet, gyűlölet, düh, harag stb.) értendők.
Helyette inkább fennen hirdetik a szó szerint az őskorban keletkezett fantáziavilágot, melyet a keleti emberekkel ellentétben ők szó szerint értelmeznek.

Hosszan, szépen és hangzatosan magyarázzák a lakberendezés kialakításának módját a csi (jó energiák) áramlásához, és azt is, hogy akadályozzák meg a sha (negatív energiák) betörését a lakásba.
Természetesen mindez szó szerint értendő(!!!), és a kétkedőknek meg is magyarázzák, hogy a világot a teljes univerzummal összekötő, az embert éltető és a lakásban áramló, láthatatlan energiákról van szó - és itt jön a legizgalmasabb rész:
eme rejtélyes energiák mibenlétét a tudománynak nem sikerült bizonyítani.

Míly szép szavak és míly nagyszerű megfogalmazás. A tudomány tehát hülye, a tudósok pedig a fizikusoktól a biológusokig mind hülyék, mert a mindenhol futkosó (bocs: áramló) rejtélyes és misztikus energiát, - amelyre ha nem figyelünk, végleg kiszalad a lakásból - nem sikerült bizonyítaniuk.

Nos, a valóság az, hogy a tudósok a fizikusoktól a biológusokig mind számtalanszor bebizonyították, mérésekkel igazolták és oly sokszor el is magyarázták, hogy eme őskori gondolkodásból eredő, nagy, misztikus és univerzális energia egyszerűen szólva: BAROMSÁG.

Egyrészt nem létezik csak a képzeletben, másrészt ellentmond a természet törvényeinek, aminek megismerésében a természettudomány az elmúlt 100 évben elég nagy, valódi tudásra tett szert.

Hogy ezt jobban megértsük, lássuk egy kicsit közelebbről a „buta” tudományt.

(A csalók misztériuma
tartalomjegyzékét
ide kattintva érheti el)

2.) Tudomány kontra boszorkányság

Az atom talán mindenkinek ismert dolog.

Már az általános iskolában tanítják kémia órákon, hogy az atommagban pozitív töltésű proton és semleges töltésű neutron található. És ott van még az elhanyagolhatóan kis tömegű, negatív (elektromos) töltésű elektron, e három együtt az atomot alkotó legfontosabb elemi részecskék.

- A valódi „varázslatok” tudománya: a fizika

Jöjjön most egy nagyon leegyszerűsített példa. Ez a „misztikus energia észlelésére se képes, buta tudomány” fizikusai képesek az atomból kiszedni egy neutront, és úgy hozzávágni egy bizonyos fémdarabhoz, hogy annak atomjairól nemcsak neutronok és protonok szakadnak le, de azok olyan erővel haladnak tovább, hogy nekicsapódva egy másik atomnak az is szétszakad, aminek a neutronjai megint leszakítják azokat egy másikról és ez így megy tovább. Ráadásul nem egy, hanem két irányból és egyszerre vágnak hozzá ehhez a fémhez neutront, hogy kb. középen találkozzon a két irányból indított folyamat. Az egészet egy olyan edényben végzik, aminek faláról lendületvesztés nélkül pattognak vissza a nekicsapódott neutronok, hogy továbbhaladva újabb és újabb atommagokat tépjenek szét.
E folyamat eredményeként iszonyatos hő keletkezik, mely végül egy robbanással mindent elpusztít maga körül. Igen, e fém az urán (vegyjele: U, rendszáma: 92), a folyamat pedig a maghasadáson alapuló atombomba. Első bevetése 1945 augusztus 6, Hirosima. Ami 3 nappal később, Nagaszakiban robbant, már plutónium volt – amit a természetben nem találni, így ezt a kémiai elemet mesterségesen állították elő. A periódusos rendszerben Pu vegyjellel és 94 rendszámmal található. Először tisztán tudományos célból, egy laboratóriumban hoztak létre plutóniumot: urán-238 izotópot „bombáztak” deutérium-atommagokkal, 1940-ben.
A maghasadás felfedezése sem bombakészítés céllal történt. Otto Hahn, német fizikus nevéhez kötődik, aki 1938-ban egy darabka uránt (U, 92) „bombázott” neutronokkal, aminek felszínén az urán néhol bárium (Ba, 56) és rádium (Ra, 88) lett. Ezért a felfedezéséért 1944-ben Nobel-díjat kapott.


Hmmm... A tudomány tehát ott tart, hogy az atomok alkotóelemeit is ismeri, s mi több: képes azt kedvére manipulálni?!


Persze nemcsak az atombomba az egyetlen használati módja a hasadóanyagok manipulálásának.
Ezen alapul az atomerőművek működése is. Az „atomsugárzás” néven közismert radioaktivitás mérése és kimutatása is csak rutinmunka. A Geiger–Müller-számlálót ha máshonnan nem, de a filmekből majd mindenki ismeri.

A röntgensugárzásnak köszönhető röntgenfelvétel szintén nem ismeretlen, ha máshonnan nem, hát az egy időben kötelező jellegű tüdőszűrő vizsgálatokból.

Az atomok listáját a periódusos rendszerből (elvileg) mindenki ismeri, aki járt általános iskolába.

Az atomok tömegének legnagyobb része egy, az atom térfogatához képest igen kisméretű, pozitív töltésű magban koncentrálódik. Az atom átmérője 100 pm (10⁻¹⁰ m) ebből a mag tipikus átmérője 10 fm (10⁻¹⁴ m), ami az atom méretének tízezred része. Érthetőbben: ha egy atomot 100 méter átmérőnyire nagyítanánk, akkor az atommagja 1 cm lenne.

Azonban a tudomány ezen már régen túllépett. Az atomokat alkotó, úgynevezett szubatomi részecskék felfedezésén, megismerésén és besorolásán is.

A hadronok, leptonok és kvarkok, a közöttük lévő alapvető kölcsönhatások közvetítő részecskéit, a spontán szimmetriasértésért felelős bozonokat és mindezek antirészecskéit és szuperpartnereit is ismeri a tudomány, és a főként a számítógépek terén észlelt jelenlegi technológiai ugrásokat e tudás nagyban segíti.

A fizikában a legkisebb adag, amivel egy mérhető mennyiség növelhető: a kvantum.
Az energia kvantuma például a fény elemi részecskéje, a foton, ami egy adott frekvenciájú hullámszerű csomag.

Ugyanez egy kicsit másként, talán érthetőbben fogalmazva: az atomok kisebb részecskékből, elektronokból, protonokból és neutronokból épülnek fel. Viszont a proton és a neutron még elemibb részecskékből, a kvarkokból és gluonokból áll.

Az elemi részecskék Standard modellje

Hogy ezek mennyire pici részecskék, arra egy példa: a neutrínó nevű részecske tömege a hidrogénatom tömegének egymilliárdod része. Vagyis ezermilliószor kisebb, mint a világegyetem leggyakoribb, legkisebb és legkönnyebb kémiai eleme, a hidrogénatom.

Tehát: távoli a neutroncsillagoktól a fény fotonjáig, a világűr kvazárjaitól a testünket alkotó szubatomi részecskékig, a földünk légkörétől a tüdőnkbe jutott oxigénig mi az, ami sehol sincs? Az a bizonyos „finomenergia” illetve „finomtest”, amiről a New Age misztikusai hadoválnak, és ami az alapját képezi a hókuszpókuszaiknak. Sehol sincs az a bizonyos kicsi, az embert és a környezetét egyaránt átjáró anyag (vagy erő), ami ott van mindenhol, összeköt mindent mindennel, és mellé irányítható is, mert ugyanazon „finomtest” nevű anyagról (vagy energiáról) van szó.

