A legújabb polgármester jelöltek

Avagy: a bal-liberális szürkeállomány 50 árnyalata

Mielőtt rátérnék, kiket és miért indítanak manapság polgármester jelöltnek a haladó szellemiségű liberális és baloldali pártok, tegyünk egy kis kitérőt.

A történelem mindig megismétli önmagát. Hasonló helyzetekben, hasonló gondolkodású emberek hasonlóan reagálnak.
Különösen, ha fogalmuk sincs arról, hogy ilyesmi már történt, és az mivel járt. Pláne, ha történelem címen kommunista hazugságpropagandát tanultak.


Nem véletlenül énekelték a szocializmus rabszolgái: "A múltat végképp eltörölni".
Az ő fejükből valóban ki lett törölve a múlt, helyére egy mosolygós kép került Kádár Jánosról.
A milliók halálát okozó Lenin fenyegetően felemelt, vérmocskos ökle pedig számukra a demokrácia és a szabadság jelképévé vált.

„A történelem arra tanít meg bennünket,
hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből.”

(Albert Einstein)

Ez a baloldalra kiemelten igaz. Mindig mindent megtesz azért, hogy leplezze, tagadja saját bűneit, hogy aztán újra és újra megvalósíthassa azokat.

Egy dolgot azért nem árt mindig szem előtt tartani. A világon soha, sehol nem volt olyan ideológia, ami bármit is elért volna. Soha nem volt egyetlen eszme sem, ami önmagától terjedt volna el a világban. Soha.
Csak és kizárólag emberek voltak, pusztító hatalomvágytól fűtött egyének, akik céljaik eléréséhez ideológiákat használtak. Saját, személyes vágyaikat leplezték azzal, hogy szépen hangzó, álszent eszméket harsogtak.

Sokszor sikerrel. Lenin is a munkás-paraszt emberek érdekeiről szónokolt, miközben elvette az élelmet a parasztoktól, és az éhbérért dolgoztatott munkásoknak még a sztrájkot is megtiltotta. És közben persze véletlenül sem egy új típusú orosz cár akart lenni. Dehogy! Hiszen oly hihetően harsogta a marxista ideológiát, és az általa képviselt szép, új világot.

„Csak két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség.
De a világegyetemben nem vagyok olyan biztos.”

(Albert Einstein)

Lenin és Trockij, Sztálin, Hruscsov stb. világát mi Kun Béla, Rákosi majd Kádár "eszmeiségében" élhettük meg.
De hogyan tudott mindez sokaknak napjainkban is követendő lenni, egyáltalán hogy kerülhetnek a közéletbe olyanok, mint a Gyurcsány család, Fekete-Győr, vagy épp Donáth?

A válasz a baloldal megismerésében rejlik. Ó nem, nem a hangzatos, ám üres eszmékben. Nem is a különböző ideológiákban. Azokban az emberekben, akik az ő táborukba tartoznak.
Az ő lelkük mélyét, szellemiségüket és céljaikat kell megnézni, elhúzva előle a "liberális" függönyt, lerántva a "szociális" leplet és minden egyéb, ideológiai maszlagot.

Kik is napjaink bal-liberálisai?

Tegyünk egy kis kirándulást az ő világukban. Nézzük meg, kik voltak ők régen, és mára mi lett belőlük.

Íme a baloldali szürkeállomány 50 árnyalatának legtipikusabb kategóriái:



- A házmester
(aki már nem fontos ember)

Valaha fontos ember volt. Házmester. Felmosta a lépcsőházban a követ, kiseperte az udvart - de közben mindent látott és hallott. Mert mindig figyelt. Mikor otthon volt, az ablakban, a függöny mögül - és az ajtóra szerelt kukucskán át. Vaskos köteteket írt arról, kihez kik érkeztek. És mindezt minden héten átadta a főhadnagy elvtársnak. Aki egy igazi úriember volt, még a névnapját sem felejtette el soha, mindig küldött ajándékot.
De aztán ezek a mocskok kirúgták a főhadnagy elvtársat és az irodáját is felszámolták. Azóta nincs kinek jelenteni - pedig ő aztán tudna miről! És mennyi mindenkiről! De senki nem hallgatja meg. Ebben a mocsok diktatúrában mellőzik őt, pedig nála hasznosabb ember ki is lehetne? De egyszer... Egyszer még eljön újra az ő ideje, amikor a régi elvtársak újból hatalomra jutnak. És akkor végre ismét az lehetne, aki. Végre újra tisztelni fogják őt, és újra rémülten fagy beléjük a szó, amikor felbukkan mellettük. Ó igen, hisz jól tudták, ki vitette el anno Terikét a harmadikról, meg családostól a Kovácsékat a negyedikről. Hmmm... Megkapták ami jár. És oly sokaknak járna már megint - csak legyenek újra az elvtársak hatalmon.