Lássuk kicsit közelebbről ezt a „finomtest” nevű misztikus dolgot, ami tucatnyi áltudomány és még több hókuszpókusz alapját képezi. Nos, ez a szó legszorosabb értelmében az őskori ember hiedelemvilágából ered. Aztán az ókor kezdetén, az írás megjelenésével megörökítették ezt az utókor számára. A „finomtest” nem más, mint az ókori Indiában létrejött, indiai szubkontinensük ősi vallásfilozófiai hagyományain alapuló „ind filozófia” meghatározása az általunk észlelhető világra.
Ebben a mindenség lényegét meghatározó princípium, a tattvák szerint öt tanmátrából, vagy finomelemből áll a „finomtest”.
Ezek a következők: hang, tapintás, alak, íz, szag.

Lássuk a „finomtest” fő alkotóelemeit közelebbről:

Hang. Nos, a hang egy rugalmas közegekben - például levegőben - hullámként terjedő rezgés.
Fizikai értelemben a hang egy rugalmas közeg mechanikai rezgése, ami hullámokban tovaterjed. Például a megpendített gitárhúr rezgésbe jön, rezgésbe hozza a levegő részecskéit, ez részecskéről részecskére továbbadódik, „hanghullámként” tovaterjed a levegőben. A fülünkbe jutva a rezgő levegőrészecskék megrezegtetik a dobhártyánkat, amit az agyunk hangként érzékel. Ha e rezgés frekvenciája kb. 20 Hz alatti, vagy kb. 20 kHz fölötti, akkor hallásunk nem érzékeli azt, ennek ellenére fizikai sajátosságai alapján ezt is hangnak, első esetben infrahangnak, a másodikban ultrahangnak nevezzük. A hanghullámok terjedési sebessége nagyban függ a közegtől, melyben terjed, illetve a terjedés körülményeitől.
Talán érthetőbb példa a hangra: ha egy billiárdgolyót nekilökünk egy másiknak, akkor az meglöki a többit. Nem jön létre semmi, csak a billiárdgolyók csapódnak egymáshoz.
Éppen ezért légüres térben, vákuumban (pl. világűr) a hang nem terjed. Ilyen közegben bármilyen hangosan lehet kiabálni, centiméterekkel arrébb sem hallani, mert nincs anyag, amit rezegtethetné.

Tapintás. Ez az érzékelésnek a bőrérzékletek nevű módja. A mechanikai receptorok és a mélyérzékelés integrálásával aktívan észleli az egyes tárgyak nagyságát, súlyát, felszínét, kontúrjait, és a többi hasonlót. Ezen érzékletek összessége tartalmazza a mechanikai tulajdonságok, a hő-, és fájdalom érzet információit.
Itt sem jön létre semmi, az idegpályáinkon fut elektromosság az agyunkig.

Alak. Hogy valaminek milyen alakja vagy formája van, kár ragozni. Ez nagyban függ pl. attól, milyen atomok alkotják az adott dolgot, ami ráadásul igen ritkán áll ugyanazon típusú elemekből.

Íz. Az ízlelés az evolúció során kifejlődött érzék, melynek elsődleges céljai, hogy a mérgezés ellen védjen, emellett segítsen a potenciálisan tápláló étel felfedezésében. Az általában „íznek” nevezett érzéklet a szűkebb értelemben vett ízlelés és a szaglás összejátszása a szájüregbeli bőrérzékletekkel.
Itt sem jön létre semmi, csak arról van szó, hogy az agyunkba milyen információ érkezett a szánkba jutó anyag különféle molekuláiból.

Szag. A szaglás a levegőben oldott kémiai anyagok észlelését jelenti. Az ízek és a szagok kölcsönösen hatnak egymásra. A szaglás a legösszetettebb vegyi érzékelési mód. A gerincesek szaglóreceptorai rendszerint az orrban helyezkednek el. (A rovaroknak általában a csápjukon és a potrohukon.)
Belélegzéskor a molekulák áthaladnak az orron. Egy részük a szaglóhám előtt kavarog, ami szaglósejtekből áll. A molekulák ezek csillóihoz érve idegingerületet hoznak létre, ami megint elektromos információként az idegrendszeren át érkezik az agyhoz.

Hogy az őskorban a barlang tüzénél a világ működésén gondolkodó indiai miért hagyta ki a fényt, a látást, vagy a mozgásérzékelést, legyen az ő dolga. Ám hogy e „finomtest” se nem anyag, se nem energia, de főként nem egy mindent átható, homogén (minden részén egyforma szerkezetű vagy összetételű) dolog, de még csak nem is kompatibilis (összeférő, összeillő), az tény. Még akkor sem, ha ezt évezredekkel ezelőtt valaki annak képzelte.

Az ókori Indiában ezek mellé még hozzátették az elmét (manasz) is, ami a New Age mesekönyvei szerint a fentieket (is) képes irányítani. Aki ezt el is hiszi, annak javaslom, üljön le egy utcai padra, és egy parkoló autót próbáljon az elméjével, a gondolat erejének segítségével arrébb tenni. Esetleg markoljon meg egy villanykörtét, és koncentráljon arra, hogy elkezdjen világítani. Ha nem sikerült, ne keseredjen el: nem benne van a hiba.

És eme, a tévképzeteik szerint a világban mindent mindennel összekötő és működtető „finomtest” hívei azt állítják:

„A jelenlegi materialista világkép nem mindig ismeri el azokat az elveket, melyekre épülve az alternatív gyógymódok kifejtik hatásukat.”

És ez a gonosz és buta tudomány tényleg nem ismeri el „az univerzum lényegét alkotó”, elmével befolyásolható, mindenhol jelen lévő „finomtestet”, még akkor sem, ha ugyanezt „finomenergiának” vagy „csííííí”-nek mondják.
Pedig a Csillagok Háborúja c. „dokumentumfilmekben” Yoda mester is megmutatta, hogy ezáltal a Jedi erő bármire képes.

A „finomtest”-nek van egy másik, Hindu magyarázata is: „az a hordozó, amelyen a lélek (dzsíva) végighalad a szanszárán, illetve azokat a karmikus magvakat (szanszkárák) szállítja, amelyek meghatározzák a fizikai testet és az egyén sorsát. Az élőlény halálakor csak a durva-test pusztul el, a finomtest újjászületik”.

Hát nem szuper? Tessenek végre megérteni, hogy a tudomány balgaság, a keresztény civilizáció mibenlétét alkotó katolikus szemlélet elavult és bigott, itt van helyette a modern feng shui, az auragyógyászat, a bioenergetika, a valóság világába helyezett misztikus Jedi erő, amiben ha kellően elmélyült valaki, már nyugodtan felveheti az ötezer éves hindu vallást.

A lényeg, hogy templom helyett a New Age varázstanodáiba járjon, ahol oly hasznos dolgokat tanulhat, mint Harry Potter Roxfortban.
És ezen egyszerű és könnyen tanulható misztikus tanokhoz nem is kell érteni azt a „buta és amúgy is érthetetlen” tudományt sem.

Mindeközben a tudomány manapság megfigyelés céljából részecskegyorsítókban rohangáltat (valóban létező) töltött részecskéket.

Leptonokat (elektron, pozitron), hadronokat (proton, antiproton), atommagokat, ionokat, molekulákat gyorsítanak fel elektromos feszültséggel nagy energiára.

Talán mindenki által ismert az a tény, hogy az 1986. április 26-án történt Csernobili atomerőmű-balesetet az illetékesek megpróbálták eltitkolni, de a légtérbe került radionuklidokat Svédországban észlelték az ottani tudósok, és a világ tőlük szerzett tudomást a balesetről.

Szóval a tudomány a szubatomi részecskéket könnyedén képes mérni és kezelni, de a nagy mágusok által kibocsátott misztikus energiákat nem.
De most komolyan: mennyi valós tudása van a világ működéséről annak, aki ezt elhiszi? Semennyi? Vagy annál is kevesebb?!

A fizika tudománya a létező legkisebb kvantumrészecskéket is ismeri, azokat vizsgálja, és azokkal kísérletezik.

És ennek ellenére a misztérium világának hókuszpókusz mágusai azt állítják, hogy az általuk létezőnek állított misztikus, pozitív/negatív energiát a tudomány csak azért nem ismeri, mert ezek a tudósok nem tudnak semmit a világ működéséről.

Lássuk tovább a misztikus csíííííribííííí-csíííííribá energia mibenlétét.

A fizika minden létező energiát, hatást és kölcsönhatást a tudomány számára univerzális matematika nyelvén is megfogalmazott. Minden átlátható és kiszámolható.
Nemcsak olyasmi, hogy pl. 1 kg anyag hőmérsékletének 1 °C-os változása mennyi hő felvétellel vagy hő leadással jár, hanem még olyasmi is, mint az energia kvantálása a kvantummechanikában, pl. a Planck-állandó segítségével. S mi több, a kvantumok szubatomi világában még a hosszúság is mérhető a Planck-hossz segítségével. Pedig a modern fizika alapjait lerakó Max Planck 1858-ban született, és 1947-ben halt meg, tehát mindez nem mondható új felfedezésnek.

A közhiedelemmel ellentétben Albert Einstein (1879 – 1955) nem a relativitáselmélettel (E=m*c²) lett híres – ugyanis ennek valódi mibenlétét akkoriban rajta kívül kevesen értették. Az 1921-ben kapott Nobel-díjat főként a fényelektromos jelenségek törvényszerűségeinek felismeréséért kapta.
Nevéhez sok más is fűződik, pl. a tömegvonzásnak köszönhető térgörbület mellett azon gravitációs hullámok felismerése, melyet a gravitációshullám-detektor megépítésével a NASA 2016. február 11-én bizonyított.
Ezzel a felfedezéssel egy új tudományág született, a gravitációshullám-csillagászat, mely nemcsak távoli kettőscsillagok, neutroncsillagok, vagy fekete lyukak által keltett energiákat méri. A gravitációs hullám ugyanis nemcsak a klasszikus értelemben megfogalmazott tömegvonzás „mellékterméke”, hanem olyan gyorsuló tömeg is kelti, mint pl. egy távoli csillag körül keringő bolygó.
A gravitációs sugárzás pedig a gravitációs hullámok által továbbított energia.

Ám ha rákérdezünk valamelyik „nagy varázslómesternél” az általa állított misztikus energia pontos mibenlétére, természetesen nemhogy matematikai egyenletet, de még egy egyszerű fizikai magyarázatot sem tud felmutatni.

Pedig a kérdés egyszerű: mégis milyen energiáról hadoválnak? Gravitációs? Elektromos, elektromágneses? Termikus? Netán mechanikai-, vagy magenergia? Kötési? Esetleg fény? (Ez utóbbit megtanulni sem nehéz, a fény kvantumokból - fotonokból – áll, a foton energiája: ϵ=h*f)
Az energiaformákat kivétel nélkül vissza lehet vezetni a fizika négy alapvető kölcsönhatásának valamelyikére. Ezek gravitációs (főként a graviton nevű elemi részecskének köszönhetően), elektromágneses (az atomok és molekulák elektronszerkezetéhez köthető kémiai átalakulás végett), gyenge (radioaktív béta-bomlásból származó energiák), és erős kölcsönhatás (magfúzió, vagyis az atommagok egyesülésekor keletkező kötési energia).

Tény, hogy a tudománynak is vannak hiányosságai. Például a fekete lyukak kapcsán még sok a kérdés. De ezek közül a legközelebbi is, ami a HR 6819 nevű rendszerben található, olyan messze van, hogy a fénynek is ezer évig tart eljutni odáig.
Pedig a fény nem lassú, 299 792,452 kilométert tesz meg másodpercenként.

A közelünkben viszont a fizika minden anyagot és minden energiát ismer, ezeket definiálta is.
A „nagy misztikus univerzális energia” mágusainak csak rá kellene bökni a listából a megfelelőre. De mégsem képesek erre.

Minden energiára van megfelelő mérőműszer, legyen az áramerősség, hőmérséklet, radioaktív sugárzás vagy fényerősség. Miért is nincs olyan, amivel ezt a „mindenhol ott lévő finomenergiát” lehet mérni?
És egyáltalán: mi ennek az ezoterikus energiának a mértékegysége? Netán a csííííí? Ja, hogy olyanja sincs? Nem meglepő.
A valóban létező energiák listán nincs olyan, amiről ők magyaráznak, az ugyanis NEM LÉTEZIK.

Általában ők ilyenkor rögvest áttérnek a spirituális, transzcendens, ezoterikus, „nem e világi” magyarázatokra.
Csakhogy még egy teológiát hallgató diák is az első év első félévében megtanulja, hogy a spirituális sík és a fizikai sík az bizony két különböző dolog. Ezek össze nem köthetők, egymásra fizikai hatásuk nincs, átjárás közöttük nem lehetséges.
E kettőt ötvöző boszorkányság pedig egyszerűen nem létezik. Ahogy Könyves Kálmán, Árpád-házi király (1074-1116) mondta: „Boszorkányok ellen pedig, minthogy nincsenek, semminemű kereset ne legyen.”

Egyszóval ha a „nagy, távol-keleti misztikus energia” nem fizikai, hanem spirituális síkon értendő, akkor a világon semmiféle hatással nincs a fizikai síkra, így az emberek, vagy bármely más élőlények testére, egészségére sincs.
Ennél fogva, aki azt mondja, hogy ezen energiák ilyen-olyan hatással vannak a szervezetre, szimplán hazudik.

Ha viszont fizikai síkon értendő a rejtélyes „finomtest” (avagy „csííííí”), akkor viszont a fizikát a legapróbb részleteiben mindennél jobban ismerő fizikusok szava a döntő, és a mindenfelé futkosó misztikus energiákkal hókuszpókuszolók szimpla szélhámosok.

A spirituális és a fizikai síkok, avagy Isten és az általa teremtett világ szándékos összemosása szintén „New Age találmány”, de ezt majd később részletezzük.

- Misztérium helyett: biológia

A misztikum legelkötelezettebb képviselői, amikor állításaik a fizika törvényeivel való ellentmondásos mivoltára kerül szó, a biológiára próbálják fogni az abrakadabra mivoltát. Ez a misztikus energia tehát az élők sajátossága, innen ered a mágikus erő, amivel összeköttetést teremtenek az univerzummal – az univerzum pedig velük.

Csakhogy a biológusok ennek ellenkezőt mondják. És manapság a biológia tudománya sem áll ott meg, hogy hány szeme van az embernek és hány lába a póknak.