- A dáma
(akinek az egész élete boldogtalan volt)

Már kislányként megtanulta a szüleitől, hogy mindent csak érdekből. Férjhez is így ment. Jó nevű ügyvédet választott, igaz jó 20 évvel idősebb volt, de legalább gazdag. És ismerte a dörgést, jól eligazodott a világban. Sokat lehetett tanulni tőle. Amikor a munkásosztály ellenségeivel voltak a perek, és ő volt a kirendelt ügyvédjük, a védőbeszédkor felállt és azt mondta:
- Jól tudom, mi lenne a feladatom. De lelkiismereti okból képtelen vagyok más ítéletet kérni a tisztelt bíróságtól, mint a legsúlyosabbat. Példát kell statuálni elvtársak, hiába vagyok az ügyvédjük, ilyen megátalkodott gazemberekre én magam is halálbüntetést kérek!
Nagyszerű ember volt a férje, de nem ezért, hanem azért a pénzért, amit hazavitt. Amiből ő önfeledten költekezhetett. Igaz, nem volt boldog. Mindig is utálta a férjét, hideg volt, nyers és goromba. Egy pokol volt mellette az élet - de cserébe mindig a tengerparton nyaralt, és a ház amit felépítettek... Mindenki a csodájára járt.
És persze később ott voltak a gyerekek. Úgy nevelte őket, ahogy kell. Vasszigorral. Csak úgy csattant rajtuk az apjuk nadrágszíja, ha valami rossz fát tettek a tűzre. Néha akkor is, amikor nem tettek semmi rosszat - de hát előfordul ilyesmi, ha az ember ilyen szörnyű életet él. Legalább megtanulták, milyen a világ. Hisz olyan rossz volt minden. A férje. Ezek a vásott kölykök.
Még jó hogy háztartásbeliként dolgoznia sosem kellett, mert az lett volna csak maga a pokol!
Aztán végre a férje is meghalt - de csak rosszabb lett minden. Már nincs, akit naponta cseszegethet, nincs akire torkaszakadtából, nap mint nap ráordíthatná világfájdalmát. És a gyerekek... A háládatlan kis dögök, szóba sem állnak vele. Ahányszor felhívja őket, hogy elpanaszolja milyen szörnyen bántak vele a boltban, vagy mit mondott a szomszéd, mindig lerázzák. Ideje lenne, hogy visszatérjen a régi rendszer. Akkor ezek most mind megtanulnák a regulát, ahogy régen. És a férje még élő barátai is mind megígérték, hogy mindenben segíteni fognak - ha újra hatalomra kerülnek.

- az öreg szaki
(aki tudja mi a munka)

Mindig is szeretett dolgozni. Ahogy beért az üzembe, máris lelkesen hozzákezdett a fusinak. (Az ifjak kedvéért: a fusi volt az, amit munkaidőben, munkahelyen, de saját megrendelésre és saját zsebre végeztek.)
Nem is hagyta abba, csak amikor lejárt a munkaidő. Mikor elfáradt, a tanulóval folytattatta, hagy tanuljon az a gyerek. Szerette a tanulókat, mert volt kit elküldeni a boltba egy újabb kettesért (két decis pálinka) ha kifogyott az üvegből. Elvégre a jó hangulat fontos, ha már az ember ennyit dolgozik...
És ő sokat dolgozott. Munka után indult a "maszek" meló, általában felújításokat végzett, de főként fürdőszobát szeretett csempézni. Abban volt igazán pénz, mert ő szerezte be a csempét is. Dehogy a boltból. A legközelebbi állami építkezésről. Persze nem ingyen, ő tisztességes ember!
Adott a művezetőnek egy liter pálinkát, és máris vihetett 4-5 doboz csempét. A művezető meg leírta selejtbe és rendelt még 10 dobozzal - hátha kell még valakinek, ne kelljen annyit vesződni. Szép idők voltak, mindenki jól járt. A művezetőnek nem volt gondja piára, a lakástulajdonos féláron megkapta a csempét, ő meg egy rakás pénzt keresett. Nincs ezzel gond, mindenki így csinálta. Az állam meg 10 m² területre általában 100 m² csempét fizetett, de ki számolta? A főnöke háza is így épült. A teherautónyi tégla eleve hozzá ment és nem az állami építkezésre, de kit érdekelt ilyesmi?
"Miénk a gyár" - volt a szlogen, és tényleg. Hiszen az összes szerszámát onnan vitte haza. És a talicskát is. Meg a malteros vödröt. Persze tele malterral. Na nem, majd üresen?!
Sosem fogja megérteni, miért múltak el ezek az idők. Hiszen mindenki boldogulhatott. Most meg... Pfff... Sehol sincs olyan építkezés, ahonnan beszerezhetne mindent "okosba" mint rég. Lassan fel kellene újítani a házát, de így hogy?
Elviselhetetlen ez a diktatúra, elnyomja ez embereket, nem lehet így boldogulni. Ráadásul még lopnak is?! Ez felháborító! Mielőbb vissza kell hozni a szocializmust!

- az élmunkás
(aki tudja mi a kötelesség)

Már 14 évesen a gyárban dolgozott. Később bányász lett. Ott lenn, a tárnák mélyén megismerte, mi a kemény munka.
Megtanulta tisztelni és becsülni a munkát - és ezt a környezetében is mindenkitől elvárta. Mármint a valódi munkát. Ami nem holmi barkácsolás, amit a szakik csinálnak, és főleg nem az ülep hizlalása, amit azok a rohadék értelmiségiek művelnek. És még pénzt is kapnak érte?! Ez mindig is felháborította. A kemény fizikai munkán kívül minden más csak lébecolás, nem munka. Csak amit ő csinál, annak van becsülete és értelme. Éppen ezért ő a megtestesült proletariátus. Az apja is mindig azt mondta: "Munkásököl, vasököl! Oda csap, ahova köll!"
Az apja... Mindig felnézett rá. Ő is igazi élmunkás volt, ha kellett, 150% felett is tudott teljesíteni!
De csak miután megszűnt az ÁVH, és már nem volt szükség az irdatlan nagy pofonjaira. Pedig milyen sokat kiosztott belőlük! Milyen szép volt, amikor esténként erről mesélt neki. És arról, hogy amikor akasztás volt, ő is ott állt az emeleti ablakban, és ahogy a többiek, ő is pénzt dobált az udvarra a hóhérnak, hangosan kiáltozva:
- Lassan csináld! Lassan! Hagy szenvedjen!
És azok szenvedtek is, hosszan fuldokolva. Mert így járt régen a munkásosztály ellensége. És így kellene járniuk most is. Sosincs késő visszahozni a munkás-paraszt hatalmat!