A dezoxiribonukleinsav (közismert magyar rövidítése: DNS; angol rövidítése: DNA) a nukleinsavak (nukleotidokból felépülő szerves makromolekulák) csoportjába tartozó összetett molekula, amely a genetikai információt tárolja magában. Ez az örökítőanyag.
A tudomány az emberi DNS teljes feltérképezésén is túl van már. A világ két legrangosabb tudományos folyóirata, a Nature és a Science 2001 február 16-án közölte a kutatók eredményeit: a 23 emberi kromoszómát alkotó mintegy 3,1 milliárd nukleotid sorrendjét (vázlatosan), a térképezés módszereit és az adattömeg analízisének első megállapításait.
Ekkor derült ki, hogy az emberi gének száma jóval kevesebb, mint korábban gondolták.
Bizonyos, az embernél sokkal alacsonyabb rendű fajokban (pl. férgek, legyek, halak) is sokkal több van.
Az emberi géntérkép legnagyobb ígérete a génterápia forradalmasítása: a molekuláris mechanizmusok ilyen szintű ismerete segítségével számos, ma még halálos kór idővel gyógyítható lesz, az új genetikai tesztek segítségével pedig időben felismerhetővé és megelőzhetővé válnak az öröklődő betegségek, illetve a betegségekre való hajlam.

A biológia tudománya más dologban is fejlődött. Ilyen pl. a klónozás.

1958-ban John Gurdon, brit biológus sikeresen hozott létre genetikailag egyező békákat felnőtt békák bőrsejtjeiből.

Dolly, a nőstény birka volt a világ első testi sejtből klónozott emlőse, 1996. július 5-én. A skót tudósok módszerének lényege: az érett petesejt magját eltávolítják, és a klónozni kívánt élőlény sejtmagját ültetik a helyébe. A világra jövő állat genetikailag pontos mása lesz annak az egyednek, amelytől a testi sejt származott.

Senki ne gondolja, hogy ezzel itt a történet vége. A kutatások folytatódtak, később kínai tudósok testi sejtekből főemlősöket is klónoztak.

A Csung Csung és Hua Hua nevű makákó klónok 2017 végén születtek a Kínai Tudományos Akadémia sanghaji idegtudományi intézetében.

E rövid tudományos kitérő után kanyarodjunk vissza eredeti témánkhoz.

Ha a biológusok is azt mondják, NEM létezik a távgyógyászok által a tévéképernyőn át küldött energia, és nincs ilyesmi jelen egyetlen élőlényben sem, akkor kinek is kell hinni?

A tudománynak, amely minden állítását többszörösen bizonyítja, vagy a mágusnak, aki semmit nem tud bizonyítani, de állítja, hogy a tudomány ostoba?!

Ennyit a „finomtestekről”, a nyugaton oktatott feng shui által is hirdetett ide-oda röpködő, csatornát látva azon elszaladó „finomenergiákról”, és a levegőt csavargató televíziós távgyógyászról, meg a többi hasonlóról.

És ennyit a „minden eleven által áthatolt energiákról, mely körülvesz és áthat mindent az univerzumban.” Különösen azért, mert az a mondat amúgy a Csillagok Háborúja c. mozifilmben hangzott el, 1977-ben. Írója, George Lucas pedig ezt a misztériumot a nyugaton oktatott (ál)keleti tanokból vette át.

Talán meglepő lesz a misztérium energiáinak hívei számára, de ez a film sci-fi, nem pedig dokumentumfilm, s mi több: sem az űrmesében látott Jedi lovagok, sem a Sithek nem léteznek.

Az emberek kezéből tehát sem a mások szervezetére gyógyító, sem arra káros hatással lévő energiák NEM röpködnek, sem látható, sem láthatatlan módon.
S mi több: midikloriánok sem léteznek, a levegőt tologató és csavargató nagy mágusok pedig nem a rejtélyes és misztikus energiával ügyködnek, hanem szimplán a levegőt tologatják és csavargatják.

Természetesen jó szélhámoshoz illő komoly tekintettel, hangzatos hókuszpókusz, csíííííribííííí-csíííííribá magyarázatokkal. Persze közben valami azért történik. Ugyanis rengeteg pénzt keresnek a hiszékeny és tudatlan emberek átverésével. Pont úgy, ahogy az élet más területein ügyködő szélhámosok.
Csak ők nem rézgyűrűt adnak el aranygyűrűként, hanem a nagy semmit, láthatatlan, ám varázserejű valamiként.

Persze nekik is kell élni valamiből, lehetőleg nem is rosszul. Így a fizika, a kémia, a biokémia és a biológia törvényeivel ellentétes misztikus energiáik létezését szemrebbenés nélkül állítják:

- De igenis vaaan, a tudomány tudatlan és ostoba, nem ér fel az univerzum titkait ismerő mágusok tudásához.

Így válik valósággá a mese, dokumentumfilmmé a Harry Potter, vagy a japán manga, a Dragon Ball ismeretterjesztő szakirodalommá.

Kész csoda, hogy a kezeiből energiagömböket lövöldöző Son Goku és „kame hame” varázsigéje még nem vált tananyaggá valamelyik távol-keleti csodákat oktató, nyugati tanfolyamon.

Hogy ezek a csaló szélhámosok miért nincsenek börtönben, miért tudják az embereket jó pénzt keresve becsapni, később részletezzük. Ahogy azt is, mi a chi (avagy életerő) valójában, ellentétben azzal, amit a kóklerek hirdetnek.

De előbb nézzük kicsit közelebbről a szélhámosok világát, pár tipikus esettel.

Mivel a nagy csííííí varázslók legnagyobb pofára esése (és lebukása) a harcművészetek világában történik, kanyarodjunk erre egy kicsit.

(A csalók misztériuma
tartalomjegyzékét
ide kattintva érheti el)

3.) A természetfeletti képességek valóságpróbája

A filmek különleges hatással bírnak. Egy dolog olvasni valamiről, esetleg meghallgatni valaki előadását erről, de egészen más azt látni is. A mozi, majd később a tévé tökéletesnek bizonyult az eleve vizuális ingereket tároló emberi elme átveréséhez. Hogy ez mennyire így van, elég arra gondolni, milyen sokan gondolják a színészt és az általa megformált karaktert ugyanannak.
A tévésorozatok sztárjai már megszokták, hogy az utcán és úton-útfélen az őket megállító rajongók az eljátszott szerepet valódinak tartják, és tanácsokat adnak, együtt éreznek, vagy épp szidalmaznak.
Erről a jelenségről már sok ismert színész is beszámolt, de ez sem változtat azon, hogy tömegek gondolják a filmek mesevilágát valóságnak.

Ezt a jelenséget Hollywood filmiparának sztárjai nemcsak megszokták, de igyekeznek kihasználni is. Közösségi médiás posztokban, riportokban stb. igyekeznek a valóságban is eljátszani olyan szerepeket, amikben a rajongók megszerették őket.
Persze ettől még a valóság az valóság marad, és a természetfeletti képességek fikcióiból sem lesz tény.

Remek példa erre a természetfeletti képességgel rendelkező, ám laposra vert legyőzhetetlen mágusok esetei.

- Dux (ál)nagymester legendája

Jean-Claude Van Damme első főszerepét a Véres Sport (Bloodsport) c. filmben játszotta, 1988-ban. Ez afféle életrajzi filmként, az akkoriban egyre ismertebb celeb, Frank Dux önmagáról mesélt történetei alapján készült.