- a vörösdiplomás
(aki tudja, mi az osztályharc lényege)

Vörösdiplomával végezte el a marxista egyetemet. Tökéletesen bemagolta a proletariátusról szóló összes definíciót, meggyőződése hogy az osztályharcban neki kiemelt szerepe van. Főként abban, hogy megmondja, ki miről hogyan vélekedjen. És keményen bírálja azt, aki mást gondol - hiszen ki is lehetne nála bölcsebb? Marx, Engels már halott. És mostanában ő is egyre betegebb. Sürgősen fel kell pörgetni a proletár hatalomátvételt, olyan nincs, hogy már ne élje meg a régi szép idők újbóli beköszöntét. Ami az ő tudása nélkül eleve elképzelhetetlen.

- a gondolkodó
(aki majd megmondja)

A belső kör tagja. A szűk, értelmiségi elité, amely nehezen enged maga közé valakit, és soha nem állna szóba olyannal, aki a körön kívül van. Ők a haladó baloldaliság megtestesült eszmeisége. A szocializmus innovatív motorja.
Nincsenek sokan. Sőt, nagyon kevesen. Ők azok, akik amikor összeülnek, maguktól rájönnek a világ gondjaira, és annak megoldására is. Úgy "ismerik" az egyszerű földművestől a kórházi főorvosig minden ember problémáját, hogy soha, eggyel sem beszéltek. Minek? Egyrészt mindig is mélyen lenézték és megvetették a köznépet, másrészt azok úgy sem lennének képesek felemelkedni az ő szellemi magasságukhoz. Közülük kerülnek ki a legnagyobb filozófusok és ideológusok, akik aztán ellátják tanácsokkal a politikai vezetőket is. Ők a megtestesült egyetemes értelem, a téridő-kontinuum teljességének kizárólagos ismerői. Nemcsak méltatlan, de megengedhetetlen, hogy mára nem az általuk felfedezett társadalmi bölcsességek irányába folyik a politika. Ezen változtatni kell. Ezen IS.

- a lelkes
(aki egész életét a pártnak szentelte)

Mindig is a demokráciának élt. Fiatalon minden párttaggyűlésen felszólalt, és oly lelkesítően beszélt Rákosi elvtárs szocialista demokráciájának nagyszerűségéről, hogy hatalmas vastapsokat kapott érte. És az elvtársak mind szerették. Hol egyikük, hol másikuk ébredt az ágyában. Nem is házasodott meg soha. Minek? Neki a PÁRT a családja.
És az elvtársak az ő házastársai. Később, Kádár elvtárs idején is minden párttaggyűlésen középpontban volt. Mindenki szerette, mindenki tisztelte - és az ellenkező neműek mind arra vágytak, hogy lefekhessenek vele. Mert annyira szerették. És ő is szerette őket, egy görbe éjszaka után mindig elintézett nekik ezt-azt.
De ennek vége. A gazember diktátor megfélemlítette az elvtársakat, már senki nem akar közülük lefeküdni vele. Ennek csak egy oka lehet: félnek a diktátortól. A megtorlástól. Ennek más oka nem lehet.
Csakhogy idén már 86 éves - tehát nem fog tudni sokáig harcolni.
Valamit tenni kell, mert rövid az élet, sürgősen vissza kell hozni a régi dicsőségét.

- a volt munkásőr
(aki fegyverrel védte a proletariátust a sovinizmustól)

Az igazi hős. Már a világháborúban is partizán volt. Ó nem, nem azért nem vonult be a seregbe, mert félt az ágyútűztől. Ő már akkor tudta, hogy Hitler birodalmát biztosan megdönti majd a dicsőséges Szovjetunió. Így a hátországban tette ami tőle telt.
Aztán belépett a pártba, és személyesen verte agyon a sovinisztákat az AVÓ pincéiben. Ó igen, azok voltak ám a szép idők. Amikor ő maga volt a proletariátus eleven ökle - ami újra és újra lesújtott a székhez bilincselt gazemberre. Hogy jajgattak, amikor szögeket vert a körmük alá! Erre mindig annyira felizgult, hogy hazaérve már az ajtóban nekiesett az asszonynak.
Aztán jött '56, és a mocskos kis ellenforradalmárok. De ő azonnal belépett a munkásőrségbe. Élete legjobb döntése volt ez. Hozzá hasonló, bátor, erős és rendíthetetlen kommunistákkal lehetett együtt. Mindig könnyek szöknek a szemébe, mikor erre gondol. És arra, amikor egy faluban járőrözve sikerült rábukkanniuk arra a bujkáló, szökevény ellenforradalmárra. Hány éves is lehetett? 16? A kis féreg. Hogy futott, hogy kiabált, hogy "Ne bántsatok!" Ha-ha! És hogy széttépte a hátát a Kalasnyikov sorozat, amit beleküldött.
De szép is volt. Onnantól, amíg le nem kellett adnia a gépfegyvert, néha azzal aludt az asszony helyett. Szorosan magához ölelve, emlékezve milyen is volt, amikor a sorozat után a felforrósodott csövét a lőporfüst szaga járta át.
De ezek a mocskok feloszlatták a munkásőrséget... Elvették tőle Nikitát - mert ő így hívta a géppisztolyt, ami addig szinte mindig vele volt. Ebbe nem lehet belenyugodni. Vissza kell hozni a régi időket, amikor még ő maga volt a proletariátus eleven fegyvere. Mert akkor mindenki tudta, mire képes. Mindenki rettegett tőle - most meg ócsárolják ezek a ... Nem! Ez nem mehet így tovább! Amennyit ő tett a proletárdiktatúráért, ezért neki élete végig kijár a tisztelet. És ha ezért újra ölni kell, akkor újra kell. Szerencsére a fiát és az unokáit is jó szellemiségben nevelte. Ők aztán tudni fogják, hová kell dobni a kézigránátot, amikor eljön az ideje.