Frank Dux az ismeretlenségből indult, majd róla szóló újságcikkekkel és vele készült riportokkal vált ismertté. Hiába, Amerika a lehetőségek hazája.

Mr. Dux igazi modern hőskölteményt szőtt önmaga köré. Bátorságáért többször kitüntetett tengerészgyalogos volt, számtalan tengerentúli titkos(!) bevetésen vett részt. Majd Japánban az egyik legelismertebb ninja mester tanítványa lett, akitől mindent megtanulva nemcsak új harci trükkök, hanem a belső energia (chi) nagymesterévé is vált - e kombótól pedig gyakorlatilag legyőzhetetlen harcos lett belőle. Nem is akármilyen, mert amikor elhívták a nagyon-nagyon titkosan szervezett, a világon a legveszélyesebb, sokszor halálos kimenetelű versenyre, azt is megnyerte.
Elmondása szerint ez 1975-ben volt, erről először 1980-ban, egy küzdősportolóknak szóló szaklapnak adott interjút. E versenyt nemes egyszerűséggel "Kumite"-nak hívták (ami japánul azt jelenti: küzdelem). A fentebb említett film erről szólt.

Természetesen nemcsak úgy, hipp-hopp nyerte meg azt a versenyt, amiről rajta kívül soha, senki nem hallott, hanem még a kiütés világrekordját is megdöntötte közben: övé a legtöbb egymást követő kiütés (56!) rekordja mellett a leggyorsabb kiütésé is: a küzdelmet indító gongszó után 0,12 másodperccel az ellenfél már ki is volt ütve.

Frank Dux tehát gyorsabb, mint a gondolat, erősebb, mint a gyorsvonat, és oly halálos, mint egy atomcsapás. Hozzá képest Héraklész, a görög mitológia hérosza csak egy felfuvalkodott paprikajancsi.

Mr. Dux karrierje pedig egyre fentebb emelkedett, a tévék vagyonokat fizettek egy vele készült interjúért, filmekhez kérték fel tanácsadónak, stb.

A gyorsan népszerűvé vált Véres Sport c. film megjelenése után saját harcművészeti stílust is alapított, Dux Ryu ninjutsu néven, amit Los Angelesben kezdett tanítani.

Ám a népszerűsége növekedésével egyre többeknek kezdett elege lenni belőle.

Jelentkezett egy boltos, aki számlával igazolta, hogy Mr. Frank „legyőzhetetlen” Dux tőle vásárolta azt a kupát, amit a nagy Kumite megnyeréséért kapott díjként szokott mutogatni. Mr. Dux persze nagyon morcos lett és becsületsértésért pert indított a boltos ellen.
A történetei szerint a verseny megnyerésekor nemcsak kupát kapott, hanem egy nagyon (de nagyon) különleges szamurájkardot is. Csak ezt egyik médiának sem tudta soha bemutatni, mert elajándékozta egy barátjának, amit ő bizony még megmutatás céljából sem hajlandó visszakérni.

Aztán a katonai nyilvántartásokból kiderült, hogy soha a büdös életben nem szolgált a tengerentúlon, se titkosan, se sehogy. S mi több: még csak tengerészgyalogos sem volt. Mr. Dux újfent morcos lett és megvádolta a hadsereget azzal, hogy direkt az ő lejáratásáért meghamisították a nyilvántartást. Bizonyítéknak egy róla készült fényképet mutatott, amin egyenruhában feszít, mellén egy becsületérem. Csakhogy erről meg kiderült, hogy a tengerészgyalogságnál egészen másmilyen érmeket adnak. (Hiába, az ószeresnél se lehet mindent kapni.)
Aztán fény derült arra is, hogy a hadsereg azért szereltette le, mert kényszerképzeteiből adódó mentális problémái alkalmatlanná tették a szolgálatra.

Frank Duxot ez sem zavarta, ha már eljutott a jól jövedelmező sikerekhez, nem volt hajlandó mindezt holmi lelepleződés miatt feladni.

Önéletrajzi történetei a „Kumite”-n történt diadalával nem értek véget. Könyvet írt arról, hogy a verseny után felkereste őt a CIA és különböző országokban végzett akciókkal bízták meg, melyek olyan veszélyesek voltak, hogy egyedül csak rá merték bízni a végrehajtást.

Ez rendesen kivitte a biztosítékot a CIA-nál, az egyik magas rangú vezetőjük, Robert Michael Gates (aki 2006 és 2011 között az USA védelmi minisztere is volt) szemenszedett hazugságnak nyilvánította az irományt, hozzátéve: a CIA soha, semmiféle kapcsolatot nem létesített Frank Duxal.
A könyv annyira népszerű lett, hogy a CIA szóvivője is kénytelen volt nyilatkozni róla, aki elmondta: ez a könyv „puszta fantázia”. Továbbá kijelentette, hogy Dux számára nagyon kényelmes, hogy Casey (akire könyvében kapcsolattartóként hivatkozott), meghalt, és így nem tudja megcáfolni Dux meséit.

Frank Dux történeteinek hitelességét jól mutatja az is, hogy könyvében azt írja, a titkosszolgálatoknak végzett munka nem volt neki ismeretlen, mert az édesapja (Alfred), a második világháború előtt, 1938-ig a Moszadnál dolgozott. Namost… A Moszad az izraeli titkosszolgálat. Izrael állam pedig a világháború után, 1948-ban jött létre, a titkosszolgálata pedig még később. Szóval az édesapja 10 évvel azelőtt volt ügynök, hogy egyáltalán az ügynökséget létrehozó állam megalakult volna.

De Mr. Duxot ez nem zavarta, ahogy az sem, hogy kiderült: a nagy japán ninja mesterről, Senzo "a tigris" Tanakáról, akitől tanult, még Japánban sem hallott soha senki.

Aztán jött Stephen K. Hayes, aki tényleg járt a tengerentúlon, s mi több: Japánban is, és egy olyan ninja mestertől tanult (Masaaki Hatsumi) akit viszont kb. mindenki ismer a harcművészek világában. Fényképekkel és videókkal bizonyította, hogy a ninják stílusának a világon semmi köze ahhoz, amit Frank Dux csinál, a két mozgásrendszer ég és föld.
Mr. Dux természetesen erre úgy reagált, hogy Mr. Hayes csak féltékeny az ő tudására, eredményeire és sikereire, ezért próbálja őt lejáratni.

Ám a senki se hallott róla mestertől tanult, a senki se látta versenyen sehogy sem bizonyítható diadalt aratott, a tengerentúlon sosem járt tengerentúli bevetések hősének, az amerikai ninja (nagyon)nagymesternek kálváriája még nem ért itt véget.

Állítása szerint nemcsak a „Kumite” (borzasztóan titkos) versenyén vett rész, hanem egy időben más (még annál is titkosabb) mérkőzéseken is indult. Végül 329 győzelem, 0 vereség küzdelemrekorddal vonult vissza.

E rendkívüli mérleg hatalmas belső erejének (chi) is köszönhető, ami olyan nagy és különleges benne, hogy ha ráüt egy 10 téglából álló rakásra, azok közül csak az az egy fog eltörni, amelyiket ő akarja. (A róla szóló, fent említett mozifilmben ez a legalsó volt.)