- a volt párttitkár
(aki érdemtelenül lett mellőzve)

Nem véletlenül kapta meg ezt a pozíciót. Megérdemelten lett párttitkár. A sógora intézte, aki már akkor is a minisztériumban dolgozott. A vasmunkástól a gyárigazgatóig mindenki meghajolt előtte. Tisztelték, becsülték - mert aki nem, azt hamar kicsinálta. Nem volt nehéz, egyetlen telefonba került. Ő volt a rendszer gépezetében az olaj.
Mindenről tudott, mindenbe belelátott, bármibe beleszólhatott. Az irodájába is félistennek kijáró tisztelettel léptek be, hódolattal, kegyeit keresve, jóindulatában reménykedve. Aztán jött ez a borzalmas ostoba korszak és munkanélküli lett. Ő! Munkanélküli! Sőt, a sógorát is menesztették. Azóta is csak lézeng, nem leli a helyét a világban. Érzi, ezt sokáig nem fogja bírni. Ideje lenne, hogy újra a sógora és a régi barátok kerüljenek a megfelelő pozíciókba, hogy aztán neki is intézzenek valami bársonyszéket. Vagy a fiának. Az még jobb lenne. Mindegy milyet. Lényeg, hogy újra úgy tiszteljék a családját, ahogy rég.

- a világ közepe
(aki a tanulásnál is jobban utálja a munkát, de neki minden jár)

Ő nem lusta. Sosem volt az. Csak energiatakarékos. Minek annyi mindent csinálni. Egyáltalán - minek bármit is csinálni? Az iskolát gyűlölte. A tanulástól a tanárokig, ez egészet. És a munkahely... Lol, a főnökei micsoda gazemberek! Egytől egyig. Ordítottak, amikor késve ért be - pedig 1,5 óra igazán nem sok. Ordítottak, amikor a héten harmadszor ment részegen dolgozni - és még csak szerda volt. Érthetetlen, miért fájt az nekik. Ráadásul amikor bedrogozva jelent meg a munkában, kirúgták. Mert ezeknek semmi se elég jó.
És fel se akarják venni sehol. Ahol mégis, onnan megint kirúgják. Persze csak azért, mert nem tetszik a képe a mocskos főnököknek. Ilyen ez a diktatúra. Csak elnyomják. Pedig ő igazi individuum. Bezzeg régen megértették, nem csesztették - mert az egy sokkal emberközpontúbb világ volt. És most még rendes segélyt se akarnak neki adni. Pedig neki jár. Nem is akármennyi. Alanyi jogon. Mert ő is van olyan ember, mint bárki más. Ő is megérdemli, hogy úgy éljen mint azok, akik a fél életüket a munkahelyükön töltik. Neki ez jár. És addig fogja követelni, amíg meg nem kapja.

- a közösségi
(aki szerint mindenki egyenlő)

Elbánt vele az élet. Csúnyának született, és az idők során ez csak rosszabb lett. Észből se adott sokat a természet - de ezt nem bánja, amihez kell, arra pont elég ami van. Csak hát fiatalon ott volt az a baleset, azóta rokkant nyugdíjas. Ez a kevés pénz semmire nem elég, pláne egyedül. Az ablakban könyökölve szokta nézni az utcán suhanó autókat. Miből telik ezeknek erre? Biztos lopnak. És a járókelők... Miért olyan vidámak? Csak gazemberségen törhetik a fejüket. Álmatlan éjszakáin pedig azon szokott töprengeni, hogy egy igazságos rendszerben mindenkinek mindenből ugyanannyi van. És az pont annyi, amennyi neki. Bárcsak visszatérne Rákosi elvtárs, ő aztán jól elvenné ezektől a tolvajoktól amit összeharácsoltak! Erre a gondolatra mindig el szokott szenderedni. Néha álmában felkiált: "Igen! Dögöljön meg a szomszéd tehene is!"

- a született zseni
(aki nem foglalkozik a politikával, de attól még érti)

Született tehetségként sosem foglalkozott különösebben semmivel. Minek? Kádár elvtárs is megmondta annó, hogy a józan paraszti ész többet ér bármilyen iskolánál. Éppen ezért olvasni sem szokott. Se újságot, se könyvet. Azok csak összekavarnák az amúgy kristálytiszta elméjét és logikáját. Ugyanezért még tévéhíradót se néz soha. Így tökéletesen és tévedhetetlenül látja, hogy kizárólag az a liberális párt alkalmas Magyarország vezetésére, akiknek az aktivistáival a múltkor beszélgetett az utcán. Az az 5 perc bőven elég volt hogy minden kétséget kizáróan tudja: ők a jó fiúk. A többi pedig mind aljas gazember. Ennél több nem is kellett ahhoz, hogy tudja kire szavazzon. És hogy ki takarodjon. Hogy miért az homályos, de nem mindegy? A lényeg hogy takarodjon.