Az őt leleplező tényeket különböző bemutatókkal is megpróbálta cáfolni. Ezekben vastag golyóálló üveget tört át puszta kézzel. Whiskys üvegekre csapott felülről tenyérrel úgy, hogy azok szó szerint szétporladva repültek szanaszét.

Tekintsünk el attól a ténytől, hogy preparált üvegekkel bűvészkedni nem nehéz, és attól is, hogy a whiskys üveg nem így törik. A valóságban por helyett kisebb-nagyobb, hegyes és borotvaéles üvegszilánkok keletkeznek, amik jobb esetben azonnal szétvágták volna a tenyerét, rosszabb esetben pár ujjától is elbúcsúzhatott volna.

A lényeg, hogy a nézők zöme semmit sem tudott a filmes trükkökről, fel sem merült bennük hogy a whiskys üveg valójában cukorból készült, és a látottakat csak ezzel a se nem kemény, se sérülést nem okozó cukorüveggel lehet megcsinálni.

A bemutatók hatására Frank Dux legendája újraéledni látszott, hiszen e bemutatókkal bizonyságát adta a nagy és hatalmas belső erejének, az őt félistenné tevő csííííí természetfeletti hatalmának.

De mindez már a Mr. Duxhoz képest ismeretlen, „nevesincs” kick-box edzőnek, Zane Troy Frazier-nek is sok volt. (Frazier edzősködésen kívül az MMA nevű ketrecharcban versenyzett 1993-tól 2008-ig.)

Zane Troy Frazier nem kevesebbet állított, mint azt, hogy anno Frank Dux az ő tanítványa volt. Tőle vett órákat – amiket mellesleg ki sem fizetett – és Mr. Dux mozgásának a ninjákéhoz azért nincs köze, mert ő kick-boxot, valamint kevert stílusú harcművészeteket tanít, és tanított neki is.

Mr. Dux persze szemenszedett hazugságnak mondta mindezt. Aztán egy napon eljött az elkerülhetetlen, és Frank Dux kénytelen volt megküzdeni az őt laposra verés céljából felkereső Zane Troy Frazierrel...

Ekkor Frank Dux, az élő legenda, a kiütések összes módjának rekordere, minden létező titkos és halálos verseny legyőzhetetlen bajnoka, nagyobb verést kapott, mint a róla szóló filmben az ellenfelei.

Ezzel a mérlege 329:1 lett, és e 330-ból csak azt az egyet látták mások is, amin nagyon csúnyán meg lett verve.

Azonban mindez kevesekhez jutott el. A köztudatba, mint „természetfeletti képességekkel rendelkező hős” került, a filmek világában pedig elkezdtek szaporodni a róla mintázott karakterek – és ezzel a valóság és ez emberek fejében kialakuló tévhitek közötti szakadék tovább szélesedett.


- A filmekben legyőzhetetlen Steven Seagal

Az ismert amerikai filmsztár neve és az aikido nevű japán harcművészet nagyjából egybemosódott. Hogy ez jó vagy sem, mindenki maga döntse el.

Mr. Segal édesanyja, az ír–mongol származású Patricia műtősnő, orosz–zsidó származású édesapja középiskolai matematika tanár volt. Az ifjú Steven kaliforniai iskolái elvégzése után, hogy ne sorozzák be katonának a vietnami háborúba, a barátnőjével, Miyako Fujitanival (akit később feleségül is vett) az 1970-es évek elején Japánba költözött.
A fiatal pár a lány szüleinél élt, akik aikidót oktattak. Tőlük tanulta a Ki (kínaiul: chi, a belső erő) harmóniájának (Ai) útját (Do). Amerikába való visszatérésekor ezt (aikido) oktatni is kezdte.

Kezdeti népszerűségét nagyban növelte, hogy ahol csak lehetett, elmondta: ő személyesen az aikidó alapító nagymesterétől, Uesiba Moriheitől tanult. Akkoriban senkinek nem tűnt fel, hogy Uesiba 1969-ben halt meg, Segal pedig évekkel később érkezett Japánba. Ez évtizedekkel később derült ki, mint ahogy az is, hogy az alapító nagymester edzőtermében (nem véletlenül) soha senki sem találkozott az ismert filmszínésszel.

A filmes körökben őrült különcként is ismert, összeférhetetlen természetű Mr. Segal élete hasonlít kicsit az „amerikai ninja” Frank Duxéhoz. Ugyanis a világhírű filmszínész sem veti meg a valóságtól távol álló önfényezést, aminek következtében időnként nem a népszerűsége, hanem a pofára eséseinek száma növekszik.

Kedvenc dicsekvései egyikeként önmagát legendás ketrecharcosok (MMA) tanárának szokta beállítani. Ilyen volt a brazil származású Anderson da Silva is, akiről egy tévéműsorban azt állította, hogy ő tanította neki azt a rúgást, amivel az egyik legnagyobb győzelmét szerezte egy UFC mérkőzésen.

Silva először finoman és diplomatikusan reagálva cáfolta ezt, s több: határozottan visszautasította, hogy Segal bármikor bármire is tanította volna. Később egy videóban gúnyolódott a filmsztáron, aki ezen úgy megsértődött, hogy soha többé nem ment el UFC rendezvényre.
Segal ugyanezt többek között Lyoto Machidaval is eljátszotta, aki erre Silvához hasonlóan reagált.

Akár Frank Dux, egy időben Steven Segal is azzal dicsekedett, hogy a CIA-nak is dolgozik, tanácsadóként. 1988-ban pl. azt nyilatkozta a Los Angeles Times nevű kaliforniai napilapnak, hogy tanácsadói munkája során sok CIA vezetőnek tett szívességeket és adott nélkülözhetetlen, fontos tanácsot. Ezt elsőként a volt felesége cáfolta, majd Herbert F. Saunders is, aki egy időben a CIA igazgatóhelyettese, majd nyugdíjba vonulása után egy ideig a filmsztár biztonsági tanácsadója volt.

Saunders arra is rámutatott, hogy Segal folyamatosan „a Cég” (the Company) néven hivatkozik az amerikai Központi Hírszerző Ügynökségre (CIA) amiben az az érdekes, hogy e néven egyetlen CIA ügynök sem illeti az ügynökséget – ez kifejezetten a hollywoodi filmekben és filmstúdiókban használt megnevezés.
Herbert F. Saunders azonban nem állt itt meg. Mivel személyesen ismerte a filmsztárt, azt is elmondta róla, hogy a fejében rég összekeveredtek a filmszerepei a valósággal, és ezeket időnként képtelen megkülönböztetni.
Így időnként a valóságban is hol kemény zsarunak, hol világmegváltó természetvédőnek, hol legyőzhetetlen CIA ügynöknek képzeli magát.

Ez szemlátomást igaz, hiszen a katonai besorozása elöl fiatalon Japánba költözött színész egy napon azzal is kérkedni kezdett, hogy a haditengerészetnél szolgált. (Pont úgy, mint Frank Dux.)

Erre még egy barátja, név szerint Gary Goldman is berágott, és kitálalta a sajtónak a saját tapasztalatát az önjelölt tengerészgyalogosról. Egyszer ugyanis Goldman, Segal és Randy Widner nevű barátjuk elmentek hajókázni. Widner pedig, élvezve a nyílt víz adta szabadságot, elkezdett körbe-körbe száguldozni a hajóval. Segalra ekkor rátört a halálfélelem és visítozni kezdett, hogy „meg fog halni”, és közben teljesen kiborult.
Végül Goldman és Widner együtt voltak kénytelenek lefogni a vízbefúlástól való rémülettől magánkívüli állapotba került, magát ex-tengerészgyalogosnak (is) hazudó filmsztárt.
Később az is kiderült, hogy Segal sem a tengeren tájékozódni, sem térképet olvasni nem tud, de még csak az iránytűvel sem boldogul – noha ezek, akár az úszás, a haditengerészetnél a kiképzés legalapvetőbb részei.