- Az álmodozó
(aki saját álomvilágának foglya)

Gyerekként mindig elképzelte, hogy ő Csipkerózsika. (Vagy a királyfi a fehér lovon.) Ez akkor sem változott, amikor már elmúlt 21. Még mindig a meséket olvasta, beleképzelve magát Hófehérke és a 7 törpe mellé, elképzelve ahogy versenyt úszik a kis hableánnyal. Később megismerkedett a marxista ideológiával. Szerette, de valahogy kicsit félt tőle. De amikor elkezdett liberális ideológiákat olvasni, rájött hogy ez az, ami neki való. Hiszen olyan szép, olyan bájos, olyan mesésen csodálatos lenne egy olyan világ, ami így működik. Innentől már semmi más nem érdekelte. Ahogy régen, most is elfordítja a fejét, amikor valami csúnya dolgot lát meg a valóságból. Úgy döntött, nem hajlandó tudomásul sem venni semmit, ami az ellenkezőjét igazolja a vágyainak.
Mert egy nap igenis egy tányérból fog áfonyát enni a hupikék törpikékkel a hétfejű sárkány.
És aki mást mond, az nem lehet más mint gonosz, hazug és gyűlölködő gazember.

- az ateista
(aki gyűlöli keresztényeket)

Mindig is gyűlölte a keresztényeket, meg az álszent papjaikat. És az a förtelmes ünnep, amikor karácsonyfáznak. Hol van ez a hanuka szépségéhez képest? Csak az a kölyök valami istállóban. Shalom, elvtársak. Miért nincs még ez a pogány vallás eltüntetve? Mert ezek amúgy is csak látszat-keresztények, Heller Ágnes is megírta hogy valójában csak pogányok. Miért nem lett mind kötelezően ateista? Nincs elég lőszer? Vagy kevés a hely a börtönökben? Ezen mindig lehet segíteni, Trockij is megmutatta, hogy kell. Elsőként a papokat kell bebörtönözni - mint rég. Úgyis mind pedofil, hehehe. Ó, ha visszatérnének a régi elvtársak, ez az első dolgaik között lenne.

- a bevándoroltatott
(aki sosem érezte itt jól magát)

Az őseit még az Osztrák-Magyar Monarchia idején költöztették Magyarországra. Nem akartak jönni, de muszáj volt. Pocsékul is érezték magukat. Gyerekeiket is úgy nevelték, hogy itt élni pocsék dolog. Eztán azok is az ő gyerekeiket.
Ő sem lett másként. Számára a nemzetköziség lehet ez egyetlen élhető megoldás, mert akkor megszabadulna ezektől a számára idegen gondolkodású és elfogadhatatlan kultúrájú emberektől, akik a szomszédságában élnek.

- a bigott
(aki sosem szavazna másként)

Szíve mindig is a baloldalé volt, ezen soha semmi sem változtathat. A politika nem érdekli, a világot nem figyeli, van neki elég baja anélkül is. Csak szavazni szokott járni. A baloldalra. Ahogy mindig. A férje is mindig rájuk szavazott - sajnos ő meghalt, amikor hiába volt rosszul, nem tudták kifizetni a vizitdíjat a szükséges vizsgálatokhoz. De ő rendületlenül elkötelezett - lélekben a férje helyett is szavaz. Természetesen a baloldalra.

Mindannyian találkoztunk már velük.

Ott vannak a parkban, ahol a 90 000-be került yorkshire terriert járnak sétáltatni, és minden alkalommal igyekeznek egymásra kontrázni abban, melyikük nyomorog jobban.

Az őket elnyomó diktatúrában való szenvedésükről panaszkodnak akkor is, amikor megérkezve egy wellness szállodába kiszállnak a sokmilliós autóikból.

Ők azok, akik az évtizedekkel ezelőtti, Romániában készült fényképeket posztolnak a közösségi médiákban, a "mai magyar egészségügy" szöveggel.

A különböző Facebook csoportokban is olvashatjuk őket, amikor elborult esztelen gyalázkodásaikat szemenszedett hazugságokkal próbálják igazolni.

Mindig is gyűlöltek mindent és mindenkit önmagukon kívül, s mi több: egymást és önmagukat is.
Így van ez most is, így lesz eztán is.

Ők azok, akiket manapság egységesen úgy hívunk:


a LUMPENPROLETÁR.

Ők a társadalom alja. Az a faja értelmi, erkölcsi és érzelmi mocsár, aminél már semmi sincs lejjebb.

Amikor nyakukba szakadt a XX. század mocska, kezdetben elfogadták, hogy az jó. S mi több: az egyetlen lehetséges jó. Később már megszerették és elfogadni sem tudtak semmi mást, boldogan énekelték a rendezvényeiken:
„A szovjet hatalma és egysége éljen”.
Miközben egyetlen pszichiátrián nincs annyi lelkibeteg és morálisan rokkant ember egyszerre, mint az ő összejöveteleiken.

(MTI fotó 2018-ból.)

Ám felettük fényes (vér)vörös útmutató csillagként ragyog:

- A bal-liberális politikus.
(Aki jól ismeri a szavazótáborát.)

És azok is a politikusaikat, hisz pártjuk vezetői mind régi, jól ismert elvtársak unokái. Némelyik korosodik, mások még fiatalok - így a különböző generációk is maguk közül valónak érezhetik őket.

A bal-liberális politikus jól tudja, hogy felesleges szakmai dolgokkal traktálnia híveit. Közgazdaság, számítások, előrejelzések, brrr... Ahhoz egyikük sem ért. Ő maga sem. Szerencsére nem is várnak el tőle ilyesmit.
Őket csak az érdekli, most épp miért a k...a anyját a nacionalistáknak. Hogy újfent lehessen egy jót utálkozni.
Lehessen ordítani a miniszterelnökről, hogy takarodjon. Elvégre nem közülük való. Ahogy azok se, akik megválasztották. Felháborító, hogy azok kormányoznak, akikre az emberek zöme szavaz. Egy igazi demokráciában csakis bal-liberális emberekre lehet szavazni. Na de eeeez... Ez nem az. Ez jobboldali. Még a létezése is elfogadhatatlan.

És ezek amúgy is lopnak. Hogy mit, azt jogilag még sosem sikerült bizonyítani, de attól még lopnak. Tuti, hiszen a baloldali politikusok is mindig loptak, ezek miért is lennének másmilyenek?

Visszafizetett IMF hitel? Gazdasági fellendülés? Javuló közbiztonság? Felújított kórházak? Ugyan, ezek maguktól is így történtek volna.

Szakértelem?
Az meg minek?

A szakértelem csupán nacionalista trükk!
A valódi szakértelem csak annyit jelent, mint végrehajtani a nagy testvér, az Unió vezetőinek parancsait. Nem velük izmozni - végrehajtani. Katonásan.
De bezzeg ezek erre se képesek. Takarodjanak!


Így a bal-liberális politikusnak nincs nehéz dolga. Felolvassa amit Verhofstadt adminisztrációja küldött neki, persze kicsit kiszínezve, és máris megvan mi az ő célja Magyarországért.

Semmit sem változtak az elmúlt 100 évben. A módszerek finomodtak, a szavak lecserélődtek, de a lényeg ugyanaz.
„A szovjet hatalma és egysége éljen” helyett most „Az EU hatalma és egysége éljen”. Úgyse tudja a kisember, mit jelent ez valójában - neki elég ha demagógiát harsoghat. Mert az olyan szép. Olyan hangzatos, olyan biztató.
A régi nóta újratöltve. És ennyi bőven elég.

Harsoghat tovább a baloldali propaganda:

Magyarország csak akkor maradhat fent, ha beleolvad Nyugat-Európába.

A bal-liberális politikus tudja, hogy soha nem fog feltűnni a szavazóinak, mekkora ellentmondás ez. Mint ahogy az összes többi hazugsága sem tűnik fel nekik. Mert ők hisznek neki, mert hinni akarnak. Mert régi, jó elvtársak utódai. És ahogy rég, úgy a haza most is eladó. Akkor nem sikerült eltüntetni a föld színéről, na de most hátha. Elvégre mi más is lehet az oka az ő lelki nyomorúságának, ha nem a "kurva ország"?

Így a bal-liberális politikus nyugodtan folytathatja azzal, hogy nincs is jobb mint együtt élni egy olyan hódító civilizációval, ami eddig a világ kb. 50 országában mindenki mást megölt maga mellett.
- Leszarom! - Mondja erre az öreg kommunista - Legyen magas európai nyugdíjam oszt' jóvan.
- Hagy jöjjenek! - Legyint az egyik unokája - A nagyapám is megölt minden népellenséget, mégis szeretem. Őket is szeretni fogom, mert aki még nem ölt meg tucatnyi embert, arra nem is lehet felnézni.
- Hülyesééég! - Kiált fel a másik unoka - Sehol sem ölnek meg senkit, nem is bántanak! Mindezt csak a Zorbáni diktatúra találta ki, de én nem hagyom ám magam átverni!
- Soha! - Csatlakozik a harmadik unoka - az eddigi 50 ország csak azért lett iszlám, mert ott mind buta emberek éltek. Mi okosak vagyunk, okosabbak mint bárki, mi majd megmutatjuk, hogyan kell együtt élni velük!

Eltorzult lelkek, önhitt, arrogáns egoizmussal. A múlt minden szörnyűségének eleven emlékei.

De persze nem ők azok, akik nem képesek továbblépni, fejlődni. Pont ellenkezőleg: ők haladók.
S mi több: egyedül ők A haladók. Az örökké fejlődő marxizmus evolúciója során általuk immár új szakaszba lépett. Legalábbis szerintük.


„Kommunista az, aki olvasta Marx és Lenin műveit,
antikommunista az, aki meg is értette őket.”

(Ronald Reagan)

Reagan soha nem élt közöttük, így a fenti kijelentését bővíteni kell. Kommunista az, aki ...
... olvasta Marx és Lenin műveit
... nem olvasta egyiket sem, de voltak akik beszéltek neki róla
... szerinte ő nem az, de lelkesen követi és támogatja a kommunistákat


A rendszerváltás után szép sorban kezdtek kiderülni a kommunisták régi és akkori bűnei. Így aztán kommunistának lenni már nem lett divat.
Ám az elvtársak nem estek kétségbe. Átnevezték magukat. Ki ennek, ki annak. A legpofátlanabbak antikommunistának mondják magukat - miközben fröcsög a szájukból a marxizmus.

A bal-liberális politikusok oly sok éven át ismételgették, hogy sem ők, sem a szavazóik (már) nem kommunisták, hogy a zömük el is hitte. Bizonyára Juncker is antikommunista, azért koszorúzta meg Marx sírját.

Ők tehát nem kommunisták. Sőt, sosem voltak azok. Ők szocialisták. Vagy szociál-demokraták. Vagy zöldek. Vagy liberálisok. Széles a választék, kiárusítás van, tetszés szerint lehet választani a felsoroltakból. Kinek mi tetszik. Mindegy melyik, hisz lényegileg mind ugyanazt képviseli. Egy birodalom világuralma, mely elhozza a várt internacionalizmust. Persze annak is más már a neve. Globalizmus. Európai Egyesült Államok. És a proletár sem proletár már. Européer.