Mr. Segal az üzleti életben is kipróbálta magát. Moszkvában nyitotta meg a Planet Hollywood nevű éttermét, ami később sztriptízbár lett, de még így is csődbe ment. Később kriptovaluta tiltott reklámozása miatt vetett ki rá súlyos bírságot az amerikai Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet, miután többszázezer dolláros haszonra tett szert egy kriptopénzt kibocsátó, erősen csalásgyanús cégtől.

A híres filmszínész gitározni is szokott. Nemcsak otthon, magának, hanem koncerteken is. Az általa előadott szólók alatt időnként nem mozognak az ujjai a húrokon, amikor igen, olyankor gyakran egészen másként, mint a playbackről szóló zenéhez kellene, de sebaj - legalább ezzel is tudja növelni a népszerűségét.

A sportos testalkattal semmiképp sem vádolható Steven Segal azzal szokott mentegetőzni, hogy neki nincs szüksége rugalmasságra, gyorsaságra stb., mert mindezt az aikidoból tanult belső ereje (avagy ki, chi) pótolja.

Egy alkalommal ezt odáig spirázta, hogy kijelentette: benne olyan erős a chi, hogy nem lehet megfojtani.
Próbálkozhat bárki, az ő belső energiája már olyan szintre emelkedett, hogy hiába is fojtogatná bárki, ilyesmivel benne semmiféle kárt tenni nem lehet, ő erre immunis.

Ez az állítás azért sokaknál kiverte a biztosítékot. Ezek egyike volt a filmes szakmában is dolgozó idős kaszkadőr, Gene LeBell is, aki mellesleg 9 danos jujitsu, taihojutsu és judo nagymester.

LeBell visszautasíthatatlanul kiprovokált Segalnál egy próbát erre a megfojthatatlan dologra. A próbán ők ketten, és még úgy 30 kaszkadőr volt jelen.

Gene LeBell pedig szépen a megbeszéltek szerint, egy fojtó fogással átfogta Steven „chi-től megfojthatatlan” Segal nyakát, és szorítani kezdte.

Segal először a hátára esett cserebogárként kapálózni kezdett, majd hmmm... Hogyan kell ezt kulturáltan leírni? Szóval a beleiben lévő széklettartalmat a nadrágjába ürítette, majd rendes fojtogatotthoz illő módon elájult.

Bár e módfelett kellemetlen esetet a filmsztár gőzerővel próbálta tagadni és eltusolni, de azóta legalább nem hazudja magát sebezhetetlen félistennek – és ez is valami.

Ettől függetlenül Steven Segal azok közé tartozik, akik segítenek elhitetni az emberekkel azt, hogy a filmek mesevilága valóság.


- Brutcsííííí mesterek és a nagy büdös pofonok

Sajnos nemcsak híres celebek és filmsztárok képesek saját maguk bűvkörébe kerülve elmebeteggé válni, és képzeletükben önmagukat természetfeletti képességekkel felruházni. Nyugaton ez kezd jelenséggé válni.
Szerencsére vannak, akik kifejezetten „vadásznak” az ilyenekre, és egy új kategória jött létre ezek leleplezésére Fake Martial Arts (Hamis Harcművészek) néven. Tucatjával készülnek ilyen videók, ezeket bárki elérheti pl. a YouTube videómegosztón is.

A Távol-Keleten azonban nem érik be ennyivel. Ott igyekeznek visszautasíthatatlan küzdelemre provokálni a csalókat, mert a valóságot a mesevilággal felcserélő, a valódi teljesítmény helyett nem létező abrakadabrával hencegő figurák a szemükben meggyalázzák a kultúrájukat, a hagyományaikat és az ennek részét képező harcművészetüket.

Az ilyen küzdelmek mindig módfelett tréfásak, a magukat természetfeletti képességekkel rendelkező nagymesternek mondó szélhámosok akkora veréseket kapnak, hogy öröm nézni. És ilyenkor mindig kiderül, hogy a valóságban ezeknél egy kocsmai bunyós még csontrészegen is százszor ügyesebb.

Ez a thaiföldi videó bemutat néhány ilyen esetet: https://youtu.be/M0JasLDqlrE?t=100
És ez még néhány hasonlót: https://youtu.be/UQRNU-_nZbo?t=92
A felvételek magukért beszélnek, nem kell ismerni hozzá a thai nyelvet.

Azt, hogy nem minden színész csaló, jól bizonyítja Xu Hsziaodong is, aki egyben sikeres versenyző is. Az „Őrült kutya” becenevű kínai a csaló harcművészek kihívásáról és laposra veréséről is híres.

Az egyik ilyen összecsapásról itt egy videó is: https://youtu.be/Y1bISGWsrSY?t=65 (01:05-01:29)
A 20 másodpercig sem tartó küzdelem végén többen küzdöttek azért, hogy a földön eszméletlenül heverésző álnagymester magához térjen. (A videó többi részén is hasonló, leleplező küzdelmek láthatók.)

A „Shaolin Kung Fu szerzetesként” ismert, Liu Xingjun (másként: Yi Long) sem rajong a szélhámosokért. A többszörös MMA és Muaythai világbajnok is gyakran hallatja a szavát a hókuszpókusz figurák mesevilága ellen.
Amelyikkel sikerül kiprovokálnia egy összecsapást, annál mindig bebizonyítja, hogy az erő, a gyorsaság és egyéb fizikai képességek: a valóság. A hókuszpókusz pedig csak hókuszpókusz.

Ezek egyikén úgy küzdött meg egy magát nagymesternek tituláló csalóval, hogy nemhogy a lábait, de még a jobb kezét sem használta. Végig hátratett jobb kézzel küzdött - miközben a mindkét kezét és lábait használó ellenfele hol itt zuhant a földre, hol ott, közben pedig monoklikat gyűjtött a nagy arcára. Erről itt egy rövid összefoglaló: https://youtu.be/oNDE_WmTU00?t=630 (10:30-11:54)

A „fantázia kontra valóság” legismertebb internetes leleplező videója a nagymester Ryuken Yanagi és Tsuyoshi Iwakura, a Hokkaido megyei sportközpontban zajlott le, 2006. november 26-án.

Ryuken Yanagi arról lett híres, hogy bemutatókat tartott az érintés nélküli küzdelem(!!!) mikéntjéről. Az általa közzétett videókban is látható volt, hogy messziről, akár méteres távolságokból csak könnyedén rámutat az ellenfeleire, akik a nagymester kezéből kiáradó, láthatatlan csííííí erőtől szerte-szét repkednek.

Ő tehát a természetfeletti erők, az univerzum energiáinak és mágikus misztériumának megtestesítője.
Csak messziről rámutat valakire, és az összeesik. Csak lök egyet a levegőbe, és a méterekre álló illető elrepül.
És amikor a levegőbe rajzol köröket, a tőle 3 méterre álló ember úgy rángatózik, mint akibe nagyfeszültségű áramot vezettek. (Talán ha jártasabb a filmes trükkökben, még a levegőbe is felemelkedik, és szemeiből - akár Superman - olyan lézersugarat lövell, amivel kettészeli a körülötte állókat.)