(Plakát 1920-ból.)

De ezek csak szavak. Cinkosan kacsintanak össze a régi kommunisták, amikor harsányan a kommunizmust szidják. És meghatottan mosolyognak, amikor utódaik teszik ezt, éltetve a liberális demokráciát és az európai szellemiségű jogállamiságot. Elvégre oly mindegy, mi a neve a közösségüknek. Lényeg, hogy újra az ő elvtársaik legyenek hatalmon. Mert akkor végre eljön az ő idejük. Feléledhet a múlt dicsősége, talán ismét el lehet majd rabolni mások vagyonát, talán újra térdig lehet majd gázolni vérben és mocsokban.
Ahogy nem is olyan régen tették.

(Plakát 1919-ből.)

Napjaink bal-liberális politikusa nincs egyedül. Nemcsak párttársai támogatják, de nyugaton ott vannak a párttitkárok szellemi utódai. Ők az EP vezető politikusai.

Ott van a gondolkodó elit - akik mind hosszan ecsetelik a médiákban, miért is volt csodás dolog mindaz, amit Kun Béla, Rákosi és Kádár megvalósított. És hogy miért kell ezen az úton járni tovább - rávilágítva, hogy a baloldal hiteles és megbízható, a marxizmus pedig a világegyetem egyetlen örök igazsága.

És ott vannak a mai házmesterek - akik már nem az utcát, hanem a Facebookot figyelik. Mata Hariként épülnek be zárt csoportokba és közösségekbe is - de csak azért, hogy minél több embert feljelenthessenek. Ez az egy élteti őket, és most pont azt tehetik amit rég. Azt, amit mindig is szeretettek, amihez a legjobban értettek. Mások feljelentéséhez. És már nem kell ezt egyedül tenniük - a baráti körükben mindenki házmester volt, így most együtt, tömeges feljelentéseket tudnak tenni a kiszemelt célpontjaikra.

Ne feledkezzünk meg a hű munkásőrök mai változatáról sem. Ők az Antifa szimpatizánsai. Mindig vevők egy jó kis balhéra, örömmel vernek szét utcai kukáktól kezdve a német nők tüntetéséig bármit, ami nem üt vissza.

És a többiek, a dámától a lelkesen át a közösségiig, az öreg szakitól, az ateistán és a bigotton át a vörösdiplomásig a fent felsorolt összes típus.
Mind lelkes szavazója és támogatója a bal-liberális politikusnak.

Együtt gyűlölnek, együtt köpködnek, együtt ócsárolnak mindent. Lelkesen, boldogan - mert végre olyan közegben vannak, mint ők maguk.

„A szocialistákkal az a baj, hogy előbb-utóbb
mindig kifogynak mások pénzéből.”

(Margaret Thatcher)

A bal-liberális politikus nyugodt. Nem kell szakértelmet mutatni. Elég demagógiákat és hangzatos hazugságokat harsogni. És persze a szegénységről, meg arról, hogy ők lapáttal szórnák a pénzt az emberek zsebébe - ha hatalomra kerülhetnének.

A szavazóik pedig ahogy rég, most is imádják a díszcsomagolásos hazugságot.

Így megválasztották képviselőjüknek egy gyilkos unokáját - akinek anyukája családi tulajdonba privatizálta amit az apja államosítással elrabolt.
Megválasztották a friss diplomás nőgyógyászt is, aki a botmixeres abortusz szakértője, és mellé a régi bolsevik család leányát, aki már 2 éve politizál - kell ennél több szakértelem? Anno egy ismert zenekar talán a jövőbe látott, amikor az énekelte: "Júlia nem akar a földön járni, felszállt inkább a fejünk fölé..."

Hogy ez kortünet,
vagy bal-liberális akut kórtünet, nehéz eldönteni.
Talán mindkettő.

Így esett, hogy aztán a főbaloldali főellenék főpolgármester-jelöltje egy televíziós műsorvezető lett.

Ismert személy, sokan szeretik, több meg minek?
De most komolyan, elvtársak! Egy város működtetéséhez, fejlesztéséhez mi a fenének kellene szakértelem?
Ezt csak a Fidesz találta ki, nem szabad ilyen merő ostobaságokra figyelni.

Jöhet bárki, elég ha népszerű.
Legyen polgármester az X-faktor, vagy a Csillag Születik valamelyik celebje.

Jöjjön valaki a Megasztár tehetségkutatójából.

Már csak a szükséges hirdetés hiányzik a tévéből:

Gyertek, gyertek celebek!

Irányítsátok a városokon át az országot,

zenei vetélkedők helyett a politika színpadán
képviseljétek a magyarokat!
Lelki szemeim előtt már látom is egy színpadon Bősz Anettet Fekete Pákóval (mint jelölttel) együtt énekelni a híres nótáját:
- Add ide a didit! - énekli Pákó, és Bősz Anett folytatja:
- Nem adom, én a didit oda nem adom!

Csuhaj! Csodálatos, ez lehetne maga a liberalizmus igazi performanssza!

Lehet indítani polgármester-jelöltnek a Való Világ Villa erre hajlandó népszerű döntősét is.
A kampányban kiáll majd a színpadra, és elordítja magát:
- Geeeeeeeciiiiii! - És ezzel a lelkes baloldali tömeg eufórikus ujjongásba tör ki. Minek ennél több?


A fiataloknál még könnyebb. Ott ha nem népszerű a jelölt, az se nagy gond.
Momentán úgyis a pártra, és nem a személyre voksolnak.

Így remek jelölt az ősember. Bunkója ugyan nincs, mert annak ott van ő maga. Tökéletes jelölt.

Nyugodtan el lehet indítani a polgármesteri választásokon a madárijesztőt is. A bal-liberális tábor arra is odatenné az X-et. Ha a párt vezére szerint rá van szükség, akkor rá. És amúgy is: a madárijesztő legalább megbízható. Pontosan lehet tudni, mi van a fejében. Szalma.

Azért lenne valaki, akit az összes bal-liberális párt képes lenne egységesen, belső viták nélkül támogatni. Ez a tökéletes jelölt Bogár János, a szocializmus legismertebb hóhéra.
Ha ő megígérné, hogy újra és nyilvánosan éveken át kivégez évi ezer jobboldali embert, pont úgy mint rég - elsöprő többséggel vinné el a baloldali szavazatokat. Csak hát ő már nem él. És manapság halálbüntetés sincs.

A bal-liberális politikus jól tudja mindezt. És azt is, hogy ő maga szemrebbenés nélkül, bármikor, bármire kész ahhoz, hogy hatalomra jutva magas helyre kerüljön a pénz arisztokráciájában.


16 évet töltött a Gulag-on a híres író, Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin.
Ő így jellemezte a kommunistákat:

„A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem.
Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk,
kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más,
normális, azaz nem kommunista ember számára.

A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot,
és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret.
A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista!

Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana,
ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.”

Milyen igaz szavak! És sajnos napjaink kommunistái sem jobbak...

Nézzünk két példát:

2011-ben folyt Brüsszelben egy vizsgálat a 2006-os budapesti eseményekről. Arról, amikor a végtelenségig demokrata Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök, és az ellene tüntetőket véres és brutális módon ütötték-verték a zsandárai, napokon át. S mellé volt, akinek a szemét is kilőtték. Demokratikusan, persze. Ezen a meghallgatáson a baloldal legfőbb ideológusa is ott volt, hogy elmondja szerinte mi is történt akkor. Természetesen Brüsszel nem a fényképeknek és videó felvételeknek hitt - hanem neki. És a hozzá hasonlók ocsmány hazugságainak.


Tipikus. Ahogy az is, amikor a DK szekta prófétája a 2015-ös röszkei eseményekről beszélt:



Joszif Visszarionovics Sztálin, a Szovjet minisztertanács miniszterelnöke, a Szovjetunió marsallja (és generalisszimusza, stb. stb., stb.) szintén jól ismerte az általa képviselt ideológiát.
Amikor Hitler már nem a legfőbb szövetségese, hanem az ellensége volt, Sztálin Churchill-lel és Roosevelttel tárgyalt a teheráni konferencián. Ekkor valaki udvariasságból azt mondta neki:
- Isten segítse önöket a harcokban.
De Sztálin felnevetett, és azt válaszolta:
- Minket nem az Isten, hanem az ördög segít. Mert az ördög is bolsevik.

Ha valaki, ő aztán tudta, miről beszél. Nála baloldalibb akkoriban nem létezett. Tudta, mit beszél, amikor azt mondta, az ördög is bolsevik. Hisz az ördög a hazugság hercege. Az ördög a gyűlölet megtestesülése. A pusztítás és rombolás lelkülete. A sötétség ura. Igazi bolsevik. Ő maga a kommunizmus alfája és omegája.

"Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete" - írta Marx 1848-ban. 70 évvel később ez a kísértet már eszelős lidércként tombolt - majd látszólag lecsillapodott. De csak látszólag.
Mára Nyugat-Európában huhog, a mainstream sodratának hangszóróiból.

De itt, Közép-Európában egyszer már megdöglött. Rothadó tetemére most némelyek "szocialista", mások "liberális", megint mások "zöld", vagy épp kék "européer" jelmezt húznak. Aztán, akár egy harmadosztályú horrorfilmben, életre keltett zombiként próbálják megszerezni vele a hatalmat.

„Adjatok vizet, meg akarom mosni a kezemet, mert hullaszagú!”

(Szamuely Tibor)

Csakhogy dögszag lengi őket körül, amit hiába próbálnak francia parfümnek hazudni - minden normális ember érezi, hogy ez bizony dögszag.

Egyedül ők nem érzik magukon. Mert a marxista eszmék által legyilkolt eddig kb. 100 millió ember bomló holttesteinek szaga olyannyira megszokott lett számukra, hogy a dögszagot édeskés illatnak érzik.

Fel sem tűnik nekik a különbség. Nem is értik, mi a gond.

Azt sem értik, miért nincs bocsánat a bűneikre. Azt képzelik, mindenki hülye, és senki sem emlékszik sem a régmúltra, sem a közelmúltra.


De főként azt sem értik, errefelé miért mondja nekik az emberek döntő többsége azt, amit a Brian élete c. film főhőse is mondott:



Ha nem értik, talán el kell nekik mondani újra. Esetleg a saját elvtársuk tolmácsolásával - azt talán megértik.
2014-ben, a baloldal akkori ifjú titánja, a nyíltan marxista Kiss Soma Ábrahám egy tüntetésen a hozzájuk illő, intellektuálisan szofisztikált kifejezésmóddal fogalmazta meg magasröptű gondolatait:


De lehet hogy értik, csak nem tudják merre induljanak.
Ideje lenne egyszer végre megmutatni nekik.

(by L.W.L.)