Yanagi nagymester - talán hogy eladhatóbbá tegye a videóit és a bemutatóit - felhívást tett közzé, hogy kiáll bárkivel, hogy bebizonyítsa: pusztán a hatalmas, belső erejével képes bárkit legyőzni. Persze nem ingyen. A feltétele az volt, hogy az összecsapás pénzdíjas legyen. Ennek összegét röpke egymillió Japán jenben határozta meg, aminek a felét ő, a másik felét az ellenfél teszi be, a győztes pedig az egészet viszi.

Ez azért Japánban sem kis pénz. De azért voltak, akik összedobtak ennyit, és a természetfeletti erők nagymestere kénytelen volt kiállni Tsuyoshi Iwakurával, aki varázslás helyett a Jiu-jitsu stílus egy Brazíliából eredő irányzatát tanulta.

A küzdelem több mint tanulságos. A láthatatlan erők kontra fizikai valóság harca volt ez, példaértékű módon.

A gong utáni első másodpercekben a misztikus erők nagymestere csapott egy nagyon nagy energiákat küldőt a levegőbe Tsuyoshi Iwakura felé. De (persze) nem történt semmi.
Iwakura hagyta még egy kicsit bohóckodni az ellenfelét, így az balról is küldött egy fél falu kipusztítására elegendő energiahullámot - de persze most sem történt semmi.
Aztán Iwakura előreugrott, megragadta Ryuken Yanagit és a gyomrába küldött térdrúgás után úgy orrba verte, hogy a nagymester az égig érő, láthatatlan csííííível együtt esett hanyatt.

Ryuken Yanagi ekkor még feltápászkodott, és vérző orra törölgetése után folytatni próbálta. De Tsuyoshi Iwakura nem kegyelmezett, elindított 3 ütést - melyek mindegyike talált - majd 2 rúgást, amik szintén telibe verték a mágust.

Ezzel vége is lett a küzdelemnek, a mágia nagymestere, az érintés nélkül, nagy távolságból is bárkit legyőző nagyon-nagy mester hason fekve hevert eszméletlenül.
Erről videó itt: https://youtu.be/jqpp5qKai4s
Vagy rövidebben itt: https://www.youtube.com/watch?v=mLE4CxiD2Xs

A nagy varázslatok, a bűvös és mágikus energiák hókuszpókuszai
tehát keleten, a küzdősportok terén elég látványosan buknak meg.
De sajnos a szélhámos hókuszpókuszok, a levegőt markolgató csalókat nyugaton nem lehet így elintézni, mert nekik jogaik vannak, és kártérítési pereket indítanak. Így az ő leleplezésük majdhogynem lehetetlen.

Hatalmas összegekért tartanak tanfolyamokat, melyekkel elhitetik az áldozataikkal, hogy pénzükért a nagy és hatalmas, az univerzumot átjáró misztikus erő birtokába kerültek.

Ezek egyike a tudatlanokat Amerikában hülyítő George Dillman. A karrierje még a '80-as években indult, és a különböző sportmagazinok úgy vonzódtak hozzá, mint lepkék a gyertyalánghoz. Ő ezt ki is használta.

Mára belőle is a mágikus csííííí nagymestere lett, aki varázstudományával Ryuken Yanagihoz hasonlóan, az érintés nélküli módszert használja. Csak az ő varázserejétől az emberek nem elrepülnek, hanem összeesnek, elájulnak. Dillman intelligens és karizmatikus ember, és a csalók csodafegyverével: a meggyőző dumával is rendelkezik. Afféle szektát alakított ki, tanítványai vallásos áhítattal veszik körül. Bemutatóin rajtuk szokta megmutatni a csodacsííííí varázslatot.

Ismertsége növekedésével televíziós társaságok is felfigyeltek rá, egyik riport a másik után készült vele, végül a National Geographic is készített róluk egy dokumentumfilmet: https://youtu.be/_Z0_n7tGnK0?t=294
A tévések azonban ravaszak voltak, és vittek magukkal egy ún. szkeptikust is. Egy teljesen átlagos embert, aki nem hisz a hókuszpókuszokban. A varázslóiskola fejének volt annyi magához való esze, hogy a mágikus tudás bebizonyításához ne ő álljon a kamerák előtt, így az egyik tanítványának kellett megmutatni, hogyan hat a csííííí arra, aki nem hisz benne. Ő pedig forgatta az elvarázslásra szánt ember feje körül a kezeit erre, meg arra, markolgatta a levegőt így is meg úgy is - de persze nem történt semmi.

George Dillman azonban nem eset kétségbe. Rezzenéstelen arccal magyarázta el a kamerákba, hogy az volt a probléma, hogy a nagy izgalomban a varázsló hibázott. Ugyanis nem volt a szájában a nyelve megfelelő helyre nyomva a szájpadlásához, és ezért nem jött létre a kapcsolat az univerzummal, ezért nem ájult el a tévések által hozott személy.

Hát persze. A bolygónk a nap körül kering. Napunk az összes bolygójával együtt: a naprendszerünk.
Százmilliárdnyi naprendszer alkotja a galaxisunkat. Tízmilliárdnyi galaxis összessége az univerzum.
Eme felfoghatatlanul hatalmas, kozmikus erőt pedig bárki felhasználhatja, ha a nyelvét megfelelő helyen nyomja a szájpadlásához - de csak ha közben a lábujjait is megfelelően tartja.

Hihetetlen vagy sem, de az ilyen
hétmérföldes baromságokat
rengetegen elhiszik.
Ráadásul az elmúlt évtizedek során ez élet számtalan területén vetette meg a lábát a nem létező, Amerikában kitalált nagy büdös semmi iránti misztikus rajongás, és az ebből élő szélhámosok szépen meggazdagodtak.

Napkeleti helyett álkeleti álbölcsek mondják magukat misztikus erőkkel gyógyítónak, akik a beteg emberek kétségbeesését kihasználva adják jó pénzért a semmit.

Alternatív gyógyászatnak mondott irányzatok tucatjai állítják magukról, hogy a hatalmas és csodatevő tudásuk mibenlétének létezését: a „tudomány mai állása nem ismeri el”, illetve: a „tudománynak nem sikerült igazolni”.

Innentől nem ők a szélhámosok, hanem a tudomány gonosz és elnyomó, nem ők a csalók, hanem a tudomány ostoba. Jól előadott, látványos hókuszpókusszal pedig sokakkal el is hitetik, hogy a levegőmarkolászástól megjött a nagy, minden betegséget univerzálisan legyőző, misztikus energia.

Ahhoz, hogy megértsük, miért sikerül oly sok tudatlan embert ilyesmivel átverni, nézzük meg közelebbről a Yanagi és a Dillman trükköt. A hiszékeny elme befolyásolásával ugyanis az elmetrükk is látványos bűvésztrükk.

A következő részben először az emberi elme kerül górcső alá, a placebo-hatás, a hipnózis és egyéb szuggesztiós trükkök, melyek minden abrakadabra alapjául szolgálnak.
Részletezzük azt is, valójában mi az emberi test belső energiája, és mit hazudnak erről a hókuszpókusz mesterei.

(by L.W.L.)
2021.07.17.

Következő (4/2) » A csalók misztériuma - 2 Álkeleti hazugságok nyugati haszonélvezői

A csalók misztériuma
tartalomjegyzékét
ide kattintva érheti el